Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-07 / 185. szám

Lelkesedés A washingtoni képvi­selőház már kénytelen égy olyan törvényjavas­lattal foglalkozni, amely drákói büntetést helyez kilátásba azok számára, akik elégetik a katonai behívókat. Ez a tiltako­zó akció az utóbbi idők­ben Washingtonban tö­megessé vált. Rivers de­mokratapárti szenátor csütörtökön törvényja­vaslatot terjesztett a képviselőház elé, amely I szerint öt évi börtön- büntetéssel és (vagy) 5000 dollár pénzbírság- I gal sújtanák mindazo­kat, akik tudatosan meg­semmisítik, vagy meg­rongálják a katonai be- | hívó cédulákat. E&emémjek sorokban A caracasi börtön épülete előtt — ahonnan éppen Ji­menez volt venezuelai diktá­tort kísérték sikkasztási pe rének tárgyalására — egy járókelő csomagot talált a járdaszélen. Lehajolt érte, a csomag — valójában pokol­gép — felrobbant és a rob­banás letépte a járókelő karját. Mohammed Mahgub szu- dáni miniszterelnök kenyai hivatalos látogatásáról Szu­dán!—kenyai közös közle­ményt adtak ki. A közös közlemény rámutat, hogy a két ország vezetői az afrikai Országok területi épségének tiszteletben tartását lépés­nek tekintik a majdani egy­séges Afrika megteremtése felé. Sekou Touré guinea! elnök befejezte látogatását az EAK-ban és pénteken Kai­róból Conakryba utazott. A vendéget Nasszer elnök bú­csúztatta a repülőtéren. A guineai elnök kairói tar­tózkodása idején több ízbe» folytatott tárgyalásokat Nasszer elnökkel. E tárgya­lások a vietnami konfliktus­ra, az accrai és ázsiai érte­kezletek előkészítésére vo­natkoztak. Höcherl bonni belügymi­niszter, „Kommunista tevé­kenység 1964-ben" címmel jelentést hozott nyilvános­ságra, amely megállapítja, hogy Nyugat-Németország- ban 1964-ben összesen 9289 nyomozási eljárást indítottak „államvédelmi” ügyekben. »■■■■■'■■ w-- ----­íz amerikai agresszió nem marad büntetlen 74 SZSZ-N YIL A TKOZ A T Moszkva, TASZSZ): A TASZSZ nyilatkozatot adott ki azzal kapcsolatban, hogy az amerikai kormány további ötvenezer katona Dél-Vietnamba küldését ha­tározta el. A nyilatkozat utalva a Vietngpai _ Demokratikus Köztársaság kormányának augusztus 2-4n kiadott nyi­latkozatára hangsúlyozza, hogy a szovjet nép támogatja a VDK kormányának nyilatkozatát és határo­zottan elítéli az Egye­sült Államok kormánya részéről a vietnami nép ellen tett újabb agresz- sziós lépést. A Szovjetunió megad és a jövőben is meg fog adni minden szükséges segítséget a szocialista testvérország, a Vietnami Demokratikus Köztársaság védelmi képes­ségének erősítéséhez, az amerikai agresszió vissza­verése céljából. Észak- és Dél-Vletnam népének bátor harca meg­győzően bizonyítja az egész világnak, hogy nem lehet leigázni egy olyan népet, amely igazságos ügyért küzd. — Az amerikai agrcsz- szorok a konfliktus el­mélyítése felé viszik a dolgokat, olyan lépések­hez folyamodnak, ame­lyek semmiképpen sem visznek közelebb a viet­nami béke helyreállítá­sához. Az Egyesült Államok ag­resszív irányvonalának foly­tatását bizonyítja az ameri­kai kormánynak az a leg­utóbbi követelése is, hogy a kongresszus 1,7 milliárd dollárral emelje fel a viet- nami háború folytatására előirányzott összegeket. A vietnami kérdést az ott élő nép és az egész világ érdekében csak úgy lehet megoldani, ha szigorúan be­tartják az 19-54 es genfi egyezményeket cs a megol­dás azon a programon alap­szik, amelyet a VDK kor­mánya ez év április 8-án, a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási From pedig ez év március 22-én ismerte­tett. Az Egyesült Államok­nak be kell szüntetnie a Vietnami Demokratikus j Köztársaság területének bar­bár bombázását, be kell szüntetnie a dél-vietnami agresszív háborút és ki j kell vonnia onnan csapa- 1 tait és fegyverzetét. A viet­nami népnek magának kell j döntenie sorsáról. A TASZSZ-t felhatal­mazták annak kijelenté­sére, hogy a Szovjetunió vezető köreiben az Egyesült Államok kor­mányának újabb lépéseit a vietnami háború ki­terjedésére vezető ag­resszív cselekmények­ként értékelik. Az Egyesült Állomok poli-. tikáját meghatározó állam­férfiaknak nej! szabad ab­ba a tévedésbe esniök, hogy j az amerikai agresszió bűn-1 teilen marad. Az amerikai i agresszió kétségtelenül egy­re növekvő visszautasításban fog részesülni &» végű/ if szégyenletes vereséget fog szenvedni. A vietnami nép igazságos ügye diadalmas­kodni fog. A királyi udvar politikai manőverei Görögországban . Athén, (MTI): Konstantin görög király, aki csütörtökön Papandreu- val és más politikusokkal tárgyalt, pénteken fogadta Passzalidiszt, az egységes demokratikus baloldali párt vezetőjét. A Reuter tudósí- tója kiemeli: Görögország történelmében ez az első eset, hogy a király egy bal­oldali politikai vezetőt fo- gad. A Pravda athéni tudó­sítója rámutat, hogy a No- v asz-kormány bukása sú­lyos csapá-s volt a görög nép demokratikus vívmá­nyai ellen irányuló össze­esküvésre, amelynek célja az volt, hogy bevonják az országot a vietnami szeny- rvyes háborúban és megva­lósítsák a Ciprus szabadsá­ga elleni NATO-terveket. A ciprusi kérdés A Biztonsági Tanács csü­törtökön este folytatta a ciprusi kérdés vitáját. Amint a TASZSZ jelenti, Platon Morozov ismét ki­fejtette a Szovjetunió ál- láispontját a már másfél éve húzódó kérdésben. A Ciprusi Köztársaság szuve­rén állam, az ENSZ tagja, függetlenségét és területi épségét tiszteletben kell tartani. Evégett minden külföldi katonát haza kell vezényelni Ciprus területé­ről, meg kell szüntetni a szigetországban lévő kato­nai támaszpontokat. Johnson aláírta az iij| választójogi törvényt Papandreu a csütörtöki kihallgatás után kijelentet­te: ha "nem kapja meg a kormányalakítási megbí­zást, 45 napón belül ki kell tűzni a választások napját — jelenti az AFP. Ugyan­csak az AFP tudósítója sze­rint a centrum unión belül kialakult bizonyos ellenzék Papandreu „túlságosan nagy tekintélye” ellen, s a meg­figyelők nem tartják bizo­nyosnak, hogy Papandreut bízzák meg a kormány megalakításával. Lehetsé­ges, hogy egy másik cent­rista politikus kapja meg a megbízást. Johnson elnök pénteken aláírta az új választójogi törvényt, amely a nagysza­bású kjórá tavaszi polgár­jogi tüntetések hatására született meg. Az új tör­vény azokra az államokra vonatkozik, amelyekben a választásra jogosult lakos­ságnak kevesebb mint fe­lét vették fel a választói névjegyzékbe. A törvény eltörli, illetve módosítja az úgynevezett intelligencia-vizsgálatot, amelynek segítségével a néger lakosság nagy részét kirekesztették a választá­sokból. Büntetendő cselek­ménynek minősíti, ha a hatóságok erőszakkal, meg­félemlítéssel, vagy admi­nisztratív eszközökkel gátol­ják meg a választásra jo­gosultak felvételét a jegy­zékbe és a szövetségi ható­ságok közbelépését helyezi kilátásba ilyen esetekben. Kohol mán vök m Az Egyesült Államok saj­tójának az a része, amely dühödten uszít a vietnami hadüzenet nélküli hivatalos jenki háborúban a vietnami nép ellen, különféle hazug­ságokhoz folyamodik ..igazá­nak” bizonyítása céljából. Legfőbb „érve” — amelyet természetesen a Johnson adminisztráció különféle fó­rumai rágnak a szájába — a „kommunista veszed ;l?mr színezése. így érvelnek: „A kommunizmus előretörését akarjuk megakadályozni, magának a vietnami népnek érdekében”. Ezt a koholmányt, s a mögötte bujkáló hazugságot Ybih Alro, a Vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front ál- elnöke teljes joggal és mél­tóságteljesen cáfolta egyik legutóbbi nyilatkozatában. A nyilvánvaló tényekre hivat­kozva mondotta: „A Nemze­ti Felszabadítási Front olyan független népi moz­galom, amelyben kömmunis* ták és nem kommunisták fognak össze. Ebben a moz­galomban valamennyi párt képviselői jelen vannak: szocialisták, demokraták, ra­dikálisok: minden árnyalat. És részt vesznek benne va- lamennyi hitíelekezet hívei: katolikusok, protestánsok, buddhisták. Egyetlen ügy, egyetlen eszme kapcsot össze bennünket, az, hogy kiűzzük hazánkból az amerikaiakat.” Ez világos beszéd. És igaz. Tényeken alapszik. És a tényeket a Pentagon igen jól ismeri. A kezére jutott szabadságharcosok vallomá­sai kétségtelenné tették már számtalan esetben: a sza­badságharcosok védekezése a betolakodó jenki hódítók ellen — népi háború, nem­zeti, függetlenségi küzde­lem. Es ilyen körülmények között nyilvánvaló: 'az ame­rikai imperializmus vietna­mi vérengzése közön séges agresszió, valódi célja az imperialisták uralmának ki- terjesztése. Ez ellen azon­ban nemcsak a kommunis­ták tiltakoznak, hanem min­den tisztességes ember szer­te a világon. Egy másik kedvenc ha­zugsága a jenkik propagan­dájának: az USA népe tel­jes egészében támogatja a Fehér Ház imperialista po­litikáját. Egy bizonyos; ezt a kérdést semmiképpen nem szabad feketében-fehérben szemlélni, önmagunk becsa­pása lenne bármiféle illúzió táplálása az amerikai tö­megek egészének általános magatartását illetően. Azok a mozgalmak azonban, ame­lyek a legnagyobb amerikai egyetemeken — 36 ilyen intézményről van szó — ki­bontakoztak a johnsoni doktrína ellen: igen beszéde­sek És nem lehet megjegy­zés nélkül hagyni, högy New Yorkban egész sor jelentős tiltakozó tüntetés zajlott le a vietnami hábo­rú ellen. Az Associated Press jelentése szerint e tüntetések során a sorozó bizottságok épülete előtt a fiatalok egy része elégette katonai behívóját és folya­matosan erősödnek az ame­rikai békemozgalom külön­féle csoportjainak tiltakozá­sai. A jelenségek eltúlzasa nélkül megállapítható: ma­gában az Egyesült Álla­mokban sem mindenki lel- kaseölV a „háborús párt” előretöréséért, esztelen poli­tikájának következményei­ért, tehát az ellenáramlat létezik, s munkál. A harmadik legújabb ke­letű hazugság szerint az Egyesült Államok politikai feltételek nélkül kész segí­teni minden országot gazda­sági építő munkájában. Kü­lönösen az ázsiai omágok- ’••»i'jsolatban szeretik ismételgetni ezeket a szirén­hangokat, De a valóság minduntalan reájuk cáfol, amint ezt Pakisztán esete is fényesen igazolja, Pakisztán függetlll állam akar maradni. Ezt a függet­lenségi törekvést Washing­ton <*zzal honorálta, hogy lehetetlenné tette Ayub Khan amerikai látogatását. A Fehér Házban képtelenek lenyelni azt, hogy Pakisztán határozottan és világosan állást foglalt a vietnami amerikai vérontás ellen. Ráadásul — jelentős ellen­vetéseket hangoztatott a SEATO legutóbbi ülésén a záróközlemény egyik-másik tendenciája ellen. Végkép­pen feldühödött azután a Johnson-féle adminisztráció Ayub Khan moszkvai láto­gatásán. Mindezek után Pakisztán­ra előbb politikailag, majd ezt követően gazdaságilag próbálnak nyomást gyako­rolni A L« Monde közlése szerint Washington igyekszik lehetetlenné tenni, hogy Pakisztán nyugati források­ból anyagi támogatást sze­rezhessen. A francia tőke — a jelek szerint — nem so­kat törődik Washington szándékaival, s nem zárkó­zik el a segélynyújtástól. Ámde a népek felismerik és megvetik a hazugságókat. A népek szabadok akarnak lenni, bár ezt egyelőre még lehet támadni — ám de a folyamat vége csak a világ gyökeres változása lehet a népek testvérisége, egyenjo­gúsága és békéje alapján. (—> Ä fekete hadsereg II. Itralimínok, boncok, muftik 1541-ben lett Loyolai Ig­nác a Jézus Társaság első „générális”-a és ekkor fo­galmazta meg azt a tör­vényt, amely a Fekete Hadsereg törvényei között talán a legfontosabb: „En­gedelmesség az elöljárónak, mintha az ember halott test lenne, vagy bot egy öreg embsr kezében.” A legfőbb elöljáró személyét „Szent Péter utódjáéban, a pápában jelölte meg, de már a tridenti zsinat is azt mutatta, hogy nem any-, nyira a jezsuiták voltak a pápa „bot”-jai, hanem a pápák is eszközök voltak a Jézus Társaság generálisá­nak és más vezetőinek ke­zében. De — mint a Loyolai le­szögezte — „csak az várhat el engedelmességet, aki maga is engedelmes’, s ezért a katonai szempon­tok alapján építette fel a társaság szervezetet. Az 1965. augusztus 7. engedelmesség három fokát különbözteti meg a társaság máig érvényben lévő sza­bályzata: „1. A parancsok puszta végrehajtása. 2. Sa­ját akaratunkat a paran­csoló akaratával cseréljük fel és így hajtjuk végre a parancsokat. 3. A legma­gasabb rendű, a legkívána­tosabb fok: végleg felhagy­ni az önálló gondolkodás­sal.” Loyolai szerint „a meggyőződés feláldozásáig terjedő korlátlan engedel­messég a legnagyobb öröm”, s a társaság első generálisa szerint „ezt érez­hette Ábrahám is, amikor Isten azt parancsolta neki, hogy áldozza fel fiát, Izsá­kot.” Mit „parancsolt Isten” a jezsuitáknak? Hogy szánja­nak szembe a feltartóztatha­tatlannak látszó reformá­cióval, de ne olyan hatás- latanul mint a dominikánu­sok és a ferencesek, hanem részben úgy, hogy látszó­lagos engedményekét te­gyenek — mint a már idézett tridenti zsinaton — részben pedig úgy, hógy a megfélemlítés, a lelki ter­ror, s a „befolyásotok be­folyásolása” új és új mód­szereit találják ki és alkal­mazzák. 200 korbácsütés Még élt a Loyolai, ami­kor legkedvesebb tanítvá­nya, Xavieri Ferenc In­diába utazott, hogy — mint „térítő” — kiterjessze a portugál gyarmatbiro­dalmat, amelynek legna­gyobb szorgalmazója és haszonélvezője VI. Sándor pápa volt. S ugyancsak a Loyolai küldte Kínába Ricci atyát, aki ott eleinte Budd­hát imádta, hogy tgy rafi­nált módon megvesse egy jezsuita gyarmatosító közösség alapjait. „Keres­kedő a kereskedővel, ka­tona a katonával” — volt a jezsuiták második nem­zedékének híressé vált jel­szava. A XVII. század ele­jére a jezsuiták mindenütt kiépítették támaszpontjai­kat Délkelet-Ázsióban, brahminnak, boncnak, és muftinak öltöztek, messze­menően alkalmazkodtak a helyi szokásokhoz. Mexikó­ban viszont, ahol a spa­nyol konklsztádorok — és a ferencesek — megala­pozták már a „keresztény” uralmat, nem sokat törőd­tek azzal, hogy alkalmaz­kodjanak a „bennszülött” tradíciókhoz, szokásokhoz. Ea Landa nevű jezsuita Yucatánban leromboltatta az ősi azték templomokat, elégette a régi kézirato­kat. A „nemes atya” rend­szerint 200 korbácsütést méretett a hitetlenséggel gyanúsított Indiánra, és ha az indián ezután is „reni­tens” volt, forró viasszal öntötte le a szerencsétlen hátát. A jezsuiták buzgalmának köszönhető, hogy a római egyház a gyarmati kor végén megkaparintotta Me­xikó, Peru, Columbia és Ecuador nemzeti vagyo­nának több, mint a felét. Az Üj-Spanyolországnak nevezett közép és dél- amerikai spanyol gyarmatbi­rodalomból a Jézus Társa­ság kincstárába a XVII. szá­zad végén több mint 20 millió pezo folyt be éven­ként. A korona jövedelme ennek alig húsz százaléka volt. Nem csoda hát, hogy a jezsuiták neveztették ki Üj- Spanyolország és Mexikó al- királyát. Guarani indiánok között Az „atyák” igen nagy sze­repet játszották a rabszOlga- kereskedélemben Is. Évről évre rabszolgahajókat küld­tek az afrikai Angolába. (Angola és Goa, ez a két jezsuita segítséggel meghó- dított portugál gyarmat kü­lönben a mai napig is fon­tos bázisa a jezsuita misz- sziós munkának, s a „spa­nyol vonal” híveinek a spa­nyolországi, olaszországi és pajáni „provincia” mellett legjelentősebb székhelye.) A spanyoh jezsuiták a XVII. és XVIII. században külön államot szerveztek meg Pa- raguayban. A jezsuiták sze­retik hangsúlyozni, hogy lám, ők az „igazi kommunis­ták”, hiszen ők annak idején Bolívia és Brazília között, az őserdőkben — „kommu­nista államot alapítottak”. Paraguay azonban valójában rabszolga r tó állam volt, ahol az indiánok általános munkakötelezettség alapján dolgoztak és szolgáltatások­ra voltak kötelezve a jezsui­tákkal szemben. A terület őslakóinak, a guarani indiá­noknak száma három em­beröltő során majdnem két­százezerről 74 ezerre apadt. Ha a spanyol korona — per­sze nem az indiánok iránti részvét, hanem a maga anyagi érdekei miatt — nem vet véget, szabályos háború­ban, a jezsuita államnak, az indiánok végképp kipusztul­tak volna. A függetlenné váló közép- és dél-amerikai államok mindegyikének első intézke­dése a jezsuiták kiűzése volt. S a jezsuiták a XVIII. század végén már annyira népszerűtlenek vóltak Euró­pában is, hogy XIV. Kele­men pápa kénytelen volt „elítélni”, sőt „kiátkozni” a társaságot. De éppen mert — többek között — a spa­nyol gyarmatbirodalom bom- ladozni kezdett, mert vala­mennyi spanyol szabadság­harc antiklerikális jelleget öltött, a pápa és a spanyol korona századunk elejére nagyon is megbékélt a feke­teköpenyes atyákkal. A Je­zsuiták befolyása alatt lévő egyházi körök nem sokkai előtte még „szocialistá”-nak, sőt — ami még rosszabb — „eretnekének bélyegezték XIII. Leó pápát, a munkás­kérdéssel — természetesen nagyonis felszínesen, s az igazi problémákat mi gke­rülve — foglalkozó „Rerum novarum” enciklika szerző­jét. De aztán megszületett a spanyol atyák és a Vatikán új barátsága, a Spanyol Köz­társaság ellen lázadó Franco leghívebb — és legrava­szabb — támogatói kezdet­től fogva a jezsuiták voltak, s ők hívták fel a pópa fi­gyelmét is Fráncóra. A Fe­kete Hadsereg spanyol osz­taga — de egész nemzetközi hadserege is — rögtön felis­merte Francisco Franco ge­nerálisban azt az embert, akinek érdemes engedel­meskedni, hogy „elvárhat^ legyen az ő engedelmesség« is...” Lovag Antal Következik: Aki nem hiti a pokolban.

Next

/
Thumbnails
Contents