Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
A gazdasági reform a megye iparában A vállalatok önállóságáról, a műszaki fejlesztésről és az üzemen belüli pártmunkáról A mezőn. — Soltész Albert pasztell rajza. (A nyíregyházi képzőművésze ti kiállítás anyagából.) Öl KÖNYVEK: V, 6. Venzser: Az értéktörvény felhasználása a tsz-gazdaságokban Egész megyénkben nagy figyelem, érdeklődés kíséri a Központi Bizottság novem* bér 19—20-i ülésének anyagát. Érthetően széles visszhangra talált ezen belül is a gazdaságirányításunk átfogó felülvizsgálatáról készült, s azóta a nagy nyilvánosság elé került jelentés. Az életünk minden te- relütét érintő gazdasági reform irányelveiben szerepelt, hogy a párt számit a kommunista és pártonklvüli szakemberek tízezreinek segítségére, hogy az irányelvek továbbfejlesztésével még tökéletesebben szolgálják a célt: gazdasági életünk fellendítését. Szerkesztőségünk a megyei pártbizottság ipari osztálya segítségével megyénk különböző szakterületein dolgozó gazdasági vezetőivel folytat beszélgetést arról, mit jelent majd az iparban, a vállalatoknál a fokozatosan bevezetésre kerülő új gazdaságirányítási rendszer. Első alkalommal a megye két tárcavállalatának képviselőjét: Mikó Sándort, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Gyár főkönyvelőjét és Karádi Gyulát, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat főmérnökét kértük meg, mondjon véleményt a gazdasági reform bevezetésének jelentőségéről saját területén. A beszélgetésen részt vett Nagyfő Gábor, a megyei pártbizottság ipari osztályának munkatársa. MIKÓ SÁNDOR: A többi között a vállalati önállóság fokozásának szükségessége ragadott meg Nyers Rezső elvtárs referátumából. Joggal kívánjuk ennék az erősödését. Érvényes ez a mi gyáregységünkre, ahol az önáUóság bizonyos mértékben korlátozott. Pedig a nagyobb önállóság nagyobb felelősséggel is jár. Ez az anyag joggal vált ki nagy érdeklődést. Az új elgondolás szerint a lebontott tervmutatók helyett vállalati önálló terveket kell készíteni. A terv teljesítésre minden áron való törekvést ezek után fel kell váltania egy céltudatos gazdaságpolitikának, amelynek a lényege a gazdaságos, jövedelmező termelés. A tervekkel kapcsolatos követelmények is megmaradnak. De elmarad az a gondolkodás. amely szerint két eshetőség van: teljesítjük ahogy teljesítjük, vagv kerül amibe kerül. Úgy érzem a felelősség ezután jóval na érőbb lesz. A feladatokat mi tűzzük magunk elé. Nem utolsó sorban a dolgozókkal is nekünk kel] szembenéznünk, ha rosszul, nélkülük szabtuk a feltételeket. Igen lényeges szempontnak tartom, hogy nem a tervek teljesítése, hanem a realizáció, az áru értékesítése lesz a munkánk mércéje. Itt ' csúcsosodik ki minden más mutató. Az ipar és a lakosság érdeke nem volt minden esetben azonos. Az irányelvek szerint a zonban olyan terméket kell előállítani, és olyan ráfordítás mellett, amivel megálljuk a helyünket a hazai és külföldi piacokon. Úgy érzem, hogy az értékesítés magával hozza a termelés korszerűsítését és viszont, a korszerűsítés a jobb eladás lehetőségét. Az iparvállalatok termékei nem lesznek egyeduralkodóak a hazai piacokon sem, hiszen a kereskedelem a üdénkénél jobb terméket importálhat is. Saját példánkkal bizonyítom, hogy a vállalatokat is érdekeltté lehet tenni az . exportmunka gazdaságosságában. Gyárunk elég > '.agy exportot bonyolít le, de a gazdaságosság adatait sajnos nem ismerjük. Kapunk egy irányszámot, s azt vagy sikerül lekötni, vagy nem. Ha sikerül, az exportcég megköszöni egy levélben, ha nem, elmarasztalnak bennünket. De hogy mi nem jó a minőségben, vagy mit kellene tennünk, azt nem ismerjük. Nem voltunk ugyanakkor sem erkölcsi, sem anyagi vonatkozásban érdekeitek az exportminő- ségben. Hiszen nem ismerjük a követelményeket, a kereskedelem igényeit. Ezzel kapcsolatban: egyetértek azzal, hogy érdekeltté kell tenni a termelő vállalatokat a gazdaságosabb külkereskedelemben. Másrészt abban, hogy a devizális visszatérítéseket kapjunk jó minőségű termékeink után, amit műszaki fejlesztésre tudunk fordítani. Jó a törekvés arra is, hogy legyünk érdekeltek a beruházások gazdaságosságában. Pillanatnyilag sz'nte mindegy, sikerül-e, vagy nem egy beruházás. Az új rendszer nyomán elérjük, hogy csak a koncentrált lehetőségek birtokában ruházzunk be. Végül igen örvendetes, hogy meg fog szűnni a kereskedelem bürokratikus középső formája. Rendszeresebb és jobb lesz az anyagellátás — hiszen időben és megfelelő anyaggal történhet. y KARÁDI GYULA: A vállalati önállóság növelésével úgy érzem nehéz helyzet elé kerülnek a gazdasági vezetők, hiszen a változás nagy és minőségi. Azon már most gondolkoznunk kell, hogyan fogjuk teljesíteni. És itt kerül előtérbe a vezetők felelőssége. Más szellemben kell tudni gazdálkodni, sokkal érzékenyebb közgazdasági ítélettel kell rendelkezni. Mind a vállalati kollektíva, mind az általános, népgazdaság iránti felelősségtudatnak meg kell növekedni. Ezzel kapcsolatos a javaslatom, hogy fokozzuk és szervezett formában oldjuk meg a vállalati irányítás összes kérdéseivel foglalkozó vezető képzésit. A másik az idő, ami ezt a szemléletet kialakíthatja. Az új irányítási rendszer megvalósítására csak az a vezető képes, aki a változó gazdasági körülményekhez megfelelően igazodik. Jelentős helyet foglal el a gazdasági helyzet reformjában a műszaki fejlesztés. A lényegét abban látom, hogy ez a termelés színvonala emelésének egyik alapvető eleme. Feltétlenül azt várom ettől, hogy a jelenlegi korlátozó intézkedések megszűnnek. Ma ugyanis minden egyes műszaki fejlesztési témára külön engedélyt kell kérni és csak annak felübírálata után lehet azzal foglalkozni, de ezek a lehetőségek is szűkre szabottak. Vállalatunknál például rendkívül nagy az anyagmozgatás, amelynek gyorsítására, könnyítésére műszaki fejlesztési intézkedést dolgoztunk ki. Ennek csak egy részét hagyták jóvá, a másik részét csak beruházásként lehetett volna megvalósítani, amire már nem volt lehetőség. Pedig a szállítás gazdaságosságát nagymértékben javította volna. Én azt várom az új reformtól, hogy ilyen esetben a vállalat vezetőire bízzák a megalapozott döntést. Úgy érzem ez a reform célja, hogy eredményeink alapján fejlődhessünk. E területen sem érvényesült idáig az anyagi ösztönzés. Az eddigi premizálási rendszer majdnem kizárólag a kiadott tervmutatók teljesítésére Ösztönzött, a műszaki fejlesztésre nem. Ha a kiegyensúlyozott termelés biztosítható, a műszaki fejlesztés, a termelésszervezés, az ütemesség és gazdaságosság szempontjából is nagyon pozitív hatású lehet. örvendetes, hogy a reform újabb lehetőséget ad a beruházásra, a felújításra azzal, hogy a nyereség egy részéből e célra fordíthat a vállalat. Sajnos idáig még a szintet sem tudtuk tartani. Biztos vagyok abban, hogy az új gazdasági rendszerben módosítják a bonyolult beruházási kódexet, gyökereset^ egyszerűsítik annak előírásait is. NAGYFÖ GABOR: Élet- színvonal politikánk és a gazdasági mechanizmus összefüggéseivel kapcsolatban: igen helyes a megállapítás, miszerint a fogyasztás növekedését feltétlenül a nemzeti jövedelem növekedéséhez kell igazítani. Ezt a feladatot politikai munkaként is állítsuk a tervezők, a gazdaságvezetők elé. Ezzel kapcsolatos, hogy vállalatainknál a fokozatos változások bevezetésében, a termelés irányításában nagy szerepe van a pártszervezeteknek. Előtérbe kerül, hogy ne ők legyenek a vállalati munka operatív irányítói, hanem elvi, politikai mozgatói. Szerintem a gazdaságirányítási rendszer megjavításával minőségi változás következik be a pártszervezetek irányító szerepének érvényesülésénél is. Nem az anyag beszerzésével, illetve a termelési tervek végrehajtásának konkrét mutatóival, hanem valóban a termelés pártirányításával foglalkozhatnak ezután. Az új feladatok, a pártmunka jó módszerei nemcsak elvben, hanem a gyakorlati munkában is jelen tkezhetnek. A következő években — úgy érzem — a feladatunk elsősorban a gazdasági élet minden területén megértetni, hogy ez a reform szükséges volt. Fel kell készítenünk az új feladatok végrehajtására a pártszervezeteket. a dolgozókat. Nevelőmunkánk a bátrabb kezdeményezést, a felelősség vállalását szolgálja sokkal job- ban vezetőknél, párttagságunknál és vállalataink dolgozóinál. Kopka János | Érdekes és lényeges kérdéseket elemző, a szakemberek körében minden bizonnyal vitákat kiváltó művet jelentetett meg a szovjet szerző könyvének közre adásával a Kossuth Könyvkiadó. Vizsgálati módszerének alapelveit többek között így határozza meg a szerző: „Az értéktörvény hatása a szocializmusban a tervszerű árutermelés kölcsönös gazdasági kapcsolataiban jelentkezik, tehát az olyan árutermelésben, amelyet a társadalom tagjainak tudatos tevékenységével valósítanak meg, amely társadalom termelési eszközök és a társadalmi össztermék kollektív tulajdonosa”. Venzser munkája azért jelentős, mert lényegében első a címben szereplő kérdést komplex módon —, s nemcsak annak egy-egy részterülettel való összefüggését — vizsgáló tudományos munkák közül; érthető, hogy megjelenése után a Szovjetunióban is élénk érdeklődést és — vitákat keltett. A négy fejezetre oszló, több mint háromszáz oldalas könyvben a szerző elsősorban a korábbi időszak téves felfogásának — az értéktörvény szerepének lebecsülése, illetve teljes figyelmen kívül hagyása a szövetkezeti gazdálkodásban — következményeit elemzi, majd jelentős tényanyag alapján vizsgálja a föld- használat és az értéktörvény összefüggéseit, a rentabilitás meghatározásának feltételeit, a bruttó és a tiszta jövedelem kiszámítását a szövetkezeti gazdaságokban, az anyagi ösztönzés kérdését, s az értéktörvény felhasználását a szövetkezeti gazdaságok termékeinek értékesítésében. A könyv magyar kiadásához írt előszavában a szerző többek között megállapítja: „A szocialista város és a szövetkezeti falu közötti gazdasági kapcsolatok megvalósításában kötelező az értéktörvény felhasználása. E nélkül nincsenek meg az újratermelésnek a szövetkezeti gazdaság fejlődésének, a mezőgazdasági termelés emelésének normális feltételei, vagyis nem lehetséges a népgazdaság felvirágoztatása. Íme, ezért olyan fontos, hogy megtanuljuk az értéktörvényt helyesen, tudatosan és tervszerűen alkalmazni a szocialista termelésben, a szocialista, majdpedig a kommunista társadalom építésének érdekében”. A könyv témája valóban igen aktuális — és fontos — kérdés; hiszen e feladatokat tekintve a magyar mezőgazdaságban is sok még a tennivaló, annak ellenére, hogy az elmúlt években je- lentős változások történtek, s az elért eredmények nem lebecsülendők. Az egészséges vitaszellemet tápláló kiadói gyakorlat megvalósulását tapasz- talhatjuk e mű közreadásával; annak ellenére, hogy vitatható megállapítások, következtetések is vannak Venzser nagylélegzetú tanulmányában, a helyes gyakorlat kialakításához, a másutt elkövetett hibák megismétlődésének elkerüléséhez ad jelentős segítséget a könyv. Az SZKP KB ez év márciusi plénumának tanulságait összefoglaló, a könyvet jól kiegészítő utószót dr. Vági Ferenc írta. bombák és szuperbombák sokkal halálosabbak, mint ahogy képzelnénk.” Az utószóban szereplő gondolat egyben a könyv kiindulópontját is jelenti: az éhség oka a megtermelt javak egyenlőtlen elosztása az „igazságtalan gazdasági rendszeren”, ezaz kapitalista társadalmon belül, illetve a fegyverkezés. Bátor s nemes könyv ez: bátor, mert szókimondó, nemcsak a betegséget — az éhséget — nevezi meg, hanem a kórokozót — a mohó imperializmust — is; nemes, mert szenvedélyesen harcol, érvel, bizonyít azok mellett, akik életének állandó társa az éhség, s az éhhalál miatti rettegés. A szerző a „század szégyenének" nevezi az éhséget; e szégyenfoltot csak radikális eszközökkel lehet letörölni. (Kossuth Könyvkiadó). ^ /osué de Costro: Az éhező Brazília A nagy tekintélyű, világhírű tudós második könyve ez magyarul. Az első — Az éhség földrajza — éppen tíz esztendeje, 1955-ben jelent meg hazánkban, s a téma kiváló ismerőiéként mutatta be a szerzőt. A brazil tudós hosszú időn keresztül az ENSZ e kérdéssel foglalkozó szervezetének elnöke volt, s ugyanakkor cikkekkel, rövi- debb tanulmányokkal, illetve könyveivel is az éhség elleni küzdelem élharcosának bizonyult. A magyar kiadáshoz írt utószavában többek között rámutat: „Ha világosan felismerjük, hogy az embereknek azok a milliói, akik a világon nap mint nap éhen halnak, egy igazságtalan gazdasági rendszer áldozatai, és ezért halnak meg, mert a világ hadigazdálkodást folytat, rájövünk, hogy ezek a
