Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
— Czínke Ferenc: Édesanyám ikonja. (Az Országos Grafikai Bienn álén kiállított alkotás.) Máté György: A kőszívű ember igaza A bankettről még behallatszott a kis szobácskába az éljenzés, de az orvos már közölte, hogy az ünnepeltnek, a nagy Barad- lay Kázmérnak mindössze egy órája van hátra. Szívverőér kövesülésben 'szenvedett régen, dehát mégis evett-ivott dohányzott mértéktelenül, s ez most megbosszulta magát. Felesége sírva állt a dívány előtt, amelyre a kőszívű Barad- layt fektették. — Semmi gyöngédség, Marie — szólt a férfi, egyre hidegebb hangion. — A természet folyamata ez. En hatvan perc múlva tehetetlen tömeg vagyok. Az orvos mondta. Legyen olyan jó, üljön ide az ágyam mellé, a kis asztalhoz, írja fel, amit mondani fogok. A nő teljesítette a parancsot, a férj folytatá: — írja Marie, mi dolguk lesz fiaimnak halálom után. Járják ők ki az élet iskoláját. Legidősebb fiam, Ödön, legyen pincér. Adjon mindig elég pénzt neki, amig ipari tanuló lesz, hogy versenyezhessen a pálya nemes ifjalval, akik degeszre keresik magukat borravalóval. NézZe el túl- csapongó szenvedélyeit, mert "ha egy jó nyári restibe, vagy egy kedvelt pesti nagjyvendéglöbe kerül, mindezt folytatni tudja az emberi kor végső határáig. A nő csöndesen írta a rá- bízottakat.. — Második fiam, Ric- hárd, hamarosan leszerel. Ne zupaljon be. Nyisson ön neki egy maszek autószervizt; ott dicsősége mindannyiunkra fog világítani, mert ismerem, ő bőviben lesz mindenkor a Volkswagen, Simca és Fiat 1100 alkatrészeknek. Ebből bőven telik mindenre. írja ön le ezt is. A nő így tett. — Harmadik fiam, a legifjabb Jenő: az én kedvencem. Nem tagadom, hogy legjobban szerettem őt a három közül. Legyen ő sima, okos és eszes jő fej, hogy őt idézzem, akkor mindig magasabbra fog emelkedni. Tartson ismeretséget nagy nevekkel és hatalmas befolyásokkal: legyen női fodrász. Ezzel azt hiszem, mindent megmondtam. A kőszívű ember lehunyta szemét és tanácsot kért a sötétségtől. Megtalálta azt. Töredezett hangon rebegé: — Az óra végire jár... Az orvosnak igaza volt... Már nem fáj semmi... Sötét lesz minden... Csak fiaim képe világít még... A nő látta, hogy a végső perc betelt, férje halva van. Odarogyott térdére az íróasztal mellé, s két ösz- szekulcsolt kezét teleírt papírra fektetve rebegé: — Esküszöm, hogy az ellenkezője fog történni annak, amit ő végrendeletével parancsolt. Nem engedem, hogy fiaim konjuktúra em- berekké legyenek. Esküszöm... ...Egy emberen túli, egy elképzelhetetlen borzadályú kiáltás hangzott fel a csendben. A felriadt nő rettenve tekintett az ágyon fekvő halottra. Aztán összeszedte minden pénzét, még OTP-kölcsönt , is igénybe vett, hogy el tudja temet- tetnl kőszívű férjét' az viszont eszébe sem jutott, hogy végakaratát teljesítse. Baradlay Ödön túlcsapon- gó szenvedélyű ifjú volt valóban. Am Marie, az édesanyja nem nyugodott bele ebbe a helyzetbe oly könnyen, mint apja és közgazdasági esti technikumba járatta. Egy darabig ott is csapongóit, ameny- nyire ezt a túlzsúfolt technikumi tanrend megengedte. Utóbb lehiggadt és 4-es átlaggal megszerezte a technikumi érettségit Aztán beiratkozott a közgazdasági egyetemre, azt is elvégezte. Végül elhelyezkedett az egyik Impexnél könyvelőnek. — t)e nem lett mégse pincér, aki visszeressé futja a lábát, hogy jókeresetű személyek kétíorintjait kiérdemelje! — szólt Marie. — Tiszviselő lett belőle, íróasztala van, emberi életet élhet. A barkácsoló természetű Richárd pedagógus lett, méghozzá a tekintélyes matematika—fizika szakon. Sikerült is a városban elhelyezkednie. Édesanyja boldogan mondta: — Tanár lett a fiam! Nem mászik naphosszat mocskosán kétes elemek leprakocsijai alatt, nem lopja ki a jó alkatrészeket a .szervizelő autókból! Máso- kát okit! Oh, be gyönyörű! A sima, okos és eszes Jenőt Marie könyvtárosnak íratta be; az Ifjút az egyetemi évek befejeztével vidékre helyezték. Az anya boldog volt, hogy a'fiú kultúra és a tudomány nagyszerű alakotá: ,1 között tevékenykedhet. Büszke is volt, hogy a kőszívű Káz- mér gonosz terveit sikerült végképp keresztülhúznia. Könyvelő és pedagógus fia sokszor felkereste az özvegyet, s hol Virágot, hol apró ajándékot vittek neki. Később azonban értékesebb dolgok is kerültek Baradlayné asztalára névés születésnapokon, hús- vélkor, karácsonykor. Egy- egy szép műainyagruha, egy vég vászon, egy liba, egy operabérlet. — Nektek sincs sok —> szólt ekkor Marie. — Miért költitek rám azt a kevés pénzt? Vegyetek példát Jenő öcsétektől. Az ott vidéken meghúzza magát a kis fizetésével, nem szórja a pénzt, mint ti. Egyszer elhatározta, meglepi Jenőt és visz neki valamit abból a sok jóból és szépből, amivel Ödön és Richárd elhalmiozta. Elment a kis városi könyvtárba. Am Jenőt nem találta ott. A könyvtáros — kopott könyökű, borotválatlan ember — a szemben lévő ragyogó üzletié mutatott. Annak homlokzatán csillogó betűkkel állt a felirat: „Baradlay Jenő női fod- rászszalon” Előtte gyönyörű autó, szemmel láthatóan a tulajdonosé. — Mtíst épített villát is — mondta lelkesen a könyvtáros. Az anya sírva ment át a tékozló fiúhoz: — Kőszívű, te, akár az apád! Hát az ő végakaratát teljesítetted, amikor én könyvtárossá neveltelek, taníttattalak. Hogyan tehetted? Jenő pironkodva mondta: — Egy darabig dolgoztam én a könyvtárban, de felkopott az állam. Akkor eszembe jutott, minek szánt boldogult apuka. Esti tanfolyamon kitanultam a női fodrászatot. Es üzletet nyitottam. — De miért? — zokogta Marie. — Mert legalább egyikünknek jól kell keresnie. Azóta támogatni tudom testvéreimet is — ebből veszik a többi közt neked az ajándékokat Ahol közügy v a múzeum A TISZAVASVÁRI múzeum egyike a legfiätalabbak- nak, mégis jelentős eredmé- nyekkel dicsekedhet. Mintegy 4100 darab régészeti, néprajzi, helytörténeti tárgy teszi értékessé a gyűjteményt, amelynek egy része nemsokára új elrendezés szerint kerül vitrinbe^ tárolókba, szekrényekbe, de tekintélyes része még így is arra van kárhoztatva, hogy raktárba;!, padláson várja: mikor kerülhet egyszer szintén közönség elé... Hogyan lehet az. hogy ez a 13 000 lakosú község komoly gyűjteményével kivívta a rangot ahhoz, hogy „feliratkozzon*’ a megyei múzeumi szervezet intézményei sorába? Már magának a községnek is sajátos helyzete van: évezredek óta fontos átkelőhely lehetett kelét és nyugat között. Erre az a soksok lelet is utal, amelyet már eddig találtak a falu környékén. A Nyíregyházi Jósa András Múzeumban se szctí se száma az innen került régészeti leleteknek. Erről regél a 10 avar sírhely is többek között, amit itt tártak fel a régészek. Csupán ízelítőül néhányat: faragott díszű, újkőkórból származó ' agancs-csákány, görög típusú, húnok korabeli amfora, kelta eredetű, csizma formájú agyagedény, avar korabeli bronz szíjvég és csat, továbbá egy törzspáncél. Legtöbbjük — mint pl. a törzspáncél — olyan ritka, hogy egyedülálló hazánkban. De szinte még ma is kimeríthetetlen a „Keresztfái”, amely több méter vastagságban rejti a népek vándorlásának beszédes emlékeit. Ezt a gazdag lehetőséget ismerte fel Gombás András nyugalmazott pedagógus több évtizedes munkássága alatt, akinek tervét a köz- sági vezetők is melegen támogatták szinte az első pillanattól kezdve. Ilyen előzmények után indultak el 1962. őszén, egy no- vemberi vasárnapon gyűjtő- útjukra a helybeli úttörők. A csoportok tagjai íveket szorongattak markukban, amelyeken előre megkapták: milyen tárgyak gyűjtésére összpontosítsák figyelmüket. A lakások padlásairól, rejtett zugaiból előkerültek a múzeumok számára oly becses régészeti, néprajzi, hely- történeti dokumentumok. Rövid idő alatt közel ezer tárgy halmozódott össze — de ugyanakkor pontosan feljegyezték azok „személyi” adatait is... Ehhez azonban helyiségről is gondoskodtak a község vezetői, mert már alakulásuk esztendejében Két tágas szobát mondhatott magáénak” a gyűjtemény. Két év sem telt el, tároló helyük a községi könyvtár elköltözése folytán (mivel ennek az új művelődési ház adott végleges otthont), újabb termekkel bővült, ma már mintegy 180 négyzetméter alapterülettel rendelkezik a múzeum (a nyíregyházinak sem sokkal több a kiállító helyisége!). Bár a múzeumi rangot csak 1904-ben kapták meg, a közbeeső időben is megoldotta anyagi gondját-baját a helyi tanács. A gyűjtemény magjának létrejötte utáni évben ösz- szeverbuválódott a múzeumüggyel rokonszenvező baráti kör, amely vállalta, hogy a lehetőségekhez képest segíti a rohamosan gyarapodó gyűjteményt. Tagjai között találunk pártbizottsági munkatársat, orvost, gyógyszerészt, pedagógust, mezőgazdasági és ipari dolgozót. MIBŐL IS ALL a baráti kör tevékenysége? Elsősorban arra törekszenek, hogy valóban kollektívává fejlődjön a kör. Ezt szolgálják a rendszeres összejövetelek, amelyeknek határozott programjuk van. A múzeumi hónap előtt pl. precízen — témáról témára megvitatták a tennivalókat. Döntöttek: hová ránduljanak ki a múzeumbarátok terepjárás céljából, milyenek legyenek az ifjúsági vetélkedő kérdései, milyen legyen a tsz-múzeumi nap lefolyása, de — mivel képzőművészeti kiállítás is be volt állítva a múzeumi hónap programjába — még művészettel kapcsolatos kis- filmet is vetítettek a kör részére. Emellett újabb feladat is csatlakozott a régebbiekhez: balladák gyűjtésére ösztönzik a falu fiatalságát. Mondanom sem kell, hogy az aktívakor igen élénk propagandát fejt ki, a leletanyag gyarapítása, a talált tárgyak megmentése, begyűjtése érdekében. Szinte mindennapi jelenség Vasváriban, hogy a napi munkából hazatérő tsz-tag útbaejti a múzeumot, hogy átadhassa a cserepet, vagy a kovésőt, amelyet az eke aznap felszínre vetett. De az olyan eset sem ritka mint a legutóbbi, amikor az egyik tanuló kb. hatezer éves gyöngyöket hozott be Józsefházá- ról... Jgy csak természetes, ha mind több látogató lépi már át a múzeum küszöbét is. 1963-ban még csak 1374, a következő évben viszont 5160 látogatója volt a kiállításnak. A baráti kör és a múzeumvezető propagandája nyomán így megy át köz- tudatba a múzeum jelentősége. A KÖR TAGJAI saját sze- mélyükben is kiveszik részüket a tennivalókból. Mégha- tó az az igyekezet, ahogyan dolgozik a 80 éves lakatosmester a múzeumépület feliratán... Valaki azzal segíti az ügyet, hogy pontos térképet és fotókat készít a község műemlékjellegü épületeiről, más a különböző sajtótermékeket kíséri figyelemmel és gyűjti össze a községre vonatkozó cikk- anyagot. Van, aki Pestre Utaztában eljár illetékes helyen, hogy a bővülő múzeum újabb tárolókat kaphasson, más ismét úgy segít, hogy az ásatások színhelyére hordja ki kocsiján az érdekelteket... De nem nézik közömbösen az üzemek sem a múzeum gondját-baját. Kiállító helyiség dolgában újabb bővülésre van kilátásuk, az anyag tekintélyes része még így sem kerül közszemlére. Erre is megszületett az újabb terv! A község nagynevű szülötteinek emlékeiből külön-külőn szobákat rendeznek be. így kapna helyet a művelődési házban Pethe Ferenc, az Alkaloida Vegyészeti Gyárban az alapító Kabay János, és az iparitanuló-intézetben Vasvári Pál. Ha távolabbi terv is, szintén hasznos gondolat: a múzeum udvarára telepítenének egy-két divatjamúlt ócska házat is, hadd lássa a jövő generáció, milyen is volt a múlt, hogyan lakott a parasztember a régi Szentmihályon. Amilyen következetességet és szívósságot mutatott Ti- szavasvári község a múzeum létrehozásában, továbbfejlesztésében és baráti körének összekovácsolásában, minden jel arra vall, hogy ezeket az utóbbi nagy feladatokat is megoldja. TALÁN MÉG AZ is megvalósul, hogy a szellemi néprajz gyűjtéséhez valamelyik intézmény vagy üzem egy magnetofonnal is megajándékozza majd ezt a lelkes kollektívát... Sánta János megyei tanács népművelési csoportvezető 1965. december 25. 12
