Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-30 / 230. szám

Alkotó viták fórumai Átszervezték, tökéletesí­tették a munkát megyénk egyik üzemében. Természe­tes követelménye ez éle­tünknek, keresni, kutatni az új, a fejlettebb módszere­ket. Csakhogy az említett munkahelyen a dolgozók nélkül csinálták mindezt. Sem a munkahelyi vezető­ség, sem a pártszervezet nem magyarázta meg, miért van szükség az új techno­lógiára, menn3rit gyümölcsö­zik az később az országnak, de a vállalat munkásainak is. E helyett ideiglenesen kevesebb fizetést borítékol­tak elsején, s szó nélkül vették tudomásul, hogy romlott az üzemben a han­gulat. Az illetékes vállalat ide­ológiai irányelveket vitató, parázs hangulatú taggyűlé­sén elmondták: egyetlen munkahelyen, egyetlen pil­lanatra sem szabad lemon­dani az emberekkel való törődésről. Kommunisták közt különösen megenged­hetetlen, hogy a bajok, gondok — mert ilyenek mindenütt vannak — leküz­désére ne hívják segítségül a közös akaratot. Pártszervezeteink mind­egyike napirendre tűzte ezekben a hetekben a párt előtt álló ideológiai felada­tokat. Ez a szó: ideológia, átfogja egész életünket, ott van a munkahelyeken, je­lentkezik a dolgozókkal va­ló törődésben, a hangnem­ben, a napi munka megér­tetésében, a felelősség válla­lásában — mindenütt. őszinte, bátor a taggyű­lések levegője, valóságosak névhez szólóak a bírálatok a legtöbb helyen, tettekre sarkallnak. Találkozni per­sze elvek téves értelmezé­sével, kényelemből, vagy a dolgok meg nem értéséből. Mondják még itt-ott, hogy ne az ember, hanem a hi­bák ellen harcoljunk — ami tökéletesen igaz — s ezért elfelejtenek hibákat bírálni. A mi gondjaink az or­szág gondjai is. Segíteni ezeken kell és sok módon lehet. Leküzdeni a régi, az elavult nézeteket, a min­dennel megelégedettséget, a közömbösséget, nagy fel­adat. Azt is el kell monda­nunk, hogy csak az elején tartunk ennek a munká­nak. Jó azonban a rajt, hi­szen a szabolcsi munkások, termelőszövetkezeti parasz­tok, az értelmiségiek párt­fórumai ismerik a célt. Tudják, hogy a legfonto­sabb, az építő, termelő mun­ka, csak úgy mehet egyre jobban, ha kevesebb a za­varó jelenség. Vitáink során találkozunk rossz értelemben vett ide- ológizálási törekvésekkel, amikor csak általában be­szélünk a van-ról és a kell-ről, mikor dunántúli példákkal akarunk bizonyí­tani jót, vagy rosszat. Sze­rencsére az a több, az a jellemző Szabolcsban, amely ott, a helyszínen győzi meg a párttagságot célunk segí­tőiről, hátráltató jelenségei­ről. Felrázta a megye párt­tagságát a most indult és nagy sikerekkel bíztató, az egész párt- és gazdasági életet megifjítani hivatott ideológiai munka. Ennek a jótékony hatása máris je­lentkezik. Ha csupán abban állna, hogy a párttagság találkozik, kicseréli tapasz­talatát, kölcsönösen elmond­ja véleményét vezetőivel, vezető pártszerveivel, már akkor is megérné az ügy­nek. De itt többről van szó: az erőt, biztonságot nyújtó nagyszerű végső cél útjait, legjobb módjait keressük. K. J. Ifjú gyár­megnőtt felelősségérzet Három műszakkal pótolják a nyírégyháziak a pesti ruggyantagyár tűzkárát Tűs...' Tűz... Tűz! — je­lent meg a tv-képernyőjén, s tudomást szerzett róla az egész ország, hogy ég a Ruggyantaárugyár. Sziréná­zó tűzoltóautók, heroikus küzdelem. Menteni ami menthető. — Megrendülve ültünk a tv előtt — emlékezik Ger­gely Ferenc, a Nyíregyházi Gumigyár gyáregységveze­tője. Mi is Pestről kaptuk a félkész terméket, melyek a szigetelőszalagok és a gu­miazbesztek gyártásához szükségesek. Megszűnt a szállítás. — Hetedik napja nem kaptuk — folytatja. — Ve­szélybe került a Nyíregyhá­zi Gumigyárban is a folya­matos termelés. Azonnal át kellett szervezni a munkát. Gyors intézkedések. A keverőüzemben három mű­szakot szerveztek. Vasárnap és túlórában is termelni kellett. Azonnal átálltak az eddig Budapestről kapott félkésztermékek gyártására. Keverőüzem. Hatalmas gépek. Forognak a hengere­ken a gumiszőnyegek. Kré­taporos a levegő. Kovács Antal reggel hattól van műszakban. — Bent voltam vasárnap is. Jött értem Vidnyászki elvtárs, a művezetőm, s mondta azonnal öltözzek, mert baj történt Pesten. Jöttem is. Ráhúztunk. Há­zam nap alatt 150 mázsa félkész terméket gyártot­tunk — mondja és figyeli a gépet. Mellettünk egy idősebb fá­radt arcú munkás. Ladik Ferenc. Ö mondja: — Mindannyian jöttünk. Nekem a cimborám, Nagy Pali szólt, hogy készüljek reggel hatra. Egy hét óta három műszakban éjjel­nappal dolgozunk huszon- ketten. Csak az alapanyagot kapják most a fővárosból. Laborató­riumi vizsgálat, s utána azonnal termelés. Vasárnap is benn tartózkodott Ger­gely Ferenc, a gyárvezető. Felkeltették a raktárost, Vidnyánszki gépkocsival szedte össze a munkásokat. — Nem állt meg a ter­melés a nyíregyházi gyár­ban egy pillanatra sem — jegyzi meg Gergely. — Mentesítettük a Ruggyanta- árugyárat. Különösebb nem történt. Húsz tonna félkész ter­méket gyártottak a nyír­egyháziak, amióta kiütött a tűz a Ruggyantában. — Egy dolgot szeretnék csupán megjegyezni — szól a gyárvezető. — Most érez­tem először igazán fiatal gyá­runk történetében, hogy a baj, a veszély, hogy megnövelte az emberek felelősségérze­tét. És azóta is három mű­szakban termelnek. F. K. TirvéayjavásEat a kézség! tanácsok hatáskörének bővítésére Daiio*» Ferenc cyiialkozafa a tanácsok tizenöté vés működéséről és a jövő feladatairól Megjegyzés: Spekulációnak nincs helye! Milyen bosszantó dolog —» Államhatalmi szerveink, a tanácsok jubileumhoz ér­keztek: 15 évvel ezelőtt já­rulták az urnákhoz a ma­gyar választók milliói, hogy első ízben megválasszák a megyei, városi, járási és községi tanácsok tagjait. Az évforduló alkalmából Dallas Ferenc, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője nyilatkozott a ta­nácsok eddigi munkájáról, fejlődésükről és jövő fel­adataikról. — Hogyan értékeli a tanácsok másfél évtize­des tevékenységét? — A tanácsok a dolgozó emberek számára az állami és politikai élet olyan szer­vezetei és munkahelyei, amelyek csak a szocializ­mus viszonyai között jöhet­nek létre. 15 év munkáját értékelve azt mondhatjuk, betöltik azt a szerepet, amelyért létrehozták: a tö­megeket bevonták a dolgo­zók képviseleti szerveibe. Több százezer tanácstag működött és működik, a tanácsok a politikai jogok gyakorlásának színhelyei. — Melyek voltak a tanácsok működésének jelentősebb állomásai? — Működésük az élet minden lényeges területére kiterjed, tehát eredménye­ik az ország egész életé­ben jelentkeznek. A taná­csok történelmi szerepet töltöttek be a mezőgazdaság átszervezésében, a terme- lőszövekezetek megszilárdí­tásában, valamint a speciá­lis kultúrák fejlesztésében. A könnyűipari termelés 10 százalékára terjedt ki gaz- dálkudásuk. Üj munkalehe­tőségeket teremtettek, hoz­zájárultak a közszükségleti cikkek választékának növe­léséhez. Kulturális területen különösen eredményes volt tevékenységük az iskolafej­lesztés és a népművelés te­rén. — Az eddigi tapasz­talatokból milyen kö­vetkeztetéseket lehet le­vonni az elkövetkező évek munkájára? — A kormány határozatot hozott arra vonatkozólag, hogy a tanácsok szervezeti életét és hatáskörét tekint­ve előre kell lépni. A fő törekvés: az ügyintézés gyorsítása, bizonyos hatás­körök leadása, ezzel együtt a városi és a községi taná­csok ügyintézési körének bővítése. Igazgatáspolitikai irányelveket dolgozunk ki, hogy a tanácsok egységesen cselekedjenek az ügyekben. Ezáltal jobban összhangba kerül az egyéni és a köz­érdek, a helyi és az össz­népi érdek, hatékonyabbá válik a tanácsok rendező és nevelő szerepe. A testüle­tek és bizottságok munká­jához új irányelvek kidol­gozása szükséges. Az or­szág lakosságának 60 száza­léka községekben él. Fon­tos kérdés tehát, hogy az alapfokú tanácsok milyen színvonalú munkát végez­nek. Törvényjavaslatot dol­gozunk ki a községi taná­csok szerepe, feladata és hatásköre szabályozására. — A gyakorlati mun­kában melyek a közel­jövő feladatai? — Az egyik a mezőgaz­daság irányításának fej­lesztése. Korábban szüksé­ges volt pl. a termelőszö­vetkezetek belső ügyeiben a konkrét, operatív közre­működés, ma már erre nincs szükség. A termelés területi kialakítása mellett többet kell törődni a tsz- demokrácia fejlesztésével, az emberi viszonyok a ja­vításával, az alapszabályok érvényesítésével. További fontos feladatot jelent a tanácsok számára az állat­egészségügy, a növényvéde­lem, a - legelőgazdálkodás javítása. — Hogyan alakult a tanácsok vállalati mű­ködése? — A párt decemberi hatá­rozatát a tanácsok teljesí­tették: a létszámot 3000 fő­vel, a béralapot havi egy­millió forinttal csökkentet­ték, a költségvetési megta­karítás évi 300 millió fo­rint. A további feladat, hogy gondos elemző mun­kával újabb tartalékokat tárjanak fel a termelékeny­ség és a takarékosság terén. — A községfejlesztés­ben jó eredmények mu­tatkoznak. Milyen kér­désekre kell összponto­sítani az erőket az el­következő években? — Továbbra is a vízellátás javítására, járda és útépítésre, az oktatás és egészségügyi alapellátás javítására. Mi törekedni fogunk arra, hogy az eddig felhasználatlan pénzügyi eszközök számára biztosítsuk az anyagfedeze­tet. — Kulturális tekintet­ben melyek a legfonto­sabb teendők? — Az oktatás területén az általános iskolák színvo­nalának emelése, a körze­tesítés, a szakrendszerű ok­tatás fejlesztése. Töreked­ni kell arra is, hogy a fia­talok időben végezzék el az általános iskolát. Segítsék elő a tanácsok a pedagogus- lakások felépítését. Továb­bi feladat — a szakember és szakmunkás képzéssel összhangban — a középis­kolai hálózat fejlesztése. Az elkövetkező időszakban megalakulnak a népműve­lési tanácsok megyei és já­rási szinten. Ezek nyilván gyorsítani fogják a kultu­rális célú eszközök össz­pontosítását és tájjellegű kulturális centrumok kiépí­tését. Végül, de nem utol­sósorban élettel kell meg­tölteni a meglévő művelő­dési házakat. — Egészségügyi, szo­ciálpolitikai feladatok is hárulnak a tanácsok­ra. — Legfontosabb teendő a körzeti orvosi ellátás javítása, a megelőzés, az egészségügyi felvilágosítás, a tisztasági mozgalom fej­lesztése és a termelőszövet­kezetek közegészségügyi helyzetének javítása. A szociálpolitikában a család- és ifjúságvédelemre és a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására kell nagy gondot fordítani. — 1966 új ötéves ter­vünk első esztendeje. Terveink megvalósításái hogyan segíthetik leg­jobban a tanácsok? — A legfontosabb, hogy a munka és a vezetés stílu­sa megfelelően fejlődjék. Vezetni nem lehet ösztönö­sen, a vezetés ismeretét meg kell tanulni, el kell sajátítani, őszinte jó vi­szonyt kell kialakítani a dolgozó emberekkel és kri­tikai észrevételeiket hasz­nosítanunk munkánkban. Röviden szólva: szélesíteni kell a tanácsok demokra­tizmusát. B. ezt mindenki érezte már —, ha az embert akárcsak né­hány fillérrel is valahol becsapják. Az meg valóság­gal dühitő, ha tudjuk, hogy akarattal rövidítettek meg bennünket. Mégis nem egy helyen, nem egy ember meg­feledkezik erről, amikor a gyerekek, diákok szünidei önkéntesen vállalt munkájá­nak elszámolására kerül sor. Egyesek tudatosan megrövidítik a gyerekeket. Vagy nem tartják meg a megállapodásokat, vagy utó­lag különböző ürügyekkel akarnak kevesebbet juttat­ni a jogosnál, a megállapo­dottnál. Arról is tudomá­sunk van, — ez ugyan na­gyon ritka — hogy egyesek éppen saját zsebükre spe- kulálgatnak ilyen esetek­ben. A diákok fizikai munkája vállalatainknál, gazdasága­inknál nagyszerű és dicsé­retes dolog. A gyerekek megismerik és megbecsülik a fizikai munkát, ez egész életükre, gondolkozásukra pozitív hatással lesz. De az már kevésbé, ha megis­merik a becsapottság érzé­sét. Idejében szólunk, senki, semmilyen jogcímen nem vonhatja meg a fiataloktól jogos munkabérüket! Sem­milyen címen, tehát kultu­rális rendezvényein e, ki • rándulásokra se tartsanak vissza összegeket. Nincs he­lye semmiféle spekulálga- t ásnak. A gyerek megdolgozott érte, hát kapja is kézhez szorgalma és ügyessége arányában a neki járó mun­kabért. A nevelési feladat így lesz teljes, így járul hozzá helyesen a fiatal jellemek alakulásához. o. n. Nyíregyháza új városnegyedében: a Toldi utca egy lakóháza. (Elek Emil felv.) Érik a rizs Sárgul, érik a rizs. A fe­hérgyarmati járásban 10 tsz-ben idén 892 holdon termelnek rizst. A Túr. a Szenke és a Tapolnok folyó szeszélyes partvonulatában • jó talaja, napfényes ágya van ennek a növénynek: 10 év statisztikája is erről tanúskodik. Tíz évvel ez­előtt 1955-ben húrom hol­don Kérsemjénben kezdték a rizs termesztését. Akkor 11,30 mázsa volt az átlag­termés. A 10 év termésát­laga 18 mázsa. Ettől füg­getlenül az egyes termelő- szövetkezetekben nem rit­kán a 30—40 mázsát Is el­érték. Az idei termésről a szakemberek úgy véleked­nek, a tavalyi átlaggal lesz egyenlő. Érik a rizs. Kölese hatá­rában az 55 holdas rizs­tábla szélén a két rizsőrrel. Duba Pállal és Takacs Gyulával beszélgetünk a várható termésről, az ara­tásról, munkájukról. A két őr már a víz leeresztésé­vel foglalatoskodik. A víz csendes erekben csorog vissza a Szamosba és egy­re több látszik a rizs szá­rából, a gyékényből, a ka­kaslábfűből. Az akácfasor árnyékában Duba Pál er­ről ilyen véleményeket mond: — Kevés az ablakos ka­lász, az olyan, amelyben ritka a szem. Meg is dol­goztunk érte. A rizsőrnek az a feladata, hogy figyel­jen, éjjel-nappal mindig csak azt nézze, miiyen a víz állása, milyen a rizs színe. Ez szabja meg a munkát. Idén 700 órán át árasztottunk, minden 10 naponként, tavaly ugyaner­re a területre 1200 árán át engedtük a vizet. Idán itt is sok volt az eső. Az nem jó, mert a rizs a napot szereti. A két őr közül Takács Gyula az idősebb, de a két ember szakmában eltöltött ideje egyforma: 5 év. Úgy mondják megértik egymást, szívesen dolgoznak “gyiitt Kell ez a megértés, mert áprilistól októberig ha akarják, ha nem összefut útjuk, egy az éjszakájuk nappaluk. A rizstábla kel­lős közepén kis házikó áll, egy ágy van benne, asztal, szék. Itt szoktak időzni, ha a rizsnél éppen nem akad mit tenni. — Az idén sok bajunk volt a rákkal, a háromélű sással, meg egy bogárral, aminek nem tudom a ne­vét, de ha elszaporodik po­csék munkát végez; elrágja a rizs gyökerét, kavarja az iszapot. A zavaros vizet a rizs nem szereti. A rák­ból is millió volt, mondta is Saliga János, a vízügyes, hogy nem félek-e tőlük. Hát mit féljek? Irtottuk őket. Ügy irtjuk, hogy ami­kor nagyon elszaporodnak leeresztjük a vizet, a rákok a csatornába kerülnek és adunk nekik rézgálicol. Két nap alatt hanyattesnek tő­le. A sás irtásával is pró-' bálkoztunk egy kísérleti parcellán. Jól sikerült, a nád is megvakult tőla. Kiselőadás az, ahogy Ta­kács Gyula beszél. Élvezet hallgatni a szatmári szót, íze, zamata van még annak is, ami különben nagyon prózai beszéd. — 45 munkaegységet ka­punk egy hónapra, meg prémiumot, ha több lesz a termés a tervezettnél. Any- nyi most nem lesz, / mint tavaly. Akkor 24 mázsa volt holdanként, de volt már olyan is, hogy 34 má­zsát termeltünk. Az is baj, hogy idén már. kaptunk 3 nagy ködöt. A köd titán megáll a fejlődés. Nálunk persze ez sem volt olyan nagy baj, mert idejében ve­tettünk, de Milotán elvitte a köd a termést. Megnéz­tük, el is beszélgettünk ar­ról; nem jó az, ha május 27-én vetnek. Igaz, idén olyan semmilyen volt az idő, hogy nem lehetett ki­számítani pontosan, mit, mikor tegyünk. Kényes növény t rizs. Ha kevés a víz, az a baj, ha sok az. Ha gyors az érés, az is baj, egyszóval min­den baj. Éppen ezért na­gyon kedvébe kell járni a rizsnek. Kölesén kedvébe jártak. Jobban. alaposab­ban, mint ahogy azt a két őr elbeszélte. Pár nap alatt lecsurog a víz, két Ivét alatt felszárad a föld, és kezdő' dik az aratás. — Az aratás szép lesz -* mondja Takács Gyüla csak az idő Is tarts,a ma* gát. Mindig szerettem a< aratást, mert akkor írni* tatkozik meg igazán, italt S csinált az ember. Seres Emt

Next

/
Thumbnails
Contents