Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-13 / 190. szám

Történt valami ? Miért gyenge minőségű a nyíregyházi kenyér? Objektív okok, s amiről a sütőipar tehet Hallom: érdemes volna lemérni, hogyan alakult a termelékenység Nyíregyhá­za üzemeiben a Spartacus győzelme, vagy veresége után. Sokan állítják, egy vasárnapi siker után na­gyobb a munkakedv, jobb a hangulat az üzemekben. Meglepő és egy kicsit mo­solygásra késztető vélemény. Hiszen, ha a kedvenc csa­pat szereplésével akarjuk megközelíteni a termelékeny­séget, mindjárt ellentmond- dásba ütközünk. Miközben városunk tizenegye párosá­val hullatta a bajnoki pon­tokat, — a félévi statisztikai jelentés szerint — a város, a megye üzemeiben nőtt a termelékenység, hatéko­nyabb lett a munka, mint egy évvel korábban volt. Mégis érdemes elgondolkod­ni a szokatlan összevetésen, hiszen a napi eredményt nemcsak a szűkén értelme­zett munkaszervezés, hanem számos egyéb külső és bel­ső tényező is befolyásolja. Egyáltalán nem közömbös ugyanis, hbgy a rábízott fel­adatot a munkás milyen hangulatában és milyen kedvvel végzi. Igaz, a ter­vek teljesítését nem tehet­jük függővé egyesek han­gulatától. De az is hibás, ha számításainkból kifelejt­jük, hogy a feladatokat em­berek végzik el, akiknek örömeik és gondjaik van­nak, s akik ezektől nem szabadulnak meg, amikor belépnek a gyárkapun. Aligha lehet elképzelni pél­dául, hogy az a konzerv­gyári fiatalasszony teljes odaadással és figyelemmel rakja az üvegbe az uborkát, akinek gyerekére — böl­csődei férőhely hiányában — odahaza egy másik gye­rek vigyáz a Vasvári utca vegén. Annál valószínűbb viszont hogy a Közép utcán lakók nemcsak elújságolták munkahelyükön: most már bent van a víz a lakások­ban, hanem valamivel köny- nyebbnek érzik azóta a munkát is. Csak természe­tes, hogy amióta közvetlen autóbuszjárat van a beivé- ros és a gumigyár között, nyugodtabban kezdhetik a a munkát az .üzemben. Az is igaz ellenben, hogy aki a nyíregyházi villamos ké­sése miatt az utolsó pilla­natban blokkol az üzemben, az idegesség egésznapi mun­kájára rányomja bélyegét. Ha elfogadjuk, hogy a kedv a hangulat fontos tartozéka a munkaszervezésnek — ezt pedig nehéz lenne megcá­folni — akkor a munka­szervezés már a gyárkapun AKI TOKAJT mond, s vendége — aszújáról kell, hogy áradozzon. így tehát etöször helyesbítem rakon­cátlan soraimat, nem a tör­ténelmi múlt keresése, az elfogyasztott nedű mámora ösztökél, kurta emlékeim nem pincéit idézik; az emlékezés rostáján csupán néhány tarka-barka akadt, ezt markoltam fel. Es még egy rendhagyó pardon. To­kaj csak egyszerűen Tokaj. Se nem község, se nem vá­ros. így jellemezte a stran­don egy kék fürdőruhás kislány. Hát akkor mi? AKI NYÍREGYHÁZA fe­lől közelít, Rakamaznál váltott lovakat kap. A pá­lyafelújítási munkálatok miatt autóbuszok bonyolít­ják le a forgalmat, meg kell adni, óramű pontossággal. Útközben az utas végignéz­heti az éjjel-nappal, teljes gőzerővel mozgó lánctalpas cszkavátorok hangyamód szorgoskodását, amint perc­kívül megkezdődik. Ilyen szempontból sem lehet kö­zömbös a várospolitikai te­vékenység, a közérdekű ügyek intézése, az együtt­élés állandó formálása, stb. Persze sokkal közvetleneb­bül hatnak a munka ered­ményességére a munkakedv gyáron belüli tényezői. Túl az alapvető kérdéseken — folyamatos anyagellátás, fi­zikai erőkifejtést csökkentő gépek, munkavédelmi be­rendezések — többször kel­lene vizsgálat tárgyává ten­ni a munkahelyi érintkezés, a munkakapcsolat jó és rossz jelenségeit.. Mondja is­merősöm : „Megdicsértem a minap egyik beosztottam munkáját, s hozzátettem, a nagyfőnöknek is tetszett. Igaz, a nagyfőnök nem mon­dott semmi különösebbet, de beosztottam repdesett az örömtől, s még jobban rá­húzott”. Vajon hány elmu­lasztott dicséret szegi ked­vét a munkásoknak? Hány­szor lendítene a munkatem­pón egy jó szó, csendes el­ismerés, erős kézfogás? Eszembe jut a csempegyári asszonyok szava: „Jön a ve­zető és kérdezi, hogyhogy most senki sem dalol. Tör­tént valami...?” Ez az utóbbi két szó olykor többet jelent nekik, mint ötven, vagy száz forint ju­talom. Érzik, hogy törőd-1 nek velük, nem feledkez­nek meg róluk. És ez a fi­gyelmesség nem marad ha­tástalan. Ugyanitt egymást lesik a formázok, a tisztí­tók, s ha valakinek gondja van, nem érzi jól magát, észrevétlenül rádolgoznak, hogy ne károsodjék. Azt mondtuk: figyelmesség. Szorosan beletartozik ebbe a fogalom!« az is, hogy gratulálnak-e annak a dol­gozónak, aki sikeres vizsgát tett az esti iskolában, hogy kiállunk-e amellett a ter­melési értekezleten, aki fontos észrevételét nem tud­ja kellően előadni, vagy megpróbálkozunk-e a fél­szegeket, a gátlással küzdő­ket bevonni a kollektívába? Munkakedv és munkafe­gyelem egymással összefüg­gő fogalmak. Igaz, a fegye­lem szükséges, akár van kedve hozzá valakinek, akár nincs. Mégis: sokkal könnyebb fegyelmet tartani ott, ahol a munka techni­kai megszervezését apróbb- nagyobb figyelmesség, gon­doskodás egészíti ki. Nem új felfedezés ez, csupán em- lékeztetés arra amiről gya­korta megfeledkeznek ma még az emberek. ről-percre emelkedik, izmo­sodik a vasúti töltés. A To­kajon végigrobogó autóbusz­karaván aztán olyan port kavar, hogyy sűrű köd lepi az utcát, fél óra is bele te­lik, mire elillan. Az idegen­nek kínálkozik a magyará­zat: Hja, mindez hozzátar­tozik a világhírű aszú ér­leléséhez, varázslatához. És leöblíti egy pohárkával. NÉHÁNY KÜLFÖLDI lé­zeng, lehetne több is. A nemzetközi autós camping kevés sátrán, lakókocsiján kívül kihaltnak, szezonvégi nek tűnik a Tisza-part. Jel­zem, csak ami a külföldie­ket illeti. Mert néhány száz méterre tőle a strand, hét­köznap is mozgalmas csata­tér, többszáz fürdőzö hódol a viz örömeinek. Kár, hogy Manapság sok nyíregyházi szóvá teszi a kenyér gyen­gébb minőségét. Gyakran sületlen, savanyú. Mások arról panaszkodnak: miért nem lehet vasárnap és ün­nepnap kenyeret kapni az üzíetekben ? E kérdésekről és az alap­vető problémákról folytat­tunk beszélgetést a Nyíregy­házi Sütőipari Vállalatnál Bartha Lajos főmérnökkel és Jarostyák Miklós termelési osztályvezetővel. — Jogosnak tartjuk a la­kosság panaszát. Ám ennek több olyan oka van, amely nemcsak a vállalaton mú­lik, A minőséget elsősorban rontja, hogy kapacitásunk az igényekhez képest kicsi, üzemeink korszerűtlenek, a régi kis műhelyeket csak tol- dozzuk-foldozzuk. A mennyi­ségi igény viszont nagy. Emiatt nem tudunk lépést tartani a minőséggel. — Naponta ezer mázsánál is több a kereskedelem igé­nye — viszont üzemeink je­lenlegi kapacitása csak 857 mázsa. A hét végén általában 30 százalékkal nagyobb a fogyasztók igénye. Csak egy példát: 1965 augusztus 7-én 1237 mázsát kért a kereske­delem. E számokból világo­san látható, hogy a hét vé­gén ugyanazzal a létszám­mal és kapacitással több ke­nyeret kell sütnünk. Hogy a mennyiségi fogyasztást ki­elégítsük, gyakran a három műszak és a hét minden napján való üzemelés i$ ke­vésnek bizonyul, l’edig ez évben — előreláthatólag sok túlórát is felhasználunk. — A másik égető problé­mánk a kenyér- és lisztrak­tárak hiánya, a szállítóesz­közök korszerűtlensége, ami nemcsak a higiéniát., hanem a kenyér minőségét is ront­ja. Mivel a kisült kenyeret csak ömlesztve tudjuk tárol­ni és szállítani, a vízgőz nem párolog el, összenyo­módik a kenyér, egyrésze szalonnás marad. — Tehát a jövőben sem várható a minőség javu­lása? — Azonnali javulás sajnos nem. A liszt minősége sem mindig egyforma. De az üj búzából készített próbasü­tések azt mutatják: lényege­sen jobb már a sütőipari értéke, mint az elmúlt év­ben, ez némileg fog javítani a minőségen. — Persze sok múlik a vállalat dolgozóinak munká­ján is. Gyakran mellőzik a minő­séget. Az utóbbi időben pél­dául több dolgozót pénzbír­sággal sújtottunk, kártérítés­re köteleztük őket, hogy anyagilag is érezzék a felelős­séget a minőségért. Ugyan­akkor célprémiumot tűztünk ki azok részére, akik minő­ségileg kifogástalan kenyeret sütnek. Igazi megoldás még­is az lenne, ha növekedne a kapacitásunk. itt délután négy óráig le­lakatolt büfé fogad, miért is késztetik a vendéget fe­lesleges képzelettársításra. Bizony, az egy főre jutó sörfogyasztás elérné a bor­fogyasztás hasonló mutató­ját. TOKAJBAN sajna, egy fia festővel sem találkoz­tam. Pedig voltak és van­nak, de lehet, más tájak, rejtettebb helyek króniká­sául szegődtek. Híradásaikra mégis ráakadtam a katoli­kus pap házában, ahol tu­catnyi festő alkotása sora­kozik, ha nem is, szakava­tott rendezésben, kiállítás­ban. Megvallom őszintén, nem voltam elragadtatva a színvonaltól (a katalógus­ban: A képek magas művé­szi értéket képviselnek. Ér­— Próbáltak-e valamilyen technikai intézkedést tenni? — Nemrég új laboratóriu­mot helyeztünk üzembe, aiiol a lisztet sütőipari érték szempontjából vizsgáljuk. Megnézzük az egyes lisztfaj­ták sikértartalmát, annak tulajdonságait és ennek alapján technológiai útmuta­tásokat dolgozunk ki. Ily módon némileg javítani tud­juk a kenyér és a péksüte­mények minőségét. — Ha már a péksütemé­nyeknél tartunk, miért nem elég frissek és ropogósak? — Mintegy huszonnégy féle péksüteményt készítünk- Általában a mennyiséget ki­elégítjük, ezzel nincs is probléma. A jövőben sem lesz. De a raktározás hiá­nyában, sajnos, a kemencék­ből egyébként kiváló minő­ségű süteményeket — egy­másra kell zsúfolnunk. Így nincs lehetőség a párolgás­ra, megszívósodik. gyakorla­tilag többnapos sütés érzését kelti nagyrésze. — Miben látják a kive­zető utat? lUJAZ-ci, migy agnaijwjx a. l-»*-«­rasztok. Bíró István, Lukács János, meg vagy négyen. Ott volt dr. Albi István, az orvos is. Győzködték, ma­radjon otthon a Dózsában, főkönyvelőnek. A FURFANGOS ORVOS ö ráállt. Lévén az orvos furfangos ember, poharaz- gatás közben megkockáztat­ta a parasztok előtt. — Virtics meg jó lenné elnöknek. Derék ember, nincs rokona, ő tudna itt rendet teremteni — mondta, s már emelte is a poharát — az új elnökre. Az emberek alaposan szemügyre vették Viriicset, ezt az óriást. Imponált né­kik. — Én komolytalannak tartottam az egészet — foly­tatja tovább Virtics — hisz flaszteron nevelkedtem, nem értettem a mezőgazdaság­hoz. tékesek), a mesterek nem éppen remekeltek, bár az árak valóban szolídak. Még mindig százszorosán ez, mint a vásári csodaszarvg- sos faliszőnyeg! SOK a televízió, kitűnő a vétel. Ezért kezeskedik a környék fölé nyújtózkodó kecses, nádszál vékony relé­torony, olyan, mint egy óriási injekcióstű. A halászlé megkóstolta­tott, de kévéstek találtatott, különben rendkívül ízletes, és a „kishalászban” a leg­jobb. Valahogy szürkék, kisszerűek a vendéglők, igazi mulatóhelye, hangula­tos pincéi nincsenek. Dehát ezt a vendégluióipr,- tudja. Hazafelé a Szabolcs-Szat- már megye tábla után egy többnyelvű felirat: Viszont­látásra Borsod megyében. Érdekes, Tokajba jövet, nem találkoztam hasonló­val. Miklősvári Zoltán — Felmértük és elkészí­tettük 1970-ig a vállalat ka­pacitástervét. ügy látjuk, a közeljövőben belépő üj üzemek sem oldják meg tel­jesen az igények kielégítését. Még három műszak üzeme­lése mellett is megoldha­tatlan feladat előtt áll a vállalat. Mi szeretnénk, ha ebben segítséget kapnánk. ■ár A sütőipari vállalat tett és tesz intézkedéseket a Kenyér és a péksütemények minőségi javítására. Ezt bi­zonyítja, hogy a legutóbbi tanácskozásukon 93 műszaki intézkedésre tettek javaslatot a felsőbb szervekhez. Van ami rajtuk múlik, van am* nem. Kétségtelen, az igények kielégítése érdekében ere­jükön túl kell termelniük. Ennek megoldásával az ille­tékes szervek foglalkoznak, s reméljük az intézkedés sem marad el. A minőség gyengeségére vonatkozó néhány „érvüket” nem fogadhatjuk el védeke­zésül. A technológiai fegye­lem szigorúbb megtartásával már most is lehetne segíteni az alapvető gondokon. Virtics bőrkabátban, va­salt nadrágban és mezőgaz­dasági ismeretek nélkül ér­kezett, Épphogy a búzát .meg tudta különböztetni az árpától. Sokan mosolyogták. „Nem ért ez az ember a gaz­dálkodáshoz.” „Bevásárol­tunk.” „Nem bírja sokáig, meglátjátok elmegy.” „RETTENTŐ NEHÉZ VOLT“ Begyalogolta a három és fél ezer holdas gazdaságot. Ment éjszaka és nappal. Na­ponta húsz-harminc kilomé­tert. Csodálkoztam, hogy bír­ja. Horicsányl László. az agronómus már kifulladt mellette. Ami csak valamire való szakkönyv létezik, megvásá­rolta. Hosszú éjszakákon át bújta. — Rettentő nehéz volt — emlékezik. — De meg kellett tanulnom mindent, amire szükségem volt, hogy vala­mire haladjunk. Csőd szélén állt a Dózsa. Több mint egymillió forint volt a mérleghiány. Beteg, leromlott sertésállomány. Le­soványodott lovak. A har­minchat tehén összesen alig adott húsz liter tejet. Férő- helyhiány. Kedvetlen embe­rek. Széthúzás és fegyelme­zetlenség. Minder\ i ragasz­kodott a maga által bevitt állatokhoz. — Ki kellett selejtezni a lovakat. Nem tudtam én ak­kor, milyen is az a kaptás ló — mondja mosolyogva. ZÚGÁS A TEREMBEN Megtanulta, megismerte. Ellenezték a műtrágya használatát. Kísérleti parcel­lán bizonyította az előnyét. Amit nem értett, addig bön­gészte a szakkönyvet, nyag- g'atta az agronómust, míg megtanulta. Akadtak ragadós kezű emberek. Éjszakai ellenőr­zést tartott. Néhányat meg­fogott. „Ne szóljon senkinek Új kémény épöl A kisvárdai kórház épüle­téhez 50 méter magas 108 köbméteres víztárolóval egy­be épített kazánkéményt épí­tenek 1,7 millió forintos be­ruházással. kított ki. Negyedik éve bizonyít Vir­tics Ferenc. 1962: megszűnt a mérleg­hiány. Egy munkaegység ér­téke 20 forint. 1963: huszonhét forint egy munkaegység. Ekkor telt le hároméves kihelyezése. A zárszámadó közgyűlés végén szót kér. — Vissza szeretnék men­ni a vállalathoz. Zúgás a teremben. „Nem engedjük! Ha szükséges akárhová elmegyünk, de ma­radnia kell.” És Virtics ma­rad. Valahányszor megjelenik a vállalat fekete kocsija, az emberek latolgatják: most beszélik rá Virticset. hogy hagyja itt a tsz-t. S mindig megkönnyebbülnek, ha a fe­kete kocsi Virtics nélkül távozik... És az elnök újra munká­hoz lát. Ha szükséges vagont pakol, burgonyát szállít, most kévét hord. BÁRHOGY DÖNT- HELYTÁLLT Három bekötő út, százférő­helyes tehénistálló épült a Dózsában. Korszerűsítik a sertéstelepet, a lóistállót. Uj agronómusi lakás készül. Elkészül a hatszáz férőhe­lyes juhhodály. Virtics Ferenc becsülete, értéke mindinkább növek­szik az emberek előtt. — Most újra aláírtam há­rom évnek. Ebből egy most telik. Hogy maradok-e? Ki tudja előre? Virtics Ferenc, aki egykor az apja mellett ács volt, diplomás munkás. Válasz­úton van. Hogy dönt? Rajta múlik. De egy biztos: helyt állt és megszerették a nyírtassiak. Farkas Kálmán Angyal Sándor Szomszédunk, Tokaj Bálint Lajos Virtics Ferenc ács. tsz «el nők Hogyan lett elnök Virtics Ferenc Nyírtasson?... Furcsa história. Kinn a raktárban akad­tam rá. Éppen a kenyérga­bona jussot porciózták az embereknek. Ö zsákolt. Se­gített az idősebbeknek. — Látogatóba jöttem hat­vanegy őszén. Beteg volt Tömösvári József, a kollé­gám, akivel együtt dolgoz­tunk a Közúti Üzemi Válla- latnál Arra tonnán tam be ií!|íi Látogatóba ment és maradt w Négy év már letelt ijjjjs Mérleghiánytól a 27 forintig Nem így az emberek. Mentek a járáshoz, ostro­molták a megyét, a vállala­tot. „Virtics Ferencet kíván­juk elnöknek.” Sikerült. Kö­vetkező év márciusában meg­választották. Jelen sem volt a közgyűlésen. elnök elvtárs, többé nem te­szem.” Név szerint kidoboltat- ta a faluban. „Honnan tud az elnök» mindent?” — latol­gatták az emberek. Meg­szüntette a rokonságból származó előnyöket. Szerve­zett vezetési rendszert ala­

Next

/
Thumbnails
Contents