Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 20. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) ti Társaság delegációjának vezetője kíván szólni. A szónok elöljáróban kö­szöntötte a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság IV. kongresszusának küldötteit és sok sikert kívánt a kongresszus munkájához, majd így folytatta beszédét: Kristóf elvtórsnak, a tár­saság főtitkárának beszá­molója és a kongresszus küldötteinek felszólalásai képet adtak arról a sokré­tű munkáról, amelyet a társaság — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt veze­tésével, a Hazafias Nép­fronttal és más tömegszer- Mezetekltel együttműködve — végez. Hangsúlyozni sze­retném, hogy a párt- és ál­lami élet vezető képvise­lőinek, neves közéleti sze­mélyiségeknek részvétele a kongresszus munkájában is­mételten meggyőzően bizo­nyítja a Magyar-—Szovjet Baráti Társaság tekintélyét, a Magyar Népköztársaság társadalmi életében vitt nemes szerepét. Meggyőző­désünk, hogy az önök kong­resszusa újabb fényes feje­zettel gazdagítja a magyar —szovjet barátság történe­tét, s nagymértékben hozzá­járul népeink egységének és összeforrottságának to­vábbi megszilárdulásához. Alig több mint 20 éve annak, hogy Magyarország területéről örökre kiűzték a német fasiszta megszálló­kat. A Magyarország szabad­ságáért és függetlenségéért vívott kemény és súlyos har­cokban a szovjet nép legjobb fiai közül sokan életüket ál­dozták. A magyar nép, miután megszabadult a fasiszta el­nyomás alól, ráléphetett arra az útra, mely leginkább megfelelt alapvető létérde­keinek — az új, a szocialista iársdalom építésének útjára. A világ történelmileg rö­vid idő alatt meggyőződhe­tett róla, hogy a kizsákmá- nyolóitól megszabadult ma­gyar nép energiája csodák­ra képes. A magyar gazda­sági, tudományos, műszaki és kulturális élet fejlődését kimagasló sikerek fémjelzik. Mi, szovjet emberek, őszin­tén örülünk, hogy a test­véri népi Magyarország dol­gozói lerakták hazájukban a szocializmus alapjait és most a szocialista társada­lom teljes felépítésén mun­kálkodnak. A Magyar Népköztársaság­ban a szocialista építő mun­ka sokrétű fejlődése. el­választhatatlanul együtt jár a szocialista demokrácia bővülésével és megszilárdí­tásával. Évről évre nő a Magyar Népköztársaság tekintélye, s Magyarország ma a nemzet­közi küzdőtéren egyenrangú tagja a szocialista országok közösségének. Magyarország méltóképpen hozzájárul a szocialista országok egysé­gének és összeforrottságának megszilárdításához, a népek békéjéért, szabadságáért nemzeti függetlenségéért, demokráciájáért és szocia­lizmusért vívott harcához. A szovjet emberek önök­kel együtt őszintén és büsz­keséggel eltelve örülnek azoknak a nagyszerű sike­reknek, amelyeket a magyar nép, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével, el­ért új élete építésében. Továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy — a szovjet és a magyar nép barátsága kiáll­ta az idők próbáját. Ezt a barátságot a szovjet és a magyar nép legjobb fiainak vére pecsételte meg. E ba­rátság tartalma országaink azonos ideológiájában és társadalmi fejlődésünk kö­zös távlataiban rejlik. Né­peink barátságát a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság harcainak és a fasizmus ellen vívott közös küzdelmek tüze ed­zette szilárddá. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának és a Magyar Szocialista Munkáspártnak a marxiz­mus—leninizmus halhatatlan eszmei alapján álló meg­bonthatatlan egysége — biz­tos záloga az országaink közötti testvéri kapcsolatok és együttműködés továbbfej­lesztésének. — E két ország életében fontos szerepet játszanak a sokoldalú gazdasági kapcso­latok, amelyek napjainkban a legkülönbözőbb területe­ken valósulnak meg. Egyre nagyobb jelentőséget nyer­nek az együttműködés olyan formái, mint a nép- gazdasági tervek összeegyez­tetése, a termelés szakosí­tása és kooperációja a nem­zetközi szocialista munka­megosztás alapja. Egyre szélesebb méreteket ölt a tudományos és műszaki ta­pasztalatok cseréje. — Népeink testvéri együtt­működésének nagyszerű pél­dája a magyar vegyipar fej­lesztése. Magyarország vegy­ipara egyre több szovjet nyersanyagot dolgoz fel, s az ország vegyipari import­szükségletének mintegy 40 százalékát a Szovjetunióból fedezi. így többek között egyre nagyobb mértékben dolgozzák fel a barátság kő- olajvezetéken érkező szovjet kőolajat. Másrészről a ma­gyar vegyitermékek export­jának mintegy 11 százaléka irányul a Szovjetunióba. Hazánkban nagyon népsze­rűek a magyar gyógyszer- ipar termékei, amelyeket egyre nagyobb mennyiség­ben importálunk Magyaror­szágról. Az önök gyógyszer- iparának az 1954—1964-es években elért nagy fejlődése következtében mintegy 55 százalékkal nőtt a Szovjet­unióba irányuló magyar gyógyszerexport. Gazdasági együttműködésünknek másik nagyszerű példája az alu- miniumegyezmény, továbbá az autóbuszok, speciális gép­kocsik, gyártásában megva­lósuló kooperáció és a zöld­ség- és gyümölcsszállítások­ra vonatkozó egyezmény. — A Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaságnak nagy része van abban, hogy a magya­rok közül sokan tolmács nélkül is megértenek ben­nünket, hogy a magyar olva­sók egy része eredeti nyel­ven ismerheti meg a klasz- szikus orosz és a szovjet szépirodalom legkiválóbb al­kotásait, hogy a szovjet és a magyar emberek között erős és megbonthatatlan barátság virágzik. — A Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság a maga részé­ről ugyancsak hozzájárul népeink barátságának és együttműködésének fejlődé­séhez. A szovjet emberek, akik mély baráti érzelmeket és tiszteletet táplálnak a magyar nép iránt, örömmel és büszkeséggel értesülnek a Magyarországon folyó szoci­alista építőmunka eredmé­nyeiről és nagy érdeklődés­sel ismerkednek a magyar nép gazdasági, tudományos és kulturális eredményeivel. — Kedves Elvtársak! A Magyar—Szovjet Baráti Társaság IV. kongresszusá­nak emelvényéről is szeret­ném biztosítani önöket, hogy a magyar népnek hű és megbízható barátja a 230 milliós szovjet nép. Éljen a testvéri magyar nép és kipróbált élcsapata — a Magyar Szocialista Mun­káspárt! Örökké erősödjék és virá­gozzék a szovjet—magyar barátság! — fejezte be beszé­dét J. V. Sikin. Hosszan tartó tapssal fo­gadott beszéde végén J. V. Sikin átadta a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság ajándé­kát a Vlagyimir Iljics Le­nint ábrázoló nagyméretű olajfestményt. A baráti ajándékot a kongresszus ne­vében Kristóf István, az MSZBT főtitkára vette át, majd az elnöklő Trencsényi- Waldapfel Imre tolmácsolta a kongresszus köszönetét. A vita befejeztével 89 tagú új országos elnökséget vá­lasztottak. A választást kö­vető szünetben az elnökség megtartotta alakuló ülését és megválasztotta az MSZBT tisztségviselőit. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság el­nöke Mihályfi Ernő, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak tagja, a Magyar Nemzet főszerkesztője lett. Alelnö- kök: Kardos László Kossuth- díjas egyetemi tanár, Kerkai Andomé, a Székesfehérvári Villamossági, Televízió- és Rádiókészülékek Gyárának főmérnöke, Ligeti Lajos, a Magyar Tudományos Akadé­mia alelnöke, Révész Géza, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja és Vadász Elemér Kossuth-dí.ias akácté- mikus. Főtitkárrá ismét Kristóf Istvánt választották. Titkár Kiss László, az MSZBT eddigi osztályveze­tője lett. Bába Mihály: Egymástól távol 19. Ez igen. Ez a borostás képű, deres hajú ember ér­ti a módját. Irigykedve idéz­tünk rá. így csakugyan ha­mar vehet lakást Pesten. Hirtelen arra gondoltam, hogy jó lenne beszélni ve­le, hátha engem is beszer­vezne oda. De láttam a többiek arcán, hogy ők is arra gondolnak. — Az istenit neki, én ne­kem meg nem szóltál! — kiált fel Bozó. Seres ránéz, aztán leen­gedi fejét, lógatja, mintha bólogatna. — Hát te szóltál, amikor a vagonkirakásod vöt? Bozó szemöldöke megrán­dul. — Egy napi munka vót. — De a kereset? Három­száz, igaz. — Annyi, de mégis csak egy napi. A tied meg ál­landó. — Nem kell azért any- jnyira a maga zsebét nézni az embernek. Akkor nekem nagyon kellett véna az a félnapi kereset is — me­redt maga elé elgondolkoz­va. — Csak nem haragszol? — kérdezi Bozó. — Akkor nem lennék itt — mondja nyugodtan Seres. Ilyesmiért nem haragszom. Én ezt megértem, mert mindenkit hajt a baj. Kit a nagyobb, kit a kisebb. És futunk előle. Csak arra txvn igen gondolunk, hogy két, vagy három ember könnyebben szembe néz a bajjal. — Ez igaz — mondom hangosan, pedig nem akar­tam szólni. — Hát akkor, ha már így összehozott bennünket a sors, akkor segítsünk egy­máson, ahogy tudunk. Ha nekem akad munkám, én szólok, ha másnak, az is szól azonnal és ha segítség kell, akkor magunk közül viszünk valakit. Na, embe­rek, jó lesz így? — Jó, jó — mondtuk egyszerre. — Itt öten vagyunk, de be kell vennünk még azt a hármat is, akikkel la­kunk. Ebbe is beleegyeztünk, az­tán ittunk az új szövetség­re. Már megfeledkeztünk ar­ról, hogy Bozó születésnapját jöttünk ünnepelni. Minden­kit az új kereseti lehetőség nyugtalanított. Ügy éreztük magunkat, mint az a vak, akinek most húzódik le a hályog a szeméről és csak most kezd ismerkedni a számára eddig ismeretlen világgal. Tíz órakor mentünk visz- sza a szállásra új tervekkel, új lehetőségekkel telten. Mindenki előtt olyan táv­latok villantak fel, ami már-már álmodozásnak tet­szett. Ha még kétezret kereshet­nénk a fizetés mellett — gondoltam —, legalább egy fél évig, akkor bizony ha­mar és könnyen meg tud­nánk valósítani Bözsi ter­vét, vagyis még a tavasz- szal elkezdhetnénk az új ház építését. Meg kell sze­rezni a kétezer mellékest: Seressel, meg Gyurival is beszélni kell. Ha nekik si­kerül, ha ők meg tudják ezt tenni, akkor miért ne sikerűire nekem? Egy esz­tendőt kibírok, aztán már úgy se kell annyira hajta­ni. Fel kell építeni a há­zat, ig^za van Bözsinek. Egy hét a világpolitikában 4 ideiglenes fegyverszünet Dél-Vietnamban és amerikai katonai készülődés 4 Rezsimváltozás Nigériában VIETNAMBAN pillanat­nyilag és csupán e hét vé­géig szünetel a harc. A holdújév beköszöntésétől számított néhány napon át nem visszhangzik az őserdőn sűrűje a fegyverropogástól. Ezt a hagyományokat őrző humánus gesztust ezúttal is a DNFF tette az ellenség­nek, — s habár hivatalos tárgyalópartnerként továbbra sem hajlandók elismerni — a saigoni rezsim fegyveresei és az amerikai agresszorok egyaránt igazodtak javaslatá­hoz. Ma még hallgatnak a fegy­verek. De torkaikból holnap már ismét tüzet zúdítanak. S a héten már leleplezetle- nül látszott, hogy az Egye­sült Államok a hangzatos „békeoffenzíva” hátterében megtette egy háborús offen- zíva előkészületeit. A John­son kormány mindent elkö­vet, hogy a felújuló erőpróba az agresszorok számára na­gyobb esélyeket tartogasson. Katonát és pénzt nem kímél­nek ezért. íme a legfrissebb bizonyság: a héten folytató­dott az amerikai katonák áramlása Dél-Vietnamba és Washingtonban szóbeszéd, hogy az újabb csapaterősíté­sek csak kezdetét jelentik egy perspektivikus tervnek, amely a legrövidebb időn be­lül 340 ezerre emeli az ag­resszorok létszámát Viet­namban. Az már eléggé ismert az eddigiekből, hogy az effajta szóbeszédek igaznak szoktak bizonyulni. Washingtonban persze pénzt is bőkezűen ad­nak: a kormány kérésére a kongresszus 12,7 milliárdos pótlólagos összeget szavazott meg: ügymenetileg példátla­nul gyors tempóban, szinte órák alatt. A szólamok elfe­dik, hogy a kői tekézés mint veszélyezteti az amerikai szociális programokat, a viet­nami háború veszedelmes kiterjesztéséről nem is szól­va. A pénz azonban nem mindig üdvözít, Különösen nem Saigonban, ahol a kor­rupció már ijesztő mérete­ket öltött, s ahol pillanat­nyilag a lokálhős fenegyerek Ky tábornok által fémjelzett diktatúra ingatag lábakon áll. Saigonban újabb katonai puccstól tartanak. S nem alaptalanul. S hogy ki tudja hányadik „őrségváltásnak” elejét vegyék, pár tucatnyi gyanús katonatisztet — köz­tük állítólag két tábornokot — letartóztattak. DÉL-VIETNAMBAN tehát tábornokok jönnek és tábor­nokok mennek, miközben az amerikai imperializmus ag­Unalmasak a téli dél­utánok. Túlórázni nem lei­het, nem hajtják a mun­kát, maszek munka sem akadt csak kétszer egy-egy estére. A szálláson mindig van valami program, valami előadás, vagy tánc olykor, de engem nem érdekel, netn igém megyek le a kultúrte­rembe. A könyvtárban is csak egyszer voltam, mert a kultúros nem hagyott bé­kén, hogy miért nem irat­kozom be. Hoztam két könyvet, belelapoztam, de leteltem, két hét múlva meg Vas Gyurival vissza- küldtem. Az újságot néha kezembe veszem, elolvasom a vastagbetűs címeket és kész. Vas Gyuri a környvei mellett üldögél, vagy elő­adásra szalad, nem igen le­het vele beszélni. Bodnár Pistával is baj van mosta­nában. Ha bemegyünk a szállásra, ágyra heveredik és órák hosszat bámul a levegőbe Szótlanul. — Gyere be a városba — mond.Vn neki, mert nincs kedvem egyedül me.nni. — Minek? — kérdezi. Sze­me se rebben, egy pontra mereszti tekintetét, mint bübájolók kisbőjt szerdáján. — Körülnétii. — Nem vagyok én kiván­csi semmire. Vállat vontam, felöltöz­tem és elmentem. Hideg volt, a szél fújt, arcomba csapta a havat. Kiértem a resszív tevékenysége fokozó­dik. Ez ellen, s általában az imperializmus akciói ellen Havannában három konti­nens haladó pártjainak és szervezeteinek küldöttei emelték fel tiltakozó szavu­kat. A HÉTEN MEGINT egy példa bizonyította, hogy a gyarmatáról távozó imperia­lista hatalom rendszerint több olyan „időzített aknát” is visszahagy, amely később bonyodalmakat okozhat a független országnak. Egyik ilyen eszköze a né­pek vallási és törzsi megíté­lés alapján történő szembe­állítása. Más kérdés, hogy időnként a robbanás szele kellemetlen meglepetést okoz a volt anyaországnak is. Nos, az egyik ilyen rej­tett „akna” múlt héten Ni­gériában robbantott ki vál­ságot. Az egykori és Afriká­ban legfejlettebb angol gyarmaton a brittek eddigi „mintaállamában” Nzegwu őrnagy vezetésével katonai felkelés tört ki, amely az elharapódzott korrupció és a mesterségesen szított test­vérviszály elleni jelszavakat írta zászlajára. Egyúttal fel­lépett a világi és az egy­házi arisztokrácia túlzó ural­ma ellen is. Ennék a vallá­si és társadalmi berendezés­nek legszembetűnőbb alak­ja a reakciós Ahmadu Bello, az emirek és sejkek legfőbb ura és parancsolója volt. Nem véletlen müve hat, nogy a felkelt katonák ot a legelsők között végezték ki. Megölték London egyik ked­vencét is, Tafeva Balewa elnököt is. Nzegwu őrnagy és katonái azonban csak néhány napig tudták tarta­ni magukat, mert a hadse­reg nagyja nem csatlakozott a felkeléshez. A haderő „vé­delme alatt” a foghíjas kor­mány összeült és Aguiyu Ironsit, a hadsereg főpa­rancsnokát rendkívüli hata­lommal ruházta fel, meghíz­va egyben a felkelés leveré­sével is. Mivel Nzegwu őr­nagynak nem volt kellő tömegbázisa, harc nélkül megadta magát és minden hatalmát az északi tarto­mány új vezetője, Katsina őrnagy kezébe adta. TERMÉSZETESEN MÄS vonatkozású hatalom átvéte­léről szólnak a legújabb in­diai hírek. Indira Gandhit, Dzsavaharlal Nehru lányát az Indiai Nemzeti Kong­resszus Párt parlamenti cso­portja vezetőjévé választot­ta, s így — lévén a párt abszolút többségben — In­dira Gandhi automatikusan India miniszterelnöke lett. Már folynak kormányalakí­tási tárgyalásai. ROMA: Szombaton megérkezett Rómába az MSZMP kül­döttsége, amely részt vesz az OKP XI. kongresszusán. A delegációt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára ve­zeti. Fogadásukra a termi­ni pályaudvaron megjelent Emanuele Macaluso, az OKP vezetőségi tagja, Francesco Cacciapouti és Giuliano Pa- jetta, a Központi Bizottság tagjai. SANTO DOMINGO: Miguel Ramirez ezredes az alkotmányos erők áp­rilisi felkelését kirobbantó fiatal tisztek egyike —AP- jelentés szerint — pénteken spanyolországi száműzetés­be utazott. Még mindig nincs értesülés Canmano ezredes és Manuel Montes elutazásáról, akik — mint Váci útra. Arra gondoltam, hogy felülök egy villamos­ra és bemegyek a Nyugati­ig. Topogtam egy ideig a megállónál, aztán, hogy nem jött a villamos, el­mentem a közeli talponál­lóba. Fülledt meleg csa­pott az arcomba, amikor beléptam. A zaj, a lárma egetverö volt. A füst sű­rűn kavargott, alig lehetett átlátni. — Hagyja nyitva az aj­tót, meg lehet itt fulladni kiáltott egy nő felém. Nyitva hagytam, süvített be a hideg levegő. —* Hé, ajtó — kiabálták jobbról is balról is. Visszaléptem, hogy bezár­jam. — öt percig kibirják — mondta megint a nő. — Ne zárja be. Friss levegő is kell. A füstöt már vágni lehet. Odamentem a kasszához. A pénztárosnő felpillantott, arca sárgás-fehér volt, a ráncokat vastag festékréteg­gel tömte tele, de szeme körül a szarkalábak mez­telenül árulkodtak az át- virasztott éjszakákról. — Fél barackot — nyúj totta/m egy tízest. Mire megkaptam a blok­kot, és a visszajáró pénzt, már bezárták az ajtót. A levegő kellemesebb lett. (Folytatjuk) ismeretes — beleegyeztek, hogy elhagyják Dominikát* de csak akkor, ha a jobb­oldali katonatisztek is tá­voznak az országból. KOPPENHÁGA: Szombaton a kora regge­li órákban bomba robbant a koppenhágai jugoszláv nagykövetségen. A robbanás súlyos anyagi károkat oko­zott, emberéletben azonban nem esett kár. A rendőrség körül vette az épületeket* de nem tudta kinyomozni a merénylőket. Valószinűnek tartják, hogy a bűntett el­követőit a jugoszláv emig­ránsok között kell keresni.. NEW YORK; Kambodzsa állandó ENSZ-képviselője pénteken levelet intézett U Thant ENSZ-főtitkárhoz. Levelé­ben hangoztatja, hogy az Esésűit Állafnok Thaiföl- dön kémeket és diverzán- sokat képez ki azzal a cél­lal, hogy Kambodzsába küldje őket. A levél ada­tokkal bizonyltja, hogy egy thaiföldi katonai táborban jelenleg körülbelül száz személyt oktatnak fegyver­viselésre, szabotázscselekmé­nyekre. MADRID: Több száz amerikai kato­na már negyedik napja ke­resi a január 17-én „elve­szett” atombombát. A spa­nyol rádió és sajtó tovább­ra sem meri a nép elé tár­ni az ügyet, mert Frankóék nyilván attól félnek, hogy tömegtüntetések lesznek az amerikai légitámaszpontok ellen. Almeria tartomány lakóinak hivatalos hely­ről azt mondják, hogy a la­kosságot nem fenyegeti ve­szély — jelenti az AFP. A Reuter viszont hírül adja, hogy a parasztok rémülten sz^jnlélik azt a 400 katonát, aki a mezőkön a zöldség között kutat a bomba után. UJ DELHI: Csaudhuri és Mohammed Musa ezredes, az indiai, il­letve a pakisztáni hadsereg főparancsnokai szombaton megkezdték tárgyalásaikat Üj-Delhiben csapataik visz- szavonásáról. A taskenti egyezmény értelmében a csapatokat február 25-ig kell a tűzszüneti vonal mö-' gé visszavonni.

Next

/
Thumbnails
Contents