Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-17 / 167. szám
Szeretettel — felelősséggel Mind több az olyan fiatal aki a nyári szünidő egyré- szét hasznos munkával szeretné eltölteni. Az építőtáborok népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. Ezt bizonyítják az évről évre szaparodó jelentkezők is. Bár több a tábor, mégsem foglalkoztathatják mindazokat, akik nyári munkákra jelentkeztek. Egyes körzetekben, a munkát kérő fiatalok egyénileg próbálnak idénymunkára elhelyezkedni. Az iskolák engedélye alapján, sok fiatal jelentkezett négy—hat heti időre a különböző üzemeknél. A mezőgazdasági üzemeknél a legtöbb helyen nincs probléma hasznos foglalkoztatásukkal. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok örömmel fogadják a fiatalokat, annál is inkább, mert a csapadékos időjárás miatt az aratással egyidőre tolódott számos növényápolási munka. A probléma főleg az ipari üzemeknél jelentkezik, ahol nem egy esetben külön gondnak, tehernek érzik a félműszakos igénnyel jelentkező fiatalokat. A munkára nevelés egészséges iskolai célkitűzésnek hatását mutatja a növekvő munkakedv. A baj akkor kezdődik, amikor — rendszerint racionális érvekre hivatkozva —, az egyes üzemek elzárják, sőt „lezárják” kapujukat Az elzárkózás érvei között a legtöbbször a „takarékfís- ság”, „a baleseti veszély" szerepel, és ezeket az érveket külön-külön meg is lehet magyarázni. A tizenöt-tizennyolc éves munkálkodni akaró fiatalnak azonban ezek az érvek csak annyit mondanak: „Lám. az iskolában a hasznos időtöltést kérték a tanárok, de a felnőttek ennyi ürügyet találnak, csakhogy ne mehessünk be a gyárkapun’’ Vannak bizonyos esetek, amikor nem lehet egy dolgot mereven minden jelenségre alkalmazni. A dolgozni akaró fiatalban nemcsak jószándékának kudarca miatti csalódás okoz szemléletbeli törést. A foglalkozás, a rendszeres tevékenység hiányában fellépő unalom ennél is nagyobb veszélyeket rejt magában. Igaz, egy gyár, vagy üzem vezetője nem köteles arra gondolni, hogy a nyári szünet sok tétlen órája megnöveli-e a „csinytevések" számát. Vélekedhet ez a vezető úgy is, hogy mindez nem termelési kérdés.:. De az már közvetlenül kellene, hogy minden vezetőt érdekeljen: a ma még csak félműszakos idénymunkára jelentkező fiatalok jövőre, vagy egy—két éven belül, mint munkások állnak majd meg annak a gyárnak üzemnek kapujában, amely ma nem engedi be őket... Számos eset bizonyítja eddig is, hogy az ilyen „idénymunkás” fiatalok a nyári hónapok során ismerkedtek meg olyan szakmákkal, amelyekről korábban hallani sem akartak. A nyári „játékmunka” során ezrek és ezrek szerették meg az üzemet, és tanulmányaik befejezése után, mint „régi ismerősök” jelentkeztek végleges munkára. A diákifjúság nyári munkavállalási kedve örvendetes jelenség. Egy egészséges szemlélet egyre erősödő térhódításának jele. Kizárólag a „felnőtteken” múlik, hogy olyan felelősségérzettel és szeretettel tudják-e fogadni, és koruknak megfelelő munkára fogni őket, amilyen őszinte akarással, és a munka, a hasznos tevékenység iránti becsüléssel a tanuló fiatalok nyaranta az üzemek kapuján bebocsátásért^ kopognak. Segítsük hát őket, hogy a közösség érdekében hasznosan tevékenykedhessenek. Sz. A világpiac szintjén A Nyíregyházi Gumigyár exporttermelésének „titkai“ Korszakzárás Sényőn J&leniös változások a tormolőszővotkozoibon Amióta Sényő szövetkezeti község, közös gazdasága minden évet mérleghiánynyal zárt. A vezetőség egymást váltogatta, különösen az agronómusok cserélődtek gyakran. Az idén újra változott a tsz-vezetősége, amelyben a főagronómusi posztra Vida György került. — Februárban amikor először szétnéztem a tanya- központban — mondja Vida György — nem akartam hinni a szememnek. Télvfz idején, térdig érő sárban választott malactól a hízókig együtt az egész sertés- állomány. A gondozók nem törődtek a falkásítással, napokig vesződtem vele. A takarítással kapcsolatban azt kérdezték, mit fizetek? Akkor láttak munkához, amikor magam is lapátot fogtam. Vida György idéz olyan eseteket, amikor a brigádvezetők a kocsmában „tanácskoztak” meg a tennivalókat. Riasztó közömbösség Az űj gazdasági vezetők éjt nappalt egybetéve dolgoztak az idei terven. Teljesítése esetén 10 forint jutott havonta előlegül, min-; den szerzett egységre. Mikor a tagság elé terjesztették. gúnyos nevetés volt a válasz. — Két közbekiáltásra jól emlékszem — mondja a főkönyvelő. — Az egyik: láttak már karón var jut; másik: meddig akarunk Sényőn maradni? A tervet ennek ellenére elfogadták. Riasztó közömbösséggel, hogy legyen, ha lennie kell. Volt ilyesmi máskor is. Azt még csak belenyugvás kísérte, hogy az agronómus a szokott 50 holdnyi burgonya helyett mind a tervbe vett 125 holdaf meg akarja termelni. Azt viszont lehetetlennek tartották, hogy a szokásos 25—30 mázsa holdanként átlag helyett 60-at érjenek el. Kiderült, hogy a főagronómus nem hagyja helyben a hagyományos kapás vetést, se a régi sores tőtávolságot. Géppel nyittat sorokat, 70 centire egymástól, és 30 centire akarja rakatni a töveket. Méghozzá műtrágyázva, merthogy elmaradt az őszi alaptrágyá- zós. Ezt aztán ők nem csinálják. Legalább 170-en hagyták ott egyszerre a burgonyavetést. Vida György néhányadmagával maradt; főleg asszonyokkal: Nyakába vette a burgonyászsákot (mint régen, a kalászosok kézi vetésénél csinálták), és mutatta, hogy kell. Később kezdtek visszatérni a többiek is... Mit akarnak a vezetők? Géppel szántatják a gyümölcsös sorközét, permeteztelek. Már csak kíváncsiságból is, csináljuk meg ezt, emberek! Kapáljuk meg a málnát, a földiepret is. Majd meglátjuk! Eddig 10x10 méteres karámban nyaraltak a növendékcsikók, akár hányán voltak. igaz, gyengén is fejlődtek, hasztalan pusztítva a drága takarmányt. Most a legelőre kell hajtani, ott csinálni nekik pihenőt, mint a növendék'florjuknak. A munka becsülete A tagság kezd körülnézni magán: ki hol is van, mit végez. Közgyűlésen kimondja. hogy Tőkés György, az állattenyésztés brigádvezetője nem láthatja el a munkáját, részegeskedik. Át kell tenni a növénytermesztéshez. Óit a brigádvezetők most előbb vannak a határban, mint a tagok. De Tőkés György onnan is lemarad, tovább iszik. Leváltani! Legyen mindenkire egyforma a fegyelem! Nemrég volt meg a félévi banki felmérés. A tsz életében jelentős változásokat állapított meg. Pénzben beszélnek róla. Burgonyából nemhogy a tervezett 60, de közel 100 mázsa átlagtermés várható, a plusz értéke meghaladja a félmillió forintot. Szecskavágógép beszerzése, a pácolt takarmányozás bevezetése mellett a tervezett 412 ezer forintból csak 134 ezret használtak fel takarmány- és abrakféleségek vásárlására. Bevételre nem tervezett fŐIdi- eperből 22 ezer forintot kaptak, 15 mázsa helyett 50 mázsa cseresznyét értékesítettek. A tervezett 30 forintos munkaegységérték biztosított. A munkának a becsülete odáig hatott, hogy vasárnap is kiállnak a sényőiek — dolgozni. A munkaegység iránt annyira nőtt a bizalom. hogy a szülők kérik. Iskolás gyermekeik keresetét is munkaegységben írják javukra. A főagronómus elkészítette az 1966. évi. a tsz adottságainak megfelelő igazi nagyüzemi tervét. Egyik tekintélyes tsz-tag. Molnár Miklós az általános véleménynek ad hangot: — A kisföldes kor Ideje lejárt. Asztalos Bálint Mi a titka annak, hogy az Országos Gumiipari Vállalat nyíregyházi üzeme két évvel az alapítás után jelentkezhetett a világpiacon, s termékei iránt immár második éve egyre nő az érdeklődés? Márcsak azért is érdemes megkeresni a választ a kérdésre, mert megyénk ipari üzemei közül mind több gyárt külföldre. Csábította a világhírnév a fiatal gumigyár jobbára fiatal vezetőit, dolgozóit is. Először a feltételeket teremtették meg. Mielőtt aláírták volna az első balkáni szállítmány szerződését, felkészültek az igényesebb munkára. Dolgozóik egy része jóval 1964 előtt megkezdte a kétéves gumiipari tanfolyam végzését, a többség pedig egy gyorsított képzésbe kapcsolódott be, üzemenként. Igv a betanított munkások megtanulták mit, miért csinálnak, értői lettek egy egész gyártási folyamatnak. Ezzel egyidőben bővítették a laboratóriumot, alkalmassá tették gyakoribb és még alaposabb ellenőrzésekre. Lehetővé vált ezál tál a gyártásközi „rutinvizsgálatok’’ szaporítása, amely a minőség javításának elengedhetetlen követelménye. Két héttel az exporttermelés kezdete előtt már dolgozott az az elektromos hegesztő, amely a szigetelőszalag csomagolásához szükséges mű- anyagtasakok lezárását végezte a legkorszerűbb eljárással. Amikor minden „rajtra készen” állt, hozzáláttak a rögzített exportkötelezettség teljesítéséhez. 1964-ben közel 300 ezer tekercs szigetelőszalag jutott el Nyíregyházáról a Balkánra. Egyetlen darab ellen sem volt minőségi kifogás. Hogy miért, az mindjárt kiderül. Rugalmasság és kellő kereskedelmi érzék nélkül aligha érték volna el ezt a szép sikert, melynek jelentős köze volt ahhoz, hogy tavaly a Nyíregyházi Gumigyár lett a magyar gumiipar „Kiváló üzeme”. Mindenkor nagy súlyt helyeztek a megrendelő kérésére, s ezért s«hasam mulasztották el külön háziszabvány készítését. Bátran vállalkoztak — az országban elsőként —, hogy hagyományos alapanyag helyett „műszálas anyagból” készítsék a szigetelőszalagot. Ez jelentősen olcsóbb. Újítást is bevezettek. Olyan „apróságra” is ügyeltek, hogy mindenkor azonos márkajegy kerüljön a termékre, ne kelljen kényszerből átváltani, mert a külföldi vevő mindig azt a márkát keresi, amit megszokott, megszeretett. A formatervezés fogyatékosságait a termék külső megjelenésének állandó javításával igyekeztek ellensúlyozni másik exportterméküknél, a mélyfúróbilincsnél is. Tekintettel arra, hogy bővül a kivitelük ebből a gyártmányból _ évente 12 milliós, főként nyugati megbízást teljesítenek — a vevők teljes megelégedése ellenére már kísérleteznek egy esztétikusabb, szebb külsejű mélyfúróbilincs gyártásával. A jónál is van jobb — ez vezérelte őket a közelmúltban, amikor minta- műszakok szervezését határozták el. Túlléptek ezáltal az egyszerű munkanapfényképezésen; tüzetesen figyelik az anyag útját, ellenőrzik a gyártástechnológiát, minőség- és selejtelemzést végeznek, keresik a meglévő munkaszervezési hibák fő okait, hogy aztán gyorsan megszüntessék azokat. így emelik az . elsőosztályú termékek arányit, ilyen módon teszik exportképessé szinte az egész termelvé- nyüket. Műszaki fejlesztési tervüket is jobbára az export szolgálatába állítják.. Üjabb expnrtálási lehetőség kutatása érdekében vizsgálódtak az idei BNV-n is; már itt van egy torinói cégtől vásárolt modern gu- mifonalburkoló gép, ami lehetővé teszi, hogy ezzel a termékkel is megjelenjenek a világpiacon. a. a. Szőke István, a Nyíregyházi Cipőgyár tmk vezetőjének irányításával dolgozó karbantartók, amíg a gyár szabadságon volt, derekas munkát végeztek. Megjavították a gépparkot, felújították a központi porelszívó berendezést. Felvételünk: Szőke István munka közben. Foto: Hammel József (Jldaül, de gazdag, élet A negyven éve halott Lékai János emlékére. Huszonkét éves, keskeny- vállú, alacsony fiatalember volt Lékai János, amikor 1918 őszén revolvert rántott gróf Tisza István miniszterelnökre és gyűlölettől izzó tekintettel célba vette azt az embert, akit akkoriban a háborúért íelelős magyar földbirtokos-gyáros uralkodó osztály legfőbb megszemélyesítőjének tartottak. A lövés nem sikerült, Tisza a „vad geszti bolond, a gyújtogató, csó- vás ember” — ahogy Ady nevezte — még egyszer, utoljára, megmenekült. A marxista antimilitaris- ta mozgalom, amelynek Lékai már ismert, tevékeny részvevője volt, elvi okokból nem helyeselte ezt a merényletkísérletet, de mindenki megértette, akit akkor az ország és a nép sorsa izgatott, hogy ez az egyéni megtorló akció fellépésre, küzdelemre szólító, messzehangzó jeladás volt; emberek cselekedjetek a békéért, az életért! S bér Lékai tettét a forradalom erői nem tartották célravezetőnek, szenvedélyes indulatát megértették, hiszen — mint utólag tragikusan beigazolódott — e cselekedet, akár jelképe is lehetett egész meteorszerű, fénylő és gyorsan kilobbanó életének. Forradalmi tömegek vállán hagyta el néhány hét múlva Lékai János a börtönét. A munkásifjúság nagy népszerűségnek örvendő vezetője lett. „ö lett az ifjak hőse és bálványa — írja róla Lengyel József „Visegrádi utca” című könyvében — csak az ő szavaira hallgattak. Mikor a háború alatt senki sem törődött velük, Lékai eljárt közébük és híveket szerzett a forradalmi ügynek." Lékai egyike a KMP megalapítóinak, a proletár- diktatúra hónapjaiban a KIMSZ titkára és az Ifjú Proletár szerkesztője. Agitátor, szónok, de mindenek előtt író, újságíró. Ezt a hivatást vallja élete értelmének, s rövid pályafutása alatt mindvégig hű marad hozzá a legnehezebb körülmények között is. Gyenge tüdejű, beteg fiú volt, de sose kímélte magát: a proletárforradalom négy és fél hónapjában szüntelenül azon fáradt, hogy a fiatal munkások, a városi és falusi proletár ifjúság sorsa jobbra változzék: tanulási lehetőséget, tanműhelyeket, otthonokat szerzett részükre, törvény- és rendelet- tervezetet dolgozqtt ki, hogy szabályozzák a korábban szinte teljesen jogtalan kisemmizett tanoncok helyzetét. Az Ifjú Prolel ár-ba írott cikkei gyújtottak, lelkesítettek. Tőle származott a fiatalokról szóló bátorító üzenet: Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok! Amikor a forradalom zászlaja lehanyatlott. Lékai tovább dolgozott. Néhány korábbi írását kijuttatta Szov jet-Oroszországba, s boldog volt, hogy Lunacsarszkij népbiztos, a nagy tekintélyű tudós, elismerően nyilatkozott róluk, további alkotásra bátorította. Szeretett volna Moszkvában élni, de a párt más utasítást adott neki; részt vesz a Kommunista Ifjúsági Intemacionálé munkájában, tagja lesz végrehajtó bizottságának. Ezután kiküldik az Amerikai Egyesült Államokba, hogy ott dolgozzék a több százezernyi magyar körében, s egyidejűleg alkalma .’egyen gyógyíttatni súlyos betegségét. „Átrepültem az óceánon ...aztán lehulltam és leroskadtam a Mount Sión előcsarnokában. Jött a komoly képű orvos, s vette a nagy könyvet, s bele- pötyögtette: John Lassen TBC: John Lassen néven él és munkálkodik Amerikában mint az Űj Előre című magyar nyelvű kommunista iap főszerkesztője. Háromszoros átok sújtja; hazát- lanság, anyagi gondok, betegség. Mégis derűlátó. A Tbc című megrendítő vers, néhány sorban tömöríti mindezt, amit életéről elmondhat: a börtönt, az éhséget és a robotot, a nagy forradalmi mámor ragyogását, s az új gyötrelmeket Mégiscsak szép volt —> írja. — Az egész emberiség benne volt parányi életemben. Értékes irodalmi hagyatékának egyik legszebb darabja a „Pittsburgh — a fekete város” című tárca, amelyben az idegen bevándoroltakénál nem jobb sorsú amerikai munkások testvéri szolidaritásáról írt. De ez és semmilyen szolidaritás sem volt már képes megmenteni őt, jóllehet sokat megpróbáltak, hogy kiragadják a halál karjaiból. Negyven esztendeje, 1925 július 19-én, huszonkilenc éves korában az egyik New York-i kórházban elhunyt. Hamvait tíz évvel ezelőtt hazahozták és a magyar forradalmi munkásmozgalom többi hősének földi maradványai mellé helyezték. Halála évfordulóján sok mai gondunk és dolgunk közepette is, gondoljunk egy percig illő tisztelettel Lékai Jánosnak a jövőért ellobant áldozatos, küzdelmes, gazdag életére. Vadász Perem
