Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-07 / 210. szám
Utasítás nélkül As utóbbi évek termelési gyakorlatában azzal az ellentmondásosnak látszó jelenséggel találkozunk, hogy a vállalatok és felügyeleti szervek anyaghiányról, a pénzügyi szervek a felesleges készletekről panaszkodnak. Ennek az „ellentmondásnak” a rendezésére jelent meg ez év februárjában az OT és a Pénzügyminisztérium közös rendelete a készletek felülvizsgálatára. Ez márciusban megindult — kissé vontatottan. A feltárási munka jelentős erőket köt le, mivel a vállaltok n«n rendelkeznek megfelelő adatokkal arra vonatkozóan, hogy a már meglévő és beérkező rendelések teljesítéséhez szükségesek-e a meglévő készletek és mi az, ami felesleges. Különösen vidéki székhelyű vállalatok sokáig a központ jelzéseire vártak, sokszor velük akarták ezeket a munkákat elvégeztetni. Nehezen ment ennek a munkának az indítása az építőiparban is, ahol kizárólag az anyagosztály munkájának tekintették a készletek feltárását és értékesítését. A munka tehát lassú volt és jelenleg sem lehet befejezettnek tekinteni; az 1964 évi készletek alakulása pedig azt mutatja, hogy nem kielégítő. Alaposabb, körültekintőbb feltárás esetén nem következett volna be csak az MNB-hez tartozó egységeknél az elmúlt évhez viszonyítva is több, mint hárommillió forint felesleges készletnövekedés. Ami tiszteletre méltó a term'ésnövekedésében, erősen kifogásolható a felesleges készletek növekedésében. Elgondolkoztató, hogy a vállalatok a profilúkban bekövetkezett változáskor (mert sokszor erre hivatkoznak elfekvő készleteknél) miért várnak központi utasításra? A vásárosnaményi kórház építkezésénél lévő nagy mennyiségű szén értékesítésére például miért nem gondol az építésvezetőség az anyagosztály sürgetése nélkül? A mátészalkai építésvezetőség területén lévő raktár udvarán évek óta nagy mennyiségű fa állt, amit csak az anyagosztály többszöri sürgetésére értékesítenek. Talán azért, mert nem számítják ki, hogy mibe kerül a felesleges készlet. Nem kívánok foglalkozni sem az indokolatlan raktár- kapacitás lekötésével, sem az ebből származó anyagmozgatási költségekkel, csupán a felmerülő eszközlekötési1 járulékra és kamatköltségre szeretném felhívni a figyelmet. Minden 100 forint felesleges készlet minimálisan 11 Ft. veszteséget okoz a vállalatnak ebből 5 forint eszközlekötési járulék és 6 forint a kamat, de ha a készletet a bank tárja fel, vagy hosszú idő óta tárolják azt, a veszteség mór 12—14 forintra nő. A vállalatoknak tehát érdekük, hogy minél gyorsabban kerüljön hasznosításra a felesleges készlet. A felesleges készletek képződésének korlátozására, a már meglévő feleslegek hasznosítására irányuló tevékenység nem von el erőket sem a műszaki fejlesztéstől, sem a termeléstől. Az elfekvő anyag azonban valahol bizonnyal hiányzik. Értékesítése tehát mindenképp hasznos. És minél gyorsabb, annál hasznosabb, Végh János Milliókat emészt a lassúság Korszerűsítik az ország talán legkisebb iparát — Tovább gépesítik a kisvárdai vulkánt Papírmunka, határidő és as import Az ország talán legkisebb ipara a keményitöipar. Ez azonban nem azt jelenti, hogy fontosságban is a legkisebb. Hiszen a keményítő sok más iparág alapanyaga; legtöbbet a textil- és papíripar használ belőle, de kell a kohászatnak is. A demecseri burgonyakeményítőgyárban előállított szörp az édesipar alapanyaga; azok a betegek, akik a Bxl2 nevű gyógyszert szedik, sem gondolják, hogy alapanyagát, a szőlőcukrot ugyancsak itt állították elő. Nem véletlen tehát, hogy a huszas években létesített, korszerűtlen gyárat az ötvenes évek táján már kapacitásban bővítették, s néhány éve komoly tervek születtek a már régen időszerűvé vált fejlesztésére. A gyár részben még ma is a régi technológiával dolgozik, évi termelése veszteséges, ráfizetéses. 1961- ben elkészült a fejlesztés első ütemének terve. De gondoltak a második ütemre is, amelynek befejeztével évi 17 milliót takarít meg a termelés, azaz a gyár nyereséges üzemmé válik. Az eredeti terv szerint a rekonstrukció mintegy hatvanmillió forintba került volna, ez a ráfordítás tehát négy év alatt megtérül. A tervek elkészültek, de a fejlesztésre nem került sor, három éven át. Pedig az nemcsak az önköltséget csökkentette volna, hanem egynegyedével emeli magát a termelést is, és takarékosabban, jobban kihasználja a feldolgozásra kerülő burgonya keményítőCsak 34 „nyári napunk“ volt Kevesebb fíírdőző, több fagylaltozó — Bezártak a kerthelyiségek Az elmúlt 80 év második leghúvösebb nyara volt az idei — Nyíregyházán. A helyi meteorológiai állomás 1940-ben mért hasonlóan alacsony hőmérsékletet, azon a nyáron 17,2 Celsius volt a középhőmérséklet. A múlt év júniusában 23,1, az idén 18.7 fok, tavaly, júliusban 21,8, az idén 19,9 Celsius volt a középhőmérséklet, augusztusban pedig1a tavalyi 18,7 Celsiussal szemben 17,3 fokot mértek a nyíregyházi hőmérők. Tavaly 35.4 Celsius volt a legmagasabb hőmérsékleti érték, az Idei nyáron — néhány atkalommal — csupán a 31,6 fqkot érte el a hőmérséklet a városban. A meteorológusok a 25 Celsius fokon felüli hőmérsékletnél beszélnek úgynevezett nyári napról. 1964-ben 67 ilyen napot tartottak nyilván, s a napsütéses órák száma 875.4 volt. Az idén mindössze 34 „nyári nap” volt és 698,7 órán át sütött a Nap. Ha a naptár még nem is jelzi az őszt, az időjárás már az új évszak gyors közeledtét idézi. Néhány olyan vállalat számvetését idézzük, amelynek tevékenysége kapcsolatos a nyárral. A sóstói fürdővállalat tail strandja augusztus 31-ig állt a fűrdővendégek szolgálatában. Forgalmi adatai a szokatlanul hűvös időjárás hatását mutatják: az idén összesen 11 231 vendége volt a strandnak, a tavalyi 13 085-tel és a két évvel ezelőtti 17 ezerrel szemben. A kádfürdőt ugyanezen idő alatt hétezerrel többen vették igénybe, mint tavaly. Sokkal kisebb volt a csónakázótó forgalma is: 1964- ben 24 ezren, az idén nyáron eddig 16 ezer 500-an csónakáztak. A meleg strand és a csónakázótó — a tervek szerint — szeptember 25-ig fogadja vendégeit. A Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalat forgalmát nem befolyásolta az időjárás. A fagylaltfogyasztás a múlt év júliusában 24 368, az idén pedig 27 655 kilogramm volt. Az augusztusi forgalom csaknem 10 ezer kilóval volt magasabb az idén. A vállalat tervei szerint a téli hónapokban Is árusítanak majd fagylaltot • Béke és az Anna cukrászdában. Sörből júliusban 2370 hektoliter, augusztusban pedig 2150 hektolitert fogyasztottak a nyíregyháziak — 200—250 hektóval többet, mint 1964 nyarán ezekben a hónapokban. A nyíregyházi szórakozóhelyek kerthelyiségei szeptember 1-én mindenütt bezártak. Naponta 250 köbméter vizet locsoltak a nyíregyházi utcákon, tereken a városgazdálkodási vállalat locsolókocsijai, azonban a gyakori esőzések miatt nem sok alkalommal volt szükség erre. Augusztusban például mindössze 16—17 napon üzemeltették a kocsikat. (sz. sz.) tartalmát. Időközben ugyanis az ország burgonyaszükségletének biztosítása érdekében megszüntették a külön ipari burgonya termelését, s a gyár alapanyagául az étkezésre és más célokra már nem hasznosítható burgonyát jelölték meg. Ezeknek keményítőtartalma lényegesen kevesebb. A rekonstrukcióval ezeknek a gyengébb minőségű burgonyáknak feldolgozása Is gazdaságosabbá válhat. Mindenképpen indokolt tehát a gyár fejlesztése. Ez év elején érkezett az utasítás a gyárhoz, a kivitelezésre. Időközben azonban a tervek némileg elavultak, azokat ismét át kellett nézetni, átárazni, a programot módosítani. Ez úiabb hónapokat jelentett. Ez évre 4,6 millió forint áll rendílke- zésre az építkezéshez, azonban nincs még kész a módosított program, s éneikül bár megnyitják a beruházási bankban a pénzügyi fedezetet, nem indulhat az építkezés. Az idő pedig múlik. Hasonló a helyzet a Kisvárdai Fémszerelvényáru Gyárban. Itt a gyárfejlesztés egy- harmadával növelhetné az új lakásokban, létesítményekben nélkülözhetetlen fűtőtestek gyártását. Ez év júniusában — hosz- szabb papírmunka után — végre megnyitották a keretet a bankban, mely szerint az idén két és fél millió forint vár beépítésre. Az építőipar január óta várt erre a munkára, mint más munkákra is. Nyár vegére munkáik összetorlódtak, s az építés megindulása tovább várat magára. Azon túl, hogy magának az építőiparnak lenne szüksége a radiátorokra, a szükségletet jórészt külföldről kell behozni. Ez valutát igényel. S ráadásul a behozott . radiátorok nem a hazai szabvány szerintiek, beépítésük többletköltséget okoz. Jelentős importunk van keményítőből is. Csak két gyár fejlesztésének kérdéseit vázoltuk fel. Mindkét helyen megállapítható, hogy a tervek születésétől kezdve nem éppen „korszerű” gyorsasággal halad a liorszerűsités a megvalósításig. S ha most arra gondolunk, hogy a keményítőgyárban és a vulkánban is lenne elgondolás a további fejlesztésre, amelyek népgazdasá- gilag a forintmegtakaritás ■mellett olyan haszonnal is járnának a radiátorgyártásbaúj mint a teljes hazai szükséglet kielégítése, az import szükségtelenné válása, a ke- ményítőelőállításban pedig a kukoricának, mint alapanyagnak a bevonása, hogy a termelés folyamatosabb és a burgonyaterméstől függetlenebb legyen, — akkor gondolnunk kell az időre és az előkészítő munkák csigalassúságára is. Arra, hogy a már megkezdett munkák haláridfieitoló- dása esetén az építőt kötbér terheli. De mi terheli az előkészítő munkák késedelmét? Országosan is sok sző esett már egyes gyártmányaink korszerűsítésének lassúságáról, hogy mire a „korszerű gyártmány” piacra kerül, korszerűtlen. A keményítőgyárnál évek, a vulkánnál talán csak hónapok, de mindenképp jelentős csúszás történt és történik. Jó lenne egyszerűsíteni, meggyorsítani az előkészítéseket, nemcsak magát az építést is, hogy a múló idő, minden termelési nap, ne rabolja tovább a súlyos milliókat a népgazdaság pénztárából. Sipkay Barna Asszony brigád Panyolán Túl a szilvapálinkán — Ölvén gyönyörű hold a Túrnál Szilvájáról, szilvapálinkájáról híres Panyola. A Szamos és Túr hájromszögében idén is bőséges a szilvater- ,més, lesz pálinka. De nem ercől van szó. Míg Rádi Béla tsz-elnökkel a Túr folyó partján- a lisztfinom port tapossuk, az asszonyokról beszélgetünk. Húszán, asszonyok és lányok az őszszel szocialista brigádot alakítottak. Az elnök elgondolkozva kérdez és felel is önmagának: — Tudja milyen nehéz itt az embereket tanulásra bírni? Nagyon nehéz. Elküldtünk tavaly ősszel pár fiatalembert iskolára, elbúcsúztattuk őket, el is mentek, de másnap már itt voltak a községben, danoltak. Pa- nyolai pálinka!? Ezután próbálkoztunk meg az asszonyokkal. Kertészeti tanfolyamat szerveztünk; egyik nőt a másik után agitáltuk, végül is 20-an jelentkeztek, 17-en végigjárták az első évet. Ekkor vetődött jel a szocialista brigád gondolata is. Burgonyatábla mellett járunk. Embermagasságú benne a muhar, paraj és egyéb gaz. Az elnök azt mondja, nagyon kövér a föld, azért. Tavasszal kiöntött a Túr és most hiába kapálták, burjánzik a gyomnövény. — Ezért is becsülendök az asszonyok. A kertészet olyan tiszta, mint a jris- sen terített asztal, pedig pár hónapja az is vízben állt. Amikor a járásból egy hete 50 asszony itt járt tapasztalatcserén, nem győztek csodálkozni. A kertészet, 50 hold, a szeszélyesen kanyargó Túr egyik hajlatában van. Az elnök nem túlozta el a nők munkáját. Mintha más határban járnánk, mutatóban sincs gaz. A téli káposztában még nyoma látszik a friss kapálásnak, de feltűnő más is. A tábla szélén háromsoronként cölöpöket vertek a földbe és a cölöpökön nevek. — így kellett csinálni. Volt arról is szó, hogy a szocialista brigád külön területen dolgozik, de ntm mérhettük szét, mert abból viszálykodás lett volna. 44 asszony dolgozik a kertészetben, és tavasszal volt egy kis ellentét. Valaki elhíresztelte, hogy mert a 17 asszony szocialista brigád, nekik most már több fizetMAZSOLÁK Orgonavirág Szabolcsban nemcsak burgonya, aiona, de szép oltott orgona, néha humor is terem. Még tavasszal történt, hogy értekezésre illetékesek, hosszan értekeztek a járási székhelyen és késő este útban a megyeszékhelyre, gyönyörű orgonát pillantottak meg a Tisza- parti falu egyik udvarán. Az orgonafa az útra hajlott és engedve a kísértésnek az utasok nagy csokrokat szedtek. Ekkor mondta az egyik: „Ennek a gazdája is meglepődik ha felébred reggel, Tudjátok mit, tűzzünk egy-egy 10 forintost az ágakra kárpótlásul.” Ekkor lépett eléjük a gazda és cseréppipájából nagy nyugalommal pöfékelt. A virágszedők mint annak idején Lóthné sóbálvánnyá dermedtek és csak a szíves szó enyhített ijedelmükön. Ugyanis a gazda így invitálta őket: — Látóvá én rendes emberek az elvtársak, hagyják azt a tízest a zsebükben, inkább igyanak velem egy pohár bort. Ittak. Nem egy pohárral, többel és amikor hazafelé indultak virágos kedvükben a virágot a pincében felejtették. így esett, hogy a borvirággal hajnalban hazatérő férjeknek egyetlen feleség sem hitte el, hogy lényegében nem történt más, csak orgonát törtek. Elegáns maihák Szatmár sok tsz-éböl az egyikbe megérkeztek az im- pex átvevők. A tsz vágómarhákat hizlalt exportra. A vezetőség kicsit drukkolt — ami igaz akadt egy-két állat amelyik súlyra, vagy éppen alakra nem igen felelt meg a követelményeknek. Node ha a vége jó, minden jó. Az átvétel előtt szatmári szokás szerint kisüstit itattak a vendégekkel, aztán a mérlegeléshez is odakeveredett egy bütykös. Vidáman ment a munka körülbelül úgy; egy mérlegelés, egy kupica. Az átvevő ennek ellenére — helyesen — nem érezte magát lekötelezettnek és rendre visszaküldte a selejtes állatokat. Az elnököt viszont nem a káka tövén költötte a ruca, ada súgta az állatgondozónak, egyik ajtón vigyétek be, a másikon hozzátok ki az elmarasztalt állatokat. Az elnök ötlete olyan jól sikerült, hogy végül egy marha sem maradt vissza, mind átvették. Munkavégeztével mondta is az átvevő: — Ilyen szép elegáns marhákat ritkán lát az ember. Az elnök mosolygott bajsza alatt és csak úgy magának jegyezte meg: m Azért a szatmári szilva sem rossz. Seres Ernő ség jár a munkáért. A többi asszony persze felforr tyant. Nagy nehezen lecsillapodtak a kedélyek. Az asszonyok paradicsomot szednek. Az elnök jöttére kiegyenesednek, várakoznak, szót hallgatnak. Medvés Sándorné, a szocialista brigádvezető, a kérdésekre bizonytalankodva, szűkszavúan válaszolgat. Nem is kerekedik ki más, csupán annyi, hogy igyekeztek jól dolgozni. Hogy mi az a brigádmozgalom, mi a szocialista brigád célja, nem tudják. Az egyik lánynak aztán megered a szava: — Az újságot azt elolvassuk mindennap, de nincs nekünk időnk szórakozni, meg mind arra. amit a szocialista brigádban kellene csinálni. Én is a tanfolyam miatt ríaradtam el a szövéssel és most is kell szőni. Szövés és fonás? Szokatlan házimunka. Ma már szokatlan, amikor az üzletben olcsón lehet vásárolni törölközőt, lepedőt, konyharuhát. De nemcsak erről van szó: — özvegyasszonyok vagyunk mi, aki meg nem a a, annak ada van az ura dolgozni, a ház körül meg sok a munka, állatokat ellátni, gyerekeket gondozni. Minek szépítenénk a dolgot, ez az alapja a gondolatsornak, amiről később az elnök beszélt. A panyolai asszonybrigád kezdet a községben, nagy siker, de nem olyan brigád még, mint amilyenek az ipari üzemekben dolgoznak. Az elnök és a tsz-ben az emberek azt tartják, fő az. hogy megalakultak. hogy elhatározták; elvégzik a hároméves tanfolyamot és a munkájuk is kifogástalan. Olyan példamutatás ez Panyolán, ami nem lesz hatástalan. S. E, 1965. szeptember Z
