Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-07 / 210. szám

Moszkvába érkezett a csehszlovák párt- és állami küldöttség Harcok Saigontól északra Moszkva, (TASZSZ): Az SZKP Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnök­ségének és a Szovjetunó 'minisztertanácsának meghí­vására hétfőn hivatalos lá­togatásra Moszkvába érke­zett a csehszlovák párt és állami küldöttség. A delegá­ciót Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság elnöke vezeti. A vendégeket a vnukovoi repülőtéren Leonyid Brezs- nyev, Alekszej Koszigin, Kirill Mazurov, Anasztasz Mikojan, Nyikolaj Podgor- nij, Dmitrij Usztyinov, Ju- rij Andropov és több más hivatalos személyiség fo­gadta. Leonyid Brezsnyev, az A KGST-országok együtt­működése, mind a többolda­lú, mind a kétoldalú kap­csolatok vonatkozásában eredményesen fejlődik. Hangsúlyozni kell: a több­oldalú kapcsolatok elmé­lyülése közepette különösen nagy jelentőségük van a két­oldalú megállapodásoknak. Ennek a magyarázata: a KGST-országok gazdasági színvonala különböző, s ezért nem mindig lehetsé­ges, hogy valamennyiéi egyforma mértékben vegye­nek részt a gazdasági és a műszaki-tudományos együtt­működés egyik-másik for­májában. Ilyenkor a két­oldalú megállapodások ré­vén megoldhatóvá válik, hogy két ország közösen dolgozzon olyan problémá­kon, amelyek mindkettőjü­ket érintik. Jól példázza ezt egyes KGST-országok tervegyez­tető munkája. Ezek az or­szágok máris több két-, il­letve háromoldalú megála- podást kötöttek alapanyag- iparuk fejlesztésére. így például megállapodás szüle­tett a lengyel szén, réz és kén, az NDK-beli és a szovjet kálisók, a magyar timföld és még néhány más nyersanyag közös kiterme­lésére. A KGST kebelében született a Béke egyesített energetikai rendszer gondo­lata, amelyet az érdekelt államok a későbbiekben meg is valósítottak. A KGST-országok kétol­dalú gazdasági együttmúkö­SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára üdvözlő beszédében többek között kijelentette: — Barátságunk, össze for- rottságunk az egyik legfon­tosabb eleme a szocialista közösséghez tartozó orszá­gok egységének, amelynek megszilárdítása rendkívüli fontosságú a jelenlegi ne|n- zetközi helyzetben. Állama­ink szoros szövetsége és együttműködése az európai béke megőrzésének lénye­ges tényezője. Válaszában Novotny kö­szönetét mondott a forró fogadtatásért, majd kifejez­te meggyőződését, hogy a csehszlovák küldöttség lá­togatása hozzájárul a két tország barátságának elmé­lyítéséhez, megszilárdítja a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionaliz­mus alapján álló CSKP és az SZKP nézetazonosságát. dése a gyakorlatban kor- |nányközi bizottságok kölcsönös megállapodásai alapján bonyolódik le. Az utóbbi időben szovjet—bol­gár, szovjet—«magyar, szov­jet—lengyel és szovjet— csehszlovák kormányközi bizottság alakult a gazda­sági és a műszaki-tudomá­nyos együttműködés irányí­tására. A kormányközi bizottsá­gok működésének alapja az egyenjogúság, a szuveréni- tás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előny és elvtársi kölcsönös segít­ségnyújtás. A vegyes bizottságok komp­lex módon oldják meg a tervezés, a termelés, a tudo­mány, a technika, a külke­reskedelem megannyi prob­lémáját, dolgozzák ki a kö­zös gazdasági intézkedések tervét. A kormányközi bi­zottságok előmozdítják, hogy országaik teljesíthessék azo­kat a kötelezettségeiket, amelyek a KGST megfelelő szerveinek ajánlásaiból há­rulnak reájuk. E bizottságok ülésein meg­vitatták a Szovjetunió és a többi tagország 1966—1970- es kétoldalú tervegyeztetési tárgyalásainak előzetes eredményeit. Különösen nagy figyelmet fordítottak az európai KGST-országok villamosenergia- és fűtő­anyagszükségletére, vala­mint szűk keresztmetszetet A Dél-Vietnamban állo­másozó amerikai haderő pa­rancsnokságának szóvivője közölte, hogy a stratégiai légierők Guam szigetéről felszállott B—52-es nehéz­bombázói hétfőn reggel tá­madást intéztek a Saigontól nem egészen 50 kilométerrel északra elterülő D-zóna el­len, ahol a Vietcong na­gyobb - csapatösszevonásait gyanítják. A B—52-es bom­bázónak ez volt a 19. tá­madása dél-vietnami cél­pontok ellen. A szóvivő — a legújabb „éberségi” intéz­kedésekre hivatkozva — nem volt hajlandó közölni a támadásban részt vett gé­pek számát és a légitámadás eredményét. Saigontól 440 kilométerrel északkeletre, a Qui Nhon-I támaszpont közelében va­sárnap légi és tengeri úton szállított amerikai egysége­ket vetettek be a szabadság- harcosok ellen. Az akciót a 7. amerikai flotta hajói képező nyersanyagigényeire. A KGST ajánlásainak szellemében megvizsgálták a gépgyártás további szakosí­tásának és kooperálásának kérdéseit, a műszaki fejlesz­tés fokozásának, a gépek és berendezések minőség- javításának feladatait, az egyes szériák növelésének, a rentabilitás fokozásának út- jait-módjait. A kormánykö­zi bizottságok munkájában fontos helyet foglal el a tapasztalatcsere, valamint a legfontosabb népgazdasági ágak műszaki-tudományos eredményeinek kölcsönös is­mertetése. A kétoldalú együttműkö­dés során gyakran merül­nek fel olyan kérdések, amelyek a szocialista közös­ség más országai számára is fontosággal bírnak és több­oldalú megoldást követel­nek. A kormányközi bizottsá­gok jó eszközül szolgálhat­nak a testvéri országok többoldalú együttműködését megvalósító szervezetek ál­landó erősítésére. Működé­sük nagymértékben hozzá­járul majd azoknak az ajánlások a kivitelezéséhez, amelyeket éppen többoldalú megállapodások alapján tet­tek a KGST különböző szerver. N. Ptyicskin, a Szovjetunió állandó KGST-képviselő j ének tanácsosa. ágyútűzzel támogatták. Nyu­gati hírügynökségek jelenté­se szerint a szabadsághar­cosok az e helyen nagy túlerővel támadó amerikaiak elől a közeli erdőségekbe vonultak vissza. A dél-vietnami szabadság- harcosok „Felszabadulás” hírügynökségének jelentése szerint júliusban a kor­mánycsapatok 315 katonája állt át a felszabadító erők oldalára. A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése szerint a VDK területe ellen szom­baton végrehajtott légitá­madás során Nghe An tar­tományban a légelhárító ütegek egy támadó gépet lelőttek, két másikat meg­rongáltak. Ezzel az Észak- Víetnam felett 1964. augusz­tus 5-e óta lelőtt amerikai repülőgépek száma 515-re emelkedett. A Hongkong-i angol ha­tóságok kérésére a dél-viet­nami amerikai haderő pa­rancsnoksága további intéz­kedésig megtiltotta, hogy a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai katonák szabadsá­gukat Hongkongban töltsék. Az utóbbi időben ugyanis az amerikai katonák töme­gesen keresték fel a Kínai Népköztársasággal határos angol koronagyarmatot. Libreville (AFP, Reuter* ADN): Vasárnap délután a Lam- barene-i kórház kertjében sokezer gyászoló afrikai, va­lamint a gaboni és a fran­cia kormány képviselőjének jelenlétében örök nyugalom­ra helyezték Albert Schweit- zert, a nagy emberbarátot, orvost és tudóst. Kórházá­nak zokogó betegei állták körül a frissen hantolt sírt, amelyen „a nagy orvos” ál­tal évekkel ezelőtt faragott egyszerű fakereszt jelzi a temetés helyét. Események sorokban Belgrad, (MTI): Per Haek­kerup dán külügyminiszter feleségével együtt, Marko Nikezlcs jugoszláv külügy­miniszter meghívására hi­vatalos látogatás céljából kí­séretével Belgrádba érke­zett. Leopoldville: Victor Nen- daka kongói belügyminisz­ter rádióbeszédében beje­lentette, hogy Kaszavubu elnök és Csőmbe miniszter- elnök megegyezése alap­ján szeptember 20-ra össze­hívják a kongói parlament rendkívüli ülésszakát. Ljubljana, (Tanjug): A Triglavon Szlovéniában szeptember 6-án reggel le­esett az első hó. Szlovénia nyugati részeiben hétfőre virradó éjjel újabb havazá­sok voltak. Bsüsszel, (TASZSZ): Brüsszelben szeptember 4—• 5-én megtartották a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának plénumát, amelyen Ernest Purnelle, a párt elnöke tartott beszámo­lót. Újabb válság Dominikában? Santo Domingo, (Reuter): A dominikai ideiglenes kormány megalakulása igen lassan hozza meg a nyugal­mat a polgárháborútól súj- i tott országba, sőt új válság j van érlelődőben. A szemben álló felek megállapodásához híven megkezdődött ugyan a fegyveres csoportok le­szerelése és a bariká­dok lebontása, de ez a folyamat igen lassú. A legnyugtalanítóbb hír San Isidróból érkezett. A fővárostól 20 kilométernyire fekvő városkában van az a katonai kiképzőközpont, amelynek feloszlatására Hector Garda Godoy, az új ideiglenes kormány el­nöke utasítást adott. Az 1700 elit katonát tömörítő kiképző központ parancs­noka a szélsőjobboldali Wes- sin tábornok, aki rádió­szózatban .arra hívta fel Gosimlka beszéde Varsó, (TASZSZ): Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára beszédet mon­dott azon a gyűlésen, ame­lyet Varsóban a kenyér ün­nepe alkalmából tartottak vasárnap. A LEMP első titkára sík­ra szállt amellett, hogy kös­senek egyezményt az atom­fegyverek elterjedésének megakadályozására olymó­don, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság semmiféle­az ország lakosságát, ne adjon hitelt a hivatalos Santo Domingó-i rádió közleményeinek. Wessin „magánhadserege” igen erős, harckocsikkal és repülőgépekkel rendel­kezik. Az áprilisi polgárháború kitörésekor ez a katona! egység nyomban megtámad­ta Caamano ezredes alkot­mányos erőit. Az alkotmá­nyos erők üdvözölték a ki­képzőközpont feloszlatását, mert annak katonái voltak a felelősek polgári lakosság halomra gyilkolásáért, va­lamint más elnyomó in­tézkedések megtételéért. Wessin tábornok rádió­szózatában ismét felidézte a kommunizmus kísérteiét, ar­ról beszélt, hogy a Domini­kai Köztársaságot „veszé­lyezteti a kommunizmus”. Baljóslatúan fenyegetőzött, hogy csapatai „riadóké­szültségben” vannak és ha­marosan Dominika elérke­zett arra a pontra, ahol „a polgárháború első napjaiban volt”. képpen ne juthassan atom­fegyverhez. Végezetül Gomulka megál­lapította: a vietnami háború kiterjesztésének amerikai politikája oda juthat, hogy a háború általános világ­égésbe torkollik. A lengyei népet — mondotta — mély­ségesen felháborítja az ame­rikai agresszió. Szolidárisán vagyunk a vietnami néppel, amely húsz éve küzd a gyarmatosítók és a hódítók ellen szabadságáért és füg­getlenségéért — fejezte be beszédét a LEMP első tit­kára. A kölcsönös segítség: az együttműködés alapja Orosz Mihályi Jt plattba mw/dd 23. A mama ájuldozott az ijedtségtől. Falfehéren re­megett Kati is, akit időköz­ben áthívtak Valterékhez. _ Január 31-én járt itt egy teddybundás nő. Ki volt az? Mióta ismerik? — fordult Katihoz a nyomozó. — Neyn láttam. Én nem is láttam. Én itt sem vol­tam... — hadarta megszep­penve a lány. — Igen, volt itt egy ilyen nő — mondta Valter- né? — Mit akart? — Csak kérdezett vala­mit — felelte eltöprengve az asszony. — Azt kérdez­2 Gfáfgyarorszáf 1965. szeptember 7. te, hogy lakik-e itt valami Kovács Péter, vagy kicso­da... — No és? — Hát — tárta szét a karját Valterné — mond­tam, hogy itt mi lakunk. — És mit felelt a nő? _ Azt felelte — füllen­tette a fiát féltő asszony — hogy akkor biztosan rossz címet adtak neki. Valami virágállványt akart venni. — Beszélt az ön fia ez­zel a nővel? — Nem. Hívni akartam, de a nő azt mondta, hogy nem szükséges. — Miért kellett volna eh­hez a maga fia? Miért akarta behívni. Valterné a szája elé kap­ta a kezét. Dadogva hazu- dozott és egyre jobban be­lekeveredett az ellerfmondá- sokba. — Miért? ö talán jobban tudja, mint ön, hogy ki la­kott itt azelőtt? — Nem... csakhát... — Mondja Valterné! — vágott közbe Pikó. — Miért utazott el korábban a fia, mint ameddig a szabadsá­ga tartott? összevesztünk... összeve­szett Katival. — Mi volt a veszekedés oka. — Hát ez az ő dolguk... — Nos? — fordult a nyo­mozó Katihoz. — Mert... azt akarta... — Kati gondolkodott, hogy mit hazudjon. — Azt akarta, hogy én... — majd teljesen nekibátorodva a nyomozó szemébe nézett. — Ez az­tán teljesen a mi magán­ügyünk. Ehhez senkinek semmi köze. Még magának se! Csak nem képzeli, hogy —Jól van — hagyta rá Pikó. — önök nem beszél­nek őszintén. Meg kell mondanom, hogy Valter honvéd nagy veszélyben fo­rog. Talán 'még az élete is, — tette hozzá a hatás ked­véért, majd távozófélben még megkérdezte: — Tehát nem hajlandók az igazságot megmondani? Valterné és Kati gondo­latai egymás mellett futot­tak. „Tizenöt év... tizenöt év...” jutottak eszükbe Vin­ce szavai. — Kérem — mondta bi­zonytalanul Valterné. — Mi, amit tudtunk azt meg­mondtuk. — Rendben van! önök most minden esetre velünk jönnek! — komorodott el Pikó százados. _ Lesz ide­jük gondolkodni. A két nö remegő lábakkal, szállt be a jól fűtött Pobe- dába. + Pikó érdeklődéssel néze­gette az iskola folyosóját díszítő ügyes kis rajzokat. Labdázó gyerekek. Egy kis­lány galambot röpít. Alatta az írás: Béke. Aztán csend­élet, és megint csak galam­bok, gyerekek, villamos, hó­ember. Béke, béke, béke. Valamelyik osztályban Jó­zsef Attila verset szavaltak. Zsuzsika jött. Megállt Pi­kó előtt: — A bácsi hivatott? — kérdezte kiváncsi szemek­kel. — Igen! Gyere sétálunk egy kicsit — fogta meg Pi­kó a kezét, de a kislány erélyesen visszahúzta. — Nem! — mondta hatá­rozottan. — Miért nem? — csodál­kozott a nydmozó. — Anyuka mondta, hogy idegennel nem szabad sé­tálni. A százados mosolygott: — Látod ez igaz. Maradjunk hát itt. És anyuka azt nem mondta, hogy idegen lakás­ba sem szabad felmenni? ■ — De azt is mondta, — nézett rá a kislány. És Pikó századossal ek­kor olyan valami történt, ami eddigi nyomozói gya­korlata során még nem fordult elő. Zavarba jött „kihallgatás” közben. Saj­nálta szégyenbe hozni ezt a kedves gyereket. — Zsuzsika, — köszörülte meg a torkát — a napok­ban te a Petőfi Sándor ut­cában... — Nem! — kiáltott fel Zsuzsika akaratlanul, és ijedten elhallgatott. Pikó a gondolataiba mé lyedt, majd a kislány vál­lára tette a kezét. — Ugye, te már úttörő vagy? — kérdezte. — Igen. — Hogy is szól az úttörő fogadalom hatodik pontja? — Az úttörő mindig iga­zat mond, — hadarta a kislány. — Na látod — korholta a nyomozó. A gyerek lehajtotta a fe­jét. Elpirult. Rövid ideig tartó tétovázás után halkan szepegte: —Igen, mert egy néni megkért... hogy beteg a ke­ze, és nem tud írni... és le­diktálna egy levelet... de az is benne van a fogadalom­ban, hogy az úttörő, ahol tud, segít! — és ismét bát­ran a százados szeme közé nézett. — Persze ez természete« — nyugtatta meg Pikó. _ Volt még valaki a lakás­ban? — Egy bácsi. Mindig kö­högött. Ö is beteg... — vála­szolt készségesen a gyerek. — És miért nem akartad ezt mindjárt elmondani? — Mert olyan furcsákat kellett írni... szerelem, meg ilyesmi — pirult el a kis­lány. — Mondták is, hogy ne szólj róla senkinek? — Igen a néni kérte... Mert szégyelli, hogy a ke­ze olyan beteg... — Azelőtt, vagy azóta ta­lálkoztál velük? Láttad őket? Eltérnél Aliiért Scíiweilzerí

Next

/
Thumbnails
Contents