Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
Bajcsy-Zsilinszky Endre szociográfiája, 1930-ból 99 Badak uram szerencséje a Háromszáz emléktárgyat gyűjtöttek a tornyospálcai honismereti szakkör tagjai ...Beállít hozzám a napokban egy kisgazda ismerősöm, Badak Gyula Má- rokpapiból. Azzal jött, amivel majdnem minden kisgazda, vagy földmunkás beállítani szokott: „Valami állást szeretnék...” Mit mondhattam neki? Amit a többieknek. Kár volt feljönniük, Pesten amúgyis rengeteg a munkanélküli, majdnem lehetetlen munkát kapni, a Köztisztasági Hivatal és más intézmények tömve vannak tízezreivel az ajánlottaknak; az építkezések megcsappantak, közmunkák nincsenek, kár egy embernek is otthagynia a faluját. Ott a falvak- > ban kellene más életet teremteni. Magam is éreztem, milyen üresen és kopottan hangzanak ezek a szavak az élet mindennapos és véres emberevő forgatagában. Az én kisgazda ismerősöm arca megnyúlt és keze tehetetlenül esett az ölébe. Kérdésemre pedig, hogy miért szánta rá magát erre a budapesti álláskeresésre, elmondta az ő „kettős szerencséjének” a történetét, érdemes a feljegyzésre. (Két évvel később ugyanez történt meg Móricz Zsig- monddal. akihez Márokpa- pitól délkeletre eső Magosligetről Papp Mihály: róla írta meg 1932-ben élete egyik híres remekét, a „Boldog ember”-t. Szerk. megjegyzése.) Badak Gyula világosan, áttekinthetően adta elő mondókáját, köny- nyen esik szavait visszaadnom: ★ Márokpapiban lakom, mint tetszik tudni. 31 éves vagyok, 12-es huszár voltam a háborúban, megszereztem a bronz vitézségi érmet, és a Károly keresztet. Két gyermekem van, az egyik mostoha, feleségem első házasságából. Feleségem első urával Amerikában szerzett egy kis vagyonkát, azt hazahozták és Márokpapiban vettek 1920-ban 20 ka- tasztrális holdat egy eladott középbirtokból. Feleségem első ura idehaza már nem sokáig élt, elbetegeskedett, s röviden birtokvétel után meghalt. Az özvegyen maradt Szász Erzsébetet én vettem feleségül, s a birtokot megosztottuk közöttünk, s én becsületes munkával, fiatal erővel hozzáláttam, hogy gya- rapitsam. A szép. jó földű 20 holdas birtok 1920-ban a vétel idején még bérben volt. Feleségem és első férje ugyan felmondták a bérletet, de a bérlő nem akart abból kiköltözni. Perre került a sor, melyet még feleségem özvegy korában indított, s mely évekig tartott. Végül a bíróság mégis úgy ítélkezett, hogy a bérlő tartozik a bérletből kivonulni. El is költözött Márokpapi- ból. Erre a nyíregyházi ügyvéd rábeszélt, hogy most már pereljük az elmaradt hasznot. Az ügyvéddel úgy egyeztünk meg, hogy amit megítél a bíróság, annak a felét ő kapja. Az elmaradt hasznot az ügyvéddel 98 mázsa búzában és 5 millió koronában szabtuk meg, mikor a pert megindítottuk. Úgy egy év múlva _ a bérlő megkérte gazdasági felügyelőt, hogy névében egvezzen ki velünk 60 mázsában és az összes költségek kifizetésében. Nyíregyházán az ügyvédem ez ellen tiltakozott, mondván, hogy a 98 mázsa a per során olyan biztos, mintha már a markában volna. El- állottam tehát az egyezségtől, s megindult a bizonyító eljárás: 35 tanút és 3 szakértőt hallgattak ki. Kereken 1500 pengőt adtam ki a per során. Végül a tábla elmaradt haszonként 1700 pengőt és visszamenőleg a kamatokat ítélte nem számunkra, ez az összeg 2000 pengőre kerekedett ki. Ez történt 1926 októberben. S elkezdődött a kisemberrel a hivatalok és ügyvédek packázása. A bérlő az összeget ki is fizette ügyvédem kezeihez, az ügyvéd azonban az elszámolást úgy intézte, hogy végül még én tartoztam volna neki 560 pengővel. De ezt hajlandó volt elengedni, ha számadásaiba belenyugszunk. Kénytelen kelletlen bele is nyugodtam volna, ha időközben nem kapom az értesítést — csak az értesítést, magam sem ezt, sem a többi ítéletet nem láttam — hogy a kir. Kúria a bérlőnek visz- szaítélte a 381 pengő kamatot. Persze, ügyvédem fel is szólított, fizessem vissza ezt a pénzt mégpedig haladéktalanul a bérlőnek. Vissza is fizettem volna uram, megtanultam, hogy a packázó ügyvédeknek igazuk van végül is, de visszafizetni csak olyasmit lehet, ami előbb már az ember markát nyomta. Én azonban egyetlen fillért sem láttam, sem az az 1700 pengő megítélt tőkéből, sem a kamatokból, így bizony megmondtam az ügy- véd úrnak, hogy ezt én nem fizethetem, fizesse 6, hiszen ő kapott kézhez mindent, ő azonban nemcsak hogy erre nem volt hajlandó, hanem megmondotta, ha ilyesmit fogok követelni, ő meg perelni fogja rajtam azt az 560 pengőt, amivel még tartozom neki. S mikor megtudta, más ügyvédnél jártam, csakugyan beperelt, s követeli rajtam ezt az összeget. Közben a bérlőnek is kifizettem 381 pengőt és annak kamatait, összesen kereken 440 pengőt. Most várom. mikor kell majd kifizetni az 560 pengőt és kamatait. Ez az én második szerencsém története: a bíróság szép összeget ítélt meg számunkra, sokat jelent egy kisgazda életében és gazdaságában 2000 pengő, de még a fele is egy húsz holdas gazdaságban a mostani pénzszűke idején. De én ebből egy fillért se láttam hanem még ráfizettem 1500 meg 440. összesen: 1940 pengőt, g lehet, hogy még hátra van a jó félezer penső fizetnivaló. Hogy így 2500 pengőre kerekedjék ki az én ráfizetésem — egy megnyert pörre! ★ Efső szerencsémet — a húsz holdat pedig a mai gazdasági állapotok tetőzték be. Elmondom sorjában, menynyi jövedelem telik ki ma egy 20 holdas gazdaságból. A múlt évben — (Tehát 1929, a nagy gazdasági világválság második, illetve harmadik esztendejében! Szerk. megjegyzés.) — 8 holdunk volt bevetve búzával. Nem termett rajta csak 34 mázsa, 3 katasztrá- lis hold rozsföldemen 20 mázsa, 1 katasztrális hold földön 120 mázsa takarmányburgonyám. Másfél katasztrális holdon 8 mázsa tengerim, 3 katasztrális holdon 24 mázsa lóherém, 1 katasztrális holdon 14 mázsa bükkönyöm, 1 katasztrális hold a belsőség, 1 hold a rét. Búzámból semmi sem maradt eladásra. 10 mázsát kellett eltennem vetésre. 64 kilogrammot egyházi adóra kellett fordítanom, pásztorbérül 6 darab jószág után 77 kilogrammot, 62 kilogrammot a mezőőrnek, a cséplőrész 2 mázsa 89 kilogramm: mindez összesen 15,92 mázsa, kereken 16 mázsa. Maradt magamnak 18 mázsa búzám. 16 mázsát idáig megerőltettem. Csodálkozni tetszik, mire ennyi temérdek liszt egy négytagú családnak? De tessék csak meghallgatni, hová zsugorodott ez a 16 mázsa, mire liszt lett belőle. Az őrlésnél a búzát még- egyszer leeresztik a rostán, s így levesznek belőle rendszerint 2—3 százalékot, az én 16 mázsámnál 48 kilogrammot. Aztán levesz a malom 12 százulékot őrlési vámra, 3 százalékot porlásra, ez már 15 százalék. De azonkívül az én megőrölt búzámat négyfelé, 4 zsákba osztják: az első, a máspdik, a harmadik lisztet és a korpát külön, csakhogy a negyedik zsákot is búzának számítják, úgy hogy 1 (egy) mázsából én nem 85 kilogrammot kapok vissza, hanem csak 81- et. így a malom 19 százalékot kanalaz le az én búzámból. Ez 15,52 mázsára, 2,94 mázsát jelent, s így nem marad már csak 12,58 mázsa. De az egyik 2 mázsás őrletésem alkalmával egészen hihetetlennek tét- sző károsodás ért a vásá- rosnaményi malomban. A legtisztább 2 mázsa búzámat vittem oda, mégis mikor leeresztették a rostán, mázsánként 25 kilogrammot fogtak ki belőle... Ez 50 kilogramm volna, de már 6 kilót odaszámítottunk az előbb a 3 százalékos rostálási százalékkal így csak 44 kilogramm. Marad tehát a 16 mázsából 12 mázsa 14 kilogramm lisztnek és korpának. Ebből 20—22 százalék volna a korpa, de valójában mindég több, 25 százalék is, ahogy nekünk valósággal kimérik. Ha tehát a 3 mázsa 3 kilogramm korpát leszámítjuk, maradt tisztán 9 mázsa 11 kilogramm lisztem. Családom ebből idáig 7 mázsát elfogyasztott és az időnként felvett napszámosok. A még megmaradt liszt talán elég lesz újig... így van ez uram: a magyar kisgazda legfőbb terményéből, a búzából én egy kilónyit se tudtam pénzzé tenni. Hát még ha annyi gyermekem volna, mint itt a legtöbb gazdának és nincstelennek. Rozsom, mint mondtam, 20 mázsa termett, 2 mázsa ment vetőre, és 170 kilogramm volt a cséplőrész. Maradt tehát 16 mázsa 30 kilogramm. Ebből hitelbe adtam egy falubelinek 3 mázsát, a 13 mázsa pedig a kamarában van. Eladnám szívesen, de nem kell itt senkinek, se gazdának, se kereskedőnek. Miért termelek én — kezdhetnénk — takarmányburgonyát és miért nem szép tiszaháti rózsát? Ennek is megvan a maga oka. Mert a takarmány-burgonyát legalább megveszi a szeszgyár Beregsurányban, míg a rózsaburgonyának nincs keletje. nincs piacunk. De a burgonyával is rosszul jártam. Vártam, hogy tavasz felé kicsit felmenjen az ára, ehelyett csak tovább esett és ma 80 fillér az ára egy mázsa burgonyának helyben, 1 pengő Surányban. Nem értem volna meg a napszámot, hogy ilyen becstelen áron eladjam, hát itt rothadt a nyakamban az egész 120 mázsa. Az a kevés tengerim természetesen feletetődött, mint egyéb takarmányom is. Valami kis pénzt csak a jószágból és a tejből tudtam volna csinálni, mert hisz a magot nem zsákban, hanem „bőrben” kell elad-i ni! Van is nekem két szép, svájci tehenem két borjú-j val, egy pár lovam, egyi pár kétéves fiatal ökröm.; Kancáimnak csikajuk nincsen. Messze vidéken egyet-; len mén van Tarpán. De a körül is furcsa dolgok történnek. Két tehenem gyönyörűen tejel, Testen, vagy környé-f kén talán egy család megj élhetne belőle, de nálunk ugyan nem kell senkmek. A legtöbb törpegazdának is van egy tehénkéje, akinek meg nincs, az pedig még 14 fillért sem tud fizetni literjéért. A feleségem a napokban bevitte a tejet a tarpai vásárra, hátha elkel. 13 fillérért kérték, ennyiért nem adta, úgy hozta vissza. Itt Pesten, hallom 40 fillér a tej. Es milyen a mienkhez képest! A járás székhelyén Vásá- rosnaményban sem kell a tej senkinek, mert az Is inkább falu és hozzá még a fuvar 22 kilométer rossz úton. így aztán kénytelenkelletlen megaltatjuk a tejet, a feleségem vajat kö- pül belőle, s elvesztegetjük szomszédnak, rokonnak, a túrót megetetjük a csirkével, a többit a disznóval. Mostanában várjuk a malacokat. Hanem pénzt az sem ígér! így állunk hát a jószággal! S ha most kérdezni tetszik az adósságaimat, azt is elmondom. Nemrég házat építettem, s ahhoz felvettem 800 pengő kölcsönt. 16 százalékra. De telt múlt az idő, a bank felemelte 18 százalékra, a következő ne-r gyedben 20 százalékra, végül pedig 22 százalékra. Erre megmérgesedtem, s félvén, hogy ez az ocsmány kölcsön úgy fog elterjedni kis gazdaságunkon, s úgy fogja megemészteni, mint az állatot az a legcsúnyább betegség: hát inkább eladtam egy gyönyörű 1 ka- tasztráLis hold szilvásunkat a tarpai határban, csak hogy megszabaduljak ettől az uzsorakölcsöntől. Azóta csak 440 pengőt vettem fel megint magánkézből, de ez becsületes kölcsön. Abból fizettem ki a bérlőt. ★ Hátra volna még az adó. A múlt évre ki volt rám vetve áÚami, megyei, községi adóban 410 pengő, ebből 105 pengő késede*em, régebbi hátralék 12 szára- lék késedelmi kamat, foglalási és végrehaitási díiak. No me^ az új adó az 1930. esztendőre. Ezenkívül tartozom egyházi adóba 22.60 pengőve1. ezt_ nemrégiben 5.58 penső híján meg is adtam, de az Egyház sem tréfát, az 5.58 pengő fejében el akarták árverezni egyetlen disznómat. Már el is jött csendőrrel az albíró, hosy viszik a jószágot, az utolsó pillanatban mégis sikerült kölcsön révén elhárítanom a veszedelmet. Hát uram. ez az én kettős szerencsém története. Ezért vettem nyakamba a fővárost, hogy állást keressek. Különben még egy esztendő és megperdül a dob az én udvaromon is!...-kMi lesz a magyar faluból, ha nem is a nincstelenek. nem is az 5 holdasok, a 11 gyermekesek, de már a húszholdasok és kétgyermekesek is otthagyják? A teremtésit ennek a konszolidációnak! S zó szót követett,mérgében azt kiáltja az. ember: — Torkig vagyok a pe- reputtyoddal; akkor lássam Lajost, amikor a hátam közepét... Ha meggondoljuk, nem csoda, hogy így beszél, hiszen a sógora, vagyis az asz- szony testvéröccse a tavasz óta Ígérgeti: eljön bevakolja a ház elejét. Alaposan csúffá tette a téli nedvesség, a rákövetkező kemény fagy kiváltképpen megtette a magáét. Szégyene az utcának, tudja ezt Bakos, emiatt kunyerált a sógorának, de hiába, mert az féltéglával verte a mellét; olyanféléket darált, hogy ő idénymunkás, tizenöt forint órabért kap, senki sem kívánhatja tőle: ingyen keverjen maltert, hajuldozzon napestig Bakosék portáján. „Majd egyik vasárnap sorát ejtem...” — ígérte végül-, de abból sem lett semmi. — Bolondítsa az öregapját — zsörtölődik Bakos és a következő hét végén rádobja a zsákot a targoncára. Majd megmutatja 6 annak a dauerolt hajú jamEz év februárjában alakult meg tizennyolc úttörővel — Barkóczi István tanár irányításával — a tornyos- pálcái honismereti szakkör azzal a céllal, hogy felkutatja a község haladó hagyományait, tárgyi- és írásos em- lékeit, népszokásait. Kedvet kaptak és bekapcsolódtak e munkába a község felnőtt fiataljai is. így most már népes csoport dolgozik Tornyospálca történetének megismerésén. A legjobb eredményt a tárgyi emlékek gyűjtésében érték el. Rövid idő alatt mintegy háromszáz emléktárgyat kutattak fel, s ezek között régészeti és néprajzi szempontból igen értékes darabok kerültek elő a padlásokról,kamrákból és pincékből. A gyűjteményben található többek között rézkori kerámia, honfoglaláskor előtti századokból származó kard, a kézi kenderfeldol- gozás szinte minden eszköze, 1848-as zászló, múlt század közepén még használapecnek, a tisztelt sógornak, hogy nem szorul senkire, nemcsak a csúcsköszörűgép mellett érti a dolgát, de a malteroskanál is bele illik a tenyerébe. Azzal már robogót is a keskeny zuglói utcán, a TÜKER felé. — Meszet ...méghozzá harminc kilót? — kérdezi Gráber a telep vezetője és úgy néz reá, mint, aki kíváncsian várja a megkezdett vicc csattanóját. — Annyit. Harmincat és fél mázsa cementet. — Ez utóbbit tetszőleges mennyiségben, ami a meszet illeti... Mutatja a csupa por rakást, amelyből itt-ott emelkedik ki gyerek ökölnagyságú darabka.. Igaz, az ára is olyan, negyven fillér kilója, de, ha ingyen vesztegetné Gráber, akkor se vinné el. Kár lenne vesz- kődni az ojtásával. Vár a jövő hétig és fizet nyolcvan fillért a megfelelő áruért. Javában eszik az ebédet, az asszony panaszolja, hogy drága a cukorborsó, az újkrumpli mogyorónyi, a csetos vállra-vető selyemkendő, fából készített, kézi meghajtású kezdetleges mosógép. A tárgyak egy részét a kisvár- dai vármúzeumban mutatják be. De figyelemre méltó eredményt könyvelhetnek el az írásos emlékek és szellemi néprajz gyűjtésében is. Csak most derül ki, hogy valamikor milyen sok babona és hiedelem élt ebben a községben. Eddig körülbelül 150 babonát jegyeztek fel a falu idősebb lakóihak elmondása alapján. Az összegyűjtött anyagból az idei népművelési idényben kiállítást rendeznek majd. E nagyszerű kutatómunka alapján kívánják elkészíteni a község monográfiáját. Ebben a feladatban számítanak a 72 éves Rusznák Imre nyugdíjas pedagógus segítségére, aki négy évtizeden át tanított Tornyospálcán és annak idején ő is kutatta, s így jól ismeri a község múltját. resznye íztelen. Ráfeleli, hogy mindennek a sok eső az oka, áradnak a folyók, tizennégyezer ember védi a gátakat és a Medárdos időszak. bbahagyja, mert az utca felől hallatszik: — Meeszet ...me- szeeet vegyenek... Futtatja kifelé a nagyobbik . lányát, de ugyanakkor már ő is felkapja a targoncáról az üres zsákot. Egy- lovas kocsi áll a kapu előtt. A veres bajuszú, hibás szemű csúf ember a gyeplőszárát csavarja a lőcsre, a mázsáiéval babrálgat. az ép szemével valahová nagyon messzire néz: — Két forint kilója... Bakos meséli, hogy mit hallott Grábernél, mire a veres bajuszú felfortyan: — Eredjen a TÜKER-be, ott kaphat potyapénzért port, vagy olyan köveset, hogy malterba hiába keveri... Drága? Drága a muzsikaszó. Arra nem gondol, hogy messziről hordom a fát és azt arannyal kell megfizetni. Hát a ló? Az talán levegőből él? ötszáa Beregi téli táj. (Járul — Gulács). Hammel felvétele Sásdi Sándor: KIBÉKÜLÉS f