Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
Gereblyés László: Napról-napra Zúdul a yénki manna Napról-napra Viet-Namra Megannyi emlékművel telt a föld A fölperzselt erdő Letarolt iskola NycSpia Emlékezteti majd Az évszázadokat Micsoda Way of life Jut Afrikának Tán az egész világnak Micsoda Amerikai Csoda... 140 fellépés tíz év alatt Felfrissítik a József Attila vegyeskórust Tízéves működésének elismeréseként a közelmúltban kapott Szocialista kultúráért érdemérmet a József Attila Megyei Művelődési Ház hatvantagú ve- gyéskórusa. Száznegyven előadást tartottak a tíz év során, bejárták az ország nagyobb városait, felléptek különböző dalostalálkozókon, s volt egy külföldi turnéjuk is. Szeptember 6-án tartják idei közgyűlésüket a jövő évi program előkészítésének jegyében. Az új művelődési évadban fel akarják frissíteni a kórust, elsősorban szoprán és basszus énekesekkel, de szívesen fogadnak tenorokat is. Mintegy húsz énekessel bővítik a létszámot. Új film Vízivárosi nyár A Vízivárosi nyár című új magyar film Pesten a harmincas években játszódik. Borongós hangulat hatja át a történetet a szerencsétlen házassága elől az alkoholhoz menekülő orvosról és hirtelen felnövő fiáról. Az orvos nem is sejti, hogy amikor egy éjszaka becsenget hozzá egy fiatalember, eszméletlen lánnyal a karján, az eddig tudomásul nem vett külvilágot, a kor súlyos problémáit bocsátotta be magánéletébe, boldogtalansága, zárt falai közé. Ilcsi megjelenésével izzik fel a dráma. Hősei a fiatal szobrász, aki csaknem a halálba taszítja a lányt, akit szeret. A könyvmoly egyetemista, aki a barátság és a szerelem harapófogójában" változatosságát növeli. Az idős orvos emberi konfliktusa, meghasonlása és ráta- lálása arra a.z útra, melyen járnia kellett volna — meg- kapóan állítja elénk Gál doktor alakját. Egy kanyargós budai utca, egy keménykalapos kövér úr, egy-egy jellemző epizód kitűnő korfestőnek bizonyul. Három fiatal színész kapott jelentős szerepet a filmben, Végvári Tamás, Fonyó József és Nádassy Mirtill. Emlékezetes alakítást n3'újt az orvos szerepében Páger Antal. A modern hangvételű kísérőzenét Mihály András komponálta. A forgatókönyvet Horváth Márton írta, a filmet Fábri Zoltán rendezte. vergődik és egy kalandos terv — a politikai foglyok ki- szöktetése a Margit körúti fogházból, — mind a film Kulturális hírek Szlovák György: budapesti Duna-part. London: Nem kis szenzációt fog okozni ebben az évadban Bertrand Russel, a világhírű angol Nobel-díjas filozófus musicaljának bemutatója. A zenés darabot Russell egy „Sátán a peremvárosban” című novella alapján írta Tutte Lemkow svéd koerográfus közreműködésével. Becs: Nemrég alakult meg Bécsben a Fritz) Molden könyvkiadó vállalat, amely elhatározta, hogy színdarabok — mindenekelőtt kelet-európai drámák — kiadásával is foglalkozik. Az új bécsi kiadó elsőként Németh László „Gandhi” című drámáját adja ki. Televízióból—jófcarátaink PSOTA IRÉN A Yermához mindenki gratulált. A közönség vastapssal, a kollegák élőszóban. Megszoktuk, hogy Pso- tának évek óta minden sikerül. Rosszat nem csinál, bukása nincs, sokan azt hiszik, hogy talán sose volt. Volt. Nem rögtön, teljes „fegyverzetében” robbant a színpadra, a sikerért keservesen meg kellett küzdenie. A főiskolások már az ő növendék korában szerephez jutottak. Osztálytársai közül Horváth Terit, Vá- radi Hédit, Berek Katit, a korán elment So ós Imrét főiskolásként ismerte már az egész ország, amikor Psotát még alig. Hubay Miklós István király című darabjában figyeltünk fel rá először, ö kezdte a darabot, a színészek tudják, hogy ez milyen nehéz. Ahogy a színpadra lépett és először megszólalt, már fojtott, drámai légkör feszült köré. Oda kellett figyelni! Nagy mélységek, bensőséges őszinteség, drámai erő — egy átütő egyéniség körvonalai sejlettek fel epizódalakításában. Hitt is önmagában —, csak mások nem bíztak benne sokáig. Évekig ő volt a „másodszereposztás”. Ezt mondogatta magában: Ki kell várnom, és ki tudom várni amikor eljön az idő, hogy egy szerepre azt mondják: ezt nekem kell eljátszani, csak én játszhatom el!” Aztán egyszerre, hirtelen jött el a sikerek éve. De akkor minden műfajban, minden oldalról, fellángolva és mégsem szalmalángként. A Madáchban Brecht Kurázsi mamájának néma Katája, a moziban csúnya* púpos vénlány a Ház a sziklák alatt című filmtragédiában, férfifaló a FeL felé a lejtőn című filmvígjátékban, aki mellett „elaludni nem lehet”. A Ház a sziklák alatt díjat nyert a San Francisco-i fesztiválon. Ebben Psota alakításának nem kis része volt. Az elmúlt években annyira elkoptattuk az „izgalmas” jelzőt, Psotára mégis ez illik igazán. Hallatlanul Izgalmas egyéniség, akármit csinál. Sokoldalúsága is párját ritkítja. Néhány éve Ruttkai Éva, kubai élményeit mesélve, lelkesen beszélt a gyönyörű kubai nőkről. Közben felugrott, mindjárt megmutatta, milyenek, hogyan mozognak. Ig.y jellemezte őket: „Megtelik velük a levegő, ahogy szemtá- volsáeba kerülnek. Vibrál körülöttük a tehetség, mint mikor Psota bejön a színpadra!” Ezt a mondatot is a szép emlékek közé tehet— Psota Irén, Jászai Ma* ri-díjas. jük. Csak az igazi tehetség tud szívből lelkesedni az igazi tehetségért. — Szeretek énekelni — mondja erről —, sehol olyan közvetlen kontaktust nem lehet teremteni a közönséggel, mint a pódiumon. Nincs körülöttem három színpadi fal, nincs rendező, nincs partnef", csak a közönség van és én. Két-három percig tart az egész, az alatt kell minden mondanivalót közölni hitelesen, s hatással. Otthonában beszélgetünk. — A pódiumon ismertem meg azt a felséges érzést is — folytatja —, hogy rám figyelnek, azt adorn, amilyen vagyok, s ezzel érem el a hatást. Akkoriban minden dologba belekóstoltam, a rádiótól a reklámfilmig, nem létezett olyan műfaj, amelyet né vállaltam voína el, hogy önmagamat megkeressem és kifejezzem közben. És, hogy a magam útját járva jöjjek rá: akárhány műfajban játszik is a színész, az alaplépés mindig a színház! Hálás vagyok az életnek, hogy a műfaji változatosság ennyi lehetőségét adta meg nekem. És külön a Madách Színháznak* mindenért, de tán , mindenekelőtt a Yermáért. Hiszen, ha csakugyan jó vagyok benne, közös érdem. A Yerma nemcsak Garcia Lorca, és nemcsak Psota, hanem amit belőlem Vámos László forfná11 Az új évadban ismét lesz egy nagy tragikai feladata: Médea. Egész nyáron készült már erre . .. „Az ünnep másoké” — mondja Yermának a Jókedvű asszonyt játszó Kiss Manyi a darabban. Az ünnep mindannyiunké, valahányszor Prntát látjuk. A művészet ereje várd- zsolja nekünk ünneppé az előadást. JOHN REED: A „KAPITALISTA" John Reed amerikai újságíró, költő, dráma- és novellaíró. lMO-ben végezte el a Harward egyetemet. Az első Világháború idején az Egyesült Államok haditudósítója volt. Sokat utazott, járt Európában, Mexikóban, s az októberi forradalom napjaiban érkezett Oroszországba. Tanúja volt a szovjet állam születésének. Erről az időről szóló könyve, a .Tíz nap, mely megrengette a világot” tette híressé nevét. Elbeszélését az Egy ifjú ember kalandjai című kötetéből közöljük. N edves, ködös novemberi éjszaka. Szürke, fényes, pasztellszínű éj, mely hihetetlenül meglágyítja a csupasz fák körvonalait. eltünteti az árnyak szélét és ezüstös glóriát fon a lámpák gömbje köré. A betonjárda fekete féldrágakőnek tűnik, melyet acélszürke esővizeócsák ékítenek itt-ott. Észrevétlenül szemerkélő eső tölti be a levegőt, nedves lesz az ember keze, arca, s mégis háromszor körbenőhetsz a Washington Squaren anélkül, hogy összeáznál. E2en az éjjelen történt, hogy William Booth Wrenn elindult valahon ián sehová és megállt a Washington diadalív alatt, hogy összeszámolja a vagyonát. Már majdnem éjfél volt. William Booth Wrenn épp most kapott segélyt, az egész hatvanöt centre rúgott. Ezúttal már harmadszor számolta meg. Sietős és kevéssé figyelmes szemlélő azt állapította volna meg Mr. Wrennről, hogy rendes körülmények között élő rendes fiatalember, minden bizonnyal eladó valamilyen jólmenő rövidáru üzletben. Cipője arról árulkodott, hogy frissen tisztogatták, kalapja angol posztóból készült, esőkabátja éppen a kellő hosszúságú volt. Olyan férfinek látszott, aki ért az öltözködéshez. De hát fontos, hogy ilyen látszatot keltsen az ember, ha munkát akar találni New Yorkban. A közelebbi vizsgálat azonban felfedte volna, hogy Wrenn gallérja gyűrött és piszkos, és nem is az ingére, hanem valamiféle rongyra hajlik ki. A cipőtalpán két lyuk tátongott, s az angol posztókalap majd szétmállott az esőben. Miután megszámolta „vagyonát”, feldobott egy pénzdarabot. Fej-re esett, s ezért William jobbra fordult a tértől, s zsebében csörgette az aprópénzt. Az utca kétoldalán kemény fapadok álltak. A gyér fényben is észrevette a két alakot, akik két egymással átellenes pádon kuporogtak, az egyik egy eszméletlenségig részeg férfi, kényelmetlenül nekidőive a vas támasztékának, amelyet a városi hatóság szögezett a padokra, meggátolva a hajléktalanokat abban, hogy a pádon éjszakázzanak. A másik egy öregasszony volt. Dőlt belőle a whisky szaga, őszes haját zöld, harmatáztatta sál fedte, s ügyetlen 1 csomóra volt kötve az álla alatt. Erősen csuklóit, de ez nem gátolta abban, hogy részeg hangon valami pikáns kis nótát dúdoljon. William pénzcsörgetésének hallatára azonban hirtelen abbahagyta és rászólt: — Gyér’ ide! William megállt és udvarias mozdulattal emelte meg a kalapját. — Parancsol asszonyom? — Gyér’ ide, azt mondtam. William melléült a padra és kíváncsian az arcába bámult. Ez az arc egész elképesztően ráncos és elnyűtt volt, fonnyadt, mint azoké az öreg takarítónőké, akiket munkaidő után hivatalokban lát az ember. Az alsó ajka öregesen remegett. Az asszony lassan feléfordította tompa, ködös tekintetét. — Ördög vigye a lelkedet! — mondta. — Hát any- nyi se... hukk... még annyi modorod sincs, hogy ne csörgesd az ember képibe a pénzedet? William elmosolyodott. — Dehát jóasszony — kezdte a legjobb modorában. — Jóasszony... — Ördög vigyen el! — mondta az öreg nő. — Ismerlek titeket, gazdag pern ahajd ereket. Lefogadom, hogy egy percig se dolgoztál még a pénzért, az apád hagyta rád, nem igaz? Gondoltam. Ismerlek téged, te... — emlékezetében kutatott a megfelelő szó után. — Te, kapitalista. A kellemes elégedettség ragyogása öntötte el Wil- liafn arcát. Beleegyezően bólintott. — Miből találta ki? — Kitalálni?! — nevetett az asszony kellemetlenül. — Az is nagy dolog! Dolgoztam én is finom házaknál, nem hiszi? Elhiszi, hogy nekem is gazdag udvarlóim voltak, fiatal lány koromban? Akkoriban levették a kalpagjukat a férfiak, most meg csak a pénzt csörgetik az orrom előtt... — Asszonyom, biztosítom, hogy... — Úristen haragját! Csak úgy elgondolkodtam, mikor csörgetted a pénzt. Fura, mi, hogy mindent csörgettek, amitek csak van. Te is, én is, mindenki. Szóval arra gondoltar nem akarsz eljönni velem egy kicsit szórakozni, mi? Előredőlt és a férfira vicsorgott, elszállt ifjúságának ijesztő paródiájaként. A silány whisky illata újra megcsapta Williamot. — Gyere! Hé, kisapám... hukk... Legyen egy kis örömed. Nem akarsz egy kicsit szórakozni valahol? — Nem. Köszönöm. Ma nem — felelte William kedvesen. — Igaz — Szólt a vénasz- szony — ismerhetnélek titeket, ti kapitalisták. Akkor adtok munkát, amikor nem akarjuk. De akkor nem adtok, amikor akarnánk. Vedd ki a kezed a zsebedből. Nem kell a mocskos jószívűséged. Én megdolgozom azért, amit kapok. No, gyere, csináljunk egy jó kis... — Miért üldögél idekint? Még megfázik... — Miért? Mit gondol, mi az öregistenért ülnék itt? Nem akarom a budoárom- ban tölteni ezeket a szép, nyári estéket! Ha megkaptam volna a pénzt a munkámért, biztos nem ülnék itt. Jézus atyám! — kiabált rá dühösen. — Te a városházához tartozol? William a fejét rázt*; Zsebéből egy dobozt hú-
