Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
A munkásosztály forradalmi élcsapata Több, mint egy évszázaddal ezelőtt született meg a kommunista mozgalom. Azóta a kommunizmus a legbefolyásosabb politikai erő lett, amely átalakítja bolygónk társadalmi arculatát. Sok minden megváltozott a Földön. A kapitalizmus elveszítette egykori stabilitását. Egyre mélyülő általános válságba került. Létrejött és fejlődik a szocialista világ- rendszer, s a történelem döntő tényezőjévé válik. A nemzeti felszabadító mozgalom csapásai alatt széthullott az imperializmus gyarmatrendszere. A felszabadult népek a társadalmi haladás új útjait választják. Az emberiség feltartóztathatatlanul halad a szocializmus és a kommunizmus felé vezető úton. A fejlet tőkés országok kommunista pártjai, amelyek a munkásosztály forradalmi pártjai, nagy szerepet játszanak a munkás- és felszabadító világmozgalomban. Ezek a pártok szem előtt tartják a nemzetközi kommunista mozgalom programadó dokumentumaiban, az 1957. és 1960. évi moszkvai értekezletek nyilatkozataiban kifejtett forradalmi elmélet és politikai elveit, s joggal lépnek fel a nyugateurópai és észak-amerikai munkásosztály 200 milliós osztagának forradalmi élcsapataként. A nyugat-európai és észak- amerikai kommunistáknak nehéz helyzetben kell kifejteniük tevékenységüket. A munkásosztállyal a politikailag tapasztalt monopoltőkés burzsoázia áll szemben, amely gigászi katonai-politikai és propaganda apparátusra támaszkodik, s minden eszközzel igyekszik erősíteni és számára biztonságossá tenni a világkapitalizmus fő szinterét. De a történelmi fejlődés objektív menete ezekben az országokban is mind élesebben veti fel az alapvető szocialista átalakulások szükségességét, A tudományostechnikai forradalom, s a termelés ennek alapján kibontakozó roppant nagymérvű társadalmasítása egyre parancsolóbban követeli a termelési eszközök társadalmi tulajdonát, a termelőerők társadalmi szabályozását. A forradalmi világmozgalom. elsősorban a szocialista országok és a nemzeti felszabaditó mozgalom sikerei erőteljes befolyást gyakorolnak a kapitalista rendszer fő központjaira is és meggyorsítják a forradalmi mozgalom növekedését. Éleződnek az ellentmondások a munka és a tőke között. Ezt tanúsítja a proletariátus sztrájkmozgalmának fokozódó hevessége. A fejlett tőkés országokban 1958—1960 között 75 millió, a következő három évben pedig már 128 millió dolgozó sztrájkolt. Azóta is változatlanul magas színvonalon maradt a sztrájkharc hevessége. A fejlett tőkés országok munkásosztályának az új helyzetben, amikor is a szocializmus javára gyökeresen megváltoztak a világ erőviszonyai, sikerült lényeges engedményeket kicsikarni az uralkodó osztálytól, s újabb pozíciókat meghódítani az osztályharcban. Számos országban a munkásosztály kivívta a béremelést, s a társadalombiztosítási rendszer bizonyos fokú megjavítását. De vajon anyagi helyzetének javulásával nem csökken-e a munkásosztály for- raöalmisága? A burzsoá ideológusok ehhez fűzik azt a reményüket, hogy állandósítani tudják a tőkés rendszert, De ez hiábavaló ábránd. „ . A munkásosztály a tőkés országokban egyre világosabban látja, hogy ő maga az egész termelési folyamat fő mozgatója, s egyre határozottabban követeli, hogy aliák meg számára a társa* «észlet a Pravda okt. 13-i száma haso.llo cikkéből. dalomban ténylegesen elfoglalt helyének megtelelő jogokat. A munkásosztály forradalmi energiájának fokozódásához hozzájárulnak a jelenkori kapitalista társadalom szociális struktúrájának változásai. A fejlett tőkés országokban az osztályerők intenzív polarizálódása megy végbe. Az egyik póluson maroknyi fináncmágnás áll, — s az ellentétes póluson a nemzet széles rétegei koncentrálódnak — a munkások, a parasztok, a városi kispolgárság, az alkalmazottak, az értelmiség, — amelyekre a monopóliumok nyomása nehezedik. Ez azt jelenti, hogy a munkásosztály forradalmi mozgalmának társadalmi bázisa szélesedik, s objektív lehetőség nyílik a dentbkratikus erők széles körű antimonopolista koalíciójának kikováesolásá- ra. A nyugat-európai és északamerikai kommunista pártok politikai programjának gyújtópontja a demokráciáért vívott harc. amelyet a kommunisták a szocializmusért vívott harc részének tekintenek. A fejlett kapitalista országok kommunista pártjai dokumentumaikban a demokratikus átalakulások átfogó programját terjesztik elő. Ez a program előirányozza a gazdaság kulcságazatainak államosítását, a termelés demokratikus ellenőrzését, a munkásosztály szerepének növelését a társadalmi életben, a munkás- osztály részvételét a gazdaság igazgatásában, az egész társadalmi rend demokratizálását, s a militarista és háborús politika élharcosainak szerepét betöltő monopóliumok mindenhatóságnak megszüntetését, stb. Ezek az intézkedések összhangban vannak a nemzet többségének érdekeivel, s megérlelődtek a fejlet kapitalista országokban. Mindegyik ilyen jptézlig^s, anélkül, hogy megsemmisítené a kapitalista kizsákmányolást, aláássa a monopóliumok uralmának alapjait és így, Lenin kifejezésével élve, egy-egy lépés a szocializmus felé. A demokráciáért vívott harc, amelynek célja a dolgozók érdekeinek védelme, egyben előmozdítja a munkásosztály végcéljának megoldását, a tőke uralmának megszüntetését is. E harc folyamatában kialakulnak a proletariátus és más dolgozó rétegek széles körű osztály- szövetségei, formát öltenek a szocialista forradalom politikai erői, s a tömegek fokozatosan megértik a szocializmusra való forradalmi áttérés szükségességét. A kommunisták, a mélyreható demokratikus átalakulások programját előterjesztve. egyben harcolnak a reformizmus ellen, amely a szocialista forradalmat a kapitalista rendszer keretein belül maradó reformok halmazával akarja helyettesíteni. A mélyreható demokratikus reformok programjának célja — új pozíciók fokozatos meghódítása a kapitalizmus megdöntéséért vívott osztályharcban. A tőkés országok kommunista pártjai egyik fő internacionalista feladatuknak tartják, hogy harcoljanak a békéért, az új világháború veszélye ellen. Erélyesen ellenzik a NATO sokoldalú nukleáris erőinek terveit, a Bundeswehr atomiéi fegyver- zését, , s a világ különböző térségeiben végrehajtott imperialista provokációkat. S amikor mindegyik ország kommunistái harcolnak a békéért, nemcsak országuk nemzeti érdekeit védelmezik, hanem valamennyi ország dolgozóinak érdekeit is, vagyis az egész emberiség érdekeit, mindenekelőtt azoknak a népeknek az érdekeit, amelyek szembekerültek az imperialista agresszióval. A világesemények menete parancsolóan követeli valamennyi ország kommunistáinak akcióegységét. Működésbe lépett a harcias „Johnson-elv”. Bombák robbannak Vietnamban. Amerikai hadosztályokat vetettek be a népek felszabadító mozgalmának letörésére. A nemzetközi feszültség gócaiban hol itt, hol ott feltörnek a háború szikrái. Az imperializmus a közvetlen agresszív akciók újabb menetet szervezi meg a béke es a szocializmus erői ellen Fokozódik a háborús veszély, A jelenlegi körülmények között kiváltképpen világosan mutatkozik meg az in- tei nacionalizmus és az igazi proletárforradaimiság szerves összefüggése. Aki szívén viseli a felszabadító világmozgalom érdekeit, annak feltétlenül valamennyi forradalmi erő, s természetesen valamennyi kommunista part internacionáiis egybe- forrasztására kell törekednie. A nemzetközi kommunista mozgalom felnőtt és bonyolult szervezetté vált. A pártok különböző feltételek között működnek, tapasztalataik sem egyformák. Egyáltalán nem meglepő, hogy a különböző pártok véleménye bizonyos kérdésekben egy-egy időpontban nem egyezik. A fő az, hogy a kommunista pártok a nézeteltérések ellenére egységre törekedjenek a közös célokért, s a közös imperialista ellenség ellen vívott harcban. Kialakulóban vannak a kommunista pártok internacionalista egységének olyan formai, amelyek összhangban vannak a mai feltételekkel. Természetszerűleg a különböző kommunista pártok némileg eltérően közelítik meg a kommunista mozgalom egységének problémáját is. Vannak ilyen különbségek a fejlett kapitalista országok kommunista pártjai között is. De mindegyik párt ugyanakkor közösen törekszik az egységre. A fejlett tőkés országok kommunista, .pártjai mind támogatták . a márciusi moszkvai konzultatív találkozó felhívását, amely ak- ciógységre szólított fel minden kommunista pártot, tekintet nélkül az egyes kézv désekben köztük fennálló nézeteltérésekre. A fejlett tőkés országok marxista—leninista pártjai helyeselték a moszkvai találkozó jelszavát, amely szerint, az ami egyesíti a különböző országok kommunista pártjait, sokkalta erősebb annál, ami elválasztja őket a jelen pillanatban. Mint az SZKP programja mondja, a győztes szocializmus példájává] forradalmasítja a tőkés világ dolgozóit, harcra ösztönzi őket az imperializmus ellen és óriási mértékben megkönnyíti ezt a harcot. A fejlett tőkés országok marxista—lininista pártjai ezért tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget annak, hogy fejlesszék inter- nacionális kapcsolataikat, erősítsék a testvéri barátságot a Szovjetunióval, és a többi szocialista országgal. A szovjet kommunisták nagyra értékelik azoknak a kommunista pártoknak az álláspc/ tját, amelyek internacionalista kötelességüknek tartják, hogy védelmezzék a szocialista országokat és leleplezzék a szocializmusról terjesztett kommunistaellenes koholmányokat. A kapitalista világ kommunista pártjai a proletármtemacio- nalizmus egyik fő kritériumának tekintik a hatékony szolidaritást a nemzetközi munkásosztály gyermekéhez, a szocialista^ közösséghez tartozó országokkal. A fejlett tőkés országok munkásosztálya a monopol- tőke ellen, a demokráciáért és a szocializmusért harcolva aláássa a világimperia- lizmus pilléreit. A harc élcsapatában a kommunisták menetelnek. Minden igazi internacionalista szent kötelessége, hogy Tevékenyen támogassa a kapitalista országok kommunista pártjainak önfeláldozó harcát. fingjai* haxaárulók és szőwefséffeik Nincs abban semmi csodálkozni való, hogy Király Béla, a nyugaton élő magyar emigráció egyik „vezéralakja”, aki Nyugat-Né- metországban tölti napjait, amióta 1956 novemberében elhagyta Magyarországot, ismét az Egyesült Államokban járt. A nyugaton működő különböző „magyar szervezetek” vezetőinek útja időről-időre az USA-ba vezet. Király Béla is többször járt már ott, mostani látogatásának nyíltan bevallott célja, hogy részt vegyen az ottani „magyarok” „szabadság teáján”. Az Amerikai Egyesült Államok évente sok százmilliót költ a népi demokratikus országok ellen irányuló, kémkedésre, és di- verzi'őraV jkfrály 5ää Egyesült Államokban megfelelő súlyú amerikaiakkal . is tárgyalt. Természetesen a kulisszák mögött. Es természetesen a pénzről, amelyre a Király Béla vezette „Magyar Szabadságharcos Szövetséginek égető szüksége van, hogy amúgy is lecsökkent működése ne szűnjék meg teljesen. USA dolláron A Király Béla vezette „Magyar Szabadságharcos Szövetség” azonban csak egy a számtalan kisebb-na- gyobb, — magát magyamak nevező — egyesület közül, amely amerikai pénzen, az amerikai kormány hidegháborús céljainak szolgálatában működik. Ez a szervezet csak 1956 végén alakult. Vannak azonban odakint sokkal régebbi szervezetek is.. Itt van például Záko András volt horthysta hírszerző tiszt, — a végén vezérőrnagy — magát „Magyar Harcosok Bajtársi Szövetségének” nevező egyesülete. Az MHBK nem sokkal a háború utón alakult, a mai Nyugat-Németország területén (vagyis a három nyugati hatalom, az amerikaiak, az angolok és a franciák által megszállt szektorokban), azokból a „magyar királyi” tisztekből, akik a szovjet csapatok elől Nyugatra menekültek, és saját érdekükben nem mertek hazatérni. S mert a világon semmiféle békés foglalkozáshoz nem értettek, igyekeztek „katonai tudásukat” hasznosítani. Az MHBK csaknem két évtizedes tevékenysége során egymást követték a botrányok. Zákót társai — teljes joggal — újra és újra meggyanúsították azzal, hogy azokat a pénzeket, amelyeket az amerikaiaktól, s a nyugatnémet kormánytól kapott (mert a Német Szövetségi Köztársaság a maga.' az amerikaiaknál valamivel szerényebb, de azért korántsem jelentéktelen eszközeivel szintén hoz „anyagi áldozatokat” az emigráns szervezetek javára) elsikkasztotta, illetve nem „rendeltetésének megfelelően használta fel. A tábornok topott Egy 1960-ban lezajlott botrány során egészen nyíltan beszéltek róla: az MHBK által beszervezett, kiképezett, a Magyarországra átdobott kémek azért buktak le teljes számban, mert Zákó a felszerelésükre kapott pénz nagy részét a saját céljaira fordította, s így a kémeknek kevés jutott belőle. Maga Zákó sem tagadja (nem ^.tagadhatja) ,- hogy szervezete tulajdonképpen semmi más, .mint a CIA és a nyugatnémet Gehlen kémreziden túrája. Az MHBK fő feladata, hogy a nyugatra került magyarok közül kiválogassa a kémnek alkalmas anyagot, s a ..tehetségeseknek” találtakat beszervezze, az amerikai és a nyugatnémet hírszerző szolgálatai egyetértésben kiképezze, s aztán átdobja Magyarországra. Zákó, aki ma Münchenben lakik (egy ideig Ausztriában élt, s de az osztrák hatóságok lehetetlenné tették további működését, s így jobbnak látta átköltözni a számára szabadabb Német Szövetségi Köztársaságba), személyesen irányítja az MHBK kémtevékenységét. A hidegháború szolgálatában Akadnak a Német Szövetségi Köztársaságban olyan szervezetek is, amelyek ösz- szejöveteleiken ugyancsak Magyarországról beszélnek, de nem magyarnak, hanem „magyarországi”-nak vallják magukat. A háború után — a szövetségesek közötti egyezmény értelmében — több ezer svábot telepítettek ki Magyarországról Németországba. Azok a magyarországi németajkú polgárok, akik a mai Német Demokratikus Köztársaság területére kerültek, hamar beleilleszkedtek az építő munkába, s ma megelégedett, békésen dolgozó emberek. Ä Német Szövetségi Köztársaságban élő volt magyarországi svábok esetében azonban a bonni állam gondoskodik róla, hogy ezeket az embereket szüntelen nyugtalanságban tartsák, s ha lehet felhasználják a Magyarország elleni propagandára és akciókra. A volt magyarországi svábok az úgynevezett „magyarországi németek szövetségébe” tömörülnek, melynek olyan prominens vezetői vannak, mint például dr. Goldschmidt, aki annak idején a hírhedt Volksbund, a magyarországi német népcsoport vezetője volt — magas SS tiszti rangban.. Közismert, hogy a Volksbund talán legfontosabb része volt a nácik magyarországi ötödik hadoszlopának. A „szabad világ“ fasisztái A nagyobbaknak számító emigráns szervezeteken kívül egész - sor . kisebb-nagyobb fasiszta és jobboldali magyar emigráns egyesülés működik a „szabad világban”, ahol a kommunistákat. a haladó embereket tii- dözik, de minden támogatást megadnak a legszélsőségesebb reakciós elemeknek. A szervezetek nagy száma azonban nem jelenti, hogy nagy lenne a befolyásuk is a nyugaton élő magyarságra. A hazánktól távol élő honfitársaink legnagyobb része fütyül ezekre a szövetségekre, hazaárulónak tartja őket, és pontosan tudja, hogy fennmaradásukat csak az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság hatalmas pénzösszegeinek köszönhetik. Mostanában különösen csökkent e szervezetek befolyása. Egyre többen látogatnak haza Magyarországra, és mind többen győződnek' még arról, hogy az emigráns vezetők hazudtak, Magyarországon a helyzet és az élet egészen niás, mint azt a jobboldali emigráns lapok feltüntetik. És mit tesznek ilyenkor az ellenség zsoldjába szegődött. szövetségecskék? Megpróbálják a kiterebélyesedett utazást, rokonlátogatást a visszájára fordítani. A Bécsi Magyar Híradótól kezdve a Sao PaulóbanL megjelenő Dél-Amerikai Magyar Hírlapig arról cikkezik a jobboldali emigráns sajtó, hogy a hazalátogatók ne higgyenek „a kommunista propagandának”, vagyis a saját szemüknek, viszont igyekezzenek itthoni látogatásukat a „Szabad világ” szolgálatába állítani, s itthon terjesszék a nyugati életforma dicséretét és világnézetét. Vannak haza látogatók — igaz, csak egy töredék —, akik úgy gondolják, hogy ez hasznos ta- . nács, s eszerint is cselekednek. Sok babért azonban nem aratnak. ' legfeljebb egy-két hiszékenynél találhat táptalajra az' elvetett konkoly. Az Egyesült Államokban és a Német De- vetségi Köztársaságban hibásan kalkulálnak. Alaposan ráfizetnek erre az üzletre ... M « KÉPZŐMŰVÉSZEINK VÁZLATKÖNYVÉBŐL
