Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-03 / 181. szám
A gazdaságosság alapja a munka* CTAPlIAVflllí “ 'dl 8&hBtsé$f&& „lehetetlen** «Il.l2ivb£6« — Két vélemény kapcsán Baráti táraságban ültek együtt a közéleti férfiak, s egyikük dohogva szóvá tette: sok a hiba, a meggondolatlanság, a vétkes kártokozás. El is mondta, a közeli folyó árterében kutat mélyítenek egy tervező iroda tervei alapján. Mikor ő ott járt, a dolgozók ne- vettek-hosszankodtak, mert tudták, azt a területet minden évben elönti az ár... „Küzdeni kellene az ilyen tervező tevékenység ellen” — merengett a közéleti férfi, s igen meglepődött, amikor azt a következtetést vontuk le, mindenki küzdjön a maga területén, a maga tapasztalatai szerint. Ha ő hibát, vétket lát, ne maradjon meg közöttünk sopánkodásával, hanem cselekedjen, a tervező irodáig is vigye el felháborodása. Hibás rendelkezések, meggondolatlan tervek, s az ezekből fakadó károk ugyanis nem az égből hullanak le jégeső gyanánt. Nem a természet vak erejéből, hanem emberi gyengékből születnek — hozzá nem értés, tájékozatlanság, a valóságos problémáktól való távolság jellemzi a ilyen és hasonló példák okozóit. Az ilyen esetek nem a szocializmusra, hanem a szocializmust építő társadalom összetettségére jellemzőek, amelyben bőven ott élnek még a bírálandó és megszüntetésre érett negatív vonások, de az azok ellen harcoló emberek is ott szorgoskodnak. Am mintha ezé negatív vonásoknak néha nagyobb teret adnánk, mint a tapasztalatcserére érett tetteknek, jó példáknak. Nem régen az ideológiai offenzíva feladatairól tanácskozott egy nagyobb kollektíva. Mint az ilyenkor lenni szokott, a bölcs és értelmes gondolatok közé Bőven beszűrődtek a gondok: ez is, az is, beruházás is, intézkedés is kellene a tudatformáláshoz, a népinemzeti egység kialakításához, a kulturális forradalom újabb sikereihez stb. Egy járási vezetővel beszélgettem a szünetben, aki — mintegy zárójelben — felvázolt egy rövid és győzelmes harcot. A járási székhelyen — bár területükre az állattenyésztés a jellemző — állandó volt a húshiány, s a vásárlók elégedetlensége. Terveztek ezért egy tsz-hús- boltot, amelyben kiselejtezett tenyészállatok húsát hozták volna forgalomba. Közbeszólt azonban egy rendelet, amely szerint olyan községben, városban, ahol állami húsbolt van — noha sokszor és gyorsan Tegnap még diákok -t ma tanárok. Ünneplősen, felnőttes komolysággal ülnek a helyükön, előttük a friss diploma és a munkakönyv. Néhány nappal ezelőtt még egyetemi hallgatók voltak, most pedig itt állnak a tanári pálya küszöbén. 215-en tettek esküt hét- , főn, a középiskolákba kerülők a megyeszékhelyen, az általános iskolai tanárok, tanítók, óvónők a járást székhelyeken. Ismét enyhül Szabolcs-Szatmár nehéz gondja, új nevelők állnak a katedrákhoz. Lakás — előlegben Az ifjú tanárok egyrésze szabolcsi, ösztöndíjjal tanultak. öt éven keresztül, hogy most „törlesszenek ’. Varga Csaba nagyecsedi, a helyi gimnáziumban fogja tanítani a matematikát, fizikát. Már a nyáron megismerkedett az osztályával, az I. b-vel. — Van köztük olyan fiú, Cselekedni kiürül _ ott nem lehet tsz- boltot nyitni. Ha belenyugodnak, máig sem szűnik meg az elégedetlenség. Ök azonban megkeresték a szabályos kiskaput, a piacon építettek ideiglenes, de szilárd téglaépületet —, s máris megoldották a helyi kereskedelem legnagyobb gondját. Kérdeztem; s tudnak erről a lehetőségről más járások is? Nem, nem beszélt róla senkinek, ott helyben, a nagy kollektív tanácskozáspn sem. Itt mondjuk el, bár más megyében történt, az egyik modern, vígeposzba kívánkozó példát — a jó munka „büntetéséről”. Az ötéves terv egyik fontos, nagy beruházásáért összefogott minden helyi erő, s az a tervben megszabottnál fél évvel hamarabb el is készült, belépett az energiahordozó anyagok termelésébe. S ekkor valahonnan elindult egy bürokratikus hadjárat; fegyelmit kell adni a tervfegyelem megsértéséért. Hogy elemezni kellene a jó munka összetevőit? Hogy ki kellene számítani a fél év nyereség várható nép- gazdasági hasznát? Hogy terjeszteni kellene a szocialista kooperáció helyi eredményeit? Ezek a fjondola- tok meg sem fogamzódtak a bürokrata agyában. Szerencsére a megyei politikai vezető szervek vették azt a bátorságot, hogy az Ígért fegyelmi helyet dicséretben akivel néhány évvel ezelőtt együtt rúgtuk a labdát. Remélem, ez a régi ismeretség nem akadály, hanem lépcső lesz a továbbiakban. És ha a tegeződés meg is szűnik az iskolába, a bizalom nem csökken irántam... Varga Csaba fiatal nős ember, elégedetten újságolja. hogy a község szolgálati lakással várta. Ezt kapta a diplomához előlegként a jó munkára. Kollégái közül többen tanították, reméli ezután is fogják, most már a nevelés, az oktatás művészetére. — Én is hasonló helyzetben vagyok — csatlakozik Hajdú István, aki a fizikán kívül nagy hódolója a fotózásnak is, egyetemi pályázatokat nyert. Nem beszél róla. csak sejteti, hogy az iskolán kívüli munka n fotózással, a fotoszakkörbeli eseményekkel lesz kapcsolatos. — Vitkán laknak a szüleim. Namény mellett, onnan fogok bejárni. Két nagy öröm elé nézek a napokban, az első fizetés és részesítették az árra méltókat. Szivattyús kút mélyítése, tsz-húsbolt létesítése, beruházások elkészülte — egy szüntelenül épülő ország erőfeszítéseit jelképezik. Dicséretes erőfeszítéseket, amelyek serkentik a milliók tettvágyát, így, vagy úgy befolyásolhatják hangulatukat, alkotó kedvüket is. Ha nem megy simán, majd megy nagyobb határozottsággal és eréllyel. Meg kell szoknunk, hogy az év minden szakában, s a munka minden területén felkészüljünk a várható küzdelmekre — amelyek az átalakuló emberi társadalomban is természetesek. A tervteljesítés számadatai mindenütt telítve vannak erőfeszítésekkel, s ezt követően az emberi akarat diadalával. Elavult rendeletek, vagy lelketlen betűrágók ideig-óráig vethetnek csak gátat az áradó kezdeményezésnek — a fejlődés végül is törvényszerű és állandó jellegű. Nem siránkozni kell, mint a népmeséi család, amely a nehéz káposztáskőtől féltette a még meg sem született gyermeket, hanem gyürkőzni és cselekedni, mindenütt! Legyen erőnk és hitünk hozzá, hogy a terméketlen doho- gást mindenütt felváltsa az eredményeket szülő tettre- készség. az eljegyzésem, a menyasz- szonyjelölt harmadéves, ő még maradt Debrecenben. Vas megyei, de lehet szabolcsi lakos lesz később... Fiatal alapozók Egymással ismerkednek a fiafal tanárok, első élményeikről beszélgetnek: házaspár ül a sor szélén, az asszony nyíregyházi, a férje miskolci. Ibrányban kaptak helyet és lakást. — Gyakran bejárunk majd színházba, Nyíregyházára és át Debrecenbe — mondja a fiatalasszony, akinek az új hely izgalmain kívül a lakás berendezése is kellemes gondot okoz. De nem utolsósorban az iskola, mert egy kicsit alapozók lesznek a férjével, a kémiafizika oktatás az ő vállai- kon fog nyugodni. Kísérleti eszközöket „szerezni”, megszerettetni a gyerekekkel a kémiát, a fizikát nem lesz egyszerű feladat, Két vélemény ad okot erre az írásra. Az egyik: „Ennyi közgazdász talán még sohasem volt ebben az országban: egyesek úgy tudnak beszélni a termelékenységről, a gazdaságosságról, mintha egyéb témájuk nem is lenne. De csak beszélnek, sokszor hiába, mert a szavaknak nincs érdemi folytatásuk. (Művezető Nyíregyháza egyik vasipari üzemében.) A másik: Nem reklám miatt szervezzük mi a mintaműszakokat, hanem azért, hogy kitapogassuk a munkaszervezés gyengéit. Ha megtaláltuk, azonnal intézkedünk, felelősöket jelölünk ki azok felszámolásáért, határidőket szabunk meg s utána szemmel tartjuk a teljesítést is. (Nyíregyházi Gumigyár igazgatója.) Érdemes utánanézni mindkettőnek. „Majdcsak lesz valahogy“ — helyett Nyomban újabb példák kínálják magukat. Amikor a gépjavítóban úgy tűnt, már „lehetetlen” fokozni a munkaszervezést. minden brigád a tőle telhető legtöbbet nyújtja, új területet fedeztek fel. Rájöttek, hogy a még folyamatosabb munkát a belső anyagmozgatás, a műveletek sorrendisége inkább gátolja, mint segíti. Jött a műszaki fejlesztési J. Andrást és V. Mihályt, a Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat két darukezelőjét a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalathoz rendelték ki munkára. Az exportra gyártott gépek rakodását kellett végezniük. Tudták, hogy fontos és sürgős munka. Népgazdasági érdek, hogy a külföldi megrendelők ne emeljenek kifogást a késedelmes szállítás miatt. Egy ideig csinálták becsületesen, majd kijelentették: „nem dolgozunk tovább. mert megy a buszunk.” Vajon ez volt-e az igazi ok? Szóváltás, könyörgés, semmi eredmény. A szállítmány nem késhet. Felajánlottak részükre száz—száz forintot. így voltak hajlandók maradni és tovább dolgozni. No, de Ahány fiatal arc, annyi kérdés, kételyek: milyen is lesz az a pálya, amelyre öt évig készültek, olyan-e mint amilyennek álmodták. Hogy nem rugaszkodtak el a reális valóságtól arra megjegyzéseik utalnak, ismerik a tanítási nehézségeket, nagyrészük szabolcsi középiskolában töltötte a gyakorló hónapot. Belekóstoltak a gyakorlati nevelésbe. Diákreflex — Én kollégiumi nevelő leszek Kisvárdán — magyarázza Andrikó Irén. — De remélem kapok órákat is, taníthatok az iskolában. Mezei Márta kéki, Ujfe- hértóra kapott kinevezést, Tóth Erzsébet Nagykállóban, Makai Júlia a mátészalkai gimnáziumban kezdi az új tanévet, Szmóré Irén Bak- talórántházán. És sorakoznak a nevek a személyi lapokon, előkerülnek a diplomák. Még hatnak a „diák” reflexek, akit szólítanak feláll, a határozottság keveredik a bizonytalansággal. 215-en elindultak az úton, hogy a többi ötezer nevelővel együtt esküjükhöz hiven elkezdődjön tanító-nevelő munkájuk. Páll Géza terv készítése, ahol első helyre ezt a problémát tették, s már segítettek is a szűk kapacitáson... A ruhagyárban kiváló minőségi ellenőrök vigyázzák a termékek hírnevét. Mégis tudtak újítani — az önmeózással. Jelenleg a szalagok váltásakor nincs azzal gond, hogy a munkát abbahagyok hibáit kell előbb kijavítani ... Nyíregyháza, cipőgyár : Némely alapanyag nehezen szerezhető meg. Azelőtt ezzel keveset törődtek, „majdcsak lesz valahogy”. Most egy új termék gyártásának bevezetése előtt az anyagbeszerző állandóan úton van, s mire indítják a sorozatot, készenlétben áll minden. A sok olykor kevés Nem nehéz esetet találni arra sem, miként veszi el a kedvét a munkásnak, ha tétlenül kell várakoznia az anyag hiánya miatt, vagy azért, mert a munkagép megjavítása napokig késik. Rugalmasság nélkül nehezen képzelhető el jó munkaszervezés. Ehhez viszont arra van szükség, hogy üzemeinkben tudjanak szakítani néhány elavult módszerrel. A munkanapfényképezés általánosan kialakult formájával nem elégedtek meg a gumi gyáriak: mintaműszakjaikon nemcsak a teljesítményeket jegyzik, haha lúd, legyen kövér. Kísérleteztek más alkalommal is. Nem jártak sikorrel. Ekkor viszont abbahagyták a munkát. Ki is bírta volna ezt pénzzel? És főleg kinek a pénztárcájából? Következménye: fegyelmi, s erkölcsi felelősségre vonás. Megérte száz forintért? A közérdek rovására A pillanatnyi és látszólagos előnyök megbosszulják a fegyelemsértőket. Nem csupán azzal, hogy írásbeli megrovást kapnak, hogy részben vagy egészen megvonják tőlük a nyereségrészesedést. Bár ezek sem mellékesek. Nem, mert az erkölcsi súlyát ők maguk érzik, az anyagi hátrányát viszont családjuk. Nem is beszélve népgazdasági kihatásáról, a közérdek rovására elkövetett károkról. Ezek jelentősebbek, mert mindenkit érintenek. Pártunk decemberi határozata az össztüzet a munkafegyelem javítására irányította. Nem véletlenül. Bő fél esztendő telt el azóta, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy jócskán van tennivalónk. Elgondolkoztató, hogy az Építő és Szerelő Vállalatnál ez idő alatt ötvennyolc cselben kellett eljárni munkafegyelem sértés miatt. Ekkora üzem esetében ez nem sok, de nem is kevés. Különösen nem kevés, ha az ügyeket vizsgáljuk. Az ilyen fegyelemsértések elsősorban azzal járnak itt, hogy az építendő iskola, lakóház befejezése késik, vagy nem megfelelő módon valósul meg. Sokan talán azért is a vállalatot marasztalták el, mert a kisvárdai Béke moziban a szellőző motorok távvezérlésének a munkáit idejében nem végezték el. Pedig egyetlen munkás volt az oka, aki társának tovább „passzolta” a szerelést, mondván „nem érek rá.” Az irányítás fegyelme K. Bertalan művezetőnek és hétagú loompleszbrigád- jának az volt a feladata, nem az anyag- és energiafelhasználást, tüzetesen vizsgálják a minőséget s a megfigyelésekből kiemelik a leglényegesebbet s arra összpontosítják az erőket. Üj vonás ez márcsak azért is, mert a termelési értekezleteket megelőző műszaki konferencákon sok helyütt többet markolnak a szükségesnél, elaprózzák magukat. Sokfelé figyelnek, igazában sehol sem látnak jól. Kézjegy a naplóban Nincs még mindenütt rend az egyéni felelősség tekintetében sem. A gumigyárban azért veszik komolyan az észlelt hiányosságokat, mert plénum előtt mindjárt megnevezik azokat a vezető beosztású dolgozókat is, akik határidőre felelősök annak megszüntetéséért. A ruhagyárban mindaddig eredménytelen volt a szocialista brigádmozgalom, amíg csak általános támogatásról beszéltek, de nem konkrét segítségről. Utóbb láttam az egyik brigád naplóját: ott van benne az üzemvezető, az szb-titkár kézjegye, ki erre, ki arra hívta fel a tagok figyelmét, s írta le javaslatát ! Ilyen erkölcsi alappal lehet sürgetni az ésszerűbb munkaszervezést, a gazdaságosabb termelést. Angyal Sándor hogy ez év április 12 cn kezdjék meg az urai művelődési ház építését. Ehhez minden szükséges építkezési anyag rendelkezésükre állt. 8 napig egy fillér értékű termelőmunkát sem végeztek. Bár igaz, hogy kártérítésre kötelezték őket, a vállalatnak 21 000 forint termelési értékkiesése keletkezett. Ez az eset tipikusan mutatja azt, hogy ahol megsértik az egyéni érdeket, ott a közösség érdeke is csorbát szenved. Nem kerestek ők sem, nem származott haszna a népgazdaságnak sem. Erkölcsi és anyagi kár viszont annál több. Sokszor hiába a fegyelmi, a „lelki prédikáció”, és felelősségre vonás. Ha az emberek nem látják be önszántukból a hibákat, nem gondolkoznak el saját cselekedeteiken, akkor bizony keveset ér. Egyáltalán nem mellékes a munkásokat közvetlenül irányító vezetők magatartása, fegyelme sem. Sőt. talán a legfontosabb tényező. Lehet a vállalat vezetése szigorú fegyelmet és rendet követelő, ha a munkát közvetlenül irányítók között akadnak elnézök, a fegyelem megsértőivel szemben közömbösek, vagy olyanok, akik maguk is rendbontók. Vajon várható volt-e M. J. kőműves művezető munkahelyén fegyelem, amikor maga rendszeresen ittas állapotban jelent meg emberei előtt? Nem gondoskodott a munkásokról az anyagellátásról, mulasztásainak következménye több ezer forintos kár a népgazdaságnak. „Külön“ munkarend ötvennyolc fegyelmi ügyet tárgyaltak eddig. Legtöbbjét azért, mert ft fegyelemsértő sajátos, „külön” munkarendet akart magának felállítani. Pedig nem lehet más, mint amit a közösség kíván, amit ft munkásállam alkotott. Farkas Ráírná« Jurmics I-ászló Szoták Mihály a böknnyi Kossuth Tszcs elnöke és Mészáros Jószef a gazdaság kertésze a gyümölcsösben ellenőriznek. Kétszázan az iskolapadból a katedrára Hétfőn tettek esküt az új pedagógusok Fegyelmi ügyek tapasztalatai az építő és szerelő vállalatnál
