Kelet-Magyarország, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
75 éve született Szamuely Tibor ZÁHONY, almi nincs szünet Szamuely Tibor 1890. de- ceníoer 27-én született Nyíregyházán. A Nyíregyházi evangélikus gimnáziumban, majd Nagy- kállóban tanul. Győr városában járta a felsőkereske- delr/.i iskola első osztályát. A fejlődő gyárvárosban megélénkült a szocialista mozgalom. Főleg a vagongyári, a vasúti javítóműhelybeli munkások között. Itt ismerkedik meg Szamuely Tibor először a munkásmozgalommal. Az iskolában jól tanult, verseket, elbeszéléseket írt, szocialista, szabad gondolkodó, istentagadó szellemben, tanárai nagy rémületére. Nyíregyházán kezdte újságírói működését a Szabolcs Vármegye című lapnál. Itt lépett be a szociáldemokrata pártba. Fél év múlva Nagyváradra' került, ahól egyik radikális lapnál dolgozik, majd 1912-ben a Fiume-i tengerparti lapnak lett szerkesztője. 1913-ban beutazta Európát. Visszajövet egy kőnyomatos laptudósítónál kereste kenyerét, majd a Népszava munkatársa lett. Ugyanakkor segédszerkesztője az Úttörő című szabad gondolkozó antiklerikális hetilapnak. 1914-ben bevonult katonának. 1915 május 14-én hadifogságba került. Végigjárta a hadifogolytáborokat. Mindenütt szocialista, háborúellenes agitációkat folytatott. 1918 januárjában Moszkvába került, ahol részt vett az első hadifogoly bizottságok szervezésében. Szamuely Tibor hamarosan a katonai szervezési ügyek komiszárja. Az internacionalista zászlóaljak egész sorát szervezte, cikkeket irt agitált, előadott az agitátorképző tanfolyamokon. A munkaértekezletek tapasztalatait vitatta meg csütörtöki ülésén a Hazafias Népfront megyei elnöksége. Az elmúlt évektől eltérően az idén négy megyében, köztük Szabolcsban, a községi népfrontbizottsági vezetők munkaértekezletét nem egy alkalommal és megyei szinten tartották, hanem negyedévenként és a járási székhelyeken. Igazoltnak látszik az az elgondolás, hogy ily módon nagyobb részvételre és aktivitásra számíthatnak, mert kevesebbet kell utazni, s több idő jut a vitára, beszélgetésre. A munkaértekezletek napirendjén négy fő kérdés megvitatása szerepelt. Értékelték és megtárgyalták a népfrontbizottságok feladatait a falusi kulturális munkában, a községpolitikai tervek végrehajtásában, a szocialista demokratizmus kiterjesztésében, továbbá a mezőgazdasági terméshozamok emelésében és az új 1. A szerződés egyik pontja így szól: „Vállaljuk, hop Szakács Ferencet megtanítjuk a betűvetésre.” — Nem ábc szerint, ahogy az iskolában szokás — magyarázza Demeter István. — Legfontosabbnak tartottuk, há már szocialista brigádot alakítottunk, hogy a nevét le tudja írni. Legfőbb érdem a bátyámé, Jánosé. De a brigád minden tagja segített. Ki az egyik betűre, ki a másikra tanította. Mosolyog. — Én mindig vicceltem. „Meglátja Feri bátyám, gyöngybetűket fog írni.*’ Innen az irodából kértünk füzetet, jól bemelegítettünk a takarmányelőkészítőbe és tanultunk. Azt látni kellett Lenin felfigyelt a fiatal magyar kommunistára, aki oly nagy lelkesedéssel szervezte a nemzetközi zászlóaljakat az Októberi Forradalom védelmére. Az itthoni kommunisták szemében akkor nőtt meg, amikor „lelke volt a pártnak” az 1919-es februári és márciüsi üldöztetés alatt, Mialatt a magyar kommunisták börtönben ültek, Szamuely Tibor napról napra más és más helyen bujkált a kormány szociáldemokrata rendőrsége elől. Közben vezette a Vörös Újságot és az egész kommunista párt illegális tevékenységét. Március 21-én helyettes hadügyi népbiztos lett abban a kollégiumban, amely Pogány Józsefből, mint hadügyi népbiztosból, Szamuely Tiborból és Szántó Bélából állott. A Magyar Tanácsköztársaság idején úgyszólván nap, mint nap kockára tette életét és tántoríthatatlanul teljesítette forradalmi küldetését. „Győzünk, vagy elpusztulunk” — ez volt Szamuely Tiber jelszava a forradalomban. Rendületlenül bízott a győzelemben. A győzelemért harcolt rendületlenül. Az önmagába való bizalomra, az önmaga felszabadításáért való harcra hívta fel szünet nélkül a munkástömegeket. És amikor nem tudott győzni megtudott halni a prole- táriátüs felszabadításáért. A rendíthetetlen bizalom — a proletáriátus erejében — ez volt Szamuely Tibor sokszor ember feletti, forradalmi erejének igazi forrása. Harca, halála nem volt hiábavaló! A nyírség küldöttének álmai megvalósulóik hazánkban. Farkas Pál tudományos módszerek terjesztésében. Egyik másik járásban tájékoztatót kaptak az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről is. Az értekezletek eredményességére jellemző, hogy a résztvevőknek mintegy egyharmada mondta el észrevételét, javaslatát a napirenden szereplő témákkal kapcsolatban. így például a községfejlesztési munka értékelésénél sok helyen szóvá tették, hogy a termelőszövetkezetek tekintélyes része még nem támogatja olyan mértékben a tervek megvalósítását, mint várni lehetne. Gyakran a vezetők meg nem értése miatt nehéz a mezőgazdasági és társadalmi munka egyeztetése, szervezése. Még olyan esetek is előfordulnak, amikor a szövetkezetek munkaegységet írnak jóvá azoknak, akik községfejlesztési munkán dolgoznak. h. 1. volna amikor rászóltam, hogy „Csak vonaltól vonalig, öreg”. — Már olvasgat is. Úgy mÄnt egy elsős. 2. Szakács Ferenc leveri gumicsizmájáról a havat. Ráparancsol Ügyesre, a kutyájára, hogy várjon. A fekete puli az ajtó mellé húzódik. Az öreg sertésgondozó megoldja báránybéléses bőrbekecsét, leveszi kucsmáját. — A fias kocákat járattam itt a belső legelőn. így jobb az étvágyuk. A jószágnak is jólesik egy kis mozgás. Gyűrögeti kucsmáját. — Rossz a látásom, meg nem is szoktattak a penna fogáshoz. A nevem már leírom. Igaz, hogy nem olyan tisztán... De már megy. Csillog a szeme. Ha valaki váratlanul belecseppenne a zúbonyí határállomás egy percre sem szünetelő forgatagába, sokáig tanakodhatna; hova, merre menjen a szinte egymáshoz simuló vagonsorok között A legyezőszerűen szétnyíló, majd összecsukódó sínpárok, a rajtuk szüntelenül jövő-menő kocsisorok, az épületek , tarka össze-visszasága még madártávlatból is elbűvölik az embert. Szemben a pártbizottsággal, a sinrengeteg közepén áll a XVIII-as őrhely. Várni kell Tóth Sándor kocsimesterre. A hármas őrhelyen — Ez. itt a legforgalmasabb hely — magyarázza. Itt kezdődik és innen indul az átrakás. Nekünk kell biztosítani az érkező árukhoz az üres kocsikat. Sokszor kevés a nyolc vágányunk, mert félezernyi kocsit, némelyiket ötször-hat- szor is meg kell mozgatnunk egy műszak alatt. Sokat kell spekulálni, hogy mindig legyen üres vágány az érkező vagonoknak. Mire a hármas őrhelyhez érünk Vígvári Zoltán állo- másfőnök-helyettessel, már este van. Feltámad a csípős északi szél, s fagyos havat kotor az emberek szemébe. A vasutasok azonban állják az időt, a munka nem áll meg. A tolatómozdony hosszú kocsisort állít be a futódaruk alá. A Szovjetunióból érkezett széles nyomtávú tehervagonokon kombájn, fenyőrönk és kazánszerelék. Milliós értékek cserélnek itt gazdát. Csak az idén több mint egymillió tonna szén, ugyanannyi /vasérc, másfél millió tonna fa, ötvenezer tonna koksz, félmillió tonna olaj, rengeteg gép, gépkocsi, kombájn érkezett itt Magyarországra. Havonta mintegy másfél ezer tonna hús. A csereárut Csapon rákját át a szovjet vasutasok, főleg konzérvet és gépeket szállítunk. Tea, ólom, gyapjú, fókazstr Felsorolni is sok lenne azokat az áruféleségeket, amelyek Záhoiiybah megfordulnak. A különleges, nehezebben felismerhető anyagokból a vámőrség mintagyűjteményt állított össze. Csak ezeknek a száma már megközelíti a kétszázat. A kapott áruk között megtalálható a teveszőr, fókazsír, cetvelő, a kesztyűkészítéshez használt kutyabőr is. Olykor vagontételben érkezik erdei mogyorói Ez a cukorgyárakba megy, ebből lesz a gyerekek közkedvelt Csemegéje, a mogyorós csoki. Ugyanígy — vagonszámra — rakják át — Tudja, jobban mene a gyakorlás, ha az asszony is ismerné az írást. De ő se járt iskolába. — Hány esztendeig volt cseléd Feri bátyám? — kérdezi a párttitkár. Az öreg eltűnődik. — Ha jól számolom, vagy negyven esztendeig. — Kiknél? — Nagyfáson éltem én. Itt volt cseléd az apám a tíszalöki bárónál, Vay Miklósnál. Onnan a Vecsey tanyára költöztünk. Ezen a két tanyán éltem. Vaynál kezdtem én is. Nála voltam komenciós cseléd... Iskola? Nem volt. Meg ha lett is volna. Dolgozni kellett. Tavaly ősszel írta alá először hivatalos papírnak a nevét. — Itt a tsz-irodán, amikor a prémiumot kaptuk. Szépen kaptam. Kocánként itt a TiszaVasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár alapanyagát, a mákgubót. Gyakran érkezik a só, ólom, tea, cink, gipsz, azbeszt, kau- csuk, minium, gyapjú, turbinaolaj és így tovább. S ami elsősorban a vasutasokat érdekli: Itt cserélt gazdát az idén az a több, mint félszáz darab M—62- es szovjet Diesel-mozdony is, amely a határállomás forgalmának gyorsításában is jelentős szerepet játszik, hiszen az árutovábbítás — dupla gyorsasággal — már dieselesítve van. Kilométereket kell gyalogolnunk, míg megérkezünk a határhoz közel épült széles nyomtávú, automata mérleghez. Ilyen korszerű mérleg niilcs több az m- szágban. Teljesítménye is egyedülálló; egy perc alatt három guruló vagont tud Hiteles pontossággal lemérni. A két és fél éve működő automata berendezés 14 millióba került. Egyetlen kattanás — Már megtakarítottuk az árát — mondja az állomásfőnök helyettese. — És ebben az egyre növekvő forgalomban ma már nélkülözhetetlen. Tizenkétszer több kocsit tudunk ezzel lemérlegelni, mint a régi, hagyományos, karos mérlegekkel. A mérlegház olyan, mint egy műszerház. A hidegre Vékony asszonyka. Tíz gyereknek adott életet. A csöppségeket óvni, nevelni kellett. És mind megvannak erőben, életszeretetben. Az apa, Lukács Ferenc azt mondja, el se igen hiszik, kik voltak, honnan értek idáig. 4 „Könnyet ettünk“ — Mi hatan voltunk testvérek. Szüléinkkel együtt uradalmak vándorai. Akkor is jött egy karácsony. December elején száz liter gabonát adott az uraság. De hatvan litert mindjárt le is foglaltak egyház- bérbe. Meddig volt elég a maradt negyven liter gabona? Könnyeket ettünk karácsonykor, annyira fájt a keservünk. Ilyet ismerni mai gyereknek? Tanulságként jegyezze meg, de ne ismerje. Nyírtasson született az első gyerek. A többi hol itt, hol ott. Tette volna is őket kényelembe, ruhába, tisztaságba Lukácsné, dehát... — Magam is árva lány voltam, mikor férjhez mentem. Hétéves koromban halt meg az anyám. Égy hat és fél volt a fialási terv. Mi nyolcat neveltünk! Kaptunk is fejenként öt malacot. Hármat eladtam, kettő hízik. Most hét Van otthon. — Tudod fiam, — fordul a párttitkárhoz — ha én a régi világban írni tudok, még kerülő is lehettem volna. 3. Negyven esztendeig volt cseléd, s élt sötétségben. — Holnap este újra kezdjük a tanulást. Jó volna, ha már folyékonyan tudnám olvasni az újságokat. Meg regényeket. Ezeket szeretem nagyon... El is határoztam, ha törik ha szakad, megtanulok írni olvasni. Igazolványaiban az iskolai végzettség után egyetlen szó olvasható: nincs. De már nem analfabéta. A tiszadadai Vörös Csillag Tsz szocialista brigádjának köszönheti. t. k. is érzékeny automaták állandó. egyenletes hőmérsékletét villamos fűtéssel biztosítják A helyiséget ösz- szesen tízezer Watt teljesítményű villamos fűtőtestek melegítik. Az automatát az első műszakban Peleskei Éva mérlegelő raktárnok látja el. Halk sercegés, és megszólal a mikrofon. Egy távolabbi őrhelyről Gazdag István rendelkezik: — Éva! A rakott után kapcsold be az automatát! — Igen, jöhet — válaszol Éva és gyorsan az automatába Helyezi a mérlegkartont. A mérleghídon dübörögve gurul át a hatalmas, széles nyomtávú szovjet vagon. Egy kattanás, és az automata minden adatot a kartonra rögzít. S már jön is a következő. Meleg tea, csúcsrakodás A jeges szél erősödik. Záhonyban hamar megváltozik az időjárás. A fűtőház környékén már megrakta hóval a sinközöket. A MÁV ebben a körzetben külön gonddal látja el téli védőruhával a vasutasokat. Az idén nincsen különösebb probléma. Vattaruhából csak az idén mintegy kilencszáz öltönyt adtak ki a fizikai dolgozóknak. A védőruhák értéke több, mint hétmillió forint. Védő italról is gondoskodnak. Tavaly télen csak teádüima, két párna, egy kre- denc volt minden hozományom. Mit lehetett ennyivel kezdeni ? Cselédházban. Ahol annyiban, mint most a miénk, legalább három család szorongott. Azt csak én tudom, meg az akkori, hozzám hasonló sorsú anyák, mit jelentett élni is, gyereket nevelni is. A kívánság teljesül Ezerkilencszáznegyven óta lakik a Lukács család De- mecserben. A ma ötvenhét éves apa épen került visz- sza a második világháborúból. De a család nagy ínségben, nélkülözésben. Az öröm mégis kimondhatatlan: él, a család közt újra az apa. A háború után földosztás. Néhány holdat kapnak Lukácsék is. Soha nem tapasztalt remény lobban. Nincs többé uraság, de még mindig több család zsúfolódik a görnyedező cselédlar kásban. Innen kellene megszabadulni. Lukács Ferenc is saját földjére léphet, gondozhatja. Nehezen megy a termelés jószág, gazdasági befektetés nélkül. Termelőszövetkezet alakul. összefogás a közös boldogulására. így másképp lehet. Könnyebben telik a ma, biztosabb lehet a holnap. Tavaly nyáron értünk el oda, hogy teljesült a kívánságunk. Saját házat építettünk. Fillér adósság nélkül. S ma már ez a régi uradalmi hely egybe van a régi községgel. Külön élvezet az anyának, elsorolni, melyik gyermek hol, miben munkálkodik, miképpen él. Megnyugvásként le is ül a műanyagterítővei takart asztal mellé. Becsület — Juliska lányom a legidősebb. Férjnél van Pesten. Havi ötezer forint körül keresnek. Ilonka is | Pesten van férjnél. Nincs gondjuk. Erzsiké Kazincbarcikán szakácsnő a szénbányánál, férje vezető ember. Mariska lányomék itt. ból két és fél mázsát használtak fel, több, mint harminc mázsa cukorral. Az idén — egyelőre — 104 kiló teát és húszmázsa cukrot vásároltak. Késő este van, mire ttz állomásfőrtökségre érünk. S. Kovács István állomásfőnök a debreceni igazgatósággal beszél. Az nap ki tudja hányadszor. Egy ilyen hatalmas üzem irányítása nem könnyű feladat. — Különösen ilyenkor év végén — jegyzi meg gondterhelten. — Az év végi hajrá itt is érezteti hatását. A különböző, exportra termelő üzemek igyekeznek leszállítani az egész evre szóló megrendeléseket. Az áruk tömkelegét zúdítják decemberben a nyakunkra. Éjjel-nappal A gépesítés foka a záhonyi körzetben már elérte az 50—70 százalékot. Ha fegyelembe vesszük, hogy a nulláról indultak el, ez nagy haladást jelent. Most, a téli Időszakban mégis új munkaerőkre van szükség. Eddig száznegyven új munkaerőt vettek fe, számításba véve, hogy jövőre jelentős mértékben növekszik a szovjet—magyar árucsere forgalom is. Záhonyban nem állhat meg a munka. Az érkező és átmenő árut át kell rakni. Fagyban, hóviharban, éjjel- nappal megállás nélkül. Tóth Árpád laknak Traktoros a férje. Jancsi fiúnk is nős már, a helyi TUZEP-néí dolgozik. Itthon van még Ferenc, Annus, József, Klári és Laci. Talán úgy is lehet mondani: becsület a védjegye a nagyszámú családnak. Az apával együtt az Ezüst Kalász Tsz-ben dolgozik ra- kodómunkáknál Ferenc, a kertészetben, gyümölcsösben Annus. A szövetkezet vezetői a legnagyobb elismeréssel szólnak róluk. A könyvelés több mint ezerkélszaz munkaegységet mutat ki a hevük után. A közösből való évi üsszkeresetük meghaladja a hatvanezer forintot. — A feleségem felsorolása nem egészen teljes — mondja a házigazda. — Nálunk van még szegény testvérem fia, László is. Az árván maradt fiút magunkhoz vettük. Vele együtt tizenegy gyerekünk van. O íogatos a tsz-ben. Nagyon a családba való. Ha együtt vannak... Már ölt a télen egy szép disznót a nagyszámú család. Még kettő hízik az ólban. Az istállóban fejőstehén. Nagyon szeretik a tejeskávét. De Lukácsné arról beszél inkább — és ez anyától nagyon is érthető — mi minden gyűlt már össze következő férjhez meendő lányának is, Annuskánah. így többek között öt pár cipő, brk'án, ballon és három szöVetka- bát, ágynemű, staftrUngok hosszú listáját sorolja. Csak a bútor hiányzik még, amit azért nem vettek mag eddig, mert a legdivatosabbra számítanak. Lukács bácsi pedig arról a legkedvesebb érzelméről vall még: abban telik öröme, mikor egy-egy ünnepi alkalommal együtt van a család. Megtelik szülői, gyermeki szóval a véglegesen saját ház, mint most, karácsonykor is... Asztalos Bálint A munkaértekezletek tapasztalatairól tárgyalt a megyei népfrontelnökség Lukácsék — tizenketten S 1965. december 25. A bárók cselédje ír...
