Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
Mibe kerül egy magyar film ? Ev végi látogatás a filmgyárban így kell ezt csinálni! Keleti Márton Ruttkay Évát instruálja. (Tudósítónktól) A MAFILM zuglói telepén ezekben a hetekben lázas munka folyik. Ez érződik mind a négy alkotócsoportnál, a műtermekben, a folyosókon és a vágószobában. Kőrútunkat az első alkotó- csoportnál kezdtük. Újhelyi Szilárd a vezetője és tagjai neves rendezők, így Fábry Zoltán, Ranódy László, Má- riássy Félix és Kovács András. Ritka eset, hogy a csoport tagjai éppen együtt vannak. Csak akkor ülnek ösz- sze, amikor egy-egy témát megvitatnak. Jelenleg éppen szétszóródtak a négy égtáj felé: Újhelyi Szilárd a mexikói filmfesztiválra utazott, Máriássy Félix Cegléden forgat, Fábry Zoltán új forgatókönyvén dolgozik, Ko- vács András témát keres. Hasonló a helyzet a második csoport főhadiszállásán is. Palásthy György éppen — a „Ketten haltak meg” — című filmje felvételeit nézi a házivetítőben, a kritikusoknál is szigorúbb szemmel. — Minden mozinéző úgy ismer, mint vígjátékrendezőt — mondja Palásthy — különösen a „Meztelen diplomata” című filmem után. Szeretném bebizonyítani, hogy nem áll tőlem messze a dráma sem. A téma röviden: miért hal meg két szerelmes — a faji előítéletek miatt. —, csak azért, mert egyikük cigány?... Remélem, még ebben az esztendőben kész a film, — hacsak váratlan technikai akadály nem szól közve. Forgács Lajos gyártásvezető szobájának ajtajára éppen új táblát tesznek ki. Ez jelzi, hogy új film forgatására készülődnek. Címe: ..Felhők között”, rendezője Mészáros Gyula, ugyancsak a második alkotócsoport tagja. — Mibe kerül a film? — — Négymillió forintos a költségvetésünk, általában ennyibe kerül egy-egy magyar film előállítása — mondja. — Természetesen akad kivétel is: főleg a történelmi témák drágák, elsősorban a kosztümök és a különleges díszletek miatt. Régi vágya a közönségnek, hogy végre filmesítsék meg Gárdonyi híres regényét, az Egri csillagokat. Ha már egyszer így szemtől-szembe találkozunk egy filmköltségvetési szakemberrel, megkérdezzük: — Hány milliót kívánna az (Regős István felvételei) egri várvédők történetének megfilmesítése? Érdeklődünk Forgács Lajos gyártásvezetőtől. — Ilyen téma csak színes filmen képzelhető el. Ez már éleve 30—40 százalékkal drágább a fekete-fehérnél. Becslésem Szerint Gárdonyi regényének megfilmesítése legalább 12 millió forintba kerülne. A harmadik alkotócsoportnál is szorgos munka folyik. Keleti Márton Kossuth-dí- jas rendezőnket a műteremben találjuk. A díszletek egy pesti színház öltözőjének illúzióját keltik majd a felvételen. A fényszórók sugárkévéi Ruttkay Évát és Zsolnay Zsuzsát világítják meg. Kint fagy, de itt a műteremben forró a levegő: a világosítók és a díszletmunkások ingujjban dolgoznak. Hegyi Barnabás operatőrnek mégis kevés a fény: újabb fényszórókat kér. Valósággal trópusi a hőség a „Butaságom története" című film felvételeinél. Nádassy László ugyancsak a harmadik csoport tagja. Az év utolsó napjaiban a vágószobában dolgozik. Most állítja össze a „Fény a redőny mögött” című fi! ír.fát Az elsötétített kis szobában a rendező együtt ül Zákonyi Sándor vágóval. Reggeltől- estig vetítenek, a kép nem nagyobb mint a televíziókészülék ernyőjén. A vágás fontos fázis a gyártásnál. Minden jelenetet ugyanis kétszer-háromszor is celluloidszalagra vesznek és ilyenkor dől el, hogy a több változat közül melyik és milyen hosszúságban kerül a filmbe. Ez határozza meg a ritmust, vagyis itt Ítéli elkerülnie a rendezőnek és a vágónak a vontatottság veszélyét. A négyes alkotócsoport vezérkaránál, Nemeskürti István szobájában főleg előkészületi munka folyik. Az 1965-re tervezett négy film ugyanis már kész. Ä csoport idei termése: Az Iszony, A nehézéletüek, a Patyolat- akció, és a Zöldár. Hármat már látott a közönség. A negyedik, Jancsó Miklós filmje, .,A nehézéletüek”, amely balladái hangvételben dolgozza fel az 1848-as szabadságharc bukását követő nehéz és sötét időszak betyáréletének drámáit, még bemutatásra vár. A zuglói filmgyárban elkészül az 1965-ös mérleg: az elmúlt tizenkét hónapban 18 új film Született. Mennyiségileg tehát, teljesíti a filmgyár a tervet. A minőségről pedig már nem a statisztika, hanem a közönség nyilatkozik. A vágóasztal mellett. Minden kocka fontos. Rendező és vágó eszmecseréje. k Régészeink újabb sikere Honfoglalás előtti telepeket tartok lel megyénkben Hosszú évek óta folyik már Kelet-Magyarországon a VIII—IX. századi települések felkutatása. A cél: a honfoglaláskori településtörténet előkészítése. Eredményt azonban csak az idén sikerült elérniük régésze- inknek. Szabolcs-Szatmár megyében, Gergelyiugof- nyán, a Beregi Múzeumban lévő leletek alapján indult meg a munka dr. Erdélyi István, a MTA régészeti kutató csoportja munkatái \\~ nak vezetésével. Sokat segített neki dr. Szimonova Eugénia tudományos kutató is. Gödrök a tűzhely hör itt — Sportnyelven szólva kitűenően sikerült a rajt — mondta dr. Erdélyi István. — A község határában, a Makócsa patak partján, már az első hetekben, közel egy méterrel a föld alatt négy koraközépkori lakás maradványait tártuk fel. A nyomok szerint itt lakótelep volt, s 50—60 házból állhatott. A nyeregtetővel fedett épületek igen sűrűn követték egymást. Szinte valamennyi ház sarkában kövekkel körülrakott tűzhelyekre bukkantak a régészek. A mellettük lévő gödrök nem okoztak gondol: köztudomású, hogy a gödrök szélét ülőhelynek használták a koraközépkorban A fívascedényeh A régészek úgy vannak a szerencsével, hogyha az kezdetben hozzájuk szegődik, a későbbiek folyamán is mellettük marad. így történt ezúttal is. A tűzhelyek körül agyagból készült edények voltak, felületüket több soros, fésűvel készített hullámdísz ékesítette. Kitudódott az is, hogy az egykori itteni lakosok leginkább a sertéshúst kedvelték, de a szárnyas állatok húsát sem vetették meg. A fazekak, tálak közelében talált sok állatcsontból ugyanis következtetni lehetett az edények „tartalmára.” — A lakosok mindennapi munkájára vetettek fényt a házakban talált szerszámok — folytatta dr. Erdélyi István. — Érdekességként megjegyzem. hogy előkerült egy csikó lábszárcsontból készült gyermekkorcsolya is. Nagyon sokan használhatták mert a talpa egyenletesen laposra és fényesre kopott. A telep kora az előkerült leletek bizonysága szerint a IX. század második fele és a X. század. A magyar honfoglalás után is folytatódott itt az élet 4 honfoglalás után Idén a telepnek csupán egy részét sikerült föltárni. 1966-ban természetesen folytatják az ásatásokat. De a további eredményektől függetlenül. a gergelyiugornyal ásatás máris felbecsülhetetlen ért I i történet! adatokkal szolgált. Hazánk területének történetében újabb ismertekkel lettünk gazdagabbak.., k 00 Ripoxtúton Móricz Zsigmonddal A mai újságírót irigységre ingerlőén szerencsés helyzetben volt több mint negyven esztendővel ezelőtt, 1924-ben a Nyírvidék riportere. Elkísérhette egyik kirándulására Móricz Zsigmondot. Ma már az irodalomtörténet tanítja a nagy író országjárásait, azt az elvét, hogy „gyalogolni jó” és disszertációra érdemes munka lenne feldolgozni egyszer azoknak az aprócska jegyzetfüzeteknek a halmazát, melyek mindenhová elkísérték és amelyekbe szüntelenül rótta apró gyöngybetűit. Hogjfm történt ez a gyakorlatban? Az író, Kardos István, Juhász Mihály és az újságíró — alti cikke alján szerényen csak T-vel jelezte magát — négyesben indült a Koronaszálló elől. Nem hintóval, hanem fedeles, ekhós székénél. A cél a salamonbo- kori iskola volt, ahol Mátis Béla tanított akkor. A katedrán Móricz a katedrán foglalt helyet. „Előtte jegyzet, ír, ír.” Az osztályzónaplóból kiírta a családneveket, külön a magyarokat és külön a szlovák szfirmazásúakat, a tirpákokat. Előbb történelemből kérdeztette a gyerekeket, majd váratlan fordulattal a híres szabolcsi krumpliról. — Ki szereti a krumplit tepertővel? Mindenki felállt. Ezután verseket mondtak, Éneklő, kántálós hangsúlynál, ami akkoriban országszerte szokásos volt a falusi iskolákban. Noha Mátis Béla jó tanító volt, ez a lélektelen, magolásból származó beszédmodor nem tetszhetett az írónak. Hirtelen fordulattal tanrenden kívüli, mindennapi kérdést tett fel: — Ki szeret futballozni? A fiúk többsége már akkor lelkes focipárti volt. Ekkor Móricz az egyik kisfiúhoz fordult: — Hol lehet itt futballozni? A válasz már cseppet sem Volt éneklős, hanem természetes hanghordozású: — Itt a tanyán mindenhol! Móricz bólintott: A tanító nem lett püspök — Látod, fiam, így is tudsz te beszélni! A gyerek cukrot kapott, aztán cukrot kapott Liskány Mária, a legjobb tanuló is. (Él-e még. Emlékszik-e az esetre?) A cukorosztogatás osztatlan népszerűséget keltett, a kisdiákefc között, csakhamar elfogyott Móricz cukroszacskóinak egész tartalma. Ezután gondosan megnézte a bokortanyák térképét. A tanítótól és a kíséretében lévő városi uraktól kérdezősködött az orvosi ellátásról, arról, hogy hol van a legközelebbi bábaasszony. Közben a maga gyerekkoráról is mesélt. A prügyí tanító valamikor úgy vélekedett, hogy az ákoiin- bákom betűket /Jngáló kis Móricz írását csak akkor fogják olvasni az emberek, ha ő — mármint a tanító —■ püspök lesz. (A tanító nem lett püspök és mégis...) Az iskolalátogatás után tovább kocsiztak a Szélső bokorban lakó Bencs András tanyabíró házához. Bencs András ekkor negyvenkilenc éves volt, aligha lehet az élők sorában, de a fia é* a menye is fogadták a híres vendéget, ők bizonyára emlékeznek a látogatásra. Teávál, csibesülttel, cseresznyebefőttel vendégelték az írót és társait, utána jó bor mellett folyt a szó. Lassan a környező tanyákból is egybeverődtek néhányan. Az emberek ismertek már néhány históriát Geszti Jóska betyárkodásáról, Móricz buzgón jegyzetelt. Irta az ízesebb kifejezéseket, anekdotákat. Asszony-, Vagy leányszöktetésröl is szeretett volna valamilyen történetet hallani, de ilyennel a háziak nem szolgálhattak. Ember- emlékezet óta nem volt nő- szöktetés, emlékezetesebb szerelmi dráma a környéken. Ezután megnézte még a család kapcsos imakönyvét, aztán — az újságíró szavai Az aiándék ..Búcsúpoharat ürítünk. Móricz szökik előle. Keveset Iszik.” Visszaúton elmesélte uti- társainak, hogy Debrecenen átutazóban vett a hárofn lányának egy-egy himzéses, báránybőr bekecset. Ez lesz a karácsonyi ajándékuk. (Erre talán a Móricz-lányok emlékeznek.) Móricz fővárosi lapokban számolt be Szabolcs megyei tapasztalatairól. Egyik riportja az Est-ben jelent meg. — s. n. — SZAMOS PARTI TÉLI TÁ/ Foto: Hammel Jóauf
