Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-28 / 305. szám

A Pravda cikke Indonéziáról Gazdasági együttműködés — kölcsönös előnyök Irta: Tano Tzolov, a Bolgár Népközt.':: saság minisztertanácsának helyettes elnöke GORKIJ; Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára hétfőn részt vett és beszédet mondott az SZKP gorkiji területi bizott­ságának kibővített ülésén. Brezsnyev beszédében fog­lalkozott az SZKP és a szov­jet kormány kül- és bel­politikájának kérdéseivel, valamint a népgazdaság to­vábbi fejlesztésével kapcso­latos pártfeladatokkal. BERLIN: Helmut Poppe vezérőr­nagy, az NDK fővárosának városparancsnoka hétfőn délben figyelmeztetést tett közzé, amelyben bejelenteti, kénytelen lesz az NDK ál­lami határánál biztonsági intézkedéseket elrendelni, amennyiben a nyugat-berlini szenátus nem kiván véget- vetnl a határon folyó za­varó tevékenységnek. A tá­bornok figyelmeztetését az­zal indokolja, hogy nyu­gat-berlini ügynökségek a gépkocsiforgalmat az NDK állami határánál provoká­ciók végrehajtására használ­ták fel. SZÖUL: Dél-Korea kormányzó pártja, a demokratikus köztársasági párt újabb két évre Pák Csöng Hi köztár­sasági elnököt választotta meg egyhangúlag elnökévé a párt harmadik országos ér­tekezletén, amely hétfőn kezdődött Szöulban. ADEN: Sir Richard Turnbull, Anglia adeni főbiztosa va­sárnap tíznapos tanácsko­zásra Londonba repült. Adenben vasárnap egy arab életét vesztette, három arab és három angol kato­na megsebesült, amikor a biztonsági erők egyik jár­őrére kézigránátot dobtak. KAIRÓ: Az Egyesült Arab Köz­társaság kormányának meg­hívására Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter • Kairóba érkezett. Sajtó je­lentések szerint a látogatás célja a Szovjetunió és az EAK gazdasági kapcsolatai­nak további megszilárdítá­sa. Salisbury, (MTI): A gazdasági szankciók alá helyezett fajgyűlölő dél-rhodesiai Smith-rend- í*er nagyhangú kérkedéseire a saját intézkedései cáfol­nak rá. G. W. Rudland ke­reskedelem- és iparügyi miniszter kedden nulla órá­tól elrendelte a benzin- és olajfejadag rendszert. Az intézkedés eléggé szű­kös üzemanyagadagokat Moszkva, (TASZSZ): A Pravda vasárnapi szá­ma szerkesztőségi cikket közöl az indonéziai reakció űzelmeiről. Az Indonéziából érkező jelentések arról tanúskod­nak — állapítja meg a cikk —, hogy az országban foly­tatódnak a kegyetlen meg­torlások a demokratikus ér­zelmű elemek ellen. Az indonéz lapok be­számolnak arról, hogy a szélsőjobboldali elemek tömegesen pusztítják a haladó gondolkodású embereket. A kommunistaellenes hisz­téria szításával a reakciós körök arra törekednek, hogy teljesen kizárják a kommunista pártot az or­szág politikai életéből és véglegesen megtiltsák a párt tevékenységét. Már arra vetemedtek, hogy ezt követelik: ki kell irtani a Volt nácik ma is széles körű nemzetközi szerveze­tet tartanak fenn, amely mind az öt világrészre ki­terjed — jelentette ki Klaus Eichmann, az Izrael­ben kivégzett Adolf Eich- mann egyik fia, a Quick című müncheni képes he­tilapnak adott nyilatkoza­tában. Klaus Eichmann, aki Ar­gentínából visszatért az NSZK-ba és egy nagy elektromosipari trösztnél kapott állást, a Quick juttat a fogyasztóknak. Így például a motorkerékpár­tulajdonosok heti egy gal­lon (négy és fél liter), az autósok pedig, kocsijuk nagyságától függően, heti 3—4 gallon (13.5—18 liter) benzint vásárolhatnak. A bejelentés szerint ez még csak az első lépés a még szigorúbb fejadagrendszer felé, amiko/ már a kutak csak benzinjegyeket fognak elfogadni. kommunista ideológiát In­donézia földjén. A független Indonéz Köztáanraág húszéves fennállása óta most először ötlött ilyen szé­les körű, féktelen mé­reteket az antidemokra­tikus, kommunistaelle- nes hajsza. Az imperialista reakciós körök a helyzetet arra próbálják kihasználni, hogy Indonéziát külpolitikai irányvonalának megváltoz­tatására késztessék, az im­perialista táborhoz való közeledésre, belpolitikájá­ban pedig reakciós fordu­latra bírják. E kampány beszüntetése elsősorban az indonéz nép alapvető nemzeti érdeke, de egyúttal az összes antiim- perialista, demokratikus erők közös harcának érde­keit is szolgálja — írja a Pravda. munkatársával folytatott beszélgetés során elmon­dotta, hogy fivére, Horst Eichmann, aki ma is Ar­gentínában él, rendszeresen végzett „futárszolgálatot” egy titkos náciszervezet számára. E szervezet kü­lönböző alosztályokra ta­gozódik, amelyeket részben egykori náci nagyságok ve­zetnek, részben pedig haj­dani náci nagyságok köz­vetlen alárendeltjei, akik fedőnévként hajdani főnö­keik nevét használják. így például a légierők osztályá­nak vezetőjét „Göring’- nek, a propagandaosztáiy vezetőjét „Göbbels’’-nek hívják. Klaus Eichmann elmon­dotta, hogy Argentínában, apja házában sok vezető náci megfordult. Ott ismer­kedett meg például Josef Mengelével, az auschwitzi haláltábor körözött orvosá­val. Mengele ma „valahol Dél-Amerikában’' él. „Apám gyakran mondotta, — je­lentette ki Klaus Eich- mann — hogy az igazi fele­lősök még mindig élnek, így például Heinrich Mül­ler, a Gestapo volt főnöke és Martin Bormann, Hitler kancelláriájának volt veze­tője.” A gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműkö­dés a szocialista országok között fontos tényező a sokoldalú és gyors ütemű fejlődésben. Nagy lehetősé­geket nyújt arra, hogy a kölcsönös segítség és a kö­zös erőfeszítések útján mind teljesebben használjuk ki a szocialista társadalmi rendszer előnyeit, a nem­zetközi szocialista munka- megosztás lehetőségeit, gyorsítsuk a műszaki hala­dást, s növeljük a terme­lés hatékonyságát minden szocialista országban. A Bolgár Népköztársaság úgy építi gazdaságát, hogy az elválaszthatatlan része a szocialista országok közös­ségének, s ezért állandóan fejleszti együttműködését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Bulgária és Magyaror­szág gazdasági kapcsolatai régi keletűek, de a felsza­badulásig csak jelentéktelen szerepet töltöttek be. A két ország közötti árucserefor­galom 1939-ben alig érte el a jelenlegi 5,6 százalékát! A szocializmus győzelme után mind jobban megszi­lárdult és fölvirágzott a bol­gár—magyar barátság is, melynek mély gyökerei vannak a történelmi múlt­ban és amelyet a két nép a fasizmus elleni harcban ki­ontott vérével pecsételt meg. A két nép azóta meg­teremtette az igaz testvéri viszonyt, s a szoros gazda­sági együttműködést a nemzetköziség, az egyenlő­ség, egyenjogúság, a köl­csönös előnyök és elvtársi segítség alapján. A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársa­ság közötti barátság és együttműködés elmélyítése tekintetében nagy jelentő­ségük van azoknak a tár­gyalásoknak, amelyeket 1964 márciusában folytatott a bolgár párt- és kormány- küldöttség, élén Todor Zsiv- kov elvtárssal és a magyar párt- és kormányküldöttség, élén Kádár János elvtárs­sal. A tárgyalások megha­tározták kölcsönös viszo­nyunk perspektivikus irá­nyát és a gazdasági együtt­működés új formáit terem­tették meg. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa javaslata alapján és a két testvéri or­szág kölcsönös érdekeit szem előtt tartva, orszá­gaink között megvalósul a szakosítás és együttműködés számos iparágban. A gép­gyártásban a Bolgár Nép- köztársaság vállalja elekt­romos targoncát, elektro­mos futómacskák, hajók, palántaültető gépek, vala­mint bizonyos típusú vago­nok, traktorok, esztergák, fúrógépek, élelmiszeripari gépek és felszerelések, va­lamint fenol és bizonyos gyógyszerek gyártását. Ez­zel egyidejűleg Magyaror­szág nagy pontosságú szer­számgépek, autóbuszok, Die­sel-motorok, motorvonatok, rádiólámpák és bizonyos meghatározott gyógyszerek gyártását végzi a szakosítás keretében. A gazdasági együttműkö­dés világos mutatója a két ország közötti árucserefor­galom állandó növekedése. Várható, hogy 1965-ben az árucsereforgalom az 1960. évi kétszerese lesz, s hogy az 1961—1965. évi hosszú le­járatú árucsereforgalmi egyezmény által előirány­zott árucsereforgalmat több mint 60 százalékkal túltel­jesítjük. A jelenlegi bolgár—ma­gyar árucsereforgalom a múlthoz mérten nem csak menn.yiségében, de struktú­rájában is megváltozott. Je­lenleg alapvető részét az ipari gyártmányok jelentik: maga a gépgyártás kb. 50 százalékkal szerepel az ossz áracsereíorgalomban. A szakosítás és együtt­működés további fejlődésé­nek alapján a nemrég alá­írt 1966—1970. évi hosszú lejáratú kereskedelmi egyez­mény előirányozza az egész árucsereforgalom több mint 70 százalékos növekedését az 1961—1965-ös időszakban megvalósított árucse<-/ forga­lommal szemben. Még en­nél is nagyobb mértékben növekszik a gépgyártás ter­mékeinek kölcsönös cseréje. E termelési ágban csak a bolgár árukivitel 2.fi-szere- sen növekszik, megközelítő­leg ilyen mértékben emel­kedik a gépek behozatala Magyarországról is. A két ország párt- és kormányküldöttségei közötti tárgyalások eredményeként létesültek és működnek a bolgár—magyar közös válla­latok, az TNTRANSZMAS és az AGROMAS, melyek a szocialista országok kö­zötti együttműködés új for­mái. Az INTRANSZMAS vál­lalat, mely ez év májusában kezdte meg működését, azt az alapvető feladatot kapta, hogy tanulmányozási, kísér­letezési, tervezési és gép- szerkesztési tevékenységet folytasson gépek és gép­rendszerek létrehozására, a belső üzemi áruszállítás gé­pesítésére és automatizálá­sára, a be- és kirakodás gé­pesítésére az iparban, a szállító vállalatoknál, a ke­reskedelemben, stb. A vállalat, bár még szer­vezési időszakát éli, műkö­dését jól kezdte: májusi és júniusi tervét 103 százalék­ra, III. negyedévi tervét pe­dig több mint 105 száza­lékra teljesítette. Az AGROMAS vállalat alapvető feladata, hogy koordinálja a gépek és gép­rendszerek műszaki fejlesz­tését éS gyártását, a zöld­ségtermelés, szőlészet és gyümölcstermelés termelési folyamatainak gépesítésére, s a két fél illetékes szervei által kidolgozott agrotechni­kai feltételeknek megfele­lően javaslatokat dolgozzon ki a termelés szakosítására, a gépek választékának bő­vítésére, stb. A vállalat jelenleg a két országban a szőlészetben, gyümölcs- és zöldségterme­lésben alkalmazott techno­lógiát tanulmányozza azzal a céllal, hogy azokat egysé­gesítse. Az INTRANSZMAS é« AGROMAS vállalatok — amelyek a két nép testvéri barátságának szülöttei — elősegítik, hogy a két or­szág erőfeszítéseinek és ta­pasztalatainak egyesítésével elmélyíthessük a szakosítást és együttműködést a gépek gyártásában, valamint lehe­tőséget adnak arra, hogy célszerűbben használjuk fel a szakembereket, a tőkebe­fektetéseket, az anyagokat és nyersanyagokat. A Bulgária és Magyaror­szág közötti gazdasági kap­csolatok eddigi eredményei azt mutatják, hogy ez dina­mikus együttműködés; amelynél mind jobban igye­keznek kihasználni a fenn­álló lehetőségeket és alkal­mazni azokat mindkét or­szág érdekében. Fontos sze­repet játszik ebben a Bol­gár-Magyar Gazdasági és Tudományos Műszaki Együttműködési Bizottság. A hatodik ülésszakon, ame­lyet Szófiában tartanak meg, a bizottság ellenőrzi, áttekinti az eddig végzett munkát és javaslatokat vi­tat majd meg a kétoldalú gazdasági együttműködés to­vábbi bővítésére. A bolgár nép nagyra ér­tékeli a barátságot és együttműködést a testvéri magyar néppel. Meg van győződve arról, hogy a Bol­gár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetése mellett a két ország közötti viszony ál­landóan s mind jobban el­mélyül és mind nagyobb eredményeket hoz, hozzájá­rulva új sikerek eléréséhez a szocializmus épífésé- ben. Benzin- és olajfejatiag rendszert vezettek be Déi-Riiodesiában Eichmann fia szerint továbbra is működik egy egész világra kiterjedő náciszerve^et Bonn, (MTI): Calabárdi Zoltán: Miocén fc (I-) — Baj lesz — ezzel nyi­tott be az agronómus az elnökhöz, valamikor május elején. — Számoltam és minden jel arra mutat, hogy baj lesz a Púpos dűlővel. Vállaltuk, hogy talajjavítás végett legalább két méteres mélységben meg lesz for­gatva ... — Fölvállaltuk, igaz — hogyta helyben az elnök. — Szót adtam rá, veled együtt. Márpedig arra sokat adok, hogy ami szóra van mond­va az beteljesedik. — Nem teljesedik be — mondta az agronómus. — A magunk ereje semmi, gépi (Szatíra) segítségnek se híre, se po­ra. És ez csak az egyik baj. Számoltam, osztottam, ki­vontam és minden jel arra mutat, hogy a búzát se tud­juk learatni a Púposról. Az emberek kézzel nem akar­nak nekimenni, gépi segít­ségnek se híre, se pora ... — Miért nem akarnak ne­kimenni az emberek? — kérdezte az elnök. — Csak. — Aha — bólogatott az elnök. — Csak. Ez nagyon fontos. Sokat adok arra, hogy az emberek akarata szerint essenek a dol­gok ... — Se aratás, se talajfor­gatás — búsult az agronó­mus. — Hacsak nem törté­nik valami. Például jöheíf'i egy jó kis földrengés. Két méterre beforgatná azt a búzát __ — Földrengés nem lesz — mondta az elnök. — Vala­mi más kell. Tudsz-e ötle­tet? — Tudnék — mondta az agronómus. — Különben miért áztattuk volna a lá­bunkat abban a tenger­ben? — Aktivizálni gondolod a csigabigákat? — kérdezte az elnök. — A kagylókat — helyes­bített az agronómus. — Azokat kell bevetni. A ter­vet már megcsináltam. Egy hét ilyen pác, egy hét olyan pác, megint egy hét arra, hogy a kagylók odakerülje­nek a tudósokhoz. A tudó­soknak három hét intézke­désre, egy hét a felvonulás. Ha minden igaz, Péter-Pál- kor indulhat az aratás. Utá­na hadd forgassanak... — Véled, hogy elsül a dolog? — kérdezte az el­nök. — Hát persze! — mondta az agronómus. — Amilyen állapotok azon a Pesten vannak! — Ajaj, ezt vond vissza! — sopánkodott az elnök. — Hogy Pest, meg állapotok. Még az lesz, hogy fölmele- gítjük a bűnös városról szó­ló avitt nézeteket. Csúnya, reakciós dolog az! — Jól van — egyezett bele az agronómus. — Visszavonom. — Az mindjárt más — derült fel az elnök. — So­kat adok arra, hogy ideoló­giailag ne vétsünk. Másnap az elnök magá­val vitte hazulról a négy kagylót. A rózsaszín külse­jű, gyöngyházbélésű holmi­kat a Fekete tenger homok­partján szedegette, amikor jutalomképpen ott üdült az agronómussal együtt. — Most elküldünk vala­kit mészért — mondta az agronómus, miután meg­vizsgálták a kagylókat. Ad­dig ők becsalogatták a Bun- dás kutya hathetes kölykét az irodába és ingerelték az oktalan jószágot, amíg az dühében át nem harapta a kagylóhéjakat. A tűhegyes fogacskák gyönyörű lyuka­kat hagytak maguk után. Egy köcsögben megjött a mész, abba beleágyazták a négy kagylót, hadd mállja- nak, vékonyodjanak. Le is kötötték, akár valami dunsztost. majd hét napig hagyták állani a páncél- szekrény legbelső sarkában. A másik hét elején kiza­varták az istállóból az ál­lattenyésztő brigádot. Hogy most majd ők tanulmányoz­zák az istállói munkát. A szegény állatok jócskán megsínylették a tanulmá­nyozást, hanem az biztos, hogy soha az aljuk olyan tiszta nem volt, mint azok­ban a napokban. Az elnök is, az agronómus is fárad­hatatlanul hordták a domb­ra a trágyát, de még a trá­gyalevet is, azzal locsolgat- ván a kis kupacot, ami alá a kagylókat elásták. — Na, furcsa — ilyene­ket mondogattak a tsz-ta- gok, akik szívesen tartóz­kodtak az iroda körül, nem azért, hogy szemmeltartsák a vezetőséget, csak úgy, megszokásból. — Egyszer kiskutyával játszanak, most meg tanulmányoznak. Meg­lássátok, emberek, ebből lesz valami. Egy hét után az elnök és az agronómus előszedték a kagylókat a trágya alól. — Mint a parancsolat! — örvendezett az agronómus. — Vénültek ezek vagy nyolc korszakot ... — Az­zal bepakolta a kagylókat egy csinos kendőbe és fel­utazott velük Pestre. Mindjárt az állomás előtt megszólított egy rendőrt: mondaná meg, melyik ká­véházban tanyáznak az óföldészek. — Akarja, hogy letartóz­tassam? — kérdezte szigo­rúan a rendőr. — Miért tartóztatna le? — Mert ez egy új rendőr­vicc, mi? — Nana! — csóválta a fejét az agronómus. — Va­lakit csak úgy letartóztatni nem egy új rendőrvicc, ha-* nem egy régi rossz szokás. — Ja, ha maga ezt is be­lekeveri — sóhajtott a rend­őr, s már el is iramodott onnan. (Folytatjuk) 2 1965. december 28.

Next

/
Thumbnails
Contents