Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-21 / 222. szám

Ma délután megnyílik az ENSZ-közgyűlés 20. ülésszaka New York, (MTI): Kedden délután helyi idő szerint három órakor ül össze New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szerveze­te közgyűlésének 20. üléssza­ka. A tavalyi elvetélt közgyű­lés hivatalos befejezése után a közgyűlés gépezete most már normális körülmények között folytathatja munká­ját. Az előzetes napirenden több mint száz napirendi pont szerepel. A többi kö­zött sor kerül új tagok fel­vételére is: az újonnan füg­getlenné vált Maldive-szi­getek, illetve Singapore ké­ri felvételét a világszerve­zetbe. Az egyéb napirendi pon­tok között van a közgyűlés vezető testületének megvá­lasztása. s a különböző bi­zottságok elnöki tisztének betöltése. A közgyűlés meg­vitatja a tizennyolchaíalmi leszerelési bizottság tevé­kenységét, valamint a lesze­relésre, a nukleáris kísérle­tek s a nukleáris fegyve­rek eltiltására vonatkozó különböző javaslatokat. A tavalyról elmaradt kérdések között szerepel több olyan napirendi javaslat, amely a békés egymás mellett élés lehetőségeivel foglalkozik. Vasárnap este megérke­zett New Yorkba az Egye­sült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 20. üléssza­kán részvevő magyar kül­döttség Péter János külügy­miniszter vezetésével. Megérkezett az ENSZ- közgyűlés 20. ülésszakán részvevő szovjet küldöttség Gromiho külügyminiszter vezetésével is. Ugyanazon a repülőgépen megérkezett az ukrán és a belorusz kül­döttség, Tronyko ukrán mi­niszterelnök-helyettes. illet­ve Kiszeljov belorusz kül- ügyminiszter vezetésével, A Biztonsági Tanács határozata: tűzszünet! E&antén i/ck sorokban Szeptember végén újabb rancia—algériai tárgyalások kezdődnek Párizsban Butef- lika külügyminiszter és Ah­med Kaid pénzügyminiszter részvételével. A tárgyaláso­kon a nemrég megkötött olajegyezményben nem érin­tett kérdések kerülnek sző­nyegre Hivatalosan közölték, hogy kedden Moszkvában meg­nyílik a KGST Végrehajtó Bizottságának 19. ülésszaka, amelyen a gazdasági, a tu­dományos és a technikai együttműködés fontos kér­déseit vitatják meg. Negyedmilliós tömeg vo­nult fel vasárnap este Sza- lonikiben a tengerparthoz közeli hatalmas térre, hogy meghallgassa Papandreut és tüntessen a Sztefanopulosz- kormány megalakulása ellen. A tüntetők követelték a választások kiírását és éltet­ték Papandreut. A Pravda hétfői számá­ban cikket szentel a Szov­jetunió és az NDK viszo­nyát szabályozó szerződés 10. évfordulójának. New York, (MTI): A Biztonsági Tanács hét­főre virradó éjszaka meg­hozta döntését: felszólította a harcban álló Indiát és Pakisztánt, hogyják abba az ellenségeskedést, valósítsák meg a. tűzszünetet. A Biztonsági Tanács ha­tározata felszólítja Indiát és Pakisztánt, hogy a tűz­szünetet szeptember 22-ig — szerdáig (magyar idő sze­Saigon, (MTI): Hétfőre virradóra elhall­gattak a fegyverek az An Khe-i csatatéren, ahol a Dél-Vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front harcoló alakulatai az egyjj; legme­részebb rajtaütésüket haj­tották végre az amerikai betolakodók ellen. A partizánok megszakitot­rint reggel 8 óráig) léptes­sék életbe, a harcban álló csapatokat pedig vonják vissza augusztus 5-i állásaik­ba. A határozat felkéri az ENSZ főtitkárát, adjon tá­mogatást a tűzszünetnek és a csapatok visszavonásá­nak ellenőrzéséhez. A határozat felhív minden államot, tartózkodjék olyan cselekedetek elkövetésétől, amelyek ebben a térségbeli súlyosbíthatnák a helyzetet. ták a harci érintkezést a sokszoros túlerőben lévő amerikai csapatokkal és a lassan leszálló éjszaka leple alatt új állásokat foglaltak el a környező hegyekben. Vasárnap az amerikai fő­parancsnokság a meglepett és kilátástalanul szorongat­tatok helyzetben lévő 101- es légideszapt hadosztály felmentésére kénytelen volt bevetni az ugyancsak heli­koptereken szállított 1-es gyorshadosztályt. A gyors­hadosztály helikoptereit a partizánok olyan heves ágyútűzzel fogadták, hogy az első percekben öt meg­semmisült, kettő súlyosan megrongálódott. Sok heli­kopter a heyés tüzérségi tevékenység miatt‘ki sem oldhatta bombaterhét és dolga végezetlenül fordult vissza. Hírügynökségi jelentések szerint a vietnami néphad­sereg légvédelmi alakulatai a betolakodók több gépét megsemmisítették, s ezzel az agresszorok veszteséglis­táján a lelőtt repülőgépek száma 573-ra emelkedett. A nyugatnémet választások > égeredmén ve Bonn, (MTI): A Nyugal-Nemetország- ban vasárnap megtartott parlamenti választások hi­vatalosan közzétett eredmé­nye a következő: keresz­tény demokrata unió 15 392 973 (45,3 százalék), német szociáldemokrata párt 12 711 726 (36,2 százalék), sza­bad demokrata párt 3 062 948 (12,8 százalék), nemzeti demokrata párt 658 250, német békeunió 432 231, egyéb 88 317. A választási részvétel aránya 86,9 százalék volt. A választások alapján a mandátumok megoszlása a bonni szövetségi gyűlésben így alakul: keresztény de­mokrata unió 245, német szociáldemokrata párt 202, szabad demokrata párt 49. A CDU elnöksége hétfőn délelőtt tartott kétórás ülé­sén — amint várható volt — Erhard kancellársága mellett foglalt állást. Az amerikaiak súlyos veszteségei az An Khe-i csatában Akik Dalunk tanultak Ml saság érdemes művésze. Fe­lesége —• sok gyermek ne­velésének gondjaival — még fiatal, mindössze: 45 éves. Második találkozásunk al­kalmával — amit én kez­deményeztem, mert anya­nyelvemen tájékozódhattam a főváros életéről —- nagy- követségünk erkélyéről büszkén mutatott az előt­tünk húzódó nagyszerű Bé­ke útra, ahol tíz évvel előbb még jurták végtelen sora állt. Most ugyanott a modern, széles főút két ol­dalán többemeletes házak pompáznak. Közülük az egyikben a Dandár-család lakik összkomfortos lakás­ban. Dandár elmondja, hogy a fiatalok kivágynak a jur­tából, s ezért ebben az év­ben százezer négyzetméter lakást építenek. A sevróüzem ahol Dan­dár főmérnök, látogatásunk napján nem dolgozott. A _ szükséges karbantartást vé- * gezték. De a gépek zaja nélkül is átéreztem azt a felelősséget, amit az a hu­szonhat éves fiatalember vállalt. Egyébként a szak­emberképzésben odáig ju­tottak, hogy mérnökként már nemcsak egymaga dol­gozik, hanem „inzsinör” képesítésű a laboratórium vezetője és vezetők sorába tartozik még egy főtechno­lógus is. Az üzem 1930-ban épült. Azóta több változás és be- rendezóscsare történt. A ter­melés azonban kisötte a régi „ruhát”. Éppen ezért egy teljesen új, többemele­tes épülettel bővítik az üze­met. Dandár szakvezetésé­Ulan Bátor­ban • mindenre ssámítottam, csak arra nem, hogy a koló­niánk tagjain kívül mások is beszélnek ma­gyarül. Ezért lepett meg, amikor az ipari kombinát sev- róüzemének fő­mérnöké, Ba- tocsir Dandár, magyar szóval fogadott. Fe­kete szeme mo­solygott ámula­tom láttán s beszélgetésünk nyelvtudása eredetének a tisztázásával kezdődött. Dandár má­sodmagával a budapesti mű­egyetemen ta­nult és 1964- ben végzett. Kollégája, Gvamszram- zsál Megmar­szav ugyanabban a kombi­nátban a bőrgyárrészleg fő­mérnöke. Ha nem is úgy, mint Dandár, jól beszéli, de még jobban érti nyelvünket. Az újdonsült mérnökök hazatértük után nyomban munkába álltak, igaz, nem mindjárt a főmérnöki posz­ton, mert a. fokozatosságot az üzem, a termelés folya­matának alapos megismeré­se megkövetelte. Dandár először üzemmester, üzem- vezető, majd később labo­ratórium vezető lett. A főmérnöki megbízatására ez év június 1-ével került sor. Szívesen emlékszik a Ma­gyarországon eltöltött hat esztendejére. Élményei fris­sek, hiszen alig egy eszten­dő telt el hazatérte óta. Szívesen levelez volt tanár­nőjével, alti a Bőripari Ku­tató Intézetben dolgozik és ahogy ő mondja, a „fiúk­kal” volt diáktársaival. Megkért, hazatérve juttas­sam el hozzájuk szívélyes üdvözletét. A „vallatás” közben kiderült: jól ismeri az ország számos városát, Szolnokot, Debrecent, Nyír­egyházát. Szegedre utaztá- ban Kecskeméten is járt. A Balaton környék szépségét soha sem fogja elfelejteni. Batocsir Dandár huszon­hat éves, egy nyolcgyerme­kes család legidősebbje. Egyik öccse építész, idősebb húga orvostanhallgató. Ez utóbbit tanulmányaiban egyáltalán nem zavarja há­rom gyermeke, mert műsza­ki rajzoló férje és a nagy­mama foglalkoznak a kicsi­nyekkel. A családfő, Bato­csir Damdzan a hatvan fe­lé közeledik és a népköztár­vel 234 munkás hétszázezer kecskebőrt dolgoz fél éven­te 9 millió tugrik értékben. A cipőgyár évente f millió 300 ezer pár cipőt termel. És most mind több felső­részt igényel, a bővítés azért történik, hogy a fel­dolgozott bőrök mennyiségét egymilliókétszázezerre nö­veljék. Az üzemrész dolgozói gO százalékának megvan a szakmunkás-képesítése és a munkások nagy termelési tapasztalatokkal rendelkez­nek. Ar munka két műszak­ban zajlik. Egy órás ebéd­idővel reggel pyplgtól ötig és öttől éjfél után kettőig. A modern bőripar még az elején tartó tudomány Mongóliában. Éppen ezért Batocsir Dandár leghőbb vágya minél teljesebben elsajátítani ezt a tudo­mányágat. Máris sok bőr­technológiai szakkönyvet vásárolt, hogy posztján jól megállja helyét. Ezzel egy­ben bizonyítja is, hogy nem ördöngős mesterség az, amit előbb külföldről meg­hívott mérnökök végeztek. Ámde nemcsak mérnökök tanultak és tanulnak ha­zánkban, hanem szakmunká­sok is. Igen kedves találko­zásom volt velük az egyik Ulan Bator-i szövetkezeti ruhaszalonban. Ez rendelés­re és mérték után dolgozik. Az iparban foglalkoztatot­tak egybarmadát szövetke­zeti üzemekben alkamaz- ^k- Egy nagy munkaterem­ben a szabászasztalok és a varrógépek mellett két bri­gádban húsz nő szorgosko­dik. Nagyon meglepődtek érkeztünkön és a magyarul tudók nyomban körénk se­reglettek. . Kiderült, hogy egy éven át Budapesten, a,Május 1 Ruhagyárban tanultak és hazatérve a szövetkezetben elégítik ki a mongol női divatigényeket. Nem is akárhogyan, A nálunk ta­nult harminc nő közül per­sze csak néhánnyal talál­kozhattam, hiszen a divat szakmunkásaira más szalo­noknak is szükségük van. Néhányuk nevét is megje­gyeztem. Tala brigádvezető köré gytilekező Kisitohjoh, Eszmaja, Kisigdilgor, Poma- ja — mind mind kislá- nyos arccal vettek részt a csevegésben. Gondolni sem mertem rá, hogy vala- mennyien asszonyok és né­melyiküknek már két gyer­meke van. Pedig ez hama­rosan kiderült. A munka- ban azonban hosszan nem zavarhattam őket és búcsú­zóul megkérdeztem, , mire emlékeznek még a magyar nyelven tanultakból. Erre valamennyien — különösen formálva a magyar szava­kat — énekelni kezdték: „Az a szép, az a szép, aki­nek a szeme kék...” Weither Dániel Következik: Vizet „fakasz­tó” magyarok. Orosz Mihály: frtatcbó-fuw/dtí 35. — Utánuk megyek! Maga maradjon a kocsinál! Ügyel­jen, nehogy meglépjenek — lihegte a százados és a sű­rűbe vetette magát. Szinte vigyázatlanul törtetett elő­re a zörejek irányába. Már-már úgy vélte, hogy egészen közel lehet az üldö­zöttekhez, amikor váratla­nul éles géppisztolysorozat dörrent a kocsik felől. Lé­lekszakadva rohant vissza. A sofőr akkor csúszott le az úttestről, véres ruhája furcsa csíkokat húzott a kövezeten. Pikó mellé feküdt, és kikerekedett szemmel bá­mult az arcába. — Százados elvtárs... — gurgulázott a hang a sofőr torkából. — A másik olda­lon... a bokorban... oda akartam menni... vigyáz­zon... — suttogta, és fólre- csuklott a feje. Elvesztette eszméletét. Szájából vé­kony csíkban folyt a vér. Pikó arcán megmerevedtek az izmok. Gépkocsimotor hangja hallatszott és egy katonai teherkocsi tűnt fel a ka­nyarban a község irányá­ból. Pikó, pepi törődve a veszéllyel felugrott, széles mozdulatokkal a fák közé irányította. A vezető mel­lől fiatal hadnagy ugrott le, és már messziről jelen­teni akart. Pikó közbekia­bált. — Fedezzék magukat! A kicsiről mintegy tíz­tizenöt katona ugrált le, és gyorsan eltűntek a terep egyenetlenségeiben. A had­nagy Pikó mellé kúszott. — Ez az ügyeletes alegy­ségünk — lihegte. — Már vártuk a Moszkvicsot, amikor meghallottuk a géppisztolysorozatot. Mi történt? — Várjon egy kicsit — intette le Pikó, és a teher­autó vezetőjét kereste. Az ott feküdt a kocsija mellett. — Tud Pobedát vezetni? — kérdezte. A sofőr bólintott. Mit sem ügyelve a ve­szélyre, bevonszolták a se­besültet a hátsó ülésre. Pikó melléültetett egy ka­tonát. — Vigyék a legközelebbi kórházba — utasította őket a százados, miközben sza­kadatlanul szemmel tartot­ta az útmenti bokrot. A kocsi megugrott és el­száguldott. Pikó röviden ismertette az eseményeket. Arca szür­ke volt és elszánt. Merre ment a másik? — kérdezte a hadnagy, miköz­ben harcrendbe utasította katonáit. Pikó megmutatta az irányt. A fiatal tiszt arca felderült. — Pontosan az objektu­mok felé! Rádiós! —- kiál­tott fel és körültekintett. Felesleges volt kiabálnia, a híradó katona ott feküdt mellettük egy bokor tövén. Már hívta is az ellenállo­mást. Kérdésükre nyugodt, ma­gabiztos hang válaszolt. — A civilruhás fegyveres pontosan nekiszaladt az őr­toronynak . . . Nem. ellenál­lást nem tanúsított. A két tiszt összenézett. — Akkor jöjjön a kö­vetkező — mondta Pikó és kissé felemelkedve, a bok­rok felé kiáltott: — Hé! Bújjon elő, adja meg magát és dobja el a fegyvert! De a bokrok közül csak egy géppisztoly válaszolt, egyhangúan és hosszú mondatokban. A lövedékek zizzentek, és egy ág alá- hullott. A hadnagy tüzet vezé­nyelt. A bokor helyén csonkok meredtek az égnek. Né­mán állták körül a cafato­kat. — A fényképész lehetett — morogta Pikó, de talán a főnöke sem ismerne rá. Egy ideig a moccanatlan, hideg arcokat fürkészte, majd ismét a letarolt bo­korra 'pillantott. — Kinő ez még... — mondta nagyot sóhajtva. * Estére legördült a nagy színjáték függönye, és a szereplők kimerültén, meg­törve ültek egy tágas iroda sorbarakott székein. Arcuk­ra kiült a félelem, sietve, teketória nélkül válaszol­tak a feltett kérdésekre. Az alezredes az iratai­ban lapozgatott, majd sorta szólította az ügynököket. V- N—100! , A pénzügyőr felugrott a székről, vigyázz állásba merevedett, kinyújtott te­nyerét a nadrágvarrásra szorította. — Legközelebb, ha szó­lítják „papancs” szóval je­lentkezzék! Érti, N—100? — Igenis, alezredes úr! — jelentette az ügynök. — NA—02! — szólították a következőt. — Megszökött! — jelen­tette ismét vigyázzba me­revedve a 100-as. Az alezredes kfthintett, majd ismét szólított egy számot. — RR—13! A nő állt fel, rebeaett valamit és visszafqgyott a székre. — Ne színészkedjen. Egyelőre ülve maradhat — vetette oda a kihallgatás vezetője. — RF—10! A tüdőbajos ügyetlenül húzta ki magát, és nyom­ban elfogta a köhögési ro­ham. — RN—1! — kiabálta i*l az alezredes a köhögést. Senki sem jelentkezett, csak a 100-as alatt recs- csent meg a szék Ajkai re­megtek. — Nos, hol az RN—1 ? — érdeklődött mesterkélt nyu­galommal az idős liszt. — önnek, N—100, ezt tüdnia kell — szegezte a kérdést a fináncnak. Az egy dara­big a parkettet bámulta, majd felvetette a fajét és artikulátlanul kiáltotta:

Next

/
Thumbnails
Contents