Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-10 / 239. szám
Gromiko—Stewart tanácskozás New-Yorkban Az ENSZ-közgyűlés hírei Az ENSZ- k özgyűl és péntek esti plenáris ülésén több afrikai és ázsiai ország küldötte szorgalmazta a nagy anyagi kiadásokkal járó nemzetközi fegyverkezési verseny megszüntetését és az atomfegyverek további elterjedésének megakadályozását szolgáló szerződés aláírását. Abelrahman Bazzaz iraki miniszter sürgette a vietnami konfliktusnak az 1954- es genfi megállapodások alapján történő rendezését, majd síkra szállt a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogai- nak helyreállításáért A fő hangsúlyt a leszerelés fontosságára helyezte. Kijelentette, hogy az ENSZ fórumán ennek a problémának elsőbbséget kell biztosítani, s e kérdésben mindaddig nem lehet haladást elérni, amig „az egyik nagyhatalom nem vesz részt a világszervezet munkájában”. Az Iraki küldött támogatta a leszerelési világértekezlet megtartására vonatkozó javaslatot A plenáris ülésen felszólalt még Szomália külSzombaton hajnalban Guam szigetéről felszállt amerikai óriásbombázók újabb támadást intéztek dél-vietnami terület ellen. A célpont ezúttal a Saigontól 640 kilométerrel északkeletre, Hue városától nyugatra elterülő őserdő volt. Repü- lőgép-anyahajókról felszállt amerikai gépek pénteken a VDK különböző területei ellen hajtottak végre bombatámadásokat. Az egyik támadó kötelék mintegy 55 kilométerre közelítette meg a kínai határt. Más amerikai gépek Da Nang-ból és Chu Laiból felszállva 5» bevetésben támadták a délvietnami szabadságharcosok feltételezett állásait. Da Nan^-tól délkeletre. Amerikai és ausztráliai egységek szombaton a Saigon közelében elterülő úgynevezett „vasháromszög” peremén folytatta „felgöngyölítő műveleteiket”. A Westmoreland tábornok, amerikai főparancsnok külön engedélye alapján — mint egy amerikai szóvivő közölte — „könnyfakasztó, halált nem okozó” gázok fejlesztésére alkalmas készülékekkel ellátott egységek csak igen lassan haladnak előre a nehéz őserdei terepen. A legújabb jelentések szerint szórványosan ügyminisztere és a Csang Kaj-sek klikk képviselője. Utóbbi beszéde közben a szocialista államok küldöttei elhagyták a termet. Hasonlóképpen cselekedett több afró-ázsiai ország küldötte is. Gromikó szovjet külügyminiszter pénteken este lord Caradon brit ENSZ-fődele- gátus szálláshelyén kétórás, vacsorával egybekötött tanácskozást folytatott Stewart angol külügyminiszterrel. A tanácskozáson szovjet részről jelen volt Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, Fedorenkó szovjet ENSZ- fődelegátus és Novikov nagykövet, a szovjet külMoszkva, (TASZSZ): Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára szombaton fogadta Dobrivoje Vidicset, a Jugoszláv Szocialista Szökerülnek harci érintkezésbe partizánokkal. Egy amerikai szóvivő szerint pénteken egy ízben került sor könnyfakasztó gáz alkalmazására a Hadművelet során, az eredmény azonban „nem volt kielégítő”. Hogy miért, azt a szóvivő nem közölte. A VNA hírügynökség jelentése szerint a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadftási Front meghirdette az amerikai agresszorok elleni gyűlölet hónapját, amely október 15-én általános sztrájkkal veszi kezdetét. Montevideo, (MTI): Legújabb jelentések szerint péntekig több mint száz szakszervezeti vezetőt tartóztattak le Uruguay fővárosában. Bankokban a személyzet ülősztrájkot rendezett, az épületellet azonban a rendőrség kiürítette és a pénzintézetek zárva maradtak. A bankszemélyzethez intézett ultimátum szerint a hétfői távolmaradást ötnapos bérlevonássa’, a további mulasztást pedig elbocsátással is ' büntetik. Ugyanakkor bezárták az ügyminisztérium munkatársa. A Reuter és az AP szerint a két külügyminiszter megállapodott abban, hogy Stewart még ebben az évben ellátogat a Szovjetunióba. A látogatás időpontját később közlik. A megbeszélésről távozóban a két külügyminiszter csak annyit árult el, hogy „kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdéseket vitattak meg”. A Reuter tudósítója úgy tudja, hogy a brit külügyminiszter a leszerelésre és a vietnami válságra vonatkozó moszkvai álláspont kifejtését kérte szovjet kollegájától. vetségi Köztársaság moszkvai nagykövetét. A megbeszélés, amely a jugoszláv nagykövet kérésére történt, meleg baráti légkörben folyt le, Választások Törökországban Ma Törökországban parlamenti választásokra kerül sor. A pártok közötti választási kampány szombaton lezárult, s így ma körülbelül 13 millió szavazópolgár járul az urnák elé, hogy leadja szavazatát. Az igazságpárt és a köztársasági néppárt mellett először indul a választáson a munkáspárt. Sajtójelentések szerint várható, hogy a munkáspárt mandátumot szerez és bejut a török parlamentbe. országos elektromos művek és a bankalkalmazottak szakszervezeteit. A kormány nem szüntette meg a rendkívüli állapotot, a fővárosban összevont karhatalmi erők száma már több mint húszezerre emelkedett. A munkásság folytatja tiltakozását az erőszakos intézkedések ellen, követeli a rendkívüli állapot megszüntetését, a letartóztatottak szabadlábra helyezését, a rendőrség megszállta szakszervezeti helyiségek kiürítését. Brezsnyev fogadta a jugoszláv nagykövetet Vietnami jelentés Letartóztatások Urngnayban John Gardner: Férfiasság Levél Dél-Afrikából A Dél-Afrikai Köztársaságban urakodó faji megkülönböztetés ellen a lakosság mind szélesebb körei harcolnak. Az ellenállók zöme az őslakosság soraiból kerül ki, de egyre több fehérbőrű értelmiségi Is melléjük áll. A Dél-Afrikai Köztársaság hivatalos körei emiatt ellenük is fokozódó hajszát folytatnak. Gyakran rendeznek terrorhangulatú tárgyalásokat, hogy megfélemlítsék e harc résztvevőit; Ez azonban sokszor nem sikerül. A közelmúltban fejeződött be az egyik tárgyalás, amelynek valamennyi vádlottja fehér bőrű volt. Az volt a vád ellenük, hogy a kommunista párthoz tartoznak. A vádlottak az eljárás folyamán nem törtek meg. Közülük néhányan bátran a bíróság szemébe vágták, hogy igenis kommunisták és azt is elmondották, miért léptek a kommunisták soraiba. A 23 éves újságíró, Pol Truhel például a következőt mondta: — Igen, kommunista vagyok. Azért lettem azzá, mert ellenzem a faji megkülönböztetést és az elnyomást. Bár fehér vagyok és kora gyermekkoromtól fogva arra neveltek; az afrikaiakat alacsonyabb rendű lényeknek tekintsem, akik csak szolgaságra születtek, az élet azonban megtanított arra, hogy hazugnak tartsam e véleményt. Első alkalommal az egyetemen találkoztam össze az afrikaiakkal, akik bár igen kevesen voltak, nyomasztóan érezték, mint jelent a faji megkülönböztetés. Tizennyolc éves koromban szemtanúja voltam: a biztonsági erők tüzet nyitottak a békés tüntetőkre, akiknek csupán az volt a bűnük, hogy szabadságot és egyenlőséget akartak. A rájuk leadott lövések fölébresztették lelkiismeretemet. Velem együtt számos fehér hallgatóval ugyanez történt. — A kormányzat fokozta a más nézetet vallókra gyakorolt terrort. Mintegy ötven embert felakasztottak és több mint 3600-at bírósági végzés nélkül tartanak börtönben. A politikai tevékenységért börtönre ítéltek száma a 2500-at is meghaladja. Mindez nem rettent meg bennünket. Mi kommunisták azért harcolunk, hogy népünk jobban éljen, s hogy megszüntessük a fehér kisebbség ki- vátságait. — Kommunista vagyok: Íme most ezért állok a bíróság előtt. Dr. Konstantinos Gazi- disz kijelentette: — Én azért harcolok az afrikai népért, mert hiszem, hogy ha szabaddá válik, a Dél- Afrikai Köztársaság valamennyi egyszerű embere kellő gondot fordíthat egészségére, sikeresebben formálhatja boldogságát és félelem nélkül, nyugodtan élhet. Gazidisz doktor beszélt így, az az ember, aki előtt a fényes karrier akadály- tálán útja állt. Hiszen ő „az év legjobb egyetemistája” volt, mégis alkalmi munkát kellett vállalnia, hogy befejezhesse egyetemi tanulmányait. Gyakran beszélgetett Színes bőrű diáktársaival és szüntelenül tapasztalta, milyen emberte- len megkülönböztetéseket kell elviselniük. A színes- bőrűeknek nem engedélyezték a fehér betegek megtekintését és a fehérek boncolásánál sem lehettek jelen. Az afrikai orvosok, a fehér orvosok fizetésének mindössze háromötödét kapják. Gazidisz látta, hogy szenvednek az afrikaiak a klinikákon és a. kórházakban. Amikor megkapta a diplomáját letartóztatták, majd szabadulása után neve a „fekete listára” került, amiért néhány alkalommal kifogásolta a délafrikai kormányzat embertelen magatartását. Később 1964-ben belépett a kommunista pártba. — Belépésem a kommunista pártba — határozott és félreérthetetlen kifejezése annak, hogy szívem mélyéből elítélem a Dél-Afrikában uralkodó faji megkülönböztetés minden formáját. „Serr sajnálkozást sem megbánást nem mutattak — írta a Dél-Afrikai Sunday Times. Nagyszerű magatartásuk fényesen csillog az Aparteid birodalmának sötétségében. Amíg ilyen emberek börtönben vannak, a világ férfiai és asszonyai nem aíhatnak nyugodtan: a hősöknek szabadokká kell lenniök!” Moszkva, (TASZSZ): Hivatalosan közölték, hogy Brezsnyev, Szuszlov és Ponomarjov október 8- án az SZKP Központi Bizottságában fogadta Franz Muhrit, az Osztrák Kommunista Párt elnökét. A felek kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, megvitatták a nemzetközi helyzetet és a nemzetközi kommunista mozgalom problémáit, a szovjet-osztrák kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket. Az SZKP és az OKP képA chicagói rendőrség riadóautókkal vonult ki, amikor az egyik chicagói főiskola étkezdéjében a fehér diákok poharakkal és tányérokkal támadtak rá néger társaikra. A rendőrök 14 diákot letartóztattak és kiürítették az iskolaépületet, mire az utcán érték újabb támadások a távozó néger fiatalokat. A görög hadügyi főtanács pénteki ülésén Konstantin Colakasz tábornokot nevezte ki vezérkari főnökké a lemondott Pipilisz helyébe. A hadügyi főtanács ülésén, amelyen Sztefanopulosz kormányfő elnökölt, a legfelsőbb katonai vezetés további változásait is megtárgyalták. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Koreai Munkapárt Központi Bizottságát a koreai testvérpárt megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. Az AP hírügynökség New York-i diplomáciai köröknek azt az értesülését közli, miszerint a Biztonsági Tanács rövidesen ismét összeül és megvitatja, mit végzett U Thant ENSZ- főtitkár az indiai—pakisztá- ni tűzszünet ellenőrzésének ügyében. A Biztonsági ^Tanács ülése feltételezhetően kedden vagy szerdán lesz. A Forum című tekintélyes osztrák folyóirat olyan okmányokat hozott nyilvánosságra, amelyek azt tanúsítják, hogy egy sor, az osztrák igazságszolgáltatásban ma vezető poszton álló jogász a náciuralom idején vérbíróságok tagja volt és ellenállókkal, deportáltakkal szembeni halálos ítéletekért felelős. A dokumentumokra idén tavasszal az osztrák ellenállási mozgalom hívta fel a figyelmet. viselői kifejezték készségű-- két, hogy továbbra is bővítik a két párt együttmükör dését az imperialista agvesz- szió ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott közös harc érdekében. Mindkét fél újból megállapította. milyen nagyja- lentőségű az osztrák állam- szerződésnek és Ausztria önként meghirdetett állandó semlegességének szigorú betartása, mert mindkettő Ausztria békés, demokratikus és független fejlődésének alapja. Szovjet—osztrák páríközi tárgyalások 12. Prohorov így írt Orszkba: .Átadtam egy levelet és most reszketek, mint a kocsonya. Magam sem tudom, mire jó az egész...” Augusztusig várta a herceg válaszát, de már nem bírta tovább és újabb turisták után nézett. Rá is al'adt egy angliaira, Mokejev geológus professzorra, aki a cambridgei egyetemen tanított. Sokáig kellett az öreget győzködnie, de sikerült rábeszélni, s az elvitte magával a második számú levelet. Prohorov egy idő múlva ezt írta Rigába: „...határozott célt tűztem ki. IMS, október 10. Ez azonban nem levéltéma...” A cél nem volt más, mint Valerij Saboíin. Italozás közben ismerkedtek meg az Uzbekisztán étteremben. Aztán többször találkoztak. Sabolin elmondta, hogy bizalmas helyen dolgozik. Azokat a készítményeket, amelyeket ott állítanak elő, egyszerűen „izék”-nek nevezte. Anatolij sokáig nem tudta, mik lehetnek az „izék”, jóllehet óvatosan kikérdezgette Sa- bolint, persze minden feltűnés nélkül. Mikor megtudta, tovább kérdezősködött. Valerij szívesen fecsegett. Magáról, csak királyi többesben beszélt. — Tudod-e, milyen izéket készítünk mi? Idesüss! — és rajzolgatni kezdett egy papírlapra, majd reszkető kezével gyufásdobozt halászott elő a zsebéből és a papírt meggyújtotta. — így van ez, testvér! Nem szabad ilyesmit csinálni, értesz? Éberség! Anatolij erőltetetten nevetett. Egyízben Prohorov lakásán alaposan felöntöttek a garatra. Valerijjel forgott a világ. Sokáig rókázott a vécén. Anatolij nyugtatgatta: „Annyi baj legyen, majd elmúlik”. Valerij ledőlt a díványra. Tíz percre rá már hallatszott részeg horkolása. Anatolij gyorsan felállt székéről, nesztelenül a díványhoz lépett. Keze ügyesen mozgott, mintha nem lett volna benne csont. Hamarosan megtalálta Valerij zakójának baloldali belső zsebében a rr. teszét. Lassan, óvatosan kihúzta. A noteszben rádióvázlatok, tabellák, formulák voltak. Vezetéknevek, hivatali telefonszámok. Prohorov minden kiírt belőle. Különös gonddal azt, amit nem értett. Másnap mindent elmondott Valerijnak. Amikor visszaadta á noteszt, Sabolin magából kikelve ordított rá: — Hogy merészelted? Azt hittem, hogy rendes ember vagy. Megyek a rendőrségre és mindent elmondok! — Nono, barátocskám! Gondolkozz csak! *Mi most már egy húron pendülünk. S ha ezt elszakítod, magammal rántalak. Tarts hát velem! Disszidálunk, lesz pénzünk rogyásig. — Elment az eszed! — kiáltotta Valerij. — Mindent átgondoltam. Beszélünk majd a rádióban. — Mit fogunk csinálni? Megőrültél? — Kigondolunk majd valamit és bemondjuk a rádióba. Lesz munkánk, lesz pénzünk. Valerij hátán végigfutotta hideg... Most tehát „az áru” meg volt, csak „vevőt” kellett keresni. Prohorovnak nem akarózott mindent sajátke- zűleg csinálni mert így könnyen le lehet bukni, De aztán megfé?elő emberre akadt egy Inozemcev nevű Metro-alkalmazott személyében. aki ugyan elég egy- ügyü fickó volt, de talán éppen ezért vakmerő, ami erre a célra nagyonis jó. Anatolij megbízta, hogy keressen fel egy Moszkvában dolgozó jónevű amerikai újságírót. Az újságíró viszkivel kínálta Inozemcevet, majd rágyújtott a pipájára és hátradőlt karosszékében, hogy kényelmesen végighallgassa. Inozemcev felajánlotta az együttműködést: mi értékes honvédelmi anyagot adunk önnek, ön pedig... Nos, természetesen nem ingyen. Kezdetnek tessék ez a boríték. „Csak nem tart a szovjet felderítés ilyen ostobának? — gondolta magában az amerikai újságíró. — Mit vétettem, hogy egy ilyen hülyét küldtek a nyakamra? — Figyeljen ide, kedvesem — mondta az újságíró most már fennhangon, miközben pipafüstje szinte glóriát szőtt a feje fölé —, én magától természetesen semmiféle levelet nem veszek át. Ha maga vagy a barátai óhajtanák velem valamit, ami honfitársaimat érdekelheti, kérem, tegyék azt élőszóval. Aztán majd eldöntőm, mihez fogok az információkkal. Addig is, nem óhajtana egy pohárka „Fehér lovat”? Világmárka. Nos, egy búcsúpohárral... Prohorov magánkívül volt. — Egy rohadt állat ez a jenki — kiáltott fel, rá se nézve Inozemcevre. — Az ölébe húllik valami, ő meg nem kap utána, az ökör! És akkor jött a kiállítás. Anatolij először Inozemcevet küldte oda. Inozemcev ki is ment Szoj^plnyikibe, körüljárta a kiállítást, este pedig jelentette Prohorovnak: — Teli van a biztonsági szolgálat embereivel, semmit se lehet csinálni. A valóságban (később bevallotta) egyetlen detektívet se látott. Csak egyszerűen inába szállt a bátorsága. Ott akarta hagyni Anatolijt. Aztán kiment maga Prohorov. Sokáig tanulmányozta a terepet, és megkockáztatta a dolgot. Sikerült; Az „ügyintéző” értelmesebbnek bizonyult az újságírónál. Fordította: Pető Miklói J. GOLOVANOV:
