Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-13 / 163. szám

Látogatás a főhadiszállá­son A Pravda hétfői szá­mában megjelent I. Scsedrovnak, a lap kü­lön tudósítójának írása ä Vietnami Nemzeti Felsza- baditási Front főhadi­szállásáról. A tudósító beszélgetett Nguyen Thi Dinh 7 főparancsnok-he­lyettessel és a főhadi­szállás más tisztjeivel. — A DNFF már Dél­Vietnam területének négyötödét tartja ellen­őrzése alatt. Itt él az or­szág lakosságának több mint kétharmada. Ids tartózik az ország élés­tára: a Mekong folyo ! deltája Is. Azt, hogy mi­lyen rohamosan növek­szik a felszabadított te­rület, meg lehet ítélni abból, hogy tavaly nyá­ron a felszabadított te­rületeken még csak hat­millió ember, azaz a dél­vietnami lakosságnak alig a fele élt. — A főparancsnoksá­gon folytatott beszélge­tés során — folytatja Scsedrov — szó volt a nemzeti felszabadító mozgalom és a saigoni— amerikai klikk fegyveres erőnek arányáról. Emlé­keztettem a nyugati saj­tóban megjelent adatok­ra, amelyek szerint ez az arány 1:7. A beszél­getés résztvevői ironi­kusan elmosolyodtak, egyikük pedig megje­gyezte: vajon megtart­hattuk volna-e három éven át a kezdeménye­zést a hadműveletekben és mérhettünk volna-e egyre növekvő csapáso­kat az ellenségre a fenti erőviszonyok mellett. Az említett adat mese an­nak bizonyítására, hogy Dél-Vietnamban nem né­pi felszabadító háború folyik, hanem csupán a Vietcong harcias csoport­jai tevékenykednek. Milyen távlatokkal ke­csegtet a hadihelyzet? — tettük fel a kérdést ka­tonáknak és politikai ve­zetőknek egyaránt. Rendszerint határozott válaszokat kaptunk, amelyeket így lehet megfogalmazni: a Penta­gon most a fegyveres beavatkozás kiszélesíté­sével, légihaderejének fokozott bevetésével, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni ag­resszió kiterjesztésével keresi a kivezető utat. Ámde szilárd elhatáro­zásunk, hogy a telies függetlenség kivíváséig harcolunk Mellettünk van Dél-Vletnam egész lakossága, a világ min­den szabadságszerető né­pe. Magiap felszólalások a béke-világkongeesszus bizottságaiban Gombos László, az MTI kiküldött tudósitója jelenti: A béke-világkongresszus hétfőn egész nap bizottsá­gokban tanácskozott. A bi­zottsági ülések első napján három magyar felszólalás is elhangzott. Az 5. számú bi­zottság délelőtti ülésén fel­szólalt Bognár József pro­fesszor. Kifejtette, hogy a jövedelmek, a társadalmi gazdaság és a termelő erők — közöttük a tudomány — rendkívül egyenlőtlenül osz­lanak meg a világon. A nemzetközi kereskedelem mai struktúrájában újra­termeli ezeket az egyenlőt­lenségeket, mert a világke­reskedelem mechanizmusá­ban semmiféle kiegyenlítő tényező nem működik. így növekszik a szakadás a fej­lett és a fejlődő országok között. Nagyarányú, uj el­veken alapuló nemzetközi segélypolitikára és gazda­sági együttműködésre van szükség. Az 5. számú bizottság délutáni ülésén Bácskai Ta­más docens a gazdasági függetlenség megerősítésére irányuló gazdaságpolitika el­veit elemezte. Hangoztatta egy széles, nacionalizált szektorra támaszkodó állami tervezésnek, a nemzeti valu­ta- és bankrendszer megte­remtésének, valamint a kül­kereskedelmi monopólium­nak a fontosságát. A 7. számú bizottság hét­fő délutáni ülésén felszó­lalt Darvast István. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetéről szólva szembeszállt azzal az amerikai állítással, hogy az ENSZ nehézségei pénzügyi okokkal magyaráz­hatók. Rámutatott, hogy az amerikaiak elvesztették ko­rábbi kényelmes többségü­ket az ENSZ-ben. Ma már a békés együttélés, a nem­zeti függetlenség és a lesze­relés hívei vannak ett túl­súlyban. Lehet, hogy az amerikaiak számára kényel­metlenné 'vált az ENSZ, de Algír (AFP) Bumedien ezredes, az al­gíri forradalmi tanács elnö­ke hétfőn bemutatta kormá­nyát a hazai és nemzetközi sajtó mintegy 300 képviselő­jének. A Népek Palotájának díszcsa,mókában, amelynek bejáratánál fehérturbános szpáhik díszőrsége sorako­zott fel, először a forradal­mi tanács, majd a kormány tagjai foglalták el helyüket. megnyílt a lehetősége an­nak, logy a valóban jó szándékú, a békét akaró né­pek százmillióinak fórumá­vá, a béke hatékony eszkö­zévé váljék. Ezt a folyama­tot kell elősegíteniük a bé­ke harcosainak. Hétfőn délután 17,00 óra­kor a finn parlamentben Fagerholm, a finn nemzet- gyűlés elnöke fogadta a kül­döttségekben részvevő nem­zetgyűlési képviselőket. A fogadás baráti légkörben zajlott le. Az a körülfnény, hogy Virolainen miniszter- elnök a megnyitó ülésen be­szédet mondott és a békés együttélés jelentőségét mél­tatta, valamint Fagerholm- nak. a finn nemzetgyűlés el­nökének hétfői fogadása Moszkva, (TASZSZ): Moszkvában hétfőn a kö­vetkező hivatalos közle­ményt adták ki: Az utóbbi időben Moszk­vában tárgyalások fo ytak a Vlagyimir Novikov minisz­terelnök-helyettes az SZKP Központi Bizottságának tag­ja által vezetett szovjet kormányküldöttség és a Le Thanh Nghi mini.»terelnök- helyettes, a Vietnami Dolgo­zók Pártja Politikai Bizott­ságának tagja vezetése alatt álló vietnami kormánykül­döttség között. A tegtvéri barátság és a teljes kölcsönös megértés szellemében megtartott tár­gyalások eredményeképpen a felek egyezményeket kötöt­tek arról, hogy a Szovjet­unió segítséget nyújt a VDK népgazdaságának fej­lesztésében és védelmi ké­pességének megerősítésébe.! azoknak az igényeknek alap­ján, amelyek az amerikai A miniszterelnök rövid be­szédet mondott arab nyelven. Bumedien hangoztatta, hogy hazája „a testvériség és bar rátáig érzésével viseltetik minden nép iránt, amely hajlandó együttműködni ve­le a kölcsönös érdekek tisz­teletben tartásának alap­ján”. A beszéd elhangzása után az új algériai kormány, meg­tartotta az első miniszterta­nácsot. újabb bizonyítéka a finn nép békevágyának és a semleges Finnország beke- politikájának. A vietnami kérdéssel fog­lalkozó 1. sz. bizottságban a többi felszólalóval együtt a vietnami nép iránti szo­lidaritásáról tett hitet az amerikai küldöttség tagja is, aki biztosította a dele­gátusokat arról, hogy az Egyesült Allan»)'« békesze­rető közvéleménye hallatni fogja szavát Washingtonban. A szovjet delegátus tá­mogatta azokat, akik han­goztatták, hogy az Egyesült Államok ma már nemcsak a vietnami nép, hanem az egész nemzeti felszabadító mozgalom ellen is háborút visel. imperialisták agressziója el­len küzdő vietnami nép har­cával kapcsolatban felme­rültek. Ezek az egyezmé­nyek a korábban megkötött megállapodások alapján nyújtott szovjet segélyen felül újabb segítséget irá­nyoznak elő a Vietnami De­mokratikus Köztársaságnak. Görög válság ? Szófia, (MTJ): A demokratikus EDA-párt lapja — az Avgi — érdekes cikket közölt Papandreu mi­niszterelnök és Konstantin király ellentéteinek okairól. A lap szerint május vé­gén az Egyesült Államok diplomáciai képviselője fel­kereste Papandreut és azt a „szövetségi kérést” tolmá­csolta, hbgy Görögország vegyen részt a vietnami há­borúban. Papandreu kere­ken visszautasította a ké­rést. Ekkor az athéni ame­rikai nagykövetség ideigle­nes ügyvivője a királyhoz fordult, s elnyerte beleegye­zését. Papandreu Hodiasszal, a király politikai irodájának vezetőjével folytatott éles hangú megbeszélésén cso­dálkozását és nemtetszését fejezte ki az uralkodó dön­tése fölött. Június 5-én Garufaliasz nemzetvédelmi miniszter szintén támogatta a görög katonai egységek Vietnam­ba küldésének tervét. Azóta Papandreu viszonya az ame. rikai követséggel és az ud­varral elhidegült. Bumedien bemutatta kormányát a sajtónak Szovjet-vietnami közös közlemény Sajtótájékoztató a vietnami nagykövetsége* a vietnami nép harci sikereiről Nguyen Viet, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője hétfőn sajtótájékoztatót tartott a nagykövetségen. Emlékezte­tett arra: az idén tizenegy esztendeje, hogy a vietna­mi nép történelmi jelentő­ségű Dien Bien Phu-i győ­zelme után aláírták a békét Indokínában helyreállító gen­fi egyezményt. A vietnami nép és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormá­nya mindenkor betartotta az egyezményt, ugyanakkor az amerikai imperialisták és kiszolgálóik sorozatosan láb­bal tiporták a megállapp- dást. Az amerikaiak agresz- sziót robbantottak ki, s eb­ben egyre tovább merész­kednek: ezt mutatja, hogy legutóbb mérgező vegyi­anyagokat szórtak le Dél- Vietnamban — e barbár támadás következtében több mint 30 ezer ember súlyo­san megbetegedett —, Eszak- Vietnamban pedig városo­kat kezdtek bombázni'. így július 2-án !»ombatámadást hajtottak végre Nam Dinh, az ország harmadik legna­gyobb városa ellen, az ügy­vivő ezzel kapcsolatban is­mertette a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztériumának nyilat­kozatát, amely többek kö­zött megállapítja: ez a légfc támadás is ismételten bizo­nyítja az amerikai imperia­listák agresszív háborús céljait, kalandor cselekede­teit. Az ügyvivő a továbbiak­ban rámutatott: a világ köz­véleménye növekvő felhá­borodással ítéli el az ame­rikai imperialisták agresz- sziós cselekedeteit, majd a szabadságáért, független­ségéért hősiesen harcoló vietnami nép harci sikerei­ről szólt. Dél-Vietnáiri népe a Nemzeti Felszabadítási Front vezetésével súlyos csapásokat mér a betolako­dókra, Eszak-Vietnam fö­lött eddig 370 amerikai re­pülőgépet lőttek le. A viet­nami nép nehéz körülmé­nyek között végzett munká­jának eredményeit mutatja, hogy a VDK ipara az első fél évben túlteljesítette ten- vét, s a mezőgazdaságban is nagyon jó volt a tavaszi terméseredmény. Végül hangoztatta: a viet­nami nép szilárd elhatáro­zása, hogy a végsőkig küzd az imperialista agresszió el­len országa szuverénitasa, függetlensége védelmében, t harcában — amelyet támo­gatnak a testvéri szocialista országok népei, a világ ha­ladó erői — kivívja a vég­ső győzelmet. Külpolitikai hitek Rostockban véget ért a balti-tengeri országok képvi­selőinek béketaláikozója, amit annak jegyében tartot­tak, hogy a Balti-tenger le­gyen a béke tengere. Jekatyerlna Furceva. szov­jet művelődésügyi miniszter Jenny Lee-nek, az angol közoktatásügyi minisztérium parlamenti titkárának meg­hívására Londonba érkezett A szovjet művelődésügyi miniszter londoni látogatása alkalmával a két ország kul­turális cseréjét vitatják meg. Csu Te-nek, a kínai or­szágos népi gyűlés állandó bizottsága elnökének a meg­hívására hétfőn Pekingbe érkezett a VDK parlamenti küldöttsége. A dominikai alkotmányhű kormány és a katonai junta vezetői kijelentették, hajlan­dók tárgyalni egy ideiglenes kormány megalakítása rój ( amelynek vezetője az .-ÁSZ közvetítő bizottsága által javasolt dr. Dector Garcia Godoy lenne. Az Izraeli Munkáspárt (MAPAI) Központi Bizottsá­ga olyan határozatot ho­zott, amellyel gyakorlatiig kizárja a tagok sorából Ben Guriont, Izrael első miniszterelnökét, aki hívei­vel egyetemben külön listán kíván indulni a novemberi választásokon. Ecuadorból érkező hírügy­nökségi jelentések szerint a katonai rendszer vezetői rö­vid úton meg akarnak sza­badulni politikai ellenfe­leiktől, s a hazafias nemzeti junta korábban letartózta­tott tagjait küföldre szám­űzik, Washingtonban hétfőn megkezdődtek a japan— amerikai tárgyalások. Az évről évre megtartott ta­nácskozás elsősorban a két ország közötti gazdasági problémákat érinti, megbíz­ható hírek szerint azonban mindkét fél fel kívánja vit- ni a,vietnami problémát. Ja­pánban az elmúlt hetek­ben rendkívül megnőtt az ellenállás az Egyesült Álla­mok vietnami politikájával szemben. A Proletár Egység Olasz Szocialista Pártjának (PSI- UP) Moszkvában tartózkodó küdöttsége hétfőn az SZKP Központi Bizottságában megbeszélést folytatott Mi­hail Szuszlovval és Borisz Ponomarjovval, a Központi Bizottság titkáraival. Lángok Harlemben II. „Az én borom sem fehér...“ A kiszolgáltatottság. a gyűlölet elől százez­rével menekültek a csak viszonylag kedvezőbb Észak­ra a rabszolgák uno­kái. Élénken éltek bennük a friss lincs-emlékek és meg­sokszorozták bennük a „nyájösztönt”. Úgy érezték — és ebben min­dennek ellenére igazuk volt — hogy ha összebújnak, ki­sebb a veszély. Először egy másik ne­gyedben, Hell’s Kitchenben, az úgynevezett Pokolkony­hában tömörültek, de ez ha­marosan szűknek bizonyult a számukra. Amikor eljutott hozzájuk a harlemi üres házak híre, egyikük, Philip A. Payton ingatlanügynök jó érzékkel nagy üzletet szi­matolt: tárgyalt a pangástól megrémült fehér kollégáival és Harlembe, a 134. utca egyik masszív, vöröstéglás bérházába beköltözött az el­ső néger csoport. Louis Armstrong és a többiek így kezdődött. És úgy folytatódott, hogy 1915 és 1925 között újabb, több mint egymillió üldözött me­nekült el a Délről. Jórészük az új, az immár néger Har­lemet gyarapította. Ez a ke­rület akkor még nem volt nyomasztó világ, sőt sok te­kintetben derűs színfolt. A mai méretű túlzsúfoltság még a jövő tompán morajló fenyegetése volt, a házak még nem omladoztak, az ipar még sok szakképzetlen munkaerőt megemésztett. A jövevények elhozták Észak­nak pompás zenéjüket és a század muzsikája, a jazz nem utolsósorban innén, New York Harlemjéből in­dult világhódító útjára, ör- döngös tehetségek tűntek fel a kis mulatókban. Duke El­lington, Luis Armstrong és a többiek nevét milliók is­merték meg. Aztán újra jött egy gazdasági válság és a harlemi drámában új fel­vonásra gördült fel a füg­göny. Amerika kiheverte száza­dunk nagy világkrizisét, de Amerika „belső gyarmata”, Harlem, mindmáig nyögi az akkori halálos csapást: a tö­meges munkanélküliséget, amely ebben a kerületben azóta is állandóan kisért. A Dél ritmikusan, kérlelhe­tetlenül lökte ki magából a belső emigráns négerek hul­lámait. Ez a különös gettó recsegett, ropogott, görcsös erőfeszítéssel tágult, mint a vajúdó asszony csontozata — de sohasem eléggé. A házak egyre zsúfoltabbak lettek, a problémák egyre megoídhatatlanabbak, az emberek egyre elkeseredet­tebbek. 1935-ben történt az első nagyobb robbanás. Az első, az 1935-ös nagy harlemi robbanás úgy kez­dődött, hogy letartóztattak itt egy néger kisfiút. Azzal vádolták, hogy ellopott va­lami apróságot. A környé­ken elterjedt az a hír, hogy a gyereket vallatás közoen agyonverték. Nem volt igaz, de a harlemiek húsába min­dennap belevágott az igaz­ságtalanság, az elnyomás, hát a suttogás igaznak tűnt. A gettón végigcsapott a láng. A tömeg összecsapott a rendőrséggel. Négyén meg­haltak. több mint százan megsebesültek. Nyolc évvel később egy fehér rendőr — ma már ne­héz kibogozni, miért — őri­zetbe akart venni egy né­ger asszonyt. Egy néger ka­tona ezt meg akarta akadá­lyozni, a rendőr megsebe­sítette a katonát és az ara­dat újra megindult. Ot halott, ötszáz sebesült, öt­millió dollár anyagi kár. Egy kínai boltos táblát tett a kirakatba: „Ne bántsátok az üzletemet. Az én bőröm sem fehér...” 1964 nyarán Thomas Gil- ligan szolgálatban nem levő rendőrtiszt valamiért rá­szólt James Powelt 15 éves néger fiúra. Az visszafele­selt, majd — Gilligan állí­tása szerint — kés villant a kezében. A tiszt ezt egyet­len tanúval sem tudta bi­zonyítani, az azonban tény, hogy ő agyonlőtte a gyere­ket. Talán emlékszik az ol­vasó: Harlemben ezután na­pokig tombolt az elkesere­dés, valóságos utcai harcok folytak. Egy cikk és a címe Az addigi és a tavalyi összecsapások között több lényeges különbség volt. Nemcsak az, hogy minden egyes megmozdulás erősebb, általánosabb volt, mint a megelőző. A döntő difreren- cia: a korábbi esetekben a kormányzat még megenged­hette magának azt a fény­űzést, hogy ezeket a zendü­léseket puszta rendőri ügy­ként kezelje. Azóta azonban Harlem helyzete még kiál- tóbb ellentétbe került az amerikai életszínvonallal, azóta többek között Afrika független nemzeteinek kép­viselői is ott ülnek éppen New Yorkban, az ENSZ üvegpalotájában. Azóta — amerikai néger katonák részvételével is — a szövet­ségesek szétzúzták az in­tézményesített fajüldözés 'etmeavobb hatalmát, a hit­leri birodalmat. Azóta óriá­si erkölcsi-pollttka-katona! tekintélyként jelent meg az áldozatokból legnagyobb részt vállalt nagyhatalom a világpolitika porondján: a Szovjetunió. És azóta szá­molni kell egy egész szocia­lista világrendszer létével és szavával. A gyorsan vál­tozó világban az amerikai néger nyomorúság „főváro­sa”, Harlem sem maradhat hosszabb távon a változat­lanság szigete. Következik: A bűnözés képlete . Harmati Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents