Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

(Folytatás a 2. oldalról)

Mezőgazdasági üzemeink a nagy beruházások és támogatások hatására évről évre fejlődnek, mind többet és többet adnak a népgazdaságnak. Szilárdságukat éis fejlődésüket mutatja az elmúlt év is, amikor a szokatlanul nagy természeti csapások ellenére. kivéve néhány növényféleséget, többet adott az előző évinél a népgazdaságnak.

Tisztelt országgyűlés! Az elmondottak ellenére őszintén meg kell mondanom, hogy egy igen fontos kérdés, amiben minden fejlődés mellett is lényegében egyhelyben topogunk,

ami évről évre visz- szatérő súlyos gondunk. Ez a takarmányhelyzet, ezen belül is az abraktakarmány.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek alátámasztására röviden vázoljam Szabolcs megye takarmányhelyzetét. Takarmányszükségletünket — a tervezett állatlétszám és állati termék terveknek megfelelően — évről évre nem tudjuk megtermelni. Ennek csak részben oka az alacsony átlagtermés. A fő ok a rendkívül alacsony szántóföldi takarmánytermő terület részesedése az össz- széntóterületből.

Megyénkben a szántóterület körülbelül 40 százalékán termelünk takarmányt, ezzel szemben Bács megyében 53 százalék, Hajdú és Szolnok megyében 50 százalék ez a szám.

5000 ragon

abrabbiány

Száz számosállatra a mi megyénkben 140 kát. hold takarmánytennő terület jut, ugyanakkor Bács megyében 104 kát. hold. Hajdúban 172, Szolnok megyében pedig 206 kát. hold.

A fentieken túlmenően súlyosbítja a fenti takarmányhelyzetet az a tény, hogy a rendelkezésre álló kevés takarmánytermő terület közismerten gyengébb táperőben lévő talaj, hiszen Szabolcs-Szatmár megyében több mint 55 százaléka homoki talaj.

Száz számosállatra legelőből is lényegesen kevesebb jut a többi megyénél. Szabolcsban 63 kát. hold, Búéiban és Hajdúban körülbelül 122 kát. hold és még Szolnok megyében is 67 hc|d jut száz számosállatra.

Ugyanakkor kukorica vetésterületünk az 1961. évi vetésterülethez képest több mint 30 000 holddal csökkent. Az egyéb takarmánytermőterület lényegesen nem változott.

így a megye takarmányellátottságának helyzete nem valami biztató, mert például takarmányhiányunk termelő- szövetkezeteinknél abrakban több mint 50Ö0 vagon, szálas takarmányban körülbelül 1800 vagon és lédús takarmányban majdnem 4000 vagon.

Állati termék felvásárlási terveinket csak úgy tudjuk az elmúlt években teljesíteni, hogy a kormány központi készletből évről évre mind nagyobb mennyiségű abrakot biztosított termelőszövetkezeteink részére. Ez viszont azt eredményezi, hogy vannak gazdaságaink, ahol nem fordítanak kellő gondot a meglévő adottságok kihasználására, mondván, hogy majd az állam úgyis segít, másrészt bizonytalanságot teremt az állattenyésztésben, mert pontosan nehéz előre tudni az állami megsegítés mértékét, harmadszor pedig termelőszövetkezeteink évről évre 'mind jobban eladósodnak, abraktakarmány tartozásunk évről évre növekszik.

A fenti tény egyidejűleg azt is jelenti, hogy

1966-ban nálunk ismét ezer vagonnal csökken az abrakkészlet, mivel enpyit az év második felében vissza kell adnunk. nem beszélve arról, hogy a tavasszal igénybe veendő zöldhitel, ami ugyancsak ebben az évben esedékes, ismét csökkenti a meglévő készletet.

Még az így központi készletből kiegészített takarmánykészlet sem biztosította a megye állatállományának száz százalékos ellátottságát, aminek eredménye például, hogy megyénkben csupán termelőszövetkezeti vonalon mintegy 35 000— 40 000 darab süldő kerül évente értékesítésre, nem beszélve a szarvasmarhatenyésztésben még mindig alacsony tejhozamról és még egyéb, ezzel kapcsolatos következményekről.

A jelenlegi állati termék előállítási, áruértékesítési terveinkhez az alapanyagaink mindenből megvannak és központi készletből biztosított abraktakarmány sem kerül most rossz helyre, mert az állati termék előállításhoz felhasznált abrakmennyiség megfelel az országos átlagnak. Sőt egyes esetekben még jobb is.

Például 1965 első felében termelőszövetkezeteinknél a tak'armányfelhasználás egy kiló pecsenyecsibe esetében

4.4 kiló, hízott sertésnél 4.8 kiló, hízott márhánál pedig

5.6 kiló.

Az állattenyésztés termelésének gazdaságosabb alakulása megkövetelné, hogy megyénk takarmánytermő területét, különösen a szemes takarmány esetében, emeljük az egyéb növények rovására.

Tisztelt országgyűlés! A takarmányszükséglet biztosításának a területnövelés és az átlagtermés emelésén kívül van még másik tényezője is. Például a megtermelt takarmány korszerű tároláselőkészítése, és feletetése.

Kormányzatunk sok mindent tett már ezen a téren is, hogy mást ne említsek, kiépíti például a keverőüzemek hálózatát, amelyek az adott állatfajnak megfelelő magas biológiai és tápértékű takarmánykeveréket

szolgáltatnak. Hogy ez milyen nagy segítség, csak egy példát mondok, nagyüzemi baromfitenyésztésünk egyik igen komoly alapját ez teremtette meg.

Kevés a tároló és a szárító

Nem volna viszont helyes, ha nem hívnánk fel e helyről is az illetékesek figyelmet, hogy a keverőüzemek egy része korszerűtlen, hiányoznak a járulékos beruházások.

Elgondolkoztató és elszomorító, amikor egyes keverőüzemek mellett sok-sok vagon csöves tengerit lát az ember a szabadban tárolva, vagy nem kis mennyiséget megpenészedve. Mennyi válik használhatatlanná, érthető okokból nem volt módomban megbízható felvilágosítást kapni. Én kérdem, ki garantálja azt, hogyha elszórt esetekben is, de nem használják-e fel a csökkent értékű takarmányt is a tápok keverésénél.

Sürgősen szükség van tehát megfelelő tároló és szárító kapacitás létesítésére a keverőüzemek mellé. Hozzá kell tegyem hasonló fontosságú, termelőszövetkezetekben is évről évre tervszerűen, de gyorsított ütemben a takarmányelőkészítés, a feletetés korszerűsítése, gépesítése. Tudom, hogy ez igen költséges beruházásokat igényel, s azt is tudom, hogy anyagi erőnk korlátozott. Viszont arról is meg vagyok győződve, hogy ezek hiánya igen komoly veszteséget okoz. Köztudomású, hogy

a rosszul tárolt, a rosz- szul előkészített és korszerűtlen módon feletetett takarmány az ebből eredő veszteségeken kívül előkészítője, melegágya a különböző emésztőszervi megbetegedéseknek. Például megyénkben a sertés gyomor-, bélgyulladása egymagában nagyobb veszteséget okozott és okoz évről évre, mint a többi betegségek együttvéve. Ezzel kapcsolatban szükségesnek és hasznosnak tartanám, ha központi utasítás lehetővé tenné, hogy szükség esetén a keverőüzemek megfelelően előkészített, úgynevezett diétás keveréket is tudnának

kiszolgálni az erre igényt tartó gazdaságoknak betegség fellépése esetén.

Bízom abban, s a költség- vetés indokolásának egyes helyein is azt vélem kiolvasni, hogy ez évben, de a jövőben is kellő figyelmet fordítanak a járulékos beruházásokra.

Tisztelt országgyűlés! Országunk az utóbbi 15 év alatt is sok nehézségen túljutott és ami különösen előnyére válik, megerősödve jutott tovább. Bízom és hiszek abban, hogy a mostani nehézségeken is sikeresen túljutunk. Ebben a hitben és ezzel a bizalommal az 1966-os költségvetést elfogadom és elfogadásra ajánlom.

Ezután Nagy József né könnyűipari miniszter a könnyűipar eredményeiről, feladatairól szólt. Több elhangzott felszólalás után Friss István beszélt.

Friss István budapesti képviselő rámutatott, hogy a népgazdaság ötéves fejlődése szemléletesen tükröződik a költségvetés fontosabb előirányzatainak évenkénti alakulásában is. Az idei állami költségvetés bevételeinek, illetve kiadásainak összege például mintegy 95 milliárd forint — szemben az elmúlt esztendei 90 milliárd forintos végösszeggel. Az emelkedés összességében tehát körülbelül 6 százalékos.

—• A tervezés megjavításával párhuzamosan tovább kell fejlesztenünk népgazdaságunk irányításának rendszerét. Ez többek közt azt is jelenti, hogy le kell ráznunk magunkról olyan béklyókat, amelyeket az elmúlt másfél évtizedben mi magunk raktunk magunkra.

A hibák égy része abból származott, hogy

gazdaságunk irányítása túlságosan centralizált volt. Ez egyebek között azzal a következménynyel járt, hogy nem ne’- velődhettek ki kellő számban megfelelő helyi vezetők, nem bontakozhatott ki a helyi kezdeményezőkészség.

A gazdaságirányítás új rendszerének kidolgozásában bizonyára lesznek zökkenők, s megvalósítása után is lesznek hibák. A reformot tehát a megvalósítás során is lehet és kell tovább csiszolni, javítani a menet közben szerzett tapasztalatok alapján —. hangoztatta Friss István. A költségvetést elfogadta és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta.

Dr Fekszi Istvánnak a felszólalására a délutáni. vitában került sor.

ADDISZ ABEBA:

Az etiópiai külügyminisztérium csütörtökön bejelentette, hogy Kállai Gyula, a magyar kormány elnöke Halié Szelasszié császár meghívására február 8-tól 11-ig látogatást tesz Etiópiában. Ez a látogatás — mondja a külügyminisztérium! közlemény — tovább fogja erősíteni a két ország barát? kapcsolatait.

GENF:

Négyhónapos szünet után csütörtökön délután a genfi Nemzetek Palotájában ismét megkezdte munkáját a tizennyolchatalmi leszerelési értekezlet. Carapkin és Foster, az értekezlet szovjet, illetve amerikai társelnöke a munkaülés megnyitása előtt 45 percen át tárgyalt ügyrendi kérdésekről. Megállapodtak abban, hogy a konferencia keddi és csütörtöki napokon tartja üléseit.

MOSZKVA:

Indira Gandhi asszony táviratban mondott köszönetét Alel^szej Koszigin szovjet. kormányfőnek azért az üdvözletért, amelyet hivatalba lépése alkalmából tőle kapott. A táviratban megállapítja, hogy az indiai- szovjet barátság a béke támasza, ezért mindent meg fog tenni e barátság erősítéséért.

ROMA:

Az Olasz Kommunista Párt kongresszusának szerda délutáni ülésén felszólalt Jacques Duclos, az FKP Politikai Bizottságának tagja. A kongresszuson felolvasták Le Duannak, a Vietnami Dolgozók Pártja első titkárának üdvözletét. Le Duan üzenete hangoztatja, hogy a vietnami nép vereséget fog mérni az amerikai imperialista agresszorokra.

TOKIO:

Siina japán külügyminiszter a minisztertanács ülésén beszámolt a Szovjetunióban tett útjáról. A külügyminiszter hangoztatta, hogy a Szovjetunióval aláírt légi- forgalmi és kereskedelmi megállapodások hozzájárulnak a japán—szovjet kapcsolatok erősödéséhez.

SAIGON:

Dél-Vietnamban felélénkültek a harcok. Saigontól 440 kilométerrel északkeletre, Qui Nhon körzetében, amerikai, dél-koreai és délvietnami csapatok nagyarányú „tisztogató” műveletekbe kezdtek a tengerpart mentén vezető első számú főközlekedési út felszabadítására. Nagyobb harcok vannak Saigontól nyugatra és délnyugatra, a kambodzsai határ közelében is. Az AP jelentése szerint a partizánok fokozták nyomásukat a Da Nang és Chu Lai között a tengerparton kialakított amerikai hídfőre és nagyobb veszteségeket okoztak az amerikai tengerészgyalogosoknak.

PÁRIZS:

Az Humanité csütörtöki számában beszámol az FKP és a Német Kommunista Párt képviselőinek Párizsban lezajlott megbeszéléséről. A német pártküldöttséget Josef Schleifstein, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezette, francia részről Valdeck Rochet vezette a megbeszéléseket.

QUITO:

Az ecuadori katonai junta ismét statáriális bíráskodást vezetett be az ország egész területére. Szerdán egyébként újabb kormányellenes tüntetés volt Quitóban, ezt rendőrök verték szét, majd ideiglenesen bezárták a fővárosi kollégiumokat és iskolákat.

Dr. Fekszi István Szabolcs megyei képviselő

felszólalása

Tisztelt országgyűlés!

A költségvetést tanulmányoztam, Tímár elvtárs beszámolóját meghallgattam, azzal egyetértek és elfogadom.

Hozzászólásomban egy-kél megjegyzést, illetve javaslatot kívánok tenni rövidem. Javaslataim a következők:

Tímár elvtárs beszélt arról, és a költségvetési indokolásban is benne van, hogy a tanácsok milyen szabályozó bevételekhez jutnak, hogy biztonságosabbá tegyék költségvetéseiket, így például a búza földadóról van szó, az illeték teljes egészében a tanácsokhoz való adásáról stb. Itt a javaslat ezzel kapcsolatban az volna: érdemes lenne azon gondolkodni, hogy a jövőben a gazdasági kiegyensúlyozottságot lényegesen elősegítené a tanácsi költségvetésben,

ha a szabályozó tevékenységek nem egy, hanem több évre volnának előre meghatározva, s így előre ismerhetnénk ezeket a bevételi forrásokat, ezek mennyiségét, s ezekkel úgy tudnánk gazdálkodni, ahogyan az éppen a leghatásosabb volna.

Meghatározni a bevételeket

gyakorlatilag ez a több éves költségvetésnek a tervezése, amely megteremtené a lehetőségét arcnak, hogy a tanácsi költségvetés felhasználása ösztönzőleg hatna a takarékos gazdálkodásra, s megakadályozná azt a gyakorlatot, ami sajnos minden évben előfordul, hogy az előirányzatokat év végén minden áron elköltsék, felhasználják, különösképpen az év utolsó hónapjaiban. Ez volna tehát az egyik javaslatom, hogy gondolkodni kellene azon, hogyatn lehetne több évre előre meghatározni ezeket a bevételeket és rendelkezésre bocsátani az illetékes tanácsoknak- A másik javaslatom az volna: felül kellene vizsgálni a költségvetés tervezését és a részletes feladatainak a végrehajtását. Szerintem ma már erősen akadályozza ezt a normotívák és a normák rendszerének a tagoltsága és a kötöttsége. Ügy gondolom — és mások véleményét is alapul véve mondom — hogy a tanácsok ma már kaphatnának olyan önállóságot, mivel az intézményeik, költségvetési szerveik nem egyformák minőségi mutatók tekintetében és más szempontból sem, más adottságok és lehetőségek vannak, hogy ezeket — természetesen a központi megállapítások mellett, hogy az egyensúly mégis meglegyen —

a nagyobb szervekre, Illetve a tanácsokra kellene adni, és a tanácsok gazdálkodnának ezzel, ők bontanák le oda, ahol erre éppen a legnagyobb szükség volna, s olyan mértékben, amilyen mértékben erre szükség adódik, és így az arányokat is kicsit jobban tudnánk biztosítani.

Van javaslatom azzal kapcsolatban, hogy a költség- vetésben, illetve az 1966. évi tervekben szerepel olyan meghatározás, hogy bizonyos összegeket tartalékoljunk fizetési mérlegeket javító beruházásokra. Szerintem ez nagyon helyes gondolat, javaslat, mivel ilyen lehetőség szinte minden területen van. Csak kapásból egy-két ilyen javaslatot említek meg. amelyek szerintem minden további nélkül alkalmasak lehetnek, s amelyek a megyénkre is vonatkoznak.

A mi megyénkben például tudvalevőleg nagyon sok holtág van. Tizenöt olyan holtága van a Tiszának, a Szamosnak, a Túrnak, a Krasznának, amelyek számításba jöhetnek, mint öntözők, víztárolásra, illetve annak felhasználására. Amikor közepes csapadékos időjárás van, ebben a 15 holtágban mintegy 30—40 millió köbméter víz is tá- rozódik, de a legaszályosabb esztendőkben is 10— 15 millió köbméter.

Úgy gondolom, nem kellene addig várni, míg nagy öntözőfürtöket fogunk ezekre építeni, s így fogjuk ezeket a vizeket felhasználni. Szerintem nyugodtan lehetne akár száz darab ilyen felületi öntözőt, esőztető motort rákapcsolni

és máris fel lehetne használni ezt a vizet a több termelés érdekében. Már csak azért is, mert ezek a víztározók, ha üresek volnának, amikor éppen tározni kell, csökkentenék a vízmennyiséget árvizek, vagy áradások idején. Tehát akkorára meg is ürüSietnének ezek.

Talán még felvetem azt is — mivel nagyon sokszor el szoktam mondani — hogy külföldön nagyon keresett exportcikk például az aszalt szilva, általában az aszalvány. Ha valahol, a mj megyénkben nagyon sok szilva és alma van, ami alkalmas erre a célra. Nem száz vagonról, hanem ezer vagonról lehet beszélni, amit fel lehet használni ilyen célra, s úgy gondolom, nem nagy dolgok, nem nagy aszaló üzemek létesítésével, hanem kisebb aszalógépekkel, amelyeket egy-egy községnek odaadunk, vagy két községnek: nagyon olcsó beruházás, akárhova letehető és üzemeltethető. Szerintem igen kifizetődő volna népgazdasági szempontból, az export szempontjából, de a termelőszövetkezetekben. vagy a háztáji gazdaságokban is a termelők részére.

Ezeket csak példaként vetettem fel, hogy helyes az az elgondolás, hogy tartalékolnak ilyen pénzt, mert ilyen lehetőségek vannak, csak fel kell kutatni ezeket véleményem szerint, s gyorsan reagálni kell ezekre, nem szabad, hogy elhúzódjanak ezek a kisebb

beruházások és azonnal a termelés szolgálatába lehat állítani őket.

Van egy megjegyzésem, amely az elmúlt évi gazdálkodásra vonatkozik: ezt

pedig úgy foglalhatnám tömören össze, hogy nagyobb gondot és felelősséget, a több termést és a minőséget bizosító mezőgazdasági termények termelésére.

Mire gondolok itt? Arra gondolok, hogy nekünk az elmúlt esztendő igen jó leckét adott. Vegyük csak most például számításba, hogy Szabolcs-Szatmár megyében 50 ezer kataszteri hold gyümölcsös van jelenleg. Ebből 30 ezer hold már terem. Az, hogy húszezer vagon alma lesz jövőre, nem éppen attól függ, hogy jó termés kell, hanem közepes termés is elegendő ehhez. De hogy a 20 ezer vagon almán belül a minőségi, az exportra való termés hány százalékos, az nem mind a húszezer vagon termés.

Véleményein szerint az eddigi 50—55 százalékos arányt jó növényvédőszerek rugalmas alkalmazásával, amelyek bármikor kaphatók és hosszabb időn át hatnak, — mert az emberekben megvan a hozzáértés — akár hetven, vagy nyolcvan százalékra is fel lehetne emelni.

Ezt azért tartottam szük- csak Szabolcs megyében nagyon sok százmilliót jelent. Ez vonatkozik a dohányra is.

Figyelembe kell venni a termelőket

Ezt azért tartottam szükségesnek megemlíteni, mert a mi megyénket nagyon érzékenyen érinti az esetleges rossz dohánytermés, a növényvédőszerekkel való ellátás nem megfelelő időpontja, hiszen mi közel húszezer katasztrális holdon termelünk dohányt. Jó volna, ha a jövőben az ilyen fontos exportcikkek termelésénél, mint a dohány, kicsit jobban vennénk figyelembe a termelőket az egyes intézkedések meghozatalakor. Az elmúlt évben például nagyon rossz volt a termés, sokat ártottak a különböző betegségek, s a kormányzat a kár pótlására nagyon helyesen előirányzott bizonyos összeget. Csak amikor kijött a végrehajtási Utasítás, elfeledkeztek arról, hogy azt meg is termelték valakik, s ezeket kirekesztették belőle, mondván, hogyha gyenge a termelőszövetkezet, sorbanállás van, a pénz elmegy arra. Te megtermelted 30 vagy 40 százalék erejéig ezt a dohányt, de nem kapsz érte semmit. Az ilyesmire a jövőben vigyázni kell.

Még egyszer megismétlem, hogy a költségvetési törvényjavaslattal egyetértek és a magam részéről elfogadom. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja a költségvetés vüáját-