Kelet-Magyarország, 1965. november (22. évfolyam, 257-282. szám)
1965-11-20 / 274. szám
Igazodni a követelményekhez Minden iparágban és üzemben napirenden van a normák karbantartása, a technológiai folyamat megváltozása után a teljesítménykövetelmény újabb meghatározása. Sok embert megnyugvással tölt el, hogy a szervező munka befejeződött, jó normákkal dolgoznak. Egyről azonban elfeledkeznek; a munkások egyik jelentős része nem dolgozik normában, hatása mégis van a termelékenység alakulására. Nem kevés emberről van itt szó. Hiszen vállalataink egy részénél igen tekintélyes az órabérben dolgozó fizikai, szellemi munkások száma. A Talajerőgazdálkodási Vállalatnál negyvennégy százalék az alkalmazottak száma. A szesziparnál meghaladja az ötvenet. A Va- gépnél 220 munkás mellett 84 alkalmazott van. Nemcsak a társadalmi igazságosság igényli a szigorú mérce alkalmazását a dolgozók különböző csoportjainál; az élet tűzte napirendre a termelékenységi színvonal általános emelését. Ha ez így van, akkor ezeknek a dolgozóknak is jobban meg kell határozni a teljesítmény követelményt. Végső soron persze a termelő műhelyek eredményes munkájától függ a termelékenység emelkedése. De csak végső soron! Mert bár szigorúbb normákkal dolgoznak az anyagi javakat közvetlenül előállító munkások, ez automatikusan még nem növeli a termelékenységet. A kiszolgálásra hivatott időbéres munkásoknak (anyagmozgatóknak, gépjavítóknak stb.) igazodniuk kell a magasabb követelményekhez. Nyilvánvaló, hogy a műszaki és az adminisztratív dolgozók változatlan, vagy esetleg a korábbinál kisebb létszámmal csak akkor láthatják el a növekvő termeléssel járó feladatokat, ha többet és mindenekelőtt jobban dolgoznak. A veszteségidő tanulmányok arról tanúskodnak, hogy csaknem valamennyi vállalatnál vannak kiesett idők. A Faipari Vállalatnál végzett tanulmány szerint a veszteségidő 12 százaléka szervezési hiányosságokból adódott. A gépjavítónál korábban 15—18 százalékos veszteségidőt mutattak ki szervezési és anyaghiányosságból. Ilyen és hasonló veszteségről valamennyi vállalatnál tudnak beszélnek is. A művezetőknek és diszpécsereknek, az anyagbeszerzőknek és a raktárosnak, a technológusnak és a szerkesztőnek biztosítani kell a műhelyek termelékenyebb munkájához szükséges feltételeket. Az időbéres munkások és havibéres alkalmazottak követelményeinek szigorításával általában bizonyára mindenütt egyetértenek. A szigorítás módja viszont többnyire már gondot okoz. Helyileg szükséges megkeresni a legalkalmasabb formákat. Ahogy az elvégzésre váró feladatokat megjelölik ;| ámukra, szükséges és lehet is bizonyos menynyiségi, minőségi normatívákat szabni. Több helyen vannak is ilyenek, mint prémiumfizetési és verseny- feltételek. Ezeket kell csupán a növekvő követelményekhez igazítani. Ahol pedig nincsenek, ott szükséges keresni az ésszerű munkaelszámoltatás legjobb módszereit. A munkás és alkalmazott csoportoknál jobban lehetne élni a létszámcsökkentésből származó béralapmegtakarítások nagyobb teljesítményekre ösztönző lehetőségével. Vezetőink feladata ezen a területen a kezdeményezés, a szükséges létszámcsoport-biztosítás, vagy leépítés. A béralapmegtakarítá- sok legcélszerűbbb felosztása szintén körültekintő vezetői mérlegelést igényel. Van értelme, azt bizonyítja a Gabonafelvásárló és Feldolgozó ’ Vállalat példája. Ott a leépített létszám után megtakarított bért — illetve annak egy részét — felosztották a megmaradt dolgozók között. A megtakarítások alapján képzett bér és prémiumjuttatások felhasználása ott célszerű, ahol a vállalati munka termelékenységében a legnagyobb ösztönzést, hajtóerőt biztosítja. Az életszínvonal megalapozása és emelése jobb munkát kíván mindenkitől. — a teljesítmény és időbéresektől egyaránt. Mindenki egyformán vegye ki a munkából a reá jutó részt. Végh János Kályháit, hőlégfúvók, fóliák a hideg ellen i A terv szerint készülnek a lakások Néhány héttel ezelőtt még csak mint felkészülésről írtunk az építőipar téliesítési szervezési intézkedéseiről, most, a váratlan téli idő beálltával, hamarabb sor került ezek megvalósítására, mint gondolták. A Megyei Építőipari Vállalat építkezéseire ötven gázkályhát szállítottak ki, többek között az Északi alközpont építkezéseihez. Ez a palackos gázkályha saját tervezésű és saját TMK készítésű, zömmel a közvetlenül átadás előtti építkezéseknél, illetve a jövő év első hónapjaiban átadásra kerülő épületek munkáinál alkalmazzák, most először. A gázkályhák mellett már eddig is negyven különböző teljesítményű gépi hőlégfu- vót állítottak be az építkezésekhez. összesen mintegy ezer négyzetméternyit biztosítottak eddig. A dolgozók rendszeresen meleg teát kapnak. A teljesítés az első tapasztalatok szerint megfelelően sikerült, az építkezések jó ütemben folytatódnak. A napokban átadták a nagy- kállói gimnázium új épületét, újabb két gimnáziumi épületnél — Ujfehértón és Nagyecseden — jelenleg a műszaki átadások tartanak. Rövidesen befejezést nyer a Vécsey közi óvoda !s. Ugyancsak a közeli napokban adják át a Széchenyi utcai 12 lakást, valamint az Északi alközpontban 41 lakást. Ez utóbbi helyen a most átadásra kerülőkkel 207-re emelkedik az átadott lakások száma, ami azt jelenti, hogy az 1985. évre tervezett, az alközpontban építésre kerülő valamennyi lakást átadják. Az építőipar és a város szempontjából egyaránt jelentős eseményre került sor pénteken Nyíregyházán. Az 1962. óta épülő, összesen 33 millió forint értékű szennyvízcsatorna-hálózatot — a kilencmilliós tisztítótelep kivételével — műszakilag átadták a beruházó városi tanácsnak. A csatornahálózat már jelenleg is 9^ százalékban üzemel. (marik) A munka elismerése termelőszövetkezetein kben Szerkesztőségi beszélgetés az anyagi érdekeltség alkalmazásának megyei tapasztalatairól A termelőszövetkezeteinkben alkalmazott anyagi és erkölcsi érdekeltség tapasztalatairól az ezekkel kapcsolatos problémákról beszélgettünk néhány közös gazdaság pártszervezetének titkárával és vezetőségi tagjával. A tanácskozáson részt vettek Csáki Bertalan, a komorói Búzakalász Tsz púrtvezetőségének tagja. Mester Bálint, a turricsei Béke Tsz, Molnár István, az aranyosapáti Béke Tsz, Pálvölgyi Sándor, a nyírbogát Rákóczi Tsz, Orosz Bálint, a tyukodi Kossuth Tsz, Sólyom Elek, a vajai Béke Tsz, Varga Gyula, a szamoskéri Uj Élet Tsz és Zakor András, a laskodi Vorosilov Tsz párttitkára. A közösség %s az egyén érdeke Abban teljes volt az egyetértés, hogy az anyagi érdekeltség elvének helyes alkalmazása egyaránt javára van a közösségnek is és a tsz tagjainak is. Orosz Bálint elmondta, hogy míg ezt az elvet nem alkalmazták, területek maradtak műveletlenek, s a megtermelt termények is kint maradtak a földeken. Hasonló volt a helyzet az állattenyésztésben is. A gondozók állandóan váltották egymást, s ez károkat okozott az állattenyésztés jövedelmezőségében. Mióta a megyei párt és tanács vb. premizálási javaslatát a helyi viszonyoknak megfelelően alkalmazzák, változott a helyzet. Megemlítette, hogy most, ha egy üresedés van, a gondozók között tízen is jelentkeznek. A hízóállománynál például egy kilogramm súlygyarapodás után 30 fillér prémium jár a gondozóknak. Az exportra megfelelő hízómarhák darabjai után 100 forintét osztanak szét a gondozóknak. Ez látszatra kevés, de egy ötvenes, vagy százas állománynál már érezhető az összeg. Pálvölgyi Sándor arról szólt, hogy az egységes megyei javaslat ellenére is az anyagi érdekeltség másként hat a jól, a közepesen és a gyengén gazdálkodó tsz-eknél. Mint említette, legnagyobb hatása a gyengén gazdálkodó tsz-eknél észlelhető. A bogáti Rákóczi Tsz példáját említette, ahol a megfelelő premizálás eredményeként a dohány átlagtermését 4-ről 10 mázsára sikerült növeiniök. Mester Bálint azt fejtegette, hogy mindenképpen szükséges és hasznos az anyagi érdekeltség, de ennek alkalmazási módjai különbözők. Az olyan kis tsz-ekkel kapcsolatban, mint az övéké is, a legmegfelelőbb módszert a célprémium rendszer alkalmazásában látjV Anyagi ösztönzés — és anyagiasság Többen szóltak arról, hogy a tsz-ekben alkalmazott sokféle premizálási rendszer jó, de helytelen szemléleteket is kialakított az emberekben. Tapasztalható egyezkedés, s az is, hogy egyes helyeken elvte- lenségeket is elkövetnek Már azért is premizálnak tsz-tagokat, ha a munkaegységért végzett munkát elvégzik. így az érdekeltségnek nincs vonzó hatása a termelés növekedésére. Erről beszélt Zakor András Laskodról. Elmondta, vannak olyan tsz-tagok, akik egy munkaegység ledolgozásával 00, míg mások ugyanennyiért csak 20 forint értéket termelnek a közösségnek, mégis azonos módon premizálják őket. Az ilyenek lazítják a munka- fegyelmet. Csáki Bertalan elmondta, hogy ő mint tehenész, ugyanazért a munkáért kevesebbet kap a komorói Búzakalász Tsz-ben, mint egy másik tehenész egy jobb gazdaságban. Ezeknek az aránytalanságoknak a megszüntetésére is gondolni kell a gazdaságvezetőknek és a pártszervezeteknek. Mit tesznek a pártszervezetek? A párttitkárok hängst' lyozták: az erkölcsi elismerés másodlagos, . de nem másodrendű. Ennek ellenére nem fordítanak rá megfelelő gondot. Ennek fö okát a szamoskéri Varga Gyula abban látta, hogy a gazdasági vezetők, a tsz elnökök nem foglalkoznak vele. Aztán arról szólta hogy az anyagi juttatás és az erkölcsi elismerés között összefüggés van, hiszen a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Ezt erősítette meg Aranyosapátiból Molnár István, aki elmondta, hogy náluk a jól dolgozó tagokat társaskirándulásra vitték, elküldték a mezőgazdasági kiállításra. Nem feledkeznek meg a kiválóan dolgozó asszonyokról sem. Sólyom Elek Vajáról érdekes gyakorlatról szólt. Náluk a fogatosok és a rakodók évenként 1200 forint hűségjutalmat kapnak. ha becsületesen elvégzik a munkájukat. Annak a foga- tosnak vagy rakodónak, aki megsérti a munkafegyelmet, a hűségjutalmából levonnak. A tagok tudják, mi jár részükre, s becsületesen dolgoznak. Ez a tanácskozás is bizonyította: sok módját al* kalmazzák tsz-einkben az érdekeltség anyagi és erkölcsi formájának. Egyértelmű receptet helytelen lenne adni. Egy azonban bizonyos úgy kell vezetni, hogy mindenkit az elvégzett munkája arányában érjen elismerés. A munka elismerésével foglalkozni, a közösségi tudatot eként is fokozni: ez a párt- szervezeteknek is egyik legfontosabb tennivalója. E tevékenységben nem hagyhatják magukra a gazdasági vezetőket. Együtt, közösen, céltudatosan kell méltó rangjára emelni az erkölcsi elismerést. Faxkas Kálmán A Rakamazi Cipész Ktsz-b en jelenleg a lengyel exportra dolgoznak. Kállai Arpádné és Bendik Istvánné a szalagról lekerülő női cipők utolsó simításán szorgoskodnak. Foto: Hammel József Kilencven gyermek felkészül további nyolc közepes teljesítményű gép beállítását tervezik. Ugyancsak a napokban állítanak be fűtői céljára egy gőzkazánt — ami Debrecenből még nem érkezett meg. Minden építkezést elláttak kokszkályhákkal, amelyekhez a megfelelő meny- nyiségű szén és fa biztosítva van. A munkahelyeket felszerelték vízmelegítő boy- lerekkel és üstökkel is. Szállítási nehézségek miatt azonban még probléma van a nádpallókkal, a megrendelt mennyiségnek még csak egy része érkezett meg az építkezésekhez, az sem a legfontosabbakhoz. A téliesítendő munkahelyeknél nem tudták megoldani mindenütt az üvegezést, ennek ideiglenes pótlására nagy mennyiségű fóliát szereztek be. Néhány helyen ponyvákkal is ellátták az építkezéseket, Kállay Miklós hajdani miniszterelnök hajdani rezidenciája. Zsurzsa Józseffel, a kál- lósemjéni általános iskola igazgatóhelyettesével járjuk a termeket, amelyekben, a régi jó időkben „őíőméltósága, a kormányzó úr” is megfordult — disznótoros vacsorára. Az előtermekben könyv- szekrények, rádió, virágok. A földszinti nagyterem — fogadó lehetett valamikor — apró asztalokkal, székekkel van tele. Földszinten és emeleten, sorban a szobákban ágyak, selyemszegélyű takarókkal. Itt-ott az ágyon apró tábla: „Rendes ágy” — ez rajta a felirat. Délelőtti hosszúszünet, a tízóraizás ideje. Egy csapat gyerek paprikától színes zsíros kenyeret eszik. — Pecsenyezsír — mondja egy szőke kislány. — Pecsenyezsíros kenyérevők a kollégisták. — Nem volt könnyű dolog benépesíteni tavaly a kollégiumot — mondja Loss László tanár, kollégiumi nevelő. — Hét esztendeig tanítottam én is az egyik tanyán, az Üjszőlő- kertben. Hiába van már ezen a tanyán villany, a fény nehezen tör utat... Például öt gyereket — mind ötödikes — szerettük volna behozni a kollégiumba, a szülők nem akarták. Pedig: napjában ötszöri étkezés, a szállás, ellátás, nevelői felügyelet, segítség a tanulásnál, játékok, könyvek, más szórakozás. Tavaly hatvanan voltak a kollégisták, idén kilenc- venen, de most úgy, hogy más községek tanyáiról is jött néhány gyerek. A férőhely 150 főre sem lenne zsúfolt. Egy zsíros kenyeres legénykét kérdezek. — Hogy hívnak, szüleid hol laknak? — Máriás István, hatodikos, Császárszállásról. — Szeretsz-e a kollégiumban élni, és miért? — Amikor apu, meg anyu elment dolgozni, nem volt kaja, csak száraz... Varga Ica tavaly már kollégistaként végezte az ötödik osztályt: 3,5-re. Heten vannak testvérek. Ica a történelmet, orosz nyelvet, irodalmat kedveli. Horváth Miska ugyancsak kollégiumi őslakó. nyolcadikos. Nagy lurkó, nevezetessége, hogy kihízta a nadrágját, s az szegény elrepedt. — Amikor Péter- halmán öt-hat gyerek már beiratkozott — meséli Miska —, apukám engem is beíratott. De micsoda ricsajt csapott ott akkor gz egész tanya! Nem lesz abból semmi jó, ha a pulya olyan helyre kerül. — Otthon mit szoktál olvasni, van könyvetek? — Apu zetoros. Van neki egy traktoros műszakija, meg egy KRESZ-sze. Azt nézzük a fiú testvéremmel. Más nincs. A kollégium könyvtárát legutóbb tízezer forint értékű művel bővítették. Még egy péterhalmi legényke: Papp Miska. Második éve van itt, most nyolcadikos. — Tavaly még haza sem nagyon vágytam. Otthon nem tudtam tanulni. — Miért? — Dolgozni kellett. Itt más. A szülők többsége nem a száz forintos kollégiumi díj, a rendesebb ruha esetleges hiánya miatt vonakodik gyerekét intézetbe adni. A fő ok: otthon, a tanulás, a szellemi fejlődés rovására rendszeres munkába fogják a gyerekeket. (Megjegyzésként: a községben és tanyákon nem a tsz, hanem a tszcs — az uralkodó!) Nyolcadikos kollégistáktól kérdezzük, mi a szándékuk az iskola befejezése után, hol akarnak tovább tanulni? Többen: — Ipari tanulónak megyünk. — Hová? Milyen szakmába? Válasz hallgatás. Vagy: — Nem tudjuk. Páran bizonytalankodva mondják: visszamennek szüleikhez, a földhöz. Jó lenne őket eligazítani új életszakaszuk útkeresésében. Segíteni őket, irányítani. Megmondani nekik például azt is, hogy a , traktorosság is ipari szakma, meg még sok minden azzá lesz a mezőgazdaságban. A tanyai gyerekek nem akkora „tudományos tarisznyával” indultak mint a kozségbeliek, jó néhánynál a beszéd, a fe~i "skori gátlással is meg kellett birkózni. Eredményeik első évben alatta maradnak a községi gyerekekének, de mind többen gyorsan felzárkóznak. Sőt, vannak köztük kiemelkedő képességűek, akik „verik” tanulásban az osztályok legjobbjait. Jól gyümölcsözik a társadalom gondoskodása, a kállósemjéni tanyák kilencven kis kollégistája tartalmasabb tarsollyal léphet majd az életbe — mint tehették apáik, nagyobb testvéreik. Samu Andrit
