Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

Hiánycikk - raktáron! 1/itcr a vitáért a nyíregyházi gyermek félcipők ügyében Nem csak a jonatán? A nábrádi leánybrigád bebizonyította: a zöldségtermesztés nem lebecsülendő (oülalkozás Az utóbbi években jelen­tősen javult a lábbeliellá- t.ás, de gyermekcipőkben még mindig kicsi a válasz­ték. Különösen hiányzott a cipőbcltokból a gyermek fe­kete félcipő. Ennek tudatá­ban kezdte meg a Nyíregy­házi Cipőgyár néhány hó­napja a tetszetős kivitelű gyermek félcipők gyártását. Jelentős mennyiségűt szál­lítottak már el a Kelet-Ma­gyarországi Cipőnagykeres­kedelmi Vállalatnak is, de a nyíregyházi és a vidéki üz­letekben még mindig nem kapható a gyár terméke. Egyszerűen azért, mert visszatartják az árut. Jó az országnak, rossz Debrecennek A Nyíregyházi Cipőgyár szinte az ország minden nagykereskedelmi vállalatá­val kötött szerződést gyer­mek félcipők szállítására. Szeged 4600, Győr 2500, Pécs 300, Miskolc 3500, Budapest 3620 és Debrecen 5400 pá­rat kért belőle. Ennek a mennyiségnek általában több mint felét elszállítot­ták már, de csak a Kelet- Magyarországi Cipőnagyke­reskedelmi Vállalat kifogá­solta az árut. A kifogásolá­si jegyzőkönyv szerint a leszállított permek félcipők talpvastagsága csak 2,2 mil­liméter, így forgalomba hozni nem tudja, mert el­tértek a szabványtól. A vállalat az MSZ 4732- 64-es szabványra hivatko­zik, amely előírja, hogy a gumi (műanyag) talpú fiú félcipőnél 3,5 milliméter, kisfiú, kislány félcipőnél Szeptember 1-én megyénk minden általános és közép­iskolájában megtartják az ünnepélyes tanévnyitókat, másnap mindenütt megkez­dődik a tanítás. A tantestületek — 108 ál­talános és 35 középiskolai nevelővel nagyobb létszám­ban — megkezdték az új tanév előkészületeit me­gyénkben is. A tanévnyitó értekezleteit augusztus 31-én tartják. Ezekben a napok­ban kerül sor mindenütt a javító-, osztályozó- és kü­lönbözeti vizsgákra, A megye általános isko­láiban az új tanévben 108 ezer általános isko­lás kezdi meg a tanu­lást. A középiskolások száma 13 ezer 400 lesz. Az új elsőosz­tályosok száma a középisko­lákban 1500-zal nagyobb a tavaly érettségizettekénél. A nyáron tatarozták a legtöbb tantermet, több he­lyen korszerűsítéseket vé­geztek az iskolaépületeken. Uj iskolában kezdik a tan­évet .többek között a ven- csellői, az eperjeskei és a ti szavas vári gyerekek. Elér­tük, hogy képesítés nélküli pedagógusok alkalmazására az idén már nem volt szük­ség, A középiskolai diákottho­nok száma 17 — ebből há­rom technikumi kollégium. Az eddigi tervek szerint s középiskolás diáklét­szám 55—60 százaléka részesülhet különböző szociális juttatásokban: leljes kollégiumi ellá­tásban, tanulószobai, és menzai, vagy exter- nálusi ellátásban. pedig 3 milliméter. Utána mintegy megjegyzésként a következőket olvashatjuk: „A táblázatban levő ada­tok ajánlott méretek, a gu­mi (műanyag) vastagságánál az anyag minősége (tartós­sága) az irányadó...” Ha nincs vastagabb gumitalp? Az igazság az, hogy a gyár 3,2 milliméter vastag­ságú anyagot használ, tehát a talp vastagsága — még a ragasztáshoz való előkészí­tés, „borzolás” után sem lehet 2,2 milliméter. Sőt! A Bőr és Cipőkellék Ellátó Vállalat által 3,2 millimé­ter névleges vastagságban szállított lemez nyers álla­potban 3,4 milliméter. A ragasztáshoz megmunkált talplemez — megmértük! — 3,1 millimétertől 3,3 milli­méterig terjed. A gyár termelni akar. A kifogásolás után levelet ír­tak az ellátónak, hogy szállítson vastagabb talp­lemezt. A következő hiva­talos választ kapták: „...kö­zöljük, hogy o gumiipar nem gyártott és nem gyárt 3,2 milliméter vastagságot meg­haladó duró gumitalpat és ezért nem is áll módunkban a szállított 3,2 milliméter névleges vastagságú duró gumitalplemeznél vastagabb árut szállítani. Megjegyez­ni kívánjuk, hogy úgy gyermek, női, mint férfi­cipőhöz az említett vastag­ságú duró gumitalplemezt A múlt év tapasztalatai alapján tovább fejlesztik az externátusi hálózatot is. A középiskolák levelező tagozatain is szeptember elején kezdődik a tanítás. A tanszer-, füzet- és is­kolai felszerelések árusítása már augusztus elején meg­kezdődött. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat az idén egységesen adja át a tankönyveket az iskolák­nak. Az új tanévre szüksé­ges tankönyvek 80 százalé­ka már megérkezett Nyír­egyházára. Az általános is­kolák átvették a megfelelő tankönyvmennyiséget. A le­velező tagozatok tanköny­N emcsak minden jegy elkelt, hanem elővé­telben kelt el Ez pedig nagy különbség. Sőt, már az elő­adás kezdetét jelző csengő is megszólalt, de még min­dig nagy tömeg állhatatosko- dik a bejáratnál. Mintha egyszerűen nem tudnának belenyugodni, hogy nekik sem jegy, sem hely nem jut. Ők is úgy jöttek, színházi előadáshoz öltözve, s rendü­letlen a türelmük: hátha valami csoda történik, vala­miképp mégis csak láthat­ják az előadást. Dehát, a rend érdekében bezárulnak az ajtók — a nagyterem­ben szétnyílik a bársony­függöny. Ezúttal mégsem az elő­adásról lenne szó. Hanem a közönségről. A faluról. Amennyire szét lehet nézni a többszáz főt befo­gadó teremben, mindjárt egy nagyon fontosat kell dolgozta be az ipar és ez ellen soha kifogás senki ré­széről nem merült fel. Fe­lelősségünk tudatában ki­jelentjük, hogy a cipők fel­ső bőre sokkal előbb tönk­remegy, mint a cipőn lé­vő duró gumitalplemez.” Hasonló választ kaptak az országos Gumiipari Vál­lalathoz írt levelükre is. Tény az, hogy a Szab­ványügyi Hivatal már idé­zett megfogalmazása sem világos; a méretek ajánlot­tak, a vastagságot az anyag minősége határozza meg. Reklamáció a népgazdaság, a fogyasztó kárára De akkor miért szabvány a szabvány? Ha a duró olyan tartós, akkor miért kell feltétlenül 3,5, illetve 3 milliméter vastagnak len­ni? S végül hogyan mért a Kelet-Magyarországi Cipő­nagykereskedelmi Vállalat raktári MEÖS-a 2,2 milli­méter talpvastagságot, ha az legalább 3,1 milliméter? Érdekes az is, hogy a imintákat és a kontrolmin­tákat a CNV elfogadta, s most ugyanazért reklamál. A gyár az új terméket most bemutatta a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetnek, hogy döntsön ebben a vi­tás ügyben. S a vita folyik, a legyár­tott áru marad — raktáron. A boltban tovább keresik a szülők a gyermek félcipő­ket. Vajon meddig?! Tóth Árpád veinek elosztásáról a na­pokban intézkednek. Megfelelő előzetes intéz­kedéseket hozott a MÁV is a vidéki tanulók utaztatá­sára. A megye minden főbb vasúti vonalán indíta­nak tanulókocsikat a tanítási idő és az isko­lák véleményének elő­zetes egyeztetésével. Azokban a községekben, ahol nincs vasútállomás és ahol erre szükség van, a tanulók utaztatását az AKÖV autóbuszai biztosít­ják. megállapítani. Régebben, a felszabadulás előtti időben az első egy-két sor a kis­számú „intelligenciáé” és pár báró bírtoki tisztségvi­selőé volt. Utána űr. Fogla- latlan padsorok. Belül élet­telen kövekként koccantak össze a színpadról hangzott szavak, töltetlen maradt a szív, az értelem. Amiről végeredményben sem a sze­gény kocsmahelyiségbe esz- kábált színpad, sem a sze­gény vándorszínészek nem tehettek. Ilyet adott a hi­vatalos politika térben és „játékban”. De hosszú esztendőkön át semmilyet. Ha került is a faluba merészkedő színtár­sulat, közönség híján egy­szerűen tovább kellett vin­ni a sátorfáját. A helybeli műkedvelés meg? Egy télen egy előadás nagyon elég volt A papné vagy a jegy- zőné szorgalmával betanított Novemberi egyhangúsággal hull, hull az augusztus végi eső. A mezőkön minden csendes. A sűrű permet kövér cseppekben gördül le az elefántcsont-fehér paprikák­ról, a komor-zöld dinnyék­ről. A zöldségesládák, ma­gukat vízzel megszíva árvál­kodnak. A lányok ezen a napon nem hajladoznak a bőtermésű paprikabokrok fölött. Egy éve: „...valahogy kibírjuk...“ Lassan már esztendeje, hogy a nábrádi Békeharcos Tsz vezetősége dühvei ve­gyes belenyugvással állt fel a tárgyalóasztaltól. — Ver­je meg az isten az egé­szet — mondta akkor az elnök. — Ha már ennyire akarják, rászánjuk azt a pár holdat. Legfeljebb nem sikerül. Valahogy kibír­juk... A nábrádiak, híres téli- ajma termesztők, azelőtt nem foglalkoztak zöldség­gel. Nem volt hozzáértés, annál több a gyümölcster­mesztő gőg: csak nem kez­denek holmi zöldséggel a jonatán mellett! Meg mun­kaerejük sincs, hogy pap­rikával, paradicsommal es ehhez hasonlókkal pepe­cseljenek. De ha a járás annyira köti az ebet a ka­róhoz... Kovács Csaba fiatal szak­ember, KISZ-titkár, a fi­atalok gyűlésén előállt a javaslattal, aminek a sike­rében maga sem hitt: vál­lalják el a kiszisták azt a tízenegynéhány hold zöld­séget. A lányok. Hogy még nem tagjai a tsz-nek? Összetoborozták a brigá­dot. Húszán lettek, köz­tük három-négy fiatalasz- szony. S ráadásnak, hogy a felnőtt megfontoltságot képviseljék, két idős em­ber: Szabó Gábor és Kerti Lajos. Ma: komoly és kacagtató emlékek Az új tsz-irodában be­rendezett klubterem pad­lójában számtalan apró bemélyedés. A tűsarkú ci­pőktől van. Az idősebbek közül néhányan roszalló megjegyzéseket tettek a táncra is, a tűsarokra is. Dehát ez a divat. Heten­ként az egy klubestét ke­veslik a fiatalok. Délidő­ben, amikor a munkától sajgó derekukat kiegyene­sítik, egyből elillan min­den fáradtság. Szabó Gá­bort, Kerti Lajost tvisztre tanítják. A két öreg ügyet­lenül csinálja, de a világ­ért sem rontanák el a lá­nyok csattanó jókedvét. Esik az eső. Mit lehet tenni ilyenkor? A klubszo­bában tizennégyen vannak, j Báthori Juci a legfiata­szereplők minden további nélkül abbahagyták önma­guk álruhás megcsúfolását Most itt van a művelődé­si ház. Beépített tág szín­paddal, nagy nézőtérrel. S a Debreceni Csokonai Szín­ház vendégjátéka. És tö­mött padsorok! A jegyekért agyon nyaggatott igazgató még pótszékekkel is végia ■ rakta a két bejárat oldat' mégsem elégíthette ki az ér­deklődést. Még egy előadás­ra ugyanígy megtelne a te­rem. Szünet van. Magam is ki­megyek egy cigarettára, kis frissítő bambiért az előcsar­nokba. Ez időben épp ná­lunk tartózkodó két külföl­di vendégemet előre tessé­kelem. A nagy, de egy­másra tekintettel finoman tolongó közönség jóleső ön­bizalmat ad. Mondom a külföldieknek, mutassanak rá, ki értelmiség, ki paraszt, ki iparos. Négyszer tévednek egymás után. A tsz egyik fiatal állattenyésztőjére „ráfogják”, biztosan tanár. Egy ktsz-es cipészt paraszt­nak vélnek. Röviden elme­sélem nekik, hogy az ut­cánkban, egyik ötven körüli labb, tizenöt esztendős, Kiss Sári, a brigád vezető­je huszonegy. Tóth Árpád- né elvegyül köztük: korban is, megjelenésében is. A le­mezjátszón új szám; igy frissítik a klubszoba re­pertoárját. Tavasszal ők is, meg az idősebbek is megcsodálták a palántaültető gépet. De a lányoknak fájt a derekuk egész nap görnyedten ülve adogatni a gépbe a zsenge növényeket. Ültetik ők kéz­zel, határozták el. Egy nap ültették. Nem maradt te­nyér hólyag nélkül. Vissza a gépre! SJnon Málta sokat ka­cérkodik — a gépekkel. Fölkapaszkodott egyszer a Zetorra, de az elindításból az lett, hogy a motor meg­állt. Nem való lánynak a gép, mondta neki Szabó Gábor, aki különben, a fiúk után, a lányokból is szívesen alakítana egy tűz­oltócsapatot. Azonban Már­tában még mindig motoz a gondolat: ha traktor nem is, az öntözőgép kezelését jó lenne megtanulni. A lányok közül többen kétszer is voltak más tsz- ekben; megnézni, azok hogy csinálják. SzikszaiEta közel járt ahhoz Panyolán, hogy összevesszen az otta­ni zöldségtermesztő asz- szonybrigád tagjaival: a nábrádi paprika különb, mint a panyolai... Statisztika. A tsz-ben hetven fiatal dolgozik. Negyven közülük , család­tagként. A zöldséges lány­brigád tagjai átlag 80—90 munkaegységet szereztek eddig. Negyven-negyvenöt forintjával. A tervezett jö­vedelem zöldségből 143 ezer forint. Már kilencven­ezer van. Bíznak a 300 ezerben. Ennek tizenhét szá­zaléka az övék. Prémium­ként. Előleget úgy és akkor kapnak, mint a felnőttek, a tsz tagjai. Mire gyűjtenek? Bútorra már nem nagyon. Mike An­tsz-gazda már hetekkel ez­előtt vett egy új, pantallós öltöző ruhát. Amilyen még nem volt a testén. Mióta megvan az új ruhája, há­romszor is volt templom­ban, oda nem vette fel. Ide, a színházba — igen! Előadás közben egyetlen felesleges nevetés, szó, ki­rívó taps nincs. Csak mint most is, a maga helyén, maga idejében. Ez viszont lelkes, áradó. Annyira lel­kes, mint a nagyon mély sóhajtás, amilyet a szomjas vándor érezhet üdítő forrás láttán... Igen, a falu népe olyan most, mint nagyon hosszú utat tett vándor. És... üdítő forrásra talár. Mély, régi szomját oltja fe­gyelmezetten, lelkesedve. S nem külön-külön érdekcso­portban. hanem együtt. (Hasztalan fáradtság, roman- tizálni akaró író számára gatyás, dolmányos, pörge kalapos parasztfigura kere­sése. De mégcsak a csiz­másé is. Itt egyszerűen szín­házi közönség van, ahogy a: 1965-höz illik.) Önkéntelenül felvetődik bennem egy fájdalmas, gyerekkori kép. Suttyó le- j gényke voltam, mikor egy I na, Kuliár Erzsiké a csa­lád lakásépítését segíti ke­resetével. Tömblakás lesz. mondják, olyan, mint az, s mutatnak ki az ablakon egy lépcsős-gangos, sátor­tetős házra. Hajdú Erzsik» otthon is lemezjátszóznj, akar, nemcsak a KISZ, klubban. Jól sikerült bemutatkozás Mégegyszer statisztika. At tsz a fiataloknak a közel» múltban tízezer fqyintoü adott sport felszerelésre, játékra. Az ifjú tűzoltó- testület egyenruhavásárlá­sához 2000-rel járult. Tévé, meg az emlegetett lemez­játszó. Könyvek. A vezető­ség úgy tartja, tízszeresen bejön ez a közösnek. Még- inkább a másik: a zöldsé­ges brigádban nincs olyan, aki el akar búcsúzni a fa­lutól... A munka. Katona Ferenc így mondja: egyszer szólunk kétszer megcsinálják. És meséli: a lányok, köztük az övé is, Erzsiké, vitték őket, az öregeket, vasárna­pokon ; öntözni a paprikát. Ök csak olyan, nem tsz- tag ifjúsági brigádként vannak. Kérdik, azért le­hetne-e arról szó, hogy jö­vőre megpróbálkozzanak a szocialista címmel? Ősszel, már döntöttek, zöldségter­mesztő szakmunkás tanfo­lyamokat szeretnének kez­deni. Ha a vezetőség is akarja. A tsz vezetői alighanem egyetértenek ezzel. Legalább­is ez abból derül ki, hogy újra rábízzák a 1 any brigád­ra a zöldségtermesztést. Jö­vőre kétszer annyi terüle­ten. mint amennyi az idén volt. Pedig ezen az őszön a járási vezetők már nem ülnek le velük alkudozni, hogy ezt is, meg azt is ter­meljék... Maguktól csinálják. Samu András vándor színi csoport érke­zett a faluba. Elvettek to­jást, csöves kukoricát is. Utóbbiból tíz csövet. Ősz volt, kevés terményünk árválkodott a padláson. Szüleim hallani sem akar­tak arról, hogy egyetlen cső tengerit adjanak. Lám­pagyújtás után mégis el akartam vinni a színészek­nek a tíz cső tengerit. Igenám, de nagyobb lány­testvéreim otthon fontak, ée a vékonyka padláson ke­resztül meghallották, hogy valaki van „felettük”, A szomszédból hazahívták szü­léimét. Megfogtak a tolvaj- láson. Apám irgalmatlanul elvert — nyugodjon békes­séggel. Anyám a fülemet akarta leszakítani. Anyám... aki hetvennégy éves és most mellettem ül. Nagy áhítattal, a falu saját szín­házában. Húsz forintos he­lyen. Asztalos Bálint Tanévnyitás az iskolákban Száznyolcezer általános, tizenháromezer középiskolás diák A gimnazisták fele kap szociális juttatást Uj posta az állomástéren. M. S. felvétele A falu szomja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents