Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-13 / 163. szám
„Mi az, főnok akarsz lenni ?“ JKe stréberkedj!” Arra az emberre szólnak így rá, aki önmaga fitogtatásáért örökké mások elé és fölé akar jutni, külön utakon lelkendezik, álszentes köntösbe bújtatja minél gyorsabb egyéni érvényesülését. Az ilyenek valóban megérdemlik a sértő jelzőt, hiszen kilógnak a közösségből, túlbuzgóságuk — éppen sajátos céljuk miatt — többet árt, mint használ a közösségnek;. Ügy tűnik, az effajta stréberek a lelkűket is kiteszik a munkáért. Megfigyelhető viszont az is, hogy ők azok akik észrevétlenül félreállnak, ha az egész kollektíva érdekéről van szó, ha a haszon nem közvetlenül az ő pénztárcájukba csapódik. Persze, az üzemekben, műhelyekben nem ilyen tisztán mutatják meg magukat a stréberek, s ez az oka, hogy gyakorta jó szándékú, őszinte akaratú embereket is megsértenek az elnevezéssel. Nem egy szocialista brigádtagtól hallottam már ezt. „Az az igazság, kérem, hogy lehetne még fokozni a teljesítményt, nem szakadnánk meg bele, de hiányzik az nekem, hogy strébernek nevezzenek?” Beszélgettem üzemi tanácstaggal, aki arról panaszkodott: sok: kellemetlensége támadt már abból, hogy felhívta a figyelmet az anyagpazarlásra, a munkaidő elfecsérlé- sére. „Mi az szakikám, főnök akarsz lenni?" — kapta a választ nyomban. Sorolhatnám a hasonló példákat. Napjainkban — legnagyobb örömünkre — nem ritkaság jó egyéni teljesítményekről hallani. Van Nyíregyházán százszoros újító, találni jószerivel olyan építőipari munkásokat, akik második műszakra vállalkoznak, hogy másnap, harmadnap ne álljon a falazás, a szerelés. Ezek az emberek természetesen gazdagabban részesülnek az anyagi javakból. Csakhogy ma még sokan hajlamosak arra, hogy az ember értékelésénél csupán a fizetést, a prémiumot figyelik, s közben megfeledkeznek visszapillantani a pénz mögötti munkára, a sok sok fáradtságra, a derekas helytállásra. így ragasztják rá a stréberséget tisztességes szándékú, valóban lelkesedő emberekre is. Nem elég csak megállapítani azt. hogy mindez öntudat kérdése. Igaz, a politikailag érett, a fejlődésünket és gondjainkat egyaránt látó ember nem téveszti össze az egyéni hasznot hajhászót a közösségért dolgozó emberrel. Aki maga is kész áldozatokra a közösségért, az különbséget tud lenni a stréber és igyekvő ember között. Talán akkor járjuk a legcélravezetőbb utat, ha azt keressük: mit tesznek a munkahelyeken a gazdasági és a politikai vezetők a helyes értékelő szemlélet kialakításáért? Vájjon mindenkor módjával és mértéktartással osztogatják-e a dicséretet. vagy talán maguk is hajlamosok egyeseket „futtatni?” Vájjon megalapozott-e valamennyi bírálatuk? Eszembe jut, hogy az egyik mátészalkai üzemben öt ízben juttatták a szocialista cím birtokába egy szállítóbrigádot, s közben a többiek suttogták: nem egészen annyira fényes az az arany; a „példaképek” között soknak nincs meg a nyolc osztálya, de nem lehet rávenni őket a tanulásra, s a költségekkel sem a legjobban fukarkodnak. Elképzelhető a kellemetlen szituáció: egy ilyen saját akaratán kívül túlértékelt brigád elveszti a hitelét akkor is, ha képességéhez mérten tudása legjavát igyekszik nyújtani. Melléfogás áldozatai lesznek. Ennek ellentéte egy nyíregyházi könnyűipari üzem esete: egyik. kiválóan dolgozó, minden percben a legnehezebb feladatra is kész brigádja csak azért nem kapta meg a kitüntető szocialista címet, mert hiányosan vezették a brigádnaplójukat, kifelejtették belőle névadójuk életrajzát. Szinte minden tanácskozáson, megbeszélésen, ahol a munka versenyről tárgyalnak, elmaradhatatlan a figyelmeztetés: ne feledkezzünk meg az eredmények folyamatos értékeléséről. A látszatra elcsépelt kifejezések mögött rejlik a munkahelyi együttélés egyik sarkalatos pontja: Életünk a kollektív irányításon alapszik. Ilyen viszonyok között az ítélkezésnek, az elismerésnek éppen úgy, mint a megrovásnak sajátos jelentősége van. Csak állandó és alapos körültekintéssel óvhatjuk meg az élenjárókat, a tisztességgel igyekvő egyszerű munkátokat a rosszindulatú megjegyzésektől. Angyal Sándor Új műhely — régi szellem A művezető: Nehéz igazságot tenni. .. A munkás: Nem jó a munkaszervezés A szakszervezet; Sok a selejt Vijjogó fűrészek, tompán pufogó kalapácsok hangja dobogtatja az új műhely- csarnok levegőjét. Alig egy fé! évvel ezelőtt még szűk, poros helyiségekben dolgozlak az emberek — most az űj központban jobb, egészségesebb körülmények jelzik a Kisvárdai Faipari Vállalat fejlődését. — Most már nem lehet megállni — mondja Úri Dezső igazgató. — Saját beruházásból rövidesen üzembe helyezzük az új szárítóberendezést is, amely elengedhetetlen feltétele a faipari munkának. közvetlen termelés' irányítását és a munka szervezését — mondja Egri Gyula munkás. — Ebből adódik a lazaság ... Viták A vállalat ütemes fejlődése nem mindenben egyértelmű. Ha a termelést vesszük alapul, féléves tervüket alig 85—90 százalékra teljeseik. A második fél év sem a legbiztatóbb, pedig tízmillió forintos tervről van szó. Vajon mi ennek az oka? Elsőként említik a vezetők: „nagy érvágás” volt, hogy a vállalattól elvitték a már jól begyakorolt termékek gyártását. Anyag- és munkahiányra is panaszkodnak, amely egyik forrása a bajoknak, megosztja az erőket, feszültséget okoz vezetők és munkások között. A bajok okát, forrását nem lehet csak ezzel magyarázni. Sok múlik a vezetőkön és a munkásokon. Megtörtént például, hogy a munkások hetekig azon vitatkoztak: csinálják-e a munkát, vagy sem. egy-két centivel hosszabb legyen a fotel és ígv tovább. Legutóbb a ládagyártásnál sokan „rangon alulinak” tartották ezt munkát, mondván: „Mi szakemberek vagyunk, ez lealacsonyító . Azt már kevésbé veszik figyelembe. hogy a vállalat nagy erőfeszítést tett azért hogy a hóvégi boríték tartalma ne csökkenjen, s ne kelljen elbocsátani munkásokat. Fő a kereset / Kétségtelen; minden új termékre való átállás ne- nehézséggel jár. Ezért sok munkás panaszkodott a folyamatos munka hiányára, ebből következően a kere ■ set csökkenésére Ebből olyan következtetést vontak le: „Saját magamnak teremtem meg a jobb kereseti lehetőséget ..Lazább lett a munkafegyelem, a minőség iránti felelőség. Előfordult, hogy egyesek — a több kereset reményében — nagyobbra szabdalták, mások eldugdosták az anyagokat. an\j kihatott az egész vállalat munkájára. Olyan nézet alakult ki: „A minőség csak másodrangú, fő a kereset . . .” — Ez így igaz — mondja Balogh István szakszervezeti titkár. — Sajnos, nem egy dolgozónál előfordul, hogy az egyéni érdeke háttérbe szorítja a vállalatét. Ezért sok a selejt és gyengébb a termékek minősége Szerepet játszik a vezetőség és a művezetők „elnéző” magatartása is. Nem egy munkás „bíztatásnak” veszi a fegyelmezettlenséget. Csak egy példa. Kézi János brigádja több fotelt selejtesen készített ek A brigád tagiai „kézlegyintéssel” elintézték, a művezető pedig a „jó fiú” szerepét vállalva elküldte a tanműhelybe, mondván: „A gyerekek majd rendbehozzák... Mi erről a véleménye a művezetőnek? — Legnehezebb n mi helyzetünk — magyarázza Gecsei Zoltán. — Sokféle ember dolgozik itt. nehéz az összhangot megtalálni... Sokat akarnak keresni a minőség rovására. Ezért bizony felelőtlenül végzik a munkájukat. Érzi a felelősséget? — Nehéz igazságot tenni, hogy a vezetőknek és a munkásoknak Is jó legyen .'.. — Nem tartóid jósak a Összhangot — Azért mi is hibásak vagyunk — vallja őszintén Kézi János. — Égy kis figyelemmel mi sem csináltunk volna selejtes fotelt, de a gépmunkások is hibásak. — Valóban, mi is elkövettük a hibát — veszi át a szót Kovács Illés gépmunkás. —• Véleményem szerint legfőbb probléma az egyéni felelősség hiánya. Huszonöt éve dolgozom a szakmában, egy kicsit szégyellem is magam az emberek előtt... Nincs meg, az Összhang a termelést irányítók és a munkások között. Az érdekeltségi rendszer nem áll összefüggésben a gazdaságirányítás módszerével. Ennek hiányában a munkások „megfeledkezhetnek” a köte lességükről, a vezetés pedig a határozott intézkedésről. Csak a kettő összeegyeztetése segíthet a vállalat kétségtelenül meglévő nehéz helyzetén. Bálint Lajos Iskolaépítkezések, új tanyai kollégium 33 millió a felújításokra Bővítik a felszereléseket és a könyvtárakat Közeledik az új tanév, akkorra el kell készülni a megkezdett iskolaépítkezésekkel is, hogy a diákok birtokukba vehessék az új tantermeket. Hétmillió forintos költséggel építik az ibrátiyi nyolctantermes gimnáziumot, amelyben nevelői lakás is lesz. Az építkezés munkáinak háromnegyed részét már elvégezték, így valószínű, hogy a tanév megkezdésekor a diákok rendelkezésére áll. Nem ilyen biztató a helyzet a nagykállói nyolctantermes gimnázium építkezésénél, ahol jelenleg anyaghiány miatt megállt a munka. Az építők évnyitóra Ígérték a gimnázium átadását, s ezt az Ígéretet még megtarthatják, ha a hátra lévő időt sikerül jól kihasználni. Nagyecseden kilencmillió forintos beruházással építenek tizenkét tantermes gimnáziumot, amely már hetven százalékban készen is van. Befejezik szeptemberig a nyírbátori gimnáziumhoz épülő politechnikai műhelyt is. Négytantermes iskolákat építenek — egyenként 1,2—’ 1,3 millió forintos beruházással — Kállósemjénben, Merken, Lányán, Apagyon és Gyürén. Lónyán — ahol az emeleti falazásnál tart a munka — tanulószobát és pedagóguslakást is építenek az iskolához. Általában valamennyi építkezés a befejezéshez közeledik, csupán az apagyit hátráltatja a téglahiány. Ugyancsak befejezik az eperjesltei kéttanter- mes iskolát és a hozzépített nevelői lakást, amely 600 ezer forintért készül. A községfejlesztési alapból építenek iskolát több községben. Tiszalökön négy tantermet húznak a már meglévő mellé. Pusztadoboson 640 ezer forintért építenek öt, T iszavasváriban pedig kéttantermeset. Előzetes jelentések szerint ezeket is befejezik szeptemberig. Es egy hír az 1966-os tanévre: az Északi Alközpontban a meglévő iskola mellé még 12 tantermet t»lda- nak. Itt építenek fel egy 210 tanulót befogadó tanyai kollégiumot is. Mintegy 33 millió torin- tot költenek az idén Sza- bolcs-Szatmár megyében az általános és középiskolák, óvodák felújítására, karbantartására. E munkák zömét az iskolai szünidőben végzik, s így szeptember elsején csaknem mindenütt tiszta, frissen meszelt tantermek várják a tanulókat. Sok helyen a szülők társadalmi munkával járulnak hozzá az oktatási intézmények tatarozásához. Deme- cserben pl. a szülői munka- közösség tagjai társadalmi munkában meszelik ki az iskolákat. Ezenkívül kézimunkákkal teszik otthono. sabbá a tantermeket. Ezzel nyolc—tízezer forintot takarítanak meg. A nyíregyházi járásban a tatarozáson kívül öt óvodát, tíz iskolát, két iskolai napközi otthont újítanak fel. Nagycserkeszen 160 000, Vencsellön 180 ezer forintos költséggel korszerűsítik a tantermeket és a nevelői lakást. Utóbbi helyen belső átalakítással újabb tantermet és nevelői lakást is nyernek. Üjfehér- tón GO 000 forintot fordítanak az iskolai napközi otthon korszerűsítésére. V. Legjelentősebb felújítás Nyíregyházán történik. Hétszázezer forintos költséggel a múlt század kilencvenes éveiben eclectikus stílusban. készült négyes számú általános iskolát újítják fel. Felépítése óta ez az első olyan nagyjavítás, amikor a vakolatot is teljesen leszedték, s az épületet eredeti formájában állítják vissza. Ennek megfelelően kellemes barna árnyalatú szint kap, megfelelő díszítéssel. Felújítják még az esőcsatornáját és öt tanteremnek a padlózatát. Jelentősebb javítást végeznek még a kettes és hármas számú, valamint a szarvasszigeli iskolákban, továbbá két óvodában. A benkő-bokorl iskola részére pedig fáskamarát létesítenek. A fíianda II bokori és benkő-bokori Iskolák villanyvilágítást kapnak. így tovább csökken az olyan tanyai iskolák száma, ahol petróleummal világítanak. A város iskoláiban tovább javulnak a tanulás feltételei azzal, hogy az oktatáshoz szükséges szemléltető eszközök, köztük a rádió, televízió, a magnetofon, a lemezjátszó mindenütt rendelkezésre áll. Sőt az iskolákat parkettkefélő, porszi- vógépekkel, a konyhával rendelkező intézményeket hűtőszekrényekkel, ventillátorokkal, mosógépekkel látják el. Nyolcvanezer forintnyi összeget költenek az iskolai könyvtárak állományának bővítésére. 150 ezer darab tégla elkészítését vállalták terven felül a Tiszavasvári Téglagyár dolgozói — az árvízkárok helyreállítása érdekében. Vasárnap a tervezettnél már 38 ezerrel többet készítettek el. Képünkön Szabó Lajos, a nyersgyártó brigád tagja dolgozik a vasárnapi önkéntes műszakban. Foto: Hammel J. Emlékezők Tiszavasváriban „...Értesítem Méltóságodat, hogy a büdszentmihályi őrs járőre Tonkovícs János büdszentmihályi lakos lakásában Fazekas János nyíregyházi lakost tettenérte, midőn az engedély nélkül szociáldemokrata gyűlést tartott. A gyűlésen 36 ember volt jelen, kiket a járőr gyülekezési jogba ütköző kihágás miatt feljelentett. Fazekas János nyíregyházi lakost pedig közbiztonság elleni kihágás miatt őrizetbe vette, és kikérdezés végett az őrsre elő vezette. Folyó hó 12-én 15 óra tájban több száz büdszentmihályi lakos, Fazekas János kiszabadítása végett a laktanya kapujához ment, és ott azt kiabálták, hogy „adják ki az elnökünket, mert amíg ki nem adják, addig nem megyünk el, és ha másként nem adják ki, akkor erőszakot használunk, annak kiszabadítása végett.” A járőr nevezetteket szétosztásra szólította lel, kik azonban nem távoztak el, hanem tovább fenyegetőztek. ezért a járőr 12 egyént a Szut. 312 pontja, 12. alpontja alapján elfogott .» (Részlet a debreceni VI. csendőrkerület nyíregyházi osztályának 1931. április 23-i ejlentéséből.) Vasárnap — 34 év után — tizenegyen várták Faaekas Jánost Tiszavasváriban s régiek közül, öten nem lehettek ott a találkozón: Ton- kovics János, Kapusi József, Szabó Ferenc, Maczkö István és Hegedűs János. Hozzátartozóik jöttek el helyettük, özvegyeik. Könnyeztek, mikor harcostársuk megérkezett, s felelevenítették a 34 éve történt eseményeket. — Hangazvart hallottam — mondja most Fazekas János, — závárcsörgést, mikor kivezettek a nyolc csendőrpuska előtt. Aztán még a Horthy-bíró- ság is felmentette őket. — A parlamenti interpelláció és a Népszava cikk után egy csendőrezredest küldtek ki vizsgálatra. Nyugdíjazom az őrsparancsnokot — mondta. Kérdem, miért — emelkedik fel Fazekas János hangja. — „Mert úgy vezették ki magát, hogy abban a helyzetben nem tudtak volna a tömegre lőni. Ez pedig nyugdíjazási ok”. Ilyen törvényeik voltak a csendőröknek. Elmondták egymásnak életük, boldogulásuk történetét, hogy mi minden változott azóta, hogy mennyire másként élnek, mint a csendőrtollas világban. Később Fazekas János ellátogatott az iparitanuló-is- kolába is: — A beszédet, amit 1931- ben a csendőrök abbahagyattak velem, most folytatom... k. t,
