Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
Mit jelent az augusztusi ünnep? Irta: Mihály fi Ernő E z az egész mostam, 1965-ös esztendő örömteli emlékezés húsz évvel ezelőtt történt eseményekre, a magyar történelem legnagyobb fordulatára, népünk felszabadulására. Es emlékezés az azóta eltelt húsz esztendőre, amelyet egységben, egy állandó fejlődés lendületesen emelkedő vonalában látunk. A huszadik évforduló és a húsz esztendő eredményeinek jegyében ünnepeljük augusztus 20-át is, az alkotmány és az új kenyér ünnepét. Minden ünnepünk mérlegkészítés is egyben, minden évforduló kötelező felmérése a megtett útnak, az elért eredményeknek. Uj és újabb eredményeinket már nem a két világháború közötti és már nem a második világháború alatti helyzethez mérjük, nem a felszabadulás előtti adatokkal hasonlítjuk össze, hiszen ezeknek az időknek népünk életére jellemző számadatait már sokszorosan felülmúltuk. A közelmúlt évek eredményeihez érdemes csak mérnünk új sikereinket. Egy régi emléket máris érdemes éppen ezen a napon feleleveníteni. Bizonyosan vannak sokan e lap olvasói között is, akik még emlékeznek régi, úgynevezett aratóünnepélyekre, amikor a földbirtokos, a sok ezer holdak ura az aratási munkák befejeztével — amikor már magtárban volt a búzája, amelynek betakarításával alkalmazottai a világ legnehezebb, legfárasztóbb munkáját végezték el — megérkezett vidéki kastélyába és kegyesen megengedte, hogy béresei és napszámosai legjobb ruhájukat felvéve (amely lötyögött rajtuk, mert az aratás idején sok-sok kilót fogyott minden dolgozó ember) eléje járuljanak és a marokszedőlányok fonta művészi búzakoszorúval köszöntsék urukat, a földek, az élet, az életük urát. így volt ez a két évtizeddel ezelőtti időkben. Húsz év nagyszerű erőfeszítése új országot épített a rettenetes romokon. Az új ország, az új társadalom felépítésének eredményéi nemcsak különböző létesítmények ezreiben öltenek testet, nemcsak városok és falvak, az egész ország külső képe változott meg a történelmet alkotó nép kezének munkája nyomán, hanem közben megváltozott, átalakult az ember és az emberek közössége, a nemzet is. A nagybirtokok rabszolgáiból is a föld urai lettek. Az emberek és a nemzet megváltozásának, újjászületésének szilárd alapja a Magyar Népköztársaság alkotmánya, amelynek tizenhatodik születésnapját ünnepeljük ma. Születésekor keret volt ez az alkotmány, lehetőségeket biztosított, amelyeket azóta valóra váltottunk, a kereteket megtöltöttük. A megváltozott nemzet tagjaiban a jog, amelyet az alkotmány biztosít, felelősséggé mélyül. Sorra vehetjük azokat a pontokat, amelyeket népköz- társaságunk alkotmányának 8. fejezetében „Az állampolgárok jogai és kötelességei” cím alatt sorakoznak. A z egyik paragrafus a munkához való jogot állapítja meg és ez a jog azóta a munka jó elvégzésének felelősségévé is nőtt. Ugyanígy a következő paragrafus, a jog a pihenéshez és az üdüléshez, az erőinkkel való felelős, gondos gazdálkodássá mélyül. A művelődéshez való jog kötelességünkké is teszi a műveltség mind alaposabb megszerzését, gazdagítását, a tudományos munkához való jog magában foglalja azóta az ilyen munka szenvedélyes végzését, s a művészetek szabadságának joga tartalmazza a népért való művészet felelősségét és kötelességét. Biztosítja alkotmányunk a lelkiismereti szabadságot, a szólásszabadságot, a sajtószabadságot. Ez már magában foglalja az őszinte és teljes tájékoztatás népért, való felelősségét is. S ugyanígy jog és felelősség egyszerre a haza védelmének valamennyiünkre vonatkozó kötelezettsége. E változások során a magyar nép történelmében először vaJóeutt meg az igazi nemzeti egység. Ennek az egységnek éppen a legutóbbi hónapok során születtek ragyogó bizonyítékai. Gyönyörű példáit, bátran mondhatjuk, hogy messze világitó történelmi példáit láttuk a nemzeti összefogásnak a közelmúlt hetekben és hónapokban az árvízveszély elleni nagy küzdelemben. Százhúsz napon át fenyegette katasztrofális pusztítással az évszázadok legnagyobb áradása a magyar földet, falvakat és városokat. Emberek tízezrei küzdöttek négy hónapon át a gátakon és az árvíz frontharcosai mögött ott állt egységben az egész ország. Olyan ösz- szefogás, olyan tökéletes nemzeti egység valósult meg, ami örökké emlékezetes lesz szocializmust építő hazánk és népünk történelmében. Nagyszerű tanulságai vannak ennek a győzelmes árvízi csatának, amelyet a nemzeti egység érzése és tudata nélkül, a közös cél érdekében való összeforrottság nélkül lehetetlen lett volna megnyerni a természet féktelen vad, erőivel szemben. További önbizalom és bizalom születik ebből a győzelemből: a nép bizalma vezetőiben és a vezetők bizalma a népben. Súlyos katasztrófát hárított el ez az összefogás. A z árvízi csatában közvetlenül részt vettek közül közel nyolcszázat kormánykitüntetésben részesítettek, és több mint huszonötezer ember mellére tűzték az árvízi érmet. Munkások, parasztok, mérnökök, diákok, magyar katonák, szovjet katonák kapták a kitüntetéseket, örök emlékül annak, hogy részesei voltak ennek a nagy küzdelemnek. Ezek az érmek a tettekké vált hazaszeretet jelvényei, bizonyságai. És ez a győzelem ismét erősíti a szocialista nemzeti egységet. Nem asz árvíz volt az egyetlen veszedelem ebben az esztendőben, nem ez volt az egyetlen súlyó6 természeti csapás. Az időjárás szinte az év egész eddigi folyamán kedvezőtlen volt a mezőgazdaságra, az esős tavasz és nyár fenyegette a termést, de mezőgazdaságunk szocialista termelési formái legyőzték mindezeket a nehézségeket. Nehéznek ígérkezett az aratás is. Az aratás heteiben ismét megnyilvánult' az egységes nemzeti közvélemény. Városi munkás, értelmiségi, iparos, kereskedő éppen olyan aggodalommal figyelte a meteorológiai jelentéseket és a viharfelhők torlódásait, mint a termelőszövetkezetek gazdái, a kombájnosok, az aratógépek vezetői, a traktorosok. Ez az egységes közvélemény nemcsak a kenyérért való aggódásban, nemcsak a kenyérért való munkában, hanem nemzetközi kérdésekben, a béke óvásában és védelmében is megnyilvánul. KENYERSZEGÖ MTI foto E nnek az eggyé forrt nemzetnek szép ünnepe augusztus 20-a, az alkotmány születésnapja és az új kenyér köszöntése. Húsz év mérlegét állítjuk fel ezen a nemzeti ünnepnapon is és őszintén, mélyen büszkék vagyunk eredményeinkre. A belső és külső akadályokon, nemegyszer nagy nehézségeken át húsz éve állandóan előre megyünk. Fejlődésünk hol lassúbb, hol gyorsabb, volt. de az egész idő alatt töretlenül a kitűzött cél felé mutat. Alkotmányunk, amelyet ezen a napon ünnepiünk, biztosítja a demokratikus szabadságjogokat, a szocialista humanizmus érvényesülését és a benne megszövegezett jogok már népünk felelősségévé váltak. A természet erőivel is szembeszállva, a^pkat is le- | győzve, megtermeltük ebben j az évben is az ország ke- j nyerét. Ezek a gondolatok ' hatják át az augusztus 20-i j ünnepi gyűlések közönségét,; amikor a gyűlések szónokai, népünk vezetői szegik az új kenyeret. Várnai Zseni: MINT ÖRIAS KENYÉR Alkotmányunk sugárzó reggelén hazánk olyan, mint óriás kenyér, úgy mosolyog, és ontja illatát, szülöttei közt szétosztja magát. Búzakoszorú ékesíti őt, jelképezve a tág búzamezőt, piros pipacs és kék búzavirág, mosolyog benne, mint az ifjúság. A föld szerelme: eső, és fény, itt ragyog most az ember kenyeren, s dicséri őt, ki szánt, vet és arat, mint a boldog, teremtő akarat. S hol nemrég még ellenség öldökölt, most százszorta virágzóbb lett a föld, közös erővel munkál rajt’ a nép, pacsirta szól, és zakatol a gép. De legszebb, hogy Törvénybe írva mar; kenyér, és munka mindünknek kijár, márványba vésve őrzi a Jogot, az Alkotmány, mit népünk alkotott. Légy köznapon is boldog szép honunk., mi benned élünk, érted ,dolgozunk, mert minden égtáj más és idegen, nekünk csak itt jó a te szíveden! Samu András: T izenhárom esztendős voltam, amikor először ültem traktorra. Lopva. Nem az volt a baj, hanem az, hogy az öregem gépére kapaszkodtam, amikor ebéd után el- szenderedett. Akkor még nem ismertem sok mindent, a felnőttek gondolkodását sem. Egy fordulót tettem meg a tarlón, és utána mindjárt rájöttem egy igazságra. Az a két hatalmas pofon okosított meg, amitől belefordultam a barázdába. Abba, amit én hasítottam. A pofont apám osztotta, miközben rakta rám az áldást. Nem szerétéiből vert meg, mint mondogatják, hanem igazi düb- vel. Jobban égett a képem a szavaitól, mint a tenyere nyomától. Ekkor jöttem rá. hogy jobb lett volna-másik traktorra ülni. Annak a vezetője legfeljebb megszid. Pedig hogy dagadt a mellem, amikor akaratomnak, kezemnek engedelmeskedve a gép megindult, s az ekék hasogatták a földet! összelopkodtam én már azelőtt, meg azon a nyáron annyi tudományt, amikor ott csellengtem a traktorosok közt, hogy indítsam a gépet. Nem tudom miért, de amíg a többi srác az erdőben csatangolt, vagy az iszaptól sűrű vizű csacornár- ban ugrált, én mindig a gépek körül lábatlankodtam. Apám ellenére. Ez volt dühének az egyik forrása. Azt hajtogatta egyre, hogy urat csinál belőlem, ha már ő fél életében cseléd volt. Gimnáziumba irat, és ha a fejem visz, legyek orvos, ügyvéd vagy bánja is ő, hogy mi, csak ne paraszt. Meg aztán, erre magam is rájöttem, amikor a barázdában nyüszítettem keze súlyától, meg szavaitól, hogy apám, szegény, nagyon megijedt: tapasztalatlan kölyök létemre nekihajthattam volna a fasornak, borul a gép, maga alá temet. Meg szóval, az összes felelősség. Ekkor kaptam ki apámtól utoljára Bármilyen kiadós is volt a lecke, nem tudtam t én ugyannyira a nyolcadik osztályban sem megbarátkozni a nyelvtannal, nem szégyen az. hogy a történelemmel sem, hogy elfeledjem a gépeket. Sokkal hamarabb a pofonokat... Gimnáziumba kerültem. Bízisten, nem értettem apám nagy figyelmességét. Ügy bánt velem, mint egy csitrivel. Kéthetenként nagy csomagokkal megpakolva ellátogatott az iskolába, „nehogy szükséged legyen valamiben” mondogatta. Zsebpénzt is adott, „csak anyád meg ne tudja”. Amikor ő nem jöhetett, küldte anyámat. — Apád üzeni, kisfiam, csak tanulj, a többi a mi dolgunk. Nyaranta, a szünidőben megint csak ott kószáltam a tsz földjein, a gépek körül. Apám, az orvos utasítására, más munkát vállalt, a ,.kormosok'’ tízegynéhány esztendőn keresztül nagyon összerázták. Benn a tanyában, a daráló mellett kapott munkát. Serkent már a bajuszom, a gimnáziumi politechnika után a traktorosok is látták, ka- pisgálok a szakma után, így aztán hébe-hóba, nagykegyesen megengedték, hogy a volán mellé üljek. Az érettségim erős közepesre sikerült. Lehetett volna jó is. Pedig balkézzel húztam a tételeket. . Nem igaz, hogy nagyon bántott a dolog, még egy kicsit büszke is voltam arra, amit belevertem saját fejembe: jó leszel igv is traktorosnak. Hát ez, mármint 9 traktorosság, nem merít valami simán. Amikor megtudta a Szándékomat apám, mint egy oroszlán, ordítozott, anyám pityergett, én nyakaskodtam. Nem volt szép dolog, de mit meg nem tesz egy 18—19 éves fiatal hős, aki úgy érzi, nekirugaszkodik és felborítja a hegyet. Apám nem tette rám a kezét, csak nyomta, nyomta a szót, én végül kifordultam a házból — elmentem a szomszéd községbe, nagybótyá- mékhoz. Meglátogatom őket, mondtam, és ők örültek. Harmadnap hazaállítottam. Nem sokat alhattak, annál többet veszekedhettek szüleim, meg idegeskedtek, merre csavargók. Na, ha ilyen hülye kölyköt neveltem, mondta apám, amikor látta, nem megy velem semmire, csinálj amit akarsz. Bezzeg, ha az én időmben...; kezdte a régi nótát, — de ezek a mai fiatalok. .. . A tsz-irodán az elnök fél- kótyásnak nézett, amikor mondtam: traktoros: skoiára mennék. Az érettségiddel? — kérdezte, mintha tényleg ütődött lennék valamitől. — Hát apád” Mondtam, az öreggel elrendeztem. A múlt év áprilisában, zsebemben a jogsival, gépre ültem, otthon, a tsz-ben. Bántam én, hogy egy öreg körmos, amit ötezerért vettek meg a gépállomástól? Mentem, hajtottam magam. Rájöttem, nem olyan gyöngyélet a traktorosság. Az a dög mindig szerzett valami hibát. Ilyenkor aztán jött a javítás. A korombeli fiúk röhögtek rajtam, néha nagyon elkeseredtem, de a régi nagy akarhatnám nem engedte, hogy hátat fordítsak az egész kócerájnak. ősszel befutott a tsz-hoz két Zetor. Szuper. Fiú, mondta az elnök, ezt az ócskavasat odaadjuk az ólakhoz. Rádbízhátjuk? — kérdezte, és szemével intett az egyik új gépre. A fene majd megevett az örömtől, de igyekeztem fel- rőttesen komoly maradni. Tessék-lássék annyira húzódoztam, hogy végül az elnök már kérésre fogta a dolgot vállaljam el, megállóm én vele a helyem, meg különben is, most nincs más, akit ráültethetne. Szántást nem nagyon csináltam, annál inkább fuvarozást Azt aztán a fagyokig. Egy kicsit múlva vagyok a nőkhöz, ryáron a fülem se látszott ki a munkából, meg a gépkoszból. hát télen kóstolgattam aztán egy kicsit az udvarlást. Az óvodában ven eav kislány, más vidékről való Hát. szóval .. Az idei tavaszon úgy megrekedt a gépem, vetés közben, hogv ..esrszázas- sal”. hosszú kötélen rángatták ki. Két esztendőt értem meg traktorosként, de mint ez az idei... Azt mondják az öregek, ilyenre még ők sem emlékeznek. Nem tudom miért, de karriert csináltam Azt mondja az elnök nyárelőn: Hallod-e Benjámin, menj el a gépállomásra, javítják a kombájnokat. Leske'ődj, tanuld meg a szerkezetét. Három embert adunk kom- bájnosnak, te lennél az egyik. Elmentem. Hát aki tudja, milyen volt a világ most a kom- bájnosokra, én, mint újonc, tudom. Világéletemben nem arattam, apám még kévét kötni sem engedett, hogy úriember legyek . .. Most, ha száraz volt a szalma, a por beleette magát a szemembe. a bőrömbe, ha vonult, akkor meg az istennek se boldogult az ember; rátekeredett a termény a csigákra. Gyerünk, Benjámin, biztattak a többiek, mert hárman voltunk, mindig egy- egy darab földben. Lehetőleg. Én mentem, mármint a gép, ha bírt. Most, nálunk, beiejező- dött az aratás. Mondják, átmegyünk a szomszéd tsz- be, ott még van egv kévé* csipegetni való. Hogy el ne felejtsem, Tóth Jánosnak hívnak engem. A traktorosbrigád tagjai adták a Benjámin nevet, merthogy olyan kistermetű, meg a legfiatalabb vagyok köztük.
