Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-28 / 305. szám
Szót érteni m Kívülállónak idegenül csengenek a szavak „1966ban áttérünk a csoportos gyártástechnológiára.” A Nyíregyházi Ruhagyár dolgozói azonban jól tudják, hogy ez szokatlan váltóst jelent a termelésben. így magyarázzák: eddig mindenki csinált, szalagokon belül összefonódtak a kötelességek, gyakori volt a beugrás egyik-másik munkakörbe. Jó volt ez eddig, zökkenők, hajrák nélkül tudták teljesíteni feladatukat ha — betegség vagy más okok miatt — többen hiányoztak is a termelésből. Ugyanakkor ez a fajta munkaszervezés gátat is emelt bizonyos mértékben a termelékenység fokozása, a teljesítményeknek növelése elé. Felismerték, hogy az új gazdasági követelményeknek csak úgy tudnak maradéktalanul eleget tenni, ha specializálják a dolgozókat a különböző munkafázisokra. Módot adva ezáltal a gyakorlat, a szakmai fogások gazdagítására. Lényegében ezt jelenti a csoportos gyártástechnológia, melynek olyan kedvező hatása is várható, hogy áttekinthetőbb, az eddiginél jobban ellenőrizhetőbb lesz a termelés, gyorsabban kiütköznek majd a selejt okai. A ter-_ melés folyamatának átszervezése pedig az eddiginél nagyobb gazdaságosságra nyújt lehetőséget. Nem is szólnánk talán erről a ..belső ügynek” tűnő kérdésről — hiszen minden üzemnek elemi kötelessége keresni a termelés kedvező módjait —, de a ruhagyárban másvalamiről is értesültünk. Következésképpen arról: mint minden új próbálkozás, valószínű ez is kételyeket támaszt majd egyes dolgozóknál, lesznek, akik keresetük csökkenését, jelenlegi pozíciójuk gyengülését vélik felfedezni az áttérés mögött. Ha így van, félő, hogy egy időre visszaesés mutatkozik a termelésben, nem tudják majd tartani a határidőket, ami — az ö esetükben — már nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is bonyodalmakhoz vezetne. A Nyíregyházi Ruhagyár ugyanis 1966-ban termékeinek több mint a felét exportálja. Amikor a műszaki vezetők a munkaszervezés gyökeres megváltoztatása mellett döntöttek, számoltak ezzel a technikainak egyáltalán nem nevezhető problémával is. Úgy vélekedtek: a legjobban átgondolt elképzelések is zsákutcába jutnak, ha maguk a dolgozók nem ismerik fel annak szükségességét s nem támogatják erejükhöz mérten, fegyelmezetten a kivitelezést. Ezért határoztak úgy, hogy az 1966-os évre való felkészülésnek egyik legfontosabb része: okoson Berti édesanyja egész éjjel alig hunyta le a szemét. Nehezen szokta meg azt is, hogy fia hivatalnok lett. Annak három hete. De ilyet, ami most történt... Csordás Berti, aki egy évvel ezelőtt, negyvennégyben még cseléd volt, most vendégségbe megy a paphoz, meg a főbíróhoz. — Hogyan is mondta Berti? „Új évet köszönteni, vizitelni édesanyám”. Vizitelni, — ezt a szót a segéd- jegyző mondta az újaknak. A régi tisztviselők már tudták a regulát: újévkor minden községház! dolgozónak el kell menni a plébániára és a főbíróhoz. Berti már az este kitisztította a szökött katonáktól cserélt bakancsot. Igaz. a durva, fordított bőrre nem nagyon illet a schmoll- paszta, nem is tudja honnan, de az édesanyja szerzett egy dobozzal. Náluk a bakancsfényesítés máskor korommal történt. Megfordították a tűzhelykarikát és a vízbemártott bekenőkefével hol a karikát, hol a bakancsot csuszolták. Csordásné az olajmécs világánál mégegyszer végignézte Berti ruházatát. A vigyázzba állított bakancsoőszintén beszélni a munkásokkal, felvázolni a jelenlegi helyzetet és a holnap igényeit, amit ha nem teljesítenek, veszítene jelentőségéből a nyíregyházi üzem, amely végső soron a munkásemberek és családjaik kenyéradója. Jól tudják a gazdasági vezetők: rövid idő alatt megszokják és megszeretik majd a dolgozók a csoportos gyártástechnológiát. De egy bizonyos ideig áldozatra is szükség lesz. Kik értik meg legjobban, hogy a holnapért néha áldozni is kell? Mindenekelőtt a törzsgárda, a szocialista brigádok tagjai. Elsőként az ő segítségükre építenek számítanak, mindenekelőtt a személyes példamutatásra, a munkafegyelem további szilárdítására. Velük beszélik meg először az átállás tennivalóit, kikérik véleményüket, igénylik javaslataikat. így lesz kollektív munka az új módszer, így lesz szilárd alap a végrehajtásra. Nem egyedüli példa a ruhagyáriaké arra, hogy az új gazdasági év előkészítése nemcsak műszaki kérdés. Másutt is számolnak az ilyen „mellékes” kérdésekkel. Mégis: könnyű példát felhozni arra, hogy jókat felemelgette, körüllehelte, mert az emberi párától — úgy tudta — fényesebb lesz a lábbeli. Egy puha ronggyal újratörölget- te és visszarakta a tűzhely alá. Jó száraz, meleg legyen, mire Berti felkel. Reggel mindenki Berti körül sürgölődött, örültek, mert passzolt az ingnyak is, amiből este jó két ujjnyit összevarrt az édesanyja. A nagy alkalomra unokatestvére vőlegényi ingét kérték kölcsön. Á katonaköpenyből adjusztált nagykabátot már karácsony előtt szárított zöld dióhéj levében barnára festették. Szép dohányszín lett, ami jól állt Bertinek. Édesanyja háromszor is körüljárta a ruhakefével, nehogy véletlen egy pelyhet is magával vigyen a papiakba. Mindenről gondoskodtak, csak éppen kalapot nem kértek kölcsön. Berti egy orosz, füles katonasapkában járt dolgozni. Most nem' volt már idő kalap Után járni, hiszen a másodikat is elharangozták a misére. Azt pedig nem lenéhány helyen megfeledkeznek arról, hogy az elképzeléseket olyan emberek hajtják majd végre, akik első hallásra, látásra nem értik, nem látják a célt, éppen ezért idegenkednek a megszokott módszer felváltásától. Tapasztalat igazolja, sok esetben megkésnek ezek a szükséges indoklások, csak akkor hangzanak el, ha már bajban a termelés. Azok, akik az év első termelési tanácskozásait csak formális dolognak vélik, s csak általánosságban, vóllhegyről sorjázzák el a feladatokat, kikerülik a dolgozókat közvetlenül érintő .kényesebb” részleteket, hallgatásukkal, kényelmességükkel mindenekelőtt magukat hozzák nehéz helyzetbe. Egy-két hónap múltán érzik majd kárát annak, hogy „elfeledkeztek” a munkaszervezés politikai előkészítéséről, arról, hogy nem rögzítették a párt-, a szak- szervezet konkrét .tennivalóit a termelés megjavításában. Szót érteni a dolgozókkal őszintén feltárni a sikereket, de a gondokat is: olyan erőt rejtő lehetőség, amely mindenképpen kiaknázásra vár. AS. hetett megtenni, hogy a vizit előtt ne menjen a templomba. Mise után, a sekrestyeajtóban várakoztak a papra. Egyszer csak hirtelen felkiált a segédjegyző: — Hát te ebben a sapkában akarsz jönni a plébániára? Mielőtt Berti szóhoz juthatott volna, már karon is csípte a segédjegyző és loholt vele a szomszédban lakó apósához, aki inas volt az uraságnál. Csak az előszobába mentek, ahol a fogason egy regiment kalap sorakozott. A gróftól kapták valamennyit. Egy selyemszegélyes szürkét a Berti fejére húztak és már vágtattak is vissza. Még a papiak kapujában elérték a köszöntőket Bertivel is kezet fogott a plébános. — Fiam, mindenben hallgass a főjegyző úrra, akkor istennek is tetsző lesz a munkálkodásod — nézett keményen az esetlenül topogó fiatalember szemébe az öreg pap. A fogason tükörposztóból Kihasználták az időt Az új épületen az utolsó simításokat végzik, s ezek már a ház szinte minden szögletét érintik. Az utcai kerítésen festőtanulók dolgoznak kora reggel óta, a szobákban ácsok csiszolják a parkettát, a pótlásra váró kőművesmunkákat pedig az ittmaradt brigádtag, Polgári László végzi. — Hogy sikerült határidőre? Ráhajtottunk. Kihasználtuk az időt és az időjárást is. A nagy hidegekben — szerencsére nem bővelkedtünk az idén a mínusz fokokban — a felvonulási épületet bontottuk, a fagy éppen arra való. Az ilyen melegebb napokban pedig mindenfajta munkát megcsinálhattunk. — Egyébként eláru’om, mi kell ahhoz, hogy határidőre meg legyen valami: készült fekete bársonygalléros kabátok, a fehér selyemnyaksálak közül kirítt a katonaposztó kabát. A vizit végén nem volt nehéz Bertinek rátalálni a saját felöltőjére. Annál inkább baj volt a kalappal. Csak arra emlékezett, hogy szürke volt. Már az udvaron várakozott a társaság többsége, amikor a főjegyző egy szegettszélű szürke kalappal a kezében kilépett. — Melyik hozta ki az én kalapomat? — kérdezte ingerülten. Senki sem válaszolt. — A te koszos fejeden van, te barom. A szemem elé ne kerülj többé, nem akarok veled dolgozni sem! — rikácsolta a főjegyző. Berti csak állt, a kalapot is a segédjegyző kapta le a fejéről. Berti hátamögül a dermedt csendben Nagy Laci lépett elő, akit a kommunisták helyeztek a községházára. — Főjegyző úr, arról a Nemzeti Bizottság dönt, hogy ki dolgozzon a községházán — mondta Laci mindenki ámulatára, majd Ber- tibe karolt és otthagyták a társaságot. Csikós Balázs Cserba László, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője tájékoztatást adott egészségügyünk 1966- ra tervezett fejlesztéséről. Rámutatott, hogy a harmadik ötéves terv céljainak megfelelően a jövő évi terv középpontjában a betegellátás személyi és anyagi feltételeinek továbbjavítása áll. Előre láthatólag hatvannal növelik az orvosi körzetek és harminccal a városi gyermekkörzetek számát. A szakorvosi napi óraszám tervezett fejlesztése 1200 óra, aminek zöme — mintegy 800 óra — a fogászati ellátás bővítésére jut. A beruházások között a legnagyobb helyet a kór- házépítési program foglalja el. összesen 1200 ággyal fejlesztik a kórházak befogadóképességét. A hangsúly most az általános kórházak építésén van. A legjelentősebb alkotása pécsi egyetem klinikai tömbjének befejezése lesz. Ez a 200 millió forintos költséggel több éve épülő beruházás lehetővé teszi az egyetem belgyógyászati, sebészeti, szemészeti és ortopéd klinikájának korszerű elhelyezését. A fekvőbeteg-ellátást jelenleg mintegy 77 000 kórházi ágy szolgálja, kórházaink legnagyobb része azonban régi, korszerűtlen épületben van elhelyezve: Ez a körülmény teszi jelentőssé a minisztérium felújítási programját. Vidéken a kalocsai, a győri, a berettyóújfalui; a debreceni, a szekszárdi, a szombathelyi és a veszprémi kórházat újítják fel. A jövő évben 1200-zal növelik a bölcsődei hálózat, kétszázzal a csecsemőotthonok elhelyezési lehetőségeit. A 3—18 éves korú fogyatékos gyermekek elhelyezését eddig 1750 egészségügyi gyermekotthoni ágy szolgálta. Ezek száma jövőre a szombathelyi és az egri intézetek üzembe helyezésével 500-zal nő. A szociális otthonok befogadóképessége 800 ággyal bővül, részben a második ötéves tervben épült nagyszénási otthon, részben különböző épületátalakítások, bővítések révem Nyíregyházán és Zalaegerszegen 200 ágyas új otthonok építését kezdik meg. Jutalomból társadalmi Az 1962. évi áruértékesítési terv jó teljesítéséért ötszázezer forint jutalmat kaptak a csengerl járás termelőszövetkezetei a megyei tanács végrehajtó bizottságától. A járási tanács kezdeményezésére az összeg nagyobb részét, négyszáz- ezer forintot társadalmi tanulmányi ösztöndíjra fordították, hogy ily módon is javítsák szakemberellátottságukat. Az ösztöndíj-alánból az elmúlt években 28 egyetemi és főiskolai hallgató tanulását segítették. Közülök 22-en már ez évben végeztek és szerződési kötelezettségüknek eleget téve, a járás 16 termelőszövetkezeösztöndíj tében helyezkedtek el. Vas olyan tsz, mint a tyukodi Kossuth, vagy a porcsalmai Dózsa, ahol egyszerre " két gyakornok kezdett munkához. Mivel néhány állami ösztöndíjasa is van a járásnak, még tizenegy hallgató tanul, akivel szerződéses viszonyuk van. Kettő kivételével jövőre ők is befejezik tanulmányaikat és a járás közös gazdaságaiban vállalnak majd megbízatást. A nagycserkesz! Kossuth Tsz fiataljainak nagy szerepük volt abban, hogy a közös gazdaság az őszi versenyben 8000 forintos jutalmat kapott. A tsz vezetősége nem maradt hálátlan: tv-készüléket és lemezjátszót ajándékozott a KISZ-istáknak. <F. F.) c4. kalap. „A lakók már itt szilveszterezhetnek44 ■ Polgári az „univerzális" ü Mi kell a jó munkához? ni Akik megszokták a hideget Kevés olyan jóleső érzés van, mint a sikeröröm, az alkotás befej eztének érzése. — Különösen, ha az alkotás határidőre elkészül — teszi hozzá Polgári László kőműves, vagy ahogy önmagát titulálja: az építkezés univerzális embere. Az utolsó simítások Az építési napló így vall erről a munkáról: a költség — 939 ezer forint, építtető — az OTP, az építkezés helye — Nyíregyháza, Malom utca 6. Átadási határidő: 1965. december 31. — A nyár elején kezdtük ezt az épületet. Akkor még nyolcán voltunk itt. Birnyák József brigádja. Pénteken megtörtént a műszaki átadás. A brigádból már csak nekem kellett ittmaradnom — mondja az „univerzális ember” és a serpenyőből a pince betonjának kikopott mélyedésébe csordíja a ké-_ kesszürke, folyékony betont —, én fejezem be ezt a házat... — Talán inkább én — helyesbíti egy barna melegítős, gumicsizmás fiatalasszony, Dollenstein Henrikné, a takarítónő. — Amikor én megjelenek egy új épületben a szerszámaimmal, a lakók már készülődhetnek a költözködéshez. szorgalom. A szorgalomhoz kedv, a kedvhez pedig... — itt egy kicsit tettetetten gondolkozik, s ravaszul kacsint —, ...a kedvhez pedig tehetség kell. Persze azért az sem árt, ha jó az anyagellátás. Na, de most már ez a ház elkészült, ami még hátra van az már semmi. A nyár elején, amikor itt kezdtünk, rengeteg munka volt előttünk. Most meg, ami még rám vár, az egyik kezemen is meg tudnám számolni. Ma délután és holnap már csak a tűzhelycsöveket kell beállítanom. Hat család készülődhet Nyílik a lépcsőház vaskeretes, csupa üveg ajtaja. Két munkásruhás, kucsmás férfi lép be az épületbe. Színes rollók kötegét nyalábolják át, viszik fe a szobákba. A félemeleti rögtönzött n el egedében többen állják örül a kályhát. Polgári László megjegyzi: — Erre aztán nem Sok szükségünk volt. Kaptunk ugyan vagy öt mázsa szenet, meg két mázsa fát, de a java most is megvan. Nem sok időnk volt mtle- gedni, meg különben is, hozzászoktunk mi a hideghez; Nekünk már meg se koty- tyan egy kis fagy. Inkább az épületnek fűtöttünk, hogy meg ne fázzanak a szobák. Amikor a festők végeztek, jól bedurrantottunk a dobkályhákba, hogy száradjanak a falak. A Malom utca 6 szám alatt nagy a sürgés-forgás. Hat család új lakásán aa utolsó simítá tokát végzik. Négy órakor, munkavégez- tével Polgári László végignéz az emeletes épületen. — Ha a lakók akarják, már itt szilveszterezhetnek — mondja, csak így, röviden, egyszerűen. (Sz. Sz.) 200 ágyas szociális otthont építenek Nyíregyházán 1200 új kórházi ágy, jelentős felújítások az egészségügy 1966. évi tervében 9 1965 december 28.
