Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-29 / 24. szám
Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) A feladatok teljesítésével lehetővé válik a lakosság szociális, kommunális, és kulturális ellátásának további javítása. Újabb lakásokat, iskolákat, gyógyintézeteket, kultúrotthonokat építünk. Továbbiakban arról beszélt Gáspár Sándor, hogy hosszú előkészítő munka, a szakemberek százainak véleménye alapján a közeljövőben a párt Központi Bizottsága elé kerülnek a gazdasági irányítás reformjával összefüggő feladatok. Azok az intézkedések, melyeket a pénzügyminiszter elvtárs előadói beszédében ismertetett, már a gazdasági irányítás reformjának irányában hatnak. Gondolok itt elsősorban az üzemek önállóságának és felelősségének növekedésére, a szállítási szerződések reformjára, az új prémiumrendszerre, a különböző ár- és bérintézkedésekre. Ismeretes, hogy február 1-től felemeljük a hús- és tejtermékek árát, ugyanakkor leszállítjuk a zsír, a szalonna és néhány széles körben keresett textilnemű árát. Ezeket az intézkedéseket következetesen végre kell hajtani. De a párt és a kormány nevében, nyomatékosan felhívom az illetékes szervek figyelmét, hogy sHűgorű&n tartassák be az árakat, s ha kell, a törvény erejével is lépjenek fel a lakosságot megkárosító, burkolt áremelések, vagy spekulációs törekvések ellen. A közelmúltban nyilvánosságra kerültek a több, mint egymillió dolgozót és. nyugdíjast érintő bér- és szociális jellegű intézkedések, amelyek pénzügyi kihatása — a családi pótlékok felemelésére fordított összeggel együtt — 2 milliárd 800 millió forint, Ezeket az intézkedéseket a dolgozók többsége megértéssel fogadta. A bér- és társadalofnbizto- sítási intézkedésekkel kapcsolatban a gazdasági, pártós szakszervezeti vezetők figyelmét a gondos és körültekintő végrehajtásra hívjuk fel. Különösen fontos, hogy a bérügyi intézkedésekkel központilag rendelkezésre bocsátott összegeken túl az 1966. évi bérfejlesztést, a bértartalékokat, a tartós létszámcsökkentésből adódó bér- fejlesztési lehetőségeket, az új prémiumrendszert elsősorban a munkaeredmények ösztönzése érdekében használják fel. Úgy véljük, hogy a vállalatok rendelkezésére álló összes anyagi ösztönzők célszerű és okos felhasználása hatékony eszköze lehet az 1966. évi feladatok teljesítésének — mondotta Gáspár ■Sándor. Majd a műszaki konferenciákról beszélt, amelyeken a termelés irányítói megtárgyalják az 1966. évi vállalati tervet és az abból adódó feladatokat. E műszaki konferenciák másik fő feladata a február 1-től sorra kerülő termelési tanácskozások előkészítése. A gazdasági, párt és szakszervezeti vezetők kérjék lei mindenütt a munkások, a műszaki dolgozók, a gazdasági szakemberek véleményét, javaslatait és hasznosítsák azokat munkájukban. Egyre jobban bontakoztassák ki a dolgozók termelési aktivitását. Fejlesszék a szocialista brigádmozgalmat, de ne hanyagolják el a szocialista verseny egyéb hagyományos formáit sem. Mint ismeretes, foglalkozunk gazdasági irányítási rendszerünk reformiával — folytatta Gáspár Sándor. — Ez elvileg és gyakorlatilag Is szükségessé teszi szocialista elosztási rendszerünk A társadalmi élet demokratizmusa napjainkban azt jelenti, hogy még többet kell előzetesen tanácskozni a munkásokkal, a dolgozókkal a szocialista építés gondjainak, problémáinak, feladatainak megoldásá/ól — az egész népet érintő és a helyi intézkedések kidolgozásával kapcsolatban egyaránt. Feladataink megoldásának fontos feltétele, a párt politikájának továbbra is sarkallatos elve, hogy a dolgozókat bátrabban vonjuk be tennivalóink, országépítő gondjaink előzetes megvitatásába. A szocialista demokrácia gyakorlásához szükséges fórumok és szervezeti keretek a mi társadalmunkban adottak, városban és falun egyaránt. Az ipari üzemekben a munkások közvetlenül és osztályszervezeteik útján — közvetett módr)i is részt vesznek az ügyek intézésében. A termelőszövetkezeti parasztság közvetlenül beleszól a termelés megszervezésébe és a javak elosztásába is. Ami a dolog lényegét illeti, mindkét területen van tennivaló. A feltételek megérettek arra. hogy a szocialista demokráciát továbbfejlesszük. Különösen fontos napjainkban az üzemi demokrácia szélesítése. Még pontosabban az, hogy a munkások beleszólási és döntési jogát, felelősségérzetét minél teljesebbé tegyük elsősorban osztályszervezeteik útján. Pártunk és kormányunk nagy figyelmet fordít e fontos feladat megoldására. Az e téren előttünk álló tennivalók közül külön kell hangsúlyoznunk a szakszervezeteknek, mint a munkás- osztály tömegszervezeteinek szerepét és tevékenységét. Tovább kell növelni a szakszervezetek társadalmi súlyát. A szak- szervezeti vezetők minden szinten éljenek a törvényben biztosított jogaikkal és alapclv- ként tartsák szem előtt, hogy tevékenységükért az őket megválasztó dolgozóknak tartoznak felelősséggel. Ugyanakkor minden gazdasági vezető kötelessége, hogy a termelést, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő minden lényeges kérdésben kikérje, figyelembe vegye és érvényesítse a szakszervezetek útján a dolgozók véleményét. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mi gazdaságvezetési rendszerünkben érvényes az egyszemélyi vezetés. De ezt össze lehet és össze is kell 'egyeztetni a munkáskollektívák nagy jelentőségű termelési és politikai tapasztalatainak állandó felhasználásával, hiszen közösek a célok, egy ügyet szolgálunk. A szocialista demokrácia elengedhetetlen feltétele a dolgozó emberek részvétele a célok meghatározásában, a megvalósításban és a végrehajtás ellenőrzésében Fej. lődésünk mai körülményei között üzemi, vállalati szinten ennek az elvnek a szakszervezetek útján lehet és^kell érvényt szerezni.-ráspár Sándor hangsúlyozta a szakszervezetek szerepét nem lehet csupán a szűkén vett érdekvédelmi tevékenységre korlátozni. Szemünk előtt, a szocialista építőmunka tüzében bontakozik ki a szakszervezetek széles skálájú, sokszínű tevékenysége a történelmileg megváltozott körülmények között. Kedves elvtársak! — folytatta Gáspár Sándor. — A Szakszervezetek Országos Tanácsa a közeljövőben megvitatja gazdaságvezetési rendszerünk reformjának irányelveit. Ismert, hogy a gazdasági vezetés új rendszere a szakszervezetek jogkörének további bővítését is feltételezi. Indítványozni fogjuk, hogy a dolgozók törvényben biztosított jogainak képviseletét, azok ellenőrzését és betartását az üzemben egyértelműen a szakszervezeti szervek lássák el. Meg kell majd vizsgálni annak lehetőségét is, hogyan érvényesüljön jobban a munkások véleménye a szakszervezetek révén az üzemek gazdasági vezetőinek kinevezésében, illetve felmentésében, nem sértve természetesen az ezzel kapcsolatos állami jogköröket. Demokrácia és centralizmus Amikor a demokratikus sokoldalú fejlesztésről szólunk, világosan meg kell mondani, hogy ez nemcsak jogokat, hanem kötelességeket is jelent. A demokráciának párosulnia kell a centralizmussal, a határozatok, a döntések fegyelmezett, pontos végrehajtásával. Egyszóval: egész társadalmi és gazdasági életünkben több demokrácia szükséges minden fontos kérdés előkészítésében és eldöntésében — és több határozottság a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzésében. A munkásközvélemény, a dolgozók igénylik, hogy következetesen érvényt szerezzünk határozatainknak, rendelkezéseinknek. Szükséges és helyes például a bérügyi és normaintézkedések végrehajtása. De ennek a hatása sem lehet kellően eredményes és hasznos, ha nem tudunk érvényt szerezni a termelés feltételeinek, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, a lazaságok, rendellenességek megszüntetését célzó intézkedéseknek. Más szóval: az eddiginél sokkal jobban kell törekednünk a termelés jó feltételeinek biztosítására. Gazdasági vezetőinknek még jobban meg kell tanulniuk a helyes üzemszervezést, még következetesebben végre kell hajtaniuk azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyek az üzem- szervezéssel függnek össze. A vezetőnek magával és mindenkivel szemben fokozottabb követelményt kell felállítania. Fegyelmezett, tervszerű, tisztességes munkát kell megkövetelnie mindenkitől. Ez a követelmény egybevág a dolgozók túlnyomó többségének véleményével. A munkások elemi igénye, hogy az üzemben rend és fegyelem legyen. Ennek kielégítésében minden gazdasági és mozgalmi vezető támaszkodhat az üzemi munkásközvéleményre. Régi ismert tétel, hogy nem az a jó vezető, aki mindent elnéz, hanem, aki rendet és fegyelmet tart a maga területén. Az ilyen vezetési módszerekkel természetesen egvetértenek a párt- és szakszervezeti szervek. — Egyes volt tőkések és földesurak — a történelem panoptikumából kilépve — ismét próbálkoznak, sőt követelőznek, Azt hiszem, először mindenki szinte hihetetlennek tartotta a hírt, hogy pár hete néhány Nóg- rád megyei községbén megjelentek a volt földesurak és fogadott prókátoraik. Pillér Jenő, volt földesúr birtokát, kastélyát követelte vissza, mondván: „most van itt az ideje.” Nem urak, nem jött el az önök ideje! Az önök ideje végérvényesen lejárt és soha többé nem tér vissza. Nyugodjanak végre bele abba, hogy amíg az elmúlt ezer év az önöké volt, a következő évezred a miénk — a munkásoké, a parasztoké, a fizikai és szellemi dolgozóké! Az elmúlt hetekben néhány államellenes izgatót belügyi szerveink őrizetbe vettek. Egyesek ezért túlzott keménységgel vádolnak bennünket. Ugyanakkor a „másik oldalon” pedig egyesek azt mondják: liberálisak, puhák vagyunk. Minden félreértés elkerülése végett újra hangsúlyozzuk: pártunk politikai irányvonala egy jottányit sem változott és nem is fog változni. Továbbra Közvéleményünket foglalkoztatja, hogy sok esetben nyilvánvaló hanyagság, gondatlanság, felületesség, a köztulajdon megkárosítása, pazarlása következmény nélkül marad. Ez joggal váltja ki a munkások nemtetszését és — enyhén szólva — nem valami erkölcsnemesítő tényező. A párt és a kormány életünk minden területén határozottan fellép, szankciókat foganatosított és foganatosít minden lazaság és felelőtlenség ellen. Nincs azonban a világnak egyetlen olyan rendszere, kormányzata sem, amely központilag fel tudna fedni és meg tudna torolni minden rendellenességet, a társadalomra nézve káros cselekedetet. Az ilyen jelenségek nem küszöbölhetők ki valamiféle központi intézkedéssel, vagy puszta elhatározással. Mint minden feladat megoldásához, ehhez is társadalmi összefogásra van szükség: nagyobb felelősségvállalásra és fokozott közéleti aktivitásra. Kedves elvtárask! Amikor minden becsületes magyar dolgozó részt vállal és ki-ki a maga helyén dolgozik hazánk boldogabb jövőjének formálásán, akadnak olyanok, akik visszaélnek a szocialista demokrácia adta lehetőséggel, félreértik türelmünket, emberségünket és a dolgozó tömegek között megbújva, sokszor azok nevében rendszerünkkel szemben ellenségesen nyilatkoznak, mert azt hiszik, hogy eljött az ő idejük. is megőrizzük rendszerünk humanizmusát — nem letérve sem jobbra, sem balra. Szigorúan őrködünk a szocialista törvényesség betartásán. de ez nem a gyengeség jele, hanem rendszerünk szilárdságát, erejét bizonyítja. Egyébként alapvető igazságként vegye tudomásul mindenki, hogy az osztályharcnak nemcsak etikája, hanem logikája is van. Aki az osztályharc etikáját megsérti, az logikájával kerül szembe. Akik a nép hatalmára kezet emelnek, lazítanak és bomlasztanak, azok ellen a szocialista állam törvényeinek teljes szigorával fellépünk. Munkásosztályunk érdekében továbbra is szent kötelességünknek tartjuk szocialista vívmányaink védelmét. Tisztelt országgyűlés! Most újra nagy feladatok előtt állunk, amelyek megvalósítása nemzeti felemelkedésünk egyedüli útja. Csakis ebben a nagy munkában, építésben kovácso- lódhat még szorosabbra népünk szocialista nemzeti egysége. A szocialista nemzeti egység továbbfejlesztése feltételezi, hogy erősítjük a munkásosztály vezető szerepét egész társadalmi életünkben. Feladataink megoldásához továbbra is szükség van munkás- osztályunk minden nehézségen úrrá levő, szorgalmas munkájára és szövetségesének, a szocializmus útjára tért parasztságnak a támogatására. Az egységes szocialista paraszti osztály kialakításának irányában hatnak a párt és a kormány által elhatározott intézkedések, amelyek kedvezően befolyásolják a parasztság termelési kedvét, életkörülményeit és elősegitik, hogy a parasztság életszínvonala közeledjék a munkásosztályéhoz. Számítunk arra, hogy a termelőszövetkezetek vezetői és tagjai élnek az intézkedések nyújtotta lehetőségekkel, javítják gazdálkodásukat és fokozottabban hozzájárulnak az egész lakosság életszínvonalának emeléséhez. Szocialista nemzeti egységünk alapja a munkás paraszt szövetség így, csakis így erősödhet államunk, szocialista nemzeti egységünk alapja, a munkás—paraszt szövetség. Továbbra is számítunk értelmiségünk alkotó munkájára, szaktudására; arra, hogy a magyar értelmiség.— egyre jobban összeforrva a munkásokkal és a többi dolgozókkal — tevékenyen munkálkodik szocialista nemzeti céljaink megvalósításán. Pártunk és kormányunk mindig is ’támogatta és továbbra is támogatja a jól dolgozók törekvését, hogy életük egyénileg is szebbé és boldogabbá váljék — hiszen ez a szocializmus lényegéből fakad. Egyre többen ismerik fel azt is, hogy az egyéni boldogulás céljai nálunk csakis a közösség, a társadalom érdekeivel összhangban valósulhatnak meg. Itt szeretnék szólni arról, hogy bár a mi hazánkban az állampolgárok azonos jogokat élveznek — vagyis nálunk jogegyenlőség van — de nem vagyunk egyformák. Miért szólok erről? Mert, aki a társadalomnak többet ad, annak nagyobb az emberi értéke és azt többre is kell becsülnünk. Nálunk az emberek döntő többsége elvégzi munkáját, de egyre nő azoknak a száma, akik a munka hétköznapjain az átlagosnál többet tesznek, időt, fáradtságot. erőfeszítést nem kímélve dolgoznak, sőt áldozatokat is vállalnak szocialista hazánk gazdasági, társadalmi életének fejlesztéséért. Pártunk és kormányunk nagyra értékeli azoknak a kommunistáknak és nem kommunistáknak, aktivistáknak és egyszerű embereknek a munkáját, akik szinte személytelenül dolgozva formálják, alakítják népünk történelmét, mindennapos, szorgos tevékenységükkel viszik előre népünk felemelkedését. Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Az 1966. évi költségvetés nem egy a sok közül, hanem harmadik ötéves tervünk első évének költségvetése. Nagy felelősség hárul mindannyiunkra, a terv és a költségvetés előirányzatainak teljesítéséért, mert jó, vagy rossz munkánk egész további fejlődésünket befolyásolja. Meggyőződésem, hogy a magyar munkásosztály, az egész magyar dolgozó nép e felelősségtől áthatva, mindent megtesz az 1966. évi feladatok valóra váltásáért. A beterjesztett költségvetést a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magam nevében elfogadom Kántor Lajosné, Borsod megyei képviselő a településfejlesztés fontos előfeltételének, a közművesítésnek a' helyzetét elemezve országos és ezenbelül borsodi gondokat érintett, majd befejezésül a költségvetés törvényjavaslatát elfogadta. Az országgyűlés pénteki tanácskozását az elnöklő Pólyák János zárta be. Az 1966. évi állami költségvetés vitáját szombaton délelőtt 10 órai kezdettel folytatják. Az ülésteremben. Fehér Lajos és Kállai Gyula, (MTI foto — Vigovszki Ferenc felvétele) Szigorúan őrködünk a szocialista törvényesség betartásán tökéletesítését, a munka szerinti elosztás elvének fokozottabb érvényesítését, A végzett munkának, a dolgozók igazságérzetének jobban megfelelő bérezési rendszert kell kialakítani, amiben kellőképpen érvényesül a szaktudás, a szorgalom elismerése. Meg kell vizsgálni továbbá a proletárdiktatúra rendszerében helyet foglaló politikai, állami és társadalmi szervek tevékenységét. Javítanunk kell, a megnövekedett követelményekhez jobban hozzá kell igazítani és hatékonyabbá kell tenni államhatalmi és végrehajtó szerveink munkáját. Jobb munkamegosztást kell elérnünk politikai és társadalmi szerveink között, kiküszöbölve a párhuzamosságokat és üresjáratokat. Minden szinten küzde- nünk kell a társadalmi túlszervczetlség, a bürokratizmus ellen. Fokozni kell a proletár- diktatúra rendszerében helyet foglaló valamennyi szerv és testület önállóságát, felelősségét. Tisztelt országgyűlés! A megoldásra váró nagy kérdések közül egész közéletünk további demokratizálásának feladatairól kívánok kissé részletesebben szólni. közéletünk további demokratizálása
