Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 20. szám

XXIII. ÉVFOLYAM, 20. SZÄM ARA «0 fillér 1966, JANUAR 23, VASARXAP 4 magyar—szovjet barátság függetlenségünk, szabadságunk bázisa Szirmai István elvtárs felszólalása az MSZBT kongresszusán Összehívták az ország; illést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány TX paragrafusa 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1966. j*- nuár 27. napján (csütörtökön) délelőtt 11 órára összehívta. Ismét iárhatók medvénk útiai Vastag jégtakaró a folyókon Hómarók szélesítik az utakat Tájékoztató az ár- és belvízveszélyről Mint már megírtuk az MSZBT kongresszusán, pén­teken íeszólalt Szirmai Ist­ván elvtárs, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra. Beszédét az alábbiakban közöljük. Szirmai elvtárs bevezető­ben tolmácsolta a kongresz- szusnak és minden résztve­vőjének a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának meleg üdvözle­tét, majd miután visszate­kintett a proletáriátus har­cára, megállapította: Elvitathatatlan, hogy a tár­sadalmi haladást meghatá­rozó történelmi viharok fő hőse, motorja a XX. század­ban a Szovjetunió népe, an­nak szervezője és • vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja. Ebben az évszázadban az emberiség óriási lépéseket lett a társadalmi haladás utján. Szükebb területre szorította az imperializmus hatalmát, a népek egész sora vívta ki szabadságát. Most mar csaknem 50 esztendeje, hogy a Szovjetunió munkás­osztálya megvívta győztes harcát, elszakította az impe­rializmus világot átfogó, né­peket, nemzeteket rabságban tartó láncát. Hiába volt a nemzetközi reakció minden rabló, véres kísérlete, a szov­jet hatalom győzött és meg­kezdődött egy új rend, a szocializmus építése — mon­dotta, majd emlékeztetett a nagy lenini villamosítási program megvalósítására, a Szovjetunió gazdasági erejé­re. Megállapította, hogy ma­ga a szovjet hatalom léte íekezi a reakciót és bátorít­ja a jobb életért, független­ségért, szabadságért, békéért harcolókat az egész földke­rekségen, A haladó emberek felsora­koztak a Szovjetunió barát­jaként a nemzetközi reakció ellenségeként. Akik szerették az embereket és meg akar­ták szabadítani őket a lealá­zó tókés kizsákmányolástól, a szolgaságtól, az éhségtől és pusztító imperialista há­borúk örök veszélyétől, azok szovjet barátok lettek, segí­tették, védték az új szovjet hatalmat, abbén az időben születtek a Szovjetunió ba­rátainak társaságai. A magyar—szovjet barát­ságot nem egy testület, nem a Magyar—Szovjet Baráti Társaság indította útnak. Nemzeti büszkeségünk, hogy 1919-ben elsőként sorakozott fel a magyar nép Oroszor- szák munkás- és paraszt­hatalma mögé és — követve a szovjet dolgozók példáját — nálunk is megteremtette a proletárdiktatúrát. Büszkén és kegyelettel emlékezünk meg arról is, hogy százezernyi magyar testvérünk harcolt szovjet földön a szocialista társada­lom győzelméért. A magvar —szovjet barátság így kez­dődött, harcban, szenvedés­ben pecsételődött meg. És ezt a barátságot a magyar munkások. narasztok és a szellemi dolgozók legjobbjai a fasiszta terror negyedszá­zadában is ápolták. Szirmai elvtárs emlékezte­tett a hitleri fasizmus által kirobbantott második világ­háborúra és hangsúlyozta, hogy az emberiség soha el nem múló hálával tartozik a szovjet emberelőnek azért, mert elsősorban az ő ember- feletti áldozataik árán sike­rült megmenteni a világot a fasizmustól. A szónok miután emlékez­tetett arra, hogy 1945-ben a magyar—szovjet barátságnak új szakasza kezdődött eze­ket mondotta: Ilyenkor nem lehet nem emlékezni azokra a katonák­ra, harcosokra, barátokra, akik hazájuktól, csendjük­től, szeretteiktől messze ál­dozták életüket a magyar nép szabadságáért, felmelke- déséért. Üjabb lépés előre: kialar kult a szocialista világrend- szer, amely megváltoztatta a világ képét. Olyan erő született, amely a világhá­ború kikerülhetetleinségének a régi viszonyok között ér­vényes, objektív törvényét megváltoztatta. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa', minden békeszerető ember örömére, meghirdette, hogy ez a törvény a múlté. A szoci­alizmus, a béke erői ma már annyira megnöveked­tek, hogy a világháború nem elkerülhetetlen — mofcdotta. Aki a társadalmi fejlő­dés összefüggéseit csak fe­lületesen is ismeri, tudja, hogy a szocialista világ- rendszer a szovjet hatalom segítségével született, hogy a gyarmati rendszer fel­bomlása, az imperializmus kiszorítása nem függetlén a Szovjetunió és a szocia­lista világrendszer növek­vő gazdasági, politikai, er­kölcsi és katamai hatalmá­tól. Az elgnúlt fél évszázad történelmi viharainak ta>- nulsága: a társadalmi fej­lődésben nincs megállás. A szocializmus térhódítását nem tudta megállítani Hitler és nem tudják megállítani a mai imperialisták sem. A harc a két erő és a két rendszer között, különböző módszerekkel, ma is folyik. A legkiélezettebb formá­ban most Vietnamban. Az amerikai imperialis­ták hitleri módszerekkel pusztítanak egy országot, mérhetelen szenvedéseket A Magyar—Szovjet Bará- i Társaság kongresszusa szombaton folytatta tanács­kozását. A kongresszus má­sodik napján az elnökség­ben foglalt helyet Komócsin zúdítanak egy tőlük 10 ezer kilométerre elő népre, mondotta, majd hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió a nemzetközi harcok mai frontjain is mindenütt első helyen áll. Segítséget nyújt a felszaba­dult fejlődő országoknak, a szocializmust építő országok­kal megosztja tapasztalatait és ahol fegyveres harcot vívnak, ott fegyverekkel, katonai ismeretei megosz­tásával is segít. így vap ez most Dél-Vietnam népé­nek igazságos háborújában. Az elmúlt csaknem 5° esztendő minden tapaszta­lata azt bizonyítja, hogy nem lehet a társadalmi ha­ladás híve olyan ember, aki szemben áll a Szovjetunió­val, nem nevezheti magát internacionalistának az, aki szemben áll, vagy szembe­fordul a Szovjetunióval, nem lehet internacionalista, ki az imperializmus elleni, nemzet­közi méretű harc közben megbontja a béke nagy­hatalma köré csoportosuló szocialista, békét védő, ha­ladásért küzdő erők egysé­gét, Nem lehet intemacionai­lista aki ilyen viszonyok között az imperialistákkal való összejátszással, meg­alkuvással rágalmazza a Szovjetunió Kommunista Pártját. Az ilyen felelőtlen­séghez nem kell bátorság, hiszen a rágalmazó is tudja, hogy ez a magatartás sem­miben sem változtatja meg a Szovjetunió elvi alapon álló, következetes békepo- litákáját és a rágalmazók, a „félreálló mérlegelők” ha­zájának békéjét Is mind­ezek ellenére elsősorban a Szovjetunió biztosítja. A magyar nép szovjet­barátsága az emberek lel­kében élő eleven érzelem. Az 21 esztendeje tartó köz­vetlen politikai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatokból származó kölcsönös előnyök, a Szov­jetunió részéről nyújtott sokoldalú testvéri segítség mindenkit megyőzhetett ró­la, hogy a Szovjetunió igaz barát. ‘ A polgári világban sike­rült ellenségeinknek sok emberrel elhitetnie, hogy egy olyan kis országnak, mint Magyarországnak a viszonya egy olyan nagy hatalomhoz, mint a Szov­jetunió nem épülhet a tel­jes egyenlőség, kölcsönös Zoltán, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja is. Nagy taps fogadta az elnöklő Trencsényi-Waldap- fel Imre akadémikus beje­lentését, hogy J. V. Sikin, testvéri segítség, a be nem avatkozás, a nemzetközi függetlenség tiszteletben tar­tása alapelveire. Ellensége­ink azt állítják, hogy a ha­talmas Szovjetunió a mi kis országunkat kihasználja. Akik azonban ezt a vi­szonyt közelebbről ismerik, értik, hogy a szocialista or­szágok közötti viszony egé­szen más, mint a tőkés or­szágok közötti, — mondot­ta, és példákat sorolt fel egyenlő és kölcsönös kap­csolatainkról, majd ezeket mondotta: Az ilyen jellegű kapcsola­tok tették lehetővé, hogy Magyarország ipari országgá váljék, hogy rövid idő alatt megháromszorozódjék a munkásosztály, s hogy ma már a magyar ipar termé­keinek széles skálájával ver­senyezhet a tőkés világ sok­sok piacán. Lassan elkopnak az ellen­séges szólamok és megértik £l félrevezetettek is, hogy a Szovjetunió, a szovjet hata­lom jellegéből eredően nem igényli, nem is igényelheti a más országok belügyeibe való beavatkozást, és a teljes egyenlőség, önállóság és szu­verenitás elismerése alapján építik az országok közötti kapcsolatokat A magyar—szovjet barát­ságot helyesen értékelik el­lenségeink. Pontosan tudják, hogy ez a barátság a szoci­alista Magyarország fel- emelkedésének, függetlensé­gének, biztonságának legbiz­tosabb bázisa. Ezért támad­ják. Rafinált eszközökkel, az u. n. fellazítás! politiká­val próbálják Magyarorszá­got elszakítani a Szovjet­uniótól. vagy legalább lazíta­ni a két nép barátságát. Fe­lesleges próbálkozás. A ma­gyar embereknek minden okuk megvan arra, hogy sze­ressék, becsüljék, testvérük­nek érezzék a szovjet embe­reket, tiszteljék a Szovjet­unió Kommunista Pártját, a Szovjetunió kormányát. A magyar nép számára meg­nyugtató, hogy pártjaink, kor­mányaink között a külpoliti­ka elveiben, a nemzetközi munkásmozgalom legfonto­sabb kérdéseiben teljes az eeyetértés, együttműködé­sünk harmonikus, mondotta, majd így fejezte be beszédét: A Magyar—Szovjet Baráti Társaság fontos, szép fel­adatot teljesít, amikor ennek a barátságnak az ápo'ását, fejlesztését vállalja magára. a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi revíziós bizottságának elnökhelyette­se, a Szovjet—Magyar Bará­(Folytatás a 2. oldalon.) Péntek délután még mint­egy hetven kilométernyi hó­torlasz akadályozta me­gyénk összekötő és bekötő útjain a közlekedést. Szom­baton délig ez a. terület to­vább csökkent, s ekkor már csak a Demecser—berkeszi, Dombrád—nyírtassi, Pátroha —dombrádi, Nyírbogdány— pácini és a Kisvárda—mező- ladányi összekötő, illetve bekötő utakon volt^ néhány kilométeres hófúvás.’ De a • gépek mindenütt dolgoztak, odaküldtek a hómarókat is. így estére gyakorlatilag megszűnt az akadály, ismét megindulhatott a forgalom egy nyom szélességben. A megyei közúti igazga­tóság dolgozói minden elis­merést megérdemelnek. Ki­sebb időközi pihenőkkel több mint egy héten át éjjel nappal birkóztak a hóval, az időjárással, hogy mielőbb járhatóvá tegyék az utakat. Munkájuk eredménye gyak­ran csak órákig, esetenként még addig sem látszott, mert alig tisztították meg, a szél újra behordta hóval az utakat. A központban egymást váltva 12 ember irányította ezt az egész megyére kiter­jedő tevékenységet. Egyfoly­tában 24 órát töltöttek szol­gálatban. Szedték és továb­bították a jelentéseket, adták az információkat az útvi­szonyokról az érdeklődők­nek, térképen jelezték az akadályokat, vagy azok meg­szűnését. Mindemellett a helyszínen is ellenőrizték az utak állapotát. Munkájukat 6 jelentő állomás és majd­nem 300 útőr segítette. Ök naponta kétszer: reggel 6 órakor és délután 3-kor ad­tak jelentést. Előtte ‘mind­annyiszor végiggyalogolták a 8—10 kilométeres távot, hogy meggyőződjenek arról, mi­lyen változások történtek, pontosan jegyezték hol sza­bad, hol járhatatlan a gond­jukra bízott útszakasz. A fő- közlekedési utakról még gyakrabban, azaz minden változás esetén, akadályok keletkezésekor, vagy meg­szűnésekor jelentést kellett tenniök. E jelentések alapján irá­nyították a megyei központ­ból, rendszerint* telefonon, a gépek munkáját. A gé­pek vezetői és kísérői — az útszakasz hosszúságától vagy állapotától függően — 18—20 órát töltöttek gépen. Ezt követően a nyíregyházi köz­ponti telepen néhány órát pihentek, s újra kezdték a munkát. A gépkocsikísérők az előre meghatározott hely­ről jelentést adtak, s akkor újabb megbízatást kaptak, a közérdek szempontjából leg­fontosabb helyekre irányítot­ták őket. A gépek munkája meg most sem szünetel. A főközlekedési utakon már korábban megkezd-, ték az utak szélesítését. Ezt a munkát tovább foly­tatják az összekötő és bekötő utakon. A hómarókat pedig azokra a helyekre küldik, ahol még mindig nehezen járhatók az utak. * A hirtelen lehullott nagy mennyiségű hó komoly fel­adatok elé állítja a vízügyi szerveket. A tavaszi olva­dásra, a várható áchullá- rhokra már most fel kell ké­szülni. A következő években, »>6 számolnunk kell az átlagos­nál nagyobb vízmennyiség­gel — mondta Jancsó Gyula, a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója. - Néhány jellemző adat: Fehérgyarmaton a talaj­víz két méterrel maga­sabb, mint 1962-^-63-ban * volt, 8 ezzel megkö­zelítette az 1941-ben mért maximumot. Nyíregyházán 1965-ben 27 százalékkal több csapadék hullott, mint a hatvanéves átlag. A mélyebben fekvő területeken már feltört a tat lajvíz. — A belvízvédelmi mű­veket a múlt év októberé­ben ellenőriztük, a szivaty- tyukat üzemkész állapotba helyeztük. Megyénkben je­lenleg 21 stabil szivattyú van, 24 órai üzemelés alatt 2,5 millió köbméter víz to­vábbítására képesek. Sokat segít a 44 mozgószivattyú, melyeknek teljesítménye másodpercenként 5.2 köbmé­ter. A múlt évben a legna­gyobb belvízelöntötte terület 29 ezer hold volt. Jelenleg 9400 holdnyi terület fekszik víz alatt. Nagy feladatok várnak az egyes állami gazda­ságokra. termelőszövet­kezetekre, tanácsokra. Ugyanis nem tartozik a víz­ügy feladatai közé az elön­tött területek vízlevezetése. Néha elég lenne pár kapa­vágás, és egy nap alatt 5—10 holdról vonulna le a bel­víz. • . . Az igazgatóság rendszeres kapcsolatot tart a szomszédos államok vízügyi -rakembe- reivel, így előre értesülhet­nek a várható árhullámok­ról. A folyóinkon egyelőr« nincs semmi probléma: Vaj lamennyin 20—25 centimétet vastag a jégtakaró. A Tiszán Gulács felett 120 centis i jégtorlódás. J. V. Sikin eiyfcrrs: A magyar népnek hű és megbízható barátja a 230 milliós szovjet nép

Next

/
Thumbnails
Contents