Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

SZAKONYI KÁROLY: Nyári éj agyon meleg az es­Az alkony fáradt fosz­lányokban hull az égtói s fennakad a poros akáco- kon. — Jani! Janiii! ... Vékony asszonyi kiáltás Végigröppen a szétszórt, apró házak között és beié­iül a Holtágba. Evező csobban a fekete víztükör­ben. Csípős füst száll la­posan, szerteoszlik, mint­ha a hajógyárból kihuppo- gó ütések vernék szét. — Janiii!... Az aszony a ház előtt áll, könnyű nyári ruhá­ban, meleg szél mozgatja szoknyáját. Hívja a fiát, kiáltozva, de nem mérge­sen. Apró gyerek fut elő ma- szatosan a parti pocsolyák­ból. — Mosdani és egyél! — mondja az anyja. I .apósat ver a fenekére. — Megy apád . . . Már mellette áll az em­ber. Vászonkabát ja csak félvállán, feje íörlellen. Táska húzza a bal kezét, — Na gyeride és puszii! Ide is... De mocskos vagy! — Halásztunk —, ma­gyarázza a gyerek; átfon­ja guggoló apja nyakát és nyálazza frissen borotvált arcát. — Eriggy, fogadj szót anyádnak! — Utána néz­nek mindketten, az em­ber megvakarja az állát, felpillant a gyár felé. — Hosszú lesz az éjjel... — Keveset aludtál dél­után —, mondja az asz- szony; s talán véletlenül: a partra pillant. Csónak siklik a sekélyre, egy fér- fi, mintha csak árny len­ne. kilép a csónakból. Lán­cot vet egy kiálló gyökér­re; aztán elballag a halász- csárda, felé. — Meg kellett csinálnom azt az ágyat... Nyikor­gott. — Elmosolyodik Já- nos, az asszonyra tekint. • — Mindig felébredt a gye­rek ... — Lassan arra for­dul ő is, amerre az asz- szony néz. Valaki ott az éggel egybevesző dombon megáll. Mintha erre fi­gyelne. mintha őket nézné. Csillagok fogják körül fe­kete alakját. — Ilon! — szól hirtelen fáradttá lett hangon Já­nos. Az asszony vissza­kapja tekintetét, Kicsit mosolyog. — Igen.. j az ágyat. De minek? — Reggel nem alszom el mindjárt, Ilon —, mondja az ura. Erős kezével a fe­lesége karja után nyúl ked­vesen. — Sok a munka és hosszú az éjjel ... — Ko- hint. zavartan fellöki a másik vállára is a kabátot, a nyitott konyhaajtúhoz lép. még egyszer benéz. Odabenn mosdik a gyerek, locsolja magára a vizet, prüszköl. Az ember elmo­solyodik, indul. — Ilon!...' — mondja. Az asszony odamegy hoz­zá, megöleli, megcsókoija a száját. Nagyon forró az este, holdfény lesz, tiszta meleg, fülledt éjszaka. — Na, megyek —, bontja ki magát János az asszonyi karokból. Int, elballag a puha füvön. Hagyja, hogy szájáról felszívja az éi az asszony csókját. Félóra múlva acéllemezek rozsda­pora ül az ajka köré. Az asszony enni ad a gyereknek. lámpaiénynél lefekteti, ráhajol a kiságy rácsára. Mesél. — -Volt egyszer egy al­mafa, szép, piros gyümöl­csöket termett. Roskadásig tele volt. A kertésznek kellett volna leszedni mind, 1965. augusztus 15. mert az övé volt a fa. Az almák majd kicsattantak az élettől. Eső hizlalta, nap édesítette... És a ker­tész mindig elindult, hogy leszedje a gyümölcsöt. De útközben ezer munkája akadt. Szerette a kertjét, nem akarta elhanyagol­ni... De az almafa r> ár alig bírta terhét __ Hát csak nem fogja leszedni más?!...” Már alszik a fiú. Ilon fel­áll, magának is megágyaz. De nem hívja az ágy. Csak hánykolódna egyedül. Szer- da. Ma még csak szer­da... Eloltja a villanyt. A hold már feljött, világos foltok támadnak az éjszakába. A konyha fújt, ki kell tárni az ajtót. Ki kell ülni a küszöb elé. Most megy a sétahajó. Snipes lámpa für töket tük­röz a víz. A hullámok ze­nét vetnek a partra. Sűrű, fullasztó lesz tőle az éj. Ilon karja mozdul; ölel. A hangokat öleli s a sötét- séget. Nyújtózik, hátraveti elbontott, szőke haját. Szú­nyogok dongnék a füle kö­rül. Elvész a zene. Győr- san úszik lefelé a hajó. — Anya! — nyöszörög benn a gyerek. — Vi- zeet!... Ilon nem mozdul. Nem hallja: nyújtózva nézi az eget. Dobol valamit, mély puha hangon dobol. Néha kék, csillagszóró fényeket lök az égre a gyár. Valaki jön a dombról. Most dudál a gyár is. Tíz óra, vált a műszak. S hogy csend lesz ismét, hallani a csobbanó hullámokat a partról. Mintha már rég­óta tartana az éjszaka. A percek lomhák, mint a szá­razságban a békák. Reggel jön az ura. Ifat óra után Kein sokkal már itthon is van. Lerúgja bakancsát, a székre dobálja ruháit. Al­szik. Az ablaktáblákon kék papír: hűs a szoba. Ha mellé búvik, mordul egyut.... Egy szárcsák ott áll Ilon előtt valaki, a dombról jött talap a sötétből. — Jó estét, Ilon. — Jó estét, Gyuri... Felhők jönnek, már nem olyan fénylő a hold. Gyuri a sarkára guggol, füvet tép, rágcsálja. Fehér ingben van, látni, villog a homályban. — Éjszakás? — kérdi. Ilon nem szól mindjárt — Ne kérdezd legalább, — mondja csendesen, nyugta­lanul. — Lent a csónak mondja Gyuri. Huszonöt éves, húsos szájú, kis töm­pe orrú, vállas fiú. Bok­szoló. Az asszony hallgat. Erős dobolást hali megint. Már megereszkedett a nyújtó- zásból, karját a mellére szorítja, keresztbe. — Meleg az éjszaka, Ilon. A vizen hűvös van. — Minek jöttél? — Nincs szebb, mint éj­jel csónakázni . .. — Minek jöttél?! — Odaát a szigeten he­vertem délután. Két szar­vasbogár verekedett a bo­kor tövében. Figyeltem A fűben ott lapult a nős­tény. — Minek jöttél?!!... — Az erősebb győzött. A nőstény vele ment. Ilon felugrik; — Erid j 1 Nem hallod? Takarodj! A ház falához lapul Ilon és sziszeg, riadt, tág a szeme. Majd’ megsiketíti a mély. erős dobolás. A fiú lassan feltápászko­GT Szlovák György rajza. Ténagy Sándor: Kékszőke permetet Kékszőke permetet isznak a gyenge tőkék, zöld bogyók, tűzvészt-érlelők tárulkoznak a gáliclé előtt, a szép szórófej szivárványa lebegő-kék, nagyapám drága öreg kezéből szóródik a bőség, csak nézem: hajlong, lépeget közel hetven éve már, keverget kékkövet, meszet, csak akkor rossz, ha a lába fáj; ó vesszők, szőlővesszők, fürtökkel súlyosodjatok, hajoljatok közel életéhez, repül az idő, a sárgarigó — a fényes! ALDOUS HUXLEY: A SZOBALÁNY dik a földről. Kiköpi a füvet, két' karját az asz- szony feje mellett nekitá­masztja a falnak. — Mit akarsz — suttog- ja az asszony —, ő szeret! — Én jobban szeretlek, Ilon. — ö dolgozik... Nagyon j sok a munkájúk.... na- j gyón nehéz a munkájuk- ! Két hajót... augusztusig, j Fáradt. Itthon is dolgozik. Csak fáradt... Gyuri az arcába nevet. — Bolond ember dolgozik rogyásig, Ilon! Ilon ellöki a fiú karját és kiszökik oldalt. De Gyu­ri utánakap, előbb szoro­san megmarkolja a csuk­lóját, majd gyengéden a fűre ülteti az asszonyt. — Én "is elmegyek dol­gozni —, mondja ílon. — Már nagy a gyerek. — ö akarja? Mi? Háhá! Talán nem tud eltartani? Közelebb csúszik ültében az asszonyhoz. — Ha hoz­zám jönnél, arany lenne a sorod! Semmi dolgod... A gyerek is ügy járna, ahogy akarod. A gyerek is jö­hetne, érted? Ősszel Bu­karestbe megyek, aztán Varsó, Prága ... talán Bécs ... Egyszer minden­hová eljutok, mindenkit kiütök, jt legnagyobb le­szel! a világon!... Az asszony nézi, ültében összegörnyed egészen, úgy nézi Gyurit, aztán észre­vétlenül hátrább húzódik. Gyuri beszél, tömzsi, vas­kos öklét a holdfénybe tartja, forgatja; arca meg­nő az éjszakai világtól, ha­talmas, durva nagy arc... Az asszony felkiált: — Erídj! Menj, eridj innen! A fiú elhallgat, először nevetve néz Ilonra, de az asszony csak hátrál, merőn Gyurira szegezett tekintet­tel. — Eridj! — sziszegi, s erre a fiú is elhagyja a nevetést. — Miért csapod be ma­gad? — kérdi az asszony­tól. — Tudom, hogy vár­tál. . . Kurtán felnevet: — Te már nem tudsz engem elzavarni. Ilon felugrik, fut a ház felé, de utánakap a fnásjk erős marka, megragadja a nő bokáját. Ilon elvágodik a fűvön. Forog némán, rángatja a lábát, hogy szabaduljon, de Gyuri ve­szekedett nevetéssel mászik utána és szorítja, szorítja. — Te! — mondja dti- hödten az asszony — Te! Eridj! Engedj, te! — S koto­rász kezével vaktában a fűben, kő vagy gally után, hogy fájdalmat okozhasson ennek a bivalyerős férfi­nak. Hogy elfúlhasson in­nen. Tégladarab akad a markába: Gyuri nevetése elveszi az eszét: — Nesze és dobja, nem gondol sem­mivel. Egyet horkan a fiú, szo­rítása enged, lassan feláll. Tenyerét a bal arcához szorítja. Ilon a fűben te­nyerei. úgy nézi riadtan. — Hát jó, — mondja tompán Gyuri. — Hát jó... És elmegy. Megint látni, hogyan villog a hegesztők kék lángja a bokrokon túl, a gyár felől. Ilon nagysoká­ra feláll, a házhoz támo­lyog. Csendes, forró az éj­jel. Éles hangon brekeg­nek a békák a parton. Bent mocorog a gyerek, első álmából fordul át. Ilon megrázkódik, bemegy a házba, mint aki veszett órákat akar jóvátenni, kap­kodva, reszketően vizet me­rít a mosdólálba, két te­nyerét belemeríti s viszi a vizet az arcához. Sok, sok vizet, s mosdik, mosdik, míg haja, ruhája is csupa I latyak lesz. Már majdnem háromne­gyed órája veszekedtek. Ar- tikuláttan hangok érkeztek a lakás túlsó végéből. Sophie varrása fölé görnyedve azon gondolkodott, hogy vajon ezúttal miért van az egész? Leginkább a Nagysága hangját hallotta. Éles volt a dühtől, könnyes felhábo- rodás remegett benne és áradó zuha tagokban tört elő. Az Ur jobban fegyel­mezte magát és mélyebb hangja tompább volt annál, hogy áthatoljon a zárt aj­tón. A kicsiny, hideg szo­bájában üldögélő Sophienak a veszekedés most is, mint máskor, úgy tűnt, hogy a Nagysága hosszú monológ­jait időnként különös, bal­jóslatú csend szakítja meg. Bár olykor az Ur is elvesz­tette önuralmát és akkor nem volt szünet a hangzu- hatagok között, hanem ér­des, durva kiabálás. A Nagysága éles hangja soha­sem hullámzott, megőrizte monoton dallamát, de az TJr hol hangosan, hol halkan beszélt, hirtelen kitörések­kel, amelyek szinte robba­násszerűen hatottak. Egy idő után Sophie nem hederitett többé a veszeke- dőkre. A Nagysága egyik vállfűzőjét javította, s a munka lekötötte a figyel­mét. Nagyon fáradt volt. Kemény nap állt mögötte, mint mindig. Minden nap kemény munkával telt és ő már nem olyan fiatal, mint régen. Két év múlva eléri az ötvenet. Amióta csak emlékezni tud, minden napja kemény nap volt. Eszébe ju­tottak a krumpliszsákok, amelyeket kislány korában cipelt, amikor vidéken lak­tak. Lassan, lassan bandu­kolt a poros országúton, vállán a zsákkal. Még tíz lépés: annyit kibír. Csak­hogy sohasem volt vége. Mindig újra kellett kezde­nie. Fölnézett a varrásról, jobbra-balra ingatta fejét, hunyorgott. Egyszercsak táncoló foltok és karikák támadtak a szeme előtt, mostanában ez gyakran megtörtént vele. Egy kis ra­gyogó sárga pontocska ug- rándozott a látómezejének jobb sarkában. A sárga pont körül vörös és zöld csilla­gok keringtek, felragyogtak és elhalványodtak, egyik a másik után. Ott gomolyog­tak közte és a varrás kö­zött, akkor is ott voltak, ha becsukta a szemét. Néhány pillanat múlva folytatta a munkáját. A Nagyságának holnap reggel szüksége lesz a vállfűzőjére. De nehezen látóig a kis sárga ponttól. A folyosó túlsó végén egyszerre felerősödtek a hangok. Az ajtó kinyílt, a szavak tagoltan, érthetően hangzottak. — ...nagyon téved bará­tom, ha azt hiszi, hogy én a rabszolgája vagyok. Azt teszem, amit akarok. — Én is. — Az Ur élesen, vészjóslóan felnevetett. Az­után nehéz léptek zaja hal­latszott az átjáróban, meg­csörrent az esernyőtartó, majd az elülső ajtó becsa­pódott. Japán gordonka* művész, német kórus Nyíregyházi koncertek A megye zenei életének őszi, téli, tavaszi terveiről, hangversenyekről, bérleti sorozatokról adott tájékoz­tatást munkatársunknak Fekete Ferenc, a megyei tanács vb. művelődési osz­tályának munkatársa és Strém Kálmán, az Orszá­gos Filharmónia munka­társa : — Az idén másodízben rendezzük meg Szabolcs- Szatmár megyében az if­júsági és felnőtt bérleti hangversenysorozatokat. A múlt év tapasztalatai bi­zonyították, hogy megyénk- ben is jó talaja van a ze­nekultúrának. — A felnőtt hangver* senysorozat első előadása- ként november elején a Nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színházban vendég­szerepei Tsutsumi Tsuyos- hi, a világhírű japán gnr- donkaművész, aki 1963-ban a Pablo Casals tiszteletére Budapesten rendezett nem­zetközi gordonkaverseny első díját nyerte. A soro­zatban ezt követően Verdi- estet tart a Debreceni MÁV Filharmonikusok Zenekara Rubányi Vilmos vezényle­tével. A Hamburgi Monte- verdi-kórus februárban, a Postás Szimfonikus zene­kar Vavrinecz Béla kar­nagy közreműködésével márciusban vendégszerepei a nyíregyházi kőszínház­ban. — A középiskolások is­meretköréhez, tananyagá­hoz kapcsolódik az ifjúsági bérleti hangversenysorozat. Négy témakörből összesen negyven koncertet rende- zünk a jövő oktatási év­ben. A zenei részt prózai előadóművészek közremű­ködésével irodalmi betétek. egészítik ki. A középiskolád sok bérleti sorozatához kap­csolódva — ráadásként — tartják meg a „Jazztörté- net dióhéjban” című elő­adást. Az általános iskolá­sok zenei ismereteinek bő­vítésére külön hangver­senytematikát dolgoztunk ki. Sophie újra a munkájára pillantott. Ö, az a pontocs­ka. a színes csillagok, s a gyötrő fáradtság. minden tagjában! Ha csak egy na­pot ágyban tölthetne — ágyban, tollas, puha párnák között, egész nap... A csengő berregése fel­riasztotta. Az a gonosz da­rázs-szerű csengő. Fölkelt, munkáját az asztalra tette, lesimította a kötényét, megigazította a pártáját és kilépett a folyosóra. A csen­gő mégegyszer felberregett, dühödten. A Nagysága tü­relmetlenkedett. — No, végre Sophie. Azt hittem sose jössz be. Sophie nem szólt, nem volt mit mondania. A Nagy­sága ott állt a nyitott ru­hásszekrény előtt. Egy nya­láb ruha csüngött a kar­ján, néhány másik pedig halomban feküdt az ágyon. „Rubensi szépség” — tgy nevezte a férje, amikor ép­pen szerel metes hangulat­ban volt. Szerette a ragyo­gó húsú, teltmagas nőket. A karcsú, hajlékony kis pipaszárak nem érdekelték. Ma este káprázatosán szép volt. Arca kipirult, kék sze­me szokatlan fénnyel ra­gyogott a hosszú pillák alatt. Rövid, vörösesbarna haja vadócosan összeborzo- lódott. — Sophie, holnap eluta­zunk Rómába — mondotta drámai hangsúllyal. — Hol­nap reggel. — Kiakasztott egy újabb ruhát a szek­rényből, és az ágyra dol>«

Next

/
Thumbnails
Contents