Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
Mennyit költenek könyvre falun? Nem megnyugtató a könyvterjesztés formája Kiss István előadása a népművelő pedagógusok tanfolyamán A falusi könyvtárak és az olvasók problémáiról tartott elemző előadást a népművelésben dolgozó pedagógusoknak Kiss István, az MSZMP KB tudományos és kulturális osztályának munkatársa, a nyíregyházi pártiskolán. Elmondta: _ a könyv népművelő szerepét vannak akik lebecsülik és helyettesíteni próbálják a televízióval és egyéb vizuális élményt nyújtó eszközzel, — az olvasás megmarad sajátos szórakoztató és műveltséggyarapítónak. S a könyv tábora állandóan nö. Világ- viszonylatban nem állunk rosszul, hazánkban ezer lakosra 964 könyv jut. Nem arányos azonban az elosztás, ugyanis az ország köz- művelődési könyvtáraiban lévő 35 millió könyv közül 3 millió Budapesten, 3.5 millió a vidéki városokban található és csak 6 millió van falun. Ez nem egészséges arány, hisz a legújabb adatok szerint is, az ország lakóinak többsége, a lu millióból 6 millió községekben és tanyákon él. Mindenképpen indokolt és sürgető a falu olvasási gondjainak gyökeres megjavítása, a falusi könyvterjesztés akadályainak kiküszöbölése. Országos szervek között hosszú idő óta vita folyik arról, ki legyen a könyvterjesztés gazdája. Jelenleg a földművesszüvetkezeteken kívül a Magyar Könyv és az Állami Könyvterjesztési Vállalat folytat terjesztési munkát. Az elmúlt évben 180 millió forint értékű szépirodalmi és egyéb tártaiméi könyvet adtak el a könyvterjesztők. Sajnos azonban ez a szép szám reálisabb megvilágításba kerül, ha figyelembe vesszük: kik vásároltak könyveket az elmúlt időszakban. Három évvel ezelőtt egy év alatt egy alkalmazotti család 95, egy munkás 31, egy parasztcsalád 4 forintot költött könyvekre. 1963-ban az alkalmazottak 101, a munkások 33, a parasztok pedig 3 forint értékben vásároltak könyvet. Vagyis 63-ban a parasztcsaládok 25 százalékkal kevesebbet vásároltak, mint az ezt megelőző évben, az Igen kevés 4 forintról 3-ra csökkent a könyvvásárlásuk ösz- saege, Elgondolkoztató számok ezek, s arra hívják fel a ügyeimet, hogy keresni szükséges a hiba forrását. Nem arról van szó, hogy nincs igénye a falusi embereknek, bár ezzel sincs minden rendben, hanem hiányos a terjesztés, nincs egy kézben, nincs gazdája, pontosabban a sok gazda között elvesz a tulajdonképpeni cég Jó lenne, ha a viták helyett most már rendeződne a falusi könyvterjesztés, amely a mostani körülmények között egyik akadálya a ' falu jobb könyvellátásónak. ! Adatok állnak rendelkezésre az olvasók létszámának emelkedéséről is. Azonban kritikusabban szükséges elemezni az olvasók létszámának alakulását. Nem biztos, hogy olvasónak tekinthető például az a dolgozó, aki beiratkozott ugyan a könyvtárba, de évente, kétévente mindössze egy— egy novellát, egyetlen hőnyidet olvas el. Megkérdeztek olvasókat aszerint, hány könyvet olvastak el: a megkérdezettek 36 százaléka 1—3 könyvet olvasott Budapesten, 51 százaléka a vidéki városokban és 52 szá- léka a községekben. Vagyis a falusi olvasók nagy része alkalmi olvasó, a megkérdezett falusi dolgozóknak mindössze 6.7 százaléka ol- I vásott egy év alatt tíznél j több könyvet. 4 ezer csa- j iád adatai szerint az alkal- j mazottaknál a család 32, a í munkásoknál 39, a parasz- j toknál 57 százalék egyél ta- j Ián nem olvas könyveket. | Az előadó arról szólt a továbbiakban, hogy most lolyik a könyvkiadás ötéves tervének vitája: sok klasszikus és mai szerző művét akarják eljuttatni az olvasókhoz, s igyekeznek figyelembe venni az elhangzott véleményeket, népszerű és árban is olcsóbb könyvek megjelenését is szorgalmazni fogják, (pg) Festi képek, A Duna szálló terasza. Soltész Albert rajza. Televízióból — jóbarátaink BODROGI GYULA örökmozgó. Így emlegetik barátok, ismerősök, színésztársak Bodrogi Gyulát. Okkal. A színházban és a filmgyárban, a rádióban és a televízióban egyaránt otthon van, csak éppen a lakásán lehetetlen megtalálni. Mindig próbál, mindig játszik valahol. Mindössze harmincegy esztendős. Hét éve színész. Mégis maga sem tudja már pontusan, hány filmben, hány színdarabban játszott ez idő alatt. — A meglett út? —■ teszi fel a kérdést önmagának. — Magamról nem sokat mondhatok. Tizenhat esztendős koromban táncosként kezdtem. A SZOT művészegyüttesének tagja voltam három esztendeig. Ekkor jártam először külföldön, a bukaresti VIT-en szerepeltünk. Aztán jelentkeztem a főiskolára. 1958-ban végeztem. A József Attila Színház szerződtetett, amelynek azóta is tagja vagyok. RoZov: Boldogság, merre vagy? című színművében kaptam az első főszerepet. Ez azt hiszem minden, amit magamról elmondhatok... Valóban csak ennyi lenne? Már az első két, színháznál töltött esztendőben hat szerepet játszott. A Boldogság merre vagy? Olegje még csak sejtette az ifjú színész tehetségét. A Kertész kutyájának Tristanja azonban nézők és szakemberek előtt egyaránt osztatlan tetszést aratott. Es elismerést. Pedig ez volt Bodrogi Gyula második színházi szerepe és a szakemberek is kétkedve várták ezt a bemutatót. Am az alapos, minden apróságra kiterjedő rendezői munka, az idősebb kollegák baráti jótanácsa és segítsége eredményre vezetett. A kétkedőknek csalódniuk kellett — a fiatal színész sikerrel oldotta meg nehéz feladatát. Nézőknek, szakembereknek egyaránt maradandó élményt jelentett Tristan alakítása. • Oscar Wilde: Hazudj igazat! című zenés vígjátéka következett ezután, amelyben Algernon t alakította. Az Érdekházasságban Misit, j a Felnőnek a gyerekek-ben! pedig Andrejt. — Andrej figurája legkedvesebb szerepeim közé tar- i tozik. Még ma is pontosan | emlékszem két mondatára, j „Az a fontos, hogy mi le-1 szék? Az a fontos, hogy milyen leszek!” E két rövidke mondatban benne volt Andrej egész jelleme. Egy kicsit a saját életemet láttam viszont Andrej alakjában. AmikVr tizenhat esztendős fejjel bejelentettem szüleimnek, hogy táncos leszek, apám azt mondta: ,,Nem az a fontos, fiam, hogy mi leszel, haném az, hogy milyen ember leszel! Közben ' megpróbálja visszaidézni az eljátszott szerepeket, de nehezen sikerül. Énekelte Bicska Maxi songját a Bartók Szmpadcn, játszott az Ugorj ki az ablakon című vígjátékban, a Kispolgárok című Gorkij színműben Siskin diákot formálta meg, a televízióban Steinmetz kapitányt keltette életre és évekkel ezelőtt, már nem emlékszik pontosan hányban, II. Ric- hard-ot játszotta a Kör- színházban. — Komoly próbatétel volt ez a Shakespeare szerep, hiszen addig jobbára csak énekes-zenés vígjátékokban szerepeltem. Merész vállalkozás volt számomra, de a kritikusok szerint nem játszottam rosszul... Bodrogi Gyula filmen, színházban, televízióban általában a mai fiatal. Szereti ezt a szerepkört, nemcsak azért, mert még maga is fiatal, hanem azért is, mert feladatának tartja alakítani, formálni a mai ifjúságot, s ezt véleménye szerint a mai ifjú hősök megformálásával segítheti leginkább. Jelenleg egy új magyar I Tóth Lászlone története. Az asszony bécsi ismerőseit látogatta meg az osztrák fővárosban, amikor azok közölték vele, hogy a nyugatnémet kémszolgá’lat hírszerzői, s őt is be akarják szervezni, hogy Magyarországon szerezzen számukra értékes adatokat, s a megadott nyugat-németországi címekre továbbítsa azokat. Tóthné hosszas töprengés után elvállalta a munkát, de arra készült, hogy hazatérve a Belügyminisztérium szerveinél jelentkezik, s leleplezi megbízóit. Mint a filmben is elmondja a fenyegetések ellenére azért vállalta a kockázatot, mert családtagjait a fasiszták kivégezték és ő bosszút akart állni. Tóth Lászlóné Budapesten tudta meg, hogy az az elegáns úr, Joachim Seenig, film forgatásában vesz részt. Ditrói közlegényt játsza a Patyilat-akciőban, amely modern, zenés, sok humorral átszőtt vígjáték lesz a katonákról. Elégedett a hét esztendő megtett útjával. Kívánsága is csupán egy van: szeretne többet együtt játszani a feleségével, Törőcsik Marival. Eddig ez mindössze négy alkalommal sikerült a hét év alatt. Először a televízióban Otcenasek: Rómeó, Júlia és a sötétség című tv-drámában, majd a Potyautas című zenés vígjátékban szerepeltek együtt, valamint két filmben: a Házasságból elégséges-ben és a Nem-ben. Reméli azonban, hogy az, új évad nem csupán jó szerepeket, de jó közös szerepeket is ltoz majd számára. szlovák polgár halála fűződik nevéhez és akit a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban életfogytiglani börtönre ítéltek. Wolf Alias Seenig elegáns villát tart fenn Nyugat-Németország- ban, gazdag műgyűjtő, kutyatenyésztő és a Gehlen munkatársa. Tóth Lászlónét a belügyminiszter „A magyar haza szolgálatáért érdemérem” arany fokozatával tüntette ki. A filmet, ma este 20 órai kezdettel mutatja be a Magyar Televízió. Az érdekes film először leplezi le Joachim Seeniget a nyugat-németországi kémszolgálat egyik „főmunkatársát”. A 30 perces filmet Schiffer Pál rendezte, a szerkesztő Pápai László, az operatőr pedig Mohai János volt. Ma este a képernyőn: „Fedőszáma A televízió leleplező dokumentum film je a nyugatnémetek kémtevékenységéről A napokban a Magyar Televízió székházában bemutatták a sajtó képviselőinek a tv új dokumentumfilmjét, a „Fedőszám 639” — című alkotást. A film aki már Münchenben a pályaudvaron is várta. Eredeti neve Seenignek Miroslaw Wolf, a szudéta vidéken született, a második világháború idejét sok száz csehVÁRKONYI MIHÁLY: SEMMI KÜLÖNÖS S ztrega ma megint bal lábbal kelt fel. Cif- russ nem is szólt volna semmit, ha nem az egész műhely füle hallatára harsog. — Csupa okos van itt: És maga a legfőbb nagyokost Szálljon le rólam, jó? Unom a csuda nagy eszét! — Na-na — krákogott Cifruss. Már mindenki őket figyelte: Bodnár még a padját is leállította, hogy ne csikorogjon az áttétel. — Na-na! Mit kiabál maga itt? Ez nem a Rozsda utcai kó- ceráj! — Köpök az egészre, tudja? Engem ne utasítgasson: vagyok olyan szakember mint maga! Cifruss az idegességtől úgy érezte: meglódul s mindjárt leesik a feje a nyakáról. Tovább nem is vitatkozott: sarkonfordult és csak úgy a válla fölött szólt vissza. — Állítsa össze azt a tengelykapcsolót, mert a délutánosok be akarják szerelni. — Micsoda zűr lesz itt délután! Még nem fordult elő hogy Sztrega, ha magára hagyták, valamit is megcsinált volna rendesen. A munka végét mindig csak összecsapja. Dehát az ő baja, gondolta dühösen Cifruss. Én nem tartom a hátam érte. Még akkor is mérges volt, amikor egy fél óra múlva a mérnök felhivatta. — Én is normában vagyok — háborgott. — Ha folyton az irodába kell rohangálnom, itt maradhatok estig, hogy valamit csináljak. — Üristen, de nehéz magukkal — nyögött a mérnök és úgy vágta magát a székre, hogy majd összetört. De aztán csak legyintett, — Másról van most szó. Valakit le kell adni a Tüzér-utcai telepre: én arra a Sztre- gára gondoltam. Beleegyezik? A szája is nagy, meg... — Hát jó — sóhajtott Cifruss; pedig legszívesebben megcsókolta volna a mérnöi köt. A legjobb megoldás. De erről nem szólt semmit. I A műhelyben is hallgatott: egy óra múlva mégis mindenki tudta az újságot. i — Hallom, elsején túladsz ra.lla — hunyorgott a tízórai szünetben Bodnár Sztrega irányába. — Igazad van: mit járatja annyit a száját. Cifruss csak a vállát rángatta; de amikor már a harmadik ember jött ugyanezzel, kényelmetlennek érezte a dolgot. — Nem adtam én túl senkin — magyarázkodott. — A mérnök jelölte ki, még tegnap: csak ma szólt miatta. Tudja, hogy nem nagy lumen ez a Sztrega. Tudjátok ti is. — Na persze — bólogattak: de Cifruss úgy látta nem nagyon hiszik, amit mond. Mi ütött ezekbe, — gondolta. Tudhatnák, hogy én nem vagyok olyan. Elintézem én magam ha valakivel bajom van. S ha olyan lennék, hogyan csinálnám nincs nellem rokonom a minisztériumban. Meg is mondta. — Világos: ki beszél másról? — hagyta helyben mindenki készségesen, de Cií- íus rossz érzése mégsem múlt el. Pedig megpróbálta túltenni magát az egész ügyön: dolgozott, mintha háromszorosára emelték volna a normáját. De a munka sem ment úgy, mint kellett volna: s valahányszor látta, hogy ketten-hárman összedugják a fejüket, mindig azt hitte, ezt az ügyet tárgyalják. Még a Kossuthnak is rosszabb íze volt mint máskor: pedig egymás után hárommal is próbálkozott. Idegesítette, hogy nem akar vége szakadni a kettes-hármas csoportba verődésnek. Pedig tudta, hogy máskor is így van ez. Vagy mégsem? Végül is bedobta a szerszámait a fiókba. Járok egyet attól megnyugszom, gondolta. Átment a hegesztőműhelybe Tarjánhoz. Amikor belépett, az éppen a salakot verte le a varratról: persze, a védőszemüveg nem volt rajta. — Hányszor mondtam, hogy ne salakolj így — sóhajtott fel idegesen Cifruss. — Megint belepattan a szemedbe, aztán nekem nyúzzák a fejem. — Igenis, cégvezető úr! — tréfálkozott Tarján, mint rendesen. — Alázatosan kérem, csak most az egyszer ne méltóztassék megharagudni ! — Megőrültél? — ordított rá Cifruss: pedig tegnap még nevetett ugyanezen. De most a lába is remegett az idegességtől. Sarkonfordult visszament a műhelybe: úgy állt a padja mellé, hogy minél kevesebbet lássa a többieket. Ma sokkal nagyobb volt a zaj, többet viháncoltak különösen a fiatalabbak: mintha megérezték volna, hogy úgy sem szól miatta. Inkább az öreg Kertesit bámulta az ablakon kersztül, a tavaly nyugdíjba ment gyári kőművest, aki most az udvaron, egy gödörben dolgozott. Aztán végre háromnegyed kettő lett: átvette s a raktár polcára tette az elkészült munkákat. Sztrega tengelykapcsolójához oda sem kellett tenni a sublert; szemmel látható volt, hogy az éket hullámosra reszelte. Ezt sem fogják beszerelni délután — gondolta Cifruss. Egy pillanatig tűnődött szóljon-e; de aztán úgy döntött, hogy hallgat. Majd beírják a délutánosok a naplóba: ő nem vesződik ezzel a ....... Elég volt ez a délelőtt: még most is remegett a gyomra, ha rágondolt. Mikor végzett, odajött hozzá Bognár. — Még van egy kis dolgom az irodán: megvársz? Megiszunk egy pohár sört. Lekenyerezlek egy pohárral — nevetett. Cifruss csak nézte. Egyfelé laktak, máskor is előfordult, hogy meghívták egymást: de nem így. Vagy csak nem figyelteT Lehet, hogy olyannak tart*
