Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-10 / 161. szám
A101 szocialista brigád állomása Vasutasnap előtt Záhonyban Záhony; sínek rengetege, vonatok és vagonok tömege, munkások sokasága. Záhony, monumentalitásában lenyűgöző, mozgásában Izgalmas, érdekfeszítő. Óriás Dieselek, gőzmozdonyok re- zegtetik az ablakokat, ércesen csapódnak egymáshoz az ütközők, váltók kattognak és a formában, zajban is nagy méretek mellett szürke, fekete apró pontok az emberek, akik mozgatnak mindent Lélekjelenlét A párttitkárhelyettes mondja: — Közölni kellene talán, hogy a vasutas napon négy ember kormánykitüntetést, 29 kiváló dolgozó jelvényt, 55 kiváló dolgozó oklevelet kap, 79 vasutast soron Elvül előléptetnek. Másról is érdeklődöm. Kiugró nagy tettekről. — Történt egy eset a napokban; az átrakón tűz keletkezett. Egy széles kocsiban meggyulladt a korom, festékalapanyag. Ha elég, 150 ezer forint kár, plusz a vagon 100 ezer forint. Molnár Gábor külső átrakó vezető és Bodnár József vasútőr lélekjelenlétén múlott, hogy 150 forintból megúsztuk. Persze a tettek nem mindig hőstettek, csupán hétköznapi munkák és így keveset lehet hozzájuk fűzni. „Ezer mázsáig is e/megyünk“ Az állomáson 101 szocialista és 280 munkabrigád dolgozik. Ezekről valami közelebbit. — Vasas Károly, szocialista brigádja azért érdekes, _ mondta véleményét a szakszervezeti titkár, mert oklevelet, jelvényt, és most zászlót kaptak. Nagyon ügyesek, jól dolgoznak. Vasas Károlynak kormánykitüntetése van. Orosz Miklós brigádjában csupa merész emoer dolgozik. Jön hozzánk úgynevezett mérges áru is, az egésszégre ártalmas. Ezek az emberek nem félnek tőle. Igaz, vigyáznak, évek hosszú során semmi baj nem történt. A vágányok között Szabó János hattagú brigádja “ellett álltam meg. A naptól égett bőr alatt, feszülő, lazuló izmok játékát láttam. \ brigádvezető vékony, kis- srmetű ember, mikor szót ' Ütöttünk, előbb tiltakozott: — Téved az elvtárs, mi »in vagyunk szocialista ;-jgád. Égy tenor közbe- 'ólt: ’ — De, KISZ-brigad. Jól megnéztem a tenor 'rang tulajdonosát, Szegő íidort. Legalább 100 kiló, zmai dagadtak, fején fekete ürgekalapjához libatol- lat fűzött; mint Ludas Matyi. — Nyilván maga végzi a munka nehezét kérdeztem. — Hogyne — nevetett — együtt. Ma már 640 mázsát átraktunk. Egynek-egynek 100 mázsa a porciója, efe- lől nincs vita. Ha jól megy, kéz alá fekvő a meló, ezer mázsáig is elmegyünk. Na, persze, én fogom a vastagabb j át. Megtudtam az állomáson, hogy a vasutasnap tiszteletére ünnepi műszakot tartanak. Azt is elmondták; a műszak eredménye, hogy a maradvány kocsi 500-ról 400-ra csökkent, vagyis 100 vagonnal raknak ót többet, mint máskor. Ebben részes tos csoportvezető sem tagadhatja meg a szakmát, ruhája, teste olyan, mint a többié. — Éppen befejeztünk egy sürgős munkát — mondja. — A Záhony—Mándok— Szalka között közlekedő személy mozdonyt vontattuk be kazántest varratrepedéssel. Este nyolckor már indulhat a menetrend szerinti személlyel. A harminccenti* repedést rekord idő alatt hegesztette meg Pető Béla. Van munka bőven. Benn a fűtőházban, de még kinn is sorban állnak a javításra Katkó Balázs 18 Lakatostanuló mestere. Egy sérült mozdony javításán dolgozik. minden szocialista brigád, és minden munkabrigád. A személyzeti osztályon sorolták: tízen egyetemen, kilencen felsőfokú technikumban, 45 gimnáziumban, 38-an általános iskolában, négyen egyéb középiskolában tanulnak. Szakmai tanfolyamon ötven szakmunkás, előkészítő tanfolyamon 80 ember vesz részt. Fűtőház Olyan feketék itt az emberek, mint a kéményseprők. Mert a lakatosmunkához nem csak az olaj, hanem korom is vegyül- Mire vége a műszaknak, már az arcokból is csak a szemek és a néha-néha megvillanó fogak fehérlenek. Katkó Balázs mozdonylakaváró mozdonyok. Időszakos és futó. Az soros, amelyik a legsürgősebb. Új szakma — Számomra mindig az a legmegnyugtatóbb — mutat egy éppen kigördülő mozdonyra — ha útjára indítunk egy kijavított gépet. Van nekem egy motorkerékpárom. Jó kis gép, úgy megy, ahogy én akarom. De higyje el, engem nem a száguldás érdekel, hanem a motor. Szétszedem, összerakom, úgy ismerem már minden részét, mint a tenyeremet. És itt is. Nem azt kell nézni, hogy milyen ruhában dolgozik az ember, hanem azt, hogy mit csinál, és hogyan. Körülöttünk fiatalok, munkában valamennyi. — Már a negyedik turnus tanulja itt a mozdony- lakatos szakmát. Szám szerint vagy tizennyolcán. Mind Katkó Balázs tanítványa. Az újabb tanulócsoportban tizenhatan les»- nek. Itt már külön választják a Diesel-motorszerelő szakmát. A csoportvezetőn ez sem múlik. Tavaly ő w átképezte magát Diesel-javításra. Jöhetnek most mar azok is. Ha egy daru nem elég A futódaruknál felhangzik a kürt. Most kezdi a munkát Szabó Ferenc 18 tagú brigádja. Mindenki tudja hol a helye, jól ósz- szeszoktak mór. Lippai László 51-től kezeli az egyik darut, se szeri, se száma már a sok átrakott gépnek, fenyőárunak, Zetornak, kombájnnak. Most ládába csomagolt drótkötél sodronyokat emelnek át. Egy-egy köteg harminc mázsa. — Előfordul nehezebb is — mondja Szabó Ferenc brigádvezető. — Megesik, hogy egy daru nem is elég, kettőnek kell összefogni. — Jött ide egyszer egy 84 mázsás gép átrakásra — emlékezik Lippai László. — Még a gőzdarut is segítségül kellett hívni. Most már ez is másképpen megy. A nagy gépeket Munkácson rakják át. Tavaly okleveles szocialista címet kapott a brigád. Az idén a jelvényt akarják megszerezni. Itt sok minden történik Munkára készen az UB—• 111-es számú kotrógép. Dé- nai Béla kenő befejezte a karbantartást, két éve ki tudja hányadszor. — Minden műszak után el kell végezni a Zsírozást üzemanyagfel töltést — magyarázza. — Ezek közül is a legfontosabb, hogy a zsír minden kenési helyre eljusson. A gép még pihen. Kezelője — Spekker István — egy másiknál helyettesít. Mire megjön, kezdődhet az ércrakás... Mi mindent lehetne még feljegyezni Záhonyról, a vasutasokról, átrakókról. Délután például több mint 40 ember az állomás előtti parkban társadalmi munkában szorgoskodott. Aztán tevékenykednek a különböző szervezetek is. A KISZ munkáját mindenütt dicsérik. De van egy 150 tagú horgászegyesület Is. Záhonyban sok minden történik. A szó szürke. Ami ott van, ahogy az emberek dolgoznak, élnek, azt látni kell. Tóth Árpád és Seres Ernő írása Hammel József felvételei Üj szolgáltatásokat vezetnek be a takarékszövetkezetek A falvakban működő takarékszövetkezetek több, a falusi lakosság érdekeit és kényelmét szolgáló kezdeményezést valósítanak meg az idén. Már megkezdődött, s előreláthatóan ez év végére be is fejeződik a takarékszövetkezetek bekapcsolódása a biztosítások szervezésébe A cél az, hogy az olyan községekben ahol takarékszövetkezet, vagy takarékszövetkezeti kirendeltség működik a lakosság minden biztos - lássál kapcsolatos ügyét helyben intézhesse el. Helyben köthetik meg a biztosítási szerződéseket, s helyben fizetik ki a Kártérítést is, Bekapcsolódnak * takarékszövetkezetek a bélés külföldi társasutazások szervezésébe és lebonyolításába is. Kísérletképpen Baranya, Bács, Nógrád, Sza- bolcs-Szatmár, és Vas megyében kezdték meg ezt a tevékenységüket. A tapasztalatok kedvezőek voltak, ■ ezek alapján — az IBUSZ- szal közösen — a következőkben az ország vaiameny- nyi takarékszövetkezete bevezeti ezt a szolgáltatást. Növelik a takarékszövetkezetek a háztáji termelés fejlesztésére, a háztáji szőló- és gyümölcstelepítésre adott hiteleket. Költözik a „kiskorona“, . . Átalakítják a Szabolcs éttermet A Kiskorona néven ismert étteremben csütörtök este szolgáltak fel utoljára. Pénteken hozzákezdtek a kipakoláshoz, ssombaton pedig átadják a területet az építőipari munkásoknak. Megkezdődött ugyanis a Szabolcs étterem átalakítása. Az átalakítás elsősorban a konyhát és az étterem harmadosztályú helyiségét érinti. Az új konyhában ezer adagot tudnak majd főzni, területe pedig a mostaninak háromszorosa lesz. A konyhaépítéssel párhuzamosan a raktárak rovására arrébb költözik a kis étterem is, bár a nagysága nem változik. A másodosztályú étteremben új helyre költözik a söntéspult, az eddigiektől eltérően máshol adják ki az ételt is. Az átalakítások ideje alatt az éttermi rész és a kerthelyiség tovább Üzemel. A konyha is csak arra az időre áll le, amikor átköltöztetik a berendezéseket az új helyiségbe. Szerződés szerint november 30-ára fejezik be a munkálatokat, az építők azonban vállalták, hogy két hónappal hamarabb végeznek. Az átalakítás után a berendezés is megváltozik. Már megérkeztek az új székek, pénteken pádig új asztalokat kapott a Szabolcs étterem. A munkálatok, az új berendezési tárgyakkal együtt, mintegy félmillió forintba kerülnek. (hl) Téglák Mohácsnak Hajításnyira ide a Tisza, nekünk nem kelT kétszer mondani, milyen veszedelmes dolog az árvíz. Szombaton, műszak végén szóltak a röpgyűlésen, hogy nagy baj van a Duna mentén, segít az egész ország, mi se maradjunk ki. Nem kötelező, csak aki akarja, az jön be holnap. így mondták, s bár mindannyian vállalkoztu ik, magam is kíváncsi voltam, eljön-e az egész nyersgyártó brigád. Huszonnégyőnk közül csak kettő nőtlen, a többi családos, Pitymallott csupán, amikor az utolsó ember is jelentkezett. Vasárnap hajnali háromkor Lastóczi Mihá’yék bekapcsolták a futószalagot a bányánál s Veres László néhány perc múlva már „száguldozott” is a kis kulivonattal a feldolgozó felé. Zihor Géza bácsi nyomban bedöntötte a gépbe az eiső adagot, s ezt követte még 250 csille agyag tíz órán ót. Itt, ahol szédítő gyorsasággal buknak elő a szeletelt nyerstéglák, hárman váltottuk egymást óránként. Szakács Sándorné, Nagy József és én. Szabó Lajos. Nehéz munka ez, kérem. Egy tégla 4,5 kiló, tíz óra alatt 53 ezret kell kézbe venni. Ezen a vasárnapon azért lassabban fáradtunk el. Nem beszéltünk mi róla sokat, időnk sem volt rá. de én tudom, valamennyiünknek az járt az eszében, hogy emberségből tesszük. Ügy hajtottunk, akárha teljesítményre dolgoznánk. Gál Miklós, Szabó Lászlóné, Nagy József, Dobsi József, Lakatos Sándorné, meg a többiek: Kujik Imréné, Mátyus Sán- domé. Boros Mártonná, Szőllősi András, Danes Lajos és Széki Lajos úgy igyekezett, mintha ettől függne a havi fizetése. Pedig terven felül vállaltuk, hogy 150 ezer darab téglát készítünk, égetünk az árvízsújtotta embereknek, Mohácsra. Szentendrére s ahova még kell. Egy házhoz tízezer tégla kell, s a mi terven felüli termelésünkből tizenöt kétszobás családi ház épülhet. Nem sok, de ez is valami. Június utolsó vasárnapján megismételtük az önkéntes műszakot. Valamivel kevesebb darab sikerült, mint korábban, mert géphiba adódott. Bóka Gábor meg Kovács Sándor üzemlakatosok azonban talpon voltak, s kis kényszerpihenő után minden szépen rendben ment. A százötvenezerből már megvan százezer. Tizenegyedikén meglesz a hiányzó rész is. Ekkor a Tiszavasvári Téglagyár valamennyi dolgozója munkába álj. Itt lesz a vezető, meg a segédmunkás, a csillét toló és a gépírónő. Nem számolunk el túlórapótlékot s hogy a segítségadás teljes legyen, egész napi keresetünket átutaljuk az árvízkárosultak számlájára. Lejegyezte: Angyal Sanda*
