Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-23 / 224. szám
Első a vezetés javítása A Nyírbátori Gépjavító Állomás munkáját tárgyalta A Nyírbátori Járási Párt- bizottság Végrehajtó Bízott- sága szeptember 20-i ülésén napirenden szerepelt a helyi gépjavító állomás munkája. Az előterjesztés, vala- mint a vita után született határozat is megállapította, hogy az 1961-es mélypont után — amikor 3,2 millió forintos veszteséggel zárták az évet — sokat Javult az állomás tevékenysége. A krí- zises évet követően új vezetőség vette át a gépállomás irányítását. Egy évet zártak még mérleghiánnyal, de az utóbbi két esztendő már deficitmentes volt. Üresjáratok A jelenlegi 15 milliós tervükből az első fél évben 7,7 milliót teljesítettek. Csupán a forint bevételt vizsgálva a számok bíztató képet mutatnak. A tervtelje,1n- tés adatai azonban egy gépjavító állomás esetében még akkor is lehetnek negatívak, ha a mérleg pozitív. Ez a furcsa fordítottság úgy állhat elő, hogy gépet javítani többféle képpen lehet. A jó, vagy rossz javítás — megfelelő minőségi ellenőrzés és átvétel híján — csak a termelőszövetkezetekben válik ismeretessé. Jelenleg a termelőszövetkezetek részéről a gépjavító ál- lomás munkájára több a panasz, mint a dicséret. Ami rontja a helyzetet, az állomás kezelésében lévő kombájnok is rosszul dolgoztak. a gabonabetakarításra a járási párt vb a szervezetlenség, a kapkodó irányítás, a rengeteg üresjárat volt a jellemző. Ne csak „üzleti“ kapcsolatot A javító állomás munkáját ténylegesen nehezíti, hogy ebben az évben álltak át Javító profilrä. Az alkatrészellátás a javulás ellenére sem kielégítő. Szakemberhiány van és az időjárás sem volt kedvező. Mind ez nem ok arra, hogy egyes kombájnosok annyit utaz- gatlak gépükkel, mint amennyit arattak. A cséplőgépek egy része már az első kévék beleeresztésénél leállt, mert javítatlanul adták ki a termelőszövetkezeteknek. Sok az olyan traktor, ami a javítás utáni első második napon már elromlik. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy elsősorban a vezetés színvonalán kell javítani. Nem eléggé következetes a vezetőség az irányító munkában. A gépjavító állomás konkrét munkájának nagy része ma már az üzemen belülre szorult. Ez könnyíti a munka irányítását, ellenőrzését. Mivel az üzemben végzett munka a termelőszövetkezeti földeken realizálódik, nem közömbös, hogy milyen a kapcsolata a javító állomásnak a hozzátartozó szövetkezetekkel. Ez sem kifogástalan. Sok hibát követnek el a szövetkezetek vezetői is, amikor a gépeket nem időben küldik javításra. Beleavatkozni a szövetkezet belső életébe ugyan nincs joga a javító állomásnak, de a közel kétévtizedes tapasztalatok átadásával, a gépcsoportok szakmai segítésével kötelességük foglalkozni. Közösen kell kiválasztani a legrátermettebb embereket, akik a szövetkezetben irányítják a gépi munkát. Azzal, hogy a korábbi gépállomások javító üzemekké lettek, kapcsolatuk a tsz-ekkel nem korlátozódhat csak „üzleti” szintre. A segítő politikai viszonyt továbbra is helyes fenntartani. Megvannak a feltételek Hosszan foglalkozott a végrehajtó bizottság a javító állomás pártszervezetének munkájával. Eredményeik elismerése mellett több hiányosságra hívták fel a pártvezetőség figyelmét. Van egy bizonyos befelé fordulás a pártszervezet életében. Az üzem 170 dolgozója közül több, mint 140 a pártonkl- vüli. A párttagoknak augusztusban tartottak tájékoztatót, de a pártcTn'kívü- liekkel tavasszal1 tanácskoztak. Nincs verseny a gépállomáson, hiányzik a lelkesítő szó, amire most a munkák torlódása miatt nagy szükség lenne. A pártszervezet elzárkózását mutatja, az a tény is, hogy az időszerű kérdések tanfolyamára csak párttagokat szerveztek. Önkritikusan megállapi- tóttá a végrehajtó bizottság, hogy a pártszervezet munkájához több segítséget adhatott volna a községi és a járási pártbizottság is. gyökeres fordulatot azonban csak az alapszervezetben dolgozó kommunisták hozhatnak. A vitában sok hasznos tanácsot kaptak a gépállomás vezetői az igen nehéz, máris torlódott őszi munkák végzéséhez. Mível az alapvető talaj- és szállítási munka ma már a gépekre vár, a gépjavító állomás ebben a tevékenységben kulcshelyet foglal el. A végrehajtó bizottság leszögezte, hogy a Nyírbátori Gépjavító Állomáson a személyi és a tárgyi feltételek megvannak a munka gyors és gyökeres megjavításához és ez elsősorban a vezetőkön múlik, Csikós Balázs Hafvawiöf e&ziewidö Beszélgetés a Ságvári Tsz majorjában A dorogi úton, a Ságvári Tsz új majorjában találtam Biri Andrásra. Hosszú, fehér csibenevelő; víztorony; daru; tojóház; kombájnszín; almatároló; megszámlálhatatlan gép; _ — amott tehénistállót építenek. Mint egy gyárban, olyan a kép. Biri András az asztalosműhelyben dolgozott, szalagfűrészt reszelt. Leült az ablak mellé, a satura könyökölt, — és beszélt. * Éppen 1000-ban születtem. Apáméknak a kilenc hold mellé, kilenc gyermekük volt, a tizedik a gyermekkort sem érte meg. A háború után pedig csak nyolcán maradtunk. A kevéske földből ilyen nagy családdal nem lehetett megélni. A hat elemink után, napszámba jártunk hát. Volt itt a szomszédban egy kilencven holdas nagygazda, Garai József, ahhoz. 1918-ban bevonultam katonának, de a frontra nem érkeztem ki, véget ért a háború. Hazajöttünk, de jöttek mások is, Ambrusz meg Sebestyényi bácsiék, —- rég meghaltak már, — ők az orosz fogságból. Beszélgettünk, mozgolódtunk. A vasúthoz mentem dolgozni, ott sem volt más. Aztán megalakultak a tanácsok. Vöröskatona lettem, harcoltam Eperjestől Miskolcon keresztül TUrke- véig. Aztán Jászberény alatt összefogdostak bennünket, s Szerencsre kerültem, internáló táborba. Onnan hamar kijöttem, dolgoztam, katona lettem, s végre 1923-ban megnősültem. Elvettem Kurucz Máriát, egy másfél holdas és ötgyermekes ember leányát. Éppen úgy nem volt semmije, mint nekem. Aztán lett hat gyermekünk. Egy meghalt háromhónapos korában. De nagyon jól éltünk együtt, mert az én feleségemhez hasonló asszonyok akkor is megértik az embert, ha nehezen megy. Mert volt idő olyan is, éppen elég. Ettől kezdve én napszámos voltam, vagy részes- afató mikor mit kellett csináíni. 1931-ben a Balázs- családhoz kerültem, akiknek sok cséplőgép-garnitúrájuk volt. Márciustól— szeptemberig náluk gépész- kedtem, közben pedig hol itt, hol ott, ahol csak napszámost kerestek. Aiz én életem csak napszámosságból állt. 1935-ben Balázsék adtak egy százéves rozoga cséplőgépet. Azért adták, hogy minden évben hozzájuk menjek dolgozni. A nevemre írták, de csépléskór ugyanúgy csak a gépészrészt kaptam, mint azelőtt. Aztán a kamatot le kellett dolgoznom. Volt év, hogy kilencven napot dolgoztam a kamatba. Persze ingyért. Ha ez a rendszer nem jön, az egész életem ráment volna. így is elvitte tizenhárom évemet. Közben a második háborúban háromszor is voltam katona, de mint „nagycsaládost” csak néhány hónapra vittek ki a frontra. A háború után egészen 1947-ig húzódott, mig beléptem a kommunista pártba. A másik évben — mikor a termelőszövetkezetekről hallottunk — megint csak mozgolódni kezdtünk, mint 1919-ben. Nyáron már szerveztük. Sztaskó Andrással, Taká- csékkal. Szeptemberben lett harminchárom tagunk, meg Pillanatkép a laktanyából A laktanyaudvaron láttuk; megjött az asszony. (MTI foto — Friedmann Endre felvétele) Községfejlesztési napok Tisza vas vári ban Tiszavasvári egyike azoknak a Szabolcs-Szatmár megyei községeknek, ahol nagy értéke van a társadalmi munkának, nem utolsósorban azért, mert kellő elismerésben, megbecsülésben részesítik végzőit. Évek óta jól bevált szokás a községben, hogy a társadalmi munkát pontosan nyilvántartják, erről a dolgozókat értesítik, az elvégzett munka értékét év végén összegezik és a következő tanácsülésen ünnepélyes keretek között a száz forinton felül végzők nevét beírják a dicsőség könyvébe. Azok, akik 250 forint érté180 hold földünk, de se lovunk, se semmink a világon. Illetve Takács Lászlónak volt egy lova talyigával, Tomasovszki Györgynek pedig két tehene. Egy év múlva vettünk egy pár lovat, meg hitelbe húsz tehenet. így kezdtük. Mienk volt a Szabadság. Később egyesültünk a man- dabeli Kossuth-tal, és a babicz-kerti Rákosival. Nehéz volt, szörnyű nehéz. Az apró-csepfő tsz-ek- ben se gépesíteni, se normális nagyüzemet létrehozni nem lehetett. És kétszer is megtépáztak bennünket: előbb 1953ban, aztán 1956-ban. Volt a szövetkezetben egy alapszervezetünk is. Előbb a lányomat választották titkárnak, aztán engem. Három évig vittem azokban a nehéz időkben. 1956-ban Garatnak, a régi nagygazdának a veje a Szélső bokori fiúkkal szétzavarta a tsz-ünket. Aztán elleneim is szervezkedtek. Sóstón itatták a kiszabadított rabokat, s rám akarták Őket küldeni. Volt egy szomszédunk, Kerekréti Pál, az hordta tőlük a híreket. Figyelmeztetett a veszélyre, pedig ő is közéjük tartozott. így azután két hétig nem aludtam otthon. Mikor ískű munkát végeztek „társadalmi munkáért” jelvényt, akik 500 forint értékű munkával segítették a községfejlesztést „kiváló társadalmi munkáért” jelvényt kapnak. A három legjobb teljesítő külön könyvjutalomban is részesül. Ez évben az előzetes Tel- j ajánlások szerint a terv ké- j szításékor 399 000 forint értékű munkát vettek számításba, s ezt kilencezer forint híján máris teljesítették. Az év végéig még jelentős túlteljesítésre számítanak. A rendszeres munkavégzés mellett ez évben külön három községfejlesztési napot szerveztek. mét a házamban feküdtem le, éjjel rámzörgettek. Sötét volt, az eső Is szemerkélt, sikerült elmenekülnöm. Maradt négy lovunk. Jöttek Sztaskóék, meg a többiek. Mondtuk, csak élni kell valahogy. Aztán már jöttek mások is. Kezdtük elölről. Ismét egyesültünk, s így változott a nevünk Ságvári ra. És dolgoztunk. Kaptam négy kitüntetést: egyet tizenkilencért, kettőt kiváló szövetkezeti tagságért, s egyet a kormánytól. Most a fűrészüzemben dolgozom, havonta kétezret keresek, anyagilag semmi bajom. A gyerekek elrepültek, ml meg továbbra is az 1923-ban épített házunkban lakunk. Most már könnyebb lenne. de lejárt az idő. Betöltöttem a hatvanötöt, s nehezen bírom. Szeretnék, egy kicsit szeretnék nyugdíjba menni. Fáradtnak érzem már magamat. # Zetor áll meg a tároló végénél. Mögötte két pótkocsi, azokon idei alma. Kinyitják a tároló hatalmas kapuit, azután a vontató méltóságteljesen behúz az oszlopok közé. Kun István Megjegyzés: Egy jó lehetőségről Október közepéig kedvezi körülmények között végezhetik a mezőgazdaságban az őszi betakarítást. Örülnek ennek megyénk fiataljai Is, akik nemrég csatlakoztak a megyei KISZ-bizottSág felhívásához: társadalmi munkával segítik az évi termés begyűjtését. Éppen az említett felhívás hatására igyekeztek megkötni a szerződéseket a tsz- ékkel az iskolák, a gimnáziumok tanulói, közülük már sokan teljesítik is a vállalt kötelezettségeket, Megfigyelhető viszont, hogy — ellentétben a diákokkal — az ipari üzemek fiataljai nem hallatnak magukról, holott az elmúlt évben sűrűn érkeztek róluk a jelentések. Pedig hiba volna azt állítani, hogy a fiatalok nem szívesen vállalkoznának a hétvégi munkakirándulásokra. Inkább ott a hiba, hogy nem kutatják az igényt. Ugyanakkor járásonként 5—6 olyan tsz-t találni, ahol elkelne a segítség. Jó idő ígérkezik a következő két hétre, egyúttal jó lehetőség is arra, hogy az üzemek fiataljai az ifjúsági szocialista brigádok bizonyíthassák : nemcsak a gyárban, hanem — ha szükség van rá — a földeken is helyt tudnak állni. (as) Megkezdték Nyíregyházán a Vasgyár utca közvilágításának javítását. A TTfASZ dolgozói gyors ütemben végzik a fölei alatti kábelfektetést és a kétkarú higanygőzlámpák felállítását. Foto: Elek Emil
