Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

XXIII. ÉVFOLYAM, Í3. SZÁM ARA; 50 fillér 1966. JANUAR 28, PÉNTEK ftz 1966. évi állami költség vetésről szilé törvényjavaslat az országgyűlés előtt Csütörtökön délelőtt II órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Kállai Gyula, a forradalmi mun­kás—paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Vass Istvánná,, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy Szabó József Somogy megyei képvi­selő lemondott mandátumáról, és a megüresedett képviselői helyre Gombaszögi Jenő soron következő pótképviselőt be­hívta. A lemondás folytán a honvédelmi állandó bizottság­ban egy hely megüresedett. Vass Istvánná javaslatára az országgyűlés egyhangúlag Molnár György Szolnok megyei képviselőt választotta meg a bizottság tagjává. Bejelentette az országgyűlés elnöke, hogy Klujber Lász- fcj interpellációját — amely a legutóbbi ülésszakon hangzott el, s az arra adott választ az országgyűlés nem fogadta el — az ügyrend 15. paragrafusa 5. bekezdése alapján tanulmá­nyozásra és tárgyalásra kiadta az ipari bizottságnak. A bi­zottság az interpellációban felvetett kérdés tanulmányozását még nem fejezte be, ezért ezzel kapcsolatos jelentését ké­sőbbi időpontban terjeszti az országgyűlés elé. Vass Istvánné ezután arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a forradalmi munkás—paraszt kormány megbízásából dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter benyújtotta az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Az elnök a benyújtott törvényjavaslatot előzetes tárgyalásra kiadta az országgyűlés állandó bizottságának és szétosztotta a képvi­selők között. Az országgyűlés elnöke bejelentette, hogy a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának az országgyűlés 1965. november 13-án berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű ren­deletéről szóló jelentését — az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően — a képviselők között ugyancsak szétosztotta. Az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelen­tését jóváhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés ezután Vass Istvánné javaslatára az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot tűzte napirendre. Ezután dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter emelkedett szólásra, s tartotta meg költségvetési expozéját Dr. Tímár Mátyás beszéde körű felmérése és a Köz­ponti Bizottság decemberi határozatai alapján. Nyil­vánvaló azonban, hogy az említett kérdések nem olyanok, amelyek könnyen megoldhatók. Szükségessé vált, a tapasztalatok alap­ján, gazdaságirányítási rend­szerünk szélesebb körű elemzése és átfogó reform­jának kidolgozása, az ipa­rosítás magasabb fokának és a szocialista mezőgazda­ság követelményeinek meg­felelően Ezt tűzte napirend­re a Központi Bizottság 1965-ben. E reform mel­lett jelentős tényező gazdaságú fejlődésünk biztosításában a távla­ti tervek elkészítése, az optimális fejlesztési ará­nyok kimunkálása. a harmadik ötéves terv kidolgozása. Mindennek tükrében kell megítélni az elmúlt évet, az 1966-ós népgazdasági ter­vet és a költségvetést is. A szónok ezután arról beszélt, hogy az ipari ter­melés az elmúlt év folya­mán jobban igazodott a szükségletekhez. Javult a vállalati gazdálkodás szer­vezettsége, szilárdult a bér­es munkafegyelem, aminek következtében emelkedett az egy dolgozóra jutó terme­lés. A termelés növekedé­sének kereken 90 százalé­ka a termelékenység emel­kedéséből származott A készletnövekedés üteme az előző évekhez képest mér­séklődött. Jelentős ered­ményt értünk el a felesle­ges készletek mozgósításá­ban. A vállalatok 5—6 mil­liárd forint értékű ilyen készletet értékesítettek, eij­(Bozsán Endre felvétele. Az 1965-ös évvel lezá­rult a második ötéves terv időszaka — kezdte beszé­dét Tímár Mátyás. Az el­telt öt év jelentős fejlődést hozott a gazdaságban. Az ipari termelés 47 százalék­kal emelkedett, a mezőgaz­dasági — a megelőző öt év átlagához képest — mint­egy 10 százalékkal. A kis­kereskedelmi forgalom 30, az összlakosság egy főre ju­tó reáljövedelme 20 száza­lékkal nőtt. A legjelentő­sebb tényező ez utóbbiban a munkások és alkalmazot­tak számának gyarapodása mintegy 400 ezer fővel, ami jelzi a társadalmunkban vég­bement hatalmas méretű át- rétegeződésfe Szerepet ját­szott a reáljövedelem emel­kedésében a közvetett jutta­tások bővülése is. Nem kedvező, hogy az életszín­vonal növekedésén belül, a teljesítményekkel szorosab­ban összefüggő reálbérek emelkedése csupán 8 száza­lék volt. A második ötéves terv folyamán hatalmas be­ruházási programot hajtot­tunk végre — mondotta, majd így folytatta: A második ötéves terv időszakában közelebb jutottunk társadalmi és gazdasági céljaink rea­lizálásához, de elképze­léseinket nem valósítot­tuk meg maradéktala- nul. Uj problémák jelentkeztek az ipar területén. Az 1956 utáni években a gazdaság rekonstrukciója jól haladt és elóbb fejeződött be a ter­vezettnél. A rekonstrukció viszonylag egyszerűbb fel­adatának befejeztével is­mét. előtérbe kerültek a fejlesztéssel kapcsolatos bo­nyolultabb kérdések. Ezek közül a legfontosabb, hogy — a gazdasági egyensúly és az optimális fejlődési ütem biztosítása érdekében — a beruházásokat. a belföldi szükségletek és a fizetési mérlegek szempontjába1 legfontosabb területekr­koncentráljuk. E téren nem Szükségessé vált a gazdasági relorm Dr. Tímár Mátyás pénzügy- miniszter beszél. tudtunk kielégítő eredmé­nyeket elérni. Nem javult eléggé a termékek minő­sége, nem szélesedett kellő­en az export, a gazdaságos­ság sok helyütt háttérbe szorult a mennyiségi fel­adatok mögött. Az indokolt­nál nagyobb mértékben nőttek a készletek. A gaz­daságirányítás rendszere nem biztosította eléggé a vállalatok önállóságát, azt hogy a döntés joga és a fe­lelősség ott érvényesüljön ahol a legindokoltabb. tűk le időben, ez feszültsé­gek forrásává váltt A nagy átalakulás jó elő­készítéssel és kedvező lég­körben folyt le, de az át­szervezéssel járó problé­mák: a nagyüzemi terme­lés megalapozásának folya­mata, a termelőszövetkezeti vezetés személyi feltételei­nek kialakulatlansága, egyes tisztázatlan gazdaságirányí­tási kérdések (így például az árrendszer) lassították a fejlődés ütemét. E problémák újszerű megoldásokat kövei el­tek, amelyeknek objek­tív feltételeit, legkedve­zőbb formáit azonban egy két év alatt nem volt lehetséges kialakí­tani. Az említett okok követ­keztében a nemzeti jövede­lem az ötéves terv utolsó évében, a tervezett 36 szá­zalékkal szemben csak 25— 26 százalékkal volt maga­sabb az 1960. évinél. Ugyan­akkor a fogyasztás és a fel­halmozás nem igazodott eléggé e változáshoz, ami külkereskedelmi mérlegün­ket kedvezőtlenül befolyá - solta. A nemzeti jövedelem­kiesés nagyabb része a me­zőgazdaságnál jelentkezeti a további rész az iparban, ennek oka elsősorban az ön­költségcsökkentési feladatok nem teljesítése volt. Ez utóbbi, 5 év alatt — az eredeti tervhez viszonyítva — 9—10 milliárd forint be­vételi kiesést okozott az államháztartásban. A fejlődés nagyobb üte­mét lehetővé tevő módsze­rek és eszközök kialakítá­sára számos intézkedés tör­tént már a tervidőszak el­ső éveiben is, majd 1964- ben a problémák szélesebb A mezőgazdaságról el­mondotta, hogy bár az át­szervezés alatt és után is emelkedett a termelés, ja­vult a munka szervezettsé­ge, mégis túlzottnak bizo­nyult a termelés emelésé- lek tervezett üteme. Mint­hogy a nemzeti jövedelem felhasználási oldalán a kö­vetkeztetéseket nem von­Tanáeskozik az országgyűlés. nek mintegy felét a keres­kedelem, leértékelés útján A Központi Bizottság 1964 decemberi határo­zatai más vonatkozás­ban is eredményre ve­zettek. A vállalatok nagy többsége teljesítette az önköltség- csökkentési tervet és több­letexportot is produkált. A mezőgazdaság összler melése 3—4 százalékkal el­maradt a tervezettől, ami­ben legfőbb szerepet a ter­mészeti csapások játszot­tak. Az ár- és belvizek a mezőgazdaságban csaknem egymilliárd forint értékű terméskiesést okoztak. A száj- és körömfájás mintegy 800 millió forint kárt oko­zott Az Állami Biztosító a termelőszövetkezeteket ért károkra az utóbbi évek té­rítéseinél jóval nagyobb összeget több mint egy- miliiárd forintot fizetett ki. A árvizsújtotta terű letek terméskiesése el­lenére gabonából a ter­vezett mennyiséget be­takarítottak és búzából elértük az eddigi legma­gasabb holdankénti át­lagot, 12,5 mázsát. Nem végleges adatok szerint a kukoricatermés holdankénti átlaga 16,8 má­zsa, ami szintén jónak te­kinthető. A száj- és köröm­fájás miatt a szarvasmarna- felvásárlás kismértékben lemaradt, a sertésfelvásár­lás azonban ezt ellensúlyoz­ta. Nagy volt a kiesés a zöldség, szőlő, gyümölcster­mésben; ez összességében 20—25 százalékkal kevesebb volt az előző évinél, s en­nek folytán a zöldség es gyümölcs fogyasztói ara is emelkedett. Az elmondot­taknak megfelelő kép tük­röződik az 1965-ös állami költségvetés végrehajtásá­ban is. A lakosság peuz- bevételei megfelelően alakullak Tímár Mátyás ezuiau megemlítette, hogy az ál­lami vállalatok jövedelmei összességükben megközelítik a tervezettet, majd arról beszélt, hogy a kiadások te­rületén a költségvetésből finanszírozott beruházások elmaradtak a tervezettől, a vállalati forrásokból meg­valósított beruházásoknál viszont túlteljesítés volt. Eredménynek tekinthető, hogy a befejezett létesítmé­nyek száma nőtt. Mint 1964-ben 250, addig az el­múlt évben mintegy 300 je­lentősebb beruházás fejező­it be. 'Folytatás » 2. 9>dala*W i

Next

/
Thumbnails
Contents