Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-11 / 188. szám
Á közvélemény reflektora Pénzgyűjtés és csokoládé Megjegyzések: Ivóvíz --Falun mindenki tud vagy hamar megtud mindent, mint ahogy régen mondták, még azt is, hogy mit főznek a tizedik szomszédban ebédre. Ez a fazékfedő- emelgető mindenttudás manapság az új gazdasági és közösségi viszonyok között is tovább él. Sőt, amíg régen a községi jegyző, bíró „fazekáról” csak pusmogva beszéltek, és inkább csak a benfentesek, most a falu vezetői ugyancsak reflektor- fényben vannak, cselekedeteik — elsősorban nem tetsző cselekedeteik — mihamar közszájra kerülnek, miattuk hangulathullámok söpörnek végig az embereken. Az ilyen kedélyhullámok változatos előjelűek, sokszor nélkülözik a realitást, csak az „azt hallottam”-ra az „azt mondják”-ra épülnek, mögöttük jó adag kárör- vendés húzódik meg. Az egyik termelőszövetkezetben nemrég kígyót-békát dobáltak az agronómusra, végül a hangulatkeltők csak any- nyit tehettek le az asztalra, hogy „mi is úgy hallottuk”. A napokban egy községi vezetőt jogosan megbíráltak a hivatali beosztásával visz- szaélő, a dolgozókkal szemben meg nem engedhető magatartása miatt. Később a község vezető testületé „tisztára mosta”’ az illetőt. Hogy mennyire előtérbe kerül a községi vezetők úgynevezett magánélete, arra vannak olyan példák, amikor természetesnek veszik egy- egy tsz-tag, más beosztott dolgozó rendszeres italozását, de aaonnál elítélik' a tsz- elnököt, agronómust, brigádvezetőt ugyanazért. — Azon kívül, hogy több esetben afféle kötekedési alkalmat nyújtanak a vezetők ilyenkor, a dolog sokkal veszélyesebb a példamutatás végett. Kimondhatatlan ereje van az ilyen gondolatnak: „Ha az elnöknek is szabad akkor ...” Egyetlen vezető sem angyal, sem nem szent, de ve- ' szélyes, ha az emberek ilyen „... akkor ...” következtetésekig eljutnak. Es ez nem csupán a pohárkérdésben nyilvánul meg. Akarva, akaratlanul megtett részrehajlások kereseti és szociális kérdésekben; kedvezmények az anyagi javak elosztásában ; tényleges vagy akár látszólagos mohóság a saját és rokoni érdek védelmében; figyeltnetlenség az emberek gondjai iránt — ez mindmind felkavarja a közvéleményt: a józanul gondolkodókat bosszantja, mások örömmel fogják az ilyen fuvallatot saját vitorláikba. A fehérgyarmati járás egyik termelőszövetkezetéből levélben jelezték, hogy az elnöi? felesége ugyanabban a közös gazdaságban főkönyvelőhelyettes. (Helyet, neveket csak azért nem jelölünk meg, mert az érintettek is igyekeznek már kijutni ebből a családra, a falu közösségére áldatlan állapotból, s ebben a járási vezetők is segítik őket. Az eset így is elgondolkodtató.) Az ügy már kibontakozáskor sem nyerte meg a közösség tetszését, a járási pártbizottság egyik dolgozójáét sem, de volt aki „felülről” támogatta, hogy az elnök felesége a könyvelésen dolgozzon. Egy esztendő óta nem szűnt meg emiatt a kölcsönös ellentét a tagok _ az asszonyok — és az elnökfeleség között: belekötnek mindenbe, amibe csak lehet, olyan apró dolgokat, amelyeket mások esetében, ugyanabban a beosztásban, észre sem vennének — „ele-fánttá” hizlalnak ... Mindezt miért? Az asszony nem mondja ki egyértelműen de a lényege: kevesli tsz-elnök férje keresetét ... A falu lelkülete, ítélete ilyen dolgokban nyers. Azt mondják, keressen az asszony is, szívesen látják maguk közt, kapával a kezében. Nincs igazuk, mert gyakorlatban szerzett szakmájában jobban hasznosíthatja tudását, de abban nagy adag igazság van, hogy ne vezető beosztású férje mellett tegye ezt. Még akkor sem, ha ebből a rokoni vezetésből egyáltalán semmi megrövidülése nincs a közösségnek. Egy részletesebben felvillantott eset ez a sok közül, ami mutatja: nem jó, ha a vezetők úgy kerülnek reflektorfénybe, hogy valami miatt le kell hajtaniok a fejüket, mert a józan közvéleménnyel nem nézhetnek emelt fővel szembe. Samu András Vaskos, kétszázhetven oldalas tanulmányt készített a megye kereskedelméről dr. Czinibalmos Béla, a Szövetkezetek Szabolcs- Szatmár Megyei Értékesítő Központja igazgatóságának elnöke. Az anyag — első ilyen a maga nemében — hatvan grafikonnal és számos táblázattal részletesen elemzi a fogyasztást befolyásoló tényezőket (szükséglet, jövedelem, ár, népesség, éghajlati-, földrajzi viszonyok, társadalmi, történeti viszonyok, stb.) A négy hónap mintegy ezer munkaórájában elkészült tanulmány, amelyhez különböző statisztikai anyagokat, értékeléseket, kitöltött kérdőíveket használt fel a szerző, a piackutatás fejlesztését szolgálja. Az anyag elősorban a szakemberek érdeklődésére tarthat számot. De hasznos olvasmány az illetékes gazdasági, kulturális és egészségügyi dolgozók, sőt a nagyközönség számára is, hiszen a megállapításai tanulságosak, megbízható segítői az életünk más területeit alaposan megismerni szándékozóknak. Étkezési kultúránk elmaradott... A tanulmány a gyakorlat számára készült. Nemcsak a megye adott helyzetét tük_ rözi, de mutatja Szabolcs- Szatmárnak az országhoz, s más mezőgazdasági jellegű megyékhez viszonyított helyzetét is. Általános érvényű megállapítása: 19511, de különösen 195Í — megyénk ekkor lépett n nagyüzemi mezőgazdasági termelés útjára — óta a kereskedelmi fogyasztás jelentősen fellendült. 1955- ben az országos átlagnak 62,2 százaléka volt az egy főre jutó kereskedelmi forgalom, 1963-ban már 65.2 százaléka. A mezőgazdasági megyék átlagának már 82,9 százalékát értük el. A gyerekekre jutó vásárlás statisztikája még ettől is jobb. A lakosság élelmiszer- fogyasztásának vizsgálatakor kitűnt: étkezési kultúránk általában elmaradott. Túlzott a sertészsír, a kenyér, liszt készletfogyasztás, kevés ugyanakkor a cukorka, csokoládé, friss zöldség és a konzervek fogyasztása. 1963-ban például édességfogyasztásunk csak 74 százaléka volt az országosnak, a csokoládáfogyaszNapféay-per Tiszaáad&n Szomszéd-pat varkodás. Nem ismeretlen ez sem Ti- szadadán, sem máshol. Rózsa Ferenc utca 10. Ferenchegyi Antal háza. Hétoldalas levelet hozott innen a posta. — Nézzék meg, hogyan néz ki a szobám — mondta, mikor meglátogattuk a helyi tanács titkárával. Az épület kívülről rend- bentartottnak tűnik. Az utca felől virágoskert, oldalt szőlőlugas övezi. — Nem szárad ki többé a fal. Azóta van így, hogy ezek építkeznek... A szobában dohos a levegő, mintha sohasem szellőztettek volna. Az ablak nyitva van ugyan, de a lehúzott redőny alig engedi be a friss fényt, a levegőt. Az ágy mellett, a szögletben másfél méteres darabon vizes a fal. Ez a sérelem. A szomszéd Csöreg Ist- vánék két kislányukkal, egyetlen 4x4 méteres szobában laknak. Benn szűk a hely, ágyak, szekrény, keskeny heverő, televízió. Mozdulni is alig lehet, nemhogy lakni, élni. A ház fele vályogfala, féligkész. Ez lesz a második szoba. Az új építés 3,96 méterre van a szomszédháztól. Négy centiméterrel Közelebb a törvényesnél. — Amikor belekezdtünk, nem maradt pénzünk befejezni. De most már nagyon kellett a második szoba — mondja Csöregné. A vályogfalak fölött cseréptető. Hiányzik még róla a csatorna. Ez a baj egyik oka. — Nem kaptunk. A csapadék lecsorog a ház tetejéről. Ettől lenne vizes Ferenchegyiék szobája? Ezt ma már nehéz lenne eldönteni. — Bontsák le? — követeli hadonászva Ferenchegyi Antal. A titkár elvtárs magyarázni próbál neki. Sokba kerülne, kell nekik a szoba, és nincs is igazi ok rá... — Majd a szakértők eldöntik. A bírósági szakértők. Az építkezésben eddig csak kisebb szabálytalanságot fedeztek fel. — Töltsék fel a fal tövét — így a titkár elvtárs. — Néhány órás munka, meglátják. Vagy csináljanak oda csatornát, elfolyik a víz, 9 megoldottak mindent. — Nem töltöm fel, nem én — felel Ferenchegyi Antal. — Nem kértek aláírást tőlem, mielőtt belefogtak VDlna. Tudom én a törvényeket, nekem ne magyarázza senki. Nem kérdeztek meg, pedig az aláírásom, az én aláírásom kellett volna. — Elveszik tőlünk a napfényt, a levegőt is — pa- naszködk az asszony. Mikor kimondta, akkor is tűzött a nap a falakra. Tompítja hát: — Csak hat órán át süt ide. — Majd mi is visszaütünk — mondja még a csendes Csöregné is. — Csak ők hurcolhatnak minket? Tudni fogjuk mi is a kötelességünket. Hogyan juthattak ilyen messze egymástól? Hét évig megértő, jó szomszédok voltak. Tavaly nyáron kezdődött a vita. — Nagyobbra akartuk cserélni kamránk ablakát — mondja Ferenchegyiné lihegve. — Nem mondom, a szájukba is beláttunk onnan, de nagyobb kellett volna, mert megpenészedik az összes befőttem. Megkérdeztük tőlük, nem engedték. Sok zsírt, kevés édességet fogyasztunk Propagandát a kultúrcikkeknek jp Szabolcs kereskedelme az országos statisztika tükrében tás pedig mintegy 70 százaléka. A statisztika összesítése azonban azt mutatja, hogy megyénk élelmiszerforgalma nyolc év alatt közel megkétszereződött. Kerékpár, motor, tűzhely az élen Négyszeresére nőtt a vendéglátóipar ételfcrgalma. Kulturáltabb, szélesebb hálózatú a falusi vendéglátás, s a parasztság eletfel- tételének a változását bizonyítja, hogy állandóan nő a cukrászkészítmények és a presszókávé iránti kereslet. A hűsítő ital forgalom 63-ban négyszerese volt a három évvel korábbinak. Az egy lakosra jutó sör- fogyasztás azonban az országosnak 65,6 százaléka volt, a pálinkafogyasztás viszont még ma is rendkívül magas. A következtetés, hogy a vendéglátóipari kapacitást tovább kell növelni, a nyári munkák idején kalóriadúsabb ételek szükségesek. Nőtt a jövedelem, a vásárló erő, és ez a ruházati forgalmat közel 31 százalékkal emelte. Ennek ellenére alacsony megyénkben az öltözködési színvonal. Az ok: él még a régi szemléletből fakadó pénzgyűjtés, igénytelenség. Másrészt jó ideig rossz volt bizonyos cikkekből az ellátás. Tömegesen jelentek meg a tartós fogyasztási cikkek is, amelyek elvonták a pénzt a ruháktól. Figyelembe kell itt venni, hogy sokan vásároltak fővárosban és a nagyobb vidéki városok üzleteiben. A ruházati forgalom egy lakosra jutó összege megyénkben 1201. országosan 1599 forint volt 1963-ban. Örvendetes, hogy jelentősen emelkedik konfekcióforgalmunk, s a vásárlás az értékesebb, jobb minőségű áruk irányába tolódik el. Amiben utolsó Szabolcs Vegyes iparcikknél meghaladtuk az országos fejlődési átlagot. 1955—63 között 235 százalékos az emelkedés. Nagy ütemben nő a kerékpár, motorkerékpár és a tűzhely vásárlása, lényegesen kisebb viszont a Azóta én nem köszönök nekik. — Az előző ablakot Is lopva vágták a tűzfalon •— mondja Csöregné. — Kellemetlen volt, nem egyezhettünk bele. Eztán kezdődött az építkezési vita. Bosszantották a másikat, ahol csak tudták. összerúgtak a meszelésen. Ebből jött. a mezsgyevita. A 40 éves Csőreg István lecsúzlizta (!) Ferenchegyiék galambjait. Azután becsmérelte őket a szomszédok előtt. Közben tanácsi határozatok, bírósági végzések sorozata, fellebbezés, panasz, aztán űj beadvány, bizonyítás, feljelentés... „Nekem fütyül, neked fütyül...” Becsületsértés. A bíróság tárgyalást tűz ki. Szabály- sértés ezért meg amazért. Tárgyalás. Tárgyalás! — Jobb egy sovány egyezség, — mondja a titkár elvtárs — mint egy kövér per. Egyezzenek meg. Semmiság ez, csak maguk csinálnak ügyet belőle. Lehet még magukkal emberi módon beszélni? — Nem! — kiáltja Ferenchegyiné. — Már nem! A férje élvezettel hozzáteszi: — Per lesz ebből. Per. És mit fognak .perelni? Kun István rádió, a bútor, a porszívó, a mosógép és a tv forgalma, mint az országos átlag, bér a növekedés itt is óriási mértékű. Érdekes, hogy például I960—63 között duplájára nőtt az egy háztartásra jutó szénvásárlás. A felvilágosító propaganda elégtelenségét is mutatja viszont, hogy országosan megyénkben a legalacsonyabb az egy lakosra jutó mosó-tisz- títószerek vásárlása, a íog- pasztafogyasztás pedig a minimális szintet sem éri el. 1961-et követően ugrásszerű, az előző évek szintjét magasan meghaladja az egy főre jutó kereskedelmi forgalom növekedése Szabolcsban. De a tsz-moz- galom igazi hatását csak 10—15 év távlatában lehet pontosan lemérni. S mivel a megye sokat fordít a mezőgazdasági és az ipari termelés növelésére, ez lehetővé teszi, hogy a következő években is meghaladja forgalomnövekedésünk az országos átlagot. Megyénk kereskedelmének fel kell mérni a lehetőségeket, az éves és a távlati tervek készítésénél, s számolni kell az árualap növelésével. Ehhez jobb kereskedelmi propaganda, egészségügyi és kulturális felvilágosítás is szükséges, hogy a ma még kevésbé keresett, de fontos tijr.íitó- és testápolószerek, édességek, konzervek megváltoztassák az étkezési szokásokat, javuljon a lakáskultúra és az öltözködés. Az illetékes országos szerveknek megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk arra. hogy kiemelt hálózat- fejlesztéssel, korszerűsítéssel, s megfelelő árualappal segítsenek a megyének. Bár évről évre sok milliót fordítanak a kereskedelem fejlesztésére, szűk a népgazdasági lehetőség, ezért — ott ahol lehet — nagy hatással bír a társadalmi összefogás, amellyel korszerűsíthetjük a boltokat. A tanulmány óta eitelt évek adatai már jobb képet mutatnak. Ez azt jelenti, hogy 1970 és 30 között Szabolcs elérheti az ország rjezőgazdasági jellegű megyéinek egy lakosra jutó áruforgalmát. Elkészült a Nyugati Főcsatorna szabolcsi szakasza mintegy 18 kilométer hosz- szúságban. Megépítették a csatornán a határt és a községeket összekötő négy vasbeton hidat is. A járás területén 1967- re 11 ezer hold szántó és legelő öntözését vették tervbe. A Keleti Főcsatornából már évek óta folyik az öntözéses gazdálkodás és a haltenyésztés. Biztonságosabbá teszi a szövetkezetek termelését, növeli jövedelmüket. A most elkészült Nyugati Főcsatornán három nagy teljesítményű és korszerű öntözőfürtöt terveztek, amely 4500 hold szántó és legelő öntözését tette' lehetővé. Az öntözőfürtök elkészültek, amellyel négy község — a tiszadobi Táncsics, és az Űjharcos, a tiszadadai Vöbosszúsággal Tízmilliós beruházással ivóvízmű épül Tiszavas- váriban. — Nagyon várják már a vizet. Régi probléma. 150 méterre lakásuktól azok is kutat kapnak, akiknek ma még két kilométerre, vagy mesz- szebbre is el kell menni, ha inni akarnak. Éppen ezért érthetetlen az a lassúság, ahogy a kazincbarcikai illetőségű Sajó menti Vízműépítő Vállalat az ügyet kezeli. A tiszavasvári tanács vezetői június elején levelet írtak a vállalat vezetőinek, hogy az építésvezetővel nem értik meg magukat, ígérget, aztán a határidőket nem tartja meg... A vállalat vezetői elmentek Tiszavas- váriba, s megígérték, hogy változtatnak a helyzeten. Kezdetben így is tűnt: harminc munkást küldtek el, dolgoztak. Azóta ismét csak két dolgozó építi a vízmüvet. Az eredeti terv és szerződés szerint szeptemberben már működni kell a csőhálózatnak. Egyelőre úgy tűnik, ebből semmi sem lesz, októberben, vagy még később kapnak csak vizet a tísza- vasváriak. Pedig ez a munka nagyobb buzgalmat érdemelne. (knn) A pécsi népitáncfesztkálrol Népi táncosok adtak találkozót a közelmúltban Pécsett. Szabolcs-Szatmár megyét három öntevékeny táncegyüttes képviselte. A szabolcsi táncosok és a kísérők olyan élményt és tanulságot vártak a fesztiváltól, — melyen külföldi együttesek is felléptek, — amely kamatozni fog majd az itthoni munkában. Nem ezt kapták. Szervezetlenség színtelenség uralkodott ezen a rendezvényen, amely anyagilag is megviselte a részvevőket. A tíz előadásra csak egy részvevőnek kétszáz forintos színházi számlája volt. Olyan véleménynyel tértek haza a szabolcsiak: azt látták Pécsett, hogy nem szabad ilyen rendezvényt előkészíteni, lebonyolítani. Nincs szükség arra, hogy csak azért, hogy szabolcsi színek is légyenek a műsorban, értékes napokat töltsenek el emberek, jelentő* anyagi ráfizetéssel... rös Csillag és Kossuth, a tiszalöki Kossuth, a tiszavasvári Lenin, a Béke és a Vasvári Tsz-ek — határaiban vált lehetővé az öntözés és a haltenyésztés. Az öntözőfürtök vízellátása gravitációs erővel történik. Olyan automatikus szabályozó berendezéssel látták el, amellyel a csatorna víz- szállítása mindenkor az öntözési igényhez igazítható. Dacára az esős időjárásnak, az érdekelt termelőszövetkezetek beszerezték az öntözéshez szükséges felszereléseket. Megrendelték az esőztető berendezésekhez szükséges szórófejeket, nyomócsöveket. Elkészültek a vasbeton vezetékcsövek is. Amennyiben száraz időjárás lenne, úgy nincs akadálya az öntözés azonnali alkalmazásának. B. L Kopka János Elkészült a Nyugati Főcsatorna szabolcsi szakasza /967-re 17 000 holdat öntöznek a tiszalöki járásban
