Kelet-Magyarország, 1965. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-22 / 249. szám
Űj történelmet ír Szabolcs-Szatmár népe r Irta: Orosz Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első titkára Pazony! József, Varga Miklós és Kluck Elemér az Épít®» ipari Vállalat fiatal szakmunkásai szerelik a nagykállói új gimnázium vízvezetékét. Hammel József felvétel« A Szabad Föld szabolcsi száma Szabolcsban terem a leg- piiosabb alma és itt legsá- padtabbak a gyerekek. Itt a legtöbb a kastély, a legtöbb templom és a legtöbb cselédlakás. Ezt írták megyénkről egykor. Megyénkről, ahol a legtöbb dzsentri élt, s birto- kaikop több mint 64 ezer család sínylődött. A népbetegségek tizedelték az embereket Rossz életkörülmények, nélkülözés, elmaradott mezőgazdaság, ahol évenként 30—40 ezer hold föld hevert parlagon. Ez volt. Mindig érdemes pillantást vetni a múltra, ha a jelent vizsgáljuk. A jelent, amely mindenki számára, aki szereti az itt élő, sokat szenvedett népet, szívet melengetőén nagyszerű. Pezseg, él, tevékenykedik az egész, a jövőtlenségtől nemrég még álmos megye. Terveit szövődnek, a tegnapi álmok már valósággá váltak és most a mai álmok holnapjainak megvalósulásán dolgoznak. Szövetkezeti parasztságunk apraja- nagyja kint van a földeken, nagy szorgalommal, felelősségteljesen végzi munkáját. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta nagyon kedvezőtlen volt az időjárás. Keserves aszályos évek után az idén az árvíz és a belvíz okozott nagy károkat, és mégis, minden tekintetben, bebizonyították termelőszövetkezeteink a kisparaszti gazdaságokkal szembeni fölényüket. Évről évre többet termeltek, több mezőgazda- sági terméket adtak az országnak, mint bármikor az egyéni gazdaságok. Ezt tanúsítják azok a legfőbb mutatók, amelyek szerint 1964-re, 1961-hez képest megyénk termelőszövetkezeteinek bruttó termelési értéke 25, közös vagyona 79, árutermelése több mint 33 százalékkal növekedett. De ami a tagok közvetlen életkörülményeit illeti a fenti időszak alatt: az egy tagra jutó, közösből származó jövedelem értéke 42 százalékkal gyarapodott. Az állandóan javuló eredmények egyik fontos része, hogy termelőszövetkezeteink általában jól alkalmazzák a megyei párt- bizottság és a megyei tanács által javasolt anyagi ösztönzőket a gazdálkodásnak csaknem minden területén. Termelőszövetkezeteink fejlődése — a kezdeti szervezeti, majd az időjárási nehézségek ellenére — egyenesvonalú; gazdálkodásuk évről évre szilárdabb alapokra helyeződik, egyre jobban kibontakozik szocialista nagyüzemi arculatuk, A termelőszövetkezetek közös vagyona ma több mint 3 milliárd forint, kétszerese az 1961. évinek. Ebből tiszta vagyonuk 130 százalékos gyarapodása még kedvezőbb képet mutat. S az, hogy a közös vagyon háromnegyed része állóeszköz, mutatja, hogy termelőszövetkezeteink számottevően gyarapodtak nagyértékű beruházásokban, mint amilyenek az állatférőhelyek, dohánypajták stb. Csak a legutóbbi egy évben közel egynegyedével gyarapodott az egy szántóegységre jutó állóeszközellátottság. A szántóföldi növénytermesztésre kevésbé alkalmas területeken leraktuk az alapját megyénk korszerű gyümölcstermesztésének, összesen 51 ezer hold a nagyüzemi gyümölcsös, aminek fele még fiatal telepítés. A nagyüzemi gyümölcsösökből több mint 36 eaer hold a szövetkezeti gazdaságokban van. Ma »Megjelent a Szabad FMá e he« számában. már Szabolcsban van az ország dohánytermő területének 52 százaléka. Nőtt a közös gazdaságok anyagi-technikai bázisa. Tavaly például már 135,4 kilogramm műtrágya jutott egy hold szántóföldre. 1960- ban 48 kilogramm volt az egy hold szántóföldre jutó műtrágyafelhasználás. Amíg 1959-ben 578 holdra jutott egy traktoregység, az idén ez a szám 150 alatt van. Megyénkben az öntözéses gazdálkodásnak nem volt hagyománya, ma már 30 ezer hold az erre a célra berendezett terület. Számos tanyaközpont kapott villanyt, bekötő utat. A közös gazdaságok eredményei, a termelésben elért sikerei — a társadalom nagyarányú segítségén, a termelőszövetkezeti tagok szorgalmán túl a vezetés megszilárdulásának köszönhetőek. Kedvezően alakul a termelőszövetkezetek szakemberekkel való ellátottsága, valamint az utánpótlás. Csak egyetlen esztendő alatt — 1964-ben — közel százzal gyarapodott a közös gazdaságok egyetemet és felsőfokú technikumot végzett szakembereinek a száma. A kiterjedt ösztöndíjas szerződtetések nyomán az idén újabb 70—80 fiatal végzett szakember fogíalta el munkahelyét a termelő- szövetkezetekben. Még nem kielégítő, de már több ezer a végzett felnőtt szakmunkások száma, az idén először több fiatal szerződött ifjú szakmunkás tanulónak, mint a tervezett volt. Évente 1200—1500 szövetkezeti dolgozó sajátítja el a traktorvezetés alapismereteit a megyében. A mienk fogalma mindjobban uralkodóvá válik a termelőszövetkezeti tagok körében. Mezőgazdaságunk tehát jól halad, igazolva, hogy általában jó vezetőket választottak termelőszövetkezeti dolgozóink, hogy megnőtt a munka becsülete, a szakemberek létszáma, hogy helyesen iskolázzák be a fiatalokat. Aki itt él és részese a történelmi fejlődésnek, annak öröm látni, hogy a politikai munkának, a társadalom sokrétű segítségének érik a gyümölcse: a termelőszövetkezetek dolgozóinak tízezrei és vezetőinek százai helytállnak, a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megteremtésében. Ea az esztendő különösen a vizsgák éve. A vizsga a mostani nagy őszi munkák befejezésével ér véget. A dolgozók összefogásával úrrá lesznek a termelőszövetkezetek a nehézségeken. Tavasszal kibontakozott a felszabadulási versenymozgalom, amelyhez 204 közös gazdaság csatlakozott. A" kommunisták kezdeményezésére a munka csatasorába álltak a termelőszövetke'ze- ti tagok az ár- és belvíz okozta veszteségek leküzdésére. A verseny őszi szakaszának eredménye, hogy számos termelőszövetkezet befejezte a vetést, s általában jól állunk a munkákkal. A természeti csapások, a gondok, a nagy feladatok még inkább egybekovácsolták a termelőszövetkezeteket. Nem , mondjuk, hogy minden rendben van, sok még a jogos felvetés, panasz szövetkezeti parasztságunk részéről, de ezt egyes emberek kényelmessége, bürokratikus munkamódszere okozza. Sokszor aktákat és nem emberi sorsokat látnak az ügyintézésben. Fiatalságunk sorsa megnyugtató. Bár a szülőkben még van ellenérzés, de az ifjúság mindjobban felismeri a gép, a kemizálás, a tudomány szerepét a mező- gazdaságban, s ezek kihatását a jövőre. Ma kulturáltabb és szebb az élet falun és egyre inkább megszűnnek azok az okok, melyek miatt a városba vágyódtak a fiatalok. A fejlődést gátló nézeteket kell türelmes meggyőzéssel elhárítani azt, hogy még sokfelé találkozunk idegenkedéssel az új iránt. Csak így tárhatjuk fel azokat a hatalmas tartalékokat, amelyek még kiaknázatlanok mezőgazdaságunkban. Megyénk fejlődésében nagy jelentőségű pártunk Politikai Bizottságának 1965 augusztus 31-i határozata Szabolcs-Szatmár fejlesztéséről és a számunkra megjelölt feladatokról. Eloszlatott minden bizonytalanságot mezőgazdaságunk szerkezeti felépítését illetően, örömmel vettük tudomásul, hogy a fejlesztés iránya eddig is helyes volt és jó alapja lesz a jövőbeni felívelésnek. Amellett, hogy speciális helyzetünkben a határozat nagy jelentőséget tulajdonít Szabolcs-Szatmár ipara továbbfejlesztési lehetőségeinek, igen fontos, hogy miben jelölte meg mezőgazdaságunk további útiját. A megye adottsága speciális tájjellegű termelést tesz lehetővé. Ilyenek pl.: burgonya, dohány, napraforgó, magkender, gyümölcs, takarmánytermesztés szarvasmarha- és sertéstenyésztés. Emellett továbbra is igen fontos feladatunknak tartjuk a gyenge termelőszövetkezetek megszilárdítását. Tovább fokozzuk beruházásainkat, mind a Nyírségben mind a szatmári-beregi tájon, nagy gonddal kezeljük a talajjavítást, valamint a vízrendezést. A harmadik ötéves tervben meg > fogjuk oldani az Ecsedi- láp komplex vízgazdálkodását. A szatmári-beregi tájon, és a Tisza menti övezetben még inkább előtérbe kerül az öntözés, a takarmánytermesztés, az állattenyésztés, a tejtermelés. Fokozzuk a pillangós takarmánynövények hozamait, bővítjük termőterületüket. A nyírségi tájon a dohány-, a burgonya-, a zöldség- és a gyümölcstermesztés válik uralkodóvá, a legsilányabb területeket erdősítjük. Törekszünk a burgonyatermesztés vetőgumó-ellátásának és teljes gépesítettségének megoldására. A gyümölcstermesztésben fő célunk az eddigi eredmények megszilárdítása: a járulékos beruházások megteremtése. Megkezdjük a nyíregyházi almatároló második ütemének építését; ezen túl indokolt 7000 vagon tároló- és hűtőkapacitás megteremtése, gyümölcslé és aszalóüzemek létesítése. A következő években a telepítés üteme lasúbb lesz, mindössze 3—4 ezer holdon létesítünk majd a harmadik ötéves tervben gyümölcs- telepítvényt. Megyénk fejlődésének perspektívájához alakítjuk a középfokú oktatást, a szakmunkásképzést. Megkezdtük a mezőgazdasági jellegű szakközépiskolák létesítését, s ezek számát bővítjük a jövőben. Több helyen tervezzük szakmunkás- képző iskolák építését is. A Politikai Bizottság határozata, iránymutatása új fejezetet nyit megyénk fejlődésében. A mezőgazdasággal párhuzamosan fejlődő iparunkkal le tudjuk majd kötni megyénkben a munkaerő jelentős részét. Az iparosodás, mezőgazdaságunk gyorsabb szilárdu- lása tovább erősíti majd a munkás—paraszt szövetséget, még inkább elmélyül termelőszövetkezeti parasztságunkban a nagyüzemi szocialista közös gazdálkodás tudata. A szelíd hajlatokkal teli Nyírség, a varázslatosan sík Szatmár ma már a fejlődés, a gazdagodás nemrég még nem is álmodott jeleit mutatja. Gimnáziumok, művelődési otthonok, kiépült falusi központok, viskók helyén tízezernyi új, takaros családi ház vagy hogy egy példát említsek, ki sejtette volna, hogy Szabolcsnak tanárképző főiskolája lesz, hogy megyénkben ötezer pedagógus tanít majd, s az egykor szegény falvakban ahol mécses mellett tanított egy-két néptanító, most villany ég, s 30—40 tanerős iskolák működnek. Uj arcú a mi parasztságunk, már kézzelfogható, mindenhol érezhető az új szocialista közszellem, bontakozik parasztságunk egysége melynek alapja a közös gazdasági tulajdon. Megszűntek a vagyonjogi különbségek, embert embertől, szerető fiatalt szerelmesétől már nem választ szét a magántulajdon gyűlöletes hatalma. A megbecsülés egyetlen és igazságos mércéje a végzett munka. Most fordul a történelem Szabolcsban is. Az új történelem, ami a felszabaduláskor kezdődött, amikor a szovjet hősök véráldozata révén a nép birtokába vette a hatalmat és a gazdaságot. Most fog majd betetőzni Dózsa, Petőfi, Táncsics, a népért élt nagyjaink álma. Történelme legfényesebb lapjait kezdi írni Szabolcs-Szatmár né„...írásunk célja a figyelem felkeltése Szabolcs- Szatmár iránt, s talán a gondoikoztatás is. Azt már a kedves olvasó döntse el, hogy ez miként sikerült.” Ezzel a mottóval indult a magyar dolgozó paraszt- Ság népszerű, mindig gaz- áag mondanivalójú és mégis családias hangulatú hetilapjának, a Szabad Földnek legfrisebb, csütörtökön megjelent száma. S ha az olvasó kezébe veszi a lapot, nem sajnálja a fáradságot arra, hogy a megyénkről írt tizenhárom oldalt elejétől a végéig elolvassa. Bizonyosak vagyunk abban is, hogy ez a közel félmilliós példányszámú újság nem lesz szürke, érdektelen azok számára sem, akik megyénkén kívül, hazánk más országrészein laknak. Es nem csupán azért, mert a Szabad Föld e heti száma külsejét tekintve is vonzó és színes, hanem mert a mi örömeink részese az ország eredményeinek, s a mi gondjaink hazánk más tájain éló emberek tennivalóit is jelzik. Sajátosan a mienkének is érezzük a Szabad Föld irodalmi szinten megírt és gazdagon illusztrált lapszámát. Vezércikkét Orosz Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára írta, Cikkét teljes terjedelemben mi is közöljük. Szentkirályi János, a Szabad Föld főszerkesztője a közelebbi, mégis távolinak tűnő szabolcsi múltról, a tizenhat—tizenhét esztendővel ezelőtti megyéről ír. Nem tudott eljönni, de megmaradtak, s most vallanak feljegyzései abból az időből, amikor „...heteken át róttam útjait, faluról falura, bokorról bokorra ismerkedvén azzal az izgalmasan bonyolult világgal, amely kicsiben tükrözte az egész akkori országot...” Tizenöi település szegénységét, sorsát vetette papírra, hogy a kortársak emlékezzenek, a fiatalok ismerkedjenek e I töredékekkel. Tudjunk kü- | lönbséget tenni a között, ami nem is olyan régen megvolt, s a között, ami j ma van. 1 Emlékek, statisztikai, de sokat mondó adatok, számok vonulnak el. Es új élmények Tiszanagy faluból, Szennyespusztáról, Koplalóhegyről, ahol körhad, poriik a múlt. A szabolcsi népbetegség, a tbc elleni hősi küzdelem eredményei, a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet — a fiatalok szövetkezete —, a megújuló Ecsedi-láp, a csengeri országhatár gondjai sűrűsödnek az írásokban. Látjuk, hogy válik ma a nép országos költőjévé a szatmárcsekei temetőben nyugvó reformokért vívott küzdelmében egykor elbukott Himnusz költője Kölcsey Ferenc. Villanást örökít meg Korács Imre szerkesztő a mándoki Czapp Andrásról, aki száz kilométereket utazott Kenderesszigetre rizst aratni. Beszélgetést folytatott a Szabad Föld dr. Fekszi István elvtárssal, a megyei tanács vb elnökével a tanácsi munkáról, az iparosítás igényéről, a növekedés perspektívájáról. A burgonyatermesztés nagy feladatai, a homoki kísérletek, — a nagyüzemmé formálódó bökönyi termelőszövetkezeti csoport — mind életünk egy-egy fontos változásának tanúja. Mint ahogy a tiszabezdédi takaros portán gazdálkodó Lakatos Győzőné élete is az — a jövendő közön. Hadd jegyezzük fel a munkatársak nevét: Beren- di Ferenc, Danes József, Gáli Sándor, Griff Sándor, Hajdú Júlia, Hárs György, Keresztényi Nándor, Sárdi Ferenc, Teszkó Sándor. A Kelet-Magyarország szerkesztőségének munkatársai híreket, tudósítást, színes írásokat, elbeszélést adtak. Országos testvérlapunk köszöntőjének utolsó előtti mondata volt: „írásaink célja a figyelem felkeltése Szabolcs-Szatmár iránt, s talán a gondoikoztatás is...” A szabolcsi olvasókkal együtt úgy érezzük: sikerült! pe. Két darab 2 emeletes bérházat és áruházat épít Mátészalkán a Nyíregyházi Építő Szerelő Vállalat. 12—12 lakásos házak lesznek. Képünk az alapozási munkálatoknál készült. \ 1965. október 22. 3
