Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 19. szám

A művelődési házak ügyében Frontokon, iskolapadban és levél úti án Három nemzedék képviselői a barátságról Kollegám egy fényképet mutatott, melyet a lapban is közöltünk. Űj magtár — ez lett volna a találó kép­aláírás, ehelyett a kép alatt ez állt: művelődési otthon. S ezúttal nem történt nyomdahiba, az építmény egyik falusi művelődési ött- honuínkat ábrázolta. Senki sem tagadhatja, hogy az utóbbi tíz évben létesült száznál több falusi művelődési otthon n<frn já­rult hozzá a kulturális ne­velés, szórakoztatás alapjai­nak lerakásához. Ma már községeink alig 6—8 száza­lékában nincs művelődési otthon. Három-négy éven belül ezeken a helyeken is elkészülnek. Hozzávetőleg 230—300 millió forint fek­szik a művelődési otthonok­ban. Óriási összeg ez, de kamatoztatása, terriiészéte- s«n nem anyagi szempont­ból — alacsony. Mi az oka? Évekig olyan típusterve­ket kaptak a sokszor több évre magukat adósságba keverő községek, melyek nem számoltak a valóságos igényekkel. Jellemzője a nagyterem nézőpont volt, amely héhol hiúsági okok­ból a nagy kultűrház elvé­vel is párosult. A községek kezdték túllicitálni az amúgy is tekintélyes építési költségeket, szinte virtus­sá vált, hogy melyik köz­ség épít majd nagyobb, tet­szetősebb művelődési házat. így lett a jószándékú, egészséges versengésből — persze a hiányos és a köz­ségek nagyságával, adottsá­gaival nem számoló sablon­tervek jóvoltából — sok helyen hatalmas kultúrpa­lota. Kitűnt azonban, hogy a sokmilliós beruházás el­lenére sem oldódott meg a falu művelődési, szórakozta­tási gondja. A művelődési otthonok kétharmadában nincsenek kisebb klub és szakköri szobák, kisebb ren­dezvényeknek megfelelő he­lyiség. De kora ősztől késő tavaszig a nagytermek zö­me nem fűthető, színházi előadásokra alkalmatlan. Nemcsak a külső és belső esztétikai hatással marad­tak adósak ezek az építmé­nyek, de felhasználhatósá­guk is csalánéin csődöt mon­dott. Nem a községek tehetnek róla, hogy önálló és a meg­valósultnál célszerűbb ter­vük, elképzelésük helyett a típustervet kellett tető alá hozni. A felsőbb szer­vek ragaszkodtak ehhez. Bár az utóbbi 2—3 évben némileg módosították, újab­bakat is készítettek a tí­pustervekből, mégis előfor­dulnak tetemes hibák. Nemrég készült el a tlsza- bezdédi, a szakolyi, a gulá- csi és a szamosszegi műve­lődési ház, ahol a terv nem (Béniét Steinbeck: Kék •böl — Szerelem csütör­tök — Égi mező című kö­tetből. Fordította: Vámosi Pál és Gyepes Judit. Európa kiadás). Elegáns Joe csak szakács volt a Mackós Lobogóban, kidobóember nem, így aztán az estéi szabadok voltak. Ko­rán le szokott feküdni, és az ébresztőórát hajnali négyre állította be. Következéskép­pen minden reggel volt há­rom-négy órája, amikor tás­kagépén zöld betűket ütöge- tett le a zöld papírlapokra. A regény jól haladt. Hőse megrendült lelkiállapotban jött a világra, és utána már semmi sem hozott számára megnyugvást. Ha nem egy szimbólum verte szájon, va­lamilyen mítosz rúgta ki alóla a lábát. A könyv a hangulatok, rejtélyes jelek­kel teleírt tapétával bevont nyirkos szobák, lenge illa­tok, fonnyadó álmok regé­számolt a mozival, emiatt költséges átépítések váltak és válnak szükségessé. Kü­lönösen a szamosszegi épü­let viseli az átgondolatlan tervezés és kivitelezés sú­lyos jegyeit: pagodaszerű akusztikailag színelőadások­ra, sem filmvetítésre nem megfelelő. Nem kevés pénz­be kerül, hogy filmvetítés­re alkalmassá tegyék, de azt is csak tavasztól, mert a termet befűteni lehetetlen. Az említett négy művelő­dési ház egyenként másfél millióba került. A népművelés szerteága­zó feladatait: a klubszerű kulturális élet, a kisebb egységekre tagolt népműve­lés, szórakoztatás váltja va­lóra. S ezt szolgáló olcsó tervek, illetve mozaikszerű- en, lépcsőzetesen felépíthető művelődési helyiségek kel­lenek. Ezzel jobban meg tud birkózni anyagilag is a falu, erejéhez mérten fel tudja építeni előbb a leg­szükségesebb helyiséget, majd a hozzá szervesen kap­csolódókat, a könyvtárat, olvasótermet, fokról-fokra az évek során a falu kul­turális központját. Ilyen tervek azonban még nincsenek, pedig számos községbjm törik a fejüket a vezetők, a dolgozók, ho­gyan lehetne hajlékot te­remteni a művelődésnek. Sok helyen pedig újabb te­temes összegekkel toldják még a régi adósságot, ki­sebb helyiségeket „ragasz­tanak” a nagyteremhez, hogy valahol össze tudjanak jönni tv-t nézni, szórakoz­ni. Jó lenne már kibocsá­tani a praktikusságot és a külső esztétikai hatást tar­talmazó és nem uniformi­zált terveket, lehetőleg a szalagszerűség figyelembe vételével. S nagyobb önál­lóságot adni a községeknek, a megyének, hogy a sok milliós beruházások tényleg ékesítsék a községeinket, külső szemlélődéskor és bel­ső kihasználásban egyaránt. Páll Géza Az Építésügyi Miniszté­rium az év első napjaiban az előzetes számítások alap­ján bejelentette, hogy túl­teljesítette múlt évi átadási előirányzatát, 957 lakást ad­tak át tavaly a terven fe­lül. A lakásépítési tervnek ilyen jelentős túlteljesítésé­re még nem volt példa az Építésügyi Minisztérium vál­lalatainál. A hideg és a havazás na­gyon nehezíti most az építők munkáját. A vállalatok azonban gondosan felkészül­nye Volt. Az Oidipusz király pi gyökében nem akadt egyetlen szereplő sem, aki nem ért volna meg az elme­gyógyintézetre. A hős örege­dő nagynénjeihez képest De Sade márki patyolatfe­hér lélekkel dicsekedhetett. A zöld kézirat már három hüvelyk magasra nőtt, és Elegáns Joe már kezdte ter­vezgetni, milyen fényképet tétessen a könyv hátsó borí­tólapjára. Nyitott gallér kell, gondolta, halvány, kénysze­redett mosoly, maga elé he­lyezett, laza tartású kéz, a középső ujján nyitott, mérget rejtő gyűrű. Joe már azt is tudta, melyik kritikusokra számíthat és miért. „A tó színét tajték borította — kopogtatta a papírra. — Közepén, a nyílt vízen hasá­val fölfelé egy döglött hal lebegett.. Elegáns Joe felsóhajtott, hátradőlt és megvakarta a Fél évszázada már, hogy először szövődtek barátsá­gok magyar és szovjet em­berek között. Az első kap­csolatot közös harcokban pe­csételték meg a barátok. Húsz évé újfajta barátsá­gok születnek szovjet és magyar emberek között: szakmai, tudományos és munkakapcsolatok, diákba­rátságok. Három nemzedék három képviselője így val­lott a barátságról: 1915 Farkas István nyugdíjas: Én 1915-ben ismertem meg az orosz eínbert. Breszt—Litovszk környékén estem fogságba. Dolgoztam egy orosz bárónál, azután megszöktem, de újra elfog­tak. Egy szibériai gyárvá­rosba kerültem, ahol meg­ismertem Szamuely elv- társat is. Tagja lettem a Vörös Hadseregnek. Kara­ganda környékén harcoltam a fehérgárdistók ellen egy nemzetközi zászlóaljban. Nagyszerű barátságok szü­lettek itt orosz, Ukrán, ta­tár, magyar, cseh, morva és osztrák katonák között. Fegyverbarátságok voltak ezek. Eltóphetelen kapcso­latok. Bár már a katona­társak nevére nem emlék­szem, a barátságuk így majdnem ötven év múlva is megmaradt. Ök is emlé­keznek rám biztosan. Mert az orosz ember nehezen ba­rátkozik, de a barátsága örökké tart. 1953 Dr. Sinkovits Sáíndor körzeti orvos: — Tizenhá­tek a téli írinapokra. Mint­egy 1500 munkahelyet ren­deztek be a télre. Ezért jelen­leg is csaknem 70 000 építő­ipari munkást foglalkoztat­nak, s csupán ezerhatszáz dolgozó ment — többsége kérte magát — fagyszabad­ságra. A lakásépítkezéseken most is tizenhatezer munkás dol­gozik, az idén csaknem 16 500 űj lakást kell átadni, de ebből — a hideg és a hava­hasát Aztán ásított egyet, átment a Mackós Lobogó konyhájába és nekilátott a kávéfőzésnek. Amíg a kávé főtt, kilépett a csodálatos reggelbe, Egy törpetőkehal- raj nyomában pelikánok csörtettek a tenger vízén, s az öböl felett rózsaszín pa­pírzsebkendő íelhőcskék le­begtek. Joe észrevette a ka­zán etetőnyílása elé helye­zett virágcsokrot, és oda*- ment, hogy tüzetesebben megvizsgálja: tulipánból, ko­rai rózsából, nárciszból és nősziromból összeállított ha­talmas bukéta volt. Bárki­től származhatott volna, csakhogy a virágok szára egy laboratóriumi üveg­edényben állt. Elegáns Joe az eljegyzési és tombolaestélyt követően nem forgott ugyan voszélj- ben, de sok baráti érzést azért semmiesetre sem ta­pasztalt a Konzervgyár utca részéről. A csokorról szóló rom évvel ezelőtt ismertem meg a szovjet embert. Há­rom éS fél évig tanultam a harkovi orvostudományi egyetemen. Önzetlen diák­barátságok születtek ott magyar és szovjet diákok között. Ezek vizsgák, kö­zösen áttanult éjszakák ide­jén kötődtek. Engem leg­inkább az kapott meg, hogy a szovjet ember tu­dásvágya nem ismer határt. Egyik legjobb barátom pél­dául majdnem negyven éves fejjel végezte velünk, fiatalokkal egy padban az egyetemet. — A szovjet ember álta­lában sokat tud rólunk, magyarokról és hazánkról. Egyszer a harkovi trolibu­szon szólított meg egy is­meretlen. Megtudta, hogy magyar vagyok és több magyar városról érdeklő­dött. Aíyraak idején ő is részt vett a felszabadító A dosszié vastagra duz­zadt a levelektől. A mintegy félszáz, nagyrészt kézre’ írott eredetihez legalább ugyanannyi — vizsgálati anyag, válasz — csatolva. Az Építők- Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szak- szervezetének megyei bizott­ságán egy éve külön rakják a panaszos munká'levelőket. Gyorsabbá vált az építőmun­kások ügyes-bajos dolgainál, intézése. Megy o levél vándorútra . . . A levelek javarésze előző­leg már megjárta a rádió, a lapok szerkesztőségeit, vagy az építők szakszerve­zetének titkárságát. Sokan úgy vélik, hogy panaszaikat jobban és gyorsabban inté­zik, ha egyenesen Budapest­re írnak. Pedig a kivizsgá­lást éppen ezzel késleltetik, mert a felsőbb szervek az esetek többségében a na­gyobb. ismeretekkel rendel­kező helyi szerveknek adják át az ügyet. Barna István például a Magyar Rádió és Televízió­hírt megvitte a Mackós Lo­bogóba és a kávéval meg a süteménnyel egyetemben föl­szolgálta Faunának. Nyolc órára a hír eljutott már a Palota-lebújba is, és a korán munkába induló férfiak ezen csámcsogtak a szódás wisky közben a La Idában. A legjobb kilátást a tár­salgó nyújtotta, mert ablakai az üres telekre néztek. Mack is ott tartózkodott, egy füg­göny mögött, Fauna sütemé­nyeit majszolta. Ott voltak a lányok is, legszebb kimo- nójukban. Becky strucctollas papucsába bújt. Fél kilenc­kor a nézőközönség hallotta, amint a kazánajtó megcsi- kordult. — Csitt! Csitt! — figyelmeztették egymást. Suzy — négykézláb — ki­dugta fejét az etetönyíláson, és menten beleütötte orrát az óriási virágcsokorba. Egy hosszú pillanatig ámulva nézte a virágokat, az­tán megragadta a bukétát, és a kazán belsejébe von­szolta. A vasajtó pedig be­csukódott mögötte. Kilenc órakor Suzy ismét előbukkant és gyors léptek­kel elindult Monterey felé. Fél tízkor érkezett vissza. Bebújt a kazánba, de egy perc múlva újból felbukkant az ajtóban, és egy kézitáskát harcokban, s járt Nyíregy­házán is. 1963 Király Edit általános is­kolai tanuló: — Az én szov­jet barátom egy velem egykorú moszkvai diák, Szása Eroskin. Három évvel ezelőtt az őrsünk levelet írt egy moszkvai általános iskolának, hogy szeretnénk levelezni velük. Nekem Szá­sa válaszolt. Rengeteg kö­zös érdeklődési területünk ván. Mindketten gyűjtjük a képeslapot, a bélyeget, sze­retjük az irodalmat. Ö is zenét tanul, án is, ő is je­les tanuló, én is. — Ez a barátság számom­ra sókat jelent. Nyelvtudá­som is sokat fejlődik, és mindig megtudok valami újat á szovjet diákok életé­ből. Szása a moszkvai „Szpartakban” jégkorongO- zik. Legutóbb azt írta, hogy egy nehéz meccsük lesz. Most várom, hogy megírja az eredményét. hoz írt panaszos levelet. Pár nap eltelt, átníg odaért, és több mint két hét, amíg le­küldték Nyíregyházára. Az ügy részletes kivizsgálása újabb egy hétbe került. Ki­derült, hogy a családi pótlé­kot egy hónapra azért nem kapta meg, mert bérlapját előbbi munkahelye nem küldte meg a megyei építő­ipari vállalatnak. A másik hónapra pedig nem jár csa­ládi pótlék, mert 15 napot dolgozott, és csak 18 mun­kában eltöltött nap után számfejthetik. Időt — és fel­tehetően — sok bosszúságot takarított volna meg, ha egyenesen a megyei bizott­sághoz fordul, de a vállalat munkaügyi osztálya, vagy szakszervezeti bizottsága még ennél is hamarabb elintézte volna. Akiknek nincs igazuk Egy másik levelet az Épí­tők Szakszervezetének köz­pontjában iktattak először. Egy munkavezető — többek között — kérdezi, hogy a fagyszabadság alatt jár-e neki idény pótlék? Természe­tesen nem, mert mint havi­díjas, a fagyszabadság ideje tolt ki maga előtt. A néző­ket döbbenet fogta el, ez azonban csak egy pillanatig tartott. Mert Suzy fölsietett a Mackós Lobogó lépcsőjén és becsöngetett. Fauna szo­bájukba kergette a lányokat, Mack is elbújt, mielőtt Fau­na ajtót nyitott volna. — Azt mondta, igénybe vehetem a fürdőszobájukat — mondta Suzy. — Parancsolj — válaszolta Fauna. Egy óra múlva, amikor a csobogás már alábbhagyott, Fauna bekopogott a fürdő­szoba ajtaján. — Adjak köl­nit, drágám? — Kösz — mondta Suzy. Néhány perc múlva lesi­kálva, fényesre pucolva buk­kant elő. — Kérsz egy csésze ká­vét, — kérdezte Fauna. — Sajnos, nincs időm — felelte Suzy. — Rohannom kell. Köszönöm a fürdőt! Nincs jobb a világon egy jó meleg fürdőnél! Fauna a függöny mögül leste, ahogy a lány vissza­mászik a kazánba. Aztán az iroda-hálószobá­ban egy üzenetet firkantott, és Elegáns Joe-val átküldte az Élettani Laborba. A pa­píron ez állt: „Ma nem megy dolgozni.” Megjegyzés: Hiány zó csövek A Víz és Csatornamű Vállalat negyedévi, de főleg januári tervteljesí­tése elsősorban attól függ, megkapja-e a háromnegyed, egy és ötnegyed collos — összesen 3500 kiló — meg­rendelt csöveket a Ferro- globusz Vasfélgyártmány Értékesítő Vállalattól. Most állnak a munkával, félbenmaradtak a szerelé­sek, vízvezeték bekötések a város új lakásaiban és a közületeknél. összesen mintegy 340 000 forint ér­tékű termeléskiesést okoz­hat, ha a csövek hém ér­keznek meg idejében a vízművekhez. A vállalat a szükséges csöveket még 1965 október 6-án megrendelte az első negyedévre. Ezt vissza is igazolták még november 18-án. Csak éppen még egy méter csövet sem szál­lítottak eddig. Január 12 én sürgető le­velet küldött a Víz és Csa- tcanamű Vállalat a Ferro- glóbuszhoz. Eddig se vá­laszt, s csöveket sem kap­tak. Mikor kezdjenek vajon negyedévi tervük teljesíté­séhez, alatt csak a rendes bér ille­ti meg. És ez az ember tíz éve dolgozott a vállalatnál! Érdekes ügyet tárt fel Dobsi István levele. A bi­zottság két panaszát vizs­gálta. Megállapították, hogy bérpanasza jogos; elvégzett munkákat nem számoltak el neki. Intézkedtek, és a bér- különbözetet a vállalat kifi­zette. Ellenben a vállalat ré­széről való felmondás ellen emelt kifogása nem volt helytálló. Dobsi Istvánt ugyanis átirányították más munkahelyre és ezért megta­gadta a munkát. A dolgo­zót — annak idején — válto­zó jellegű munkakörbe vet­ték fel, tehát az átirányítást el kellett volna fogadnia. Ezt a levelet is már a Sza­bad Föld szerkesztősége adta át kivizsgálásra az építők szakszervezete megyei bizott­ságának. Helyben is elintézik! Szinte alig lehet találni olyan levelet, amelyiket egyenesen a megyei bizott­sághoz címeztek. A tapaszta. lat az, hogy ezt a megoldást általában azok a levélírók választják, akik maguk is sejtik, hogy nincs, vagy csak részben van igazuk. Talán úgy képzelik; a fel­sőbb szerv utasítani fogja a vállalatot, hogy feltétel nél­kül vegyék készpénznek a levélben leírtakat. Termé­szetesen mindenkinek joga van levelet írni bárhová, de panaszát csak alapos kivizs­gálás után, és csakis a törvé­nyes rendelkezések alapján orvosolhatják. A valóban jo. gos panas2 elintézése csak úgy válik gyorsabbá, ha elő­ször mindig az arra legilleté­kesebbhez fordulnak. S ha mégis úgy vélik, hogy sérel­mük ott nem talált orvoslás­ra, még íiindig van joguk felsőbb szinten fellebbezni. Tóth Árpád Jelenleg 14000 lakás épül az országban zás ellenére is — 14 000 la­kás már építés alatt áll. ( John Steinbeck: Nincs jobb a világon egtf jó meleg fürdőnél Szilágyi Szabolcs F. K. Miért nem helyben ? Munkáslevelek a szakszervezetnél 1965. január ZZ.

Next

/
Thumbnails
Contents