Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

XXIL ÉVFOLYAM, 281. SZÁM ARA: 80 fillér 1965. NOVEMBER 38. VASARNAP A pártszervezet a szövetkezeti demokrácia őre Befejeződött az EiiSZ-Sien a vita az atomfegyver-kisérietek beszüntetésére A közös gazdálkodás évei nemcsak a határ külső ké­pében, s távolról sem csupán a gazdálkodás anyagi ered­ményeiben hoztak változást, hanem a gazdák szemléleté­ben is. A szövetkezeti gaz­dálkodás gyakorlata nyomán a múlt ködébe veszett egész sor szorongást keltő balhie­delem, amelyekkel terhelten kezdték a szövetkezetek tág- iái az új életet. Nem állít­hatjuk, hogy ma már min­den szövetkezeti tag megta­lálta helyét a közösben, de senki sem tagadhatja, hogy ma milliónyi — hajdan ma­gának élő — prasztgazda sajátjává vált a tudat, hogy társaival együtt, gazdája, tu­lajdonosa a szövetkezetnek. Nem magától ment végbe ez a változás. A kommu­nisták, a szövetkezeti párt- szervezetek szívós, kitartó munkája kellett ahhoz, hogy a dolgozó parasztok rend- szeretete és igazságérzete a demokrácia „megtanulásá­val”, a „beleszólás” lehető­ségének és hasznosságának felismerésével párosuljon. Évek munkája kellett ahhoz, hogy a szövetkezeti tagok az elnökben, a főagronómus- ban, • brigádvezetőkben a bizalmukkal megtisztelt gaz­dasági vezetőt lássák, aki társuk a gazdálkodásban, megbízatása folytán vezeti a közös ügyeket, de egyébként mindenért felelős a tagok előtt. Ha most azt mondhatjuk: a közös gazdaságok tagjai­nak többsége a szövetkezet lényegéből fakadó demokra­tikus jogok tudatában él és dolgozik, az mindenekelőtt annak köszönhető, hogy pártszervezeteink — köteles­ségüknek megfelelően — őr­ködtek afölött, hogy minde­nütt betartsák a szövetke­zeti demokrácia elvét. A két­ségtelen eredmények ellené­re mégsem állíthatjuk, hogy a pártszervezetek kimerítet­ték azokat a lehetőségeket, amelyeket a demokrácia he­lyes alkalmazása a gazdál­kodás fejlesztésében, a ve­zetők munkája hatékonysá­gának fokozásában, a tagok tudatának formálásában nyújt. A szövetkezeti de­mokrácia kibontakoztatásá­hoz azzal nyújtanak a leg­nagyobb segítséget a kom­munisták, ha mindenekelőtt a pártszervezeten belüli de­mokráciát biztosítják. így mutatnak példát a szövetke­zet egész tagságának. A szövetkezeti pártszerve­zet ellenőrzést gyakorol a gazdasági vezetők munkája, tevékenysége, vezetési mód­szere fölött. A pártszervezet sohasem hagyhatja figyel­men kívül, hogy a demok­rácia a szövetkezetekben — nem formaság, az a szövet­kezet vezetésének legfonto­sabb elve, s egyben a jó gazdálkodás elengedhetetlen emelője. Ennek betartására ösztönzi, az egyik legfonto­sabb kommunista kötelesség a szövetkezetekben. írott szabályok rögzítik a szövet­kezet vezető szerveinek, a közgyűlésnek, az igazgató­ságnak, az ellenőrző bizott­ságnak, az elnöknek jogkö­rét és feladatát. Vezetni, ál­talában nem kis feladat, de­mokratikusan vezetni pedig művészet. Nos, a legjobb szövetkezetek vezetői már megtanulták a módját, mi­ként lehgt a szövetkezeti de­mokráciában rejlő lehetősé­geket a leggyümölcsözőbben felhasználni. Hányszor találkozhatunk mégis elnökökkel — főleg nagy munkaidőben — akik a hozzájuk fordulókat azzal hárítják el: „ugyan, hagyjál barátom, hisz’ azt sem tu­dom, hol áll a fejem, annyi a gondom!” Pedig, ha a kommunisták az ilyen el­nöknek azt tanácsolják, hogy gondjaival forduljon a ta­gokhoz, biztosan sikerülne megosztania a gondokat, a feladatokat. Van olyan vég­letes eset is, amikor az el­nök, — ha kell, ha nem, — közgyűléssel szavaztat meg minden intézkedést, hogy ne kelljen neki magá­nak vállalnia a felelősséget. Egyik nem él, a másik visz- szaél a demokrácia lehető­ségeivel. Világos, hogy azok a vezetők gondolkodnak he­lyesen, akik igazukról igye­keznek meggyőzni a tago­kat: érvelnek, vitatkoznak helyesnek ítélt elgondolásaik mellett, de tanulnak is a ta­goktól, felismerik a józan, tárgyilagos javaslatokat, s képesek saját elgondolásai­kat, a többség akaratával egy közös akarattá ötvözni. A legjobb szövetkezetek­ben a pártszervezet még a munkák dandárja idején is —a téli hónapokban annál inkább — talál módot a tanácskozásra a tagokkal, őrködik afölött, hogy min­den vezető igazodjék a de­mokratikus vezetés követel­ményeihez. Amikor a kom­munisták taggyűlésükön be­számoltatják az elnököt, vagy az agronómust egyes folyó munkák helyzetéről, s ha olykor figyelmeztetnek is egyes vezetőket a demokrá­cia követelményeinek betar­tására, akkor az egész szö­vetkezeti tagság érdekében teszik ezt. Itt-ott előfordul, hogy egyes szövetkezeti vezetők — főleg akiknek vezetési gyakorlatában eluralkodott a parancsolgatás — nem szí­vesen veszik, ha a pártszer­vezet vezetősége, vagy tag­gyűlése beszámoltatja őket. Nos, a pártszervezetek, a kommunisták helyesen te­szik, ha ilyen esetekben a felsőbb pártszervek segítsé­gét Is igénybe veszik, hogy választott vezetőiket a de­mokratikus vezetés módsze­reire szoktassák. A szövet­kezetben nincs helye paran­csolgatásnak, és parancsok­kal igazgató vezetőknek. Ott csak egyetlen parancs léte­zik: a közösség érdeke és akarata. Csak a demokratikus ve­zetés ad lehetőséget és er­kölcsi alapot ahhoz, hogy a szövetkezet vezetői követke­zetesen harcoljanak az olyan szemlélet és gyakorlat ellen, amely a szövetkezeti de­mokráciát anarchiává akar­ja változtatni. Egyesek szá­ján még ma is könnyen ki­szalad a meggondolatlan mondás: „nem érdekel, nem az enyém!” Az ilyen szem­lélet és gyakorlat természe­tesen ugyanúgy sérti a kö­zösség érdekeit, mint a pa­rancsolgatás, ezért érthető, hogy a kommunisták ez el­len is harcolnak. Őrködni afölött, hogy a szövetkezet tagjainak véle­ménye, javaslata vagy kriti­kája meghallgatást nyerjen, igen fontos kommunista kö­telesség a szövetkezetekben. Ahol minden tsz-tag érzi, hogy gazdája a szövetkezet­nek, józan tárgyilagos véle­ményének súlya van, ott jó a hangulat akkor is, ha sű­rűsödnek a tennivalók. S a jó hangulat nemcsak önma­gában jó, hanem arra is, hogy szélesen kibontakoz­zék a szövetkezeti gazdák alkotó kezdeményezése. For­málni, védeni a demokrati­kus légkört a szövetkezetek­ben pártunk tagjainak nem­csak kommunista kötelessé­gük, de egyben olyan tett is, amely később gazdag ter­mést hoz a közösség javára. (Tóth) Ezekbep a hetekben jóné- hány út mellől eltávolították a számtáblákat. Ennek okai­ról a KPM h\zúti Főigaz­gatóságon a következőket mondták az MTI munka­társának. — Átszámozzuk az utak egy részét. 1934-ben osztá­lyozták utoljára a közuta­kat, akkor kapták a most is érvényben lévő számozást. Azóta azonban sokat vál­tozott úthálózatunk. Egyes utak, amelyek korábban forgalmi jelentőségüknél fogva számozottak voltak, ma már csak helyi jelle­gűek, mint például a 203-as, Vác—Gödöllő között vezető út, amely most már nem is kap számot. A Zalaegerszeg — Vasvár között vezető, összekötő út viszont főfor­galmi útvonallá fejlődött és jelentőségét mutatja az is, hogy kétszámjegyű — 74-es — számot kap. A KPM Közúti Főigazgatóság a for­galmi és műszaki, gazdasá­gi vizsgálatok alapján az országos közutakat három kategóriába sorolja, első­rendű főutakat, másodrendű főutakat, illetve alsóbbrendű — összekötő és bekötő — utakat különböztet meg. Az utak új osztályozása ja­nuár 1-én lép életbe. Az új sorolás szerint 14 elsőrendű főútvonal lesz az országban, egy, illetve két számjeggyel jelezve. Az 1-es út új útvonala Budapest— Tatabánya — Almásfüzitő — Győr—Hegyeshalom. A régi 1-es út Budapest—Dorog— Almásfüzitő közötti szakasza 10-es jelzést kap. A 2-től 8-ig a főútvonalak számo­zása változatlan. Az l/a he­lyett — mivel ilyen jelzést nemzetközi viszonylatban nem használnak, — a 15-ös számot kapja a Magyaróvár New York, (MTI): Az ENSZ-közgyűlés első­számú politikai bizottsága — amelynek a magyar Csatorday Károly az elnö­ke — befejezte az atom­fegyver-kísérletek teljes be­tiltása kérdésének megvita­tását. A vita során a Szov­jetunió és több más or­szág képviselői hangsúiyo»- ták, véget kell vetni min­denfajta atomkísérletnek. Rámutattak, hogy az erre vonatkozó tilalom a világ­béke javát szolgálná és enyhítené a fegyverkezési hajszát A szovjet küldöttség új­ra javasolta, hogy a nem­zeti észlelőeszközök fel- használásával tiltsák be a föld alatti atomfegy ver-kí- kísérleteket. A moszkvai szerződés megkötése , óta eltelt több mint kétéVes időszak megmutatta, kizá­rólag a nemzeti észlelőesz­közök felhasználásával hi­ánytalanul megvalósítható az ellenőrzés. Az Egyesült Államok, Anglia és több más nyugati ország képvi­selői azonban továbbra is ragaszkodtak a helyszíni felügyelet létrehozásához. A több napon át tartó vita eredményeként a bi­zottság 86 szavazattal 13 tar­—Rajka közötti út. 21-es számmal elsőrendűvé lépett elő a Salgótarján—Somos­kői út .47 helyett 41-es lesz a Nyíregyháza—bereg- surányi, 4/a helyett 42-es lesz a Püspökladány—bi- harkeresztesi, 46 helyett 43- as lesz a Szeged—makói út. tózkodás mellett elfogadta a 34 ország által beterjesz­tett határozati javaslatot. A javaslat felszólít az atomfegyver-kísérletek tel­jes beszüntetésére, sürgeti a moszkvai atomcsendegyez- mény szellemének és elő­írásainak betartását. Ugyan­akkor javasolja a tizen- nyolchatalmi leszerelési bi­zottságnak, hogy folytassa munkáját olyan szerződés kidolgozása érdekébe^, amely megtilt minden atomfegyver-kísérletet, dol­gozzon ki intézkedéseket, amelyek segítségével haté­konyan be lehet tiltani miden atomfegyver-kísérle­tet valamennyi közegben. A határozat hangoztatja, hogy az utóbbi időben megjavultak egy nemzet­közi szeizmográfjai együtt­működés lehetőségei és ja­vasolja a bizottságnak, hogy készítsen erről a kérdésről beszámolót az ENSZ-kös&- gyűlés számára. Mint Szemjon Carapkin, a Szovjetunió képviselője e kérdéssel foglalkozva rá­mutatott, nem nehéz észre­venni, hogy a határozat be­fejező része kétségeket és gyanakvást támaszt, mivel nem szögezi le világosan, hogy a moszkvai egyez­Azofe az utak, amelyeken szekér nem haladhat, a jö­vőben számuk elé egy M- jelzést kapnak, — ami azt jelzi, hogy c$ak motoros járművek vehetik igénybe — így január 1-től a Buda­pest—Tatabánya közötti 1-es út jelzése: M—1, mény, elfogadott formájá­ban, valamennyi előírásá­val ki kell terjeszteni a föld alatti atomfegyver-kí­sérletekre. Ehelyett valami­féle új szerződés kidolgo-* zását, új intézkedések fo­ganatosítását javasolja. A nyugati hatalmak nem is rejtik véka alá. hogy ilyen intézkedéseken nem­zetközi ellenőrzés és fel­ügyelet megteremtését, vagyis a kémkedés legali­zálását értik. Éppen ezért a szovjet küldöttség tartózkodott a szavazástól. A tartózkodók között volt még Algéria, Belorusszia, Bulgária. Cseh­szlovákia, Franciaország, Guinea, Kuba, Lengyelor­szág, Magyarország, Ma­uritánia. Mongólia és Uk­rajna. Az első számú politikai bizottság ezután áttért a kövekező napirendi pont, Afrika afomrpentes övezet- té nyilvánítása kérdésének megvitatására. Huszonegy afrikai ország küldöttségei pénteken erről a kérdésről együttes határozati javasla­tot nyújtottak be. Ez java­solja, hogy az ENSZ-köz­gyűlés hagyja jóvá az Af­rikai Egység Szervezet 1964 júliusában megtartott kai­rói ülésének nyilatkozatát, amely Afrikát atommentes övezetté nyilvánítja A 21 ország javasolja hogy vala­mennyi ország tartózkodjék az afrikai földrészen vég­zendő atomfegyver-kísérle­tektől, az atomfegyverek előállításától és elhelyezé­sétől Afrikában. Javasolja továbbá az atomhatalmak­nak, ne adjanak át más államoknak olyan adatokat, amelyeket Afrikában az atomfegyverek előállításá­ra és bevetésére lehet fel­használni. A bizottság pén­tek esti ülésén a nigériai küldött rövid felszólalása után a kérdés vitáját hét­főig elhalasztották. Az ENSZ-közgyúlés gyámsági bizottságában pénteken este 77 szavazat­tal 17 tartózkodás mellett (a tartózkodók között volt az Egyesült Államok és Anglia is) olyan határozat született, amely felszólítja Angliát, adjon késlekedés nélkül függetlenséget Mau- .ritius szigetének, és tartsa tizteletben a szigetország területi épségét: A gyámsági bizottságban a Dél-Afrikai Köztársaság irányítása alatt álló Dél- nyugat-Afrlka helyzetének megvitatása során feszólalt Lőrinc Tamás magyar ENSZ-küldött. Kijelentette, hogy nyugatnémet vegyé­szek mérgesgázokat állíta­nak elő, melyet Délnyu- gat-Afrika lakossága ellen használhatnak fel. A magyar küldött rámutatott, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság fajüldöző hatóságai volt náci tisztek alkalmazásával próbálják fékentartani a függetlenségre törekvő dél' nyugat-afrikai lakosságot Slowikowski lengyel kül-> dött felszólalásában szintéit arról szólt, hogy sok egy­kori náci tevékenykedik Délnyugat-Afrikéban, ezeg a volt német gyarmaton Kis gép. de a gyorsabb termelést segíti a nyíregyházi ruhagyárban. A holozó-ventli ző készüléken Bálint Jánosné dolgozik. Foto: Hammel------------- --------------- - -................. • ! Január 1-től új számot kap néhány főútvonal TOJ(C fROlET/RfAI, EGYESÜLJETEK!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents