Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
H. Barta Lajos: HÁROM ÉRKEZÉS Ezer szem ananászeper A vonat éjfélkor befutott az állomásra. Fél óra múlva a harmincéves férfi ballonkabátban — kezében orvosi táska és bőrönd — megállt egy barna házkapu előtt. Recsegve nyílt a kapu. A küszöbön fiatal nő állt. A hangja közvetlen volt és vidám: — Jó estét.. j Hazaért végre? Régen láttam! — Aludni akartak a betegeim ... hazaküldtek. A fiatal nő a férfira mosolygott és benyomta a kaput Megállt előtte. Halkan, alig hallhatóan mondja: — Szervusz. — Szervusz — szólt a férfi is, és lassan, szerelmesen csókolva, magához ölelte a nót A fiatal nő csók közben kirántotta a férfi kezéből a papírpénzt és nevetve szaladt az udvar felé. A férfi az udvar közepén érte el. Karjába kapta és csókolta, csókolta ... A nő meg csak nevetett, nevetett: — Bolond! te bolond! felébred a ház... Négy emelet sötétség és az ég nézett vissza rájuk — messziről. A házmester-lakás kisebbik szobájába alig szűrődött világosság az utca felől. Két gyerek aludt — két heve- rőn. A nagyobbik szobában falilámpa adott világosságot. A fiatal nő — az orvos felesége — a rekamiéra igazította a takarót. A férfi az asszony mellé lépett, magához emelte, orrát játékosan a felesége pisze orrához ütögette. — Nagyon boldog vagyok, édes. Az asszony szeme megcsillant ; fürkésző volt: — Mit tagadsz? — Titok! — Operáltál? — Vége — mondta az orvos. Aztán nem birta tovább: — Kineveztek. Átkapta az asszonyt — pörgette, pörgette, mint a szél... Lihegve megáUt. Az asszony nézte férje boldogságát, halkan szólt: — Akkor itt hagyjuk a házmesterséget ? Hirtelen csengő berregett, követelőn. Az asszony a férfira »ézett: — Azt hiszem, a részeg Kon«... Beengedem. ve regnek aa ágy« előtt, szólnak hozzá, kérdezik, a mellére ülnek és szorítják, nyomják kegyetlenül. Halántéka kivizesedik, a szíve szúr, szinte fullad. Mintha valami belülről markoláíz- ná. Most egy kicsit engedett az a valami. Lehunyja a szemét. Fordulni akar, de valami a szívébe nyilai. Mondta az ápolónő, hogy ne mozogjon. Most mintha megint az jönne elő, ami a múltkor. Akkor szaladt az orvos és injekciót adott. Nyöszörög. Lélegzetvételnél érzi, hogy valami kúszik a torka felé. A szomszédja odafigyel. Lassan feltápászkodik és néz rá riadt arccal. — Rosszul van, Anna? —> kérdezi ijedten. Kárász Anna nem felel. Fekszik, kicsit félre fordulva, lehunyt szemmel, sárga arccal. A többiek Is odanéznek. Valaki azt mondja, csengetni kell. Az orvos jön sietve. Egyenesen Kárász Anna ágyához lép. Mögötte az ápolónő riadtan. Az asztalon lévő bádogtálcából csipesszel kiválaszt egy tüt. Visít a reszelő, aztán pattan az üveg. Az orvos oda sem néz. csak a kezét nyújtja hátra. Gyorsan felróni*« a paplant. Néhány percig még figyeli A férfi nem engedte el az asszonyt, húzta magához: — Hadd várjon ... Az asszony a férfihoz, a nyitott kabát alá bújt. És a csengő hiába berregett ■úr A gyárban hatalmas lemeztábla dongott. Vaskalapács zuhogott rá. Visszhangzott a szerelő- csarnok. Az orvos ballonkabátban a csarnok ajtajában állt. Tekintete végigfutott az embereken és a tárgyakon. Elindult egy idős ember felé. Megállt mögötte, hangját torzítva, dörmögve szólt: — Megjött a vándormadár, jóreggelt! Az idős ember zavartan hátra kapta a fejét: — Sándor!... — Jó reggelt, apám. Az öreg csak nézte: — Hát, megjöttél? — Meg. — Ez nem klinika, mi? A kazán tetejéről nyakigláb ember kiabált: — Idegen a műhelyben! és már ugrott is lefelé. A darus nem szaladhat — csak integetett: — Höhö... professzor, régen láttalak! Az orvos köré jött az egész műhely. Kezét szorították, ölelték. — Az egész műhely nevében köszöntöm birodalmunkban — szónokolt az egyik, és régi szokás szerint üdvözlöm önt... essen beléd a ménkű, ha nem tartasz velünk! Nevetett az orvos, nyitott szájjal. Aztán az embercsoport szélén egy vékony arcú öreg mellé lépett, magához kapta és ennyit mondott: — Megjöttem: A vékony arcú öreg zavartan topogott, viccet erőltetett: — Tudod-e még egyengetni a vasat, ahogy tanítottam? Vagy már csak az injekcióstűket egyengeted? Az orvos körülnézett, mellette a satupadon kalapács hevert, az apjára kacsintott, felemelte a kalapácsot, aztán a földről egy görbült vaslemezt, és egyengetni kezdte. Zuhogott a kalapács. Ütötte a vasat. Az emberek összenéztek. Zuhogott a kalapács ... Aztán megállt Az orvos felfogta a lemezt és odanyújtotta a vékony arcú öreg elé aki valamikor a mestere volt. Az öreg az orvosra nézett, aztán a vaslemezre. ForgatKérász Annát, aztán a® ápolónő felé fordul. — Szóljon majd kérem néhány perc múlva. A műtőben vagyok. Kimegy. Lassan, elgondolkodva lépked. Az ápolónő az ágy végéhez áfl és néz mereven. Aztán a kórlapjára tekint, olvasgatja adatait, inkább csak időtöltésből. Tudja kívülről is, melyik rovatban mi szerepel. Az andaxinok, a nyugtatok, a görcsoldó injekciók áuagjait nézegeti. Vizsgálja saját feljegyzéseit. Kárász Anna megmozdul. Felcsillan a szeme az ápolónőnek. Aztán mintha .nagyon messziről hangot hallana: — Még... nem... jött? njröszörgi Kárász Anna. — Még nem, nem jött, de jön, beszéltem vele telefonon — hazudja, — és azt mondja okvetlen jön. Jön, Anna. biztosan jön. Maga is érzi, hogy szavai üresen meggyőződés nélkül kopognak a csöndes kórteremben. — Jön... jön... — pihegi Kárász Anna és szája szögletében megjelenik valami kifejezhetetlen gyenge bánat, lemondás. Aztán kifelé fordul az ágyon. Az ápolónő odaérik. Figyelmezteti: — Jaj, csak ne mozduljon, az istenért, Anna, ne! Milyen kedvesen mondja: Anna. ta a lemezt, a fény felé tartotta ... Jobbról nézte ... balról nézte... és csak eny- nyit szólt: — Hát ezzel megvagyunk. Az orvos ballonkabátja olajfQltos. ár A klinikán fehér volt a tisztaság. A tizenkettes szobában fiatal nővér dolgozott. A bejárati ajtó nyikorgására felkapta a tekintetét. Az orvos jött az ajtó felől előre: — Jó napot. A nővér kicsit meghajolt: — Jó napot. Láttam, hogy már megjött. Mire beértem itt volt a táskája. Az orvos kezet nyújtott. — Mikó ... A nővér nézte az orvosi: — Tudom, ismerem. — Engem? — Igen. Sokat beszéltek magáról. Az orvos tekintete a rendelőben körbejárt: Mit beszélnek? ... A nővér halkán, egyszerűen mondta: — Hát sok mindent. — Kicsit hallgatott, — Nem ilyennek képzeltem ... Azt hittem, hogy szőke. — Miért! — Jgsacsiság. A tiszta nekem fehér... és a szőke majdnem fehér. Az orvos nem felelt a szavakon gondolkodott. A nővér az orvos ballonkabátját nézte: — Olajos... — mondta — kitisztítom... — és el is indult. Az orvos ránézett, mosolygott: — Köszönöm, majd magam. Levette a kabátot, benzinesüveggel a vízcsaphoz lépett A nővér a háta mögött állt: — Kérdeznék valamit. — Kérdezzen, kürem — mondta az orvos, de nem fordult meg. — Igaz, hogy a felesége házmester volt, amíg maga tanult? — Igaz — mondta az orvos. — Még most is az. És kötődét rendezett a lakásban. — Ez azért szép. Válasz nem jött: az orvos tisztítja az olajfoltokat. A ballonkábáton az olajfoltnak ismerős szaga van. Ilyen szaga volt az apja keze simogatásának, amikor az orvos még gyerek volt. Arcához húzta a kabá-. tot. Az olajszagon átüt a karból. Kárász Anna kinyitja a szemét, de fáradt, nagyon fáradt. Homályosan látja az ápolónőt. Szakasztott olyan a haja, mint a Borisnak. Az ápolónő leül az ágya szélére és megfogja a kezet. Érzi, hogy hideg. Megijed, de nem ugrik el tőle. Kárász Anna most lehunyja a szemét. Valamit tenni kellene — villan át az ápolónő agyán. Már jócskán elmúlt a néhány perc, amit az orvos mondott. De most hagyja itt? Csak legalább jönne a lány, Évike, talán az megnyugtatná. Kellett volna beszélni vele legutóbb, amikor itt volt. De azt Sem tudja, hol lakik? Néhány szót val- tóttak csak a folyosón, amikor a lejáratig kísérte. Kárász Anna, mintha csak megérezte volna, hogy az ápolónő most vele foglalkozik. Nyújtja a másik kezét is, mintha azt mondaná a tekintete: ezt is fogd meg, ezt ts simogasd meg, te kedves nővérke. Az ápolónő megfogja a másik kezét is. Kárász Anna rajtafelejti fátyolos szemét és szinte súgja: — Szeretnék, vala...mit... ad... ni. — Nekem? —Ezt, itt, na...gyon...ké... rém... —■ lehanyatlik a feje. Kárász Anna a markában szorongatja az irkalapot. Magyarországon az idén, 1932—33 telén, hozzávetőlegesen, egymillió a munka- nélküliek száma. Életük pokol és a javulás minden reménye nélkül tengődnek. Arra a boldog emberre, akinek munkája van, irigykedve néznek. Az ilyen szerencsés azonban mindig kevesebb lesz. A gazdasági válság mindinkább növeli a munkanélküliek tartalékhadseregét és ez a hatalmas tömeg — családtagokkal együtt kétmilliónyi lélek, az ország összlakosságának körülbelül 22 %-a - a munkabérek alakulását természetesen súlyosan befolyásolja. Ilyen körülmények között nem érdektelen, ha a „szerencsés’" magyarországi dolgozó fazekába nézünk. Hogy mit eszik, illetve, mit ehet a magyar földmunkás, a magyar ipari munkás és a magyar tisztviselő. Másra, mint élelemre, lakásra nem is igen gondolhat a dolgozó ember. No igen — mindegyiküknek van még felesége is. Ez nem fényűzés. Mert a feleség révén „háztartást” vezethet. Így olcsóbb az élet. « A földmunkás Napszámja átlag egy pengő ötven fillér. A heti kereset (hat napos a hét) kilenc pengő. De a hét hatodik napján is élni akar .. Tehát napszámjából egy napra egy pengő huszonnyolc fillért költhet. Családos ember, gyereke nincs — ha nincs. Ez t. i. a jobbik “set. Általában optimista ez az írás végig, mert például a földmunkások 90 %-a ma, Magyarországon, munkanélküli, és mégis kereső napszámosról van szó .. Lakása egy hónapra egy mázsa búza ára. Ma, a búza ára Magyarországon, ha valaki megveszi: hat-nyolc pengő. Falun. Egy napra tehát huszonnyolc fillér a lakbér. Férj és feleség reggelije negyed liter tej (tíz fillér) és fél kiló kenyér (tizennégy fillér), összesen huszonnégy fillér. Reggel héttől este hétig van munkában a kereső. Uradalomban. Oda egy, vissza megint egy óra gyaloglás. Elfoglaltsága tehát napi tizennégy óra. Este nyolckor megeszi az estebédet: fél kiló liszt (tizenhat fillér), öt dekagramm szalonna (tíz fillér). Fél kilogramm kenyér is (tizennégy fillér) kell az ételhez, amelynek Apró levélformára van ösz- szehajtogatva. Az ápolónő a kezébe veszi. Érzi finom ujjaival, hogy átüt rajta a nehéz kezű írás. — Ha le...ne... szí... vés Éviké...nek. Kicsúszik keze az ápolónő kezéből. Az ápolónő felugrik. A papírt köténye zsebébe dugja és szalad kifelé az ajtón. Az orvossal tér vissza. Az keresztbe teszi mellén a két fonnyadt kezét. Évike, öt óra előtt öt perccel érkezett. Megállt az üres ágy előtt és sírt. Az ápolónő ■ karolt bele. — Ezt küldi magának. Ballagtak kifelé a kórteremből. Évike kibontja a papírlapot. Nagy ákom-bákom betűkkel csak ennyi állt a lapon: KÁR ASZ ANNA. Az S betű fordítva volt a két N egymásnak dőlt. — Egy hónapja az volt a kívánsága, hogy meg akar tanulni írni — szólt Évike szipogva. — Csak eddig jutottunk. Az ápolónő karonfogva kísérte le a kijáratig. Aztán visszament a kórterembe, elvette az ágyról a kórlapot, amelyre az utolsó orvosságadagot már nem kellett feljegyezni. tésztaleves a neve. Másra nem telik. Tojás is kéne bele. Arra se telik. A főzéshez legalább öt kilogramm fa kell. Ez falun „csak” húsz fillér. Tehát: az estebéd hatvan fillér. Marad még az egész napra tizenhat fillér, a kétszeri „tápláló” étkezés után. A maradék gyufára, szappanra, petróleumra kell. Adófizetésre nem is gondolhat, bármennyire is szorítja a végrehajtó. Dohányra nem telik. Ruha, vagy csizmajavításra se. Semmi másra. Ha kéthetenként egyszer borotválkozásra vetemedne a férfi (húsz fillér), súlyosan megbillen a háztartási költségvetés egyensúlya. Ipari szakmunkás Városban, órabére: negyven fillér. Heti keresete tizenkilenc pengő húsz fillér. Jut tehát egy napra két pengő hetvennégy fillér. Lakásért átlag egy pengőt fizet egy napra. Egészen kivételesen szerencsés a helyzete annak, aki nősúléskor szoba, konyhabútort kapott a feleségével. így a háztartás lehetősége biztosítva van. Tehát: reggelire jut kettőjüknek fél liter tej (tizenhat fillér) és fél kilogramm kenyér (tizennégy fillér), ösz- szesen harminc fillér. A reggelizés ideje: reggel hat óra. Gyalogol a gyárba egy órát. Héttől délután négyig dolgozik. Fél óra az ebédszünet. Ez alatt megmelegíti a magával hozott ebédet. Hajnalban főzte meg számára az ételt az asszony. Krumplis tészta Kettőjüknek fél kilogramm liszt (tizenöt fillér), egy tojás (tíz fillér), öt deka zsír (tíz fillér) az ebéd ára krumplival és kenyérrel együtt harminchat fillér. Négykor kijön a férfi a gyárból, hazagyalogol ez újra egy óra. Vacsora krumplileves. Egy kilogramm krumpli, ebből az ebédtésztára is jutott (tizenhat fillér), öt deka zsír (tíz fillér), összesen huszonhat fillér. Tüzelésre legalább hat kiló fa kell. Ára harminchat fillér. A villanyára naponta legalább tíz fillér. Só, szappan, gyufa, ecet naponta átlag tíz fillér. A reggeli kenyéren kívül még fél kilóra van szükség. Tizennégy fillér az ára. Csszes napi kiadásuk kétszázhatvanhárom fillér. Marad a napi kiadásokon felül tizenegy fillér. Ebből kell adót fizetni. Azután... borotválkozni, néha újságot venni, néha moziba is menni, fehérneműt pótolni, villamoson utazni. Kell. Kéne. A tisztviselő A tisztviselő: úr. Főnöke megkívánja, hogy úriasan öltözködjék. A tisztviselő úr már tíz éve van állásban ... A múlt pvben még kétszázhúsz pengő volt a fizetése. Üjévi ajándékként az Idén leszállították ezt az óriási jövedelmet. Tehát: nem a munkát. Mert az több lett. Hiszen létszám- apasztás is volt. Tehát: redukálták a fizetését — még jó, hogy csak százötven pengőre. Felesége: van. Felesége végignyargalászta a várost és kihalászott az albérleti szobákból egyet, amely konyhahasználattal együtt csak negyvennyolc pengőnyi bérbe kerül havonta. Ez napi: egy hatvan. ők is reggeliznek. Fél liter tejet (tizenhat fillér) és harminc deka kenyeret (kilenc fillér). Reggel hétkor indul el a magántisztviselő az irodába. Az út — ugyan negyven perc csupán, de a tisztviselő húsz percig az újságkiadó előtt áll és elolvassa a kiakasztott ingyen példányokat. Déli egy órától háromig tart az ebédszünet. Ilyenkor harminc perc alatt ér haza. Félóráig ebédel. Aztán nyargal vissza az irodába. Űjra elolvassa a kiakasztott déli újságot. Az ebéd huszonöt deka hús (ötven fillér), főzeléK (harminc fillér), tíz deka zsír (húsz fillér), huszonöt deka kenyér (nyolc tiller). Evett a tisztviselőpar ebédre levest, húst és főzeléket. Vacsorára paprikás krumpli: negyenöt deka krumpli (tizenöt fillér), ehhez kell még öt deka zsír (tíz fillér) és húsz deka kenyér (hat fillér). A napi gáz- és villany számi a (tizenöt fillér). Ecet, cukor, gyula, só, napi húsz fillér. Mosás húsz és fűtés napi negyven fillér. Ez volna napi négy pengő negyvenöt fillér. Ez a hónap harminc- napos. Mert ha nem, aKkor baj van ... Szóval marad harminc napos hónapban napi ötvenkilenc fillér. Ebből kell nadrágot vasalni, fürödni, botorválkozni, Kalapot tisztítatni, cipőkrémet venni... De villamosra ülni nem szabad. Moziba sem mehet. Könyvet, legfeljebb kölcsön vehet. Színház, mozi? Egyszer egy hónapban. De utána négy napig hústalan és zsírtalan az ebéd. Este tíz után nem szabad kimaradni, mert a házmesternek ezért tíz fillér járna. A múltkor szélvihar volt. Betört egy ablakot. Három pengő. Tisztviselő úr és neje majdnem öngyilkosok lettek. De ők még urak! Űri módon élnek. Kifelé! Nehogy meglássa a kolléga, hogy ő is proletár. Nehogy a főnök meglássa, hogy minden tisztviselő proletár és nyomorgó rabszolga. Bár a főnök úr úgyis tudja. Sőt — éppen, mert tudja és mert egyetlen meghirdetett könyvelői állásra, nyolcvan pengős havi fizetéssel, száz Könyvelő ostromolja meg reggel a főnök úr irodáját — a főnök urak, átlag három hónaponként bérleszállítást hajtanak végre. Szóval: a földmunkás, az ipari munkás, a tisztviselő dolgozik — és ha dolgozik, akkor úgy, ahogy „él” is jövedelméből. Némelyikük nem is olyan fényesen, mint ahogyan itt vázoltam. Mert nem minden ipari munkás kap negyven fillér órabért. Dolgoznak harminc fillérért is. Segédmunkások húsz, sőt, tizenhat fillérért is boldogan állnának munkába. Textilgyárakban tizenöt fillér is szép órabér — lányoknak, asszonyoknak... Tízezer napszám Balmazújváros földesura, Semsey gróf estélyt adott. Százan voltak a kastélyban a meghívottak. A vendéglátó ananászeperrel is kedveskedett a társaságnak. Tíz szem ököl nagyságú eper volt mindenki tányérján. A decemberben ritka? gyümölcsöt repülőgép hozta Nizzából. Darabja, üzemi költséggel együtt, tíz pengő. A vendégek desszertje, tehát tízezer* pengőbe került. ,. A Semsey-biriokon egy pengő a napszám. Az eper, az ananászeper, tízezer pengő, tízezer napszám. Gergely Sándor
