Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
A* ügy elérte célját Negyven neppe! a csengeni kezdeményezés után Üzemek, iskolák, lakások, villamosítás » Újabb háromnegyed inilli.il*«! a szabolcsi vegyiparra A beruházásokról, az ipari tervekről nyilatkozik Nemes Imre, a megyei tanács vb. elnökhelyettese Negyven napja, július 12- én döntötték el a csengeri járás párt-, állami- és tömegszervezeteinek a vezetői: az ár-, a belvíz és az időjárás okozta veszteségek pótlására felkérik a közös gazdaságokat, a községi vezetőket, társadalmi erőket. A megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottságai örömmel , üdvözölték, támogatták a kezdeményezést, hogy ennek nyomán, a korábban megtett helyi intézkedéseket felváltja a szervezett törekvés, amely szabolcs- szatmári üggyé teszi a mostoha természeti viszonyok következtében bekövetkezett veszteségek pótlását. Nem volt ez a csengeriek részéről felhívás, de mégis egy olyan, kollektív ösz- szefogásból sarjadt mag, aminek nyomán megyeszer- te rájöttek a közös gazdaságokban: nem veszhetnek el a tervezett milliók. Alig volt termelőszövetkezet, amelyben a csengeri kezdeményezést követő napokban ne serkentett volna gondolkodásra, azonnali cselekvésre az összefogás sikerének tudata: Csengertől Tiszalö- kig, Vásárosnaménytól Nyíregyháza közös gazdaságaiig. Sok, a kezdeményezéssel foglalkozó, a szerkesztőségbe érkezett levél nem csupán a helyi tervekről, hanem már megtett intézkedésekről is számot adott. A Kelefc-Magyarórszág szerkesztő bizottságának ígéretéhez híven sorra jártuk a járásokat, beszámoltunk a törekvésekről, az eredményekről. Illően, a kezdeményezőket utoljára látogattuk meg — és hálátlanul — talán róluk írunk most a legkevesebbet, azokról a közös gazdaságokról, amelyeknek vezetői, tagjai 12 millió értékű árunövény- riyel, állalértékesítéssel csökkentik a veszteséget, 4—6 millióval javítják az eredményt a jó minőségű terményekkel a gyümölcsösökben,' a takarmánytermesztésben. Akik már a jövő évi termelést is alapozzák az állatállomány gyarapításával, lucernaőrlő malmokat állítanak fel saját erőből a fehérjepótlásra. Afféle természetes „csoda” is segített: az aszályos időben két-három éve elfekvő pillangósmagvak mintegy másfélezer holdon kikeltek az idén a búzaföldeken. Ez is segíti őket a többlet magtermesztésben, s hozzájárul, hogy a közös és a háztáji bőséges szénaellátása mellett 200—250 vagon többlet pillangós takarmányuk lesz. Ha röviden is, emlékezzünk meg a járás legkörültekintőbb közös gazdaságairól — Szamostatárfalvá- ról, Csengerről, Csegöldről, Tisztaberekről, Csengerújfa- luról, Tyúkodról, Hermán- szegről, Szamossályiról, Császlóról, Komlódtótfaluról — ahol talán a legtöbbet tettek azért, hogy a konzervzöldség 215, az aprómag 1300 holdon, 310 szarvasmarha, közel 900 hízósertés és más termék segítsen a veszteség csökkentésében. A csengeri járásban megtett intézkedések biztatóan segítik a tervek valóra válását. Mégis, most, amikor összegezzük a kezdeményezés eredményét talán az az eszmei mondanivaló a leglényegesebb, amit a járás néhány vezetője — Nagy István, a pártbizottság titkára, Lánczi János, a járási tanács vb elnöke, Papp Endre elnökhelyettes és Vámosi Sándor pártbizottsági osztályvezető — kifejt: — Még a kezdeményezés érdemét sem szándékunk magunkénak tulajdonítani. Észrevettük a közös gazdaságokban a gondokat, a próbálkozásokat — mint tették valamennyi járásban —, s ezt igyekeztünk tudatossá tenni a községi vezetőkben; ráébreszteni őket arra, hogy nieg- küzdhetünk a nehézségekkel. Legfőbb elismerés az számunkra, hogy máshol is szervezetten sikerre vitték a kezdményezést, ami lényegében olyan tsz-vezető- ké volt mint Jócsák Lászlóé Csegöldről, Fórizs Miklósé Tisztaberekről és a többié. Mi a megye elé tártuk a járás gondját, ami a megye gondja is volt, s ez a gond ma már korántsem olyan mint másfél hónapja: mindenütt megnőtt a közös erőben, a saját erőbe vetett bizalom. Mivé is érett SzabolcsSzatmár megyében a törekvés? A pártszervezetek, a gazdsági vezetők, a tsz-ta- gok-, KISZ-szervezetek, a népfrontbizottságok, a nőtanácsok, tanácsvezetők törekvése? Mik adják a tízmilliókat megyeszerte, amelyek vesztének láttán tavasszal már itt-ott az elkeseredés vált úrrá? — A megyében közel ezer-ezer hold nyári burgonyát, uborkát, ezer holdnyi borsót, babot egyéb zöldséget, hathétezer hold zöld takarmánynövényt, két és fél ezer hőid rövid tenyészidejű kukoricát ültettek, vetet- tek pótlásként. Hatezer hízósertés, megközelítően inásfél ezer szarvasmarha, 150 ezer baromfi, több ezer hektoliter tej, több százezer tojás — ä legfőbbek közül — amelyekkel a közös gazdaságok a százezreket, a járások a milliókat, a megye a tízmilliókat, biztosítja a veszteséggel szemben. A tapasztalatok tanúsága szerint a veszteséget a pótlásokkal egyharmadára csökkentik, s ehhez járulnak azok a termelésszervezési, takarékossági intézkedések, amelyek tovább javítják a megyei inérleget. A veszteség nélküli őszi betakarítás, a következő évi termelési előkészületek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az elemekkel folytatott szabolcsi küzdelem elérje sikerét. Szabolcs-Szathiár szocializmust építő történelmébe ez a harc „csengeri kezdeményezésként” méltán beíródik. Bizonyítékaként annak a közösségi összefogásnak, politikai érettségnek, amiről tanúságot tettek mindazok, akiknek szívügye a nagyüzemi mezőgazdaság gyorsabb előrejutása. Az érdéin mindezeké, de a tiszteletteljes elismerés a közös gazdaságokban dolgozóké, azoké, akik a rendkívüli időjárási adottságok közt, vízben-sárban végezték munkájukat, arattak, hogy az ország asztalára letegyék az alkotmány- ilépi kenyeret. Szabolcs-Szatmár megye óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt húsz ev alatt. Szinte szemünk előtt új üzemek, iskolák, kórházak nőttek ki a földből. Megváltozott a községek arculata is. Aki 15—20 évvel ezelőtt látta Nyíregyházát, ma már alig ismer rá. A megváltozott életkörülmények megváltoztatták az embereket is. Természetesen a fejlődés nem áll meg. Elkészült a nagyobb községek távlati rendezési terve, s az évenkénti beruházások összegét ma már százmilliókban lehet mérni. E kérdésekről. a legkiemelkedőbb tervekről kérdeztük Nemes Imrét, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnök- helyettesét. — Az elmúlt húsz évi beruházásokat tekintve mit tart elnökhelyettes eívtárs a legjelentősebb eredménynek? Első helyen említeném a faluvillamosítást. A fel- szabadulás utáni években rhindőssze 55 faluban volt villany. ma már minden egyes községbe be van kötve. Most már van lehetőség a hálózatbővítésre, vagy éppen a külterületi tanyai települések ■ villamosítására. Szép eredmények születtek a kultúra egyéb területén is. A 8—1Ö művelődési intézménnyel szemben ma már 202-őt tartunk nyilván. Természetesén néhány kisebb községben csak klubszoba áll rendelkezésre, máshol viszont gyönyörű kultúrházakban szórakozhat nak az emberek. Könyvtár, könyvkölcsönzés húsz évvel ezelőtt alig volt, most 365 van a megyében. Szembetűnő az oktatásban elért eredmény. 878 általános iskolai tanteremmel szemben 2035-ben tanúihatnak a diákok, a középiskolák száma pedig 11-ről 25-re emelkedett. Természetesen ez is kevésnek bizonyul. Nemcsak a diákok, hanem a felnőttek is szép számmal kapcsolódtak és kapcsolódnak be a tanulásba. Több középiskola kellene különösen vidéken. — Óriási eredmény, hogy a kórházi ágyak száma 1262-ről 2787-re emelkedett. Ha Viszont figyelembe vesz- szük, hogy átadás előtt áll a kisvárdai gyermekosztály, a vásárosnaményi kórház bővített részlege, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy a kórházi ágyak száma év végére eléri a háromezret. A rendszeres gyógyszerellátásról 46 gyógyszertár helyett 70 gondoskodik. — Az elmúlt 15—20 év- ben milyen új létesítményekkel gazdagodott megyénk? — Szabolcsnak a felszabadulás előtt szinte egyáltalán nem volt ipara. Azóta egész sor olyan ipari létesítményt építettünk, melyeket nemcsak az országban, hanem az országhatáron túl is ismernek. Első helyen a Nyíregyházi Konzervgyárat, almatárolót. a gumigyárat említeném. De igen jelentős a a Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat, a komorói és a mátészalkai ÉRDÉRT, a gépjavító vállalat, a mátészalkai, csengeri, baktaló- rántházi &s tiszalöki új sütőüzem, a Nyírbátori Növényolajipari Vállalat extraháló üzeme is. Természetesen nemcsak ipari létesítményeink vannak. Elkészült az ország legmodernebb járási kórháza Fehérgyarmaton, készen van a nyíregyházi tbc szanatórium. Igen sok községet közművesítettek és jól halad a nyíregyházi víz és csatornaépítkezés is. Csak a második ötéves tervben 1252 lakást adtünk át. Milliókat fordítottunk a nyíregyháziak és a megye dolgozóinak kedvenc kirándulóhelyére, a Sóstóra. — Az ___elkövetkezendő években höl terveznek nagyobb ipari, vagy kulturális létesítménye- ketf — Hatalmas fejlődés elátt áll a vegyipar. Ennek alapján megyénk két ilyen jellegű üzeme, — a gumigyár és a Tiszavasvári Alkaloida — korszerű nagyüzemmé fejlődik. A bővítés mindkét helyen már jövőre megindul, s folyamatosan több, mint háromnegyed milliárd forintot fordítunk erre a célra. Az irányelvek között szerepel a konzervgyár további bővítése is. Több száz millió forint beruházással tovább - fejlesztjük a záhonyi körzetet: Többek között egy i^agy kapacitású tranáitraktár építését tervezzük. Bővül az almatároló is, és ezzel pár*- huzamosan a megye - számos helyén korszerű raktárakat építünk. Elkészült a nyíregyházi tanyai kollégium tervé, s az építkezés előre láthatólag már ez évben megkezdődik. Á Lenin félre korszerű filmszínházat, a Vasnagyker és a gyógyszertár helyére pedig modern szállódat építünk. A kivitelezésekhez 1967-ben kezdenek hozzá. Egyre sürgetőbb a sütőüzem létesítése, hiszen a mai igényeket éppenhogy ki tudják elégíteni. Terveink között szerepel Vásárosnaményban égy forgácsládagyár, Nyíregyházán pedig egy hullámpapír- üzem építése is. Tervezzük az idegenforgalmi hivatal felállítását. Az elkövetkezendő időben különös gonddal foglalkozunk a külterületi települések sorsávaf. Igyekszünk őket kulturális és Szociális szempontból minél közelebb hozni a városhoz. Természetesen csak a leglényegesebb beruházásainkat emeltem ki. s közülük több csak papiron szerepel. Á megvalósításuk- rá azonban néhány év múlva sor kerülhet — fejezte be nyilatkozatát Nemes Imre. Bogár Ferenc Régi szép idők.. „...az elmúlt év sem hozott lényeges, tartós enyhülést súlyos helyzetünkben. Mélyen átérzett aggodalommal kell látnom, hogy az egykor jólétben élő vármegye lakosságának tekintélyes része milyen elkeseredett harcot küzd, s gyakran eredménytelenül a mindennapi száraz kenyérért..." Virányi Sándor, a közigazgatásilag ideiglenesen egyesített Szabolcs és Ung táritiégyé alispánja írta le ezeket a sorokat jelentésében a tőkés gazdasági konjunktúra első évében Nyíregyházád. Csők egy pengő jutott Éppen most harminc éve. Békeév, tavasz, nyár, ősz, tél. Sorok az alispán! jelentésben : „Súlyos gondot okoz a téli és tavaszi hónapokban a vármegyei ínséges és munkanélküli lakosság ellátásának és foglalkoztatásának kérdése... A rendelkezésre bocsátott segélyösszegből megközelítőleg sem lehet kielégíteni a kívánalmakat... a varmegye déli részén átlag ban csak egy pengő jutott egy-egy rászorulónak..." Előttem a „Nyírvidék, Szabolcsi Hírlap” 1935. évi bekötőit számai. Január első napja, kétcentis betűkből cím az utolsó oldalon: „Az újévi emberváSáron nagy volt a kínálat, kevés a keresletTanulságós kis tudósítás, melyből megtudni, hogy régi szokás szerint újév első napján újra elárasztották Nyíregyháza utcáit a tanyai éves cselédek, akik sűrű csoportokban igyekeztek a Búza térre, ahol egész nap folyt az „embervásár”. (Idézet a szerzőtől.) Hétszáz kínálkozó közül csak háromszáznak volt szerencséje. „Már teljesen besötétedett, amikor a Búza tér kiürült és a szomszédos kocsmák megteltek. Volt aki örömében ivott, de a legtöbben egy nap Csaló- dOlt keserűségét öntötték a borba...” Nőm hiszek a szemefnhek és vísszalapozok néhány oldallal. Itt meg így örvendezett a korabeli krónikás: „Békebeli jókedvben és vidámságban zajlott le a Szilveszter.” Részletes helyszíni riport a Koronából, ahol nagy sikere volt a pezsgőS sátornak. Ámig olvasom az izgalmas leírást a szilveszteri flörtről, újra csak az alispán! jelentés egyik része jut eszembe. A vármegye tehetetlen „Hálatelt szívvel kell megemlékeznem a szenvedő és ínségei látó Szegény Sorsú lakosság netíében is Liptay László felsőházi tag úr Öméltósága által kezdeményezett, s a főispán úr lelkes támogatásával megvalósított nyererhétiytárgy-in- ségstirsjegy akcióról... 15 ezer pengő gyűlt be rajta a szegények javára.” Most meg egy bűnügyi tudósításra találok a Nyírvidékben: Wohanovits íg- náczné Sólyom utca 41. szám alatti lakos ágyát ellopták fényes nappal. Az elvetemedett tolvaj, aki a közelben albérlő, azzal Védekezik, hbgy különben megfagyott volna. Tűzet rakott az ágydeszkából. Virányi alispán újra megszólal: elmondja egyebek között, hogy az inségmun- kás napszáma 1 pengő 20 fillér, s hogy az átlagos 3 heti foglalkoztatási idő lényegesen senkin sem segít. Megvallja lejjebb, hogy 1935-ben nagyobb S2abású ipari vállalkozás nem létesült, ijesztően kevés a mun- kaalkalctn, a vármegye tehetetlen. Aztán elárul egy számot: 1935-ben 7 997 130,56 pengő volt az egyesített vármegye bevétele. Akkor írták le ezt a szép hosázú számot, amikor Moldvai György 23 éves apagyi legény kalandos élet- útjáról cikkezett a „Nyírvidék”. Ez volt a riport címe: „Egy csélédkönyv minden vágya és álma". Összecsendültek a pezsgőspoharak Hangot vált Virányi alispán és dicsekszik, hogy a beteg, elaggott emberekés a kisgyermekek részére az ingyen ebéd mellett tejsegély is „adatott.” Persze azt azért ő séth állítja, hogy minden arra rászorult család jutott ingyenebédhez, „ezért egyes indokolt esetben kenyér is osztatott ki.” Keretezett hirdetés feltűnő helyen a „Nyírvidék” hasábjáin ezekben a napokban: „A HAS GYAKORI TELTSÉGE, a rekesz erősebb feltolódása, májtá- jéki fájdalmak, EMÉSZTÉSI NEHÉZSÉGEK, gyo- morbélhürüt és sárgaság a természetes „FERENC JÓZSEF KESERÜVIZ haszn? lata által megszüntethetők”. Mert ekkor is jelszó volt már: fő az egészség. Egykori alispánunknak a Törvényhatósági Bizottsághoz küldött alázatos jelentésében megtalálhatjuk, hogy 1935-ben az aggkór 1126, a tüdömelihártyalobb 1038, a tüdőgümökór 507, a vérkeringési szervek betegsége 500 halálos áldozatot követéit Szabolcs és Ung vármegyében. Hasmenésbén 661 gyermek pusztult el. Milliók a vármegye pénztárában... Hát .ez meg mi? „Vakmerő betörők szilveszter éjszakáján kifdsztották Rólh Manó fűszerüzletét.” Nekik legalább jó szilveszterük volt — mondták a Nyírvidék olvasói. Mikecz Ödön dr. megyei főispán másnap felemelte pezsgőspoharát, s eképp Szólt a tiekl boldog újévet kivánó városi tisztviselő karhoz, melynek élén az akkori főjégyzőhelyettes polgármSstét Szöhór Pál feszengett: „A városi tisztviselői kár előtt ma, tekintve a súlyos gazdasági helyzetét, inkább csak negatívumok vannak. Azonban ébren kell tartanunk a hitnek, az optimizmusnak szellemét...” és így tovább, és így tovább, összecsendültek a poharak. Munkát, kenyeret! Közben a városszéli szükséglakásokban arról álmodoztak a munkanélküliek, hogy Isten talán hozzá segíti őket egy kis inségfnun- kához az idő nyílásakor az állomástér rendezésénél, vagy a vágóhíd és a vasúti felüljáró közötti terület feltöltésénél. Voltak azonban akik nemcsak fohászkodtak, hanem kivonultak az utcára és hangos szóval adták tudtuk- ra a hatalmasságoknak éhségüket, rongyosságukat. „Nyírvldék”, 1935. január U. „Pétitekén a déli órákban 200 főnyi munkdnélküli csoportokba verődve a vármegyeházába igyekezett< hogy ott MUNKÁT és KENYERET kérjenek. A rendőrkapitányságról 20 rendőr és detektív ment ki a csoportosulás szétoszlatásáta, amelynek két fö izgátőja Scheiben Andrásné és Oyureskó József Völták. Már már úgy látszott, hogy a tüntetők beverik a kirakatokat'. Élmit csuk a rendőrség beavatkozásé akadályozott üteg. Gyureskó kiabálni kezdett, hogy kenyeret és munkát adjanák. Mikor a rendőr felszólította, hogy csendben legyen, nekiment a rend őrének, a sapkáját leverte. Amikor pedig be akarták vinni a kapitányságra, a földre feküdt és tovább kiabálta: munkát, kenyeret. A detektívek kénytelenek Voltak egy talyigára feltenni és úgy beszállítani...’1 Idén harminc éve voll mindez, a legendáshírű ré-» gi szép időkben. Angyal Sando*
