Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
Anna Seghers 65 éves Ann« Seghers dolgozószobájában. Sárga rásaonkfötés, rajta kékszínű betűkkel a szerzű nevfc és a könyv címe. így festett Anna Seghers első könyve, amely Gustav Kiepenhauemél jelent meg, 1928-ban háromezer példányban. Seghers —■ mindössze ennyi állt a köteten, keresztnév nélkül és sokan azt hitték — férfi írta. Annyira férfias volt a kisregény — A Szent Barbara! halászok felkelése címmel később magyarul is megjelent — témája, stílusa, hangvétele. Egyébként felvett név a Seghers. Az ak- koí huszonnyolc éves szerző igazi neve Netty Bailing volt, pontosabban Doktor Reiling, nem ai: orvostudományok, hanem a filozófia doktora. Egymalriä képkereskedő lánya. Dr. Netty Beding, azaz Anna Seghers első könyve mindjárt nagy vitát kavart és jelentős sikert aratott: megkapta az az évi Kleist- díjat érte. Azóta Arthá Seghers minden üj könyvét olvasók tömegei várják, megjelenése nemcsak német irodalmi, de világirodalmi eseménynek számít. Következő munkája, első nagy regénye 1932-ben jelent meg — emigránsokról assss hangja is megreinegett, amikor válaszolt: örök dicsőség emlékének... így csak igaz embert gyászolnak meg a férfiak... — Es itt vagyok én... Miféle ember vagyok?... Bőrgyári munkás. Ahogy mondta: rendes ember. Semmi több. Nem vagyok hős. Öregedő férfi, egy a sok közül. Pisti mellett óriás áll... Mindig mosolygó óriás. Ezt az emléket néni akartam lerombolni, nem... Az emlék árnyékában akartam... őszinte szeretettel nevelni, segíteni, megtenni érté mindazt, amit a halott már nem tehet meg gyermekéért. Pisti aaonban senkit sem tűr mfeg apja helyén... most rriät tudom. Az iskola előtt megvártam ma és csodálkozva felelt: de hiszen ne- keHi Van apukám... Aá őrnagy szótlanul emelte kofccihtásía a poharát. Az ősz hajú férfi azon. bárt csak nézett maga elé: —Nem tudok birkózni... Ez lehetetlen... Zsebéből egy sok pengéjű kést vett elő. — Ezt vigye el Pistinek... Karácsonyra kérte. Magda megengedte, hogy én vegyem meg... Jobban értek hosszá. Még kis fűrész is van benne... Es most ne szólt, akik a fehér terror elöl menekülnek saját hazájukból — és egy évvel később, 1933-ban, már a hitleri-göbbelsi köiiyvmág- lyára került. Az Írónő pedig osztozott regényhősei, az emigránsok sorsában: a Harmadik Birodalom fokozódó terrorja elől Párizsba menekül. Máig leghíresebb regényét A hetedik kereszt-et a harmincas évek végén írta. A Frankó-fasiszták ostroma alatt tartott Madridban kezdett hozzá ehhez a regényéhez és Párizsban fejezte be, 1937 nyarán, amikor részt vett abban a nagy békemegmozdulósban, amelyben a többi között Nehru és Dolores Ibárruri, és Marcel Cachin is részt- vett és beszédet mondott. 1939 végén fejezte be regényét, amely végül is New York-ban látott napvilágot először angolul, 1942-ben. Párizs német megszállása Után Anna Seghers két gyermekévei Illegalitásba vonult, majd a megszállt területről Dél-Frahciaor- szágba szökött, onnan pedig Mexikóba hajózott A várakozás szorongató, megalázó, reményteljes és csüg- gesztő napjait, Heteit írta le nagyszerűen Tranzit című, magyarul nemrég megjelent regényében. Miközben gyermekeivel együtt Mexikóban élt, férjét a Pétain kormány a Le Ver- net-i internálótáborba zárta. Anna Seghers 1947-ben visszatért Németországba, annak demokratikus felébe, 1951 és 53 között műveinek gyűjteményes kiadását jelentette meg az Aufbau Verlag. Végül, 1962-ben, a Német Szövetségi Köztársaságban is akad kiadó, amely bátorkodott Anna Seghers művet megjelentetni: A hetedik kereszttel, a Tranzittal és egy kétkötetes novéllagyűjteménnyel ismertette meg a nyugatnémet olvasókat. Anna Seghers a századdal együtt született, most ünnepli 65. születésnapját. Ekkor jelenik meg új elbeszéléskötete, A gyengék ereje. Munkáit a világ minden kultűmyelvére lefordították, szerte a világon mindenfelé, hazánkban is, óriási olvasóközönség várja újabb műveit. Ki vállalja a gazda szerepét, felelősségét? N apirenden: Nyíregyháza művelődése Vannak ismétlődő témák melyek makacs ellenfélnek mutatkoznak. Ilyen a megyeszékhely művelődésének helyzete. Ha elkezdődnek a gondo latfuttatások: mi az oka annak, hogy Nyíregyháza mint megyeszékhely, a gazdasági élet központja, kulturális- kisugárzása mégsem számottevő, rendszerint a tárgyi feltételekről esik szó. Nincs Nyíregyházának eg\ korszerű városi művelődési lé tesítménye, centruma, szükségállapot uralkodik a könyvtárban, kevés a mozi, nincsenek jó klubok, és így tovább. Kultúrpalota kellene, mint például a szombathelyi, ifjúsági ház, új filmszínházak, út könyvtárépület, s még jóriéháhy valóban hiányzó létesítmény. Az óhajokat, az igényeket azonban a valóságos lehetőségekhez szükséges szabni. Ezt szűrték le a városi tanács végrehajtó bizottságának tagjai legutóbbi ülésükön. Kertelés nélkül Egy felmérés tanulságai Az őszi megyei könyvhetek margójára Tiszavasváriban évek óta közismerten rendszeres szövetkezeti könyvterjesztés folyik. Az utóbbi öt esztendőben, közel másfél milliónyi értékű könyv került a község dolgozóinak kisebb nagyobb házi könyvtárába. Emellett a Kossuth Kiadó, a Magyar Könyv és j az Állami Könyvterjesztő Vállalat részéről jelentős idegen könyvforgalma van. Ennek a többoldali könyvterjesztési munkának a gyümölcsét arattuk le most, amikor az őszi megyei könyvhetek alkalmával a községi művelődési állandó bizottság, a helyi könyv- terjesztők, az iskolák, a művelődési ház felmérték a község könyvállományát. 3800 családtól 1666 össze- frási szelvény érkezett vissza, mely szerint: 104 897 kötet könyve van (14 438 kötet szakkönywel) a 12 500 lakosú Tiszavasvászóljon, ne válaszoljon semmit. Segítsen Magdának, neki is nehéz... Későre járt már, amikor az őrnagy bekopogott Juhászék ajtaján. A gyerek indiánüvöltéssel ugrott a nyakába. — Ügy vártalak, Sándor bácsi... A mama le akart már fektetni, de mondtam neki, hogy biztosan megérkezel. Megígérted, hogy karácsonykor mindig eljössz hozzám. — El, kisfiam... minden karácsony este. Amíg csak élek, ez a mi esténk lesz. Az asszony molyogva nézte Őket, és hogy elrejtse Meghatottságát, erélyesen rájuk szólt: — Gyerünk férfiak! Nem tanyázunk az előszobában... — és kedves zsörtölődéssel tuszkolta befelé őkét. A férfiak azonnal egy öblös fotelba telepedtek. A kisfiú rajongva nézett az őrnagyra. — Es most mesélj gyorsan, mielőtt ágyba zavar anyú. — Miről meséljek? —■ Apukáról... hiszen mindig róla szoktál mesélni. Az őrnagynak ráncba szaladt a hotnioka. Térdére ültette Pistit, mélyen a szemébe nézett és beszélni kezdett: — Apukád a legjobb barátom volt. Együtt avattak tisztekké minket. Ezt már többször is elmondtam neked. Most azt szeretném elmondani, hogy milyen ember volt az édesapád. Halk szavú, szerény... ember, mint a többiek. És bátor katona, mint ezredében baj társai... — És ugye téged a testével védett a golyóktól? — Igen... Megsebesültem, s ő a golyózáporban rám- hajolt, hogy a testével védjen. önfeláldozó bajtárs volt. — Neked biztosan elmondta, hogy kit szeretett a legjobban? — Téged és ez édesanyádat... Azt akarta, hogy nagyon boldogok legyetek. Az asszony az ajándék- csomagokat rakosgatta a karácsonyfánál. Az őrnagy felállt és mellélépett. A kezébe csúsztatta a zsebkést. — Magda, ezt is tegye az ajándékok közé... O kül- di„: Ezután a feszülten figyelő kisfiúhoz fordult. Felemelte, arcát az atcáhdz SzoHtötta. — Nagyon szeresd az édesanyádat... A karácsonyfa egyik ágán megrebbent az ezüsthavas parányi játékharang, s egy pillanatra úgy tűnt, mintha csilingelne is. Egy könnycsepp hullt rá. rínak, a következő megoszlással : 39156 kötet fizikai dolgozó 33 815 kötet értelmiségi 16 22Ö kötet községi könyvtár 10 704 kötet egyéb vállalatok. A kulturális ellátottság: jűriíUs színházi hónap és áz ünnepi könyvhét hónapja. Ebben ä hónapban a tiszavasvári dolgozók: ruházatra 330 301, bútorra 330 468 foriritot költöttek. Ugyanakkor könyvekre 31 870, színházra 20 160 forintot adtak ki. Ami a legfontosabb: az állandó könyforgalommal szemben a községi könyvtár kölcsönzési forgalma 1965 január 1-től október 30-ig 41 110 kölcsönzés volt. Múzeumi hónap lévén a Vasvári Pál múzeumot október 1-től 24-ig 2117-ert látogatták. Tiszavasvári a falvakként váltakazó arányú jó, vagy jobbnál jobb könyvterjesztői területnek számító községekhez tartozik, melyből Csongrádtól Sopronig szerte az országban majdnem minden megyében található. Kérdezhetné valaki, miért mértük hát akkor fel könyállományun- kat?._ Annak bizonyítására, hogy egy állandó könyvforgalmú község könyvállományának felmérése, kulturális helyezésének meghatározása mellett, eligazítást nyújt szellemi életének további fejlesztéséhez és kulturális ellátottságának kimutatásához. S ami a legfontosabb, bizonyságot ad az egész könyvterjfesz- tés számára; hogy amit el lehet érni Tiszavasváriban, céltudatos munkával ugyanazt el lehet végezni Számarányához, s gazdasági adottságaihoz mérten a legkisebb faluban is. Nincsen tehát létjogosultsága a könyvterjesztési területek „fehér foltjai”-nak ÍVIa a rádió, televízió, a filth, s az országjáró Déry- hé Színház és a művelődési házak világában nincsen blyah dblgozó család, ahol ne hallották volna valamit a könyv jelentőségéről és ahoi ne látnák szívesen a könyvterjesztőt. 1 Gombás Bálint Tiszavasvári beszéltek a tényleges tárgyi nehézségekről. De a józan felmérés, a hiányzó kulturális létesítmények gondos számbavétele, a vár ható fejlesztés felvázolása mellett nem elsősorban a „tárgyi feltételek” szemüvegén keresztül mérték le a város jelenlegi művelődési állapotát. S nagyon jó, hogy így történt. Mindenki érzi. aki ebben a vámosban él, mi az. amiben még le vagyunk maradva más városokhoz, megyeszékhelyekhez viszonyítva. Mindenkinek kész „leltára” van saját területéről, az iskolák a nagy . zsúfoltságot, a múzeum a rossz raktározási feltételeken a képzőművészek á Műterem hiányát, a művészi festményeket, szdbrokat kedvelő dolgozók a „kis galériát’’ Írhatnák a hiányzó létesítmények listájára. De még van néhány dolog, ámi jó lenne, ha lenne. Ezek a tárgyi feltételek azonban sajnos lassan, de javulnak. Nerhcsak az igen tetszetős szabadtéri színházat, mozit, a kőszínházaf. a szaporodó tanyai művelődési otthonokat sorolhatjuk az utóbbi évek javára. Más, nem ennyire íátványös és fogható feltételek is vannak, melyek megváltoztak a népművelés hasznára. Á két jelentősebb művelődési otthon — a József Attila és a Móricz Zsimond — már régebben felhagyott az egészségtelen versengéssel, az egymást keresztező rendezvényekkel, s egyéb, inkább kárt, mint hasznot hozó rivalizálással. A kisebb művelődési otthonok is kezdik megtalálni saját „profilúkat”, kezdenek részt vállalni a város kulturális vérkeringésében. Ml az oka mégis, hogy a tárgyi feltételek javulását mégsem követi a népművelés tartalmi színvonala? Miért elenyésző a kulturális kisugárzás? Mivel magyarázható. hogy a népművelés fehér foltjai lassan tünedeznek el? Hogy a város dolgozóinak csak egy szűk rétege a rendszeresen művelődő, akik ott vannak a kiállításokon, a mozik- bah, a színházban, a Hangversenyeken ? Ezekre a kérdésetek kereste a választ a városi tanács végrehajtó bizottsága is, nem kendőzve saját felelősségét, a város és a megye művelődési dolgozóinak kritikáit sem. Nem lehet tovább a kedvezőtlen tárgyi feltételek bástyája mögé húzódni, elmosni a felelősséget az elmulasztott intézkedések után, A statisztika néha megnyugvásra késztető, több mint „3 ezer felnőtt tanul városunkban”. De van egy hasonló, ám kevésbé lá.vá- nyos szám is, a nyíregyházi üzemekben 3600 munkásnak nincs meg a minimális isko. lai képzettsége; a nyolc általános. A tsz-tagok végzettségéről nincs is felmerés. Lehet ezt a tárgyi feltételek hiányával magyarázni? Aligha. Évek óta visszatérő problémák is vannak, régi jóhírű megyei együttesek agonizálnak, nincs utánpótlása a Sok szép sikert megért József Attila énekkarnak. Talán nincsenek jó hangú és énekelni szerető nyíregyháziak? Vannak. Megszűnt a szirrifótiíkus Zenekar. Nincs egy színvonalas műsorral rendelkező városi együttes, megyei ünnepségeken falusi öntevékeny művészét! együttesek szerepelnek. Ez herh lertne báj, csakhogy a megyeszékhely nem képes nyújtani egy egész estét betöltő kulturális műsort. Volt már — évek óta -* szó a megyei hépi együttes létrehozásáról, amely nemcsak a város, a megye határain belül, de azon túl i8 reprezentálhatná a szabolcsi népi tán (-művészetet. Eddig ez csak óhaj. Mert senki sem vállalja a gazda szerepét, a megalakítással járó gondokat, szétfolynak az erők, közömbösségbe fullad minden kezdeményező lépés. Helyesen állapították meg a nyíregyházi kultutális é’et diagnózisát ezen az őszinte, lénvegretörő megbeszélésen. A bajok forrása a kettősség, a városi művelődési intézmények irányításában, ellenőrzésében. Sem a város; sem a megye nem ér- dembeli gazdája a megye- székhely művelődésének. A megye kissé odabtzza a tennivalókat a városra, a város viszont gyengének találja magát az olykor komplikált feladatok megoldására. így mafad gazda nélkül a megyeszékhely művelődése, ezért is irmétlőd- nek évenként a prob’émák, melyekről eddig inkább csak beszéltek, de kevés volt a tényleges munka a hibák elhárítására. Most azonban, hogy szélesebb alapokra helyezkődik a népművelés munkája, megalakult a megyei és a város! népművelési tanács, az eddiginél jobb lehetőség nyílik á közös munkára. Vállalni kell sürgősen a gazda szarepét, felelősségét. Nagyszerű volt ez az éji vihar. Hörgő morajában küldte előre szilaj, húst lehellő követéi Majd a hegyek koszorújából lerohant a Dunáig s csattogtatta tüzes merinyei ostorai! Alvó kis falukat vert fel riadó robajával, ablakon át láttam: lángol a szénakazal, Ott a sötétség félkaraját beragyogja világa, rémképpé magasít egy lobogó jegenyéi Am a vad égzengékt zúgás váltotta: özönvíz s a kiálüdt tűznek egy ura lett a sötét Fulladozott a csatorna a bő zápor rohamától, India fellege ont ily zuhogással esőt Kurjongattak a fák, ujjongtak a bokrok, a rétek szikkasztó heteink gyilkos aszálya után, szívta, vedelte a föld a vizet, mint szeszt az a korhely, akinek Ínye soká várta a dr ága italt Éreztem: ha fa volnék most magas erdei ormon, élvezném, hogy a víz hogy fut alá tövemig, s harsognám a cikázó fényben a záporesöbe: Fürdess meg, gyönyörű, éjjeli, dús zivatar! Áprily Lajos: V Éjjeli zene
