Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-27 / 201. szám
A decemberi határozat nyomában A nyilvánosság erejével... Fontos ügyeinkben-dol- gainkban gyakran idézzük a közvéleményt, hivatkozunk a jellemző állásfoglalásra, s a hangulatra, amely életünk jelenségeit kíséri. Helyes és jó ez a hivatkozás, mert magába foglalja rendszerünk demokratizmusát, tükrözi, hogy a vezetés számol nemcsak egyetértéssel, de a vitákkal, a bírálattal is, ajmelyet a tervezett, vagy készülő intézkedés kivált. De a közhangulat megfigyelése, elemzése mesz- szebbmenő következtetésekre is lehetőséget ad, figyelmeztet: mi a kívánság, mit kellene tenni, mit várnak az emberek. S ha a döntés jó, nyomban mérhető is a közvélemény hangulatába mozgásba lendülő cselekvőkészségben. A tömeges állásfoglalás közvetlenül is hat az emberek tevékenységére, magatartására, képes megváltoztatni tulajdonságokat, hibás jellemvonásokat. Mire is gondolunk? Gyakran hallani panaszokat gyárakból, ktsz-ekből, nemkülönben szövetkezetekből, gazdaságokból selejtre, különféle, kisebb-nagyobb hanyagságokra, fegyelmezetlenségekre. Ezekre a panaszokra általánosan az a jellemző, hogy többnyire személytelenek: selejtet gyártottak valakik, elkésnek valakik, gondatlanul bánnak az anyaggal, szerszámmal — valakik. Volt idő, amikor nem maradt rejtve az ilyen hibát vétő. Helyes és jó, hogy a dúrva, önérzetet sértő, felnőtt emberekhez messzemenően netm illő módszerrel szakítottunk. A dolgoknak azonban két oldala van. Jó, hogy nincs szégyentábla, de rossz, hogy nincs helyette más. Akkor kis hibákat sértés követett — ma komolyabb mulasztás, hanyagság elkövetője is a közvélemény előtt névtelen marad, személytelen, általában „valaki”. S ilyen módon — természetes — élmarad a segítség is, amelyet gazdasági-politikai vezetőknek ott helyben a közvélemény adhat. Félreértés ne essék: senki nem gondol arra, hogy valamiféle pellengérre kerülnek a véletlen hibák elkövetői. Ha valamiben, ebben különösen éles határt lehet és kell vonni azok között akik esetlegesen, egyszer vétenek valamiben, s azok között, akiknek munkájában, magatartásában jellemzőek a visszatetsző vonások, akiknél rendszerként tér vissza a hanyagság, a felületesség, a fegyelirnezetlenség. S ez utóbbiak esetében, komolyan és egy közösséghez tartozó emberekhez méltóan cselekedni kell. Bizonyos, hogy ha a felelőtlenség, a mulasztás nyilvánosságra kerül, annak jelentős a hatása. Serkent és ösztönöz, sokakat visszatart a könnyelmüsé<Ftől, a figyelmetlenségtől. Az sem kétséges, hogy a hibázónak kellemetlen: senki sem szereti, ha utánafordulnak a gyárudvaron, ha nevét mulasztásokkal összefüggésben efnlegeti a műhely, a gazdaság népe. Ám az, hogy végső fokon a közösségnek és az egyénnek, még magának a vétőnek is jó egy ilyesfajta módszer, elvitathatatlan. Senki sem szereti, ha negatív példaként emlegetik, ha selejt- gyártóként beszélnek róla, ha neve mellé valami kellemetlen jelzőt is illet a közvélemény. S mert felettébb bosszantó ez, éppen a közhangulat hatására megindulhat egy olyan folyamat, amelynek eredménye sok rossz tulajdonság elhagyása és sok jó kibontakozása lehet. Ne feledjük: a közvélemény valósággal a nevelés ..nehéztüzérsége”, felemel és nevetségessé, lehetetlenné tesz, kit-kit érdeme szerint. Nincs olyan munkahely, ahol lemondhatnánk róla. Már csak azért seen, mert ha hiányzik, ha nem hat, szinte szélmalomharc a legjobb törekvés is, ha az általános hangulat nem támogatja az előre mutató, a jó célt szolgáló helyes döntéseket, könnyen megtörténhet, hogy mindez groteszkké válik, a vezető elszigetelődik beosztottaitól. De ha a közvélemény tájékozott, ha ismeri a legjobbakat, eredményeikkel együtt, s nem kevésbé a mulasztókat, meg a hibáikat, feltétlenül uralkodóvá válik az a légkör, amelyben csak becsületesen lehet és illik dolgozni, s ahol szégyen a mulasztás, a fegyelmezetlenség. S ez már nem elvont dolog, ez már forintokkal mérhető. S aki nyer rajta, csak a közösség és benne az egyén. Veszteni nqjm lehet.' Csak akkor, ha a közösség közömbös saját ügyei-dolgai iránt, ha nem él a nyilvános dicséret, elmarasztalás eszközével. De miért ne élne vele? „Minket ezer ág húz“ Miért nincs szocialista brigád a kérsemjéni Úttörő Tsz-ben? Cséplőgép búg. Levegőben az ősz lehelete. Két férfi pihen a szalmakazal mellett. Kérdezem tőlük: van-e szövetkezetükben szocialista brigád. összenéznek. A fiatalabb, Kaj- tár Sándor válaszol. — Lenni kellene. Volt ilyesmiről szó, hogy meg-« alakítjuk, gni a gyümölcsösben dolgozók. Aláírtuk. De nem tudom, hol is állunk ezzel tulajdonképpen. Az elhatározás ' szép Kajtár Sándor és a brigád többi tagja elhatározta: megszerzi a szocialista címet. Cserélődnek a cséplés nagy munkájából kis időre kikapcsolódó pihenők. S egyesek határozottan állítják, hogy megalakult a kérsemjéni Úttörő Tsz-ben a szocialista brigád. Csak bizony, nem „produkálnak”. A név van csupán. Tóth Ferenc azt állítja, hogy az idén többször felvetődött: jó lenne ellátogatni valamelyik igazi szocialista brigádhoz. Megnézni, milyen az valójában. De a felvetésnél egyéb n^n történt. Perc idő se jutott rá. — Állítólag, a nyíregyházi Ságvári Tsz kereste velünk a kapcsolatot. Meg is hívtak, nézzük meg őket, milyen szocialista brigádjaik vannak. Minket azonban ezer ág húz. Hiába vagyunk gyümölcstermesztő brigád, ott kell lennünk mindenütt. Egész területet vállaltattak velünk növény- termesztésből is. Közben kár származik a kertészetben. Vita kerekedik Erről vita kerekedik. Lényege: mindenki vegye ki a részét minden munkából. A másik oldal pedig még hevesebben vitatja, hogy több rendszert kellene vinni a gazdasági vezetésbe. Mit ér az, ha a növénytermesztésben ötvenezer forintot hoz a gyümölcskertészek bedolgozása, az almánál meg százezer lesz a kiesés?! S valaki gúnyosan még azt is megjegyzi.' ezen az alapon naponta lehetne csereberélni az elnökséget is. Ma az egyik tag, holnap a másik lenne az elnök. A közben előkerülő Pásztor Miklós, kertészeti brigádvezető próbálja tisztázni a helyzetet. _ Igen, a szocialista brigád megalakult Legalábbis papíron — mondja. — Milyen néven? — Ezen nem is tudtunk gondolkozni. Hirtelen jött az egész. — Napló? Mit sikerült ez ideig valóra váltani a vállalásokból? — Napló nincs. Nem jegyeztünk fel semmit. Kárvallott — a tsz — Pedig lett volna mit — veti közbe Kajtár Sándor. — Például a ráncigá- lásunkat. Hogy nekünk mindenütt ott kell lenni. Hetekig nincs együtt a gyümölcstermelő brigád. Most egyrésze csépel, a másik a hordásnál dolgozik, a harmadik... ördög tudja, merre van... Igaz, most a kenyérnek való betakarítása az első. Szívesen vagyunk itt. Dehát... megint permetezni, a fehér almát szedni kellene. Amennyi hasznot csinálunk erről, legalább annyi, de több a ráfizetés más oldalról. Közben, szocialista brigádot akarunk. Hogy lehet azt így? Pedig, mi tizenhatan ott vagyunk mindenütt, mégis sehol. Elveszünk, bár bennünk nem igen van kifogásolni való. De azt máris a szemünkre vetették, hogy a tervezett hatvan mázsa alma t helyett csak negyven lesz.1 A munkaegység értéke lecsappan tíz forinttal. A helyzet tisztázása igy nem sikerül. Marad a beszélgetés eleji tétovázás. Amely szerint: lenne szocialista brigád és — még- sincs. S végeredményben a kárvallott — maga a tsz. a. b. Hosszabb idő óta városban élek, dolgozom. Csak az ünnepnapokat és az előttük való estét töltöm családom körében, szülőfalumban, így változásában, mozgásában ismerőm falumat. Tudom, változásából mi való statisztikába, mit az emberi szívek, érzések őriznek meg. Itt van mindjárt a mi utcánk esete. Nem lesz belőle történelem, mi mégis számolunk vele. Hogy. milyen becsben, gondviselésben tartjuk. Különösen nyári ünnepnapokon. Mert bizony, régen a kutya se törődött vele — a mezsgyevitákon kívül. Szemetes, mocskos volt mindig. Legfeljebb nyári gabonahordáskor és őszi lombhullás idején került kézbe itt- ott a nyírágseprű. Elcsapkodták a szűk gyalogjárót. Kijebb, a szekérnyomos középen, maradt, ahogy volt. Most meg? Különösen nyáron, olyan... de olyan — Importanyag helyett hazai a Tiszalöki Faipari Vállalatnál Tiszalöki Faipari Vállalat. Éveken át azt tartották róla, meg vannak számlálva a napjai ennek a zilált „kócerájnak”. Most ez a „kóceráj” egy év alatt 36 millió forintos exportmunkát végez. Még néhány számadat: a félévi tervet 6,7 százalékkal túlteljesítették. Méhozzá úgy, hogy létszámot és béralapot takarítottak meg, nem vették igénybe a megengedett túlórát, s az egy munkásra jutó tei|iielési érték hat hónap alatt 5 ezer forinttal nőtt. Jó a vállalatnak, jó a népgazdaságnak Csoda történt Tiszalökön? Nem, csak az év eleje óta — a decemberi határozat nyomán okosabban kezdtek gazdálkodni. Egy több, mint félmilliót érő „fogással” kezdték. Exportládáikhoz központi keretből biztosították ugyan az importból származó fenyőfűrész alapanyagot, de ők úgy gondolkodtak: lehet ezt olcsóbb, hasonló minőségű anyaggal is pótolni. Babrásabb a darabolt ládafa megmunkálása, mint a külföldről hozott, de köbmétere 1180 fo- rintal olcsóbb. Jól jön ez a vállalatnak, de a népgazdaságnak is. Ráadásul az épületfánál adódó hulladékot is gépek alá tették, s bedolgozták. S a félévi mérleg máris mutatja: az alapanyagköltség 591 600 Ft-tal kevesebb a tervezettnél. Év végére el lehet így érni a milliót is. Minőségi kifogás egyszer sem érkezett... „Művezetői szombatok“ Az importanyag pótlását nemcsak elképzelni kellett, hanem hozzáigazítani a munkaszervezést is. Ebben az évben lett divat a vállalatnál a „.művezetői szombat.” Amig korábban csak esetenként kérték számon a végzett munkát a középirányítóktól, addig most minden hét utolsó szombatján számadást tartanak, s kijelölik a következő hét legfontosabb feladatát. Ezáltal a hét első napján már mindenki tudja, mi vár rá. S akik megsértik a mun- fegyelmet? Ilyen is volt. Nem hagyták annyiba, bátrabban büntetnek. Hat esetben írt alá az igazgató figyelmeztetést... Iszákosság, társadalmi tulajdon elleni vétség: a vállalat történetében először összeült a társadalmi bíróság. A „vádlott” kö- nyörgött, intézzék el csendesebben. Hiába, pellengérre állították a fegyelmezetleneket. Munkafegyelem a gondok ellen S ott, ahol korábban említeni sem volt érdemes a munkaversenyt, most 5 brigád a szocialista címre nyújotta be az igényt. Fa- zekasékat kivéve nem remekeltek még ezek a kollektívák, de hatásuk kétségtelen. Az emberek figyelnek: mi történik itt? S ennek a kíváncsiságnak is jelentős köze van a munkafegyelem szilárdulásához, a vállalat talapraállásához. Mert a jelenlegi — egyáltalán nem irigylésre méltó — viszonyok között mindent a fegyelemre, a jó munkaszervezésre kell feltenniük. Talán egyedüli a megyében, hogy a telep, a központi iroda és a könyvelő- ség három helyen, kilométerekre van egymástól. Távcsővel s<m lehet termelést szervezni, irányítani: a vezetők szobájában állandóan kéznél a kerékpár, van úgy, naponta 8—10 kilométert kell karikázni „az üzefci területén.” Éppen most 3 éve, hogy a 377 ezer forintért elkészített terveket jóváhagyta a megye központi irodaépületre... Aztán a telep. Tavasszal, ősszel bokáig feltör a talajvíz, csak gumicsizmában lehet közlekedni. Feltöltéséhez 30 ezer köbméter salak kellene... Régi sirám az iparvágány: évente félmilliót vesz ki a zsebükből a fuvarozás az állomás és az üzem között... Ha megépítenék a vágányt, öt-hat év alatt megtakarítanák a* árát. Megőrizni az eredményt Tiszalökön megértik, hogy nem lehet mindent egycsa- pásra megoldani: dolgoznak a jelenlegi körülmények között is. Mégis örömmel vennék, ha a most készülő fejlesztési terveknél látnák az illetékesek, hogy a tanácsi iparban most már csak egy vállalat exportál többet mint ők. Jól tudják, a figyelmet elsősorban jó munkával kelthetik fel. Szeptemberben erősödik a műszaki gárda: két mérnök veszi át az üzemek irányítását. Most tisztázták a középirányitók feladatait is: eddig összefolytak a munkaköri teendők, nem érvényesült eléggé a személyes felelősség. Az eddig kissé zárkózott műszakiak most bekapcsolódnak a munkaversenybe, vállalják a szocialista címért dolgozó brigádok segítését. Az a tervük mindezzel, hogy a félévi j<5 eredményt megőrizzék 1965 utolsó napjáig. A. 3. Olvasónk /rjo: Ezer holdon gépekkel A nagycserkeszi Kossuth Termelőszövetkezetben pár hold híjával — 1000 hold kalászos betakarításáról kellett az idén gondoskodni. Ezt a munkát a közös gazdaság teljes egészében géppel oldotta meg. A gépi betakarításhoz egyik fontos feltétel volt az, hogy többségében intenzív búzát termeltek, így a szélsőséges időjárás mellett Is kitarthattak amellett, hogy nem veszik igénybe a tagok kétkezi munkáját. A kombájn és az aratógép munkájának eredményeként a Kossuth Tsz augusztus 23-án befejezte az aratást, egyben a cséplést is. A gépekkel két műszakban dolgoztak, így néhány nap múlva a szalma lelakarítá- sát és a tarlószántást is sikerült befejezniük. A közös gazdaság, a cséplés befejezésével egyidőben teljesítette szerződéses és egyéb állam iránti kötelezettségét: 4000 mázsa gabonát adott át a felvásárló vállalatnak, Hollósy Árpád Az épülő Nyíregyháza. Foto: Marik Sándoi A ff## Mteásuk jobb hasonlat híján —, mint a képzeletbeli mennyország útja. Jó pár éve történt, hogy az egyik, utcabeli Bulyá- ki lány pártába került. S mint ilyen ház tájéhoz illik, a legnagyobb rendben igyekezett tartani mindent. De ő merészen túltette magát a hagyományon. Nemcsak az utcai gyalogjárót, hanem a dúrva keréknyomokat is rendbetet- te. Sőt: elgereblyézte. A szemetet behordta az udvari trágyadombra. Ezután kosarat vett és megrakta aranysárga homokkal. Takarosán végig hintette vele az utcai gyalogutak Bulyáki bácsi akkor vette észre a „tékozlást”, amikor már késő volt. Mikor a homok szétszóratott. Könnyelmű pazarlásnak minősítette lánya cselekedetét. Hogy nem elég a tornácra, házföldjére, disznóólba hordani homokot a Nyírséggel ölelkező határrészből? Oda-vissza tizenkét kilométer. Nagyon elég a két tehénkének. Most meg homok az utcára is?! Ha nőm olyanná változott a mi utcánk népe, hogy ami jót, szépet egyszer meglát, maga is élvezni akarja. Következő vasárnap a menyasszonyos Bulyákiék két szomszédasszonya ugyancsak seperte, gereblyézte, aranysárga homokkal szórta az utcát. Azután mindkét oldalra tovább terjedt az új szokás. Előbb csak a nők csinálták, s ma nem szégyen a férfiaknak sein. De annak jogát, hogy ha törik, ha szakad* homok legyen a háznál, változatlanul az asszonyok tartják — eredménnyel. Mégha a tsz brigádvezetőinek fáj is néha miatta a fejük. így szép ma a mi utcánk; Régen Temető, most Kossuth Lajos utca. Mára betonjárdával rendelkezik, de ünnepnapkor változatlanul rákerül a sárga homok. A járda galambszürke, jól mutat rajta a hintett homok. Kintebb feketésbar- na az anyaföld, nagyszerűen visszaadja a gereblye nyomát. Olykor, ha esőtlen időben nagy a por, előbb locsolást kap, azután seprést és gereblyézést. A fiatalok könnyű léptei meglátszanak rajta. Az idősebbek pedig egy-egy kapu előtti pádon üldögélve, csendéi beszéd közben titkos zsűri' ként gusetálják: ki csinosig tóttá legszebben háza előli az utcát. Asztalos Bálin!
