Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

Milyen legyen a mai fiatal? Válaszol: 100 szabolcsi diák, ifjúmunkás, hivatali dolgozó Barátságos helyiség, in­kább politechnikai szobá­nak nézné az ember. Körös­körül különféle műszerek, kapcsolótáblák. Vajon mit tudnak ezek a látszólag egy­szerű szerkezetek? — Most megnézzük mi­lyen az egyensúlyi érzéke! — fog kézen Vanczák Jó­zsef, a laboratórium veze- tője, * tuszkol egy mér­legre emlékeztető lapra. Közben figyeli egy kis do­boz jelzését, a számláló­szerkezetet, amely elektro­nikusan rögzíti az egyensú­lyi kilengéseket. Van jócs­ka a. „Kőművesnek nem lenne jó — Kőművesnek nem len­ne jó! Ingadozó az egyen­súlyérzéke! S még néhány szakmára nem lenne alkal­mas, amely jó egyensúlyér­zéket kíván! — közvetíti a műszer „véleményét”; To­vább megyünk, a szomszéd asztalhoz. Éles fény verődik a kí­sérleti alany szemébe, két égő villogása ismétlődik. Ezzel azt lehet vizsgálni, mennyire érzékeny az em­ber a fényzávarra. Egyes szakmákban ki van téve a dolgozó az egyenlőtlen fény­hatásoknak. A tanuló gyer­mek vagy felnőtt sem egy­formán viseli el a világítási zavarokat. Mindez befolyá­solja a munkáját, a tanu­lását.­— Ez pedig a tachisztosz- kóp — folytatja a nyíregy­házi tanítóképző intézet ta­nára, a labor vezetője. — Ezzel a figyelem terjedel­mét, megoszlását vizsgál­juk. — Különböző jelek lát­hatóka papírlapokon, elszórt betűk, értelmes szavak. Egy másodpercre látják az ala­nyok a lapokat, s meg kell jegyezniük, amit láttak. Persze erre nem mindenki egyformán képes. S éppen így mérhető le, kinek mi­lyen a megfigyelőképessége; Rokon műszere a tachisz- toszkópnak a disztributiv, amellyel a figyelem kon­centráltságát mérik. — Megint tévedett! —• keserít el megjegyzésével a kísér letvezetö. — Jobban koncentrálni a kigyuló pi­ros lámpácskákra! „Megjavítjuk az élet­éi munka- feltételeket** A képfordító készüléknél a megfigyelő- és kombináló képességről győződhet meg a vizsgálatot végző. Szom­szédja a bőrérzékelés, il­letve a hőérzékelés eszköze, tulajdonképpen hat fém ru­dacska. A rudakat más­más hőmérsékletre melegí­tik fel, kézérintéssel meg kell mondani vagyis „lemérni”, melyik a mele­gebb, a sokszor árnyalati különbségeket érzékelni. De milyen következteté­seket vonhat le ebből a kísérletvezető? — kérdez­hetnénk. A lelki jelenségek a viselkedésben, egyes hely­zetekben tanúsított maga­tartásokban jutnak kifeje­zésre. S mint ezt a tudo­mány bebizonyította, a lel­ki élet jelenségei az ideg­rendszerrel vannak eltéphé- tetlen kapcsolatban. Az egyensúly, a fény, a zaj ér­zékelés, a színek által kel­tett lélektani hatás, az ér­zékszervek működése az idegrendszer állapotáról mond véleményt. — Márpedig, ha valakiről tudjuk, hogy érzékeny a fényváitozásra vagy a zajra, kiküszöbölhetjük a zavaró tényezőket. Ezáltal meg­javítjuk az élet, vagy mun­kafeltételeket — magya­rázza a laboratórium ve­zetője, majd bemutatja a gondolkodásvizsgáló szerke­zetet és a feltételés reflexek kialakulását szemléltető csengőlámpás készüléket; Tanácsok a pálya- választáshoz Ismét kőtélnek kell állni, a legmaradandóbb, a sze­mélyes élmény elve alpaján. Elégedetten veszem tudo­másul, hogy a feltételes reflexeimmel nincs baj. A mechanikus emlékezőtehet­séget kimutató masinánál azonban újra fenyegető a helyzet. Ennek a masinának abban van szerepe, hogy képet adjon a kísérleti alany „mechanikai bevéső képességéről”, azaz, arról, milyen könnyen tanul. A labor életrajzáról any- nyit, két éve hozták létre a Nyíregyházi Tanítóképző Intézetben, az első műsze­reket Dunaújvárosból és a Diósgyőri Lenin Kohászati Művektől kapták.- Azóta mindig születik" újabb vizsgálóeszköz Vanczák Jó­zsef fejében, hogy munka­társai segítségével mielőbb testet is öltsön. így készült el a színhatás-vizsgáló, és számos kapcsolótáblás mű­szer. Legutóbb Győrből és Kecskemétről látogatták meg a tanítóképző intézet lélektani laboratóriumát. —i Érdekesnek, izgalmas­nak találják a hallgatók a laboratóriumot, ahol saját maguk végzik a vizsgálato­kat, Nem széles körű lélek­tani vizsgálódásra, kutatás­ra hoztuk létre a megyében egyedüli laboratóriumot, ahhoz még sok minden kellene, — legfőbbképpen idő, — hanem a tanultak bemutatására, demonstrálá­sára. Amint a fizikaokta­tásban a szabadesést a ta­nító bemutatja az iskolában a gyerekeknek, ehhez ha­sonlóan például az egyen­súlyérzékelés mérését is megismerhessék a leendő pedagógusok. És tanácsokat tudjanak adni a gyerekek­nek pályaválasztásban, s egyéb dologban, amelynek a lélektanhoz köze lehet — összegezi véleményét Vanczák tanár. ...és végül a tremométer Elsősorban a neveléslélek­tannal foglalkoznak, de tervek vannak az intézeten kívüli időszaki munkára is: Érfalvi Ferenc tesztvizsgála­tokat tervez falusi és üze­mi fiatalok körében az egyes erkölcsi ítéletek meg­alkotásának tényezőire ki­váncsi. A lélektani vizsgáló­dások így tágabb körre is kiterjedhetnek. Nem lenne haszontalan nyíregyházi üzemekben, megyebeli fez­ekben munkalélektani vizs­gálatokat végezni; Búcsúzóul a tremométer, azaz a fáradékonyság vizs­gáló kritikáját kellett tu­domásul venni a kísérleti alanynak. Gyakran csen­gett a készülék, jelezve az idegrendszer fáradtságát. Dehát kit nem fárasztanak ki ezek a végtelenül okos műszerek, melyek az ember barátai, segítői, de kérlelhe­tetlen „leleplezői” is. <PG) Lapunk közvéleménykuta­tást tartott néhány Szabolcs megyei középiskolában, fel­sőfokú intézményben, üzem­ben hivatalban, az ott tanuló, illetve dolgozó fia­talok körében. Árra a kér­désre kerestünk választ, hogy milyennek kell lennie korunk korszerű fiataljá­nak. Műveltség, világnézet A válaszok egyetlen egy témában csaknem 100 szá­zalékban megegyeznek. Ezt pedig legtökéletesebben egy 19 éves ifjúmunkás fogal­mazta meg: „A mai fiatal legyen művelt, tájékozott az élet csaknem minden kérdésében, de egyben, eset­leg kettőben, háromban is elmélyültebb ismeretei le­gyenek; állandóan képezze magát.” Többen — főleg a felsőfokú intézmények hall-. gatói közül — a marxista világfelfogással egészítették ki ezt a követelményt. A megkérdezettek na­gyobb százaléka a korszerű­ség belső követelményeit hangsúlyozta, s a személyi­ségből, jellemből adódó tu­lajdonságokat állította első­rendű követelményként a korszerű mai fiataloknak. „L egyen korunk if ja, vagy leánya önzetlen, nyílt szívű, áldozatkész” — vallja egy érettségi előtt álló gimna­zista leány, de többen ezt így egészítik ki: „legyen ál­landóan segítőkész... „...jóin­dulatú.” ......humanista” A munka, a hivatás sze­retete — mint a jellemből adódó tulajdonság — a vá­laszokban általában így fo- gamazódik meg: „A mai fia­tal elsőrendű kötelessége szakmai hozzáértésének ál­landó tökéletesítése, a munka, a hivatás szeretete.” Egy fiatal, 24 éves gyári művezető válasza: „Az ifjú szakemberek csak úgy vál- hat'.nk a bonyolult gyári mechanizmus megbízható mozgathatóivá, ha hivatásu­kat szeretik s ami még en­nél is több, áldozatokra is képesek egy-egy termelési cél érdekében". Egy főis­kolás diáklány írja: „A fő­iskolás napi munkájában — a tanulásban — is meg­megcsillan a jövendő hiva­tás szeretete...” Szélsőséges vélemények A beszélgetések és a kér­dőívek válaszaiban — jólle­het kis számban — voltak szélsőséges, felületes megfo­galmazások is. Valaki abban látta a munka szeretetét, hogy a lelkiismeretes fia­talnak munkahelyén állan­dóan túlórázást „kell” vál­lalnia, egy másik fiatal — középiskolás fiú — csupán a kitűnő tanuló diáktársait tartja korszerűnek, megint más (17 éves ipari tanuló) anélkül nem tudja elkép­zelni a mai ifjút, hogy a tánc és a könnyűzene újabb és újabb produktumaira azonnal ne reagálna. A vá­laszok 6—8 százaléka a di­vat kínosan pontos követé­sét ajánlaná a mai ifjúság­nak. Itt érdemes egy kicsit megállnunk! Ezt a bizonyos 6—8 százalékot kivétel nél­kül a középiskolás diákok, s főként a diáklányok vála­szaiból válogattuk ki. Azok a fiatalok, akik már saját keresetük arányában köve­tik a divat hullámzását, ezt másként fogalmazták meg. Egy 21 éves gépírónő mond­ta: „A korszerűségnek nem követelménye szerintem a divat pontos követése, annál inkább az ízléses, tiszta, kulturált öltözködés.” Bár arra a kérdésre nem kértünk választ, hogy mi­lyen ne legyen a mai fia­tal, mégis, csaknem minden résztvevője e közvélemény­kutatásnak így vélekedett: „...ne legyen huligán”. Egy tanítójelölt véleménye figye­lemre méltó: „A fiatal taní­tó egyik fontos feladata le­gyen a huliganizmus, a ci­nizmus, a léha életmód el­leni harc.” Divat, vagy tájékozottság A válaszok mintegy 65— 70 százaléka, ilyen, vagy olyan megfogalmazásban említést tesz a politikai tá­jékozottságról, s többen ezt a határozott állásfoglalás kö­vetelményével is kiegészítik. Néhányan így vélekedtek: Ifjúságunknak mindenről legyen határozott vélemé­nye. Ezt írja egy konzerv­gyári szakmunkás (23 éves): „Sokkal inkább korszerűnek tartom azt a hozzám hason­ló korú fiatalembert, aki nem a divat újdonságait is­meri tökéletesen, hanem a bel- és a külpolitika napi eseményeit.” A 100 válaszadó még na­gyon sok szempontot, köve­telményt támasztott a mo­dernségben. Többen szóltak a szórakozás, művelődés módjairól, a viselkedés kül­ső és belső összetevőiről, amely szinte mind egy-egy vitatéma lehetne. Pontos receptjét adni (szin­te lehetetlen a moderhség- nek. Nem lehet pontokba foglalni a korszerűség kö­vetelményeit, azt azonban tapasztalatként leszűrhfetjük e közvéleménykutatásból: ifjúságunk a korszerűség eszményét elsősorban belső összetevőiben keresi, s csu­pán sokadrangunak tekinti a látványos, külsőkben meg­nyilatkozó modernséget S, hogy erről szívesen Vitat­koznak, épp úgy, mint az élet más, mélyen gyökerező kérdéseiről, ez már alapjai­ban is korszerű jellemvoná­sa ifjúságunknak. Szilágyi Szabóié« •■■.tt: "■ r-cu,'" 1 ,, ==. Megnőttek a hárnwisikrek — Amikor megölettek, nagy szenzáció volt A hár­masikrek fényképe kikerült a FÉNYSZÖV kirakatába. Én is megnéztem. Mellettem pödört bajuszú, idősebb paraszt bácsi csóválta a fe­jét: „Én nem is hiszem. Biztosan, csak reklám.” Ezt akkor jól megkaptam — mondja Seregi Ervinné, a hármasikrek — egy fiú és két kislány — édesanyja. Pedig az a fotó nem rek­lám volt A Seregi gyere­kek izig-vérig virgonc, jó­kedvű ötévesek. December közepén, túl a mikuláson, ők is tervezgetnek — ka­rácsonyra. — Seregi Palkó vagyok — mutatkozik be a fiú, a Palkót úgy megnyomva, hogy az ember szinte érzi: világért se Pál; Palkó. Az más. Pár pillanatra nem éppen férfias munkát ha­gyott abba: nagy szorga­lommal gyöngyöt fűzött. Hogy kinek , készül, gondol­kodás nélkül vágja rá: — Ágikának' — s a munkát máris folytatja. Ágika, a kis nővérke ott áll mellette,, az asztalnál, hogy mindig kéznél legyen, ha azt kell megpróbálni, elég hosszú-e már. Amikor végleg felköti, hatalmas, cuppanós puszit kap a kis szöszitől, s ő nem is erre, hanem arra büszke, hogy már nem görcsre köti a szalagot, hanem masnira. Évike, a harmadik kis ikertestvér mindezt csende­sen szemléli. Nemrég jött ki a kórházból, ott töltött pár hetet. És ez nem múlt el nyomtalanul. Mindjárt, el is mondja: — Karácsonyra egy ko­csit kértem, babával. És egy telefont, meg orvosi táskát. Orvos leszek. Dok- tornéni. Meg akarom gyó­gyítani a gyerekeket, ha betegek. — De addig még iskolá­ba kell járni! — Én jövőre megyek. — Én szeretnék. — De én nem. Ez utóbbit éppen Éviké mondja. S hogy miért nem, arra mindjárt kérés nélkül válaszol: — Mert ott nemcsak ak­kor kell tanulni, l>a akarok, ott mindig tanulni kell. — Az óvodában is kell. Oda se szeretsz járni? — Oda igen. — És tanulsz is? — Igen. — mondja, és máris kész a rögtönzött be­mutatóra. Testvérkéit sorba állítja, maga is melléjük áll: — Kis karácsony, nagy karácsony... — éneklik. A téma nem is lehetne más. Később Ágika elmondja, hogy ő is nagyon szeretne egy babát — természetesen kocsival. Aztán egy hirtelen fordulattal Palkó robban be a kérdéssel: — Azt nem tetszik tudni, hogy a puskát megka­pom-e? Mert én azt szeret­nék karácsonyra. Volt már egy puskám, de az össze­tört. Én pedig katona aka­rok lenne. És katona csak puskával lehet az ember... Aztán fényképezésre ke­rül sor. A kicsik megnézik magukat a tükörben. Báty­juk, a legidősebb Seregi gyerek, Ervin szomorú szemmel hagyja ott test­vérkéit. Közben mélyet só­hajt A szemeiben öröm is, keserűség is. Nem könnyű a hármasikrek bátyjának lenni! — Bizony nem! Jön a tv, a rádió, újságírók, meg a fényképészek. És én csak nézem őket. Mindig az ik­reket keresik, Persze mindez az ikreket nem nagyon izgatja. Vidá­mak, virgoncak. Palkó ép­pen a könyvszekrény aljá­ban válogat az alkalmas játékok között. Egy sárga plüss mackó, amelyiknek a fülét alaposan megviselték — nem jó. Aztán egy baba, ennek Évike doktornői mi­voltában leoperálta a ha­ját — marad. Egy rugós focikészlet — jöhet. És végre megvan, amit kere­sett: egy szép, sárga fut­ball-labda. Persze nincs ke­ményre fújtatva, így ke­vésbé veszélyes... A gyakorlatok. Kézből ballábas rúgás — jó. Ugyanez jobbal — sikerült Földről jobbal, ballal — ez is megy. Pillanatok alatt egész labdarúgó-iskolát ren­dez be. Még a célbarúgást is megpróbálja. Ügy lát­szik, belőle nem atléta lesz, mint édesapja, in­kább labdarúgó. De addig van még pár év. Aztán sakkot vesznek elő. Palkót Ervin tanítgatja a lépésekre. Hogy ne legyen perpatvar, ezért mindig a tanítvány győz. A lányok a Fekete Pétert keverik|„ A szülőket lekötik! ■ gyerekek, önfeledten be­szélgetnek velük, hol egyik­nek, hol másiknak segíte­nek. Kedves, családias han- gulat 19 óra 20. A gyerekek el­helyezkednek a tv előtt Jön a mackó.« Marik Sándor Hammel József felvétele Elektronika, éles fény, •|| r Kísérleti alany -voltam « nyíregyházi VlllSlIläS lélektani laboratóriumban A csengerl járási könyvtárban több ezer kötet közül válogat olvasni valót a három Szabó testvér, Csaba, Szabolcs és Árpád.

Next

/
Thumbnails
Contents