Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-22 / 223. szám
Az ukrán kulturális napok alkalmából közöljük testvérlapunk, a Kárpáti Igaz Szó munkatársainak összeállítását a Kárpátontúli terület mai életéről. Ezzel a Kelet-Magyarország egy, már hagyományos utat folytat: a szomszédé^ baráti terület dolgozóival a szellemi kapcsolat további erősítését. Falu a Verhovinán A hatalmas hegyek, zöld erdők és folyók felett száll a dal a csodálatos Ver- hovináról: „Verhovina, kedves tájam.” Az új Verhovina... Lényegében a szovjet hatalom éveiben vált azzá! Ezt a mindenre kiterjedő váltó- zást talán legjobban Pilipec hegyi falu újjászületésén lehet nyomon követni. Házak — „népviseletben“ állattenyésztés viszont annál magasabb szintű. Az emberek azonban rákényszerítik a hegyi talajt a gazdag termés meghozására. A Beszkidek alatt húzódó határ a múlt évben több mint 200 mázsa burgonyát adott hektáronként. Korábban már gazdagabb termést Is takarítottak be erről a területről. Más mezőgazdasági kultúrák is igen szép termést hoztak. Legjobban a takarmány félék emelkedtek ki. Ez a közös állatállomány ellátásához igen szükséges. A fáradságos munkát megérdemelt fizetés, jólét koronázza. Verhovina lakosságán mindez szemmel látható: új házak, motorkerékpárok, kerékpárok, rádiók, új ruhák jelzik az életszínvonal emelkedését. A boldog életről énekelnek a kolhozisták dalaikban és vidám táncuk a „Kolomij- ka" is ezt fejezi ki. Sz. G. Az Uzsgorodi Állami Egyetemen Vláeseszláv Mironjuk mérnök készíti elő a teleszkó pót csillagászati vizsgálathoz. Kultúrház épül Szerednyejen — társadalmi összefogásból Pilipec a büszke Beszkidek alatt terül el. öröm végigmenni a falu utcáin. Itt a házak is különleges „népviseletbe" öltöztek. A falak palával vannak burkolva, a tetők cserepesek. Az ablakok nagyok, majdnem eltűntek már a szalmatetős házak a keserű múlt jelképei. Az új élet beköszöntése óta 180 új lakóházat építettek a faluban. Ez a szám egy tény tükrében még többet mond: 1915-től 1945-ig Pilipcén összesen tíz új ház ha épült. Középiskola Pilipcén minden intézkedést megtettek, hogy az ifjú nemzedék tanulhasson, emelhesse kultúráját. Most a faluban 2 általános és egy középiskola működik. Ezekben 31 pedagógus tanít. Mindenki tanul. Régen az egész iskola egy helyiségből állt, azt is egy tehetősebb embertől vették ki árendába. Itt együtt foglalkoztak mind a nyolc osztállyal. A gyerekekkel ösz- szesen egy tanító foglalkozott. Az emberek jólöltözöttek és vidámak. A pilipceiek közül sokan agronómusok és állattenyésztők tanítók és pártmunkások, traktorosok és gépkocsivezetők lettek. A szegényparaszt Va- szilij Ticskó, Fedor Sot- nyik, Luka Duda, szülők gyermekei pedagógusok lettek és most szülőfalujukban tanítanak. A fiúk és lányok közül sokan tanulnak főiskolákon. „Kolomijka“ A kolhoz neve — Lenin. Itt igen nehéz elérni a magas terméshozamot. Az Szerednyeje falu híres szőlőiről. Munkaszeretők, az emberek, mesterfokon értenek a szőlőműveléshez, meg a bor kezeléséhez. Van a faluban középiskola, klub, mozi. A falu dolgozói szóltak a tanácstagoknak, hogy szeretnének egy szép kultúrházat, meg egy jól felszerelt sportpályát. De hogy lehet e* megvalósítani? Az államtól kérjék a segítséget? Ez volna a legköny- nyebb. De mi azt is tudjuk, hogy az államnak mennyi ezer problémája van. Nem . tudnák e mindezt előteremteni saját erőből? Ezen gondolkodtak a községi tanács tagjai, a kommunisták. így született meg a határozat, hogy saját erőből építenek kultúrházat. A tanács végrehajtó bizottsága és a pártszervezet tervet dolgozott ki a munkálatok kivitelezésére. Egy kulturális bizottság jött létre 15 főből, akik a tervezés és az irányítás feladatát látták el. A bizottság vezetőjének a sze- rednyanszki iskolakombinát igazgatóját, az oktatási állandó bizottság elnökét nevezték ki. Terveik szerint a következő három évben kell felépíteni a kultúrházat egy B00 személyes nagy teremmel, a stadiont és a parkot. De ha minden lehetőséget jól használnak ki, 1966- ban már befejezhetik a munkálatokat. A gyűlés befejezése után kijelölték a kultúrház helyét, a stadion és a park területét. Húszezer rubelt ajánlottak fel a különböző gazdaságok az építkezés segítésére. Sz. D. Egy ifjúsági nagygyűlésen Beregovóban: a „Borzsáva” műkedvelő művészegyüttes táncosainak fellépése. Foto: J. Koska A Kárpátontúli Terület városaiban és falvaiban megtalálta helyét a cigányember is. Munkát kaptak a kolhozokban és a gyárakban. Megváltoztatták életkörülményeiket, házakat építettek, tanultak, kulturális igényük nőtt. Pável Ivanovics Sivák cs családja most a következő képpen él: ö maga már nyugdíjas, de körülötte a családban lüktet az élet. Lakásában, melyet Mukacsevon kapott, hat gyerekével él. Három fia — Alekszcj, Nyikoláj és Julij — kitűnő muzsikusok. Nem is olyan régen még az apjuk hallás után taníiotta őket muzsikálni. Most pedig Julij és Nyikoláj a Mukacsevoi Zenekonzerva- tórium tanulói, ők tanítják az apjukat kottából játszani. Pável Pavlovics idősebbik fia — Zoltán — zenekarban játszik. Lánya — Rozália — varrónő, fia Jevgenyij a „Munkácsi Műszerészet” dolgozója, Tiberius pedig katona. Fejlődő ipái. mezőgazdaság, életszínvonal a mukacsevoi Tizenötszörösére emelkedett a lakosság vásárlóereje A mukacsevoi kerületben huszonkilenc nagy kolhoz és öt állami gazdaság működik. Eredményesen dolgozik a Kárpáti-Hegyi Kísérleti Tangazdaság. Az utóbbi tíz évben a mezőgazdasági kultúrák termelékenysége több mint kétszeresére emelkedett. Az utolsó tíz évben a szarvasmarha-állomány száz hektáronként húszról harminckilencre emelkedett, ezenbelül a teheneké ötről tízre. 1953-ban száz hektár mezőgazdaságilag művelhető területre 51 mázsa tej esett, 1963 végén már elérték a 206 mázsát. Ezek az eredmények kimagaslóak. Magán Mukacsevon nyolc élenjáró munkás nyerte el a Szocialista munka hőse kitüntetést. Köztük van a híres brigádvezető a Szocialista munka hőse kitüntetés kétszeres elnyerője Ä. M. Ladányi. Évről évre új nevek jelennek meg a kitüntetett élenjárók között. A kitüntetés elnyerésének a határán állnak például, Jeléna Csl- burka, a „Peremog” kolhoz brigádvezetője, Anna Peca munkacsapatvezető, a „XXII. Pártkongresszus” szövetkezetből és vetélytárs- nője a munkaversenyben Jeléna Szimurnyik az „Ut a kommunizmusba” kolhoz tagja. Ma a járásban több mint kilencezer dolgozO harcol az élmunkás és a kommunista munka kollektíva elnyerésének megtisztelő címéért. A 280 munkakollektívéból 78 már elnyerte e kitüntető címet. Körülbelül félezer ember harcolta ki a kommunista munka élmunkása címet. Nagy lépést tett előre ugyanebben a periódusban a járás ipara is. A szovjet hatalom éveiben felépítettünk és kiszélesítettünk három hatalmas fakombinátot. három ásványvíz palackozó üzemet, két baromfinevelő kombinátot, négy fafeldolgozó kombinátot és bútorgyárat, kémiai gyárat és másokat. Befejeződött egy hatalmas bútorgyár, a mező- gazdasági szerfa szükséglet kielégítésére egy vízi erőművel működő üzem, egy üveggyár építése. Ezzel együtt óriási változás történt a kulturális munka területén, az orvosi ellátottságban, a dolgozók szociális és vagyoni állapotában. A járásban, ahol a szovjet hatalom megteremtése előtt három középiskola működött — az is csak polgári iskola —, és néhány általános iskola —, most 114 általános iskola, húsz középiskola, három kollégium, mezőgazdasági technikum, mezőgazdasági technikusokat képző bentlakásos iskola, vegyipari technikum van. Több mint 32 ezer leány és fiú kap megfelelő képzést az intézetek falai között. 4205 dolgozó az esti iskola padjaiban folytatja tanulmányait. A járásban 1944-ig nem volt egyetlen egy falusi könyvtár sem, ma 177 működik. 152 klub áll a lakosság rendelkezésére. A könyvtári állomány, millió kötet körül mozog. Minden községben van mozifelszerelés. A párt és a kormány gondoskodása folytán a lakosság egészségügyi ellátottsága magas szintre emelkedett. A termelőszövetkezeti jarasztFehér, hófedte lakosztályait a Penya folyóra építették. Negyedik emeletéről jól kirajzolódik a hozzá vezető tekervényes hegyi út. Kitűnő levegő, sok napfény, meg gyógyhatású forrásvize, a „Luzsanszkaja" azok a tényezők, melyek megszabták a szanatórium építésének a helyét. Homlokzatával a napra néz ez a gyógyüdülő. Hatalmas ablakai még télen is biztosítják, hogy a kórtermekben, a folyosókon mindig elömöljön a fény. A szanatórium tervezői és kivitelezői minden kényelmet és tágasságot biztosítóvá tették az épületet. — Az új szanatórium a gyomorbetegek, a savasok gyógyítását hivatott ellátni, — tájékoztat Sztepán Iváno- vics Kovács főorvos — miság egészségügyi ellátásáról jelenleg 17 kórház gondoskodik, amelyekben 107 magas kvalifitású egészségügyi dolgozó tevékenykedik. Több. üdülő nyílt meg a kolhoztagok számára. A hét nagy szanatóriumban és üdülőben, amelyek a járás különböző részein helyezkednek el, évente több mint ezer dolgozó keresi a gyógyulást, pihepi ki az egész évi fáradalmait. Nagyméretű szociális juttatásokban részesülnek a dolgozók. 1964-ben a járásban 40,5 ezer rubel nyugdíjat fizettek ki, a sokgyerekes anyák pedig 356 800 rubel segélyt kaptak. Az állam gondoskodása dolgozói jólétéről a szovjet munkások életszínvonalának az emelkedését mutatja: erről a következő tények mindennél ékesebben beszélnek: a lakosság vásárlóereje a szovjet hatalom megteremtése óta a tizenötszörösére emelkedett; a falvakban az üzletek százai épültek fel, falusi áruházak. üzletkombinátok létesültek, befejeződött a teljes villamosítás és mindé!» egyes házban van hálózati rádió. A. S.' vei itt található a „Borzsom’ nevű hatásos gyógyforrás vize. Télen 150 főt, nyáron 200 főt vagyunk képesek elhelyezni. Az építkezés 700 ezer rubelbe került. Az alagsorban nyertek elhelyezést a kabinok, fürdők, teázók és az ebédlő. A fal nagyobbik-része üveg. A második emeleten kapott helyet a játékterem, a táncterem, a kétszáz személyes klub. Van az üdülőnek könyvtára és tágas , olvasóterme is. I. Olasin . A „Kvitka Polonyija“ fogadja vendégeit
