Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

H. Barta Lajos: HÁROM ÉRKEZÉS Ezer szem ananászeper A vonat éjfélkor be­futott az állomás­ra. Fél óra múlva a harmincéves férfi ballonkabátban — kezében orvosi táska és bő­rönd — megállt egy barna házkapu előtt. Recsegve nyílt a kapu. A küszöbön fiatal nő állt. A hangja közvetlen volt és vidám: — Jó estét.. j Hazaért végre? Régen láttam! — Aludni akartak a be­tegeim ... hazaküldtek. A fiatal nő a férfira mo­solygott és benyomta a ka­put Megállt előtte. Halkan, alig hallhatóan mondja: — Szervusz. — Szervusz — szólt a fér­fi is, és lassan, szerelmesen csókolva, magához ölelte a nót A fiatal nő csók közben kirántotta a férfi kezéből a papírpénzt és nevetve szaladt az udvar felé. A férfi az udvar közepén érte el. Karjába kapta és csókolta, csókolta ... A nő meg csak nevetett, nevetett: — Bolond! te bolond! fel­ébred a ház... Négy emelet sötétség és az ég nézett vissza rájuk — messziről. A házmester-lakás kiseb­bik szobájába alig szűrődött világosság az utca felől. Két gyerek aludt — két heve- rőn. A nagyobbik szobában fa­lilámpa adott világosságot. A fiatal nő — az orvos fe­lesége — a rekamiéra igazí­totta a takarót. A férfi az asszony mellé lépett, magához emelte, or­rát játékosan a felesége pi­sze orrához ütögette. — Nagyon boldog vagyok, édes. Az asszony szeme meg­csillant ; fürkésző volt: — Mit tagadsz? — Titok! — Operáltál? — Vége — mondta az or­vos. Aztán nem birta to­vább: — Kineveztek. Átkapta az asszonyt — pörgette, pörgette, mint a szél... Lihegve megáUt. Az asszony nézte férje boldogságát, halkan szólt: — Akkor itt hagyjuk a házmesterséget ? Hirtelen csengő berregett, követelőn. Az asszony a férfira »é­zett: — Azt hiszem, a részeg Kon«... Beengedem. ve regnek aa ágy« előtt, szólnak hozzá, kérdezik, a mellére ülnek és szorítják, nyomják kegyetlenül. Ha­lántéka kivizesedik, a szíve szúr, szinte fullad. Mintha valami belülről markoláíz- ná. Most egy kicsit enge­dett az a valami. Lehunyja a szemét. Fordulni akar, de valami a szívébe nyilai. Mondta az ápolónő, hogy ne mozogjon. Most mintha megint az jön­ne elő, ami a múltkor. Ak­kor szaladt az orvos és in­jekciót adott. Nyöszörög. Lé­legzetvételnél érzi, hogy va­lami kúszik a torka felé. A szomszédja odafigyel. Lassan feltápászkodik és néz rá riadt arccal. — Rosszul van, Anna? —> kérdezi ijedten. Kárász Anna nem felel. Fekszik, kicsit félre fordul­va, lehunyt szemmel, sárga arccal. A többiek Is odanéznek. Valaki azt mondja, csenget­ni kell. Az orvos jön sietve. Egye­nesen Kárász Anna ágyá­hoz lép. Mögötte az ápolónő riadtan. Az asztalon lévő bádog­tálcából csipesszel kiválaszt egy tüt. Visít a reszelő, aztán pat­tan az üveg. Az orvos oda sem néz. csak a kezét nyújtja hátra. Gyorsan fel­róni*« a paplant. Néhány percig még figyeli A férfi nem engedte el az asszonyt, húzta magához: — Hadd várjon ... Az asszony a férfihoz, a nyitott kabát alá bújt. És a csengő hiába berre­gett ■úr A gyárban hatalmas le­meztábla dongott. Vaskala­pács zuhogott rá. Visszhangzott a szerelő- csarnok. Az orvos ballonkabátban a csarnok ajtajában állt. Te­kintete végigfutott az embe­reken és a tárgyakon. Elin­dult egy idős ember felé. Megállt mögötte, hangját torzítva, dörmögve szólt: — Megjött a vándorma­dár, jóreggelt! Az idős ember zavartan hátra kapta a fejét: — Sándor!... — Jó reggelt, apám. Az öreg csak nézte: — Hát, megjöttél? — Meg. — Ez nem klinika, mi? A kazán tetejéről nyakig­láb ember kiabált: — Idegen a műhelyben! és már ugrott is lefelé. A darus nem szaladhat — csak integetett: — Höhö... professzor, régen láttalak! Az orvos köré jött az egész műhely. Kezét szorí­tották, ölelték. — Az egész műhely nevé­ben köszöntöm birodal­munkban — szónokolt az egyik, és régi szokás szerint üdvözlöm önt... essen be­léd a ménkű, ha nem tar­tasz velünk! Nevetett az orvos, nyitott szájjal. Aztán az embercso­port szélén egy vékony arcú öreg mellé lépett, magához kapta és ennyit mondott: — Megjöttem: A vékony arcú öreg zavar­tan topogott, viccet erőlte­tett: — Tudod-e még egyen­getni a vasat, ahogy taní­tottam? Vagy már csak az injekcióstűket egyengeted? Az orvos körülnézett, mellette a satupadon kala­pács hevert, az apjára ka­csintott, felemelte a kalapá­csot, aztán a földről egy görbült vaslemezt, és egyen­getni kezdte. Zuhogott a kalapács. Ütötte a vasat. Az emberek összenéztek. Zuhogott a kalapács ... Az­tán megállt Az orvos fel­fogta a lemezt és odanyúj­totta a vékony arcú öreg elé aki valamikor a mestere volt. Az öreg az orvosra nézett, aztán a vaslemezre. Forgat­Kérász Annát, aztán a® ápo­lónő felé fordul. — Szóljon majd kérem néhány perc múlva. A mű­tőben vagyok. Kimegy. Lassan, elgondol­kodva lépked. Az ápolónő az ágy végé­hez áfl és néz mereven. Az­tán a kórlapjára tekint, olvasgatja adatait, inkább csak időtöltésből. Tudja kí­vülről is, melyik rovatban mi szerepel. Az andaxinok, a nyugtatok, a görcsoldó in­jekciók áuagjait nézegeti. Vizsgálja saját feljegyzéseit. Kárász Anna megmozdul. Felcsillan a szeme az ápo­lónőnek. Aztán mintha .na­gyon messziről hangot hal­lana: — Még... nem... jött? njröszörgi Kárász Anna. — Még nem, nem jött, de jön, beszéltem vele telefo­non — hazudja, — és azt mondja okvetlen jön. Jön, Anna. biztosan jön. Maga is érzi, hogy szavai üresen meggyőződés nélkül kopognak a csöndes kórte­remben. — Jön... jön... — pihegi Kárász Anna és szája szög­letében megjelenik valami kifejezhetetlen gyenge bá­nat, lemondás. Aztán kifelé fordul az ágyon. Az ápolónő odaérik. Figyelmezteti: — Jaj, csak ne mozduljon, az istenért, Anna, ne! Milyen kedvesen mondja: Anna. ta a lemezt, a fény felé tar­totta ... Jobbról nézte ... balról nézte... és csak eny- nyit szólt: — Hát ezzel megvagyunk. Az orvos ballonkabátja olajfQltos. ár A klinikán fehér volt a tisztaság. A tizenkettes szobában fiatal nővér dolgozott. A bejárati ajtó nyikorgá­sára felkapta a tekintetét. Az orvos jött az ajtó fe­lől előre: — Jó napot. A nővér kicsit meghajolt: — Jó napot. Láttam, hogy már megjött. Mire beértem itt volt a táskája. Az orvos kezet nyújtott. — Mikó ... A nővér nézte az orvosi: — Tudom, ismerem. — Engem? — Igen. Sokat beszéltek magáról. Az orvos tekintete a ren­delőben körbejárt: Mit beszélnek? ... A nővér halkán, egysze­rűen mondta: — Hát sok mindent. — Kicsit hallgatott, — Nem ilyennek képzeltem ... Azt hittem, hogy szőke. — Miért! — Jgsacsiság. A tiszta ne­kem fehér... és a szőke majdnem fehér. Az orvos nem felelt a sza­vakon gondolkodott. A nővér az orvos ballon­kabátját nézte: — Olajos... — mondta — kitisztítom... — és el is indult. Az orvos ránézett, mosoly­gott: — Köszönöm, majd ma­gam. Levette a kabátot, benzi­nesüveggel a vízcsaphoz lépett A nővér a háta mögött állt: — Kérdeznék valamit. — Kérdezzen, kürem — mondta az orvos, de nem fordult meg. — Igaz, hogy a felesége házmester volt, amíg maga tanult? — Igaz — mondta az or­vos. — Még most is az. És kötődét rendezett a lakás­ban. — Ez azért szép. Válasz nem jött: az or­vos tisztítja az olajfoltokat. A ballonkábáton az olajfolt­nak ismerős szaga van. Ilyen szaga volt az apja ke­ze simogatásának, amikor az orvos még gyerek volt. Arcához húzta a kabá-. tot. Az olajszagon átüt a karból. Kárász Anna kinyitja a szemét, de fáradt, nagyon fáradt. Homályosan látja az ápolónőt. Szakasztott olyan a haja, mint a Borisnak. Az ápolónő leül az ágya szélére és megfogja a kezet. Érzi, hogy hideg. Megijed, de nem ugrik el tőle. Ká­rász Anna most lehunyja a szemét. Valamit tenni kelle­ne — villan át az ápolónő agyán. Már jócskán elmúlt a néhány perc, amit az or­vos mondott. De most hagy­ja itt? Csak legalább jönne a lány, Évike, talán az meg­nyugtatná. Kellett volna be­szélni vele legutóbb, amikor itt volt. De azt Sem tudja, hol lakik? Néhány szót val- tóttak csak a folyosón, ami­kor a lejáratig kísérte. Kárász Anna, mintha csak megérezte volna, hogy az ápolónő most vele foglalko­zik. Nyújtja a másik kezét is, mintha azt mondaná a tekintete: ezt is fogd meg, ezt ts simogasd meg, te kedves nővérke. Az ápolónő megfogja a másik kezét is. Kárász An­na rajtafelejti fátyolos sze­mét és szinte súgja: — Szeretnék, vala...mit... ad... ni. — Nekem? —Ezt, itt, na...gyon...ké... rém... —■ lehanyatlik a feje. Kárász Anna a markában szorongatja az irkalapot. Magyarországon az idén, 1932—33 telén, hozzávetőle­gesen, egymillió a munka- nélküliek száma. Életük po­kol és a javulás minden re­ménye nélkül tengődnek. Arra a boldog emberre, aki­nek munkája van, irigyked­ve néznek. Az ilyen sze­rencsés azonban mindig kevesebb lesz. A gazdasági válság mindinkább növeli a munkanélküliek tartalék­hadseregét és ez a hatal­mas tömeg — családtagok­kal együtt kétmilliónyi lé­lek, az ország összlakossá­gának körülbelül 22 %-a - a munkabérek alakulását természetesen súlyosan be­folyásolja. Ilyen körülmé­nyek között nem érdekte­len, ha a „szerencsés’" ma­gyarországi dolgozó fazeká­ba nézünk. Hogy mit eszik, illetve, mit ehet a ma­gyar földmunkás, a ma­gyar ipari munkás és a magyar tisztviselő. Másra, mint élelemre, lakásra nem is igen gondolhat a dolgo­zó ember. No igen — mindegyiküknek van még felesége is. Ez nem fény­űzés. Mert a feleség révén „háztartást” vezethet. Így olcsóbb az élet. « A földmunkás Napszámja átlag egy pen­gő ötven fillér. A heti ke­reset (hat napos a hét) ki­lenc pengő. De a hét hatodik napján is élni akar .. Te­hát napszámjából egy nap­ra egy pengő huszonnyolc fillért költhet. Családos ember, gyereke nincs — ha nincs. Ez t. i. a jobbik “set. Általában optimista ez az írás végig, mert például a földmunkások 90 %-a ma, Magyarországon, munkanél­küli, és mégis kereső nap­számosról van szó .. La­kása egy hónapra egy má­zsa búza ára. Ma, a búza ára Magyarországon, ha va­laki megveszi: hat-nyolc pengő. Falun. Egy napra te­hát huszonnyolc fillér a lakbér. Férj és feleség reg­gelije negyed liter tej (tíz fillér) és fél kiló kenyér (ti­zennégy fillér), összesen hu­szonnégy fillér. Reggel hét­től este hétig van munká­ban a kereső. Uradalom­ban. Oda egy, vissza me­gint egy óra gyaloglás. El­foglaltsága tehát napi ti­zennégy óra. Este nyolckor megeszi az estebédet: fél kiló liszt (tizenhat fillér), öt dekagramm szalonna (tíz fillér). Fél kilogramm ke­nyér is (tizennégy fillér) kell az ételhez, amelynek Apró levélformára van ösz- szehajtogatva. Az ápolónő a kezébe veszi. Érzi finom ujjaival, hogy át­üt rajta a nehéz kezű írás. — Ha le...ne... szí... vés Éviké...nek. Kicsúszik keze az ápolónő kezéből. Az ápolónő felugrik. A papírt köténye zsebébe dug­ja és szalad kifelé az ajtón. Az orvossal tér vissza. Az keresztbe teszi mellén a két fonnyadt kezét. Évike, öt óra előtt öt perc­cel érkezett. Megállt az üres ágy előtt és sírt. Az ápolónő ■ karolt bele. — Ezt küldi magának. Ballagtak kifelé a kórte­remből. Évike kibontja a papírla­pot. Nagy ákom-bákom be­tűkkel csak ennyi állt a lapon: KÁR ASZ ANNA. Az S betű fordítva volt a két N egymásnak dőlt. — Egy hónapja az volt a kívánsága, hogy meg akar tanulni írni — szólt Évike szipogva. — Csak eddig ju­tottunk. Az ápolónő karonfogva kí­sérte le a kijáratig. Aztán visszament a kór­terembe, elvette az ágyról a kórlapot, amelyre az utolsó orvosságadagot már nem kellett feljegyezni. tésztaleves a neve. Másra nem telik. Tojás is kéne bele. Arra se telik. A fő­zéshez legalább öt kilo­gramm fa kell. Ez falun „csak” húsz fillér. Tehát: az estebéd hatvan fillér. Marad még az egész napra tizenhat fillér, a kétszeri „tápláló” étkezés után. A maradék gyufára, szappan­ra, petróleumra kell. Adó­fizetésre nem is gondolhat, bármennyire is szorítja a végrehajtó. Dohányra nem telik. Ruha, vagy csizma­javításra se. Semmi másra. Ha kéthetenként egyszer borotválkozásra vetemedne a férfi (húsz fillér), súlyo­san megbillen a háztartási költségvetés egyensúlya. Ipari szakmunkás Városban, órabére: negy­ven fillér. Heti keresete tizenkilenc pengő húsz fil­lér. Jut tehát egy napra két pengő hetvennégy fil­lér. Lakásért átlag egy pengőt fizet egy napra. Egészen kivételesen sze­rencsés a helyzete annak, aki nősúléskor szoba, kony­habútort kapott a felesé­gével. így a háztartás lehe­tősége biztosítva van. Te­hát: reggelire jut kettőjük­nek fél liter tej (tizenhat fillér) és fél kilogramm ke­nyér (tizennégy fillér), ösz- szesen harminc fillér. A reggelizés ideje: reggel hat óra. Gyalogol a gyár­ba egy órát. Héttől dél­után négyig dolgozik. Fél óra az ebédszünet. Ez alatt megmelegíti a magával ho­zott ebédet. Hajnalban főz­te meg számára az ételt az asszony. Krumplis tészta Kettőjüknek fél kilogramm liszt (tizenöt fillér), egy to­jás (tíz fillér), öt deka zsír (tíz fillér) az ebéd ára krumplival és kenyérrel együtt harminchat fillér. Négykor kijön a férfi a gyárból, hazagyalogol ez új­ra egy óra. Vacsora krump­lileves. Egy kilogramm krumpli, ebből az ebéd­tésztára is jutott (tizenhat fillér), öt deka zsír (tíz fil­lér), összesen huszonhat fillér. Tüzelésre legalább hat kiló fa kell. Ára har­minchat fillér. A villany­ára naponta legalább tíz fillér. Só, szappan, gyufa, ecet naponta átlag tíz fil­lér. A reggeli kenyéren kí­vül még fél kilóra van szükség. Tizennégy fillér az ára. Csszes napi kiadásuk kétszázhatvanhárom fillér. Marad a napi kiadásokon felül tizenegy fillér. Ebből kell adót fizetni. Azután... borotválkozni, néha újsá­got venni, néha moziba is menni, fehérneműt pótolni, villamoson utazni. Kell. Kéne. A tisztviselő A tisztviselő: úr. Főnöke megkívánja, hogy úriasan öltözködjék. A tisztviselő úr már tíz éve van állás­ban ... A múlt pvben még kétszázhúsz pengő volt a fizetése. Üjévi ajándékként az Idén leszállították ezt az óriási jövedelmet. Tehát: nem a munkát. Mert az több lett. Hiszen létszám- apasztás is volt. Tehát: re­dukálták a fizetését — még jó, hogy csak százötven pengőre. Felesége: van. Fe­lesége végignyargalászta a várost és kihalászott az al­bérleti szobákból egyet, amely konyhahasználattal együtt csak negyvennyolc pengőnyi bérbe kerül ha­vonta. Ez napi: egy hat­van. ők is reggeliznek. Fél liter tejet (tizenhat fil­lér) és harminc deka ke­nyeret (kilenc fillér). Reg­gel hétkor indul el a ma­gántisztviselő az irodába. Az út — ugyan negyven perc csupán, de a tisztvi­selő húsz percig az újság­kiadó előtt áll és elolvas­sa a kiakasztott ingyen pél­dányokat. Déli egy órától háromig tart az ebédszünet. Ilyen­kor harminc perc alatt ér haza. Félóráig ebédel. Az­tán nyargal vissza az iro­dába. Űjra elolvassa a ki­akasztott déli újságot. Az ebéd huszonöt deka hús (ötven fillér), főzeléK (har­minc fillér), tíz deka zsír (húsz fillér), huszonöt de­ka kenyér (nyolc tiller). Evett a tisztviselőpar ebéd­re levest, húst és főzelé­ket. Vacsorára paprikás krumpli: negyenöt deka krumpli (tizenöt fillér), eh­hez kell még öt deka zsír (tíz fillér) és húsz deka ke­nyér (hat fillér). A napi gáz- és villany számi a (ti­zenöt fillér). Ecet, cukor, gyula, só, napi húsz fillér. Mosás húsz és fűtés napi negyven fillér. Ez volna napi négy pengő negyvenöt fillér. Ez a hónap harminc- napos. Mert ha nem, aKkor baj van ... Szóval marad harminc napos hónapban napi ötvenkilenc fillér. Eb­ből kell nadrágot vasalni, fürödni, botorválkozni, Ka­lapot tisztítatni, cipőkré­met venni... De villamosra ülni nem szabad. Moziba sem me­het. Könyvet, legfeljebb kölcsön vehet. Színház, mo­zi? Egyszer egy hónapban. De utána négy napig hús­talan és zsírtalan az ebéd. Este tíz után nem szabad kimaradni, mert a házmester­nek ezért tíz fillér járna. A múltkor szélvihar volt. Betört egy ablakot. Három pengő. Tisztviselő úr és neje majdnem öngyilko­sok lettek. De ők még urak! Űri módon élnek. Kifelé! Ne­hogy meglássa a kolléga, hogy ő is proletár. Nehogy a főnök meglássa, hogy minden tisztviselő proletár és nyomorgó rabszolga. Bár a főnök úr úgyis tudja. Sőt — éppen, mert tudja és mert egyetlen meghirdetett könyvelői ál­lásra, nyolcvan pengős ha­vi fizetéssel, száz Könyvelő ostromolja meg reggel a főnök úr irodáját — a fő­nök urak, átlag három hó­naponként bérleszállítást hajtanak végre. Szóval: a földmunkás, az ipari mun­kás, a tisztviselő dolgozik — és ha dolgozik, akkor úgy, ahogy „él” is jövedel­méből. Némelyikük nem is olyan fényesen, mint aho­gyan itt vázoltam. Mert nem minden ipari munkás kap negyven fillér órabért. Dolgoznak harminc fillér­ért is. Segédmunkások húsz, sőt, tizenhat fillérért is bol­dogan állnának munkába. Textilgyárakban tizenöt fil­lér is szép órabér — lá­nyoknak, asszonyoknak... Tízezer napszám Balmazújváros földesura, Semsey gróf estélyt adott. Százan voltak a kastélyban a meghívottak. A vendég­látó ananászeperrel is ked­veskedett a társaságnak. Tíz szem ököl nagyságú eper volt mindenki tányér­ján. A decemberben ritka? gyümölcsöt repülőgép hoz­ta Nizzából. Darabja, üzemi költséggel együtt, tíz pen­gő. A vendégek desszertje, tehát tízezer* pengőbe ke­rült. ,. A Semsey-biriokon egy pengő a napszám. Az eper, az ananászeper, tíz­ezer pengő, tízezer napszám. Gergely Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents