Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-05 / 287. szám
Veszélyes játékok Sohase felejtem el azt a döbbenetét, amely akkor vett erőt rajtam, amikor néhány éve egy nagy építkezés be- tonkeret-állásainak tetején három-négy fiatal munkás a légtornászok biztonságával játszott, ugrált, — sőt, az egyik aludt is. Vagy 25 méter magasban, biztosító öv nélkül. És persze háló nélkül, mert azt csak az artisták számára feszítenek ki, felelőtlen építők számára nem. A nyilvántartó statisztikákból nem lehet kihámozni, mekkora a százalékaránya a vagánykodás, a „hősieskedés’ okozta baleseteknek a többi között. Nem is a statisztikai átlag, vagy a kimutatás számszerűsége a lényeg, hanem az, hogy ilyen balesetnek egyetlen egynek sem szabad lennie. Semmilyen iparágban és semmilyen időszakban. Úgyis mondhatnánk: ezek a legjobban elkerülhető és legfeleslegesebb balesetek. A szó talán különösen ■ hangzik. Hiszen minden baleset felesleges! De a más típushoz tartozóknak megvannak a maguk sajátos indokaik. Bányában a kőzetviszonyok, vagy a gáz, elektromos árammal dolgozó üzemrészekben a szigetelés hibái, országutakon fékhibák és más körülmények gyakran okoznak balesetet a „játékosok" könnyelműsége nél- ül is. Ez a játék — mondjuk ki — nem babra megy, hanem egy, vagy több ember életére. Néha csak a „játékost” veszélyezteti, olykor másokat Is. De tűrhetjük-e ezt a veszélyt a nagyüzemek viszonyai közt, ahol a gépesítés, a technika egyre növekvő szerepet kap — de egyben lehetőséget is a veszélyek fokozására? És tűrhet- jük-e ezt a „játékos” hősködést a falu viszonyai közt, ahol — gépek, traktorok, kombájnok új serege között — szintén gyakori a „kiva-; gyök hősködés' látszatra és éretlen emberek számára tálán imponáló, de tragédiákra vezető káros szokása? Könnyű mondani, hogy ne legyen ilyen baleset! — mondja erre az üzemvezető, a művezető. — Lennének csak az én műhelyemben, amely tele van fiatalokkal! Amíg ifik lesznek, ez a fajta könnyelmű legényeskedés hozzátartozik az élethez. Szerencse dolga, elkap-e a gépszíj valakit, vagy nem! A játékosság, a hősködési hajlam valóban életkori sajátosság. De az nem Igaz, hogy minden ifi, minden fiatal munkás szükségszerűen könnyelmű, hogy ostoba „hősi” magamutogatásért egészséget, vagy életet kockáztat. Azt sem indokolja semmi, hogy egy műhelyben , azok a fiatalok legyenek a hangadók, akik felelőtlenül vakmerősködnek. Persze, ez már a közhangulat irányítóin: gazdasági és politikai vezetőkön, nem utolsósorban az ifjúsági szervezeten is múlik. Receptet adni nem lehet. És szomorú dolog, ahol már a saját kárukon tanuló fiatalok kezdik komolyabban venni az acél, az áram, a gyorsan gördülő targonca veszedelmeit. „Imponál” a vakmerőség, a „hecc”? Talán. Egy ideig. De mennyivel több tekintélyt ébreszthet a jó ügyben és jó ügyért alkalmazott bátorság! Csak egyfajta kockázatot nem tűrhetünk meg: a feleslegeset, az emberi élet és a testi épség „játékos”, hetyke semmibevételét. Fegyelmező eszközöket a va- gánykodók ellen? Persze, azokat is. De a fegyelmi többnyire utólag történik. A nevelés — a megelőzés módszere. És ez az igazi. B. F. Motorcserén Szalagszerűen végzik a gépek javítását a Mátészalkai Gépjavító Állomás szerelőcsarnokában. Képen: „Műtőasztalon” a szamosszegi Dózsa UTOS erőgépe. Garda Imre, a szocialista cím elnyeréséért dolgozó brigád vezetője és Hegedűs Gábor szerelő moto rcseréhez készíti elő. Új lehetőségek a családi üdültetések javítására A szakszervezeti mozgalom sokirányú feladatai közül egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó tevékenysége a kedvezményes üdültetés, melyben az elmúlt tizenhat év alatt több százezren részesültek. Ez idő alatt az üdültetés célkitűzései változatlanok maradtak, de az üdültetés formái fejlődést mutatnak. A szakszervezetek az elmúlt években nagy erőfeszítéseket tettek a családok együttes üdültetésének megoldására. A SZOT elnöksége megvizsgálta a javaslatokat és határozatot hozott a családos üdültetés további javítására. A határozat leglényegesebb pontjairól érdeklődtünk a Szakszervezetek Sza- bolcs-Szatmár Megyei Tanácsánál, ahol tájékoztatásul elmondták, hogy családos üdültetést a nyári főidényben szervez a SZOT. A 13. turnussal kezdődik és a 18. turnussal fejeződik be. 1966-tól kétféle családos beutalójegy lesz. Az egyik formája az apa, anya közös beutalójegyéből és az ahhoz tartozó egy, vagy több gyermek beutalójegyszelvényéből áll. Ez csak teljes család részére adható ki. A másik formája egy felnőtt és egy gyermek beutalójegyéből áll. Ez az esetben adható ki, ha a szülő elvált, özvegy, esetleg az egyik fél valamilyen okból nem vehet reszt az üdülésben. Családos üdülőkben csak olyan szülők utalhatók be saját gyermekükkel, akik munkaviszonyban állnak és szakszervezeti tagok. Kivételesen indokolt esetben — például sok gyermek, beteg feleség — az SZMT elnöksége kivételt tehet és engedélyezheti a munkaviszonyban nem álló házastárs beutalását családos üdülőbe. Családos üdültetésben csak három éven felüli gyermekek vehetnek részt. Ä 3—14 éves gyermeket a szülők kötelesek kétszeri előzetes orvosi vizsgálatra vinni. Az üdülés időtartama két hét. A szülők 196, a munkaviszonyban nem álló házastárs ezenkívül még 168 forintot fizet. A 3—14 éves gyermek után 196 forintot, a 15 éven felüli, iskolai tanulmányait folytató, önálló keresettel nem rendelkező gyermek után pedig 364 forintot térítenek; A nyári főidényt kivéve egész évben szervez a SZOT úgynevezett vegyes üdültetést. Beutalójegyei három részből állnak: két 196 forintos kedvezményes jegyből és egy középrészből. A középrész nem beutalójegy, hanem arra jogosítja a beutaltat, hogy 1—2 gyermekét is magával viheti, amennyiben gyermekpótje- gyet igényel, A vegyes üdültetés beutalójegye tehát lehetőséget ad a szülőknek, hogy a főidényen kívül is gyermekeikkel együtt üdülhessenek, de nem kötelezi őket arra — mint a családos üdültetésnél — hogy csak gyermekeikkel együtt vehetik igénybe. A családos és vegyes üdültetés kedvezményes, tehát sem a szülő, sem a gyermek ugyanabban az évben egyéb kedvezményes üdültetésben nem részesíthető. Az SZMT-nél tájékoztatásul még azt is közölték, hogy megyénk a korábbi évekhez viszonyítva jóval több beutalójegyet kap. Különösen magas lesz a családos és vegyes beutalók száma. Az első üdülési turnus különben már december 29-én, illetve január 6-án megkezdődik. A szülők, kihasználva a téli iskolai szünetet, — a vegyes üdülési forma keretén belül már együtt pihenhetnek gyermekeikkel. Bogár Ferenc Honvéd utca 41. A III. kerületi pártszervezet székháza. Modem a külseje, barátságos, kellemes belül Különösen a téli estéken. Első vendége mindig a nyugdíjas Szamosszegi Gyula, a gondnok. Az üvegezett ajtón felirat: „Minden hétfőn eáte 6—7-ig fogadóórát tart a pártvezetőség.” Mozgalmas itt az élet máskor is. Leginkább munka végeztével. Ilyenkor jönnek az emberek. Párttagok, párton kívüliek. A pártszervezetnek 72 tagja van. Többsége nyugdíjas, háziasszony, vagy olyan munkás, ahol az üzemben nincs pártszervezet. Itt végeznek pártmunkát. Jókora területet fog át a III. kerület. Ez Nyíregyháza alvége, a város pereme. Csaknem húszezer ember él itt. Jobbára még apró, vályogfalu házakban. Jönnek az emberek Világosság szűrődik ki az utcára. Bent meleg -Jen. Szamosszegi Gyula befű- tött a KISZ-helyiségbe. Várja a fiatalokat. Gyülekeznek is a tv képernyője előtt. A másik szobában működik a fiókkönyvtár. Kovács Istvánnét, a vezetőt öt-hat gyerek állja körül. Gyurján János, a hegesztőtanuló könyvet válogat a polcról, Fintor Ági talán a legfiatalabb olvasó a kerületben. Másodikos. Ö még tanácsra szorul. Háromszáz olvasó látogatja a könyvtárt és a pártházat. Kellemesen fűtött a párti roda. Szépen rendezett. Az ablak mellett óriás levelű filodendron. Más helyiségben is többfajta virág. Szamosszegi és a kerület asszonyai gondozzák, locsolják. A párttitkár Németh Miklós. Az AKÖV- nél dolgozik. Három és fél évtizede lakik a Honvéd utcán. Itt nőtt fel. A környékbeliek jó ismerőse és barátja. Tanácstag is. Jönnek az emberek. — Társadalmi munkák idején is szívesen jönnek, segítenek. És véleményt is mondanak. „Hallgassák meg a véleményünket“ Erre vita kerekedik. Molnár Istvánná, a szervező- titkár eddig nyugodtan ült a cserépkályha mellett. Horgolt. Hirtelen abbahagyja és szenvedélyesen magyaráz: — Csakhogy az a baj, sokszor meg sem hallgatják a kerületi pártszervezet véleményét. Úgy döntenek lakásépítésben, bontásban, csatornázásban. Bizony sokszor a szemünkre vetik. „Nem tudtátok, hogy felbontják az utakat? Megcsináltuk a parkosítást, benne a sok munka és tessék.” Pedig csak egy telefonba kerülne. Tudnánk értesíteni az embereket. Az idén már harmadszor áslak fel a Szarvas utcát. A városgazdálkodás ezreket költött virágokra. Tönkrement! A kerületnek 23 tanácstagja van. Többek között Németh, a párttitkár. Kovács István, Csengeri András, s közülük többen itt a pártházban tartják a fogadóóráikat. Feljegyzik a panaszokat, továbbítják, de sokszor nem történik intézkedés. Madácsi László tanácstag panaszolja: Beszéltem is, írtam is, hogy a víz- elvezetést oldják meg a Tompa Mihály utcán. A tanács egy hónapja papíron értesített, mondván folyamatban van. De még semmi sem történt. Szóvá- teszik az emberek, hogy még ennyit sem tudtam el- intézni. Valójában akkor kezdett az emberek bizalma meginogni, amikor a Kígyó utcán lévő fűszerüzletet azzal az indokkal, hogy egészségtelen élelmiszerek árusítására, bezárták. Szabó Antal, a kerületi népfrontbizottság tagja, ősz, 66 éveS nyugdíjas szói közbe: Mégis megfelelő raktárnak, élelmiszer tárolásra. Mert most erre használják. Több mint háromszáz ember kérte aláírással is, legalább addig hagyják meg az üzletet, míg másik épül. Bezárták. Kérték viszont a kerületiek, hogy a fűszerbolttal szembe iévő italboltot szüntessék meg. Erre azt a választ kapták: szükség 1 van rá. így most az asszonyok mindkettő miatt bosszankodnak. Apró munka És sorolják a kerület gondjait. Ezekre a párttagoktól várnak választ a lakosok. De mit mondjanak? A Kalinin utcán ilyen időben bokáig ér a víz, sár. Egyik oldalán, a Kereszt utcától, a Kígyó utcáig megcsinálták a járdát, a másikon nem. Említik az Iskola és a Szarvas utca problémáját. A sarkon valóságos tó van. Meg kellene emelni néhány centivel az úttestet. Fidler János, nyugdíjas tanító, tanácstag a Csipke utcaiak gondjáról szól. „Legalább salakot kapnának. Társadalmi munkában is vállalnák a járdaépítést.” Örömmel beszélnek arról, hogy ma már az alvégnek is van egy jó útja, mely összeköti őket az állomással. Köny- nyebbség az asszonyoknak az is, hogy több kutat fúrtak a Szarvas utcán. Viski Jánosné szól: Tudom, hogy nem könnyű probléma, de megemlítem. Nekünk, párttagoknak teszik! szóvá. Egyik kismama panaszkodott a tejre. Megfigyeltem, hogy azok, akik faluról hordják a házi iejet, amikor eladták, bemennek a tejboltba és megönietik a kupákat. Ezt adják el házi tej helyett. Szóvá tettem a boltban is. De ők nem tudnak mit tenni ez ellen. Nem szólva arról, hogy megvásárolják 3 és továbbadják 4 forintért. Fidler János megjegyzi: Jó lenne itt az alvégen is egy tejbolt. Talán meg is lehetett vo'na oldani ha a Hadzel téren lévő szeszipari iroda helyiségét, nem az italbolt bővítésére szánják. Második otthon Nem látványos az a munka, amelyet a kerületi pártszervezet végez. De hasznos, apró munka az emberek gondjaival törődni. Kovacsics Gyuláné mondja: Elég sok a mi kerületünkben a tehetetlen öreg. Itt van Cserti András, Szűcs bácsi a Laktanya téren, vagy. Lakatos bácsi. A kerület asszonyai felkeresik őket, s amiben tudnak, segítenek. Nyáron mi nyugdíjasok tartjuk rendben a Béke ligetet, felváltva az öregek vigyáznak az itt játszó gyerekekre, locsolják. gondozzák a virágokat. Nemrégiben megrendezték a nagyapák és a nagymamák találkozóját. Egészségügyi előadásokat szerveznek a nők és a férfiak részére. Ilyenkor karácsony előtt az asszonyok csigaesinálási estéket tartanak. Ismerik az emberek gondját, baját. Búzdítanak és lelkesítenek. De megértik a bajokat is. S amennyi erejükből telik, segítenek. Németh, a párttitkár elgondolkodik. — Itt akkor jönnek hozzánk az emberek, amikor bajuk van. De mi is felkeressük őket. Mi vigyázunk az állami gondozott gyerekekre is. Magam ötöt is látogatok. Végül summázva ezt mondja: — Ránk sok szerény munka hárul. Nem feltűnők ezek, de az élethez tartoznék, ez is pártmunka. De ezek erősítik kapcsolatainkat az élettel, s így végezhet pártszervezetünk alaposabb, mind többekhez szóló nevelő-felvilágosító munkát. Hivogatóan világítanak a fények a pártházból. Este kilenc óra van. Benn olvasnak, tv-t néznek, politizálnak. Ez a peremkerületiek második otthona, ahol minden jó barátot szívesen fogadnak. Farkas Kálmán Arcok, emberek 4 propagandista Férjem elhagyta a családot. Elváltunk. Kislányaim — 16—17 évesek — közép- iskolások, Korábban Vácott dolgoztam, most itt vagyok gondnok, a Kislétai Egészségügyi Gyermekotthonban. A két hasonló intézet közt nagy a különbség. Város, falu. Városi és falusi emberek. Nem volt könnyű megszokni az utóbbit. Az emberek más-más gondolatvilágára célzok. A hivatásommal járó munkám elvégzése mellett mindig az volt a gyengém, hogy soha nem tudtam lélektele- nül elmenni az emberek dolgai, élete, gondja mellett. Csak úgy közbevetem, hogy régebben nem voltam sem ifjúsági szervezetnek, sem a pártnak a tagja — főjegyző apám után idegen elemként kezeltek — mégis igyekeztem részt venni a közéletben. Itt, a kislétai intézetben aztán nem lehet panaszom. Az otthon dolgozóinak az élete, gondolkodása a falu tükörképét vetíti elém. A gondozók férjei, családtagjai a termelőszövetkezetben dolgoznak. Tavaly, egyik alkalommal beszélgettünk a szövetkezeti mozgalomról, annak nagy jövőjéről. S láttam, némelyek ezt lekicsinylőén megmosolyogják. Miért — kérdeztem és tettem fel magamnak is a kérdést. Hiszen a kislétai közös gazdaság a járásban a legjobb, a tagok megélhetősége soha nem volt ilyen jó, mint most. A szülők, például, a divatba hozott általános iskolai, ballagásokon több száz forintot költenek egy-egy gyerekre. Az emberek szép ruhákba öltözhetnek, épülnek az ízléses lakások. Akkor miért húzzák el a szájukat, ha a szövetkezetről esik szó? És kiderült! Mert a premizálás ..., a „parancsolgatás”..., meg egyebek. Az egyes emberek életében a politika: a községi kút sorsa, a tejellátás megoldatlansága, a gyerekek továbbtanulása, kinek mennyi a jövedelme a közösből. Az ország, a világ sorsa? Annyiban, amennyiben személyileg a érinti az embereket. Olvasás? Újság kevés, a regények közül inkább a szerelmesek... A legutóbbi politikai foglalkozás után, amit szokásosan az otthon dolgozóinak külön megbeszélései követtek — úgy hívom ezeket, hogy „utószeminárium” — megszólít egy idősebb asz- szony — Gondnok néni, muszáj oda járni? — Természetesen nem — válaszoltam. — Akkor jó — mondta ő, — akkor én is megyek... Ilyen apró, súlyra nem mérhető örömök érnek néha. Ha nem „muszáj" akkor mások is jönnek ... így haladunk lassan, zökkenőkkel lépésről lépésre a tudat ébresztgetésében. Szemethi Józsefné egyedüli párttag a kislétai gyermekotthonban a közel félszáz dolgozó között. És propagandista. Második éve az „Időszerű kérdések” tanfolyamának a vezetője. Samu András 1965. december 5. 3 Mem láívámm «le az élethez fartozik Pártmunkások között a peremkerüJetben
