Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-10 / 161. szám
Kalózpolitika Johnson elnöknek a „rab nemzetek hete” alkalmából kiadott üzenetét kommentálva F. Szejful-Mulükov a következőket írja a pénteki Szovjetszkaja Rosszi- jában: — Az a benyomásunk, hogy Johnson elnök és tanácsadói, megrészegül- ve az amerikai katonai erőtől, azt hiszik, hogy erőszak alkalmazásával egyedül dönthetnek a világ valamennyi problémájában. A cikkíró Vietnam, Dominika és Kongó példáján bizonyítja, hogy az amerikai imperializmus áttért a nemzeti felszabadító mozgalmak elleni nyílt támadásra. — Az Egyesült Államok uralkodó körei a zsarnokság elleni megmozdulásokban egyértelműen az amerikai biztonság, az amerikai érdekek közvetlen veszélyeztetését látják — folytatódik a cikk. — Következésképpen nyomban működésbe lép az intervenció mechanizmusa A szemleíró összefoglalóban rámutat: ez a politika természetesen lelkesíti a gyarmati rendszer és a fajgyűlölet híveit, hiszen az Egyesült Államokban erős szövetségest látnak a nemzeti felszabadító mozgalmak elleni harchoz. A szabadságra törekvő népek elleni harcra izgató óceántúli „felhívások” a népi forradalmakkal szembeni fegyveres ellenállás politikája ingoványba sodorja az amerikai stratégákat. Fokozódó harcok Vietnamban Cabot Lodge — 7 ay tor személycsere Saigonban Saigon (MTI) Amerikai kalózgépek pénteken bombatámadást intéztek a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén lévő Dien Bien Phu-i erődítmények és az ottani repülőtér ellen. A légitámadásban 30 repülőgép vett részt és együttesen mintegy nyolcvan tonna bombát dobott le. Az Independence repülőgép-anyahajéról felszállt nyolc másik repülőgép Hanoitól mintegy 140 kilométerrel délre Bai Thuong helységben szintén katonai létesítményeket bombázott. A dél-vietnami kormánycsapatok visszafoglalták Dak To járási székhelyt, amely Közép-Vietnam egyik legnagyobb városától Kon- tumtól mintegy negyven kilométerrel északra fekszik. A dél-vietnami hazafiak ezt a várost kedden éjjel foglalták el, majd később kiürítették. A Vieteong egységei csütörtökön este egy újabb város ellen intéztek támadást: a Kon- tumtól délre fekvő Due Co ellen. Könnyűfegyverekből több órán át lőtték a várost. Veszteségekről nem érkezett jelentés. Tovább folynak a harcok a közép-vietnami fennsíkon, ahol a vietnami szabadság- harcosok az elmúlt napokban alaposan megszorították a dél-vietnami és amerikai egységeket. Dél-Vietnam északi részén a Da Nang-i támaszpontnál még tart a legutóbb ideküldött nyolcezer tengerészgyalogos partraszállása. A Saigontól mintegy ötszáz kilométerre fekvő Chulai- ban az amerikai katonáknak nyomban harcba kellett bocsátkozniuk a Vieteong egységeivel. Mint már közöltük, a Fehér Ház csütörtökön bejelentette, hogy Taylor nagykövet „személyi okokból” távozik Saigonból, s helyére augusztustól kezdve Cabot Lodge republikánus politikus lép, aki egyidőben már szolgált ebben a tisztségben. Az újságírók néhány órával a hír kipattanása után interjút kértek Saigonban Taylortól, a Massachusetts állambeli Beverlyben pedig Cabot Lodge-tól. Taylor határozottan állította, hogy lemondásának hátterében nem álltak politikai okok. Egy tudósító megkérdezte tőle, vajon lemondása ösz- szefüggésben áll-e azzal, hogy a vietnami válság ügyében esetleg bizonyos békekezdeményezések történtek. „Semmiféle politikai javaslatról nincs szó” — válaszolt. Cabot Lodge azt mondotta, hogy „rendkívül nagy megtiszteltetésnek érzi kinevezését” és „nem kíméli erejét, hogy kiérdemelje ezt az elismerést.” Washingtonban ahol semleges megfigyelők általában úgy vélekednek, hogy Johnson egy republikánus vezető politikus kiválasztásával ki akarja fogni a szelet a köztársaságpárti ellenzék vitorláiból. Mint ismeretes a demokrata párti kormányzat vietnami politikáját jobboldali republikánus körökből az utóbbi hetekben igen éles bírálatok érték. Johnson feltehetően arra számít — írja washingtoni megfigyelőkre hivatkozva az AP, hogy megjavíthatja a kétpárti vietnami külpolitika lehetőségeit. Kongresz- szusi vezetők viszont sértődötten reagáltak a meglepetésszerű döntésre, amit Johnson nem tanácskozott meg senkivel, még Fulb- right-tal, a szenátus külügyi bizottsága elnökével sem. Külpolitikai hírek Pénteken a szovjet fővárosban megnyílt a második japán Ipari kiállítás. A megnyitón részt vett Afck- szej Koszigin miniszterelnök. A KGST szállításügyi állandó bizottsága víziközlekedési tagozata Ogyesszában megkezdte ülésszakát, amelyen Bulgária, Csehszlováké, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vesz részt. Menzies ausztráliai miniszterelnök, miután a vietnami és a délkelet-ázsiai helyzettel kapcsolatban befejezte tárgyalásait Johnson elnökkel és Rusk külügyminiszterrel, csütörtökön hazautazott Sydneybe. Hivatalos látogatásra pénteken a mongol fővárosba érkezett Indira Gandhi indiai tájékoztatásügyi miniszter. Az Indonéz kormány átvette a külföldi tulajdonban levő valamennyi ültetvény igazgatását az országban. A kormány közleménye szerint ezeket az ültetvényeket elvben nem adják vissza eddigi tulajdonosaiknak. A koreai—kínai fél erélyesen tiltakozott a koreai fegyverszüneti bizottságnál amiatt, hogy amerikai katonák június 4-e és július S-a között 23 ízben követtek et provokációs cselekményeket a demarkációs övezetben Egészségi állapotára való tekintettel és a nemzetközi közvélemény nyomására szabadlábra helyezték Lisszabonban dr. Julieta Ganda- rát akit a portugál hatóságok azért zártak börtönbe, mert hét angol fontnak megfelelő összeggel támogatott egy Angola függetlenségéért küzdő szervezetet, s meghívta ebédre e szervezet egyik tagját. A kereszténydemokrata párt kétségbeesett kísérletei ellenére az olasz képviselőház és szenátus többsége péntekre virradó éjszaka úgy határozott, hogy Tra- bucchi szenátor, volt pénzügy- miniszter ügyét (Trabucchit a bíróság hivatali hatalommal való visszaéléssel és korrupció elősegítésével vádolja — szerk.) nyilvános parlamenti vitán tárgyalja, Johnson sajtókonferenciája Washington, (MTI): Johnson elnök váratlanul sajtókonferenciát hívotl össze pénteken délutánra, * ezen elmondotta: a saigoni kormány csapatai és az amerikai erők súlyos veszteségeket szenvedtek a közelmúltban. Június 15. és július 3-a között — az elnök adatai szerint — a szabadságharcosok 1900 főnyi veszteséget okoztak a saigoni rezsim csapatainak ét mintegy 40 amerikai is elpusztult. „Sem rózsás, sem borús képet nem festhetek a vietnami háborúról” —mondotta az elnök —, „megértést és türelmet, valamint hazafiságot” követelve az amerikai néptől. Hangsúlyozta, hogy jelenleg mintegy 60 ezer amerikai katona van Vietnamban,, rövid időn belül a létszám eféri a 75 ezret, s a szükségnek megfelelően tovább növelik a fegyveres erőket, teljesítik Westmoreland tábornoknak minden igényét. Az osztrák külügyminiszter Szófiában Szófia, (MTI): Pénteken este néhányna- pos látogatásra feleségével együtt Szófiába érkezett Bruno Kreisky osztrák külügyminiszter. A vendégeket a bolgár főváros repülőterén Ivan Basgv külügyminiszter és több más hivatalos személyiség fogadta. A látogatás programja szerint Kreisky elsősorban bolgár kollégájával, Ivan Basev külügyminiszterrel folytat tárgyalásokat, de találkozik majd Todor Zsivkov miniszterelnökkel is. r Egy hét a világpolitikában „ Telt ház“ a dominikai börtönökben Drámaivá vált a Közös Piac válsága Eddig a különböző délvietnami diktátorok sűrűn változó helycseréje világosan tükrözte az Egyesült Államok kalózpolitikájának tarthatatlanságát. De most már az amerikai nagykövetek helycseréje szintén megmutatja: Washington dél-vietnami pozícióit elsősorban a katonai kudarcokat tetéző politikai bizonytalanság jellemzi. Álszeui szólamok Kényszerű rögtönzésre utal az a legújabb hír te, amely szerint Taylor helyére ismét Cabot-Lodge-t nevezték ki saigoni nagykövetté. A személycserék azonban nem változtatnak a lényegen. Az amerikaiak Dél-Vietnamban már a leg- barbjrabb, valóságos népirtó módszerekhez nyúlnak. Vegyibombákat dobnak le és az ún. „tisztogató hadműveleteik” során békés falvakat tesznek a földdel egyenlővé. Házakat gyújtanak fel, a lakosságot legyilkolják. Katonai helyzeSzint pH fikáit tanács Ebben az iratban nem fordul elő sem szitok, sem átok. Csupán tények sorakoznak fel benne. Komoran, az igaz. Dehát a tények ritkán udvariasak. Ilyen a szokásuk. Sőt, ilyen a jellemük, márpedig a kialakult jellemen nehéz változtatni. Nem mentesülhet e megállapítás érvénye alól még a Pentagon sein, amely — mint intézmény — közismerten korrekt. Persze, ezt a fogalmat kissé egyéni módon értelmezi, ami szo- Jcás dolga. Egyébként a jellem és a szokás között van összefüggés. Ezt pszichológusok állapították meg. Lelkűk rajta, ha a naív humor- isták félrevezették. Röviden és velősen: Chile kormánya — nehéz kitalálni miért — nehezményezi .a Pentagon egyik elhatározását. Azt, amelyik másfél millió dollár befektetéssel egy különlegesen humanista veretű kutatócsoport felállítását rendelte el. Ennek a csoportnak az a feladata — kürtölte világgá a Washington Sunday Star — állapítsa meg, miféle gazdasági és katonai beavatkozás válhat szükségessé bizonyos országokban a társadalmi forradalmak elhárítására. Bolíviában és más latin-amerikai országok esetében ez a „tanulmányi csoport” már működik, sőt: nem sajnálja a fáradozást Kanada francialakta területét illetően sem. Nos, ha akadna olyan értelmetlen ember, aki eme tényekből beavatkozást olvasna ki más országok bel- ügyeibe, azt rendre kell utasítani. Nem intervenció ez, csupán a „Camelot” terv végrehajtása. Afféle „baráti segítség” mindama kormányoknak, amelyeket társadalmi forradalom fenyeget, de amelyek képtelenek megalkotni a saját „Camelot” tervüket. Következésképpen a Pentagont nem gáncs, hanem elismerés illeti. Na már most, hála illeti- e meg azokat a „Camelot” terven kívül eső halandókat, akik a terv sikere érdekében hajlandók előhozakodni tippjeikkel? Hálátlan a világ ez bizonyos. De a Pentagon alapkérdése — miként kerülhető el egy—egy nyugtalan országban a társadalmi forradalom — közérdekű. És a köz érdekében senkinek sincs joga hallgatni. E sorok írója sem hallgat. Az alapkérdésre a következő alapfelelettel válaszol: Biztosítsanak emberhez méltó életet minden országban, minden embernek — ez a titok nyitja. Igaz, túlságosan szimpli- fikált tanács ez, következésképpen nehéz megérteni. Pusztán a bonyolítás kedvéért hadd kössünk csokorba néhány olyan tényezőt, amely alkalmas arra, hogy befolyásolja az egyszerű emberek forradalmi hajlamait. Tehát: Az egyszerű emberek általában nem szeretik a munkanélküliséget. Nem szeretik továbbá az alacsony munkabéreket, nem szeretik, ha negyvenéves korukban bezárják orruk előtt a gyárak kapuit és viszolyog- nak a gyarmati, vagy félgyarmati elnyomás minden formájától. És nem szeretnék, ha vietnami, vagy dominikai mintára vendégül kellene látniuk a derék jenki katonákat. Nem szeretik, ha politikai vezetőiket meggyilkoltatják, amiként ez Lumumbával történt Kongóban. Nem szeretik, ha „juntának” nevezett gyilkoló konzorciumokat ültetnek a nyakukba. Nem akarják, hogy az USA, mint világcsendőr _ a temetők csendjével lepje meg őket, Ellenben szeretnének békében és szabadságban élni. Szeretnék, ha a saját olajukat, ásványkincseiket és mező- gazdasági produktumaikat ők maguk birtokolhatnák, nem pedig az United Fruit típusú népboldogitó cégek. Ezeknek az embereknek — amúgy — semmi kifogásuk nem lenne a Pentagon humanista célkitűzéséi ellen. Főleg akkor nem, ha e humanizmus a szabadságjogaikat követelő 20 millió amerikai négert boldogíta- ná, vagy azt a 35 millió amerikai nélkülözőt, akinek a Fehér Ház „nagy társadalmat" ígért. Vajon, megértik-e ezt c „Camelot” terv fűvesembe- reí? Aligha. Mert ha megértenék, ők maguk tennék kérdésessé a saját létüket. Ez viszont — bár nemes cselekedet lenne — nem illik be semmiféle „Camelot" tervbe. (vigyázó) tűk ugyanakkor állandóan romlik. Mindez világosan cáfolja az álszent szólamokat, mintha az amerikai vezetés a tárgyalások irányába kívánná terelni az eseményeket. Teljesen jogos a Krasznaja Zvezda megállapítása: „az agresszorok elszámítják magukat és akcióik az általános békére nézve végzetes következményekkel járhatnak. A béketörekvésekről elhangzó kijelentéseiknek pedig az a célja, hogy elcsitítsák a tiltakozások hullámát, megpróbálják igazolni Washington kalandorpolitikáját.” Imbcrfo „karrierje“ A másik neuralgikus pontról, Dominikáról szintén újabb felháborító hírek érkeztek az elmúlt héten. Santo Domingóban zsúfoltak a börtönök és az Imbert-junta vérengzéseiről az Amerikai Államok Szervezetének bűnügyi szakértője is beszámolt. Többek között kijelentette: „éjszaka állandóan holttestekre bukkannak a börtönök közelében. Csak egy napon 50 elfogott személyt végeztek ki.” Vessünk ezek után egy pillantást az Imbert-rezsim egy-két vezető pozícióban lévő figurájára. Magát a főnököt, Antonio Imbertot közönséges bűncselekményekért „karrierje” kezdetén 12 évi fegyházra ítélték. Az alvezér, Elias Wes- sin a harmincas évek közepén belépett az amerikaiak által támogatott Trujillo diktátor hadseregébe és esyike volt. azoknak a pribékeknek, akiknek a vezetésével 1937-ben Dominikában 30 000 munkáit végeztek ki. A sorban a harmadik Ze'ler tábornok, akit még legközelebbi munkatársai is zsaroló korrupt gazembernek tartanak. Ugv vétjük ezekhez az életrajzi adatokhoz nem kell kommentár. Francia bojkott Mozgalmas események zajlottak az elmúlt napokban a nyugat-európai frontszakaszon is. A legszembetűnőbb a Közös Piac válsága, amelyről a nyugati hírmagyarázók is úgy írnak, hogy drámai szakaszba érkezett. Franciaország kimondta a Közös Piae teljes bojkottját, képviselőit visszahívta az egyes szervekből. A szakítás közvetlen oka, a mezőgazdasagj problémákra vezethető vissza: Párizs és Bonn nem tudott közös nevezőre jutni, az ún. agrárpénztár kérdésében. De ennél is tovább mentek. Párizsi mértékadó helyen kifejtették: „az Egyesült Államok Vietnamban és Latin-Amerikában olyan politikát folytat, ami egyszerűen kikényszeríti Európát, alakítsa ki saját független és természetesen jobb politikai vonalvezetését.” Világos: a nemzetközi események között meg van az összefüggés. A dél-vietnami és dominikai amerikai kalandorpolitika kihatása Brüsszelben is érződött, amikor minden eddiginél jobban megingott az Európai Közös Piac egyensúlya. A béke küldötte! Helsinkiben Ma nyílt meg Helsinkiben a békéért, a nemzeti függetlenségért és a leszerelésért összehívott világ- kongresszus. A vázolt eseményekből kitűnik: a tanácskozás gondterhes napokban ült össze és a vendéglátó finn kormány miniszterelnöke, Virolainen szavai valóban helytállóak: „Minden nép aggodalommal figyeli a nemzetközi feszültség fokozódását. Még soha nem volt olyan szükség a béke erőinek mozgósítására, mint most. A kongresszus legfontosabb feladata felhívni minden vezetőnek a figyelmét a nyugtalanságot kiváltó problémák békés rendezésének szükségességére.” Nem kérdéses, hogy ezek a megállapítások elsősorban azoknak a címére szólnak, akik népirtó módszerekkel szeretnék a katonai helyeztet Délkelet-Ázsiában megváltoztatni, szoros íegy- verbarátságba léptek a dominikai kalandorokkal és változatlanul támogatják ■ nyugatnémet revansizmw* veszélyes törekvéseit.
