Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
Városunk művelődési gondjai Nincs olvasóterem, kevcs a mozi — Új lakónegyedek kulturális létesítmények nélkül — Gondolni kell a háziasszonyok művelődésére is Szabolcs-Szatmár székhelye, az ország egyik legnagyobb városa nagy tehertétellel indult a mai értelemben vett várossá fejlődés útján. Szemünk láttára épül a föld alatti vízvezetékrendszer, szaporodnak az új városnegyedek, s velük együtt a gondok is. Hogyan tart lépést a művelődés az általános fejlődéssel? Kielégíti-e_ a nyíregyházi emberek sokirányú kulturális érdeklődését városunk? A számok mögé nézni Egy kőszínház — és egy szabadtéri, négy többnyire állandó mozi, egy múzeum — kiállítási helyiséggel — kilenc művelődési ház, a megyei és városi könyvtár, s a városrészekben, külterületeken 26 kiskönyvtár. Ez lenne a művelődési szórakozási lehetőségek rövid leltára. A hozzájuk fűződő számok sem mellékesek: 500 tsz-bérletes a színházban, 10 ezer olvasó a könyvtárakban, 30 szakkör a József Attila Megyei Művelődési Házban és így tovább. A számok azonban nem mindig tárják fel a sürgősen megoldandó gondokat, melyek közül néhányat említünk. Évek óta napirenden van a nyíregyházi ifjúsági és gyermekkönyvtár elhelyezésének dolga. Hat vágj' hét helyet is kijelöltek már, de az „ámen” előtt mindig volt valamelyik szervnek egy szava, amely elodázta a megoldást. Jelenleg arról van szó, hogy az úttörőházban helyet kaphatna, ha ebbe beleegyezne a megyei KISZ-bizottság. Olvasóterem nélkül vannak a felnőttek is. Nyíregyházán a megyei könyvtár egy régi magánházban van, a zsúfoltság enyhe kifejezés az ottani állapotokra. Némely járási székhely könyvtára, mint a tiszalöki, lényegesen korszerűbb. Hogyan is elégíthetné ki így a három felsőfokú intézményünk olvasási igényeit? De szeretnek olvasni az új városnegyedekben is, ahol a lakóházak mellől hiányoznak a kulturális létesítmények. Saját erőnkből Nagyot lendítene Nyíregyháza művelődési helyzetén egy modern kultúrkombinát, — vagy nevezzük bármi másnak, — ahol helyet kapna a könyvtár, a múzeum, a megyei művelődési ház, szélesvásznú filmszínház, kiállítási termek. Ez kellene, azonban az országos T5e- ruházási keret ezt a közeljövőben nem teszi lehetővé. (A könyvtár megépítéséről szó van.) Azonban nem lehet mindent a beruházásoktól várni. bár ismét megjegyezzük néhány kulturális létesítmény megépítés" a következő években szinte halaszthatatlannak látszik. (A szabolcsi mozik látogatottsága, műsorpolitikája or- 6zárosan elisir^rt, a nyíregyházi mozik állapota, a vetítés feltételei azonban átlagon aluliak.) Mit lehetne tenni saját erőnkből? Elsősorban is nem elaprózni az energiát és jobban a városban éiő ember szemszögéből készíteni a különféle műsorokat, munkaterveket. A kilenc nagyobb művelődési ház egy kicsit a maga portáján belül gondolkodik. Mindegyik mindennel foglalkozik. — jó szándékkal, — holott mindenütt főleg azt kellene szorgalmazni aminek hagyománya van, s nem hiányoznak a feltételei. A József Attila Megyei Művelődési Ház és a szak- szervezetek Móricz Zsig- mond Művelődési Háza néhány éve felismerte ezt, de a gyakorlat még nem vált általánossá. A városban alacsony fokon állnak az irodalmi színpadok, ezenkívül nincs olyan együttesünk. amely méltóan képviselné megyénket országos rendezvényeken vagy az itthoni közönség előtt. Egy- egy ünnepi műsor összeállítása, illetve az együttesek felléptetése gondot okoz. Az ököritói Fergetegest vagy a mátészalkai cigányegyüttest szükséges „beutaztatni” a megyeszékhelyre, mert a város képtelen összeállítani egy 2—3 órás műsort. Debrecenben mások a lehetőségek, — van egy nemzetközi hírű Kodály-kórusuk, népi együttesük, Dongószínpadunk és egy sor üzemi öntevékeny együttes. Nálunk sem ártana gondolkozni: vajon a megye tehetséges fiataljaiból nem futná egy reprezentatív együttesre. De nem a „kiraják őt, akit egy pohár sörrel kell.... Legszívesebben ordítani szeretett volna dühében. Hát igazán azt hiszik, hogy ő adott túl Sztregán? Nem volt kedve a többiek után menni az öltözőbe, kiment az udvarra, megállt az öreg Kertesi előtt és nézte mit csinál. — Maga miért nem megy haza, Kertesi bácsi? — kérdezte aztán, hogy kicsit lecsillapodott. — Kétszer is lejárt már a munkaideje. Az öreg a vízóra aknáját falazta: hogy hallgatósága akadt, kiegyenesedett a gödörben s magyarázni kezdte, nagy körülményesen. — Hát tudod, már egyszer felfalaztam: és akkor nézem, hát hasa van alul a falnak. Le kellett az egészet bontani. — Nem kellett volna — mondta Cifruss. —Beton jön arra, hiszen tudja ... — Mondom: görbe volt — hökkent meg az öreg. — Ha nem is látja senki, én tudom. Márpedig az a fontos . .. Az öreg magyarázott, Cif- russnak pedig az jutott az eszébe: ha nem vész össze ma reggel Sztregával ......... akkor is olyan könnyen beleegyezik, hogy elvigyék? Nem tudta eldönteni, s ez nyugtalanította. Elköszönt Kertesitől, visszament a műhelybe: még egyszer megnézte azt a tengelykapcsolót. Az ék rossz volt, az igaz: de az egész, úgy külsőre szépet mutatott. — Maga még itt van? — jött le a mérnök az irodából. — Hát ha egyszer félnapokat kell ülnöm az irodán — morgott Cifruss. — Igaz is...... elviszi azt a Sztregát? — Reggel már beleegyezett — szuszogott a mérnök idegesen. — A papírokat is kiállítattam . .. Egyszerre ilyen jóba lettek? Hallom, ma majd megették egymást. — Mi sem csókolózunk, mégis megvagyunk egymással — nézett Cifruss a mérnökre. Elég nehéz is magukkal — sóhajtott a mérnök. — Na, majd meglátjuk. De mi van magával? — Mi lenne? Semmi különös — mondta Cifruss, de már nem is figyelt oda. Azt az éket méregette: talán még ki lehet reszelni... katba” teendő együttesről, hanem összetett problémáról van szó. Nyári egyetem, galéria Egy másik visszatérő gond, — igaz nincs egyetemünk, de van főiskolánk és Sóstónk, — miért nem lehet Nyíregyházán is nyári szabad egyetemet szervezni. Tekintélyes szakembereink vannak, tárgyi és személyi feltételek. Miért ne elégítenénk ki az érdeklődők százainak tudományos érdeklődését, idegen nyelvek iránti érdeklődését ezzel az újszerű, kötetlen és mindenütt terjedő népművelési formával? Ezt sem önmagáért. Ma már túlvagyunk azon, hogy mindent például az öntevékeny együttesektől, vagy a helyi ismeretterjesztő tanfolyamoktól várjunk. De nem várhatunk mindent a tv-től sem. Jó lenne, ha be tudna rendezni a város egy pár lépésnyi helyiséget, amolyan „kis- galériának”, ahol művészi alkotásokat ismerhetnének meg az arra járók és vásárolhatnának is belőle. Az ízléstelen giccsnek van tere piaca: kellene már a művészi alkotásoknak is. Kialakult egy rendszeresen művelődő közönség, — köztük egyre több a munkás és tsz-paraszt — s ez nagyon jó. De nem megnyugtató, hogy őket látjuk mindenütt a múzeum kiállítási termétől a színházi előadásokig. Hol vannak a többiek, az 50—60 százalék, amely kimarad a kulturális rendezvényekből? S foglalkozunk-e egyáltalán a háziasszonyokkal, az otthon lévők művelődésével? Érdekes lehetne egy közvéleménykutatás mit olvasnak, miben látják saját művelődésüket. Nemcsak óhaj Máról holnapra aligha kerülnek le a napirendről a szóba hozott és a most nem is említett kulturális problémák. Sok mindennel függnek össze: nézetek is közrejátszanak. Nem minden népművelési dolgozó értelmezi egyformán és helyesen: mi is a korszerű népművelés. Szándékosan nem a szépen hangzó és egyúttal önnyugtató számokról, nem a megyeszékhely olyan kulturális rendezvényeiről szóltunk, mint voltak az országos műszaki napok, vagy a legutóbbi régész vándor- gyűlés, s mint lesznek őszszel a szabolcsi napok. Arról szóltunk arvi még nincs, s ami ma már nemcsak óhaj hanem sürgető követelmény. Páll Géza A moszkvai filmfesztiválon bemutatták: Kurt Barthel: Kenyér és bor Kurt Barthel, írói álnevén KU- Demokratikus Köztársaságban fi BA, munkás származású. Nemze- s a német demokratikus és szo- ti díjjal kétszer kitüntetett költő, cialista kultúra építésének egyik elbeszélő és műfordító; a Német vezető szelleme. Éljen a kenyér és a bor! S mindenkinek legyen meg ember-jussa: nyugton pihenjen éjjel, szép hajnalra virradjon, egyék, igyék dolgozzék, vidáman mosolyogjon — ne ismerjen félelmet, gondok nélkül élhessen, és háza derűs ablakán örömsugár ragyogjon. Ezért a boldogságért — minden izmod feszüljön: Ma azért építesz házat, hogy magad lakhass benne. Hát fess művészi képet, vagy szöjjél erős vásznat, vagy íróasztalok fölé hajoljon széles vállad: hogy minden élő testben élet-remény viruljon s hogy mindenkinek otthon és tiszta öltöny jusson ezért a boldogságért — szeresd és védd a békét! Védd mindenkor! Éljen a napsütés, a kenyér és a bor! Éljen a kenyér és a bor. Tamkó Sirató Károly fordítása A katona apja című grúz filmet A negyedik moszkvai filmfesztiválon elsőnek A katona apja című grúz filmet láthatta a közönség. A film főalakja Georgij, az egyszerű parasztember, aki elindul, hogy meglátogassa a kórházban sebesülten fekvő fiát. De nem találja ott, mert már gyógyultan visszament alakulatához. Az apa nem tér vissza falujába, hanem önkéntesen a fronton marad. Csak az ellenség földjén sikerül fiával találkoznia, egy házért vív.ott ütközetben, amikoris a fiú életét veszti. A megrázó filmalkotás (rendezte: Rezo Csheidze, a címszerepet alakítja: Szergo Zakariadze) nagy sikert aratott a fesztivál közönsége körében. Georgij sokáig bizonygatta a parancsnoknak, hogy addig nem tud hazamenni, míg az ellenség ki nem takarodik az országból. A parancsnok végül meghajol az érvek előtt és beosztja Georgijt a trénbek Az ellenséget kikergették a haza földjéről, örömkönny szökik Georgij és a többiek szemébe, amikor a határhoz érkeznek. Képünkön: jelenet a határoszlopnál. Bihari Sándor: Kenyér IZ enyér az asztalon, Félkiló. Már ismerem izeit, akkor is, ha a boltból való, s ki tudja, honnan a liszt, — otthoni szerint szeretem, akként ahogy anyám, nagyanyám szitálta és dagasztotta még a lisztjét, s fűtött alá, sütötte a kemencében, s akként ahogy apám, nagyapám elvetette, s learatta még a búzát, s Lator alá, a vízimalomba vitte örleni; — akként szeretem, eszem, ahogy a futkosás rétjei éhséget adtak nekem; pedig, anyám, nagyanyám, hol van a dagasztó kéz? Föld alatt. És, apám, nagyapám, hol van a kaszáló kéz? Föld alatt. De a fiatok ittmaradt. Eszi most a bolti kenyeret, mit hat napon át meg rímei révén maga keresett; s miről csak egy címke mondhatja meg, hogy ki —. melyik névtelen üzem és brigád sütötte meg mindennapi kenyerem, s hogy ki vetette el, aratta le s őrölte meg — név szerint, személy szerint nem tudom sose, — egy tudott ország kering körülöttem földjével, gépeivel, s karjaival, hogy ide, mint kit családtagnak fogad el, a kenyerem letegye, s én vágyamig érzem is őt, kenyér íze, ereje teremt országot benne, s föld tenyerén egy emberi végtelent. ■ SZÍNHÁZI EST A szolnokiak vendégszereplése A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház abban a kivételes helyzetben van, hogy Madách Imre halálának 100 éves évfordulóján két alkalommal tiszteleghetett az író nagysága előtt. Az ősz folyamán a Nemzeti Szinhr.z művészei Az ember tragédiájának a keresztmetszetét mutatták be; most pedig a Szolnoki Szigligeti Színház szombaton és vasárnap este* színre hozta a teljes tragédiát. Madách nagysága abban van, hogy az emberiség fejlődésébe vetett hitet — ha ellentmondásosan is — de végsősoron plasztikusan tudta kifejezni. A három főszereplő — Ádám, Éva, Lucifer — ellentéte. harca is Madách filozófiájának a megtestesítői. Kétségtelen, hogy Ádám szájába adja mindig a legnagyobb gondolatokat; de Ádám haladásának nem egyszer Éva az eszköze, sfft vannak olyan, alaphelyzetek, amikor a tagadás szellemének, Lucifernek a szájába is pozitív mondandót, gondolatokat ad. A tragédiát lényegében hármójuk párharca fogja egybe. A mű egyéb kent elég laza szerkezetű. Ez a tény a tragédia előadásait — rendezőit — mindig nehéz helyzet elé állította. A mű nyíregyházi rendezőjének, Berényi Gábor Jászai- díjasnak — sikerült gördülékeny keretbe foglalni a cselekmény egymást váltó jeleneteit. Az előadás sikeréhez nagymértékben járult hozzá a Lucifert „ alakíió Téri Árpád játéka. Felfogását, alakítását a mérték- tartás. természetesség jellemezte. Méltó partnere volt az Ádámot színre hozó Lin- ka György, aki azonban néha mintha vívódni látszott volna szerepével. Éva alakját Szekeres Ilona formálta élő alakká. A különböző színekben színpadra lépő művészgárda összefor- rottságról tett tanúbizonyságot. A Móricz Zsigmond Színház színpadán a szolnokiak alkalmaztak először forgószínpadot. amely az ötletes kosztümökkel és a modern felfogású díszletekkel har-i mónikus egységben segítette az előadás sikerét. Sigér Imr«
