Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-08 / 6. szám
Brezsniev lon^éBiában Egy hét a világpolitikában Az utazó nagykövet egomagja — A havannai tiikontinentál Találkozó Taskentben — Államcsínyek két földrészen unijtu: Delhiben pénteken aláírták India és a Szovjetunió új ötéves kereskedelmi szerződését, amely 1966-tól 1970- ig megkétszerezi a két ország árucsereforgalmát. Ma- nubhai Sah indiai kereskedelmi miniszter — a Rauter szerint — történelmi jelentőségűnek nevezte a szerződést, s kijelentette, hogy ki. fejezésre jut benne a kereskedelem és a segítség elvének együttes érvényesülése. JERUZSÁLEM: Izraelben elvi megállapodás jött létre arról, hogy a Ma- pai-Ahdut Avoda pártszövetség vezetésével koalíciós kormányt alakítanak. Levi Eskol előreláthatólag hétfőn mutatja be az öt nagyobb politikai párt képviselőiből összeállított új kormánylistát a parlamentnek. KAIRO: Hasszán A1 Amri a Jemeni Arab Köztársaság miniszter- elnöke egészségi okokra hivatkozva benyújtotta lemondását Szalal Marsallnak, a köz- társasági tanács elnökének. Amri a múlt év júliusától Ahmed Mohamed Noman lemondásától kezdve tölti be a miniszterelnöki tisztséget. PÁRIZS: Edgar Faure francia ra- dikál-szocialista politikus, volt miniszterelnök, mint földmúvelődésügyi miniszter részt vesz az új francia kormányban. Elhatározását Pompidou miniszterelnökkel folytatott megbeszélése után pénteken közölte a sajtó képviselőivel. DJAKARTA: Nasution tábornok, Indonézia hadügyminisztere másfél órás tárgyalást folytatott Sukarno elnökkel. A megbeszélés után újságíróknak kijelentette, hogy nemsokára minisztereket és tábornokokat hallgatnak ki az október 1-i államcsíny kísérlet előzményeiről. WASHINGTON: Több hetes szünet után hétfőn ismét összeül az amerikai törvényhozás két háza. Az év végén megint választások lesznek az Egyesült Államokban, újraválasztják a képviselőházat és a szenátorok egyharmadát, a törvényhozók éppen ezért rövid ülésszakot akarnak, hogy elegendő idejük maradjon a választási kampányra. Moszkva, (TASZSZ): Pénteken Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség utazott hivatalos látogatásra a Mongol Népköztársaságba. A küldötts'/, tagjai: Kirill Mazurov, a minisztertaHavanna, (MTI): A havannai értekezlet plenáris ülésén Sarai Rasidov beszéde után folytatódott a küldöttségvezetők beszámolója országuk, illetve mozgalmuk helyzetéről és feladatairól. Kuba, Venezuela, Guatemala, a Brazzaville-i Kongó, Ruanda, Pakisztán, Szíria, Argentina, Kambodzsa, Japán. Szenegál, Fran- cia-Szomália, Guinea, az afrikai portugál gyarmatok, Dél-Afrika, Ghana, Paraguay, India. Indonézia. a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Becsuanaföld, Basutoföld, Brazília. Brit- Guayana, Uruguay, Chile és nács elnökének első helyettese, Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Andrej Cro- miko külügyminiszter. Rogyjon Malino %:zkij honvédelmi miniszter és mások. A küldöttséget a jsroszla- vi pályaudvaron Voronov, Mikojan, Podgornij és Szusz- lov búcsúztatta. Szudán küldöttei fejtették ki álláspontjukat az értekezlet szószékéről. A felszólalók többsége állást foglalt a három kontinensre kiterjedő szolidaritási mozgalom állandó szervezetének megalakítása mellett. Szinte egyhangúlag követelték a külföldi katonai támaszpontok felszámolását és az atomfegyverek használatának örökös megtiltását. A plenáris ülés egyhangúlag jóváhagyta Raul Roa kubai külügyminiszternek, az értekezlet elnökének javaslatát, hogy az értekezlet vitassa meg Ben Barka elrablásának kérdését. Mozgalmasan indult az 1966-os esztendő. Már első hete a politikai csúcsforgalom jegyében zajlott. A fontos nemzetközi események szinte kínálták magukat az újságok címoldalaira. Maguk a vitatott problémák természetesen nem újak, az óévben is meglévő válsággócok foglalkoztatják továbbra a világ figyelmét. Washington számos vezető diplomatája családjától távol, messzi kontinenseken töltötte az évkezdő napokat. Johnson az összes „diplomáciai nagyágyúkat”, így Harrimant, Williams-ot, Goldberget bevetette utazó nagykövetekként, hogy megmagyarázzák a vietnami bizonyítványt. Az utazó nagykövetek csomagjában egy tizennégy- pontos memorandum lapult, az amerikai „békekezdeményezések” részletes felsorolása. Ha ezeket a javaslatokat szemügyre vesszük, akkor kiderül, hogy jóllehet a fogalmazás árnyaltabb és finomabb, a lényeg nem változott. Az Egyesült Államok változatlanul nem akarja feladni a vietnami agressziót, s hangzatos bé- keoffenzívája csupán a külföldi és hazai közvélemény megdolgozására irányul, A szavakon túl az egyetlen tényleges lépés a VDK elleni bombázások felfüggesztése volt. Minden jel arra mutat, hogy az amerikaiak maguk sem veszik komolyan békeajánlataikat. Hiszen a tizennégy ponttal egyidőben Johnson újabb 12 milliárd dollárt kért a háborúra és a Dél-Vietnamban állomásozó csapatok létszámát még az idén 400 ezerre akarják emelni. A vietnami kérdés jegyében nyitották meg a havannai „trikontinentált”, a három földrész — Afrika, Ázsia, és Amerika — szolidaritási értekezletét. A kubai fővárosban, alig százegynéhány kilométerre az Egyesült Államok partjaitól, az imperializmus elleni összefogás jegyében tanácskoznak több, mint száz ország küldöttei. Az értekezletnek különös jelentőséget ad, hogy első ízben terjed ki három világrészre. A viharzó világban az új év első hete érezhető enyhülést is hozott a nemzetközi viszályok egyik fontos területén. Létrejött a „taskenti szellem”, India és Pakisztán vezetőinek csúcstalálkozója, az Üzbég Szovjet Köztársaság fővárosában. Az ellentétek Kasmír hovatartozása kérdésében sokkal mélyebbek, semhogy egyetlen találkozótól a teljes rendezést lehetne várni. Reális remények nyíltak viszont arra nézve, hogy a harcok és az ellenségeskedések után a türelmes tárgyalások időszaka kezdődik meg a két ország között. Taskentben India és Pakisztán tárgyal, de az egész világsajtó kiemeli a harmadik, a Szovjetunió szerepét is. Az a tény, hogy a történelemben először két nem szocialista ország a Szovjetunió egyik városában folytat béketárgyalásokat, mutatja Moszkva tekintélyét, szándékainak és politikájának messzemenő elismerését. Taskent tehát jótékony hatással lehet az egész nemzetközi életre, a konfliktusok mélyülése helyett a kölcsönös megértés szellemét sugározhatja. Nem lenne teljes a heti krónika a puccsok listája nélkül. Hét nap alatt három államcsíny, sőt ha az új év előtt lezajlott Dahomey-i katonai hatalomátvételt is hozzászámítjuk: négy, pucscsoktól volt terhes Közép- Afrika (három volt francia Santo Domingo (MTI) Dominikában ismét kiéleződött a helyzet azután, hogy Hector Garcia Godoy ideiglenes elnök csütörtökön közzétette azoknak a katonai vezetőknek a névsorát, akiket „diplomáciai feladatokkal’1 külföldre küldenek. Figyelmet érdemel az a tény, hogy ez a lista a dominikai népi felkelés elnyomóinak neve mellett tartalmazza az alkotmányos erők vezetőinek nevét is. Az Intézkedés összesen 34 katonai személyt érint. A fegyveres erők új minisztere Emilio Jimenez tengerészka- pltány lett. a légierők vezérkari főnökét, Juan De Los Santos Cesperdest Izraelbe, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnökét, Martinez Arana tábornokot Argentínába nevezték ki attasénak. Röviddel azután, hogy nyilvánosságra hozták a gyarmaton, Felső-Voltában, a Közép-Afrikai Köztársaságban és Dahomeyben vették át a kormánykereket egyenruhás elnökök), Dominikában pedig ugyancsak katonai mozgolódás van, sikerét még nem lehet megítélni. Az afrikai államcsínyeket részben belső okok idézték elő, gazdasági nehézségek, az elnyomott tömegek elégedetlensége; de úgy tűnik, hogy külső mozgatórugók is adódnak, a hírek szerint az amerikai imperializmus különös figyelemmel fordul a három ország felé, amelyek eddig hagyományosan francia „vadászterületet” képeztek. A folyamat minden esetre Párizs neokolonialista politikájának és törekvéseinek kudarcát idézi. Az eredeti elképzelések szerint De Gaulle elnök az idén látogatott volna el ezekbe az országokba, hogy az afrikai államok szilárd franciabaffit blokkjának létezését igazolja. Ez a blokk azonban felbomlóban van. Egyaránt morzsolja Párizs állásait az amerikai szövetséges aknamunkája, valamint a valóban független utat járó afrikai országok példájának jótékony hatása. fenti listát, az érintett katonai vezetők kijelentették, hogy nem engedelmeskednek Godoy rendelkezésének. A hadsereg alosztályai megszállták a kormány rádióállomást, az elnöki palotához harckocsik vonultak és harckocsikkal zárták le a fővárosba vezető országutakat is. A UPI jelentése szerint katonai államcsíny van kibontakozóban. A UPI jelentése szerint Santo Domingóban, Santia- góban és Barahonaban, az ország másik két legfontosabb városában is, a fegyveres erők barikádokat emeltek és eltorlaszolták az országutakat. San Isidro légi- támaszponton — amely a polgárháború során a katonai junta erődítménye volt — ismét megkezdte adását a fegyveres erők rádiója. Adásában Godoy elnök kormányát támadta és felszólította az ország katonáit, hogy ne támogassák azt. Úfabb felütés a taskenti találkozóról Taskent, (MTI): Péntek reggel a Taskent melletti Durmeni villában ismét találkozott Ajub Khan elnök és Sasztri miniszterelnök. A két vezető kocsija csaknem egyidőben érkezett a „semleges villához”, Sasztri és Ajub a bejáratnál szívélyesen üdvözölte egymást, majd a napfényben úszó emeleti tárgyalóterembe indultak. Ezúttal a fotóriportereket is beengedték a Durmeni villa tárgyalótermébe. A megbeszélést zárt ajtók A vietnami kormánycsapatok és amerikai egységek tovább folytatják „átfésülé- si” hadműveleteiket a nádsíkságban. E művelet során háromszög alakban végig vonulnak Hau Nkhia tartományban Saigontól nyugatra és Phu Yen tartományban, Saigontól 400 kilométerre északkeletre. Jelentéseik szerint e műveletek során több mint kétszáz partizánt öltek meg és mintegy hatszáz „gyanús személyt” tartóztattak le. B—52-es bombázók tovább folytatták csütörtök este támadásaikat a szabadságharcosok feltételezett állásai ellen. mögött tartják, Koszigin nincs jelen. A Reuter helyszíni tudósítója szerint „általában dicsérik Koszigin nyugodt, türelmes diplomáciáját. Az indiai küldöttség azt mondja, hogy Koszigin nem tett javaslatokat és nem közvetített, hanem csupán jó szolgálatokat tett a fejeknek. Lai Bahadur Sasztri indiai miniszterelnök pénteken a szovjet kormány által rendelkezésre bocsátott villában ebédet adott Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök tiszteletére. Az AP jelentese szennt Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere csütörtökön fogadta a kairói szovjet nagykövetet és megvitatta vele a legújabb vietnami fejleményeket. Riad fogadta a jugoszláv nagykövetet is. Az angol Vietnam-bizott- ság Londonban csütörtökön kiadott nyilatkozatában az Egyesült Államok jelenleg úgynevezett békeoffenzívá- ját leleplezve azt állítja, hogy mindezt csupán a Vietnam elleni agresszív háború további kiterjesztése bevezetőjeként kell értékelni. Tanácskozás Havannában Áttekinthetetlen a dominikai helyset Bába Mihály: Egymástól távol 6. De hiába, nem jutottam az ablakhoz, nem volt kinek integetnie, csüggedten leengedte karját, bámult a vonat után, aztán mégis felemelte kezét, talán valaki másról hitte azt, hogy én hajolok ki az ablakon. Most vajon mit csinál majd? Álldogál egy ideig, amíg teljesen el nem. tűnik a vonat az estében, aztán haza megy, a gyerekek faggatják majd, hogy elmentem-e, oda-oda vet nekik egy-egy szót, hogy igen, elmentem, aztán vacsorához parancsolja őket, majd megveti az ágyat és lefekteti Ferkót is meg Ilust is. Ö maga anyjához az asztal mellé ül, előveszi 1966. január 8. örök munkáját, a foltozni- valót és éjfélig szótlanul fog dolgozni, az anyja meg vigiasztalja majd, hogy sose búsuljon, mert azoknak a jó, akiknek gyári az ura, hogy azok élik világukat és senki más. Aztán elkezdi újra, hogy a fejére szakad a háztető, de most már nem lesz baj, mert mi is megcsináltatjuk, mert lesz pénz, lesz kereset. Az óra elülti a nyolcat, a kilencet, a tizet. Aztán lefekszenek ők is. És nagy nehezen elalszanak. Mert az első éjszaka rossz annak, aki megszokta, hogy minden este az ura mellé bújik be az ágyba. És most egyszerre senki sem várja, senki »~m melengette meg helyét. A vonat rettenesen zakatol. Az emberek még mindig lármásan mászkálnak ide-oda, mindenki keresi a helyét.' Vannak itt régen kialakult szokások, törvények, amit az esztendők óta bejárók alkottak maguknak és most aszerint rendezkednek el. Vas Gyuri már ül a sarokban és int, hogy csak menjünk, mert ott van még két hely és az lesz a mi helyünk. Odatolakszunk Pistával, a koffert elhelyezzük a polcon, leülünk, sóhajtunk, hogy na hála istennek, hát ezt az utazást is megkezdtük és várjuk, hogy elcsendesedjenek az emberek. Nein is telik el tíz perc, még Vidre sem érünk be, már megnyugszik mindenki, már mindenki megtalálta a helyét, csak a kocsiba tévedt idegenek lődörögnek, de azok is hamar elpárolognak, mert látják, hogy az itt utazók hosszú útra rendezkedtek be. Volt, aki rögtön nekivetkőzve kártyát szedett elő, mások sakkot, egy harmadik újságot nyitott ki, de sokan hátra billentették a fejüket, vagy előre hajoltak a kis asztallapra és aludtak. Nem zavarta őket a zaj, a lárma, a beszélgetés. Hozzá voltak szokva, hogy hetenként két éjszakát a vonaton töltenek és akkor is aludni kell. De hogyan lehet ezt megszokni? — töprengtem. En egy pillanatra nem tudnám lehunyni a szememet, mindig az jutna eszembe, hogy úristen, mi van a csomagommal, meg melyik állomáson vagyunk már. Megrendített ezeknek az embereknek a magabiztos nyugalma, mert úgy helyezkedtek el, olyan otthonosan, mint otthon, a lakásukban. Böszörményben megint megrohamozták a kocsikat. Itt is rengetegen szálltak fel, de az utasok nagy része csak átment a kocsin, alig egy-ketten maradtak, amint megtudtam, ezek az emberek a dorogiakkal dolgoztak egy helyen, vagy egy brigádban, azért maradtak ott. A többiek tovább mentek keresni az övéiket. Mint a katonák, akik egy században, szakaszban, rajban voltak, mindig, mindenhol megkeresték egymást. — Na, vándorparasztok, hogy érzitek magatokat? — kérdezte Gyuri nevetgélve, mert szótlanságunk zavarta. — Hát — mondom, csak éppen, hogy hang hagyja el a számat. — Megszokjátok. Mindenki így van először. Csak fülel. Aztán beletörődik és fütyül a világra, amíg Pestre nem ér. — Nem féltik a csomagjukat? — Nem. Kinek Stell az? Egyik a másiktól nem lopja el, az idegenen meg mindenki rajta tartja a szemét. Ezek az emberek minden héten együtt utaznak, együtt is laknak, mert majdnem mind munkásszálláson lakik. Hát akkor hogyan lophatna itt egyik a másiktól? Itt még egy gomb se vész el, nyugodt lehetsz — magyarázta Gyuri. — Olyanok vagyunk itt, mint egy család, csak asz- szony, meg gyermek nélkül. Gyuri bölcselkedve oktatott bennünket. Járatlanságunk szemet szúrt mindenkinek. De nem szóltak közbe, csak pislogtak és kész. Nem törődtek velünk. — Te, Gyuri és ez egyenesen Pestre megy? —* kérdeztem. — Mondtam már, hogy igen. A hátulsó hat kocsit a pestihez csatolják, mert itt annyi a feljáró munkás, hogy mindig tele van a kocsi. Szóval Debrecenben nem kell átszállni? — Nem, nem, csak maradjatok nyugodtan. Minket lekapcsolnak, aztán ha befut a nyíregyházi, akkor hozzá, vagy esetleg amen- tesítőhöz kapcsolják a kocsikat. Bólintottam, hogy értem. Magamban meg azt gondoltam, no majd meglátjuk. A kocsik zsúfolásig emberekkel. Nincs itt egyetlen asszony, egyetlen lány sem. De még a legény is kevés. Meglett emberek: százan, kétszázan, ötszázan, ezren. Es egész héten távol lesznek a családjuktól. Es ugyanennyi asszony otthon, egyedül, tétlenkedve, vagy dolgozva vár és vár hétről hétre. Meglehet ezt szokni? Hihetetlen! Valameddig igen, mint a háborút. Egy fél évig, egy évig, de tovább lehetetlen, hogy ne lázadozzanak. (Fplytatjuk) Viel na ml jelentés
