Kelet-Magyarország, 1966. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-22 / 19. szám
A művelődési házak ügyében Frontokon, iskolapadban és levél úti án Három nemzedék képviselői a barátságról Kollegám egy fényképet mutatott, melyet a lapban is közöltünk. Űj magtár — ez lett volna a találó képaláírás, ehelyett a kép alatt ez állt: művelődési otthon. S ezúttal nem történt nyomdahiba, az építmény egyik falusi művelődési ött- honuínkat ábrázolta. Senki sem tagadhatja, hogy az utóbbi tíz évben létesült száznál több falusi művelődési otthon n<frn járult hozzá a kulturális nevelés, szórakoztatás alapjainak lerakásához. Ma már községeink alig 6—8 százalékában nincs művelődési otthon. Három-négy éven belül ezeken a helyeken is elkészülnek. Hozzávetőleg 230—300 millió forint fekszik a művelődési otthonokban. Óriási összeg ez, de kamatoztatása, terriiészéte- s«n nem anyagi szempontból — alacsony. Mi az oka? Évekig olyan típusterveket kaptak a sokszor több évre magukat adósságba keverő községek, melyek nem számoltak a valóságos igényekkel. Jellemzője a nagyterem nézőpont volt, amely héhol hiúsági okokból a nagy kultűrház elvével is párosult. A községek kezdték túllicitálni az amúgy is tekintélyes építési költségeket, szinte virtussá vált, hogy melyik község épít majd nagyobb, tetszetősebb művelődési házat. így lett a jószándékú, egészséges versengésből — persze a hiányos és a községek nagyságával, adottságaival nem számoló sablontervek jóvoltából — sok helyen hatalmas kultúrpalota. Kitűnt azonban, hogy a sokmilliós beruházás ellenére sem oldódott meg a falu művelődési, szórakoztatási gondja. A művelődési otthonok kétharmadában nincsenek kisebb klub és szakköri szobák, kisebb rendezvényeknek megfelelő helyiség. De kora ősztől késő tavaszig a nagytermek zöme nem fűthető, színházi előadásokra alkalmatlan. Nemcsak a külső és belső esztétikai hatással maradtak adósak ezek az építmények, de felhasználhatóságuk is csalánéin csődöt mondott. Nem a községek tehetnek róla, hogy önálló és a megvalósultnál célszerűbb tervük, elképzelésük helyett a típustervet kellett tető alá hozni. A felsőbb szervek ragaszkodtak ehhez. Bár az utóbbi 2—3 évben némileg módosították, újabbakat is készítettek a típustervekből, mégis előfordulnak tetemes hibák. Nemrég készült el a tlsza- bezdédi, a szakolyi, a gulá- csi és a szamosszegi művelődési ház, ahol a terv nem (Béniét Steinbeck: Kék •böl — Szerelem csütörtök — Égi mező című kötetből. Fordította: Vámosi Pál és Gyepes Judit. Európa kiadás). Elegáns Joe csak szakács volt a Mackós Lobogóban, kidobóember nem, így aztán az estéi szabadok voltak. Korán le szokott feküdni, és az ébresztőórát hajnali négyre állította be. Következésképpen minden reggel volt három-négy órája, amikor táskagépén zöld betűket ütöge- tett le a zöld papírlapokra. A regény jól haladt. Hőse megrendült lelkiállapotban jött a világra, és utána már semmi sem hozott számára megnyugvást. Ha nem egy szimbólum verte szájon, valamilyen mítosz rúgta ki alóla a lábát. A könyv a hangulatok, rejtélyes jelekkel teleírt tapétával bevont nyirkos szobák, lenge illatok, fonnyadó álmok regészámolt a mozival, emiatt költséges átépítések váltak és válnak szükségessé. Különösen a szamosszegi épület viseli az átgondolatlan tervezés és kivitelezés súlyos jegyeit: pagodaszerű akusztikailag színelőadásokra, sem filmvetítésre nem megfelelő. Nem kevés pénzbe kerül, hogy filmvetítésre alkalmassá tegyék, de azt is csak tavasztól, mert a termet befűteni lehetetlen. Az említett négy művelődési ház egyenként másfél millióba került. A népművelés szerteágazó feladatait: a klubszerű kulturális élet, a kisebb egységekre tagolt népművelés, szórakoztatás váltja valóra. S ezt szolgáló olcsó tervek, illetve mozaikszerű- en, lépcsőzetesen felépíthető művelődési helyiségek kellenek. Ezzel jobban meg tud birkózni anyagilag is a falu, erejéhez mérten fel tudja építeni előbb a legszükségesebb helyiséget, majd a hozzá szervesen kapcsolódókat, a könyvtárat, olvasótermet, fokról-fokra az évek során a falu kulturális központját. Ilyen tervek azonban még nincsenek, pedig számos községbjm törik a fejüket a vezetők, a dolgozók, hogyan lehetne hajlékot teremteni a művelődésnek. Sok helyen pedig újabb tetemes összegekkel toldják még a régi adósságot, kisebb helyiségeket „ragasztanak” a nagyteremhez, hogy valahol össze tudjanak jönni tv-t nézni, szórakozni. Jó lenne már kibocsátani a praktikusságot és a külső esztétikai hatást tartalmazó és nem uniformizált terveket, lehetőleg a szalagszerűség figyelembe vételével. S nagyobb önállóságot adni a községeknek, a megyének, hogy a sok milliós beruházások tényleg ékesítsék a községeinket, külső szemlélődéskor és belső kihasználásban egyaránt. Páll Géza Az Építésügyi Minisztérium az év első napjaiban az előzetes számítások alapján bejelentette, hogy túlteljesítette múlt évi átadási előirányzatát, 957 lakást adtak át tavaly a terven felül. A lakásépítési tervnek ilyen jelentős túlteljesítésére még nem volt példa az Építésügyi Minisztérium vállalatainál. A hideg és a havazás nagyon nehezíti most az építők munkáját. A vállalatok azonban gondosan felkészülnye Volt. Az Oidipusz király pi gyökében nem akadt egyetlen szereplő sem, aki nem ért volna meg az elmegyógyintézetre. A hős öregedő nagynénjeihez képest De Sade márki patyolatfehér lélekkel dicsekedhetett. A zöld kézirat már három hüvelyk magasra nőtt, és Elegáns Joe már kezdte tervezgetni, milyen fényképet tétessen a könyv hátsó borítólapjára. Nyitott gallér kell, gondolta, halvány, kényszeredett mosoly, maga elé helyezett, laza tartású kéz, a középső ujján nyitott, mérget rejtő gyűrű. Joe már azt is tudta, melyik kritikusokra számíthat és miért. „A tó színét tajték borította — kopogtatta a papírra. — Közepén, a nyílt vízen hasával fölfelé egy döglött hal lebegett.. Elegáns Joe felsóhajtott, hátradőlt és megvakarta a Fél évszázada már, hogy először szövődtek barátságok magyar és szovjet emberek között. Az első kapcsolatot közös harcokban pecsételték meg a barátok. Húsz évé újfajta barátságok születnek szovjet és magyar emberek között: szakmai, tudományos és munkakapcsolatok, diákbarátságok. Három nemzedék három képviselője így vallott a barátságról: 1915 Farkas István nyugdíjas: Én 1915-ben ismertem meg az orosz eínbert. Breszt—Litovszk környékén estem fogságba. Dolgoztam egy orosz bárónál, azután megszöktem, de újra elfogtak. Egy szibériai gyárvárosba kerültem, ahol megismertem Szamuely elv- társat is. Tagja lettem a Vörös Hadseregnek. Karaganda környékén harcoltam a fehérgárdistók ellen egy nemzetközi zászlóaljban. Nagyszerű barátságok születtek itt orosz, Ukrán, tatár, magyar, cseh, morva és osztrák katonák között. Fegyverbarátságok voltak ezek. Eltóphetelen kapcsolatok. Bár már a katonatársak nevére nem emlékszem, a barátságuk így majdnem ötven év múlva is megmaradt. Ök is emlékeznek rám biztosan. Mert az orosz ember nehezen barátkozik, de a barátsága örökké tart. 1953 Dr. Sinkovits Sáíndor körzeti orvos: — Tizenhátek a téli írinapokra. Mintegy 1500 munkahelyet rendeztek be a télre. Ezért jelenleg is csaknem 70 000 építőipari munkást foglalkoztatnak, s csupán ezerhatszáz dolgozó ment — többsége kérte magát — fagyszabadságra. A lakásépítkezéseken most is tizenhatezer munkás dolgozik, az idén csaknem 16 500 űj lakást kell átadni, de ebből — a hideg és a havahasát Aztán ásított egyet, átment a Mackós Lobogó konyhájába és nekilátott a kávéfőzésnek. Amíg a kávé főtt, kilépett a csodálatos reggelbe, Egy törpetőkehal- raj nyomában pelikánok csörtettek a tenger vízén, s az öböl felett rózsaszín papírzsebkendő íelhőcskék lebegtek. Joe észrevette a kazán etetőnyílása elé helyezett virágcsokrot, és oda*- ment, hogy tüzetesebben megvizsgálja: tulipánból, korai rózsából, nárciszból és nősziromból összeállított hatalmas bukéta volt. Bárkitől származhatott volna, csakhogy a virágok szára egy laboratóriumi üvegedényben állt. Elegáns Joe az eljegyzési és tombolaestélyt követően nem forgott ugyan voszélj- ben, de sok baráti érzést azért semmiesetre sem tapasztalt a Konzervgyár utca részéről. A csokorról szóló rom évvel ezelőtt ismertem meg a szovjet embert. Három éS fél évig tanultam a harkovi orvostudományi egyetemen. Önzetlen diákbarátságok születtek ott magyar és szovjet diákok között. Ezek vizsgák, közösen áttanult éjszakák idején kötődtek. Engem leginkább az kapott meg, hogy a szovjet ember tudásvágya nem ismer határt. Egyik legjobb barátom például majdnem negyven éves fejjel végezte velünk, fiatalokkal egy padban az egyetemet. — A szovjet ember általában sokat tud rólunk, magyarokról és hazánkról. Egyszer a harkovi trolibuszon szólított meg egy ismeretlen. Megtudta, hogy magyar vagyok és több magyar városról érdeklődött. Aíyraak idején ő is részt vett a felszabadító A dosszié vastagra duzzadt a levelektől. A mintegy félszáz, nagyrészt kézre’ írott eredetihez legalább ugyanannyi — vizsgálati anyag, válasz — csatolva. Az Építők- Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szak- szervezetének megyei bizottságán egy éve külön rakják a panaszos munká'levelőket. Gyorsabbá vált az építőmunkások ügyes-bajos dolgainál, intézése. Megy o levél vándorútra . . . A levelek javarésze előzőleg már megjárta a rádió, a lapok szerkesztőségeit, vagy az építők szakszervezetének titkárságát. Sokan úgy vélik, hogy panaszaikat jobban és gyorsabban intézik, ha egyenesen Budapestre írnak. Pedig a kivizsgálást éppen ezzel késleltetik, mert a felsőbb szervek az esetek többségében a nagyobb. ismeretekkel rendelkező helyi szerveknek adják át az ügyet. Barna István például a Magyar Rádió és Televízióhírt megvitte a Mackós Lobogóba és a kávéval meg a süteménnyel egyetemben fölszolgálta Faunának. Nyolc órára a hír eljutott már a Palota-lebújba is, és a korán munkába induló férfiak ezen csámcsogtak a szódás wisky közben a La Idában. A legjobb kilátást a társalgó nyújtotta, mert ablakai az üres telekre néztek. Mack is ott tartózkodott, egy függöny mögött, Fauna süteményeit majszolta. Ott voltak a lányok is, legszebb kimo- nójukban. Becky strucctollas papucsába bújt. Fél kilenckor a nézőközönség hallotta, amint a kazánajtó megcsi- kordult. — Csitt! Csitt! — figyelmeztették egymást. Suzy — négykézláb — kidugta fejét az etetönyíláson, és menten beleütötte orrát az óriási virágcsokorba. Egy hosszú pillanatig ámulva nézte a virágokat, aztán megragadta a bukétát, és a kazán belsejébe vonszolta. A vasajtó pedig becsukódott mögötte. Kilenc órakor Suzy ismét előbukkant és gyors léptekkel elindult Monterey felé. Fél tízkor érkezett vissza. Bebújt a kazánba, de egy perc múlva újból felbukkant az ajtóban, és egy kézitáskát harcokban, s járt Nyíregyházán is. 1963 Király Edit általános iskolai tanuló: — Az én szovjet barátom egy velem egykorú moszkvai diák, Szása Eroskin. Három évvel ezelőtt az őrsünk levelet írt egy moszkvai általános iskolának, hogy szeretnénk levelezni velük. Nekem Szása válaszolt. Rengeteg közös érdeklődési területünk ván. Mindketten gyűjtjük a képeslapot, a bélyeget, szeretjük az irodalmat. Ö is zenét tanul, án is, ő is jeles tanuló, én is. — Ez a barátság számomra sókat jelent. Nyelvtudásom is sokat fejlődik, és mindig megtudok valami újat á szovjet diákok életéből. Szása a moszkvai „Szpartakban” jégkorongO- zik. Legutóbb azt írta, hogy egy nehéz meccsük lesz. Most várom, hogy megírja az eredményét. hoz írt panaszos levelet. Pár nap eltelt, átníg odaért, és több mint két hét, amíg leküldték Nyíregyházára. Az ügy részletes kivizsgálása újabb egy hétbe került. Kiderült, hogy a családi pótlékot egy hónapra azért nem kapta meg, mert bérlapját előbbi munkahelye nem küldte meg a megyei építőipari vállalatnak. A másik hónapra pedig nem jár családi pótlék, mert 15 napot dolgozott, és csak 18 munkában eltöltött nap után számfejthetik. Időt — és feltehetően — sok bosszúságot takarított volna meg, ha egyenesen a megyei bizottsághoz fordul, de a vállalat munkaügyi osztálya, vagy szakszervezeti bizottsága még ennél is hamarabb elintézte volna. Akiknek nincs igazuk Egy másik levelet az Építők Szakszervezetének központjában iktattak először. Egy munkavezető — többek között — kérdezi, hogy a fagyszabadság alatt jár-e neki idény pótlék? Természetesen nem, mert mint havidíjas, a fagyszabadság ideje tolt ki maga előtt. A nézőket döbbenet fogta el, ez azonban csak egy pillanatig tartott. Mert Suzy fölsietett a Mackós Lobogó lépcsőjén és becsöngetett. Fauna szobájukba kergette a lányokat, Mack is elbújt, mielőtt Fauna ajtót nyitott volna. — Azt mondta, igénybe vehetem a fürdőszobájukat — mondta Suzy. — Parancsolj — válaszolta Fauna. Egy óra múlva, amikor a csobogás már alábbhagyott, Fauna bekopogott a fürdőszoba ajtaján. — Adjak kölnit, drágám? — Kösz — mondta Suzy. Néhány perc múlva lesikálva, fényesre pucolva bukkant elő. — Kérsz egy csésze kávét, — kérdezte Fauna. — Sajnos, nincs időm — felelte Suzy. — Rohannom kell. Köszönöm a fürdőt! Nincs jobb a világon egy jó meleg fürdőnél! Fauna a függöny mögül leste, ahogy a lány visszamászik a kazánba. Aztán az iroda-hálószobában egy üzenetet firkantott, és Elegáns Joe-val átküldte az Élettani Laborba. A papíron ez állt: „Ma nem megy dolgozni.” Megjegyzés: Hiány zó csövek A Víz és Csatornamű Vállalat negyedévi, de főleg januári tervteljesítése elsősorban attól függ, megkapja-e a háromnegyed, egy és ötnegyed collos — összesen 3500 kiló — megrendelt csöveket a Ferro- globusz Vasfélgyártmány Értékesítő Vállalattól. Most állnak a munkával, félbenmaradtak a szerelések, vízvezeték bekötések a város új lakásaiban és a közületeknél. összesen mintegy 340 000 forint értékű termeléskiesést okozhat, ha a csövek hém érkeznek meg idejében a vízművekhez. A vállalat a szükséges csöveket még 1965 október 6-án megrendelte az első negyedévre. Ezt vissza is igazolták még november 18-án. Csak éppen még egy méter csövet sem szállítottak eddig. Január 12 én sürgető levelet küldött a Víz és Csa- tcanamű Vállalat a Ferro- glóbuszhoz. Eddig se választ, s csöveket sem kaptak. Mikor kezdjenek vajon negyedévi tervük teljesítéséhez, alatt csak a rendes bér illeti meg. És ez az ember tíz éve dolgozott a vállalatnál! Érdekes ügyet tárt fel Dobsi István levele. A bizottság két panaszát vizsgálta. Megállapították, hogy bérpanasza jogos; elvégzett munkákat nem számoltak el neki. Intézkedtek, és a bér- különbözetet a vállalat kifizette. Ellenben a vállalat részéről való felmondás ellen emelt kifogása nem volt helytálló. Dobsi Istvánt ugyanis átirányították más munkahelyre és ezért megtagadta a munkát. A dolgozót — annak idején — változó jellegű munkakörbe vették fel, tehát az átirányítást el kellett volna fogadnia. Ezt a levelet is már a Szabad Föld szerkesztősége adta át kivizsgálásra az építők szakszervezete megyei bizottságának. Helyben is elintézik! Szinte alig lehet találni olyan levelet, amelyiket egyenesen a megyei bizottsághoz címeztek. A tapaszta. lat az, hogy ezt a megoldást általában azok a levélírók választják, akik maguk is sejtik, hogy nincs, vagy csak részben van igazuk. Talán úgy képzelik; a felsőbb szerv utasítani fogja a vállalatot, hogy feltétel nélkül vegyék készpénznek a levélben leírtakat. Természetesen mindenkinek joga van levelet írni bárhová, de panaszát csak alapos kivizsgálás után, és csakis a törvényes rendelkezések alapján orvosolhatják. A valóban jo. gos panas2 elintézése csak úgy válik gyorsabbá, ha először mindig az arra legilletékesebbhez fordulnak. S ha mégis úgy vélik, hogy sérelmük ott nem talált orvoslásra, még íiindig van joguk felsőbb szinten fellebbezni. Tóth Árpád Jelenleg 14000 lakás épül az országban zás ellenére is — 14 000 lakás már építés alatt áll. ( John Steinbeck: Nincs jobb a világon egtf jó meleg fürdőnél Szilágyi Szabolcs F. K. Miért nem helyben ? Munkáslevelek a szakszervezetnél 1965. január ZZ.
