Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-11 / 188. szám

Egy titkos titkos háborúja r ^ Indul az etBenrakéfa... Johnson fokozza a vietnami „Az utóbbi időben további fontos lépések­kel sikerült fokoznunk rakétaelháritó rendsze­rünk hatékonyságát", — írja a keddi Krasznaja Zvezda első oldalon közölt fényképes riport­jában, amely rövid kí­sérőszöveggel két kü­lönleges fényképet tar­talmaz. A riport elmondja, hogy az imperialista hatalmak nagy remé­nyeket fűznek az atom- rakétákhoz, amelyek­nek megsemmisítését igen bonyolult feladat­nak tartják. A rakéták elleni vé­delem két részből áll. Erős rádiólokációs be­rendezések nagy távol­ságban észreveszik, fel­ismerik, követik a tá- niadó rakéta robbanó­fejét, majd rávezetik az ellenrakétákat. „Egy lobbanás az ég- bolt végtelen kékjében — ez a jele annak, hogy az elfogás sikerült. A rakétát rakéta semmisí­tette meg”. V _______J Csatározások Kasmírban Szadik kasmiri miniszter­elnök hétfőn este elmondott rádióbeszédében nyugalom­ra intette a lakosságot. Ki­jelentette, hogy riadalomra nincsen ok, a kasmiri terü­letre behatolt pakisztáni fegyveresek visszaszorításá­ra minden intézkedés meg­történt. Elmondotta, hogy az utóbbi napokban Pakisz­tán támadásokat intézett Kasmír egyes területei el­len, de a pakisztániak sú- lyos veszteségeket szenved­tek, közülük többet el is fog­tak. Üj-Delhiben a kasmiri helyzetet ismertetve kije- lentették, hogy a pakisztá­niak beszivárgása augusztus 5-én kezdődött a tűzszü- neti vonal több pontján. Azóta több összecsapás is történt, a legsúlyosabb va­sárnap Punch közelében, ahol ezer pakisztáni fegy­veres megtámadott egy in­diai őrállást, majd közel hatórás harc után vissza­vonult. Orosz Mihály: 2. — Minek?! — kérdezte rémülten a levélíró. *— Hát a masinának. így, ahogy mondom. Figyeld: kettőszázharminchét, há­romszáz, ö.százhetvenkettő, hatvankiienc, négytizenki- lenc, kilencszázötvennégy — és mi hiányzik? Na? — a százkilencvenkettő! Amaz megbabonázva bá­mult Faragóra, majd a le­vélre. Félhangosan, a fogai kö­zött szűrődtek ki a szó­foszlányok: .. .hatvankiienc . . .négytizenkilenc .. .kilenc- ötvennégy! — Az anyja istenit! — kiáltott fel, majd ferdén fölfelé nézve Faragóra pil­lantott, — Hát pipáltál már ilyet? Mintha tényleg ... tényleg a műszer adatai lennének . ..! Faragó felröhögött. — Látod, hogy milyen ziccerek vannak! Ha vala­melyik főnök ezt meglátja, az isten se mosná le ró­lad, hogy azokat írtad. A levélíró katona áüle- 4ezett. Vietnammal kapcsolatban nyilatkozott Johnson elnök, illetve Rusk külügyminisz­ter és McNamara badiigy- miniszter. Igyekeztek meg­nyugtatni az amerikai köz­véleményt „az Egyesült Ál­lamok szilárdságáról és egyidejű tárgyalási kész­ségéről.” Korábban Johnson el­nök a Fehér Házban fo­gadta a szenátus 40 tagját, s kétórás tájé­koziatás során felvázol­ta előttük a vietnami helyzetet, ismertette velük Washington po­litikai szándékait. A tájékoztatásba bekap­csolódott Rusk, McNamara, Taylor, Harriman és Gold- berg. A következő napok­ban a képviselőház tagjait fogadják hasonló célból a Fehér Házban. Johnson elnök sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy az Egyesült Államok tovább- ra is Dél-Vietnamban szán­dékozik maradni, meg akar­ja fékezni „az északról ki­induló agressziót”, ami Wa- shington politikai nyelvére lefordítva VDK elleni bom­batámadások fokozását és a dél-vietnami hazafiak elle­— Hagyd a fenébe, hü­lyeség az egész! — igyeke­zett megnyugtatni Faragó. — Gyere a laborba... Ja persze, még befejezed a le­velet. Na. — ásított hosz- szan — én mindenesetre megyek. De siess, nehogy megint fölgyújtsad a vil­lanyt, ha már elkezdtük az előhívást. A másik letette a tollat. — Folytassa a nyavalya, így is eléggé elvetted tőle a kedvemet — mondta, odébb rúgta a hokedlit, és Faragó után indult. Az aj­tónál utolérte, megfogta a karját. — Várj, ezt elégetjük , . • a fene se tudhatja. Kinyitotta a kályha fe­delét — még parázslóit benne a hamu és bedobta az összegyűrt levélpapírt. Türelmetlenül várt, amíg lángralobbant. Egymást tes­sékelve léptek ki a folyo­sóra és a KISZ-klub felé indultak. Aki ide belépett, azt pil­lanatok alatt befonta a klub atmoszférája. Sajátos hangulat volt ez, férfiasán durva és gyerekesen bolon­ni hadműveletek kiszélesí­tését jelentik. Johnson elismerte, hogy „Dél-Vietnamban súlyos problémákkal kell szembenézni”, de véleménye szerint az amerikai szempontból kedvező és kedvezőtlen események „jól kiegyen­súlyozzák egymást.” Azt állította, hogy „sem az országban, sem pedig a törvényhozás házában nin­csenek lényeges nézetelté­rések az Egyesült Államok vietnami politikáját ille­tően.” Sztefanopulosz, a görög király által kormányalakí­tásra felkért miniszterelnök­jelölt — mint már jelen­tettük — pártjának, a centrum uniónak a határo­zata alapján felkereste Konstantin királyt, hogy a megbízást visszaadja. Hétfőn este ismét nagy­szabású tüntetések voltak Papandreu mellett Athén­ban és Szalonikiben. A gö­rög főváros központjában tízezres tömeg vonult fel az utcákon, jelszavakat ki­dos. Ilyen csak a katonai laktanyákban létezik. Szün­telen zsongás töltötte be a termet, itt Is, ott is neve­tés harsant, és ez mosoly­ra késztette azokat is, akik­nek a füléig el sem jutott a tréfa. Néhány katona rexezett. A dákókat a mennyezeten krétázták, megannyi kis pontot hagyva a fehér me­szelésen. Valaki lankadat­lan szorgalommal ragasz!- gáttá a füstszűrös cigaret­tavégeket a mennyezetre, amíg a klubügyeletes ki nem zavarta a teremből. Egy nagyobb csoport az örökké nevető, gyerckképű Sárkány István hadnagyot vette körül. Mint annyi­szor, most is Nagy Andris volt a téma. — Milyen ember a Garai tizedes elvtárs? — tette fel a kérdést tanárosan a had­nagy. — Garai tizedes nagy em­ber — jelentette komolyan Andris, és elégedett mo­sollyal hordozta körül te­kintetét a kuncogó társasá­gon. — Mit mondott Vásárhe­Miközben Johnsonnak ezek a szavai «elhangzót- tak, a washingtoni Capitö- lium, a kongresszus háza előtti téren ezerötszázan tüntettek a vietnami hábo- rú folytatása ellen. A tömeg gyűlést akart tartani a Capitolium épületének lépcsőjén, de a rendőrség elzárta az utat. Kétszáz személyt őrizetbe vettek. Jobboldali elemek ellentüntetést rendeztek, becsmérelték a békeharco­sokat. s vörös festéket ön­töttek rájuk. áltozva a királyi család és főleg Frederika anyakirály­nő ellen, akinek az ország- ból való távozását követel­ték. A tüntetők az egyetem közelében gyülekeztek, majd a város központja felé tar­tottak, onnan a királyi palo­ta irányába akartak befor­dulni, de a rendőrségi hangszórók figyelmeztetésé­re az útirányt megváltoztat­ták és békés menetben vo­nultak végig a Venizelosz sugárúton. lyi elvtárs? — folytatta to­vább Sárkány a vizsgázta­tást. — Vásárhelyi elvtárs azt mondta, hogy . . . azt mond­ta ... — Na, na!! — bíztatták türelmetlenül. Egyesek súg­tak.-z .. .hogy a katonai szolgálat nehéz szolgálat! — vágta ki boldogon Andris. A hangulat egyre emelke­dett. — Miben rejlik Janicsek elvtárs halhatatlansága? — csapott le újra a hadnagy kérdése. Valaki szükölt a visszafojtott nevetéstől. — Janicsek elvtárs hal­hatatlansága abban rejlik, hogy már a bevonulás nap­ján megmondta: „isten szak- ramentum, meg minden” — nyögte ki Andris nehezen, és nagyon komolyan. — Megyek, vár a kis- aranyos — ugrott fel egy­szer csak Sárkány. Min­denki tudta, hogy a meny­asszonyáról van szó. — Nem árt hozzászok­tatni, — jegyezte meg va­laki. — Most valami zűr van — komolyodott el a had­nagy. — Ma délben nem állt velem szóba. Csak vé­gigmért és otthagyott. Na, viszlát! Reggel gázálarcban! — kiáltott vissza az ajtó­ból. Garai tizedes a halálra- rémültet játszotta. — Srácok, ha ezt a had­Ez a cikk adalék az amerikai imperializmus dél-vietnami „hadicéljai­nak” és be nem vallott világpolitikai törekvéseinek feltárásához. A világsajtó különféle közleményeinek kivonata és összegezés*; a terjedelem adta tiatÁrokon belül. Régi igazság: nincs olyan titok, amely örökké titok maradhatna. Ezt a tapaszta­latot bizonyítják azok az értesülések, amelyek egy 25 000 főből álló titkos had­sereg titkos háborújának rejtelmeire utalnak. Annyit már világosan érzékelni le­het, hogy ennek a titkos hadseregnek a jelenkori vi­lág mintegy ötven országá­ban „támaszpontjai” van­nak, operatív bázisai, mű­ködésben lévő „boszorkány- konyhái”. Maga a titok az U. S. News and World Re­port című amerikai hetilap hasábjain pattant ki. Nos, a szóban lévő titkos hadsereget az Egyesült Ál­lamok imperialista vezér­kara szervezte meg, képez- teti ki és finanszírozza. En­nek a hadseregnek minden egyes tagját sokoldalúan készítik fel be­vetésre és a tagjai között nemcsupán amerikai állam­polgárok szerepelnek. Van­nak közöttük magas állású személyek és közönséges bérgyilkosok. Oktatásuk fel­adataik szerint történik. Némelyiküket a korumppá­lás,' a megvesztegetés, a le­kötelező szívélyesség meste­reivé nevelik. Ezeket az urakat bőven felszerelik dollárral és a dolce vita minden fortélyát alaposan ismerő szép hölgyeket ren­delnek melléjük munkatár­sul. Ott, ahol ezek a direkt eszközök nem alkalmazha­tók — megjelennek ugyan­ennek a hadseregnek „hu­manista” mezbe öltözött zsoldosai. Ezek utakat épí­tenek, iskolákat alapítanak, kulturális szükségleteket elé­gítenek ki — és mindenütt tudományos éberséggel ta­pogatják egy-egy ország po­litikai ütőerét. Központi fel­adatuk csirájában szétrom­bolni minden olyan népi megmozdulást, amely veszé­lyeztethetné az amerikai im- perializmus céljainak meg­felelő status quo-t. Nem egyszerűen antikom- munista hadsereg ez. Azonnal megjelentek Pa- namában, Venezuelában, Dominikában és több más latin-amerikai országban, mihelyt ott a .nép kifejezte elégedetlenségét zsarnok nagy megtudja...! Képzel­jétek — mesélte lefojtott hangon — ma délelőtt tele­fonál a kapuhoz egy nő. Sárkány hadnagyot kérem! — próbálta utánozni a vé­konyka hangot. — Mon­dom neki, hogy most nem lehet. Miért? Mert me­szel. Hol meszel? Hát a folyosót meszeli. Csak hüle- dezett. Nosza, várja délben a kapuban. Tudjátok, hogy minden délben elturbékol- nak egy félórát. Egyszer csak tényleg jön a Sár­kány, és lám, valahol rá- csöppent a csizmájára né­hány csepp mész. A kis­lány csak ránézett, és ott­hagyta. Elhitte, hogy a fo­lyosót meszelte. — Hülye vicceid van­nak, — jegyezte meg va­laki. A terem sarkában Lá­bas honvéd — fel se nézve munkájáról — egy cigaret­tásdobozt politúrozott ve- rejtékes gonddal. Faragoék eddig a beszélgetést hall­gatták, de most az elrné- lyülten dolgozó lábas mö­gé álltak. Szép volt a doboz, tete­jén művészien vésett ma­hagóni intarziával. Igazi mestermunka. Faragó ellenszenvvel nyugtázta: ügyes. Odaszólt szomszédjának: — Menj, és készítsd elő a labort. Az elindult az ajtó felé, de még vissza­fordult. uraival szemben. Dominika esete beszédes illusztrációja e ténynek. Dominikában nem a kommunisták 'szer- vezték a spontán ellenállást. De haladéktalanul felléptek ellene a jenki imperialisták — előbb titkos hadseregük­kel, azután reguláris alakú- tataikkal is. Ennek a titkos hadseregnek „benne van a keze“ a legújabb görög esemé­nyekben éppúgy, mint né­hány közel-keleti ország _ látszólag véletlen és várat­lan politikái fordulataiban. Ezt a titkos hadsereget — nem a jenki kémszolgálat 4C0 ezer ügynökéről van szó — a külön titkos parancs­nokság vezényelte annak idején Maliba, Etiópiába, Kongóba. Felbukkannak mint az USA katonai misz- szióinak tagjai, tanácsadói, kiképzői. Fegyverszállító közvetítők, határvitákat provokáló bú.itogatók, vagy légi úton szállított deszant- diverziósok. Amint a Kuba elleni kü­lönféle mesterkedések bizo­nyítják, kísérleteznek ge- rülaalftkulatok felvonulta­tásával is. Felszerelik gé- peiket fémtüske szórásra alkalmas bombákkal. £s olyan cipőket gyártanak, amelyek védik diverziósai- kat az általuk szétszórt fém­tüskék ellen. E hadsereg megszállott propagátorai között többen szeretnék eljuttatni alakula­taikat a „vasfüggöny” mö­götti országokba. Ellenfor­radalmi megmozdulások szervezését, vagy támogatá­sát bíznák rájuk — ha csu­pán rajtuk múlna. Létezik az Egyesült Ál­lamokban egy szerv, egy stratégiai tanács, amelynek tagjai között megtalálható a vezérkari főnökök bizottsá­gának elnöke, a hadügymi­niszter és a külügyminisz­ter helyettese, a kémfőnök és más szakértők. Nem akárkiről van tehát szó. Ezek az urak hetenként rendszere­sen tanácskoznak a Fehér Házban és „felderítő tevé­kenység elleni harcot irá­nyító különleges eioport” fedőnév alatt működnek. Igen, erről van szó. A tit­kos hadsereg ezt a célt szolgálja. A jenki imperia­lizmus világhódító tervei ér­dekében ömlik a vér Viet­namban. Ez a tűzvész pe­dig a harmadik világháború előszele lehet, ha az embe­riség nem fog össze ellene. — Most szólhatsz neki a pénzről — figyelmeztette suttogva. Faragó egy ideig még csendben nézelődött, majd indulat nélkül megjegyez­te: — Remélem, ha ezt piac­ra dobod, megadod a két Kossuthot, meg a Rákóczit. Lábas hirtelen elvörösö­dött. A törlőrongy megállt a kezében, abbahagyta » munkát, és felnézett Fara­góra. — Kétszázat, — mond­ta — csak kétszázat adtál. Ne ijedj meg, nem szala­dok el vele. — És a Rákóczi?! — csattant fel Faragó. Egy hó­nap egy ötvenes! Nem azt ígérted ? Lábas hallgatott. A töb­biek megütközve nézték őket. — Nem, apuskám — folytatta gúnyosan Faragó. — Nem szeretem, ha butá­nak tetteted magad. Nehe­zen tanulsz, és hamar felej­tesz. Az emlékezetedet is politúrozhatnád egy kicsit. Lábas felemelkedett és Faragó elé állt. olyan szoro­san, hogy szinte érintette. Amint megszólalt, sörszagú leheleté a másik arcába csa­pott. — Piszok vagy te. Fara­gó. Tudod, piszok gazember vagy! Pofon csattant. A tá?ra- labb álló katonák felfigyel­tek. Singapore: Tunku Abdul Rahman malaysiai miniszterelnök (balról a harmadik) sajtóértekezleten beszélt Singapore helyzetéről, miután a város kivált a Malaysia Ál­lamszö vétségből. ftaleAÁ mCU/eleb ültetések GSreprszágtsan Papandreu mellett a népszavazásért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents