Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-14 / 242. szám

MEGJEGYZÉS: Tsz-ek jogvédelme Hárommillióval több Nyíregyháza költségvetése Jelentős az utcák, parkok gondozására tervezett összeg A közös gazdaságoknak jónéhány évvel ezelőtt is megvoltak a kapcsolataik a termeltető vállalatokkal, a beruházó intézményekkel és más szervekkel, hogy önál­ló gazdasági egységekként bonyolítsák ügyvitelüket. A korábbi, úgynevezett hiva­tali kapcsolataik azonban mások voltak mint a jelen­legiek, s méginkább foko­zódik a különbség a jövő­ben. Ugyanis, a termelőszö­vetkezetek fejlődésének első szakaszában, a közös gazda­ságok szinte valamennyi ügyük-bajuk Intézéséhez ál­landóan segítségei kaptak a járások különféle intézmé­nyeitől — a tanácstól, a bankfióktól és egyéb szer­vektől. Legtöbb esetben már jóelőre felhívták a kö­zös gazdaságok vezetőinek a figyelmét, hogy milyen dolgokban mikor mit kel! tenniük, hol kell kopogtat­tok — jogaik megvédésé­ben. A termelőszövetkezetek mindinkább kibontakozó önállóságával azonban ma már természetszerű, hogy egyre kevesebb az ügyeik feletti bábáskodás: törvé­nyes kötelezettségeik teljesí­tésére, a velük termelési, szerződéses, gazdálkodási kapcsolatban lévő vállala­tokkal, intézményekkel kö­tött megállapodásaik kölcsö­nös be- és tiszteletben tar­tására nekik kell ügyelniük, s a felvetődő vitás dolgok­ban eljárniok. Megyénk termelőszövet­kezeteinek túlnyomó többsé­ge kialakította jogi képvi­seletét — rendszerint má­sodállású jogtanácsosok al­kalmazása formájában. A tapasztalatok jórésze — ép­pen a közös gazdaság és a vele szerződő intézmények peres ügyeinek a kimenete­lében — azt mutatja, hogy igen hatékony az ilyen elő-’ relátás: a nagy. gyakorlatú, a saját vállalataik érdekeit védő jogászokkal szemben — ne beszéljünk sokszor fondorlatos módszerekről! — a közös gazdaság jogi kép­viselete egyenrangú félként védi meg a tsz érdekeit. Már amennyire megvédi, illetve módja van arra, hogy megvédje! Mert a ter­melőszövetkezetek másik, és nem kevés részében, ha van is szerződtetett jogászuk, az — részben a főfoglalkozás­ból eredő elfoglaltsága miatt — nem tud a közös gazdaság minden ügyével P iatal értelmiségi — nem szükséges a fog­lalkozását megjelölni, nem egyedüli eset —, a napok­ban illetékesek előtt kije­lentette, hogy nincs kedve tovább a munkahelyén ma­radni. „Már egy éve dolgo­zom Itt — mondta felhábo­rodva —, és még mindig nem kaptam lakást,” És itt közbeszól egy ottani szak­ember: „Ezért menekülnek innen a fiatalok.” Talán kár volna az esetre tovább szót vesztegetni, hogy mennyire indokolat­lan ennek a fiatalembernek a háborgása, ha nem igyek­szik ebből általánosítani az a szakember. Hogy „ezért menekülnek” onnan a töb­biek is. Vélt igazuk érde­kében azt is említették, hogy milyen fontos és fe­lelős munkát végeznek. Minden józan és reális ember ezt mondhatja: a la­káshelyzet világviszonylat­ban probléma. Egy húsz­egynéhány éves embernek semmiképp nem lehet kö­vetelőznie, amikor sokgyer­mekes családok is nélkü­lözik még a jó lakást. Kü­lönösen nem, hogy igen nagy erőfeszítéseket tesz ál­lépést tartani. A gond még­inkább az, hogy a tsz-veze- tők — nem ismerve a tör­vényes utakat, lehetőségeket — sok, nem is kevés érté­ket képviselő ügyben meg sem keresik tané # adójukat. A tsz-ek több önálló in­tézkedése nem talál célba, érdekei védelmében, A ti- j sZadadai Vörös Csillag TSz is úgy járt, hogy‘a napos­pulyka vásárlásánál felme­rült jogos igényével a hús­termelésben vele szerződés­ben álló Baromfifeldolgozó Vállalat helyett a keltető­állomást kereste meg, S ugyancsak többszörösen él­teit az igény bejelentési ha­táridő, amikor már az ér­dekelt félnél kopogtattak. A jogügyekben igen-igen lényeges pontosság — illet­ve pontatlanság — is gya­korta gondot okoz. A tisza- löki járás néhány tsz-ének nemrég lezajlott 200 000 forint értéket képviselő pa­radicsompere is ilyen volt a Nyíregyházi Konzervgyár ellen. Az érdekelt közös gazdaságok megtették — mint a járási ügyészség elő­terjesztése is mutatta — a szavatossági igénybejelentést — de nem Írásban. Bár­mennyire is nyilvánvaló volt az, hogy a közös gaz­daságoknak igazuk van, az írásbeli bejelentés hiányá­ban éppenhogy csak meg­nyerték a pert a tsz-ek. (Az ügyben hozott elsőfokú ítéletet egyébként a Legfel­sőbb 'Bíróság is jóváhagyta.) A megye termelőszövetke­zeteiről elmondhatjuk, hogy ma már milliárdos értékű áruféleségeket értékesítenek, évente több száz millió fo­rintos a megye közös gaz­daságainak saját és állami hitelből történő beruházása — hogy csak a legfőbbeket említsük. Az ezek lébonyo­lítása közben előforduló ne­hézségek, gondok, bajok, jogügyi viták —amelyekben a tsz sokszor csak hallgató fél — sokkal gyorsabban és a közös gazdaság részére sokkal kedvezőbben oldód­nának meg, ha jogi képvi­seletük, jogtanácsosuk való­ban eleget tenne és tehetne hivatásának. Persze, meg kell monda­nunk, hogy a dolog másik oldalára is nagyobb gondot szükséges fordítani: a szer­ződött jogtanácsos ne csu­pán a közös gazdaság jel­zéseit várja a különféle ügyekben, hanem tartsa ál­landóan ébren a tsz-vezetök figyelmét: tanítsa is őket joguk gyakorlására. lamunk a lakások gyara­pítására. Ö azonban még aozzá- tette: de igen felelősségtel­jes munkát végez. Hát ezért. Felelősség. Amikor éjszaka utaztam, egy nyíregyházi vasutas ült velem szemben. Hosszú volt az idő, odakint a vak sö­tétben rohantak az oszlo­pok, házak, fák, földek. „Rossz lehet” — jegyeztem meg, — „most a mozdony­vezetőnek.” Beszélgetni kezdtünk, elmondta, hogy ő maga is az, régen gőzöst vezetett, ma már a Nohab- ot. Eseteket említett, mikor csak a lélekjelenlét mentet­te meg a szerelvényt a pusztulástól. Százak élete függ a mozdonyvezetőtől. Azoké, akik most is alusz­nak, olvasnak, társalognak a vágtató szerelvényen, s a sebességet csupán akkor ér­zékelik, amikor hirte’en las­sít a mozdony. Pokoli lehet ezzel a sebességgel rossz vágányra futni. „Hát -Igaz” — mondta ő, — „minden út nehéz. Én huszonhárom Elkészült Nyíregyháza jö­vő évi Költségvetése. Az összeállításnál szem előtt tar­tották az 1964 decemberi párthatározatban megjelölt takarékossági elvek érvé­nyesülését. Az utóbbi öt évben vá­rosunk tanácsi költség­vetése növekedést mu­tat; az 1961. évf 44 mil­lió forintról az 1966. évi tervezett szerint 68 mil­lióra, vagyis több, mint 50 százalékkal emelkedett. Ez a növekedés valameny- nyi területen jelentkezik, de különösen jelentős a kultu­rális, egészségügyi ágazatok­nál, a gazdasági ágazaton belül pedig a város- és köz­séggazdálkodásnál. a tanácsi utaknál és hidaknál. A kulturális költségvetés növekedése öt év alatt több mint tízmillió fo­rint. Az egészségügynél 2,1, város és községgazdálkódásnál 5,3. tanácsi utaknál és hi­daknál pedig 2,1 milliós nagyságrendű az emelkedés, A jövő évi költségvetés 3,3 millió forinttal nagyobb,, mint ez évben volt. Utakra1 és hidakra 4,6 millió forin-1 tot fordítanak. Ebből az ősz- j szegből fedezik a város te-1 rületén lévő utak, járdák, hidak felújítását, karbantar­tását és az ezzel kapcsola­tos tervezéseket. A jövő évre hat út fel­újítását tervezték. Közülük legjelentősebb az Arany János utcán elvég­zendő munka; több, mint 1,1 millió forint. A járdák közül a Sóstói út nyugati oldala, a Vörösmarty út mindkét oldala, a Búza tér keleti oldala és a Huszár sor déli oldala szerepel a tervben. Városunk esztétikai ké­pének szebbé tételére, a éve csinálom. Még Két év a nyugdíjazásig. Alig vá­rom. Csak még ebben a két esztendőben ne csúsz- szon be semmi hiba. Uram, nagyon nehéz lesz ez a két év. Egy kollégám már nyugdíjazás előtt állt, ami­kor egy rossz váltás miatt elsodorta egy tehervonat végét. Vér, pusztulás a Ki­nek között. Megállapítot­ták, hogy ő is hibás volt; nem tudott a jelzésre már megállni. És fuccs a nyug­díj.” Aztán arról beszélt, hogy szép pálya, és még- egyszer is elkezdené a hu­szonöt évet, bár nem gaz­dagodott meg rajta, mind­össze egy kétszobás kis Vá­lyogházat épített a város szélén. Ezt nem tudtam elmon­dani annak a fiatalember­nek. És még sok mást sém. De bizonnyal látott már ő is effélét: traktort 82 éj­szakában szántani. S ha nem, én jól emlékezem ár­ra az idős parasztemberre a szatmári részen, aki erős lélekkel mesélte, a közeli közterületek tisztántar­tására, a modern és tiszta parkok létrehozá­sára, a közvilágítás kor­szerűsítésére 9,1 milliót irányoztak elő. Itt is lényeges emelkedésről beszélhetünk, hiszen az idén nőtt a tisztítandó útfelület, a gondozott parkterület és több, mint kétszeres a köz­világítási lámpaállomány. Nyíregyháza nyolc napkö­zi otthonában összesen 1920 gyermek részesül élelmezés­ben és korrepetálásban. Kétszázzal több, mint az el­múlt évben. Ennek alapján A hetedikes Gottlieb Fe­ri bezúgott történelemből és matekból. —Add ide az ellenőrződ fiam. Következő alkalommal az osztályfőnök megnézte. Be­jegyzés válasz nélkül ma­radt. — Miért nem mutattad meg szüleidnek? A fiú dacosan, de szé­gyenkezve szegte földre a fejét, és hallgatott. Az osz­tályfőnök tovább faggatta. — Megmutattam én — szólt kis idő múlva Feri. — Nem mutattad meg! Nincs aláírva. — Nem hazudok! — sza­badkozott a fiú. — Apám vidéken dolgozik, édes­anyám meg nem tud írni. Az ígéret fele Baracsi Gyula, a nyírbáto­ri 11. számú általános isko­la igazgatója mondja: — Nem az első eset, ami­kor így tudtuk meg, hogy a szülő analfabéta. Gott- liebnénak négy gyermeke jár hozzánk. Feri csak buk­dácsolva, javítóvizsgákkal jutott el a hetedikig. Felke­árokkal szegélyezett földre biccentve, hogy ott halt meg a fia néhány évvel ezelőtt. Traktorral szántott, esőben. Kellett. Aztán a gép éjsza­ka a vízzel telt árokban megcsúszott és maga alá gyűrte a fiút. És emlékszem a vasöntő­re, aki társát mentette meg a tűzhaláltól, a gépkocsive­zetőre, aki magát fának vitte, nehogy gyermeket üs­sön el, és másokra, orvo­sokra. akik százak életét mentették, kőművesekre, akik szédítő magasban vé­gezték mutatványukat, hogy! másoknak lakásuk legyen és... kell folytatni7 Felelősség. Van, aki olyan helyen dolgozik, ahol nincs fele­lőssége? Magáért, mások­ért. Azért, amit tesz. Még a gyermeknek is van, aki naponta számot ad, mindig megújuló harcban az isme­retekért. Csak annak nincs fele­lőssége, aki nem érzi, hogy volna. Pedig annak is van. önnek is, ifjú barátom, aki egy évi munka után „benyújtotta a számlát.” Hiszen ön mondta. Sipkay Barna természetesen emelkedett a kiadási előirányzat is, mely 10 százalékkal több, mint az idén volt. Ugyancsak tetemes össze­get irányzott elő a városi tanács végrehajtó bizottsá­ga az alsó és felsőoktatási intézmények működéséhez, könyvtárak könyvállomá­nyainak fejlesztéséhez, mű­velődési otthonok fenntartá­sához. A jövő évi költségvetési tervjavaslatot jóváhagyás végett felterjesztik a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságához. restük. Kollégáim rá akar­ták beszelni, nogy végezze ei az analfabéta tanfolya­mot. Nem sikerült. Behí­vattam. — Szégyellem, de sok a jószág is. Nincs időm a tanulásra — tért ki a se­gítség elől az asszony, Feri megbukott. Gottliebné sírva ment az igazgatóhoz. — Mi lesz most a fiam­mal? — Segítsen rajta ked­ves igazgató úr. Inkább én is tanulók. — Megegyeztünk. Mi elő­készítjük Ferit a javítóvizs­gára, s az édesanyja is el­jár az analfabéta tan­folyamra — mondja ez igazgató. — Muskovszky János kollégám a nyári szü­netben foglalkozott Feri­vel. A fiú sikeres javító- vizsgát tett. Édesanyja viszont azóta feléje sem jár az iskolának. — Most újra felkeressük. Szeretnénk segíteni. Hátha sikerül — jegyzi meg Bar­csi igazgató. A tanácstag számonkérése Tanácsülés van. Tárgy: az analfabétizmus felszámo­lása. Az előadó név emlí­tése nélkül megjegyzi. — Hogyan is küzdhetünk mi sikerrel akkor, amikor jól tudjuk, hogy még a tanácstagok között is akad, aki nem ismer írást. Sz. Mihály fészkelődik a széken, arca pirul. — Ezt nem szabad meg­engednünk — folytatja az előadó. Amikor befejezte a be­szédet, Sz. Mihály szót kér. — Nekem nem volt le­hetőségem a múltban arra, hogy iskolába járjak. Bé­res voltam, cseléd voltam. Elég baj az nekem, hogy nem tanulhattam. Egy hang: — Ki olvassa el az új­ságot Mihály bácsinak? Hallgat. Másik hang: — És a tanácsi beszá­molókat? Sz. Mihály nem szól. Le­süti a szemét. Hirtelen megszólal; — A szomszédom. De hagyjanak nekem békét —, s leül. Újra az igazgató: — Van egy ételki hordónk az iskola-napköziben. Sz. Ferenc. Nem illeti még j meg, hogy bácsizzuk. Tud- í juk, hogy írni—olvasni nem 1 tud, de nagyon szeret mo­ziba járni. Egyik alkalom-1 Msízeuwii hónap Nyírbátorban Október 3-a óta tartanak Nyírbátorban az országos múzeumi hónap rendezvé­nyei. A hónap hátralévő részé még gazdagabb programot Ígér. Vasárnap a múzeum­ban Radnóti emlékkiállítás nyílik. Október 19-én két előadás hangzik majd el. A Báthoriak régi magyar irodalomban játszott szerepével foglalkozik elő­adásában dr. Bán Imre egyetemi tanár. Ezután ke­rül sor a nagy érdeklődés­sel várt előadásra, amelyet Katona Imre, az Iparművé­szeti Múzeum tudományos főmunkatársa tart: Mi az igazság Báthori Erzsébetről címmel. Az október 24-én nyíló kiállítás. Nyírbátor tgnáds- közársaságkori munkásha­gyományait ismerteti az ér­deklődőkkel. Az országos múzeumi hó­nap nyírbátori rendezvénye­it október 29-én a Csók Ist­vánról szóló előadás zárja, amelyet Telepy Katalin mű­vészettörténész tart. mai megkérdeztem: mondj» már, hogy érti meg a fel­írásos filmet. — Egyedül nem megyek. Viszem az unokámat is olyankor. — És ha annak tanulni kell? — Akkor nem megyek. — ígértem én már pénzt is neki, de azt mondta, in­kább a bányát válassza —■ mondja Baracsi. S eddig egy tantestület is kevésnek bizonyult arra, hogy Sz. Ferencet tanulás­ra birja. „Vacsora nélkül“ — Segítsenek rajtam, se­gítsenek igazgató úr. Kis­lányom száz forintot kért a szomszédtól és elutazott Debrecenbe — könyörgött Piricsiné. — Ha tudja, hogy hová utazott, miért nem ír An­nának, hogy jöjjön haza? Hiszen ha tudnék írni már megtettem volna. — Baracsi Miklósáé ta­nárnő vállalta el a szülő tanítását, — mondja az igazgató. írni, olvasni tanul Piri­csiné. A nőtanács elhatározta, hogy az analfabéták több­ségét adó felnőtt cigányok részére tanfolyamot szer­vez. — Négy alkalommal össze is jöttek — magyarázza aa igazgató. De mind a négyszer vacsorát is adott a nőtanács. Amikor elma­radt a vacsora, elmaradtak ők is. Egy része azért ki­tartott. Huszonnégyből ti­zenötöt sikerült vizsgáztat­ni. Ez évben hasonlót szer­veznek. — Csak vacsora nélkül — jegyzi meg. Nyírbátorban csaknem kétszáz az ötven éven alu­li analfabéták száma. Iga­zan csak akkor érzik hi­ányát annak, hogy írni— olvasni nem tudnak, amikor baj van. Különben elhall­gatják. Pedig tanulni nem szégyen. Ellenkezőleg. Erre kell rádöbbenteni őket. Csak nagyon nehéz. Farkas Kálmáa Samu András' SZÁMLA ? Tanulni nem szégyen Egy „bezúgás“ története — Ki olvassa a beszámolókat ? — Ígértem én már pénzt is,.. 3 1965. október 14.

Next

/
Thumbnails
Contents