Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
Szlovák György festőművész illusztrációival Mire lebukik a nap a Kraszna-töltés mögött Feämetemyi mély keréknyomok a sárga árpatorzsok közt. Előző este három kombájnos kerülgette gyalogosan a 130 holdas árpatáblát, mig végül, közvetlen a Kraszna partján úgy döntöttek: itt próbálnak bejutni. Felbúgott az első kombájn motorja, a gép nekirugaszkodott, s gyors tempóba vágta az utat a puha kotuban. A másik kettő már biztosabban haladt a letaposott nyomon. Őt gép Ecsedről A »»érki Kossuth Termelőszövetkezetben 1400 holdnyi az aratnivaló. Hogy csak „holdnyi”, annak az a magyarázata, hogy nem tudják még egészen pontosan, mennyi az a terület, amelyről esetleg csak a madarak hordhatják el a magot A közös gazdaságnak egy 400 holdat kitevő területe még pár nappal ezelőtt reménytelen helyzetben vblt. Csütörtökön ünnepségszáro- ba ment, hogy az úgynevezett „nemzetséges" csatornában a vízszi rrt a vízügyi szakemberek beavatkozása folytáig húsz centit apadt, s néhány nap múlva megközelíthetik a gabonaföldet. , A mértetek nem néznek derűlátóan az aratás elé, a víznyomás miatt kipusztult vélemények százholdas területei, s azok a növények sem töltik ei őket optimizmussal, amelyeket tavaszai megkapáltak, de két hónapja megközelíthetetlenül a gyomokkal viaskodnak. Munkájuk elkeseredett, kemény küzdelem a szántóföldeken is, a gabonatáblákban B, Az akkor este munkahelyére ért három kombájnt másnap reggel még kettő követte a gépállomásról. Nagyeesedről irányították ide őket Pap György gép- allomási kombájnos szavad szerint azért, mert az ecse- di földeken most nincs szükség vízaratáshoz taonv- bájnokras. „X eresebb met kell aratni" Biztatják h a mértei teavezetők a gépállomásról érkezett három kombájnoste maradjanak rtt, van munka, még rendbe teszik 1200 holdon géppel a terményt. — Nálunk kevesebb vizet kell aratni — teszi hozzá keserű iróniával, eélozva saját helyzetükre. Az öt kombájn kicsipkézte a 130 holdas árpatáblát: amit reggel elkerültek, arra a részre estére már rámerészkednek. Az árpa érett, a kalászok már bar- nulnak, igyekezni kell. Amit a kombájn nem képes betakarítani, arra rámennek az aratógépek, s ahol a gépek megfeneklenek, ott — ezek már tocsogós, sáros részek — a kézi kaszások mentik a kalászt. — Eddig kétmenetes aratásról beszéltünk, mi most hárommenetest csinálunk — mondja a főmezőgazdász. A harmadik a kézi kasza, mivel nincs egyetlen táblánk sem, ahol a gépek maradéktalanéi mindent learathatnának. Hogy miként megy az aratás szervezése? — Szinte mindennap, minden egyes táblánál — sót egy táblán belül egyes részeknél is — megtárgyaljuk a tagoltkai a munka, az aratas feltételeit. Sokasodnak a gondok Az öt kombájnos közöl héttő tsz-tag. Juhari Ferenc már néhány éve gépekkel foglalkozik, de most arat először. Szűcs Daniel télen szerezte meg a traktorvezetői képesítést, s most egy SZK—3-as kombájn nyergében ül. Jobban mondva többet áll, mint ül, mert a megkavarodott árpaszalma állandóan gondot otóoz. Pár métert halad előre a kombájn — többié is, nemcsak a Szűcsé — aztán visszahúz, megpörög az ete- tőcsiga, fölszállítja a terményt, s újra mehet a gép. — Ma már elég jól haladtam — harsogja Szűcs Dani a kombájnernyő alatt, hogy túllicitálja a gépek lármáját. — A műszaknorma nem lesz meg ma seng de Juharival elhatároztuk, hogy megyünk sötétedésig. Nem tudom, a gépálljwná- siaká hogy akarják... Az akarat azokba« ts megvan, azonban a kombájnok gyakran megállna^ Elfullad az etetőrész, máskor lágy talajra tévednek, onnan kell kikecmeregni. Leesik egy—egy gumiszíj. Ilyenkor egymást segítik. Délután hat óra tájban aztán megsokasodnak a gondok. Pap György kombájnján az etetőcsiga behordóvillái elgörbülnek. Vége Szűcs Dani és tsz-társa esti aratási tervének is. Juhari gépének a kuplungja használhatatlanná vált. Pap indul Nagyecsedre, Juhari a tsz központjába, megjavítani a hibás alkatrészeket. Milyen idő lesz ? Panaszkodnak, öt kombájn dolgozik egy helyen és nincs egy állandó szerelőjük. A futárszerelő egyszer- kétszer meglátogatja őket, s ha akkor történetesen nincs hiba, igyekszik tovább. De amikor igazi gondok vannak, akkor nincs, aki gyors segítséget adjon. — Békés megyében — mondja az onnan jött főagronómus —, rádiós szerelők járják a gabonaföldeket... — Sok a kétkezi munka a földeken — mondja Szűcs Dániel, akihez újra felkapaszkodom a nyeregbe. — A feleségem is ott dolgozik. Étkezés? Amit hozunk. Meg este. Akkor van főtt étel. Ma jó lett volna egy hordó ivóvíz is, de úgy latsaik megfeledkeztek róla*. Minden kombájntól egy— egy vontató szállította a sárga árpás zierneket. Estére — sajnálatos összhangban a meghibásodott kombájnlok- kai — már csak három teszi meg ac utolsó fordulót. Kettő a növényápolásban dolgozó tagokat szállítja haza a mezőről. Lebukik a nap a Kraszna töltése mögött, amikor az utolsó vontatóra bő sugárban fújja a kombájn az árpát A kombájnos ok, «mutatósok fáradtak. porosak, szomjasak és éhesek, amikor még egyszer visszanéznek a cikkcakkos learatott táblára, elindulnak hazafelé. Rájuk fér a pihenés, de gondolatukat egy dolog köti le: vajon milyen idő lesz másnap? Samu András Itt — kivéve a reggeli sűrű vonatérkezések és az esti utolsó vonatok érkezési idejét — senkit nem fenyeget az a veszély, hogy nem fér fel a villamosra Nincsen zsúfoltság, lépcsőn csüngés, hangos vita, nincsen pgsti „hatos-hangulat“’. Nagyon kirína a város megszokott hangulatából. Talán azért kevés az utas, mert a Kossuth tér és a vasútállomás közt nem nagy a távolság És azért, mert még él ,a gyalogolni jó” (és olykor gyors is) szellem és maga tartásmód, amit a város teg napjából örökített át a mába a megszokás. A nyíregyháziak többségében még ét az a régi mondás: Csak az száll villamosra, aki nem indult el idejében! Az útrake- lés utolsó percre hagyásának, az elltésés veszélyekor a végső szalmaszálba kapaszkodás elmarasztoló — de ki nem mondott — vádjába burkolják a napközben kapkodva villamosra szálló helyi embert. Valamikor nemcsak villamos, hanem egylovas négykerekű fiákét és kétkerekű taliga várta a komfortábi- lis utasokat az állomás előtt. Ma már — hogy úgy mondjuk — „idegenforgalmi látványosság” a konflis és & taliga. A katolikus templom mögött naphosszat zabolhatnak az öreg lovacskák, háborítatlanul szunyókálhatnak a megfáradt kocsisok, nem nagyon akad „vendég“’, akit vinni kellene valahová. Legfeljebb a Morgó temetőig „utazik” kocsin a temetésre igyekvő pap és kántora.. Ej, pedig egykor országos híre volt a nyíregyházi taligának. A monda szerint egy taligás fogadásból a személyvonattal egyszerre indult a városból és előbb a fehértói állomásra ért, mint a gőzmasina. A taligát az egykori Kiskorona ajtajából füttyentefték elő a vérbeli urak, s ha mu- lathatnékjuk támadt egy egész cigánybandát felszu- szakoltak a kétkerekű alkalmatosságra és a fürge lábú lovak mérföldeket re pültek velük brummogó zekásáből esténként 42 televízió kéklik túl az ablakokon, 367 rádió működik, ebben az évben 26 mosógépet adott el egyetlen iparcikkboltjuk, s évente rendszerint 12 új házzal növekszik a falu. 443 újságot fizettek elő, negyedrészben Kelet-Ma- gyarországot. A közgyűlésen áll a vita. Ősz hajú ember beszél. Puskás József a neve, s 6 is „kurázsit” ihatott a gyűlés előtt, akárcsak Terbóes László. Nem, nem — világosítanak fel gyorsan ismerőseim. ő mindig ilyen, ritkán lehet józanul látni Megmaradt másfél hold szőlője — mindenkinek meghagyták, főleg novabor terem _ és van egy hold háztájija. A közösben aüg dolgozik. M. Tóth József elnök — aki szintén a Gyulaházy- birtok dohányosa volt régen — vitázik vele. Érvel, magyaráz. — Emberek. Mi ennyit fogunk értékesíteni a szerződés szerint és ennyit kiosztani a gabonából. Ebből adunk az aratásért és adunk szükségletre. Aki becsületesen kiveszi részét a munkából, az megtalálja számítását. Azzal, gondolom egyetértenek, hogy azoknak a hangja döntő, akik becsületesen dolgoznak. Tervezett átlagtermésük rozsból hat, búzából nyolc mázsa. Ebből szántást, vetőmagot, talajmunkát, vetést, műtrágyázást, behordást és cséplést kell kifizetni az aratáson kívül. A kenyérgabona Apagyon ráfizetéses — mondják, — de kell a kenyér! A tsz-elnök irodája. Tég- lavörös-fekete bútor, szép és divatos. A szekrényben szakkönyvek, a mennyezeten fénycső. Az elnök íróasztalán zöldmintás viaszosvászon, a padló olajozott. Kétarcú ez a szoba, akár maga a falu. — Az időjárásnak most politikai jelentősége van — mondja az egyik vezető. Hátrakapom a fejem. — Mióta a tsz megalakult nem volt jó idő. Előbb az aszály vetett vissza bennünket, most meg a sok eső. Néhány ember azt mondja erre, hogy isten büntet a tsz miatt. — Csodálkozom, hát hozzáteszi: — A falunak még érdekes törvényei vannak. A közgyűlés zúg, mindenki egyszerre beszél. A rendet aligha lehet fenntartani. — Minek ide közgyűlés? — kiabálja hátul valaki. — Két ember bemegy az irodára és felvállalja az aratást. Éppúgy, mint régen a kepésgazdák... A kocsma és az önkiszolgáló bolt között, derekát a falhoz támasztva, a földön Öl tizenhét férfi. Délelőtt van s ők békésen söröznek. Az italbolt 860 ezer forintot forgalmazott ebben az évben. Könyvet 1700-ért vásároltak az apagyiak. 344 forint jut borra, pálinkára, és 68 fillér könyvre egy-egy lakásnál, csecsemőtől aggastyánig. ötszázszor több italra, — Dolgoznak azért itt az emberek — magyarázza az elnök, — legfeljebb a lelkiismerettel van néha baj. Gyakran mondom nekik: asszonyok, ezt régen nem így csináltuk. — A közgyűlésen is így vitatkozott: — Asszonyok! Maguknak van a legtöbb munkaegysége. A maguk keresetéről van szó. Szóljanak már! Nem szóltak, csak egymás közt pusmogtak. Évek óta ő az elnök, bíznak benne, korábban is ismerték, mégsem érnek célba a szavai. Válasz rájuk a rendszertelen kiáltozás. Ezeknek az embereknek régen gyűlésezni sem volt joguk. Most van, de még nem tanulták meg a páriáméntá- lis formákat. Zombori Zoltán mezőgazdász mögött ülök a Pannónián, a Kaszáló-dűlőn megyünk. Az út felszíne száraz, alatta iszapos, alattomos homok, akárcsak beljebb, a kukoricaföldön. Kétszer is majdnem borulunk. Pedig már egy teljes napja nem esett az eső. Maczaü Mihálynéig csak egy MTZ- vel jutunk el. A kukoricában dolgozik, mezítláb, á- ba bokáig pocsolyás. Kapálni még nem tud a sárban, a töveket tisztítja hát a gyomtól. Ugyanúgy, mint férje brigádjában az asszonyok Ha megáll az eső. küszködnek az iszappal. A kukorica egy részét már elmosta az eső, de a többiből lesz még valami __ Az asszonyok nem szólnak a gyűlésen, helyettük a párttitkár emelkedik fel. Nyugodtan, tárgyilagosan beszél, támogatja a vezetőség javaslatát. Mégis úgy érzem, későn és hiába. A községnek és a szövetkezetnek közös pártszervezete van, harminc taggal és jelölttel. Mindenkitől úgy hallottam, hogy gyenge. Valóban, erre a közgyűlésre nem készültek fel, alapos politikai munkát aligha végeztek, nem magyarázták meg az embereknek közös érdekeiket — különben nem váltak volna a becsületes tagok is a hangadók fátyolhordozóivá. Az elnök szavazást kér. Hátul felugrik egy férfi: — Emberek, elfogadjuk ennyiért? — kiáltotta. Ö Németh József, akiről azt mondják, rendes ember, jó munkás. Most Terbócsékat támogatja. Miért? — Nem! — zúgták »z NYÍREGYHÁZA MA Percek vagy órák? neszó mellett — mindöss-ze két hatosért. Ma az állomás előtt nem várakoznak taligák, nem gyűlnek disputára a minden hírről tudó taligások, de ritkán találni ott a taligák modern utódiát — taxit is. Vajon miért? Talán mert a kis távolság miatt nem kifizetődő talán mert a taxivállalat nem akar konkurálni a keskenyvágányú villamossal, de az is lehet hogy a tapintat tartja távol a taxivezetőket: nem akarják, hogy a még élő néhány taligás lássa miként hóditta valaha: „A nyíregyházi utcákon legfeljebb néhány megyei bérlő birtokos hajtat a maga kocsiján" Szorongva tapasztalják, hogy már szükefa azok az utcák, amelyek egykor oly széleseknek tűntek. Szemük előtt nő a város, áramlik, újul az élet, s talán mulandóságér- zetükbe vigaszt és csendes örömet az vegyi!, hogy ha felettük az idő már el is járt, a cseperedő unokákban jelen van a holnap. A város egy-két távolibb pontjára autóbusz visz. Villamossal érkező utasunk át A városi szánhat ja meg az egykori tali gás - standot ez a modem kor. Taligás és taxivezető, taliga és taxi, kcxrban messzi vannak egymástól, még ha a taxiállomást és a taligas standol csak egyetlen épület választja is el egymástól. A taligák és a taligás dinasztiák kora lejárt, mert ma már a tanyán élők sem taligán. hanem saját gépkocsin vagy taxin száguldoznak ami elé harmincöt-negyven lóerőt fogott a technika Nap, nap után nő a gépi forgalom és az öregedő fa ligások egyre felhősebb szemmel nézik a gyorsuló iramot, érzik mennyire hátrál visszafelé az időben az a kor, amiről Krúdy azt íremberek. Csupán két-három kéz emelkedett fel tétován De emelkedett a sorból Puskás és Terbóes is, nézték, ki szavaz a javaslat mellett. Ezután nem maradi fenn egyetlen kéz sem. Féltek talán? — A falunak még érdekes törvényei vannak. Az aratás bérezését még nem döntötték el.-* Arra kerestem választ, hogy kilábalhat-e az apagyi Hunyadi Tsz nehézségeiből. Mikor tudják eltüntetni az évről évre visszatérő és növekvő mérleghiányt? Lehet, hogy már az idén, lehet, hogy jövőre vagy azután. Nekik is meg kell vívniuk saját harcaikat. A viharos közgyűlés azonban nem takarhatja el fejlődésük biztosítékát: az embereket és asszonyokat, akik — ha eláll az eső, — gyúrják a sarat, küszködnek a gyakran mostoha természettel Őket, akik fél éjszakán át néztek farkasszemet a villámlással babonázták a felhőket, hogy ne adjanak újabb esőt. Mert ők vannak többségben, bár hangjukat alig lehetett hallani. Halad hát ez a közös gazdaság, s egyszer be kell érnie munkájuk kalászának is. Kon István is száll rá, mert nagyvárosi lévén megszokta, hogy egyik fajta közlekedési eszköz kiegészítse a másikat és lerövidítse a távolságot, csők. kentse az utazás idejét. Városi autóbuszunkon azonban érdekes jelenséget figyelhet meg. Amikor az autóbusz kültelki célja felé elindul azt láthatja, hogy az utasok többsége haramincon aluli, illetve elnehezült korú és viszonylag kevés a középső korosztályokba tartozó. Ha kíváncsiságának enged és ennek okát megérdeklődi; választ kap. Megtudja, hogy a fiatalok természetesnek tartják, hogy a város két távolabbi pontja közt autóbusz közlekedjék. Az autóbuszra szállás olyan megszokott része életüknek, mint az, hogy bizonyos kor elérésével teljes joggal szól- hatnak bele az országos ügyekbe. Az elnehezült mozgású idősebbek nem veszik ilyen természetesnek ezt az utazási, közlekedési módot, a fel- és leszálláskori gyakorlatlanságokért restellkednek is egy kicsit, de mert megkönnyíti a célbaérést fei- szállnak az autóbuszra. A középső korosztályokba tartozók azonban szabad idejükben inkább járnak gyalog. Kivétel a téli hideg, vagy az esős idő. Szerintük a város pontjai belül vannak a gyalogos távolságok határán. Nincsen bennük akkora igény a távolság és az idő lerövidítésére, mint a fiata- labbakban. Munkaidejükön kívül, tehát szabad időben negyed, fél órával, órával mérnek, s mint ahogy nem nézik hány percig olvasnak, beszélgetnek, stb, azt sem igen nézik, mennyi idő szükséges mondjuk ahhoz, hogy az Állami Áruháztól eljussanak az SZTK-ig. Ez a megszokás konzervatizmusa, amit a szabad idő beosztásának szabadsága őriz. Az elnehezült korúak konzervativizmusát legyőzi a kényelem, az önkímélet, az erővel való takarékosság szüksége, ök tehát ebben a tekintet1 ben ezért „haladóbbak”. Szabó Gyflrgf (Folytatjuk?
