Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 6. szám

Brezsniev lon^éBiában Egy hét a világpolitikában Az utazó nagykövet egomagja — A havannai tiikontinentál Találkozó Taskentben — Államcsínyek két földrészen unijtu: Delhiben pénteken aláírták India és a Szovjetunió új ötéves kereskedelmi szerző­dését, amely 1966-tól 1970- ig megkétszerezi a két or­szág árucsereforgalmát. Ma- nubhai Sah indiai kereske­delmi miniszter — a Rauter szerint — történelmi jelen­tőségűnek nevezte a szerző­dést, s kijelentette, hogy ki. fejezésre jut benne a keres­kedelem és a segítség elvé­nek együttes érvényesülése. JERUZSÁLEM: Izraelben elvi megállapodás jött létre arról, hogy a Ma- pai-Ahdut Avoda pártszö­vetség vezetésével koalíciós kormányt alakítanak. Levi Eskol előreláthatólag hétfőn mutatja be az öt nagyobb politikai párt képviselőiből összeállított új kormánylis­tát a parlamentnek. KAIRO: Hasszán A1 Amri a Jemeni Arab Köztársaság miniszter- elnöke egészségi okokra hivat­kozva benyújtotta lemondá­sát Szalal Marsallnak, a köz- társasági tanács elnökének. Amri a múlt év júliusától Ahmed Mohamed Noman le­mondásától kezdve tölti be a miniszterelnöki tisztséget. PÁRIZS: Edgar Faure francia ra- dikál-szocialista politikus, volt miniszterelnök, mint földmúvelődésügyi miniszter részt vesz az új francia kor­mányban. Elhatározását Pompidou miniszterelnökkel folytatott megbeszélése után pénteken közölte a sajtó képviselőivel. DJAKARTA: Nasution tábornok, Indo­nézia hadügyminisztere más­fél órás tárgyalást folyta­tott Sukarno elnökkel. A megbeszélés után újságírók­nak kijelentette, hogy nem­sokára minisztereket és tá­bornokokat hallgatnak ki az október 1-i államcsíny kísér­let előzményeiről. WASHINGTON: Több hetes szünet után hét­főn ismét összeül az ameri­kai törvényhozás két háza. Az év végén megint válasz­tások lesznek az Egyesült Államokban, újraválasztják a képviselőházat és a sze­nátorok egyharmadát, a tör­vényhozók éppen ezért rö­vid ülésszakot akarnak, hogy elegendő idejük maradjon a választási kampányra. Moszkva, (TASZSZ): Pénteken Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség utazott hivatalos látogatásra a Mongol Népköztársaságba. A küldötts'/, tagjai: Ki­rill Mazurov, a miniszterta­Havanna, (MTI): A havannai értekezlet ple­náris ülésén Sarai Rasidov beszéde után folytatódott a küldöttségvezetők beszámo­lója országuk, illetve moz­galmuk helyzetéről és fel­adatairól. Kuba, Venezuela, Guatemala, a Brazzaville-i Kongó, Ruanda, Pakisztán, Szíria, Argentina, Kambod­zsa, Japán. Szenegál, Fran- cia-Szomália, Guinea, az af­rikai portugál gyarmatok, Dél-Afrika, Ghana, Para­guay, India. Indonézia. a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Becsuanaföld, Basutoföld, Brazília. Brit- Guayana, Uruguay, Chile és nács elnökének első helyet­tese, Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára, Andrej Cro- miko külügyminiszter. Ro­gyjon Malino %:zkij honvé­delmi miniszter és mások. A küldöttséget a jsroszla- vi pályaudvaron Voronov, Mikojan, Podgornij és Szusz- lov búcsúztatta. Szudán küldöttei fejtették ki álláspontjukat az értekez­let szószékéről. A felszólalók többsége ál­lást foglalt a három konti­nensre kiterjedő szolidaritá­si mozgalom állandó szerve­zetének megalakítása mel­lett. Szinte egyhangúlag követelték a külföldi katonai támaszpontok felszámolását és az atomfegyverek haszná­latának örökös megtiltását. A plenáris ülés egyhangú­lag jóváhagyta Raul Roa kubai külügyminiszternek, az értekezlet elnökének ja­vaslatát, hogy az értekezlet vitassa meg Ben Barka el­rablásának kérdését. Mozgalmasan indult az 1966-os esztendő. Már első hete a politikai csúcsforga­lom jegyében zajlott. A fon­tos nemzetközi események szinte kínálták magukat az újságok címoldalaira. Ma­guk a vitatott problémák természetesen nem újak, az óévben is meglévő válság­gócok foglalkoztatják to­vábbra a világ figyelmét. Washington számos veze­tő diplomatája családjától távol, messzi kontinenseken töltötte az évkezdő napokat. Johnson az összes „diplo­máciai nagyágyúkat”, így Harrimant, Williams-ot, Goldberget bevetette utazó nagykövetekként, hogy meg­magyarázzák a vietnami bi­zonyítványt. Az utazó nagykövetek csomagjában egy tizennégy- pontos memorandum lapult, az amerikai „békekezdemé­nyezések” részletes felsoro­lása. Ha ezeket a javaslato­kat szemügyre vesszük, ak­kor kiderül, hogy jóllehet a fogalmazás árnyaltabb és finomabb, a lényeg nem változott. Az Egyesült Ál­lamok változatlanul nem akarja feladni a vietnami agressziót, s hangzatos bé- keoffenzívája csupán a kül­földi és hazai közvélemény megdolgozására irányul, A szavakon túl az egyetlen tényleges lépés a VDK el­leni bombázások felfüg­gesztése volt. Minden jel arra mutat, hogy az amerikaiak maguk sem veszik komolyan béke­ajánlataikat. Hiszen a ti­zennégy ponttal egyidőben Johnson újabb 12 milliárd dollárt kért a háborúra és a Dél-Vietnamban állomá­sozó csapatok létszámát még az idén 400 ezerre akarják emelni. A vietnami kérdés je­gyében nyitották meg a havannai „trikontinentált”, a három földrész — Afrika, Ázsia, és Amerika — szo­lidaritási értekezletét. A kubai fővárosban, alig százegynéhány kilométerre az Egyesült Államok part­jaitól, az imperializmus el­leni összefogás jegyében ta­nácskoznak több, mint száz ország küldöttei. Az értekez­letnek különös jelentőséget ad, hogy első ízben terjed ki három világrészre. A viharzó világban az új év első hete érezhető enyhülést is hozott a nem­zetközi viszályok egyik fontos területén. Létrejött a „taskenti szellem”, India és Pakisztán vezetőinek csúcs­találkozója, az Üzbég Szov­jet Köztársaság fővárosában. Az ellentétek Kasmír ho­vatartozása kérdésében sok­kal mélyebbek, semhogy egyetlen találkozótól a tel­jes rendezést lehetne várni. Reális remények nyíltak viszont arra nézve, hogy a harcok és az ellenségeske­dések után a türelmes tár­gyalások időszaka kezdődik meg a két ország között. Taskentben India és Pa­kisztán tárgyal, de az egész világsajtó kiemeli a har­madik, a Szovjetunió szere­pét is. Az a tény, hogy a történelemben először két nem szocialista ország a Szovjetunió egyik városában folytat béketárgyalásokat, mutatja Moszkva tekinté­lyét, szándékainak és poli­tikájának messzemenő elis­merését. Taskent tehát jó­tékony hatással lehet az egész nemzetközi életre, a konfliktusok mélyülése he­lyett a kölcsönös megértés szellemét sugározhatja. Nem lenne teljes a heti krónika a puccsok listája nélkül. Hét nap alatt három államcsíny, sőt ha az új év előtt lezajlott Dahomey-i katonai hatalomátvételt is hozzászámítjuk: négy, pucs­csoktól volt terhes Közép- Afrika (három volt francia Santo Domingo (MTI) Dominikában ismét kiéle­ződött a helyzet azután, hogy Hector Garcia Godoy ide­iglenes elnök csütörtökön közzétette azoknak a kato­nai vezetőknek a névsorát, akiket „diplomáciai felada­tokkal’1 külföldre küldenek. Figyelmet érdemel az a tény, hogy ez a lista a dominikai népi felkelés elnyomóinak neve mel­lett tartalmazza az al­kotmányos erők vezetői­nek nevét is. Az Intézkedés összesen 34 katonai személyt érint. A fegyveres erők új minisztere Emilio Jimenez tengerészka- pltány lett. a légierők ve­zérkari főnökét, Juan De Los Santos Cesperdest Iz­raelbe, a szárazföldi hadse­reg vezérkari főnökét, Mar­tinez Arana tábornokot Ar­gentínába nevezték ki at­tasénak. Röviddel azután, hogy nyilvánosságra hozták a gyarmaton, Felső-Voltában, a Közép-Afrikai Köztársa­ságban és Dahomeyben vették át a kormánykereket egyenruhás elnökök), Domi­nikában pedig ugyancsak katonai mozgolódás van, si­kerét még nem lehet meg­ítélni. Az afrikai államcsínyeket részben belső okok idézték elő, gazdasági nehézségek, az elnyomott tömegek elé­gedetlensége; de úgy tűnik, hogy külső mozgatórugók is adódnak, a hírek szerint az amerikai imperializmus különös figyelemmel fordul a három ország felé, ame­lyek eddig hagyományosan francia „vadászterületet” ké­peztek. A folyamat minden esetre Párizs neokolonialista poli­tikájának és törekvéseinek kudarcát idézi. Az eredeti elképzelések szerint De Gaulle elnök az idén láto­gatott volna el ezekbe az országokba, hogy az afrikai államok szilárd franciabaffit blokkjának létezését igazol­ja. Ez a blokk azonban fel­bomlóban van. Egyaránt morzsolja Párizs állásait az amerikai szövetséges akna­munkája, valamint a való­ban független utat járó afrikai országok példájának jótékony hatása. fenti listát, az érintett katonai vezetők kijelen­tették, hogy nem enge­delmeskednek Godoy rendelkezésének. A hadsereg alosztályai megszállták a kormány rá­dióállomást, az elnöki palo­tához harckocsik vonultak és harckocsikkal zárták le a fővárosba vezető ország­utakat is. A UPI jelentése szerint katonai államcsíny van kibontakozóban. A UPI jelentése szerint Santo Domingóban, Santia- góban és Barahonaban, az ország másik két legfonto­sabb városában is, a fegyve­res erők barikádokat emel­tek és eltorlaszolták az or­szágutakat. San Isidro légi- támaszponton — amely a polgárháború során a kato­nai junta erődítménye volt — ismét megkezdte adását a fegyveres erők rádiója. Adásában Godoy elnök kor­mányát támadta és felszólí­totta az ország katonáit, hogy ne támogassák azt. Úfabb felütés a taskenti találkozóról Taskent, (MTI): Péntek reggel a Taskent melletti Durmeni villában ismét találkozott Ajub Khan elnök és Sasztri miniszterel­nök. A két vezető kocsija csaknem egyidőben érkezett a „semleges villához”, Saszt­ri és Ajub a bejáratnál szí­vélyesen üdvözölte egymást, majd a napfényben úszó emeleti tárgyalóterembe in­dultak. Ezúttal a fotóripor­tereket is beengedték a Dur­meni villa tárgyalótermébe. A megbeszélést zárt ajtók A vietnami kormánycsa­patok és amerikai egységek tovább folytatják „átfésülé- si” hadműveleteiket a nád­síkságban. E művelet során háromszög alakban végig vonulnak Hau Nkhia tarto­mányban Saigontól nyugat­ra és Phu Yen tartomány­ban, Saigontól 400 kilomé­terre északkeletre. Jelenté­seik szerint e műveletek során több mint kétszáz partizánt öltek meg és mintegy hatszáz „gyanús személyt” tartóztattak le. B—52-es bombázók tovább folytatták csütörtök este tá­madásaikat a szabadsághar­cosok feltételezett állásai el­len. mögött tartják, Koszigin nincs jelen. A Reuter helyszíni tudó­sítója szerint „általában di­csérik Koszigin nyugodt, tü­relmes diplomáciáját. Az in­diai küldöttség azt mondja, hogy Koszigin nem tett ja­vaslatokat és nem közvetí­tett, hanem csupán jó szol­gálatokat tett a fejeknek. Lai Bahadur Sasztri indiai miniszterelnök pénteken a szovjet kormány által ren­delkezésre bocsátott villában ebédet adott Alekszej Koszi­gin szovjet miniszterelnök tiszteletére. Az AP jelentese szennt Mahmud Riad, az EAK kül­ügyminisztere csütörtökön fogadta a kairói szovjet nagykövetet és megvitatta vele a legújabb vietnami fejleményeket. Riad fogad­ta a jugoszláv nagykövetet is. Az angol Vietnam-bizott- ság Londonban csütörtökön kiadott nyilatkozatában az Egyesült Államok jelenleg úgynevezett békeoffenzívá- ját leleplezve azt állítja, hogy mindezt csupán a Vietnam elleni agresszív há­ború további kiterjesztése bevezetőjeként kell értékel­ni. Tanácskozás Havannában Áttekinthetetlen a dominikai helyset Bába Mihály: Egymástól távol 6. De hiába, nem jutottam az ablakhoz, nem volt ki­nek integetnie, csüggedten leengedte karját, bámult a vonat után, aztán mégis felemelte kezét, talán va­laki másról hitte azt, hogy én hajolok ki az ablakon. Most vajon mit csinál majd? Álldogál egy ideig, amíg teljesen el nem. tűnik a vonat az estében, aztán haza megy, a gyerekek fag­gatják majd, hogy elmen­tem-e, oda-oda vet nekik egy-egy szót, hogy igen, el­mentem, aztán vacsorához parancsolja őket, majd megveti az ágyat és lefek­teti Ferkót is meg Ilust is. Ö maga anyjához az asztal mellé ül, előveszi 1966. január 8. örök munkáját, a foltozni- valót és éjfélig szótlanul fog dolgozni, az anyja meg vigiasztalja majd, hogy so­se búsuljon, mert azoknak a jó, akiknek gyári az ura, hogy azok élik világukat és senki más. Aztán elkez­di újra, hogy a fejére sza­kad a háztető, de most már nem lesz baj, mert mi is megcsináltatjuk, mert lesz pénz, lesz kereset. Az óra elülti a nyolcat, a kilencet, a tizet. Aztán lefekszenek ők is. És nagy nehezen elalszanak. Mert az első éjszaka rossz an­nak, aki megszokta, hogy minden este az ura mellé bújik be az ágyba. És most egyszerre senki sem várja, senki »~m melenget­te meg helyét. A vonat rettenesen zaka­tol. Az emberek még min­dig lármásan mászkálnak ide-oda, mindenki keresi a helyét.' Vannak itt régen kialakult szokások, törvé­nyek, amit az esztendők óta bejárók alkottak ma­guknak és most aszerint rendezkednek el. Vas Gyuri már ül a sa­rokban és int, hogy csak menjünk, mert ott van még két hely és az lesz a mi helyünk. Odatolakszunk Pistával, a koffert elhelyez­zük a polcon, leülünk, só­hajtunk, hogy na hála is­tennek, hát ezt az utazást is megkezdtük és várjuk, hogy elcsendesedjenek az emberek. Nein is telik el tíz perc, még Vidre sem érünk be, már megnyug­szik mindenki, már min­denki megtalálta a helyét, csak a kocsiba tévedt ide­genek lődörögnek, de azok is hamar elpárolognak, mert látják, hogy az itt utazók hosszú útra rendez­kedtek be. Volt, aki rögtön nekivetkőzve kártyát sze­dett elő, mások sakkot, egy harmadik újságot nyi­tott ki, de sokan hátra billentették a fejüket, vagy előre hajoltak a kis asz­tallapra és aludtak. Nem zavarta őket a zaj, a lár­ma, a beszélgetés. Hozzá voltak szokva, hogy heten­ként két éjszakát a vona­ton töltenek és akkor is aludni kell. De hogyan lehet ezt megszokni? — töprengtem. En egy pilla­natra nem tudnám le­hunyni a szememet, min­dig az jutna eszembe, hogy úristen, mi van a csoma­gommal, meg melyik ál­lomáson vagyunk már. Megrendített ezeknek az embereknek a magabiztos nyugalma, mert úgy he­lyezkedtek el, olyan ott­honosan, mint otthon, a lakásukban. Böszörményben megint megrohamozták a kocsikat. Itt is rengetegen szálltak fel, de az utasok nagy ré­sze csak átment a kocsin, alig egy-ketten maradtak, amint megtudtam, ezek az emberek a dorogiakkal dolgoztak egy helyen, vagy egy brigádban, azért ma­radtak ott. A többiek to­vább mentek keresni az övéiket. Mint a katonák, akik egy században, sza­kaszban, rajban voltak, mindig, mindenhol megke­resték egymást. — Na, vándorparasztok, hogy érzitek magatokat? — kérdezte Gyuri nevetgélve, mert szótlanságunk zavar­ta. — Hát — mondom, csak éppen, hogy hang hagyja el a számat. — Megszokjátok. Min­denki így van először. Csak fülel. Aztán beletörődik és fütyül a világra, amíg Pestre nem ér. — Nem féltik a csomag­jukat? — Nem. Kinek Stell az? Egyik a másiktól nem lop­ja el, az idegenen meg mindenki rajta tartja a szemét. Ezek az emberek minden héten együtt utaz­nak, együtt is laknak, mert majdnem mind munkásszál­láson lakik. Hát akkor ho­gyan lophatna itt egyik a másiktól? Itt még egy gomb se vész el, nyugodt lehetsz — magyarázta Gyu­ri. — Olyanok vagyunk itt, mint egy család, csak asz- szony, meg gyermek nél­kül. Gyuri bölcselkedve okta­tott bennünket. Járatlansá­gunk szemet szúrt minden­kinek. De nem szóltak közbe, csak pislogtak és kész. Nem törődtek ve­lünk. — Te, Gyuri és ez egye­nesen Pestre megy? —* kérdeztem. — Mondtam már, hogy igen. A hátulsó hat ko­csit a pestihez csatolják, mert itt annyi a feljáró munkás, hogy mindig tele van a kocsi. Szóval Debrecenben nem kell átszállni? — Nem, nem, csak ma­radjatok nyugodtan. Min­ket lekapcsolnak, aztán ha befut a nyíregyházi, akkor hozzá, vagy esetleg amen- tesítőhöz kapcsolják a ko­csikat. Bólintottam, hogy értem. Magamban meg azt gon­doltam, no majd meglát­juk. A kocsik zsúfolásig emberekkel. Nincs itt egyetlen asszony, egyetlen lány sem. De még a le­gény is kevés. Meglett em­berek: százan, kétszázan, ötszázan, ezren. Es egész héten távol lesznek a csa­ládjuktól. Es ugyanennyi asszony otthon, egyedül, tétlenkedve, vagy dolgozva vár és vár hétről hétre. Meglehet ezt szokni? Hihe­tetlen! Valameddig igen, mint a háborút. Egy fél évig, egy évig, de tovább lehetetlen, hogy ne láza­dozzanak. (Fplytatjuk) Viel na ml jelentés

Next

/
Thumbnails
Contents