Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-22 / 223. szám
Mint a Reuter hírügynökség közli az indiai—pakisztáni arcvonalon kedden nyugodt volt a helyzet, újabb összecsapásokról nem érkezett hír. A kínai—indiai határról nyugtalanító hírek érkeztek. A hírügynökségek először jól tájékozott körökre, majd pedig az indiai hadügyminisztérium szóvivőjére hivatkozva azt jelentették, hogy újabb lövöldözés volt Szikkim térségében. Nem hivatalos értesülés szerint az indiai—kínai határ több más pontján is, így a ladakhi határvidéken is volt tüzelés. A hadügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy kedden kínai katonák hatoltak be Szikkim indiai protektorátus területére és tüzet nyitottak az indiai katonaságra. Az indiaiak a tüzelést viszonozták és a behatolást visszaverték. Az ENSZ-ben kedden közölték: Sasztri indiai miniszterelnök tájékoztatta a világszervezetet arról, hogy kormánya kész fegyverszünetet elrendelni a pakisztáni fronton, ha a pakisztáni kormány hasonlóképpen jár el. Az AP jelentése szerint Pakisztán kedden 16 óráig még nem válaszolt a Biztonsági Tanács felhívására. Moszkvából jelenti az MTI: Pakisztán moszkvai nagykövete a Ne Win bur- mai elnök tiszteletére adott keddi fogadáson körvonalazta, hogy mit tartalmaz az a jegyzék, amelyet korábban adott át a szovjet külügyminisztériumban. A jegyzékben Ajub Khán válaszolt Koszigin szovjet miniszterelnök arra vonatkozó javaslatára, hogy a pakisztáni és az indiai kormányfő szovjet területen találkozzék a konfliktus rendezése végett. ,,Nincsenek elvi ellenvetéseink a javaslattal szemben, de még nem Is fogadtuk véglegesen, — ez az ENSZ által kezdeményezett lépések alakulásától függ” — mondotta a nagykövet. Karachiban a Biztonsági Tanács határozata és az angolszász hatalmak Kasmir- . ral kapcsolatom politikája ellen tiltakozó több ezres tömeg kedden felgyújtotta az amerikai tájékoztatási központ épületét. A kivézényelt tűzoltóság három órán át viaskodott a lángokkal. Lahorébóf, Nyugat-Pakisz- tán fővárosából ugyancsak Amerika-ellenes tüntetésről érkezett jelentés. Az indiai külügyminisztériumban kedden átadták Kína ügyvivőjének az indiai kormány jegyzékét, amely tiltakozik amiatt, hogy — mint a jegyzék mondja — „kínai részről agresszív és nem provokált” cselekedeteket hajtanak' végre Ladakh indiai területen. A jegyzék felszólítja Kínát, hogy „szüntesse be a katonai behatolásokat”. Ugyanakkor India elutasította a kedden hajnalban átadott kínai jegyzékei, amely szerint indiai erők Dumchele térségében átlépték a határt. A jegyzék szerint az incidens színhelye indiai területen fekszik. Pakisztán kedden a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte — jelenti a UP hírügynökség. — Diplomáciai körökből szármázó értesülések szerint a tanács éjfélkor, magyar idő szerint reggel öt .órakor ül össze. Rendkívüli állapot Bolíviában A Reuter hírügynökség szerint 70 embert öltek meg az összetűzések során A bolíviai bányászok és a kormány közötti konfliktus során hétfőn ismét fegyveres összetűzésekre került sor a Siglo Vein- te és Catavi bányamedencében. A kormánycsapatok és a rendőrök tüzet nyitottak azokra a tüntetőkre, akik követelték, hogy büntessék meg a bányászok ellen szombaton rendezett véres megtorlások vétkeseit. A bányamedence egyes negyedeiben a bányászok még folytatják az ellenállást a kormánycsapatokkal szemben. Az uralmon lévő katonai junta hétfőn az egész orSúlyos vasúti szerencsétlenség Csehszlovákiában Prága. (MTI): Kedden délután a Prága— Kolin közötti vonalon egy tehervonat Hloubetin prágai előváros vasúti állomásán belefutott egy személyvonatba. a szerencsétlenségnek 13 halálos és több mint hetven sebesült áldozata van. A mentési munkálatokhoz azonnal hozzákezdtek. szagra kiterjesztette a rendkívüli állapotot, amit eredetileg csak a bányászmedencére vonatkozólag rendelt el. Intézkedését — az AFP jelentése szerint — azzal indokolta, hogy a bányavidéken lezajlott események azt bizonyítják, „széles körű összeesküvés van kibontakozóban a kormány és a köztársaság demokratikus intézkedései ellen.” A junta vezetői azt állítják, hogy az események hátterében kommunisták és más politikai csoportok „mesterkedése” húzódik meg. Az összetűzések áldozatainak száma egyelőre ismeretlen. Egyes jelentések szerint szombaton a karhatalmi erők négy bányászt öltek meg, a hétfői fegyveres összetűzések áldozatainak száma pedig tizenegy: nyolc bányász, két katona és egy rendőr. Egy Reuter-jelentés szerint hivatalosan közölték, hogy körülbelül 70 embert öltek meg az eddigi fegyveres összetűzések során. Vizet „fakasztó“ magyarok A magyar- nép iráijti szimpátiát nem kis mértékben gjurapította kútfúróink évek óta végzett sikeres munkája. Bizony, a víz hiánycikk a hatalmas területű Mongóliában. Az állatok itatása, a szétszórt és állandóan helyet változtató települések vízellátása komoly probléma. Tekintélyes emberré válnak azok, akik segítenek felszámolni ezt a gondott. Ezért érdekelt a magyar kútfúrók munkája. Szerencsére sikerült megismerkednem a Mongóliában dolgozó 30 fős expedíció vezetőjével, Surányi Ernővel. Elvitt magával a mindössze 150 kilométerre lévő fúróbrigád munkahelyére. Nalajhig, amelyet bányaipara tett híressé, széles, korszerű bitumen út vezet. Innen azonban már csak földúton haladunk tovább, letaposott márgás, agyagos talajon. Az út, amelynek végállomása Bajindelger néven egy mezőgazdasági szövetkezet központja, hatalmas hegyek övezte völgyben kígyózott. Amíg célunkhoz értünk, több hágón kellett átvergődnünk. Útközben hatalmas jak-, birka-, ló-, kecske- és tevecsordákkal találkoztunk, amelyek az idén gazdag legelőkön táplálkozhatnak. Szétszórtan fehér jurtákat láttunk, a pásztorkodó mongol ember szerény, de kedves lakhelyeit. Odamentünkben azt hittem valami baj esett a kocsival, mert mongol gépkocsivezetőnk váratlanul benyomta a féket és a motort leállította. De helyéről meg sem mozdult, mereven egy irányba figyelt. Kérdésünkre elmondta, hogy egy magányos farkast vett észre, amely valóban nem messze tőlünk vágtázott egy legelésző lócsorda irányába. Az állatnak nagy becse van a mongol ember szemében, ezért kísérte feszült figyelemmel a ragadozó farkas rohanásának irányát. De azért is, mert az állam jutalmazza azokat, akik farkast ejtenek el. Bajindelgerben Városi János kútfúró mester nagy örömmel fogadott bennünket. Az expedíció főnöke nemcsak ellenőrzés céljából látogatja a munkahelyeket. Egyúttal élelmet, s levelet visz a brigád tagjainak és a legújabb híreket is elmondja. Városi János és Fejes István gépkezelő Kaposvárról áprilisban érkeztek a munkahelyre. A negyedik kutat fúrják már. Az első nem sikerült, a második 55 litert, a harmadik pedig 40 litert ad percenként, ami ezen a vidéken eredményesnek mondható. A környéken ezer lakos jut majd ivóvízhez. Előbb azonban nehézségek támadtak: 38 méter mélységben kemény sziklához értek és csak milliméterenként jutottak lefelé. Már-már gyanakodtak: meddő lesz a fúrás. A környékbeli mongol emberek aggódva érdeklődtek: igaz-e a baj hi*“*“ re? Szerencsére a görgős fúró győzött, egyre gyorsabban haladt a mélybe. A veszély elhárult és a Bajindelger környékieknek lett ivóvizük. Kútmunkán nemcsak magyar szakemberek dolgoznak. A Városi brigádban két mongol is segédkezik. Közülük az egyik Batajev fúrómester. Mosolygós arcú, húsz év körüli fiatalember. Ö magyar tanítóitól nemcsak a kútfúrás mesterségét, de némiképp nyelvünket is elsajátította. A kútfúrók áldozatos munkát végeznek. Ritkább eset az, amikor település közelében dolgoznak. Ilyenkor moziba járhatnak, újsághoz jutnak, emberekkel találkoznak. Gyakoribb azonban, hogy mindentől távol rendezik be jurtájukat. Ebben, a két fekvőhelyen, kis szekrényen, ivóvíztárolón kívül éléskamra is található sok kon- zervvel és mindazzal, amit a környéken megvásárolhatnak. Ezek a brigádszállások jelentik az odajáró magyár ember számára azt a helyet, ahol a jó krumplipaprikást, vagy éppen a magyar gusztusának megfelelő bablevest főzik. Ámde kevés a szabad idő. A fúrás éjjel-nappal, vasárnap is, megállás nélkül folyik. A cél kihasználni a jó időt, az előirányzatnak megfelelően 29 kutat létesíteni --- az évek alatt használatba adott 150 mellé. Ebédünket a szövetkezet kezelésében lévő vendéglőben fogyasztottuk el. Főként a kíváncsiság vitt oda. Nagyobb szoba volt ez, fehérre meszelve, hosszú asztalokkal. Fiatal, mosolygós szemű ■ felszolgálólány közli, mi fogyasztható. Surányi Ernő tud mongolul, érti az étlapot, és rögtön rendel három porció gojmen- tejsurt. Az étel egyszerűbb a nevénél. Tulajdonképpen nem más, mint az általunk is jól ismert tésztaleves — sok marhahússal. Én inkább hüsurt kértem. Ez vékonyra klopfolt birkahússzelet, tojásos-lisztes borítóanyagba mártva, és vajba megsütve. Ügy láttam, ezt mindenki szerette: a legtöbb mongol ember négyet-ötöt rendelt belőle. Ami engom illet, óvatos voltam. Mivel a bunda sok vajat szív,ott magába, a hússzeletet a borítójától megbántottam és a zsebben magammal vitt sóval, borssal, paprikával meghintettem: kiváló ebédet fogyasztottam. Szomja- mat két bögre kumisszal csillapítottam. A körülöttem ülő mongol emberek elégedetten nézték étkezésünket. Számukra — mondották — megtiszteltetés, ha a náluk vendégeskedő idegen jóízűen fogyasztja nemzeti eledelüket. Walther Dániel Következik: A mongol bőr — világmárka. Orosz Mihály: <d plate*,® 36. — Nem én öltem meg Joost! A fényképész lőtte tarkón, mikor előrehajolt az első ülés felé! — Ki vezette a kocsit? A kérdés száraz volt és hideg. — Én vezettem... igen, én vezettem... — dadogta a 100-as. Az alezredes gondolkodott. — Nos, tegyük fel. hogy ön vezette. Van jogosítványa? — kérdezte. — Nincs... csak úgy . ■ • — sápadt el a pénzügyőr. — Akkor lenne szives megmondani. hányadikba volt a kuplung, mikor ki- lencvennel mentek? A 100-as hallgatott. — Miért nem felel? — lépett hozzá a tiszt. — Nem értem a kérdést — hebegett a pénzügyőr. Az alezredes elmosolyodott. — Ne higyje, hogy sajnálom azt a Joóst. Legfeljebb megkímélték a hóhért. A 100-as motyogott valamit. — Hangosabban beszéljen! — csattant az utasítás. — Alázatosan jelentem, én lőttem bele... — suttogta. — Miért? — ... Ki akart szállni. Az alezredes sóhajtott. — Hát ez sikerült is neki. De azt tudja, hogy a hullákkal el kell számolni? A finánc hallgatott. — Tehát felesleges volt a fényképészre hárítani. Egyébként, ha tudni akarja ő nem szökött meg. Nem bizony. Csak éppen nem áll módjában Itt megjelenni. Magának mi a száma” — fordult az alezredes a pályamunkáshoz. — Kérem, nekem nincs semmiféle számom. Én nem is értem ezt az egészet — tekintgetett körül ijedten a sovány ember. — Én csak azokat az átkozott cigarettákat vittem a szemétládába . . . — Üljön le. Ezt majd a bíróság méltányolni fogja önnek. — Nos, — fordult a tiszt újra az ügynökökhöz — nem hiányzik senki” Nézzenek csak jól körül. . A nő kapta fel a tekintetét, de nem szólt. — Az RN—2-re gondolt? Igen? A manelten bólintott. — Az nem lehet itt. Sajnos, azt maguk megölték. Vagy nem? A „számok” egyszerre rázták a fejüket. —' Vagy csak meg kellett volna ölni? Valtert is maga ölte volna meg? — kérdezte a 100-astól. — Nem, őt nem! — tagadta a finánc kétségbeesetten. — Hát ki még ilyen harcias? Csak nem az RE—10es? A tüdőbajos riadtan tiltakozott. _ Tehát maradt a kis színésznő? Nemde? A lány felugrott. — Ö adta az utasítást! — mutatott villogó szemekkel a pénzügyőrre. — És ő adta az ampullákat is! Miért nem vallja be?! Hallja Most legyen okos! — Kérem — fordult könyörögve az alezredeshez — én úgysem hajtottam volna végre. — A hangja zokogásba fulladt. — Majd később részletezi — nyugtatta az alezredes, majd a telefon után rjyúlt. — Kapcsolják N-et. Az ügynökök elképedve hallgatták: — ön az, hadnagy elvtárs? Nos, eresszék már ki a fogdából azt az RN—2-t... Igen, igen... A kis színésznőnek kellett volna jóvátenni az elkövetett hibát... dehogy... dehogy pisztollyal! Idegméreggel! Nem. most már nincs semmi probléma. Igen, azért adtuk le az utasítást a likvidálásra. hogy kiderüljön, nincs-e még egy szereplő. Mondjuk egy hóhér... Persze, együtt az egész... Aztán küldjék haza néhány napra, úgy is idő előtt megszakította a szabadságát. Es tudja mit? Pikó elvtárs saólna még egy pár szót... Pikó mosolyogva vette át a hallgatót. — Igen, én. Csak azt akarom mondani, hogy szervezzék ám át azt a fö- toszakkört...! Lábas? Holnap megyek vele... Nem, semmi adat nem jutott ki. ★ Nagy Andrisnak csomagot hozott a postás. Bánatosan, remegő kézzel tapogatta a barna csomagolópapírt, és nem volt ereje kibontani a toldott-foldott spárgát. Társai szótlanul álltak mellette. Valaki elmetszette a zsineget, és előbuggyant egy gyűrött, sötétkék civilruha. Andris mélyet sóhajtott, és e pillanatban mindenki az otthoniakra, munkára, lányokra gondolt. Nagy Andris kétszer köszönt el mindenkitől. Még a lovakat is meglátogatta, azoktól is elbúcsúzott. Kiskabátban állt a laktanyaudvaron, és nem bírta rászánni magát az indulás» fa. Pikó és Lábas érkeztek. Andris odasietett hozzájuk, — Kinyírtuk a Faragót, mi? _ üdvözölte széles vigyorral napok úta nem látott katonatársát. — Bolond vagy te, Andris — szökött ki Lábas száján, és sokáig, szomorkásán nézett a szemébe. — A, nem volt az jó ember! — mondta a fiú és el- oldalgott mellőlük. A katonák és tisztek körülvették az érkezőket, A kérdések áradata zúdult rájuk. Pikó csak szabadkozott. — A teljes összefüggés csak a kihallgatások után derül ki — mondotta. — Van még néhány tisztázatlan probléma, dehát az már a bíróságra tartozik. Igyekeztünk megtenni a magunkét. Persze, hogy nem volt könnyű, Andris kiosont a kapun, és lassan elindult az országúton. A lenyugvó napot nézte a felhőtlen nyugati égen, és az égbolt szomorú, roppant tisztaságát... Ezerkilencszázhatvanhá- íom, február tizennyolcé- dika’ volt, délután négyet s mutatott az óra. Vége. Egyelőre nyugalom van az indiai—pakisztáni arcvonalon Amerika-elleues lüuteté^ Nyugat-Pakisziáiibaa Indiai jegyzék Kínához
