Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-14 / 242. szám
MEGJEGYZÉS: Tsz-ek jogvédelme Hárommillióval több Nyíregyháza költségvetése Jelentős az utcák, parkok gondozására tervezett összeg A közös gazdaságoknak jónéhány évvel ezelőtt is megvoltak a kapcsolataik a termeltető vállalatokkal, a beruházó intézményekkel és más szervekkel, hogy önálló gazdasági egységekként bonyolítsák ügyvitelüket. A korábbi, úgynevezett hivatali kapcsolataik azonban mások voltak mint a jelenlegiek, s méginkább fokozódik a különbség a jövőben. Ugyanis, a termelőszövetkezetek fejlődésének első szakaszában, a közös gazdaságok szinte valamennyi ügyük-bajuk Intézéséhez állandóan segítségei kaptak a járások különféle intézményeitől — a tanácstól, a bankfióktól és egyéb szervektől. Legtöbb esetben már jóelőre felhívták a közös gazdaságok vezetőinek a figyelmét, hogy milyen dolgokban mikor mit kel! tenniük, hol kell kopogtattok — jogaik megvédésében. A termelőszövetkezetek mindinkább kibontakozó önállóságával azonban ma már természetszerű, hogy egyre kevesebb az ügyeik feletti bábáskodás: törvényes kötelezettségeik teljesítésére, a velük termelési, szerződéses, gazdálkodási kapcsolatban lévő vállalatokkal, intézményekkel kötött megállapodásaik kölcsönös be- és tiszteletben tartására nekik kell ügyelniük, s a felvetődő vitás dolgokban eljárniok. Megyénk termelőszövetkezeteinek túlnyomó többsége kialakította jogi képviseletét — rendszerint másodállású jogtanácsosok alkalmazása formájában. A tapasztalatok jórésze — éppen a közös gazdaság és a vele szerződő intézmények peres ügyeinek a kimenetelében — azt mutatja, hogy igen hatékony az ilyen elő-’ relátás: a nagy. gyakorlatú, a saját vállalataik érdekeit védő jogászokkal szemben — ne beszéljünk sokszor fondorlatos módszerekről! — a közös gazdaság jogi képviselete egyenrangú félként védi meg a tsz érdekeit. Már amennyire megvédi, illetve módja van arra, hogy megvédje! Mert a termelőszövetkezetek másik, és nem kevés részében, ha van is szerződtetett jogászuk, az — részben a főfoglalkozásból eredő elfoglaltsága miatt — nem tud a közös gazdaság minden ügyével P iatal értelmiségi — nem szükséges a foglalkozását megjelölni, nem egyedüli eset —, a napokban illetékesek előtt kijelentette, hogy nincs kedve tovább a munkahelyén maradni. „Már egy éve dolgozom Itt — mondta felháborodva —, és még mindig nem kaptam lakást,” És itt közbeszól egy ottani szakember: „Ezért menekülnek innen a fiatalok.” Talán kár volna az esetre tovább szót vesztegetni, hogy mennyire indokolatlan ennek a fiatalembernek a háborgása, ha nem igyekszik ebből általánosítani az a szakember. Hogy „ezért menekülnek” onnan a többiek is. Vélt igazuk érdekében azt is említették, hogy milyen fontos és felelős munkát végeznek. Minden józan és reális ember ezt mondhatja: a lakáshelyzet világviszonylatban probléma. Egy húszegynéhány éves embernek semmiképp nem lehet követelőznie, amikor sokgyermekes családok is nélkülözik még a jó lakást. Különösen nem, hogy igen nagy erőfeszítéseket tesz állépést tartani. A gond méginkább az, hogy a tsz-veze- tők — nem ismerve a törvényes utakat, lehetőségeket — sok, nem is kevés értéket képviselő ügyben meg sem keresik tané # adójukat. A tsz-ek több önálló intézkedése nem talál célba, érdekei védelmében, A ti- j sZadadai Vörös Csillag TSz is úgy járt, hogy‘a napospulyka vásárlásánál felmerült jogos igényével a hústermelésben vele szerződésben álló Baromfifeldolgozó Vállalat helyett a keltetőállomást kereste meg, S ugyancsak többszörösen élteit az igény bejelentési határidő, amikor már az érdekelt félnél kopogtattak. A jogügyekben igen-igen lényeges pontosság — illetve pontatlanság — is gyakorta gondot okoz. A tisza- löki járás néhány tsz-ének nemrég lezajlott 200 000 forint értéket képviselő paradicsompere is ilyen volt a Nyíregyházi Konzervgyár ellen. Az érdekelt közös gazdaságok megtették — mint a járási ügyészség előterjesztése is mutatta — a szavatossági igénybejelentést — de nem Írásban. Bármennyire is nyilvánvaló volt az, hogy a közös gazdaságoknak igazuk van, az írásbeli bejelentés hiányában éppenhogy csak megnyerték a pert a tsz-ek. (Az ügyben hozott elsőfokú ítéletet egyébként a Legfelsőbb 'Bíróság is jóváhagyta.) A megye termelőszövetkezeteiről elmondhatjuk, hogy ma már milliárdos értékű áruféleségeket értékesítenek, évente több száz millió forintos a megye közös gazdaságainak saját és állami hitelből történő beruházása — hogy csak a legfőbbeket említsük. Az ezek lébonyolítása közben előforduló nehézségek, gondok, bajok, jogügyi viták —amelyekben a tsz sokszor csak hallgató fél — sokkal gyorsabban és a közös gazdaság részére sokkal kedvezőbben oldódnának meg, ha jogi képviseletük, jogtanácsosuk valóban eleget tenne és tehetne hivatásának. Persze, meg kell mondanunk, hogy a dolog másik oldalára is nagyobb gondot szükséges fordítani: a szerződött jogtanácsos ne csupán a közös gazdaság jelzéseit várja a különféle ügyekben, hanem tartsa állandóan ébren a tsz-vezetök figyelmét: tanítsa is őket joguk gyakorlására. lamunk a lakások gyarapítására. Ö azonban még aozzá- tette: de igen felelősségteljes munkát végez. Hát ezért. Felelősség. Amikor éjszaka utaztam, egy nyíregyházi vasutas ült velem szemben. Hosszú volt az idő, odakint a vak sötétben rohantak az oszlopok, házak, fák, földek. „Rossz lehet” — jegyeztem meg, — „most a mozdonyvezetőnek.” Beszélgetni kezdtünk, elmondta, hogy ő maga is az, régen gőzöst vezetett, ma már a Nohab- ot. Eseteket említett, mikor csak a lélekjelenlét mentette meg a szerelvényt a pusztulástól. Százak élete függ a mozdonyvezetőtől. Azoké, akik most is alusznak, olvasnak, társalognak a vágtató szerelvényen, s a sebességet csupán akkor érzékelik, amikor hirte’en lassít a mozdony. Pokoli lehet ezzel a sebességgel rossz vágányra futni. „Hát -Igaz” — mondta ő, — „minden út nehéz. Én huszonhárom Elkészült Nyíregyháza jövő évi Költségvetése. Az összeállításnál szem előtt tartották az 1964 decemberi párthatározatban megjelölt takarékossági elvek érvényesülését. Az utóbbi öt évben városunk tanácsi költségvetése növekedést mutat; az 1961. évf 44 millió forintról az 1966. évi tervezett szerint 68 millióra, vagyis több, mint 50 százalékkal emelkedett. Ez a növekedés valameny- nyi területen jelentkezik, de különösen jelentős a kulturális, egészségügyi ágazatoknál, a gazdasági ágazaton belül pedig a város- és községgazdálkodásnál. a tanácsi utaknál és hidaknál. A kulturális költségvetés növekedése öt év alatt több mint tízmillió forint. Az egészségügynél 2,1, város és községgazdálkódásnál 5,3. tanácsi utaknál és hidaknál pedig 2,1 milliós nagyságrendű az emelkedés, A jövő évi költségvetés 3,3 millió forinttal nagyobb,, mint ez évben volt. Utakra1 és hidakra 4,6 millió forin-1 tot fordítanak. Ebből az ősz- j szegből fedezik a város te-1 rületén lévő utak, járdák, hidak felújítását, karbantartását és az ezzel kapcsolatos tervezéseket. A jövő évre hat út felújítását tervezték. Közülük legjelentősebb az Arany János utcán elvégzendő munka; több, mint 1,1 millió forint. A járdák közül a Sóstói út nyugati oldala, a Vörösmarty út mindkét oldala, a Búza tér keleti oldala és a Huszár sor déli oldala szerepel a tervben. Városunk esztétikai képének szebbé tételére, a éve csinálom. Még Két év a nyugdíjazásig. Alig várom. Csak még ebben a két esztendőben ne csúsz- szon be semmi hiba. Uram, nagyon nehéz lesz ez a két év. Egy kollégám már nyugdíjazás előtt állt, amikor egy rossz váltás miatt elsodorta egy tehervonat végét. Vér, pusztulás a Kinek között. Megállapították, hogy ő is hibás volt; nem tudott a jelzésre már megállni. És fuccs a nyugdíj.” Aztán arról beszélt, hogy szép pálya, és még- egyszer is elkezdené a huszonöt évet, bár nem gazdagodott meg rajta, mindössze egy kétszobás kis Vályogházat épített a város szélén. Ezt nem tudtam elmondani annak a fiatalembernek. És még sok mást sém. De bizonnyal látott már ő is effélét: traktort 82 éjszakában szántani. S ha nem, én jól emlékezem árra az idős parasztemberre a szatmári részen, aki erős lélekkel mesélte, a közeli közterületek tisztántartására, a modern és tiszta parkok létrehozására, a közvilágítás korszerűsítésére 9,1 milliót irányoztak elő. Itt is lényeges emelkedésről beszélhetünk, hiszen az idén nőtt a tisztítandó útfelület, a gondozott parkterület és több, mint kétszeres a közvilágítási lámpaállomány. Nyíregyháza nyolc napközi otthonában összesen 1920 gyermek részesül élelmezésben és korrepetálásban. Kétszázzal több, mint az elmúlt évben. Ennek alapján A hetedikes Gottlieb Feri bezúgott történelemből és matekból. —Add ide az ellenőrződ fiam. Következő alkalommal az osztályfőnök megnézte. Bejegyzés válasz nélkül maradt. — Miért nem mutattad meg szüleidnek? A fiú dacosan, de szégyenkezve szegte földre a fejét, és hallgatott. Az osztályfőnök tovább faggatta. — Megmutattam én — szólt kis idő múlva Feri. — Nem mutattad meg! Nincs aláírva. — Nem hazudok! — szabadkozott a fiú. — Apám vidéken dolgozik, édesanyám meg nem tud írni. Az ígéret fele Baracsi Gyula, a nyírbátori 11. számú általános iskola igazgatója mondja: — Nem az első eset, amikor így tudtuk meg, hogy a szülő analfabéta. Gott- liebnénak négy gyermeke jár hozzánk. Feri csak bukdácsolva, javítóvizsgákkal jutott el a hetedikig. Felkeárokkal szegélyezett földre biccentve, hogy ott halt meg a fia néhány évvel ezelőtt. Traktorral szántott, esőben. Kellett. Aztán a gép éjszaka a vízzel telt árokban megcsúszott és maga alá gyűrte a fiút. És emlékszem a vasöntőre, aki társát mentette meg a tűzhaláltól, a gépkocsivezetőre, aki magát fának vitte, nehogy gyermeket üssön el, és másokra, orvosokra. akik százak életét mentették, kőművesekre, akik szédítő magasban végezték mutatványukat, hogy! másoknak lakásuk legyen és... kell folytatni7 Felelősség. Van, aki olyan helyen dolgozik, ahol nincs felelőssége? Magáért, másokért. Azért, amit tesz. Még a gyermeknek is van, aki naponta számot ad, mindig megújuló harcban az ismeretekért. Csak annak nincs felelőssége, aki nem érzi, hogy volna. Pedig annak is van. önnek is, ifjú barátom, aki egy évi munka után „benyújtotta a számlát.” Hiszen ön mondta. Sipkay Barna természetesen emelkedett a kiadási előirányzat is, mely 10 százalékkal több, mint az idén volt. Ugyancsak tetemes összeget irányzott elő a városi tanács végrehajtó bizottsága az alsó és felsőoktatási intézmények működéséhez, könyvtárak könyvállományainak fejlesztéséhez, művelődési otthonok fenntartásához. A jövő évi költségvetési tervjavaslatot jóváhagyás végett felterjesztik a megyei tanács végrehajtó bizottságához. restük. Kollégáim rá akarták beszelni, nogy végezze ei az analfabéta tanfolyamot. Nem sikerült. Behívattam. — Szégyellem, de sok a jószág is. Nincs időm a tanulásra — tért ki a segítség elől az asszony, Feri megbukott. Gottliebné sírva ment az igazgatóhoz. — Mi lesz most a fiammal? — Segítsen rajta kedves igazgató úr. Inkább én is tanulók. — Megegyeztünk. Mi előkészítjük Ferit a javítóvizsgára, s az édesanyja is eljár az analfabéta tanfolyamra — mondja ez igazgató. — Muskovszky János kollégám a nyári szünetben foglalkozott Ferivel. A fiú sikeres javító- vizsgát tett. Édesanyja viszont azóta feléje sem jár az iskolának. — Most újra felkeressük. Szeretnénk segíteni. Hátha sikerül — jegyzi meg Barcsi igazgató. A tanácstag számonkérése Tanácsülés van. Tárgy: az analfabétizmus felszámolása. Az előadó név említése nélkül megjegyzi. — Hogyan is küzdhetünk mi sikerrel akkor, amikor jól tudjuk, hogy még a tanácstagok között is akad, aki nem ismer írást. Sz. Mihály fészkelődik a széken, arca pirul. — Ezt nem szabad megengednünk — folytatja az előadó. Amikor befejezte a beszédet, Sz. Mihály szót kér. — Nekem nem volt lehetőségem a múltban arra, hogy iskolába járjak. Béres voltam, cseléd voltam. Elég baj az nekem, hogy nem tanulhattam. Egy hang: — Ki olvassa el az újságot Mihály bácsinak? Hallgat. Másik hang: — És a tanácsi beszámolókat? Sz. Mihály nem szól. Lesüti a szemét. Hirtelen megszólal; — A szomszédom. De hagyjanak nekem békét —, s leül. Újra az igazgató: — Van egy ételki hordónk az iskola-napköziben. Sz. Ferenc. Nem illeti még j meg, hogy bácsizzuk. Tud- í juk, hogy írni—olvasni nem 1 tud, de nagyon szeret moziba járni. Egyik alkalom-1 Msízeuwii hónap Nyírbátorban Október 3-a óta tartanak Nyírbátorban az országos múzeumi hónap rendezvényei. A hónap hátralévő részé még gazdagabb programot Ígér. Vasárnap a múzeumban Radnóti emlékkiállítás nyílik. Október 19-én két előadás hangzik majd el. A Báthoriak régi magyar irodalomban játszott szerepével foglalkozik előadásában dr. Bán Imre egyetemi tanár. Ezután kerül sor a nagy érdeklődéssel várt előadásra, amelyet Katona Imre, az Iparművészeti Múzeum tudományos főmunkatársa tart: Mi az igazság Báthori Erzsébetről címmel. Az október 24-én nyíló kiállítás. Nyírbátor tgnáds- közársaságkori munkáshagyományait ismerteti az érdeklődőkkel. Az országos múzeumi hónap nyírbátori rendezvényeit október 29-én a Csók Istvánról szóló előadás zárja, amelyet Telepy Katalin művészettörténész tart. mai megkérdeztem: mondj» már, hogy érti meg a felírásos filmet. — Egyedül nem megyek. Viszem az unokámat is olyankor. — És ha annak tanulni kell? — Akkor nem megyek. — ígértem én már pénzt is neki, de azt mondta, inkább a bányát válassza —■ mondja Baracsi. S eddig egy tantestület is kevésnek bizonyult arra, hogy Sz. Ferencet tanulásra birja. „Vacsora nélkül“ — Segítsenek rajtam, segítsenek igazgató úr. Kislányom száz forintot kért a szomszédtól és elutazott Debrecenbe — könyörgött Piricsiné. — Ha tudja, hogy hová utazott, miért nem ír Annának, hogy jöjjön haza? Hiszen ha tudnék írni már megtettem volna. — Baracsi Miklósáé tanárnő vállalta el a szülő tanítását, — mondja az igazgató. írni, olvasni tanul Piricsiné. A nőtanács elhatározta, hogy az analfabéták többségét adó felnőtt cigányok részére tanfolyamot szervez. — Négy alkalommal össze is jöttek — magyarázza aa igazgató. De mind a négyszer vacsorát is adott a nőtanács. Amikor elmaradt a vacsora, elmaradtak ők is. Egy része azért kitartott. Huszonnégyből tizenötöt sikerült vizsgáztatni. Ez évben hasonlót szerveznek. — Csak vacsora nélkül — jegyzi meg. Nyírbátorban csaknem kétszáz az ötven éven aluli analfabéták száma. Igazan csak akkor érzik hiányát annak, hogy írni— olvasni nem tudnak, amikor baj van. Különben elhallgatják. Pedig tanulni nem szégyen. Ellenkezőleg. Erre kell rádöbbenteni őket. Csak nagyon nehéz. Farkas Kálmáa Samu András' SZÁMLA ? Tanulni nem szégyen Egy „bezúgás“ története — Ki olvassa a beszámolókat ? — Ígértem én már pénzt is,.. 3 1965. október 14.